Észak-Magyarország, 1965. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-27 / 73. szám

2 ßSZAKMAGYAROTtSZÄG Szombat, 1965. március 27, Ölési tartott a Termelőszövetkezeti Tanács A Termelőszövetkezeti Ta­nács pénteken délelőtt ülést tartott a Parlament Vadász- termében. Az ülésen részt vett Dobi István, az Elnöki Tanács, valamint a Termelő­szövetkezeti Tanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra, Losonczi Pál földműve­lésügyi miniszter, Erdei Fe­renc, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára. Az ülést Dobi István nyi­totta meg. Méltatta az 1951- ben megalakult Termelőszö­vetkezeti Tanács tevékeny­ségét. Köszönetét mondott a Termelőszövetkezeti Tanács tagjainak és megyei megbí­zottéinak áldozatos munká­jukért, majd átadta a szót Lo- sonczi Pál földművelésügyi miniszternek. A miniszter bevezetőben ösz- szefoglalta mezőgazdaságunk­nak a szocialista átszervezés befejezése óta elért eredmé­nyeit. Majd ezután a Termelőszövetkezeti Ta­nács csaknem másfél év­tizedes tevékenységét érté­kelte. A mezőgazdaságot irányító állami szerveknek a jövőben még nagyobb szükségük lesz a szövetkezeti vezetők gaz­dag tapasztalataira. Ezért ho­zott az Elnöki Tanács törvény- erejű rendeletet az Országos Termelőszövetkezeti Tanács feladatának és szervezetének megállapításáról, valamint megyei termelőszövetkezeti tanácsok szervezéséről. Az Országos Termelőszö­vetkezeti Tanács, mint a kormány tanácsadó, javas- lattevő szerve működik a termelőszövetkezeti moz­galom egészét érintő" ügyekben. Ezután Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára szólalt fel. A Központi Bizottság nevében köszönetét mondott a Ter­melőszövetkezeti Tanács tag­jainak és személy szerint Dobi Istvánnak, a tanács el­nökének a termelőszövetkezeti mozgalom győzelme és meg­szilárdítása érdekében kifej­tett felelősségteljes, önzet­len munkájukért. Hangsú­lyozta: a párt továbbra is, s mind inkább támaszkodni kí­ván a közös gazdaságok prob­lémáit legközvetlenebbül is­merő szövetkezeti vezetők gazdag tapasztalataira. A Termelőszövetkezeti Ta­nács ülése Dobi István zársza­vával ért véget. Jolmson elnök Vietnamról nyilatkozott A washingtoni Fehér Ház­ban csütörtökön minisztertaná­csot tartottak, amely után köz­zétették Johnson elnök Viet­namra vonatkozó nyilatkozatát. A nyilatkozat értelmében az Egyesült Államok „Nem törek­szik a vietnami háború kiszéle­sítésére.” Johnson üzenetében hangoz­tatta, hogy az Egyesült Álla­mok az élen kíván járni az olyan törekvésekben, amelyek célja a vietnami kérdésnek „a kommunista agresszió meg­szüntetése alapján történő rendezése.” Az amerikai elnök ismét kifejezte készségét, hogy bárhová, bármikor hajlandó elmenni és kész találkozni bárkivel, amíg reménv mutat­kozik „a tisztességes béke irá­nyában történő haladásra.” ISeljajev és Leoncv sajtóértekezlete A Yoszliod-2 tökéletesebb űrhajó, mint elődjei Pavel Beljajev és Alekszej Leonov, a Voszhod—2 űrutasai pénteken nemzetközi sajtóérte­kezleten számoltak be űrutazá­sukról. A sajtóértekezleten Keldis, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke átnyújtotta a két űrhajósnak a Cilkovszkij emlékérmet. Beljajev a többi között el­mondotta, hogy a Voszhod—2 más, tökéletesebb és bonyolul­tabb űrhajó, mint elődjei. Az űrhajó parancsnoka televízió útján követte „űrsétát” végző társa, Leonov minden mozdu­latát. Az űrhajó Földre érését azért végezték a kézi irányító- rendszer alkalmazásával, mert az önműködő leszállóberende- zésnek a nap szerint tájéko­zódó szerkezete meghibásodott. A