Észak-Magyarország, 1965. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1965-04-25 / 97. szám

as.

ESZAKMAGYARORSZÁO

Mz ethűMi/í oregüs&szoMif

és mx éieí^ekeií fäme*fgi/iSko&

A két esemény* amelyről

„pletykálkodni”- szeretnék, szinte egyazon időben történt, és mindkettő Franciaországban. Csak az egyik Nizzában, a másik meg Párizsban. Látszólag nincs sok közük egymáshoz, mégis összefűzi őket az, hogy ugyanarról a világról adnak hírt nekünk, amely itt miná- lunk már valóban — a múlté.

Mégpedig a régmúltéi

Pedig nem is választ el tőle olyan sok évtized, mint mondjuk a lényegesen régebben történt francia forradalomtól, vagy a nagy felfedezések korától.

Mégis sokkal régibbnek tűnik azoknál!

A „szép Otero” és a düsseldorfi rém

Nemrégiben hányta le örök álomra a szemét Nizzában egy 97 éves öregasszony, aki nem csekély tiszteletnek örvendett azon a környéken, ahol naponta sétáltatta asztmás, öregségben gazdájához hasonlatos kutyáját. Szinté ugyanakkor mutattak be Párizsban egy óriási feltűnést keltő filmet egy valaha világszerte hírhedtté vált tömeggyil kosról.

Az öregasszony valódi nevét: kevesen ismerték. Franciaországba bevándorolt spanyol napszámos gyermeke volt, fiatalon kerüli táncosnőként Párizsba és hamarosan a „szép Otero” néven lett ismert. Mégpedig nemcsak egész estét, hanem az egész éjszakát betöltő szerepekben is! Mert mi tűrés tagadás, a „szép Otero” egyike volt a századforduló leghíresebb kurtizánjainak. Kegyeiért előkelő arszlánolc versenyeztek és róla nevezték el akkoriban a virágokat* s a piperecikkeket. A „szép Otero” azonban válogatott, és csak nagyherceg, fejedelem, esetleg miniszterelnök jöhetett nála számításba. Ka azonban számba- jöttek, az sok pénzükbe került. Nem egy jutott, a tönk szélére, mert a „szép Otero” gazdag akart lenni.

A valaha hírhedt tömeggyilkost, akinek életét az öregasszony halálával egy időben vitte filmre egy francia rendező, Peter Kürtennek nevezték és Düsseldorfban, ebben a régi német városkában éldegélt. Ö viszont magányos nők szeretet re vá gyárét használta

fel céljaira, és sorra gyilkolta meg a szavaitól megszédült

Kiállítás villanyszerelő tanulók munkáiból

Ózdon nemrégiben kiállítást rendeztek a harmadéves villanyszerelő tanulók munkáiból.

A villanyszerelő tanműhelyben rendezett kiállításon a tanulók sok tehetségről, ügyességről tettek tanúbizonyságot. Sokan megcsodálták például a

12 személyes, szép kiállítású, működő presszógépet, a fénycsöves állólámpát. , Az induk- toros univerzális földzárlatke- reső, a szalaggenerátor, a tekercselőgép a szakemberek körében is igen nagy sikert aratott.

. z állatkert igazgatója /» történe! esen úton /1 volt. Nem maradt í. JL más hátra, minthogy Gábor urat egyelőre egy üres ketrecbe zárták. Itt kellett őrizetben maradnia mindaddig, amíg az igazgatónak, a hivatalosan és tudományos körökben is elismert szaktekintélynek majd meg ledve eltűnt.

Mi van egy elnök táskájában

A tavaszi munkáról beszélgetünk az encsi járás néhány vezetőjével;

A járási tanács elnöke sok kérdésre felel csak úgy, fejből, a hangulatos kerekasztalka mellett ülve. Ahogy azonban szaporodnak a kérdéseit, végül feláll:

— Ezt meg kell néznem az irattárban.

No — gondolom —, ez egy félóra.

De nem! Benyúl egyik zsebébe, kivesz egy aktát.- Később a másik „irattárra” is sor kerül — a másik zsebre. Ezután jön a főirattár, az, aktatáska.

Most már nincs nehéz kérdés, számok, adatok röpködnek a levegőben. Már minden világos, de még nem használta fel összes segédeszközeit. Legnagyobb meglepetésünkre színes diafilmeket vesz ki a feneketlen táskából. Maga készítette a határról, az állatállományról, a gépekről.

Ez igen. Ez a biztos — fénykép is van róla.

— -Csak kellene már venni egy dianézőt — sóhajt fel vágyakozóan. — De most nincs rá pénz, mert épül az új irodaházunk és mindenre, ugye, nem telik?

