Észak-Magyarország, 1965. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-27 / 73. szám
esZAKRXAGTATtORSZÄ« fltoeartrat,- TM5. w»4nt#ao 8Í. gamBnoBaaagESSgggM »n A KGM válaszolt az anyagellátási gondokról szóló cikkünkre ■ Lapunk január 8-i számában cikket közöltünk Miért, vannak anyagellátási gondok megyénk ipari vállalatainál? címmel, amelyet a megyei Népi Ellenőrző Bizottság vizsgálata alapján írtunk. Cikkünkre a Kohó- ós Gépipari Minisztérium terv- és munkaügyi főosztálya válaszolt: „A lapjukban megjelent cikkel egyetértünk. Az abban fölvetett problémák ismertek, és ezek megfelelő mederbe terelése most már igen kívánatos lenne. A feladat azonban nem egyszerű. A magunk részéről alapvetőnek tartanánk például az évi termelési terveknek az eddiginél korábbi időpontban történő jóváhagyását. Ha azonban tekintetbe vesszük, hogy a KGM gépgyártási termelésének igen nagy százaléka export, ezen belül is jelentős a tőkés országokba irányuló export és még növelni is szeretnénk éppen a népgazdaság érdekei miatt, akkor mérlegelni kell, hogy mi jobb: a későbbi jóváhagyás, ami legalább a termelési terveket megalapozottabbá teszi, érvényesíti az előbbi kívánalmakat, vagy a korábbi jóváhagyás, ami a jelenleginél is több bizonytalanságot rejtene? Persze mindezek ellenére a jelenlegi helyzeten lehetne javítani, elsősorban a beruházás és a KGST vonatkozásában . ..” A válasz ezek után ismerteti azokat a vizsgálatokat, amelyeknek célja: összhangba hozni a tervszerű termelést és a tervszerű anyagellátást. A NEB-nelt arra a javaslatára, hogy létesüljön egy- egy területen központi készletező vállalat, a KGM véleménye a következő: „Elsősorban azon kellene lennük, hogy a meglevő központi rakterűiéi eket olyan készletekkel tudjuk ellátni, ülést tartott a Borsod megyei lépi Ellenérzés! Bizottság Pénteken, március 26-án délelőtt ülést tartott Miskolcon a Borsod megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Szűcs István elvtárs, a megyei NEB elnöke beszámolt a legutóbbi ülés határozatainak végrehajtásáról. Ismertette többek között, hogy az év eleje óta március 17-ig összesen 98 bejelentés, ebből 76 közérdekű és 22 magánpanasz érkezett a NEB-hez. Ezután a megyei NEB elfogadta a második negyedévi ellenőrzési munkatervet, majd a felszabadulás 20. évfordulója alkalmából a népi ellenőrzés 21 aktíváját a központi NEB, 20 kiválóan Ma délelőtt umiepseo Miskolcon Megyénkben versenyeztek bárom szakma tanulói. Tegnap, március 26-áüU Kazincbarcikán a vegyipari tanulók, Perecesen a vájár-jelöltek, a miskolci 100. sz. Intézetben pedig a leendő kovácsok mutatták be tudásukat. Ma délelőtt adják át a legjobb eredményt elért fiataloknak a Szakma kiváló tanulója jelvényt. A Míi.M. 100. sz. Iparitanuló Intézetben Mekis József, a. munkaügyi miniszter első helyettese tart ez alkalommal ünnepi beszédet, majd átadják a díjakat. Ezután kultúrműsor következik. dolgozott aktíváját pedig a megyei NEB jutalmára javasolták. Az ülés végül megvitatta annak a széleskörű, a megyei NEB és a megyei Állami Kereskedelmi Felügyelőség közös vizsgálatának eredményét, amelyet a lakosság érdekvédelmével kapcsolatban folytattak az élelmiszer kiskereskedelemben. A megyei NEB által elfogadott jelentés ismertetésére még visszatérünk. amelyek az eddiginél szélesebb körben biztosítanák a raktárról történő kiszolgálást.” Az anyagellátási gondok csökkentésére egyébként a KGM sok új intézkedést is tesz. „Igen sokat várunk a 114/965. PM—OT utasítás kapcsán a felhalmozott készletek felszámolására. Ezért a KGM-hez tartozó készletező vállalatok „börzét’ szerveznek, ahol az eladó és a vevő könnyebben megtalálja egymást. Egyes vállalatok öntevékenyen is ugyanezt teszik.” A minisztérium a KGM. 1. sz. 65001/965. sz. utasítás szerint a selejtezési kódexet is kiadta. A cikkünkre érkező válasz hangsúlyozza még, hogy megyénk alapanyag-termelő vál- latai és felhasználó vállalatai jó kooperációval ugyancsak könnyíthetnek az anyagellátási gondokon. A jó szervezés más vállalatnál is segíti ezt. Például: „A Diósgyőri Gépgyárban egy kis lelkiismeret-vizsgálat után könnyen rájöhetnek, hogy saját szervezetlenségük legalább olyan mértékben okozott anyagellátási nehézségeket, mint az ugyancsak meglevő, objektív, külső tényezők.” Végezetül a KGM illetékesei ezt írják: „Örülök, hogy lapjuk nyilvánosságot adott ennek az igen fontos témának. Szeretnénk hinni, hogy mind a vállalatok, mind a népgazdaságot irányitó szervek közös munkája megoldást, mielőbb jelentős javulást eredményez a megye ipari üzemeiben is jelentkező anyagellátási gondokban.” Korszerű egyengetőgép a hengerelt áruk minőségének javítására Az özdi Kohászati Üzemek finomhengerművében készülő és a gép-, a jármű-, valamint az építőiparban használatos, különböző rendeltetésű hengerelt profiláruk egyengeté- se, kikészítése, géppark hiányában korántsem volt eddig kielégítő. Ezért nagy teljesítményű egyengetőgépet szereztek be külföldről. A korszerű görgős géppel, amelyet a terv szerint hamarosan üzembe helyeznek, megkétszereződik a hengermű egyengető gépparkjának teljesítő képessége. Munkája nagyban segíti majd a felszabadulási verseny célkitűzéseit is. Az elektromos működésű, részben automatikus berendezéssel ugyanis a hengersor termelését naprakészen feldolgozhatják. Ezáltal jelentősen javul majd az üzem termelésének programszerűsége, ezenkívül növelhető vele a gyártmányok exportképessége s bővíthető a gyártmányok választéka is. sok. Hiszen ezenkívül a napi, programszerű termelési értéket is teljesíteni kell, ha nem akarnak még jobban elmaradni. Szajkó József viszont azt mondja, hogy negyedéven belül egyenlegbe hozott mérleget tesznek az asztalra. A tavaszi lendületet „befogják”, mint a hajósok a kedvező szelet a vitorlába. Tulajdonképpen ez volt a megkapó Mádon a találkozás- - ban. Már csak azért is sok emberrel beszéltem, hogy Szajkó Józseffel valamiképpen vitába szállhassak. Többet akartam megtudni a feljegyzett adatoknál, s az olyan értekezlet-ízű kifejezéseknél, mint a „szervezettebb munka, a belső tartalékok jobb feltárása. időbeosztás, terv- szerűség”. Az értelmet, a belső tartalmat kerestem, amely a kifejezések mögött rejlik. Voltaképpen csak , később jöttem rá, hogy amit kerestem, azt az emberek között mindenütt láthattam. A • tenniakarást a hitet, hogy 1 amit tesznek, azt jól csinál- .iák. Ez a kedvező szél Mádon. Kitavaszodott, mind köny- ' nyebben szalad a lapát a anyagba, s az emberek jó- kedvűek. Ennek a jókedvvel ; végzett munkának tükrében még a két