kézi kormányzás azonban kitűnően bevált. Beljajev A ffajgy áll ölök megöltek egy 0tgyemiefc.es családanyát , Elfogták a gyilkosokat Csütörtökön este Alabama állam székhelyén, Montgome- ryben a Kapitólium épülete előtt nagy tömeggyűléssel fe­jeződött be a polgárjogi moz­galom ötnapos békemenete. A gyűlésen 30 000 ember vett részt. Martin Luther King, Nobel-díjas lelkész mondott beszédet. Az alabamai fajgyűlölők sem maradtak tétlenek, újabb gyilkossággal öregbítették „hírnevüket”. A Montgornerj't Selmával összekötő útvonalon agyonlőttek egy fehér asszonyt, akinek az volt a bűne, hogy gépkocsiján a felvonulás rész­vevőit hazaszállította. A meggyilkolt asszony ok­mányaiból kiderült, hogy Vi­ola Greg Luizzo-nak hívják, 38 éves, ötgyermekes család­anya. A tettesek elmenekültek, a szövetségi hatóságok meg­kezdték a nyomozást. Az Egyesült Államokban óriási felháborodást keltett a gyilkosság. Johnson elnök pénteken délben a Fehér Házban személyesen jelentet­te be, hogy az FBI elfogta a merénylőket, az alabamai Ku- Klux-Klan négy tagját. John­son kijelentette, hogy a négy merénylőt haladéktalanul bí­róság elé állítják. egyébként gratulált Grissom- nak és Youngnak, a Gemini amerikai űrhajó utasainak. Leonov, a Voszhod—2 má­sodpilótája részletesen beszá­molt a felkészülésről, majd költői szavakkal ecsetelte azt a gyönyörű színes képet, amely az űrből szeme elé tárult. A sajtóértekezlet végén Kel­dis, a Tudományos Akadémia elnöke bizakodó választ adott arra a kérdésre, vajon lehetsé­ges-e, hogy még az idén újabb szovjet űrhajósok találkoznak a sajtó képviselőivel. Íz amerikai majósok beszámolója ("'-"‘•nr-tökön a Cape Kenne­dy támaszponton Grissom és Johnny Young amerikai űr­hajósok sajtóértekezleten szá­moltak be a Molly Brown űrhajóval kedden megtett földkörüli útjukról. Grissom kijelentette, hogy csodálatos élményben volt részük. Young elmondotta, hogy leírhatatlanul szép lát­vány tárult elé. A Földre va­ló visszatéréskor valóságos színorgia kápráztatta el sze­müket, narancsszínű fények villantak fel, majd fokozato­san a fény sötétzöldre válto­zott. Az újságírók megkérdezték, hogy a két űrhajósnak mi a véleménye a szovjet asztro­nauták legújabb sikeréről. Grissom kijelentette, hogy igen iríg.yli az oroszokat, mert nagyszerű rakétahajtóműveik vannak, az űrutazásról készí­tett. televíziós képeik megka- póak, és igen lenyűgöző, hogy a Voszhod űrhajóból ember léphetett ki a világűrbe. Újabb légitámadás a VDK ellen A vietnami néphadsereg lég­elhárító egységei eddigi leg­nagyobb győzelmüket aratták. A beérkezett adatok szerint 12 amerikai repülőgépet lőttek le pénteken, amikor helyi idő szerint 13 óra tájban az Egye­sült. Államok repülőgépei több hullámban támadást intéztek a VDK területén levő lakott te­rületek ellen. A pénteken le­lőtt gépekkel az 1964. augusz­tus óta lelőtt amerikai repü­lőgépek száma elérte a 77-et. A vietnami néphadsereg pénte­ki győzelme hanoi vélemények szerint egyrészt arról tanúsko­dik, hogy tovább erősödött a VDK légvédelme, másrészt pe­dig ékesen cáfolja azokat az amerikai jelentéseket, amelyek szerint a VDK területe ellen intézett hétfői és keddi táma­dások során radar- és más vé­delmi berendezéseket rombol­tak volna le. irtx-trk'kickickjrkicArk-ick'k-k-klrkicklck'kinckick'ictrk'kictck'kick'klcjrkickjctckjckjcklictckjcjck I Niklai Adóm: AZ ÍRNOK A gondolat nyugtalanul körözött a fülledt fül­kében, majd kiröp­pent: kavargó por ra­gadta el a harckocsik csikorgásáról, mint a szél a légörvénybe keveredett pihét, és elsodorta