A. 1.

Ói boltok

«I

a borsodi faivakban

Megyénk földművesszövetkezetei az elmúlt években nemcsak korszerűsítették a falusi üzlethálózatot, hanem számos helyen új kiskereskedelmi és vendéglátóipari egységeket is létesítettek. A megye községeiben 1175 különböző földművesszövetkezeti bolt és 546 vendéglő, italbolt, illetve cukrászda van. Az idén 16 községben építenek teljesen új üzletházat, 17-ben pedig régi épület átalakításával létesítenek új boltot, vagy vendéglátóipari egységet. A borsodi falvak 135 földművesszövetkezeti boltja már új kereskedelmi formában, tehát mint önki- szolgáló, vagy önkiválasztó bolt működik, s ezek bonyolítják le a forgalom 25 százalékát.

méltóztatik állapítani a valót: ember-e, vagy nem ember.

A publikum természetesen tolongott a ketrec előtt, hogy a mindig újat alkotó természet kimeríthetetlenségét csodálja.

Lapozgattak a katalógusban, de nem tudtak semmit kiokoskodni. Egy pápaszemes úr megjegyezte:

— A ruházatról ítélve, mégis csak valami etfajzása lehet, az embernek. Talán a régen keresett közbenső faj az ember és a négykezűek között.

Az ápoló más véleményen volt.

— A mi Pu'ngónk is ruhát viselt, mégis csak csimpánz volt

— De figyelje: hiszen beszél.

— Az ngm bizonyít semmit.

Lovak is vannak, amelyek négyzetgyököt vonnak.

Általában az volt a vélemény. hogy itt valami eddig nem hallott dologról van szó.

Csak egyetlen látogatónak rémiéti úgy, mintha a legszélsőbb „oyugatosok” egyik tárlatán látott volna hasonló dolgot.

A fogoly a hölgylátogatók között egy lányt pillantott meg, akinek látása hirtelen izgalommal töltötte el. Meg kell itt jegyeznünk, hogy hónapok óta jegyben járt egy fiatal művésznövendékkel, akinek tehetségéről ez idő tájt már széltében-hosszában kezd- rint fizetik, tek beszélni,

®

— Amanda! —; kiáltotta — Amanda! Nem ismersz? Hí- ®\ szén én vagyok a te Gáborod!®

Amandából olyan szívettépő*. kiáltás tört ki, hogy a közel-® ben álló színigazgató azonnal leszerződtette egész életére * tragikus szerepekre. Egy perc-® cél később, a kész szerződés- • sei, menyasszony mivoltát fe- • ledve eltűnt. *

Késő éjjel sikerült Gábor-* nak ketrecéből elszöknie. Reg- * gelre megint ott volt a műtér- 2 mében, a végsőkig kimerül-® ten, kiéhezve. Ismét nyílt az 2 ajtó, és a titokzatos tündér» odalibbent hozzá. J

— Nos, fesd újra önarcképé- *

det — parancsolta. ®

Gábor megigazította az áll- „ ványt, a tükröt, és engedelmes- • kedett. A kép most is teljes-J seggel elütött eredetijétől. * Mert inkább lenyúzatjuk bő- ® vünket, semhogy felhagyjunk 0 rossz szokásainkkal ®

De mi történt most a vész-« non? Kitaláltad, . kedves ol- ® vasó. A vásznon megjelent a „ művész jól eltalált arcképe, • előző külsejének hű mása: J egyszerű és jelentéktelen em- ■ bér, amilyen tucatszámra él® a többi ezer meg ezer között. „

— Ilyen vagyok! — erősít- J

gette Gábor. *

És ezzel a gonosz varázslat 2 megszűnt." Mialatt a tündér el- • tűnt, ő visszanyerte régi alak- *

jút. ' s

i a veszedelmes ka- * land elvette kedvét aj művészettől. Elhatá-• rozta hát, hogy új jö-£ vöt alapít. Hogy ne c kelljen teljesen megválnia az® ecsettől és festéktől: lett belő-* [e aminek kezdettől fogva® lennie kellett volna — derék 0 szobafestő, akinek munkáját® négyzetméterrel mérik és asze- *

TISZASZEDERKENY

h % r- . d-\ ' ,\ v n *.v v , s>

■ . .\- S3- ••■■.sV.'. • v

• 0>

■ . . Y; - y. . ; ■ ■

' '■ '' ^ ; ■ Y\ ‘V- s

t É 11HÉÉÍ ’

V :' : , V;■

v-:- .

ül

... N-S-.V

'■'.s- : y:■

Mi | ” ' ' felli!

