Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1965-04-27 / 98. szám
r A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXL évfolyam, 98. szám Ara: 50 fillér Kedd, 1965. április 27. r_ V Uooep- és hétköznapok a Húsipari Vállalatnál .Hol, mennyibe kerül az országjárók álma ? V. Részletes beszámoló a vasárnapi sporteseményekről ff ©sfefség fiaik ©Ina®!*©... K él, húrom évtizeddel ezelőtt divatos és kedveit társasjáték volt az „Amerikából jöttem ...” Két gyerek félrevonult, összesúgott, majd visszatért a társasághoz és ilyként kezdte a játékindító szöveget: „Amerikából jöttünk, mesterségünk címere..Megmondták kitalált mesterségük nevének első és utolsó betűjét, imitálták a foglalkozás jellegzetes mozdulatait, a többiek meg találgatták, vajon kiíélék-miíélék lehetnek. Természetes volt, hogy többnyire elérhetetlen, csodálatosnak tartott mesterségeket jelenített meg a képzelőerő: pilóták, tudósok, katonatisztek, mérnökök, feltalálók, gyárosok, hajóskapitányok akartunk lenni, s alig alvadt közöttünk, aki beérte („alantasabb”- mesterséggel is. . . A szimbolikus játék vágy- alakjai, az egyetlen gyárost kivéve, fel öltötték a valóság köpenyét; magára veheti, akinek tehetsége és kedve van hozzá. A forradalom nemcsak a társadalmi viszonyokat alakítja át, hanem a cseperedő nemzedék képzeletvilágát, játékszokásait, utánozó természetét is. A mai gyerekek nem ismerik már e játékot ... A jobb megfigyelőnek szemet szúr, hogy gyerekkori pajtásainak némelyike menynyire magán viseli a régi játék jegyeit. „Továbbfejlesztette” a játékszabályokat. Bemutatkozik valaki: X. mérnök vagyok. A másik: Y. fogorvos. Á harmadik: Z- igazgató. És így tovább. Tulajdonképpen nincsen abban semmi visszataszító, ha valaki a neve mellé ragasztja mesterségének „címerét” is. Bár nelvem még soha senki nem mutatkozott be úgy, hogy X. esztergályos vagyok, Y. kéményseprő, vagy Z. útfenntartó. Ebből azonban badar dolog volna messzemenő következtetéseket levonni. Legfeljebb olyasféle észrevételt tehetünk, hogy vannak „népszerű” és kevésbé „népszerű” szakmák, éppúgy, mint gyerekkori játékaink idején. A kéményseprő azt hiszi, tel; jesen alaptalanul, hogy az ő mestersége nem valami rangos. Mi azonban úgy gondolkozunk: ugyan, mi lenne velünk kéményseprők nélkül? A mérnök azt hiszi, az ő társadalmi pozíciója rangos, mert fontos. Igaza van. Miért restellne hát bemutatkozáskor mesterségének megnevezését? Számunkra, anélkül, hogy egyenlőség! jelet tennénk szakma és szakma között, mindegyik fontos. Egyik vagy másik nélkül nem lehetnénk meg, éppúgy, mint az aesopusi mesében megírt fej. törzs és végtagok, kollektive egymásra szorulunk. A ..besorolás” társadalmi megítélésében nincs hiba. De ugyanezt tapasztaljuk-e, ha elvétve is. ogy-egy személy esetében? .Sajnos, nem. Aki azt hiszi, hogy mesterségének „címere” rangot is nd egyben, enyhén szólva, téved. A cím — megnevezés. A cím; anélkül, hogy válaszfalat vonna ember és ember közé, a mesterség megjelölését szolgálja, bizonyos „különbözőséget” fejez ki, de semmiképpen sem „elkülöníthető- séget”. A foglalkozást megjelölő címet természetesen nem lehet „demokratizálni”, hiszen mi lenne, ha mindenki mérnök, esztergályos, vagy gyárigazgató akarna lenni? A társadalmi munkamegosztás, foglalkozások szerint is, szükséges dolog, törvényszerű, ellentétben az egykori játék- szabályokkal, amikor azt a címert választottuk, amelyik rangot is adott. M anapság éppen ott a baj, hogy az új. és az életbe átplántált „játékszabályt” nem érti meg mindenki. Még ma is úgy képzelik, a cím ranggal jár. Sok vezető lett tévedésének áldozata, aki úgy vélte: a címem rangot adott, a rang hatalmat, háborítatlanul csinálhatom, amit éppen akarok ... Csak azután, amikor észre térítették, akkor döbbent rá, hogy a rang nem sérthetetlen vértezek Ami rangot adhat az életben, az egyedül az az emberi magatartás. Hiába kérkedik valaki azzal, hogy kicsoda-micsoda, ha nincs meg benne az új ember szilárd jellemvonása: szorgalom, áldozatvállalás, közösségi ügybuzgalom, individualizmust tagadó határozottság, tettekkel statuált tiszta világnézet. Falra akaszthatja diplomáját, címét, meri; a közösség úgy vélekedik róla: sokkal niegbecsülendőbb az „egyszerű” villanyszerelő, hiszen az rendesen dolgozik. Mit ér az olyan esztergályos, aki buzgón hangoztatja munkásöntudatát, szidja az „elpolgá- riasodott” világot, közben fizetés után másnapos „katzen- jammerral” nyög az ágyban, vagy más esetben más módon kontráz önnön demagóg szavaira. Emberi magatartás. Csak lassan igazodik a megváltozott körülményekhez. Néhány nappal ezelőtt E. községben úgy gépkocsi majdnem összeütközött a termelőszövetkezet fogatával. A bakon részegen ülő hajtó szabálytalanul kivágatott a fő útvonalra — centin múlott három ember élete. Csődület támadt, valaki rendőrért szaladt. Közben a szemközti kocsmából kijött egy ember, a fogatosra kacsintott, cinkosan, és ráparancsolt: „Azonnal menjen a dolgára, nem érünk rá a lazsálásra!” És a fogatos, be sem várva a helyszínelő megérkezését _ e l vágtatott. „Tula jdonképpen kicsoda maga, hogy törvény- ellenesen intézkedik?” — kérdezte a „hangulatos” embertől a gépjármű vezetője. Az ránézett, szétterpeszkedett, mint valami gazdatiszt, s azt mondta: „Én az E-i termelő- szövetkezet mezőgazdaság i mérnöke vagyok!” S mindezt napóleoni gesztussal! Nyilvánvalóan az ital szólt belőle. De akkor is: mentesít-e a cím? Ad-e rangot az effajta cinkosság? Vagy olyankor is így „simul”, ha észreveszi, hogy valaki egy szekér szénát visz a közösből a maga padlására? Az ilyen „hatalommal rendelkező” ember ké- pes-e a fegyelemtartásra? És még ezer kérdés bukkan elő. kételyeket hagyva H ála ennek a inegváltozott életnek, magunk válogatjuk mesterségünk címerét. De tudatában vagyunk-e mindannyian annak, hogy ez a címer, a szó jó értelmében vett nemes embert feltételez és jelkénez? Teljesen mi'ndegv, hogy csillogóbb, vagy „kevésbé” csillogó a címer. Értékmérésre nem használható. Az ember értékét a produktuma határozza meg: mindenkiét ott, azon a munkahelyen, ahová az élet állította, s ahová a maga szorgalma által jutott. Csak itt. és csak ilyen módon kaphat a címhez rangot. Mást nem engedélyez az új „játékszabálv”. Csala László Május 1-re készülnek a miskolci üzemek A huszonegyedik szabad május elsejének méltó megünneplésére készülődnek a miskolci üzemek és intézmények dolgozói. A tovább folytatódó felszabadulási versenyben nap nap után újabb, nagyszerű eredmények szüleinek. A hagyományos felvonuláson az idén mintegy ötvenezer miskolci vesz részt. Végig a város fő utcáján halad majd a menet, az Ady-hid és a Beloiannisz utca sarkán levő dísztribünről a megye és a város vezetői, kiváló dolgozók, szocialista brigádtagok köszöntik az elhaladókat. Tízezren az LKM-bof A Lenin Kohászati Művekben a pártbizottság, a szakszervezet és a KISZ-biK&nkét az lizemeEi szervezel! feüépfféseri és vezetési móslszereüröl Tegnap, április 26-án, hétfőn, az MSZMP Eorsod megyei Bizottságának ipái-- és közlekedési osztálya, valamint az Észak m agy arország szerkesztősége közös anlcétot rendezett, az iparvállalatok szervezeti felépítéséről és vezetési módszereiről. A tanácskozáson részt vettek megyénk szénbányászati trösztjeinek igazgatói, a nagyüzemek vezérigazgatói, főmérnökei, a vállalatok vezetői. Bárczi Béla elvtárs, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának ipar- és közlekedési osztályvezetője nyitotta meg az ankétot, majd ezután dr. Énekes Sándor, az LKM vezérigazgatója ismertette a gyár szervezeti felépítését és azokat az eredményeket, amelyeket az elmúlt 10 hónapban ebben a struktúrában elértek. Az előadást követő vitában a meghívottak resztvettek. Az ankét anyagára a későbbiekben lapunkban visszatérünk. zottság együtt szervezi, készíti elő a demonstrációt. Tízezer dolgozó, köztük mintegy 2500—3000 ifjúmunkás halad majd a menetben, a felvonulók legnagyobb csoportját alkotva. Serény dekorációsok már készítik azt a hatalmas Élüzem emblémát, amelyet majd a menet élén visznek. Szorgalmasan gyakorol az ifjú gárdisták százada, amely a kohászat élén megy majd. őket követik a sportolók, a gyári kultúrcsoportok tagjai, és a különböző üzemek kiváló dolgozói. Zászlókat, képeket, színes léggömböket visznek a felvonulók. Az éneklésről, a hangulatról minden csoportban a KlSZ-1agok, fiatalok gondoskodnak. Kétezer színes lé .ni Mindezt a Diósgyőri Gépgyár dolgozói viszik. A különböző gyáregységekből mintegy ötezren haladnak május elsején az ünnepi menetben. A DIGÉP emblémája után 150 ifjúmunkás vörös zászló-erdőben menetel, a következő nagyobb csoport pedig vörös, nemzetiszinü és kék lobogókat visz. A dekorációsok büszkeségét, a hatalmas földgömböt, s az ezt körülvevő, három különböző népfajt ábrázoló képet egy teherautó viszi. A gyáregységek menetében kétezer színes léggömb, legalább nyolcszáz zászló, színes és könnyű, május 1-vel kapcsolatos plakát; kén is látható lesz. Gromiko és Com ve de Murville első megbeszélése Május 23-30: Vietnami I szoEÉíiííritáfsi ti ét Hétfőn délután Stockholm- ség képviselője ismertette az ban, a Béke-Világtanács rend- egybegyűlt újságírókkal az kívüli elnökségi ülésének szín- ülésen hozott határozatokat, A helyén sajtóértekezletet tartót- BVT elnöksége a vietnami tak. .Tames Endicott, az elnök- helyzettel foglalkozó határozatában mélységesen elítéli az ' amerikai csapatoknak a békét fenyegető bűnös akcióit. A részvevők ezenkívül olyan határozatot is hoztak, amelynek értelmében idén május 23. és 30. között a harcoló vietnami inéppel vállalt szolidaritás hetét kell világszerte megrendezni. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter hétfőn délelőtt tartotta első megbeszélését Couvc de Murville francia külügyminiszterrel a Quai d’Orsay-palo- tában. Az eszmecsere két és egynegyed óra hosszat tartott. A szovjet külügyminiszter a tanácskozás után kijelentette az újságírók előtt, hogy a tárgyaláson, amely barátságos légkörben folyt le. főleg a délkelet-ázsiai helyzetről és a leszerelés kérdéséről volt sző. Délben Couve de Murville a Quai d'Orsay-n ebédet adott vendége tiszteletére. A két miniszter kedden délelőtt újabb megbeszélésre ül össze, délután pedig De Gaulle köztársasági elnök fogadja Gromlkot az Elyséc-palotában. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter és Couve de Murville külügyminiszter (jobbról). Harcok az indiai—pakisztáni határon Ajub Khan pakisztáni elnök hétfőn a kelet-pakisztáni Dac- cában beszédet mondóit, s tárgyalásokat sürgetett Indiával. Hírügynökségi jelentések szerint hétfőn újabb összecsapás zajlott le indiai és pakisztáni csapatok között, amelynek méretei minden eddiginél nagyobbak voltak. Mindkét fél tankokat és tüzérséget használt fel a harcokban. A pakisztáni külügyminisztérium szóvivőjének állítása szerint indiai részről 18 000 katonát vetettek be. Ugyanannyian varrnak a pakisztániak is. Puccskísérlet Dominikában Vasárnap a hadsereg zen- dűlő tisztjei puccskísérletet hajtottak végre, hogy a polgári junta hatalmának megdöntése után ismét hatalomra segítsék Boucht-t, akit 1963-ban távolítottak el. A puccsista tisztikarral szembeszegült Elias Wessin Y Wes- sin repülőtábornok 1500 emberével. Vas megyében halálos áldozatokat követelt az árvíz A Vas megyei árvíz hálák áldozatokat is követelt. A h< sies mentési munkák sora Csákánydoroszló községbe életét vesztette Kosik Józsi tizedes, Csuka József honvé< Gyuriké Miklós határőr. Vas József határőr, Császár Lászi fez-tag és Németh László, Körmendi Felsőfokú Mezőgat dasági Technikum elsőév« tanulója.