előre, ismeretlen messzeségekbe. Végre megszólalt Firtko: — Nem nő miatt, gondol­hatja. Le büdös kommunistá- zott, rnert . . . Fülsértő dördülés szakítot­ta le a folytatást a „mert” kicsi tövéről. — Repülő! — kiáltotta a vezető, a vezényszó hangsú­lyával. A kocsi megtorpant. Kiugrottak. Az írnok a vezető mögött szaladt, háta mögött hallja Vince bácsi lihegését. Vagy kétszáz méterre előt­tük robbanhatott a bomba, most csattan a második, füst, por és kiáltás törlik egybe a felhőtlen ég felé. — „Futnak a hó hadai ...” — miért erre dobog a lába? — szűk ez a rohadt csizma — Firtko hova tűnt. Aztán egy kéz berántja jobbra, valahová, a töltés ol­dalába. Hátulról az Öreg majdnem fellöki — de nem baj. Biztonságban vannak, érzi. Felettük az országút. — Ez egy „áteresz” — szökken agyában a betonnal bélelt, alig embermagas alagűt-féle meg­határozása egy unalmában va­lamikor lapozgatott tereptan­ból. Gömyedten állnak, bokáig zöld, büdös vízben. A bilgeri pillanatok alatt beázik. — Pali igazán • megtalpaltathatta volna — gondolja most bosz- szúsan. Dühös is lenne, ha nem félne ennyire. — Jön az áldás, írnok úr — mondja, vagy kiáltja Vince bácsi, talán csak azért, hogy hallja saját hangját. Az néha megnyugtató. Odafönt dong a mindenség, mint egy óriási kovácsmű­hely. — Idenézzenek — harsari Firtko hangja. Odanéznek. Fent, a betonhéjon, az át­eresz hosszában végig, sö­tét huzalon cigarettacsomagra emlékeztető, ezüstpapírba burkolt kockákat lát. A másik kettő bizosan tudja, mik azok. Az írnok nem látott még ilyet, most a két arcról betűzi, persze szavak nélkül, a rettenet okát.-wa-r agyon fél. Tűzben soha 1^1 nem volt, ő mindig I wj hátul piszmogott a L 1 törzzsel, szolgálati je­gyeket körmölt a fő­hadnagynak, néha nehezebb­kezű, apjakorú parasztkato- nák leveleit írta: „Tudatom, hogy ...” Anya ... Tudatom, hogy fia hősi halált halt... lányok arca suhan át rajta ... emlegetnék ... el­esett ... a halál felnagyítja és megszépíti az embert... a hősi halál díszes drapériái között látja magát... ka­tonazenekar ... Aztán csak a mocskos, hi­deg zöld vizet látja odvuk alján. Érzi a gyomrát, meg a hajszálai töveit, és az átiz­zadt, merev lenvászoning szorításának nyűgét a hóna alatt. Kezefején pirosaslila karikákba fut össze a hideg, pedig meleg van már, márci­usban szokatlan meleg, és izzad a tenyere. Görnyedten áll. Pisztolya a hasát nyomja. önkéntelen mozdulattal nyúl hátra, hogy megtöröl­je a tenyerét: farzsebében kemény tárgy. — Persze, a két deci pálinka! A patikusék cselédlánya hozta át, este. Egy másik, literesüveget is hozott: „Emezt meg a főhad­nagy úrnak küldi a naccsasz- szonka. Meg ne igyák az úton, hallja-e!” Remegő kézzel gombolja ki a zseb pléhgombját: az a kör­Köszőntjük leningrádi vendégein ké t Ismeretes, hogy ma, már­cius 27-én, szombaton a Diósgyőri Vasas Bartók Bé­la Művelődési Ház színpa­dán, holnap, vasárnap pe­dig a Szakszervezetek Bor­sod megyei Tanácsának Mű­velődési Házában leningrá­di vendégművészek lépnek a miskolci közönség elé, hogy egy-egy kellemes em­lékű esttel ajándékozzák meg azokat, akik a székso­rokban ülnek. A leningrádi szakszerve­zetek megyei művelődési házának művészegyüttese ma érkezik Miskolcra. Sze­retettel köszöntjük a. tánc­kart és zenekart egyesítő művészegyüttest, és köszönt- jük a delegáció vezetőjét, Medjejev elvtársat, aki szinte már régi, jó barát­nak számít. Medjejev elv­társ fogadta ugyanis 1957- ben Leningrádban az akkor ott vendégszereplő Diósgyő­ri Vasas Művészegyüttest, és ugyanabban az évben járt Miskolcon