A

(1936)

Kalló László rajza

„békebeli béke” éveiben csúcspontján álló kapitalizmus rakott lábaihoz. Mire a nagy gazdasági válság elérkezett, neki se maradt semmije. Körülbelül azokra az évekre vesztett el mindent, amikorra Peter Kürtent is elérte végzete: kivégezték;

Ahol két világ találkozóit

A polgári világ fénykoréban vagyont szerzett kurtizán tébolyult pazarlása és letörése, a válságban felnőtt, magát gyilkosságokban kiélő pszichopata, aki mögött ott lövöldözött az akkori Németország náci bandája — a tönkreme- n-ésben találkozott, A harmincas évek válságában szinte egyszerre mutatkozott meg a lehanyatló polgári világ kettőssége, az eszeveszett tékozlás és a gyilkos ösztönök felszínre törése,

A „szép Ótero” túlélte a vál- ságot, túlélte a második világháborút, és mint szegény öregasszony halt meg altkor, amikor Peter Kürten életének filmjét bemutatták. Peter Kürtent maga alá temette a válság, de gyilkos szelleme tovább élt, rászabadította a világra Hitler hadainak képében a második világháborút. csak azután múlt ki. A „szép Otero” csendes visszavonul tságban bekövetkezett halála szinte leheletszerű végsóhaja egy olyan kornak, amely nálunk már, szerencsére, teljesen és véglegesen ismeretlen.

Máté Iván

asszonyokat. Ot mar nem a

meggazdagodás, „csupán” a gyilkolás „egyszerű” vágya vezette.De ő is tönkretette mindazokat, akik megszédültek tőle.

Két kegyelten leiek — két világ

Amikor a „szép Otero” több millió frankos vagyonát a széttört szíveken taposva megszerezte, éppen elhagytuk az első világháborút. A polgári világ túljutott azon a csúcson, amit a tőkék felhalriiozása több évszázad alatt emelt a semmiből. A mindenáron való meggazdagodás vágya hajtotta ezt az asszonyt dúsgazdag szeretőihez, hogy paloták-tulajdonosa leg3ren, hogy női mivoltával nyerje el, amiért mások üzleti vállalkozások piszkán ál harcoltak. Amikor Peter Kürten, nappal munkás, éjjel lokálokban élő ficsur, sorra gyilkolta nőismerőseit, már bekövetkezett a harmincas évek gazdasági válsága. Németországban utcai orgyilkosságokkal tört a hatalomra a lecsúszott kispolgárokból és korcs- matöltelék lumpen-elemekből rekrutálódott hitleri horda. Peter Kürten, a pszichopata, nem akart vagyont szerezni magának, „csak” gyilkolni. Gyilkolni, kiélni az elfojtott szenvedélyt a vesztébe rohanó, fasiszta őrületnek kaput nyitó polgári Európában.

Talán nem véletlen, hogy s „szép Otero” ugyanebben a? időben kezdett hódolni a szerencsejáték szenvedélyének és néhány év alatt verte el mindazt Monte Carloban, amit &

.. Országos verseny

a SZŐ VOSZ tokaii iskolájában

Nagyszabású versenyt rendeznek a SZÖVOSZ tokaji iskolájában április 26-án és 27én. Az iskolában tartják a Munkaügyi és a Művelődésügyi Minisztérium, a SZÖ- , VOSZ, a KISZ, valamint a »SZOT által meghirdetett szak- *ma kiváló tanulója országos 2 verseny döntőjét.

® A versenyt 26-án délelőtt ki- ®lenc órakor kezdik, a díjak ki- Josztására pedig 27-én 'délután | •kerül sor; * I

a — ......

r

észíegben találkoztam."

— Én mindenről tudok ami itt történik. — jelentette ki a vezető magabiztosan. Állítása bizonyítására egy dossziét húzott elő. Ez a dosszié túlságosan is árulkodott. A vezető, miután mindenről tudni akar, meghallgat s feljegyez minden ííilbe- súgást Azt, hogy „fülbesúgók” mennyire vannak érdekelve a prémiumban, nem néztem meg. De ez kicsit választ is ad arra, hogy a taip- nyalólr hol, milyen körülmények között „teremnek”, „fejlődnek” és „gyarapsza- nak”.

