Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-27 / 98. szám

ßSZAKMAGYAROItSfcÄG % Keűű, 19SS. április TL Lesz-e változás Kocsin? Szovjet kormánynyilatkozat 1 náci Mail giiwlislaefe lériesérii A szovjet kormány hétfőn nyilatkozatot adott ki, amely­ben újból leszögezte, hogy jo­gainak és kötelezettségeinek megfelelően, továbbra is meg­teszi a' kellő intézkedéseket a náci háborús bűnösök lelep­lezésére és megbüntetésére, mindaddig, amíg valamennyi náci háborús bűnös nem ke­rül bíróság elé. A szovjet kormány emlé­kezteti az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaor­szág kormányát, ők is felelős­séggel tartoznak a német ná­cizmus és militarizmus meg­szüntetéséért és kötelesek ha­tékony intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy a Nyugat-Németországba.n élő összes hitlerista bűnösök el­vegyék méltó büntetésüket. A szovjet kormány nyilat­kozata a nyugatnémet szö­vetségi gyűlésnek az- elévülés ügyében nemrég hozott tör­vényét kísérletnek minősíti arra, hogy mentesítsék az igazságos megtorlástól azokat a fasiszta gyilkosokat és hó­hérokat, akik igen súlyos gaztetteket követtek él a. bé­ke és az emberiség ellen. Ugyanakkor a nyilatkozat megállapítja, hogy e törvény bárdolatlan képmutatás is, kísérlet a világ közvélemé­nyének, annak a sokmillió becsületes embernek megté­vesztésére, akik izzó harag­gal tiltakoztak a bonni kor­mány tavaly novemberi dön­tése ellen, amely mentesíteni szándékozott a hitlerista útonállókat a felelősségre vo­nás alól. — Teljesen világos _ — mondja a szovjet kormány­nyilatkozat —, hogy a nyu­gatnémet köztársasági elnök által április 13-án aláírt tör­vény annak az irányzatnak kifejezője, amely, bátorítani kívánja a hitleri Németország szétzúzásáért revansra vágyó erőket. A nyugatnémet kor­mánykörök Nyugat-Németor- szágot úgy látszik olyan terü­letté szeretnék változtatni. ahol a fasiszta, fenevadak biz­tosan elrejtőzhetnek a. népek ha,ragja, a megérdemelt bün­tetés elől. — Akármilyen formába próbálja is öltöztetni Bonn a maga jogellenes eljárását, ez sohasem bírhat törvényes erővel és nem mentesítheti a nyugatnémet hatóságokat a rájuk háruló felelősség alól :—, mutat rá a .szovjet kor­mány nyilatkozata, Tito elmßk Kalrőbsnst Az Algírból érkező Tito ju­goszláv elnököt hétfőn délután, Nasszer, az EAK elnöke fogad­ta a kairói repülőtéren. A há­romnapos hivatalos látogatás­ra érkezett vendég és Nasszer elnök tanácskozásai még as este megkezdődtek­A képernyő előtt Ki mit isid? ­Jövedelmező állás és egyebek ion este jelentkezett talajJ dóriképpen először az a soro­zat amely mintegy ha.rm.inj-) részletben a XX. század érdé -i kés, ffimszalagra rögzített eseményeit villantja. feL A» lelső adás érdekes, színes, sok-, rétű volt, és figyelemre mél­tó folytatást Ígér. i <9 Á filmek kedvel® sem p®J naszkodhattak. A Búcsú aféü. hőktől kicsit olcsó eszközök-* kel és érzelgős feloldással! szerzett izgalmas másfél órát, drámai feszültségtől izzott a Tizenkét dühös ember film- változata, a gyermekeknek bizonyára nagy örömöt je­lentett a F oxi-Maxi sorozat, három egészen Ismeretlen kisfilmje, az operakedvelők­nek a Hamupipőke, és végül a kiszámított detektiv-históri- ák kedvelőinek Angyal leg­újabb, vasárnap esti mester- nyomozása. • i örültünk, amikor a Kisfil- mek és alkotóik sorozatban Szabó Árpád operatőrrel és munkáival találkoztunk. de meg kell kérdeznünk: nem volt sok egy teljes óra, és elég gondos volt-e a filmek válogatása? — Van kedve táncolni'! — kérdezte a műsor szombat délután, és megtaní­tott a Stella, nevű táncra, amelyben térdelve kell pa­naszkodni. Kétkedünk e tánc sikerében. — Tiszteletteljes volt az emlékezés Weiner Leó nyolcvanadik születésnapjára, de talán negyedóránál többet is lehetett volna rá áldozni m Végezetül megemlítjük, hogy a, II. Miskolci Kisfilm Fesztivál televízió-filmjeinek közvetítését e héten megkez­dik. Az érdeklődők szerdán! csütörtökön, pénteken, szom­baton és vasárnap láthatják, Benedek Miklós Se amíg odaér, s&fcoB” wag» elé^z engedte, Hr A konyhában! a megtérített^ ^ asztalnál ült Mangáné. Az a asztal közepén párolgóit egy<J) lefödött lábas, két teríték vacsora kezdetére várt Másik v pongyola volt az asszonyon,*' de hasonlóan nagy, élénkfj' színű virágokkal teleihintve, \ _ haját is frissen fésülhette, Jól!?, látszottak a széles fogú fésűit nyomai. Kézimunkázott öleji^ tele volt a majdnem kész fe-Y hér terítővei és cémagombo-fe lyaggal g)fc — Jó estét, asszonyom! —(U, Gogola a gondosan elremde-jto zett terítékből, a vacsorára S'k várakozó Mangáné helyzetéből(sn rögtön megértette a finom ki-J)a utasítást. — Visszahoztam by a képet, ahogyan a múltkor yú megígértem! . y)r — Maradhatott volna. —(C, mondta, az asszony, — A ké-j, pék is elmúlnak, megfakul-!/p nak... Í!-5 A kalitkában buzgón var-?n 71 ti tyogott Pétiké, mellette egy li v másik papagály izgatott: ér- J e deklődéssel kapkodta fejét,?,v úgy hallgatta. O'*' M anga kinyitotta a szo-(tt baajtót, s ő fölléleg-a zett, hogy megszaba-f n dúlhatott az asszonyos -- szemrehányó tekinte--’v tét®. Kellemetlenül zavarba (!,n ejtő, vádló nézése van az asz- -;d szonynak, állapította meg» ií magában. Mikor helyet fog- % lalt, kivette irattárcájából a •’ képet, s mielőtt átadta Man-V b gának, utoljára még egy píI-rF lantást vetett rá. ,j)k — Köszönöm — mondta és(l^ Manga elé tette, iif eV D (Folytatjuk.) ú Sután álldogált a lugas sarkában. Elővette dózniját, sorba kínálta. — Tudja, fogalmazó úr, én nem dohányzóm — mond­ta Manga. — Köszönöm, most dobtam el — hárította el Jambrik. — Vacsora előtt már nem gyújtok rá, köszönöm — mondta a harmadik. — Me­gyek is, mert megint átkiabál az asszony, hogy meddig vár­janak rám a vacsorával! — Középtermetű, köpcös, vaskos ember volt, búcsúzóul meg­szorította Gogola kezét, hogy majdnem felszisszent. — Akkor megyek én Is, várj már, Béla! — mondta Jambrik. Manga kikísérte vendégeit, 5 meg csak állt a lugas előtt, szívta a füstöt, jólesett a fa- nyarkás, illatos íze, megöblö­gette vele kiszáradt torkát. A gyomrában egy kezdődő gör- csölődés jelezte az idegeiben felfakadt bosszúságot. Sejtet­te, hogy az ő megjelenése reb- bentette szét a társaságot. Pe­dig szívesen ült volna közöt­tük, hallgatta volna beszélge­tésüket. Lám, mimindent fel­tár a jellemből egy villanás­nyi dialógus is, amilyennek az imént fültanúja lehetett! A konyha fel® lecsós sült szalonna illata szivárgott elő, , működésbe hozta nyálmiri­gyeit. Nem szerette ezt az ételt, különösen amióta ide­került és a gyártelepen nyár­időben szállongó szagokból könnyen kitalálta ennek az ételféleségnek itteni népszerű­ségét. Most azonban nagy ét­vággyal evett volna bel®e. — Tessék, menjünk be. ránkesteledett — mondta Manga, amint megállt a ház belső sarkánál. Megvárta, (Jer (jel ij Mtháltj: BÉKE KILENCKOR volt. Nem volna szabad do­hányoznia, gondolta Gogola. A cigaretta persze most is ott füstölt akaratos vonalú, vas­tag alsó ajkához ragadva. — Helytelen módszer — je­gyezte meg Manga, miközben kezdte berakni a figurákat a sakkdobozba. — Miért? Miért helytelen? — kérdezte dühös morgással Katus. — Mert a küzdelmet sosem szabad föladni! Amíg har­col az ember, egy kis remény mindig megmarad a győze­lemhez! — Ugyan, hat lépésre be­mattolsz! — A játék szabályai sze­rint! De hányszor van ügy, hogy az ellenfél elnéz egy lé­pést és akkor... ! — No, jó, a sakkelméletet máskor folytatjuk! — Katus felállt, Gogola. is követte, hogy kiengedhesse. — Men­nem kell, mert a család nem vacsorázik, míg haza nem érek!... Akkor hát még egy­szer köszönöm a sógorom ne­vében, hogy vállalod a pa­pagálya tanítását! — Kilépett a lugasból, eltaposta cigaret­táját. — Szervusztok!... Jó éjszakát! — Kicsit szögletesen, peckesen lépegetett, a ház sarkánál egy pillanatra, meg­állt,' s hangosan beszólt a konyhában edényekkel csö­römpölő. asszonynak. — Jó éjszakát, Piriké! látszott, de aztán kinyújtotta kezét, majd azt mondta: — Tessék befáradni, erre! — Megindult a ház felé. — Nem akarom félbeszakí­tani a partit, akaratlanul is meghallottam, hogy mindjárt matt következik, tessék csak befejezni!... Néha magam is szívesen játszom! És a kibice- lés sem utolsó passzió... ha nem zavarok! Manga pillanatnyi habozás után azt mondta: — Nem zavar. — Előre­ment, a lugasban íildögélők már felálltak. Hárman vol­tak, Gogola most, hogy közel­ről szemügyre vehette őket, felismerte Katust és Jambri- kot. A harmadikra nem em­lékezett. Ez a harmadik most beült a lóca belső végére, he­lyet adott neki Katus mellett. j lighosv visszaültek a sakktáblához, Katus lépett, s Gogola lát- ' ta, a lehetséges húzá­sok közül a legrosz- szabbat választotta. Manga egy nyugodt kis mozdulattal előretolta a feke­te parasztot az utolsó vonal­ba, majd a tábla mellett he­verő figurák közül kiemelte a királynőt, a paraszt helyé­re állította. — Hát... így születik a vezér, Pista barátom! — Föladom! — mondta Katus, rekedt hangja ilyen közelről egyenesen bántó 6, M egint sakk!... Igen, király őfelsége már nem ménekül meg a mattól!... — Manga hangja volt, de a sakktábla fölött élcelődő em­berek kedélyes csipkelődésé­ben is benne érződött a jól ismert határozottság és cél­ratörés. — Ugyan, mivel mattolnád be? Tán azzal az egy paraszt­tal? — Ez meg Katus kaffo- gása volt. — Azzal bizony, szakikám, mert az a paraszt rögtön ve­zér lesz!.. , Még egy lépés, ak­kor aztán ...! Manga elnémult, mert meg­hallhatta a kapu vaskilincsé­nek csattanását, a befelé tartó lépteket. Elő is bujt a szőlővel befuttatott filagóriából, mely­ben sűrűbb volt a homály, csoda, hogy látták még a fi­gurákat. Pár lépéssel a várat­lan látogató elé ment, mezte­len lábán kíattyogott a papucs. Rövidújjú ingben volt, ősz haja kissé megzilálódott. Gogola