és Diósgyő­rött. mint egy másik, 'akkor vendégszereplő leningrádi szakszervezeti együttes ve­zetője. Vendégművészek, művész- együttesek fellépése min­dig örömöt jelent, mindig változatosságot hoz a ven­déglátó város vagy megye művelődési életébe. Uj szín, új hang jelentkezik a szín­padon, egy más nép kultú­ráiénak gazdag választéká­ból kerül elénk egy kis íze­lítő, egy más nép folklórjá­nak virágai nyílnak ki előt­tünk. És ezek a nyíló virá­gok hovatovább fává tere­bélyesednek, amelyek mind erősebb voltát jelzik a ven­dégfogadó és a vendégsze- repló barátságának. Öröm hát, ha művészeket, együt­teseket láthatunk vendégülj de kétszeres öröm, ha bará­ti népek fiai jönnek el hoz­zánk, hogy a már megis­mert művészetből még több szépségben részesítsenek, és a már fennálló barátság szálait tovább erősítsék. Kü­lönösen nagy az öröm, ha felszabadítónknak, a szovjet népnenk fiai részeltetnek kultúrki nőseikből, ha a nagy nép fiai felszabadulá­sunk huszadik évfordulóját ünnepelni jöttek hozzánk. A vendégszereplő együttes tagjainak szülei közül né- hányan talán itt jártak húsz évvel ezelőtt is, hogy egy elnyomott népnek át­hozzák, a szabadságot. Most az utódok jöttek el, hogy az egyenrangú barátot látogas­sák meg, és művészetükkel szórakozást nyújtsanak, ba­rátságot erősítsenek. .Ezekkel a gondolatokkal; s meleg, elvtársi, baráti sze­retettel köszöntjük a lenin- grádí művészegyüttest, a de­legáció vezetőjét, Medjejev elvtársat. Kívánjuk, érezzék jól magukat körünkben. Ér­deklődéssel várjuk előadá­sukat. amely, hisszük, olyan lesz, hogy igen hosszú ideig fogunk rá visszaemlékezni aooeo®oeeoo©o©ffiöee©o®oeoe©oo©©ffie®o®©®ooa8aoa Tanácselnökök értekezlete a Parlamentiben Algírba érkezeti a szovjet űrhajós házaspár Az algériai főváros lakos­sága pénteken ünnepi fogad­tatásban részesítette a szov­jet űrhajós házaspárt — Va- lentyina Nyíkolajeva-Tyeres- kovát és Andrijan Nyikola- jevet —, akik a kormány vendégeiként érkeztek Algír­ba. me alá vájt. Felszisszent, és féríiasan-katonásan károm­kodott. Először Firtkonak nyújtot­ta az üveget. A vezető csak a szemével csippentett helyeslőén és kicsit kortyolt. Vince bácsi akkurátusán megtörölte az üveg száját, és az odafent hirtelen támadt csendben azt mondta: — Noíene. No, isten... — és meghúzta alaposan. Az írnok észrevétlenül igye­kezett végigsimítani immár száraz tenyerével a szopó­kán, és nagy kortyot engedett le a torkán. A második meg­akadt félúton: majdnem hányt. Mikor felkaptattak az útra, az írnok Firtko nehéz kezét érezte egy pillanatra lapoc­káján: — A patikusné adta? — Persze. Honnan volna .., nekem? Kinek van most ilyen? — Hát azért a főhadnagyá­nál biztosan akad egy-két üveggel — vélte Firtko szára­zon, miközben az indítógom­bot rángatta. — Lehet — hagyta rk ked­vetlenül az írnok. A „főhad­nagynál” hangsúlya bántot­ta. Kereste az okot, de csak a szalonna-kolbász jutott eszébe; éhséget érzett, és fejében megint íészkelődött a fájdalom. Néha a robbanóanyag-csomagocskákat látta maga előtt, amint kime­rültén lehunyta szemét, meg A Minisztertanács március 25-én és 26-án kétnapos ta­nácskozásra hívta össze a fő­városi, megyei és megyei jo­gú városi tanácsok vb-elnö- keit. A tanácskozáson részt vett Fehér Lajos, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, dr. Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára, Hont János, a földművelésügyi miniszter el­ső helyettese és dr. Dallos Fe­renc, a Minisztertanács ta­nácsszervek osztálya .ak ve­zetője. A tanácskozás első napján az időszerű kormányzati kér­désekről Fehér Lajos, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese tájékoztatta az értekezlet részvevőit. Ezt követően Hont János, a földművelésügyi mi­niszter első helyettese a ta­vaszi mezőgazdasági felada­tokkal kapcsolatos és sürge­tő intézkedésekre hívta fel az értekezlet részvevőinek fi­gyelmét. Az értekezlet a to­vábbiakban dr. Dallos Ferenc, a Minisztertanács tanácsszer' vek osztályvezetőjének refe­rátuma alapján a tanácsi ' munka 1964. évi tapasztala­tait vitatta meg. A beszámoló a tanácsok politikai, gazda­sági-szervező és kulturális-ne­velő munkája eredményeinek tükrében vizsgálta1 az állam­hatalmi és államigazgatási szervek vezetését és munka­stílusát, s ösztönözte a veze­tés demokratikus elemeinek további fejlesztését. A beszá­molót széleskörű vita követte. üeifszez lep magyar köldöilség utazik a Vilire Pénteken ülést tartott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsá- ’ ga. Méhes Lajos, a KB első J titkára a KISZ VI. kongresz- a lőszeres rákászokat a disznói szusa határozatai végrehaj- „alakulataival.” A két kép % fásának eddigi tapasztala tai- egymást kergette, megint ' a + ról és a soron következő íel- „halálkatlan” feszülő dongáin,!adatokról tájékoztatta az ülés körbe-körbe. ? résztvevőit. Pataki László, a Átázott talpa alatt kínlódva! KBi titkára a Központi Bízott - zihált a motor a percenkénti f *** ta£aín£* T tevekenysé- kapcsolástól. Nádasai József, a KB f titkára a IX. világifjusagi Minduntalan meg kellett al-J találkozó előkészítésére ter­mám a kocsit, s ha haladhat- * vesztett elő javaslatokat. A tak is, legfeljebb csak lépés- * Központi Bizottság az előtér­ben. Most nem irigyelte Iirt-^ jesztéselcet megvitatta és egy- . ,,, .... ... .íhangűlag elfogadta. Megvá­A fiaira gondolt, ezúttal + lasztotta a világifjúsági ta- mindhármuk halalara a zöld*, „ , , . ,,, pocsolyában. * lálkozó magyarországi élőké­„Dulce et decorum est pro*SM'tö bizottságát, amelynek patria móri” — tanulta a la- + elnöke Méhes Lajos, a KISiS tin közmondást annak idején. * Központi Bizottságának első Édes (?) és dicsőséges mégha1-+ tjtk^ra lett. Ugyancsak egy­m a hazáért... Hogy van la-T, , tinul: disznó? Persze, „sus”,+.határozatban foglalt alighanem. De ml lehet „sus”^ állást a KISZ KB ülése a ablativusa? Mert „pro” után * vietnami imperialista agresz- ablativus kell, erre emléke- !szía ellen ZQtt ... A * ,, . , í A KISZ Központi Bizottsá­szomoru volt, mintf-i—i. . w ... Most . , . , , , ,,+gának a IX. világifjúsági ta­máskor is, gyakran de az okát + fálkozóval kapcsoiatoS ható' ezuttal sem volt kedve meg-*rozta hangsúlyozza: fogalmazni. J 1965. julius 28-tól augusz' A nem-szokott ital sa-4tus 7-ig a világ ifjúságának vanyú _ lepedőkkel bé-^ találkozóhelye lesz Algír, 3 lelte ki a száját. íz- * szabad, független Algéri3 zadt is, a lába meg + fővárosa fázott a csuromvíz Kommunista If' zokniban. Tegnap este nagy Szövetség elhatároz' kínnal megíoldozta a malha-J hogy 400 tagú delegációt zsák aljáról elokotort egyet-* a IX viIágU1üsági talál­len pai zoknit, az amúgy is ^ koz5ra. magyar fiatalok szűk bilgenbe nem huzha- * képviselój olt ]esznek Algír' tott kapcát A bakancsban ' ban és tanúbizonyságot tesznek kapcát viselt persze, mint aj é magyar ifjúság mél? többiek Télen újságpapírt | együttérzéséről mindazokkal- is tekert a ábára erre még 1 Jjk béke és az emberI mél­Apa tanította valamikor. (Folytatjuk.) ? tóság minden ellensége elleó küzdenek szerte a világon.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom