Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-25 / 97. szám

ßSZAKMAGYARORSJCAG Vasárnap, 1965. április 25. Tavaszi bolyongás Tapolcán Reflektorfényben D0MJÄN EDIT Nem színésznek készült, de vonzódott a pályához és je­lentkezett a főiskolára. A fel­vételi sikerült. 1954-ben vég­zett. Első állomása Szeged volt. Hét évig élt itt, és a leg­változatosabb szerepeket kap­ta: volt Rosina a Sevillai bor■ bélyban és Anja, Csehov Cse­resznyéskertjében. Mikszáth regényének, a Különös házas­ságnak színpadi változatában ö volt Piroska, s végül a szó­jában Pollyt alakította, ezt a rendkívül bonyolult, fanya­rul kedves, ártatlanul kör­mönfont leányalakot, amely­nek megformálása színészi te­hetségen túl, magasfokú in- ellektualitást s nem utolsó orban énekhangot feltételez lomján Editben mindez meg- ■olt, Pollyja. őszinte síken 'íratott. A Petőfi Színházból a Nem.- zelibe került, majd innen a ta, megható, pelyhesen puha, törékeny és védtelen, mint az a madár, amelyet a darab cso­daszép monológjában emleget. Gyermekded kedvességgel szinkronizálta Pinocchiót, és metszőén hűvös okossággal 'ormálta meg a királynét Füst Milán IV. Henrikjében. A Co- lombe — címszerepében pi­káns és izgató, az Oj Gilga­mes beteg Lillájaként sápadt, hogy azután maga a diadal­Iiku Pál elvtárs művelődésügyi miniszter átadja a Jászai Mari-díjat Doniján Editnek. A Testvérvárosok Világnap­ján Miskolc baráti üdvözletét küldi két testvérvárosába. Ha­sonló üdvözletét küld ebből az alkalomból egymásnak Európa valamennyi testvérvá­rosa, emlékeztetve rá: nem sai romokká váljanak. gedi időszak csúcspontjaként eljátszotta Shakespeare egyik legbájosabb alakját, Puck-ot a Szentivánéji álomból. A budapesti közönség Hers- kó János filmvígjátékában, a Kétemelet boldogság-ban is­merte meg. Hét szegedi esztendő után került a budapesti Petőfi Szín­házhoz. Már előbb vendéges­kedett itt. Brecht Koldúsoperá­Madách Színházba. Egyénisé­gének különös varázsa van. Viliódzó, változékony, mindig újat teremtő színészalkat. Számtalan szerepe közül csak. azokat ragadjuk ki, ahol más és más arcát mutatta felénk. Tragikus és titokzatos volt Lengyel József Oldás és kötés című filmjében, Kamóndy László Vád és varázslat című színművében kristályosán tisz­mas életerő, helyke biztonságt vaskos vidámság sisteregjen elő belőle, amikor „Bolond lány"-ként lép a Madách Színház színpadára. Tizenegyem pályafutásának eddigi csúcsaként, hazánk fel- szabadulásának 20. évforduló­ján Dómján Edit megkapta a Jászai Mari-dij l. fokozatát. Az első végzősök Megyaszön A megyaszói gyermekvá- ték. rosban az idei tanév ünnepé- A nyolc „öreg diákról" az lyesebb az előzőeknél. Bár a iskola vezetői messzemenöleg végzős tanulók útra bocsátása gondoskodnak. Az iskolai bizo- mindig is ünnepélyes volt, nyítványon, az itt szerzett tu- most még inkább az lesz: az dáson kívül teljes felszerelést intézetei; ugyanis most hagy- adnak a diákoknak: többek ják el első alkalommal olyan között két rend ruhát, téli gyerekek, akik az általános is- kabátot, tavaszi kabátot, de kola első osztályát is itt kezd- még bőröndöt, zsebkést is. Hölgyek öröme — Nagyon szép ez a nylon, harisnya! Valóban olyan színű, mint a füst! — Nemcsak a színe olyan. Tartóssága, is... <PÉ> Alexander Moszkovszki: ILYEN VAQY1 Németből fordította: HAJDÚ BÉKA A fiatal hölgy szellem­lábakon surrant be a műterembe. Már eb­ből a körülményből is sejtheti az olvasó, amiről tíz sorral alább meg óg bizonyosodni, hogy tudni- lli'k nem is fiatal hölgyről, lanem tündérről van szó Os- obának kellett lennie, aki ezt rögtön észre nem veszi. Ds a műterem tulajdonosa, Hex Gábor úr valóban ostoba s volt. Más tekintetben is. Éppen önarcképét fejezte be, abban a figyelemre méltó fu- urista modorban, amely fü- ;yül a hasonlatosságra, s he- yette a komikus és borzalmas teverékbő) produkál valami ehetetlent: az ember elembe- ietlenítését. — Bocsánat, ha zavarom — zólt a tündér —, de úgy lát- zik, eltévesztettem, az ajtót. Azt' hittem, művész lakik itt es tulajdonképpen le akartam estetni magamat. — Nos, állok rendelkezésére felelt Gábor. — Olaj, akva­ell, mellkép, térdkép, vagy egészben, ahogy parancsolja, — Mielőtt határoznék, ugyan mondja meg, mi az a torzkép, ami ott, az állványon éktelen- cedik. — Én magam vagyok. Ehhez csak nem fér kétség! A látogató most'egészen más hangnemben kérdezte: — Tényleg ilyen vagy? — Minden bizonnyal ilyen­nek látom magamat. — Nos, idehallgass, ember! Ettől a pillanattól mindenki olyannak lásson, mint ami­lyennek magad látod magadat. Művészet és természet legye­nek egyek: amilyen a művé­szeted, olyan legyen a valód! Változzál olyan alakká, ami­lyet adtál magadnak a képen! Ezzel el libbent, és az átvál­tozás abban a pillanatban meg­történt. A hasonlatosság tö­kéletes volt. Gábor olyan lett, mint a képe. Nézegette magát a tükör­ben, és meghökkent. Mi az? A festmény, vagy maga a tükör­képe? Hajladozott a tükör előtt, nyújtogatta karját, fel­tette majd levette kalapját: — semmi kétség, valami tör­tént vele. Valami pygmalioni csoda. A művészi alkotás meg­elevenedett. A hirtelen átvál­tozás kissé kellemetlen volt, de végeredményben ebben az atyamesterét az egekig magasz­csörömpöltek, a tej és fekete­kávé végigfolyt a padlón, az öreg Matild pedig rémülten ordítozta: — A Gólem! A (bólém! — A moziban látott valami hasonló szörnyeteget, s most ez jutott eszébe. Többszörös bukfenccel röpült le a lépcsőn, biztonság ba helyezkedett, és nem mu­tatkozott többé. — Eíba volt és az is marad — mormolta Gábor, míg a padlón tovább úszott minden. A zavarosból csak egy ke- resztkötéses nyomtatványt ha­lászott ki: a „Samum” című művészeti folyóiratot, amely­ben nagy cikket talált a maga személyéről és az Ultra­szecesszió tárlatán nemrégi­ben kiállított tájképéről. EZ jól esett neki, mert a cikk öt, mint a neoimpresszibilizmus alakban, is lehet élni. Már akárhogy áll a dolog, gondolta Flex, mindenképpen csinos fiú vagyok, sőt talán most még érdekesebb, mint azelőtt, a futurista művészet teljesedett ki bennem futurista személyi­séggé. Csengetett gazdasszonyának, mért itt volt az uzsonna ideje. Az öreg Matild megjelent az ajtóban, kezében az uzsonna- tálcával és a ráépített ízletes csendélettel. Ami a következő pillanat­ban történt, az a boldog emlé­kű Wilhelm. Busch tollára való. Törött porcelándarabok falta, miközben a régi nagy­ságokat a jó öreg Dürertől egé­szen Lenbachig a sárga földig lepocskondiázta; Legalább tíz­szer olvasta el az értekezést, azután eszébe jutott, hogy nincs gazdasszony, s így testi­ségének gondozását házon kí­vül kell megkísérelnie. Tehát vendéglőbe megy. ovid volt az útja ad­dig, de éppen elég ahhoz, hogy az egész utcát izgalomba hoz­za. Egy omnibusz­gebe ijedtében megvadult, s úgy megugrott, hogy csak a harmadik határban tudták megállítani és megnyugtatni, R Egy egész leánynevelő intézet rémültében a közeli vizes­árokban keresett menedéket, nem is szólva arról a két szobalányról, akik a látvány hatása alatt a legközelebbi áruház villámhárítójára kúsz­tak fel. A vendéglőben csak néhány percig tartózkodhatott, mert a gazda mint valami felbő­szült Ajax rontott elő, és ki­nyilatkoztatta, hogy az új vendég jelenléte veszélyezteti a ház nyugalmát. A vendégek közt pánik tört; ki. Három pin­cér a mentőkért rohant. Nyomban megjelent egy ha­talmas termetű rendőr is, aki nyakoncsípte Gábor festőt, és nyilvános botránvolcozás, to­vábbá csődület, zavartkeltés. valamint; károkozás miatt, be­vitte a legközeiebbi rendőr­ségre. — U.ven lényt lehetetlen itt tartani — állapította meg a legnagyobb határozottsággal a kerületi főnök. Aztán ‘ csalha­tatlan hivatali'logikával foly­tatta; r~ Ez az őrszoba látott már néhány szörnyeteget falai közt, de azok végtére is emberek voltak, és a szabály­zat szerint ahhoz kell tarta­nom magamat, hogy ide csak embereket lehet behozni, nem pedig gnómokat., manókat, szörnyszülötteket és más ha7 sonlókat. Hogy melyik eset­tel állok szemben, nem tu­dom. Erről előbb szakértők­nek kell dönteniök. Nos, rendőr, gondoskodjék egy zárt kocsiról, és szállítsa ezt a csodaszörnyet az állatkert­ire. ■ Vagy fél lalán ilyes va­lamivel egy kocsin ülni? — Ma’ hogy félnék — vála­szolt a rendőr —, hiszen vala­mikor három évig áíiatszeh- eh'tő voltam Hagenfoecknél. Miskolc-Katowice-Tampere A Testvérvárosok Vilá&naníán A 2-es busszal csak néh; nyan utaznak a végállomási. Üres a „karám”, nem várt koznak hosszú sorok. Afca olyan délelőtt, hogy egyetle kocsi sem „horgonyoz le” parkírozó helyen. (A fedett réí viszont most is kihasznál' jobb sorsra érdemes pado tömkelegé várja itt a szezo kezdetét.) Az Anna terasza fölé mé nem feszítették ki a napfog< csíkos ponyvát, s egyelőre zái kapu várja az esetleg odaté védő vendéget a Sziget-press szónál is. Az éles tavaszi k vegőn csak az edzettebbek üi nek le egy kávéra az Anna pa rányi „kertkávéházában”, ame lyík már tartja az „ügyeletet’ Tapolca még csendes. Minden szoba „elkelt“ Sok a visszatérő vendég Tapolcának. A kitűnő levegf a strand és a fürdők, a kelle mes környezet, nagy vonzeri — Olyan ez a hely, mint eg; ékszerdoboz — mondta ta valy itt nyaraló dunántúli is merősöm. S vele együtt sokan vallja! ezt, akik kószáltak már erde jében, ücsörögtek híres park jában, s fel üdültek a barlang fürdőben. — Ha ötször ennyi szobánl volna, az is kevés lenne — pa naszkodik az Anna Száll portása. Húsvét előtt hetekkel „tel ház” volt az Annában, s júni usra már januárban is csal sajnálkozó értesítést tudót küldeni a szálloda: „Egyetle: szabad szobánk sincs.” Ilyenkor látszik csak igazár hogy az egyre fejlődő, szépül fürdőhely, mennyire kinőtte már a jó öreg szállodát! Százszorszépek, tulipánok Teljes szépségében pompázik a park. Itt már minden fűszál, virágját bontó, üde bokor, a frissen salakozott sétányok a közeledő „nyitást” várják. Gondozottak, szépek az újra zöldellő vén fák, a tavaszi esőktől hamar nőtt pázsitot fürge kertészek gyorsan leka­szálják. S a virágágyak! Talán soha nem nyílt még itt ennyi tuli­pán, százszorszép, meg ár­vácska. Ennyi szín és szépség után annál bántóbb látvány a kö­vekkel, hordalékkal, piszokkal teli Hejő-meder! Reméljük, ha­marosan sor kerül kitisztításá­ra! Ami még nem, tetszik A csónakázó tóban nincs víz, kaszálják a hínárt. Nem is olyan régen még nagyobb munka színhelye volt ez. Emi­att a tóhoz vezető út sáros, te­li van hatalmas keréknyo­mokkal: itt jártak el az autók, a dömperek. Jó lenne, ha idő­ben begyógyítanák ezt a seb­helyet is Tapolca testén! . Néhány hét már csak, s ha az idő is kedvez, kaput nyit a strand. Ma még kihalt a kör­nyéke, medencéi üresen, fehé­ren tátonganak. De aki arra sé­tál, láthatja: a strand területén szorgos munkával megkezdték az új öltöző-sor építését. Ennek természetesen örülünk, hiszen nagy szükség van rá. Csak fel­vetődik az emberben a gondo­lat; nem lehetett volna már az elmúlt évben, ősszel megkezde­ni a munkákat, hogy kevesebb ideig zavarja az építkezéssel járó sok kellemetlenség a für- dőzőket?! Felkészültek az üdülők A tizenhárom tapolcai SZOT- üdüiő várja az első beutalta­kat. A Kikelet két épületében ugyan egész télen pihentek em­berek, de a többiben csak má­jus végén kezdődik meg az élet. Persze, azért ezekben sincs teljes csend. Mesterem­berek „szállták meg” öt üdüld szobáit. Festenek, csinosítanak, javítanak. Három épületet tel­jesen felújítanak, ezenkívül mindegyikben találtak kifeste­ni való helyiséget, csöpögő csa­pot, elromlott villanyt. Két SZOT-üdülő kap az idén új ágyakat: kényelmes kanapévá várják a vendégeket. Mire kell, minden meglesz; kicsinosítva, felfrissülve