megállt, körülpil­lantott, s meglátta az innen­ső végén nyitott lugasban a kíváncsian kifelé kandikáló emberek sötét foltiait. ■— Jó estét, Manga úr! ... A múlt héten megígértem a fele­ségének, hogy visszahozom a fényképüket! — Jó estét!... — Manga néhány pillanatig tétovázni 4. Á bocsi Haladás Termelőszö­vetkezet helyzetét minden ille­tékes szerv munkatársai jól ismerik. Ez természetes, hi­szen ahol sok a probléma, az­zal a termelőszövetkezettel többet foglalkozik a pártbizott­ság, a járási és megyei tanács, a bank és még más szervek is. Segítenek is, ahogyan tudnak, és amennyire lehet. Eddig is segítettek és egészen bizonyos, hogy ezután is megadnak min­den segítséget. Erre a bocsi termelőszövetkezetnek szüksé­ge is van, hiszen annál hama­rább és annál könnyebben juthat túl a problémákon, mi­nél több segítséget kan. De a változást nem a felettes szer­vek fogják végrehaitani. An­nak gyakorlati véghezvitele kifejezetten bocsi feladat. Hogyan tovább? Most pedig nézzük, melyek is a feladatok?,. Beszéljünk először a veze­tésről, a vezetőkről. A jelenlegi vezetők megfelelőek, alkalma­sak rá, hogy a bocsi termelő- szövetkezet gazdálkodása akár egyetlen esztendő alatt is sta­bilizálódjék. Nagyon fontos • azonban, hogy a vezetők az emberekkel együtt, az embe­rekkel teljes egyetértésben dolgozzanak. Mindenekelőtt: foglalkozni kell az emberek­kel. Egyrészt meg kell magya­rázni nekik a tsz feladatait, másrészt ki kell kérni vélemé­nyüket. És ehhez nem elég a közgyűlés. Az embereknek sok jó elképzelésük van. Azokat fel kell jegyezni, meg kell be­szélni a vezetőséggel és min­den hasznos elképzelést, javas­latot meg kell valósítani. Ha ugyanis a tsz-tag látja, hogy javaslata megvalósult, sóit, hasznot hozott, örülni fog, büszke lesz rá, és tovább töri fejét még több, még jobb ja­vaslaton. Ezzel egy időben lel­kileg közelebb kerül a közös­séghez, a gazdálkodás egészé­hez. Igen fontos a teljes fegyelem megteremtése. Itt is először a vezetők fegyelmezettségét kell hangsúlyozni, mert ha a veze­tők példamutatóak, fegyelme­zetten és pontosan dolgoznak, van erkölcsi alaojuk fegyelmet követelni másoktól is. Legyen például mindenkor rend a könyvelésben. Úgy szoktuk ezt mondani, hogy a napra kész könyvelés a fegyelem kezdete. . Ezenkívül a könyvelés leg­alább havonta egyszer készít­sen összefoglalót arról, hogyan is áll a gazdálkodás, a bevétel és a kiadás, hogyan teljesítik a terveket, hogvan alakulnak az önköltségek. Ezek a ténva­zők még hiányoznak a bocsi tsz könyveléséből. Fontos fel­adat hárul az ellenőrző bizott­ságra is. Az ellenőrző bizott­ság tagjai nagyon sokat tehet­nek a fegyelem és a rend meg­szilárdításáért Kihasználni a lehetőségeket! Általános vélemény, hogy a bözsi Haladás Termelőszövet­kezet eddig néni használta ki lehetőségeit és adottságait. Mert lenet itt gazdálkodni, mégpedig nem is akárhogyan. A talaj jó. Trágya is van bő­ségesen, csak ki kell hordani és be kell szántani. Akkor a ta­laj még jobb lesz. Víz is van. Le­het öntözni. Felszerelés is van. Lehetne nagy területen ker­tészkedni. Közel a piac, a vá­ros. Sok termelőszövetkezet örülne az ilyen lehetőségek­nek. Persze, nem elég ezeket betervezni, mert volt már rá példa, hogy betervezték a ker­tészetet és az Öntözést. Á ter­veket meg is kell valósítani. És ehhez ismét a tagság teljes szorgalma, hozzáállása szüksé­ges. Az állattenyésztés helyzete egészen az elmúlt év végéig siralmas volt. Amióta Kozma Lajos bácsi áll az állattenyész­tő brigád élén, sok örvendetes változás tapasztalható. Ez egy­ben . azt: is bizonyítja, hogy Kozma Lajos bácsi megtalálta helyét, képességeinek és ked­vének megfelelően dolgozhat. Meg kell azonban jegyezni, hogy még igen sok feladata van. Nincsenek kihasználva például az állati férőhelyek. Üres istállók is vannak. Ez, enyhén szólva, pazarlás. Be kell népesíteni ezeket az is­tállókat. Ha nincs még elég tapasztalatuk, menjenek el más községekbe, olyan helyek­re, ahol hasonló istállók van­nak és nézzék meg, hogyan csinálják ott. Az állategészségügyi követel­mények betartása a jó állatte­nyésztés alapja. Már van fő- agronómus, aki ismeri a fel­adatokat, a szabályokat, tudja, milyen a szakszerű állattar­tás, követelje meg, hogy rend és higiénia legyen mindenütt. Az állattenyészt "k pedig hall­gassák meg a szakembert és utasításai szerint dolgozzanak. Külön kell szólni a takaré­kosságról. Például: nincsenek kihasználva a traktorok. Aránylag sok munkát végeztet a tsz a gépállomással. Ez is pa­zarlás. Meg kell fogni minden fillért, mert a sok kicsi sokra megy. Vonatkozik ez a takar­mányozásra is. Át kellene csoportosítani az állatokat is, ha közben még nem csoportosították ét, mert nem egy helyen növendék és telién vegyesen áll. Hogyan le­het így szakszerűen takarmá- nvozni? A sertéstenyésztésben rövid idő alatt rendet terem­tettek. Meg tudják csinálni a többi feladatot is. Es általá­ban mindent tudnak Bőcsön, csak eddig nem csinálták. Saj­nos. Ennek „köszönhetik”, hogy oda jutottak, ahol van­nak. Közösen, összefogva A bocsi problémáról szóló írásom előző részeinek olva­sása után többen. kérdezték tő­lem: és a kommunisták, a pártszervezet? Vagy nincsenek Bőcsön kommunisták? De, vannak. Sőt, jelentős erőt képviselő pártszervezet van a faluban, élén egy igen lelkiismeretes, tapasztalt, fá­radhatatlan titkárral. Csak az a baj, hogy a pártszervezet­ben levő erőt eddig nem hasz­nálta ki a tsz vezetősége. Sok­szor foglalkoztak a kommunis­ták a tsz problémáival, de nem tudták megváltoztatni a hely­zetet, mert szándékuk és el­képzelésük nem talált megér­tésre. Igen fontos tehát, hogy a vezetőség és a tagság a pártszervezettel együtt dolgoz­zék. De az is igaz, hogy ennek a pártszervezetnek erejéből még többre telne. Ötvenkét párttag van a faluban, ebből 26 a termelőszövetkezetben dolgozik. Munkátok, példamu­tatásuk mindenképpen meg­gyorsíthatja a változást Bő­csön. A helyzet még nehéz. A változás feltételei viszont adottak. Ha vezetőség és tag­ság összefog, s ha ezt az ösz- szefogást mindenki teljes mér­tékben segíti — lesz változás Bőcsön. A vezetők feladata, hogy az emberekre támaszkod­va, a szövetkezeti demokrácia teljes betartásával, legjobb tu­dásuk szerint irányítsanak. Készítsék elő és szervezzék meg mindenkor jól az igazga­tósági üléseket, közgyűléseket és ott hozzanak pontos, vilá­gos határozatokat. Az emberek pedig támogassák a vezetősé­get a határozatok végrehajtása közben. Legyenek hozzájuk bi­zalommal. mert az őszinte lég­kör egyik