millió is kis számnak lűnik. Onodvárj Miklós tóm. Mert hát: ahol a tavaszi újjáéledéssel ennyire átalakulnak az emberek is, ott feltétlenül nagy dolgok véghezvitelére fordítják erejüket. Mi mást is tehetnének: az őr- lömü az adós-listán szerepel, s ezt rendezni kell. Csakhogy ez is olyan dolog, hogy adósságot törleszteni sokféleképpen lehet. Lehet törleszteni fogcsikorgatva, munkába fásultan, s lehet úgy is, ahogy Mádon teszik: nagyobb erővel, szervezettebben, jó időbeosztással. De legfőképpen lelkesedéssel, munkakedvvel. Az igazsághoz tartozik, hogy a médiák önhibájukon kívül kerültek az adós-listára. A hosszú tél akadályozta a tervszerű termelést, s főképpen az export teljesítését. A kibányászott nyersanyag nagy részét a szabad ég alatt tárolták. Lepaskolta az őszi eső, összefagyott, majd ráhullott a hó, bizony, nehéz volt darabokra törni, csákánnyal, kotrógépekkel íelszaggatni. Akkor a munkások kedvetlenebbek voltak, hiszen egyáltalán nem volt könnyű a dolguk. Mennyi is? Januárban és februárban mintegy 2 milliós adósság halmozódott fel. Ebből egymilliónál is több az export érték. Sok, nagyon di őrlőműbe a kaolint. Csak dolgoztak, s nemigen beszéltek. A tél komorrá és fagyossá tette őket is. Lóm, ahogy elmúlt a föld fagya, bennük is feloldódott a merevség. Az ősi ösztön, az emberrel vei eszületett természet az anyaföldhöz vonzza őket: vé- gigheverednek az árokparton, s valósággal magukba szívják az ébredő tavasz illatát. Ettől újjáéled az ember; megfeszülnek ernyedt izmai, s máról holnapra azt veszi észre, hogy nem tudja, mit kezdjen az erejével. Azért olyan, mint a rakoncátlan kiscsikó, s csak nézem, a tűz körül guggoló emberek erejét sem törte meg a délelőtti csákányozás, a nehéz fizikai munka. Ellenkezőleg! Pajkos megjegyzések hangzanak el, titkon végigméregetik egymást, kötekednek, lökdösődnek, át- meg átugrálnak a lobogó tűz felett, mert sehogy nem tudnak betelni a szép tavaszi napsütéssel, a közeli bokrokon ugrándozó madarak csicsergésével. Mikor az őrlőmű irodájában Szajkó József igazgató azzal fogadott, hogy nagy dolgokat akarnak véghezvinni ezen a tavaszon, a kijelentésén már nem is csodálkozNéhány nap óta langyos meleg vibrál a levegőben: erőtől duzzad az újjáéledő föld, s a tavalyi moha alatt ipró levélkék kandikálnak az ég felé. Az árokpartokon, a vízmosások ereiben megjelent a hérics, bontogatja bóbitáját a gólyahír és az ibolya is illatosabb a virágárusok kosárkáiban. Tavasz van... Még' az emberek is megváltoztak, mintha, mások lennének, csakugyan! Lépten- nyotnon lekívánkozik a kabát, s kitörni készül valami ujjongó kiáltás, a szabad természet öle hívogat, csalogat biztatón, s legszívesebben mezitlább futkároznánk már selymes, zöld füvén. Mád határában, a sziklás, csupasz dombok alján vékony füstcsík száll a magasba. Ez jó időt jelent, s az emberek, akik szalonnát pirítanak a tűz körül, váltig bizonygatják, hogy a Sándorok és a Józsefek megérdemlik az áldomást: jó időt hoztak, s meleget is egy zsákkal... Nemrég még hatalmas hófúvás zárta el ugyanitt az utat: ezek az emberek akkor is itt dolgoztak. Pufajkában, vastag kesztyűkben, nagykabátban. Csákányozták. törték, zúzták a fagyos rögeket, küldték a máezö szél a vitorlában ről. Negyven felé kérlelni kezdtem, hagyja abba ... Mint akit fejbekólintottak, úgy rohantam a tanácsra, az elnökhöz, hogy megtudjam végre, ez a változás, mert kétségtelenül gyökeres változásról van szó, látszat-e, vagy olyan gyarapodás-fa, aminek nemcsak törzse, hanem ágai is vannak, amiről midenki leszakíthatja a maga gyümölcsét. Hol is kezdjem a „kontrollt”, töprengtem, végtére is nem mehetek be minden házba, hogy meggyőződjem a valóságról. Meg aztán erről a módszerről volt már itt némi keserű tapasztalatom. Négy évvel ezelőtt az elnökkel, meg ha. jól emlékszem, egy-két vezetőségi taggal bekopogtattunk néhány házba. Elbújtak előlünk, mert azt hitték, agitálni jövünk, hogy munkába csalogassuk a házigazdát. Mélyebb és általánosabb vetüle- tét szerettem volna látni ennek a változásnak. A tipikus, jól bevált, és sokat mondható kérdésre kértem hát választ az elnöktől: hány új ház épült az utóbbi négy évben? Rövid keresgélés a „főkönyvben”: százöt. Van köztük kétszobás, háromszobás, még fürdőszobás is! Építettek olyanok is, akik ellakhattak volna még a régi házban legalább ötven esztendeig, de hát kinek kell a régimódi, amikor az már nem divat. A ház — divatjamúlt! Ha valaki Keszibe jön, ne mondhassa, hogy maradi a község Márpedig sokan jönnek ide az utóbbi időben... S hogy kényelmes utazásuk legyen, még utat is csináltak a kesziek. Négy évvel ezelőtt: ke- rékmarasztaló gödrök rázták az emberben a lelket, s ha szóvá tette, azt mondták neki: úgyis ritkán jár mifelénk „rangosabb ember”, mit látna itt, hát mire való a jó út? Most meg? Ezer és ezer köbméter kavicsot hordtak, csak úgy. „ingyen”, hogy NB I-es útjuk legyen — ahogy errefelé mondják. És ha erre téved az idegen, vagy az, aki évekkel ezelőtt járt' itt, kerekítheti szemét! Külsőleg teljesen új köntösbe bújt a falu. Modern formájú óvoda áll befejezés előtt, kultúrpalotának beillő művelődési házat emeltek, agronómuslakást, orvoslakást, darálót, asztalosműhelyt, kollégiumot rendeztek be a tanyasi gyerekeknek, dohánypajtákat csináltak — felsorol-, ni is sok. És belsőleg? Belsőleg mit' változott a falu, összeillik-e a szép külső a közszellemmel? — Hát élhetnénk így, ha az emberek fejében nem történt volna változás? — csodálkozott rám a tanács elnöke. No, igaz is. De hát hogyan történt ilyen gyorsan? Mert rohamos fejlődésről, evolúciós átalakulásról van szó, ez a négy év végtére is sziek —, hogy több lógós legyen, meg nagyobb vezetőséggel veszkődjünk?" Parázs vita kerekedett. Végül is megegyeztek: ha új vezetőséget kapnak, olyan emberekből, akiket ők választanak, s ha azok megígérik, hogy rendet tartanak és okosan gazdálkodnak, rendben van a dolog, így történt. Azóta szigorú következetesség uralkodik a szövetkezetben, s már nemcsak a „nagyoknak” van beleszólásuk a közös ügyébe, hanem a demokrácia alapján mindenkinek. Azt mondják, olyan viharos közgyűlések a környéken sincsenek, mint itt. Ha egyszer a tagság azt mondja: így kell lennie, akkor úgy lesz! De nem kizárólag a követelésben, a jogokban ilyen kérlelhetetlen a közszellem. A kötelességekben is. Maga sem tűri el például a régiféle munkafegyelmet. Aki nem dolgozik becsülettel, vagy összeférhetetlen, az számoljon a következményekkel. Két héttel ezelőtt ilyen dologért zártak ki egy asszonyt. — Soha egyéni korunkban nem éltünk így. Meggyőződtünk róla, hogy olyan a szövetkezet. amilyenné mi tesz- sziik. Hát becsüljük meg! — mondják. És nekik van igazuk.' Ez utóbbi négy év a tanú. Csala László szövetkezetből hat-hat tsz-pa- raszt lépett az ország nyilvánossága elé, s mind a tizenkét ember a maga igazát bizonygatta. „Nálunk azért jó az élet — mondták a bábolnaiak —, mert megfontoltuk, mit vehetünk el a földtől, s azt a közösség munkájával el is vesszük.” „Könnyű nektek — kontráztak a kesziek próbálnátok ugyanezt azzal a közösséggel, amelyik nálunk van. Húsz forinton felül soha egyetlen fillért sem kaptunk. Hát lehet lelkesedni, ha üres a has?” — Tudjátok, mit tegyetek? — kérdezték akkor á oábol- ' naiak. — Hogyne tudnánk, látjuk mi a bajt. Ha meg így van, ne siránkozzatok, csapjatok az asztalra! Fogadkoztak ús erősen a kesziek, hogy kikövetelik a változást a vezetésben, a szervezésben, a fegyelemben egyaránt. Náluk többé nem áll lábon még november végén is a kukorica! Azóta majdnem négy esztendő eltelt. M eg tartották-e szavukat a tiszakesziek, ki inernénekv-e állni az ország elé, hogy számot adjanak az eltelt évekről? — Azt tőlük kell megkérdezni — mondták h járási tanácson. Mezőcsát- 1.Ó1 egy ugrás Tiszakeszi, menjünk hát! Jártam már ott, kérdezés nélkül megtalálom a tsz-iro- dát. A templom szomszédságában van, egy saroképület, rövidebb végével az út felé. Rá is találtam. Kissé megnőtt, az építkezés nyomait, a maradék meszet, a homokot ott koptatja a tavaszi eső. Annyi ajtót ragasztottak a falba, hogy azt már meg kell kérdeznem, melyik nyílik az elnöki szobába. — Az elnökébe? — meresztette rám a szemét egy tiszaháti öreg. — Itt ugyan egyik se! Elköltözött az iroda. Az útbaigazítás és némi keresgélés után megtaláltam végre. De vagy háromszor is elmentem előtte. Azt hittem, a művelődési ház, mert oly igen csinos, tekintélyes és szép, emeletes épület, hogy ilyet még nem láttam a megyében. Hát még akkor hogy megnőtt: a csodálkozásom, amikor a széles bejárati üvegajtónál portás — bocsánat: eligazító! — tudakolta fontoskodva, mi járatban vagyok. S hogy megmondtam, sajnálattal közölte: az elnök hivatalos ügyben Szederkénybe utazott, a főagronómus három napos fejtágítón üldögél Bényén, a többiek pedig, a brigádvezetők, az adminisztrátorok, a beosztottak félórás ebédidőre hazamentek, merthogy itt ilyen is van. — Ha viszont az elvtárs el akar valamiben igazodni, itt vagyok én! — mondta fontosságának teljes tudatában. Gondoltam, szaván fogom a jó öreget, ha egyszer ilyen tudós és errefelé szokatlan mesterségre adta fejét. MegEC/Y MAI FALU r Közel négy esztendővel ez- telött két borsodi falu „szerepelt” a televízióban: Tiszabá- bolna és Tiszakeszi. Nem szomszédos községek éppen, de erőik, lehetőségeik között sok azonos vonás volt. A képernyőn mindkét termelökérdeztem, mennyi gépet vett a szövetkezet négy év alatt. Egymás után nyitogatta ujjait, mindegyikre jutott valamilyen masina: személyautó, teherautó, ilyen traktor, olyan vontató, amikor meg elfogytak ujjal, kezdte előlkevés idő. És mégisl Nem sokkal azután, hogy a kesziek hazajöttek a fővárosból, azt mondták nekik: van itt a faluban három szövetkezet, ragasszuk egymáshoz, hátha jobb lesz úgy. „Minek? — vonták meg vállukat a ke-