Van egy negyedik eset is. Egy levél. Ilyen örökbecsű sorok olvashatók benne:

„__A hízelkedő, miközben

a

z utcán sétál FŐNÖKÉVEL, így suttog a fülébe: „Látod, milyen mély tisztelettel tekintenek rád az emberek? Senkit nem tisztelnek rajtad kívül ennyire városunkban. Tegnap néhányat! ösz- szegyűltünk, s a beszéd arra terelődött, hog5r ki a legkiválóbb ember VAROSUNKBAN. Nyomban a te neved hangzott fel mindenfelől!” „Amikor társaságban van, bárki is beszél éppen, hallgatást parancsol, mihelyt FŐNÖKE szólni kíván, s akármit mondjon is, zajosan helyesel; ha rossz tréfát süt el, nevetéstől rázkódik ... Csak éppen őszinte szót nem szól soha.”

Ügy hisszük, a „levélből” ennyi elég. Bocsánat, itt némi helyesbítésre van szükség. Az írásban eredetileg a FŐNÖK helyett jóltevője szerepel és a VAROS helyett Athén. S a levélíró Theoph- rasztesz görög „dolgozó”, aki az időszámítás előtt kb. 300- ban írta a találó sorokat.

Az írás nyelve már elavult, de a tartalma ma is találó. És ami fő: derék talpsimoga- tóink, hízelkedőink ma is élnek. És néhol virágzóan.

Csorba Barna

haragból szidja-e az igazaid a talpsimogatókaí. A vélemények azt mutatják, hogy nem lelkesedik ugyan a kri- tizálgatásokért (deltát ezt ki szereti?), de a hízelkedést valóban nem bírja.

Nem sokkal ezután egy másik igazgatóhoz vezetett az utam. Kicsit fáradtnak, rosszkedvűnek látszott. Meg is mondtam neki.

— Ne csodálkozzon rajta. Nem az igazi, a valóban sokoldalú feladat fáraszt ki. Én nem említek neveket, de ezek a falak, ha beszélni tudnáTaipnyalók, ók!

nak, rengeteg szatírába kívánkozó esetet mondanának el.

— No, csak egyet. Név nélkül.

— Sokan bejönnek ide. Nagyrészük őszinte céllal. De akad néhány ember, aki az „igazgatóval” való beszélgetést arra akarja felhasználni, hogy valakit eláztasson, s ő feljebb másszon a ranglétrán. És csak darálnak, darálnak, elrabolják a drága időt.. .

— Miért nem küldi ki őket?

— Sajnos, sok esetben csak a végén jövök rá, mi az igazi cél. De volt egy eset. Az érdekes. Az illető bejött, s i'ögtön kezdte: „Így a másik, úgy a másik”. „Egy pillanat”, mondtam, s behívattam azt, áld re árulkodott. „X kartársnak — mondtam a belépőnek — van valami mondanivalója. Tárgyalják meg együtt.”

— Eredmény?

— Egy bejelentés a felsőbb szervhez; rossz a vezetési módszerem ... Szóval, veszélyes fiúk ezek.

A harmadik, -„talpsimogató” esettel, az egyik gyárÁz írók és költők — túlzás nélkül mondhatjuk — évezredek óta maró gúnnyal ostorozzák a hízelkedést, a talpsímogatást- Magam is próbálkoztam e célra igénybe venni a szatíra különféle eszközeit. A napokban azonban egy nagyonis komoly feladat végzése közben kerültem kapcsolatba az „évezredes jellembetegséggei”.

Egy tárgyalás kellős közepén csöppentem be az egyik nagy vállalatunk igazgatójához. A vezető morózus arca is sejttette, a párbeszédekből is hamar kihámoztam,, hogy egy kellemetlen ügyről van szó. Néhány ember az igazgató tudta nélkül intézkedett olyan dologban, amihez feltétlenül ki kellett volna kérni a véleményét.

— Ennek a négy embernek — füstölög az igazgató — a nevét se szeretem hallani. Ha jön egy értekezlet, azt lesem, ott vannak-e? Előve borsózik a hátam a felszólalásaiktól.

Akaratlanul is kitör belőlem az „őstermészet”.

— Ennyire nem bírja a bírálatot?

Az igazgató szemöldöke a magasba ugrik.

— Bírálatot? Ezektől?! Nem! Már az első szavuk „A mi szeretett igazgatónk, akit valamennyien szeretünk és tisztelünk..s jön az ömlengés; ilyen olyan, kiváló vagyok.

— Dehát, miért nem mondja meg nekik?

— Megmondtam, ne csinálják, mert még valaki azt hiszi, hogy megfizetem őket a dicshimnusz zengéséért.

— És?

— A legközelebbi értekezleten sorra felálltak, -s „megbíráltak” a szerénységemért, mert erőszakkal. el akarom hallgattatni azokat, akik őszintén meg merik mondani: jó igazgató vagyok.

Nem sajnáltam a fáradságot, s kerülő úton „tapogatóztam”, vajon nem tettetett