alapfeltétele a kö­zös életp.ek, közös munkának. Eddig ez nem volt meg. Az utóbbi hetekben viszont kezd kibontakozni. Tehát a címben foglalt kérdésre, hogy „lesz-e változás Bőcsön?”, lényegében máris így válaszolhatunk: a változás elkezdődött. József (Vége.) me, de azt meg kell jegyezd nünk, hogy furcsa az ered­mény: öt műfajban tizenhét! versenyző indul, abból két­szeri megosztással hét jut to­vább, és még a közönség is .,beszavaz” egyet Nem arány­talan ez? Különösen, ha. olyat is látunk, hogy egy műfaj­ban mindössze három induló volt, mégis kettő megy to­vább. Furcsálljuk egyik-roa- sik indokolást is. Például; Petrovics Emil szerint: egyik versenyző sem volt jó, azért kellett megosztani a. tovább­jutást. Hát ha már az első sent volt jó, miért ülhet be a szék­be? Csak azért, hogy legyen jogcím a másik gyengét is leültetni? Jövedelmező állás eteméi értékes televízió-filmet lát­tank csütörtökön. Osztrov- szkij vígjátéka Horvai István rendezésében jelent mag előt­tünk másfélórás filmként A1, tisztalelkű, mformeszmékérj hevülő Zsadov történetéből plasztikusan rajzolódott ki si múlt századi cárt Oroszország hivatalnoki karának korrupt- sága. az egész korszak fojte-j gate levegője. Értékes alkot tás volt héten írt hatezernél több le vél.) De az sem vitás, hogy te hetséges és kevésbé tehetsé ges műkedvelők változó ér tékű produkcióinak, láncola tából nem szabad hétről hét re, sőt már hetenként kétsze kialakítani a televízió művé szeti műsorának gerincét N- feledjük, és a televízió mű sorszerkesztőinek sem szabai feledniük, hogy bármilyei hasznos és nagy tömegekr ható ez a vetélkedő, valója ba.n mégis amatőr-műsor, é nem is szabad, másként kezel ni. Még akkor sem, ha ez ; megoldás kínálkozik a vi szonylag legolcsóbbnak. Ér deklődéssel várjuk a jövőbei is a fiatalok versengését d* nem a művészeti adások ro vására, nem azok adásidejé ben, hanem a késő délutáni vagy más, alkalmas időpon tokban. A legutóbbi két K3 mit tud" adás szép volt. Igém értéke, volt az április 20-i, keddi ve télkedö, az irodalmi színpa, dók, kamaraegyüttesek be mutatója,. A vasárnapi mái vegyesebb, de még így is elég­gé zárt profilú versengés­hez van hozzáfűznivalónk Nem a zsűri döntéseit vitat A Magyar Televízió elmúlt heti műsorában két alka­lommal is jelentkezett a Ki mit tud? adás. Kedden este teljesen, vasárnap pedig mint­egy hétharmad részben töl­tötte ki az esti fő műsor ide­jét. E vetélkedő sorozat min­den jó tulajdonságát, tízezres tömegeket mozgósító erejét és igen szép eredményeit tovább­ra is elismerő tiszteletben tartva szólnunk kell a Ki mit tud? és a műsor egészének viszonyáról. Április 4-e, új jelentkezése óta vasárnap immár ötödször jelent meg -a képernyőn a. hibásan, kérdő­jel nélkül irt címfelirat, hogy utána két-két és fél órán át tehetséges műkedvelők, di­lettánsok és előselejtezőkön átcsúsztatott kedves gyermekek lépjenek produkcióikkal az ország legnagyobb nyilvános­sága elé, és versengjenek ak­kor, abban az időpontban, amikor a néző művészi mű­sor reményében nyitja ki ké­szülékét. A most kezdődő héten ismét két alkalommal jelentkezik a Ki mit tud? esti fő műsor­ként. Ne vitás, igen nagy a nézőtábora. (Bizonyítja ezt például egy tánczenekar to-

Next

/
Oldalképek
Tartalom