fogad­ják az ország minden tájáról idesereglő beutaltakat. * * * Tapolca még csendes. Utja­in ma még csak az itt lakók, néhány korai vendég, jó leve­gőt. szippantani „kiugró” mis­kolci vagy egy-egy tanulmányi kirándulásra ide látogató, isko­lás csoport jár. Sok még az üres pad, s legtöbbször kihalt még a játszótér is. Az aján­déktárgyakat árusító pavilont sűrű rács fedi, s esténként ke­vés- a békakoncertet hallgató szerel njespár. Tapolca még csendes. De már nem sokáig. Gyárfás Katalin ___ április 26-án H olnap, tartják már im­már harmadszor a Testvér- városok Világnapját. A kü­lönböző városok ilyen kapcso­lata a fasizmus elleni harc talajából fakadt a második • világháború utáni esztendők­ben. A hitleristák által egyet­len éjszaka romhalmazzá bombázott angliai Coventry és a német ostrom zárat szét­tört Leningrád, a mártír Ora- dour és Lidice kereste a kap­csolatot, az összefogás adta erőt, hogy mielőbb győzedel­meskedjék a háború pusztítá­sai felett. Az antifasiszta el­lenállás volt harcosainak egyik csoportja még 1951-bem létrehozta a „Kétnyelvű vi­lág” nevű szervezetet, majd ez tett javaslatot a szövetség szélesebb alapokra helyezésé­re. 1957. áprilisában tartották meg a Testvérvárosok Világ- szövetségének alakuló kong­resszusát, és elfogadták a testvérvárosok alapokmányát. Számos város testvérré fo­gadta egymást, hogy segítse az államok közötti bizalom megteremtését, a keleti és a nyugati országok közötti együttműködést, a békés egy­más mellett élés elveinek megvalósítását. E mozgalom jelentősége ogyre nagyobb azért is, mert a városiasodás világszerte roha­mosan halad, és századunk végére előreláthatóan az em­beriség fele él majd városok­ban. Növekszik a városok fe­lelőssége glóbuszunk holnap­jáért, az emberiség sorsáért, a békéért. Ennek a. gondolat­nak jegyében tartják meg az idén a Testvérvárosok Világ­napját. Hazánk sok városa terem­tett az elmúlt esztendőkben széleskörű kapcsolatokat szovjet, lengyel,1 francia] finn és más európai városokkal. Miskolc a lengyel Katowicét vei és az elmúlt esztendő óta a finnországi Tampere városá­val tart testvéri kapcsolatot. M. . , és Katowice MiSKOic kapcsolatai már több esztendősek, s különösen a városvezetés, a városépítés, valamint a kulturális élet te­rületén voltak gyümölcsöző­ek. Miskolc és Katowice, a lengyel nehézipar szíve, fejlő­dését és a két ország iparában betöltött szerepét tekintve is hasonlít egymásra. Mindkét város a nehézipar fellegvára, bányavidék központjában te­rül el, s hasonló gyors fejlő­dése is. Ezért igen nagy jelen­tősége van, hogy találkozásaik alkalmával a két város veze­tői kicserélik tapasztalatai­kat; terveiket. Azok, akik a tapolcai színes közvilágítás­ban gyönyörködnek, gondol­janak rá, hogy Miskolc test­vérvárosában, Katowicében hasonló fények alatt sétálnak az emberek, s a legutóbb itt járt katowicei küldöttség tag­jai elmondották, hogy megtet­szett nekik a Népkert színes szökőkútja, s elkészítik annak mását városuk egyik parkjá­ban. De gyümölcsöző e test­véri kapcsolat számos más te­kintetben, főleg a kulturális életben is. A Miskolc és Katowice kö­zötti kapcsolatot kívánja erő­síteni sportvonatkozásokban az MTS is. amelynek terveiben egy évenként megismétlődő Miskolc—Kassa—Katowice kö­zötti hármas atlétikai viadal lebonyolítása szerepel. Mis­kolc és Katowice ifjúságának kapcsolatai is mind szilárdab­bak. Az elmúlt esztendőben például a két város 40—40 gyermeke volt csereüdülésen a lengyel tengerparton, illet­ve a magyar tenger, a Bala­ton mellett. Az idén, éppen a Testvérvárosok Világnapján utaznak Katowicébe városunk küldöttei, hogy megbeszéljék az idei kapcsolatok program­ját és a csereüdültetést. TT kapcsolatokat Ha.»onio kíván kialakítani Miskolc az elmúlt esztendő­ben testvérvárosává fogadott finn Tamperével is. .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom