Észak-Magyarország, 1965. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-27 / 73. szám

esZAKRXAGTATtORSZÄ« fltoeartrat,- TM5. w»4nt#ao 8Í. gamBnoBaaagESSgggM »n A KGM válaszolt az anyagellátási gondokról szóló cikkünkre ■ Lapunk január 8-i számá­ban cikket közöltünk Miért, vannak anyagellátási gondok megyénk ipari vállalatainál? címmel, amelyet a megyei Népi Ellenőrző Bizottság vizsgálata alapján írtunk. Cikkünkre a Kohó- ós Gépipari Miniszté­rium terv- és munkaügyi fő­osztálya válaszolt: „A lapjukban megjelent cik­kel egyetértünk. Az abban fölvetett problémák ismertek, és ezek megfelelő mederbe terelése most már igen kívá­natos lenne. A feladat azon­ban nem egyszerű. A ma­gunk részéről alapvetőnek tar­tanánk például az évi ter­melési terveknek az eddigi­nél korábbi időpontban tör­ténő jóváhagyását. Ha azon­ban tekintetbe vesszük, hogy a KGM gépgyártási termelé­sének igen nagy százaléka export, ezen belül is jelentős a tőkés országokba irányuló export és még növelni is sze­retnénk éppen a népgazdaság érdekei miatt, akkor mérle­gelni kell, hogy mi jobb: a ké­sőbbi jóváhagyás, ami legalább a termelési terveket megala­pozottabbá teszi, érvényesíti az előbbi kívánalmakat, vagy a korábbi jóváhagyás, ami a jelenleginél is több bizonyta­lanságot rejtene? Persze mindezek ellenére a jelen­legi helyzeten lehetne javí­tani, elsősorban a beruházás és a KGST vonatkozásá­ban . ..” A válasz ezek után ismer­teti azokat a vizsgálatokat, amelyeknek célja: összhang­ba hozni a tervszerű terme­lést és a tervszerű anyagellá­tást. A NEB-nelt arra a ja­vaslatára, hogy létesüljön egy- egy területen központi kész­letező vállalat, a KGM véle­ménye a következő: „Elsősorban azon kellene lennük, hogy a meglevő köz­ponti rakterűiéi eket olyan készletekkel tudjuk ellátni, ülést tartott a Borsod megyei lépi Ellenérzés! Bizottság Pénteken, március 26-án délelőtt ülést tartott Miskol­con a Borsod megyei Népi El­lenőrzési Bizottság. Szűcs István elvtárs, a megyei NEB elnöke beszámolt a legutób­bi ülés határozatainak végre­hajtásáról. Ismertette többek között, hogy az év eleje óta március 17-ig összesen 98 be­jelentés, ebből 76 közérdekű és 22 magánpanasz érkezett a NEB-hez. Ezután a megyei NEB elfogadta a második negyedévi ellenőrzési munka­tervet, majd a felszabadulás 20. évfordulója alkalmából a népi ellenőrzés 21 aktíváját a központi NEB, 20 kiválóan Ma délelőtt umiepseo Miskolcon Megyénkben versenyeztek bárom szakma tanulói. Tegnap, március 26-áüU Kazincbarcikán a vegyipari tanulók, Perecesen a vájár-jelöl­tek, a miskolci 100. sz. Intézetben pedig a leendő kovácsok mutatták be tudásukat. Ma délelőtt adják át a legjobb eredményt elért fiataloknak a Szakma kiváló tanulója jelvényt. A Míi.M. 100. sz. Iparitanuló In­tézetben Mekis József, a. munka­ügyi miniszter első helyettese tart ez alkalommal ünnepi beszédet, majd átadják a díjakat. Ezután kultúrműsor következik. dolgozott aktíváját pedig a megyei NEB jutalmára java­solták. Az ülés végül meg­vitatta annak a széleskörű, a megyei NEB és a megyei Ál­lami Kereskedelmi Felügyelő­ség közös vizsgálatának ered­ményét, amelyet a lakosság érdekvédelmével kapcsolat­ban folytattak az élelmiszer kiskereskedelemben. A megyei NEB által elfogadott jelentés ismertetésére még visszaté­rünk. amelyek az eddiginél széle­sebb körben biztosítanák a raktárról történő kiszolgálást.” Az anyagellátási gondok csökkentésére egyébként a KGM sok új intézkedést is tesz. „Igen sokat várunk a 114/965. PM—OT utasítás kapcsán a felhalmozott kész­letek felszámolására. Ezért a KGM-hez tartozó készletező vállalatok „börzét’ szervez­nek, ahol az eladó és a vevő könnyebben megtalálja egy­mást. Egyes vállalatok önte­vékenyen is ugyanezt teszik.” A minisztérium a KGM. 1. sz. 65001/965. sz. utasítás sze­rint a selejtezési kódexet is kiadta. A cikkünkre érkező válasz hangsúlyozza még, hogy me­gyénk alapanyag-termelő vál- latai és felhasználó válla­latai jó kooperációval ugyan­csak könnyíthetnek az anyagellátási gondokon. A jó szervezés más vállalatnál is segíti ezt. Például: „A Diósgyőri Gépgyárban egy kis lelkiismeret-vizsgálat után könnyen rájöhetnek, hogy saját szervezetlenségük leg­alább olyan mértékben oko­zott anyagellátási nehézsége­ket, mint az ugyancsak meglevő, objektív, külső té­nyezők.” Végezetül a KGM illetékesei ezt írják: „Örülök, hogy lapjuk nyil­vánosságot adott ennek az igen fontos témának. Szeret­nénk hinni, hogy mind a válla­latok, mind a népgazdaságot irányitó szervek közös mun­kája megoldást, mielőbb je­lentős javulást eredményez a megye ipari üzemeiben is jelentkező anyagellátási gon­dokban.” Korszerű egyengetőgép a hengerelt áruk minőségének javítására Az özdi Kohászati Üzemek finomhengerművében készülő és a gép-, a jármű-, valamint az építőiparban használatos, különböző rendeltetésű hen­gerelt profiláruk egyengeté- se, kikészítése, géppark hiá­nyában korántsem volt eddig kielégítő. Ezért nagy teljesít­ményű egyengetőgépet sze­reztek be külföldről. A kor­szerű görgős géppel, amelyet a terv szerint hamarosan üzembe helyeznek, megkét­szereződik a hengermű egyen­gető gépparkjának teljesítő képessége. Munkája nagyban segíti majd a felszabadulási verseny célkitűzéseit is. Az elektromos működésű, rész­ben automatikus berende­zéssel ugyanis a hengersor termelését naprakészen fel­dolgozhatják. Ezáltal jelentő­sen javul majd az üzem ter­melésének programszerűsége, ezenkívül növelhető vele a gyártmányok exportképessé­ge s bővíthető a gyártmányok választéka is. sok. Hiszen ezenkívül a na­pi, programszerű termelési értéket is teljesíteni kell, ha nem akarnak még jobban el­maradni. Szajkó József vi­szont azt mondja, hogy ne­gyedéven belül egyenlegbe hozott mérleget tesznek az asztalra. A tavaszi lendületet „befogják”, mint a hajósok a kedvező szelet a vitorlába. Tulajdonképpen ez volt a megkapó Mádon a találkozás- - ban. Már csak azért is sok emberrel beszéltem, hogy Szajkó Józseffel valamikép­pen vitába szállhassak. Töb­bet akartam megtudni a fel­jegyzett adatoknál, s az olyan értekezlet-ízű kifejezéseknél, mint a „szervezettebb mun­ka, a belső tartalékok jobb feltárása. időbeosztás, terv- szerűség”. Az értelmet, a belső tartalmat kerestem, amely a kifejezések mögött rejlik. Voltaképpen csak , később jöttem rá, hogy amit kerestem, azt az emberek kö­zött mindenütt láthattam. A • tenniakarást a hitet, hogy 1 amit tesznek, azt jól csinál- .iák. Ez a kedvező szél Má­don. Kitavaszodott, mind köny- ' nyebben szalad a lapát a anyagba, s az emberek jó- kedvűek. Ennek a jókedvvel ; végzett munkának tükrében még a két millió is kis szám­nak lűnik. Onodvárj Miklós tóm. Mert hát: ahol a tavaszi újjáéledéssel ennyire átala­kulnak az emberek is, ott fel­tétlenül nagy dolgok véghez­vitelére fordítják erejüket. Mi mást is tehetnének: az őr- lömü az adós-listán szerepel, s ezt rendezni kell. Csakhogy ez is olyan dolog, hogy adós­ságot törleszteni sokfélekép­pen lehet. Lehet törleszteni fogcsikorgatva, munkába fá­sultan, s lehet úgy is, ahogy Mádon teszik: nagyobb erő­vel, szervezettebben, jó idő­beosztással. De legfőképpen lelkesedéssel, munkakedvvel. Az igazsághoz tartozik, hogy a médiák önhibájukon kí­vül kerültek az adós-listára. A hosszú tél akadályozta a tervszerű termelést, s főkép­pen az export teljesítését. A kibányászott nyersanyag nagy részét a szabad ég alatt tárol­ták. Lepaskolta az őszi eső, összefagyott, majd ráhullott a hó, bizony, nehéz volt da­rabokra törni, csákánnyal, kotrógépekkel íelszaggatni. Ak­kor a munkások kedvetleneb­bek voltak, hiszen egyáltalán nem volt könnyű a dolguk. Mennyi is? Januárban és februárban mintegy 2 milliós adósság halmozódott fel. Eb­ből egymilliónál is több az export érték. Sok, nagyon di őrlőműbe a kaolint. Csak dolgoztak, s nemigen beszél­tek. A tél komorrá és fagyos­sá tette őket is. Lóm, ahogy elmúlt a föld fagya, ben­nük is feloldódott a merev­ség. Az ősi ösztön, az ember­rel vei eszületett természet az anyaföldhöz vonzza őket: vé- gigheverednek az árokparton, s valósággal magukba szív­ják az ébredő tavasz illatát. Ettől újjáéled az ember; meg­feszülnek ernyedt izmai, s máról holnapra azt veszi ész­re, hogy nem tudja, mit kezd­jen az erejével. Azért olyan, mint a rakoncátlan kiscsikó, s csak nézem, a tűz körül guggoló emberek erejét sem törte meg a délelőtti csáká­nyozás, a nehéz fizikai mun­ka. Ellenkezőleg! Pajkos megjegyzések hangzanak el, titkon végigméregetik egy­mást, kötekednek, lökdösőd­nek, át- meg átugrálnak a lobogó tűz felett, mert sehogy nem tudnak betelni a szép tavaszi napsütéssel, a közeli bokrokon ugrándozó mada­rak csicsergésével. Mikor az őrlőmű irodájá­ban Szajkó József igazgató azzal fogadott, hogy nagy dol­gokat akarnak véghezvinni ezen a tavaszon, a kijelenté­sén már nem is csodálkoz­Néhány nap óta langyos meleg vibrál a levegőben: erőtől duzzad az újjáéledő föld, s a tavalyi moha alatt ipró levélkék kandikálnak az ég felé. Az árokpartokon, a vízmosások ereiben megje­lent a hérics, bontogatja bó­bitáját a gólyahír és az ibo­lya is illatosabb a virágáru­sok kosárkáiban. Tavasz van... Még' az emberek is meg­változtak, mintha, mások len­nének, csakugyan! Lépten- nyotnon lekívánkozik a ka­bát, s kitörni készül valami ujjongó kiáltás, a szabad természet öle hívogat, csalo­gat biztatón, s legszívesebben mezitlább futkároznánk már selymes, zöld füvén. Mád ha­tárában, a sziklás, csupasz dombok alján vékony füst­csík száll a magasba. Ez jó időt jelent, s az emberek, akik szalonnát pirítanak a tűz körül, váltig bizonygatják, hogy a Sándorok és a Józse­fek megérdemlik az áldo­mást: jó időt hoztak, s mele­get is egy zsákkal... Nemrég még hatalmas hófúvás zárta el ugyanitt az utat: ezek az emberek akkor is itt dolgoz­tak. Pufajkában, vastag kesz­tyűkben, nagykabátban. Csá­kányozták. törték, zúzták a fagyos rögeket, küldték a má­ezö szél a vitorlában ről. Negyven felé kérlelni kezdtem, hagyja abba ... Mint akit fejbekólintottak, úgy rohantam a tanácsra, az elnökhöz, hogy megtudjam végre, ez a változás, mert kétségtelenül gyökeres vál­tozásról van szó, látszat-e, vagy olyan gyarapodás-fa, aminek nemcsak törzse, ha­nem ágai is vannak, amiről midenki leszakíthatja a ma­ga gyümölcsét. Hol is kezd­jem a „kontrollt”, töpreng­tem, végtére is nem mehetek be minden házba, hogy meg­győződjem a valóságról. Meg aztán erről a módszerről volt már itt némi keserű tapasz­talatom. Négy évvel ezelőtt az elnökkel, meg ha. jól em­lékszem, egy-két vezetőségi taggal bekopogtattunk né­hány házba. Elbújtak elő­lünk, mert azt hitték, agitál­ni jövünk, hogy munkába csalogassuk a házigazdát. Mé­lyebb és általánosabb vetüle- tét szerettem volna látni en­nek a változásnak. A tipikus, jól bevált, és sokat mondha­tó kérdésre kértem hát vá­laszt az elnöktől: hány új ház épült az utóbbi négy évben? Rövid keresgélés a „főkönyv­ben”: százöt. Van köztük két­szobás, háromszobás, még fürdőszobás is! Építettek olyanok is, akik ellakhattak volna még a régi házban leg­alább ötven esztendeig, de hát kinek kell a régimódi, amikor az már nem divat. A ház — divatjamúlt! Ha va­laki Keszibe jön, ne mond­hassa, hogy maradi a község Márpedig sokan jönnek ide az utóbbi időben... S hogy kényelmes utazásuk legyen, még utat is csináltak a ke­sziek. Négy évvel ezelőtt: ke- rékmarasztaló gödrök rázták az emberben a lelket, s ha szóvá tette, azt mondták ne­ki: úgyis ritkán jár mifelénk „rangosabb ember”, mit látna itt, hát mire való a jó út? Most meg? Ezer és ezer köb­méter kavicsot hordtak, csak úgy. „ingyen”, hogy NB I-es útjuk legyen — ahogy erre­felé mondják. És ha erre té­ved az idegen, vagy az, aki évekkel ezelőtt járt' itt, ke­rekítheti szemét! Külsőleg teljesen új kön­tösbe bújt a falu. Modern formájú óvoda áll befejezés előtt, kultúrpalotának beillő művelődési házat emeltek, agronómuslakást, orvoslakást, darálót, asztalosműhelyt, kol­légiumot rendeztek be a ta­nyasi gyerekeknek, dohány­pajtákat csináltak — felsorol-, ni is sok. És belsőleg? Belsőleg mit' változott a falu, összeillik-e a szép külső a közszellemmel? — Hát élhetnénk így, ha az emberek fejében nem tör­tént volna változás? — cso­dálkozott rám a tanács elnö­ke. No, igaz is. De hát ho­gyan történt ilyen gyorsan? Mert rohamos fejlődésről, evolúciós átalakulásról van szó, ez a négy év végtére is sziek —, hogy több lógós le­gyen, meg nagyobb vezető­séggel veszkődjünk?" Parázs vita kerekedett. Végül is meg­egyeztek: ha új vezetőséget kapnak, olyan emberekből, akiket ők választanak, s ha azok megígérik, hogy rendet tartanak és okosan gazdál­kodnak, rendben van a dolog, így történt. Azóta szigorú kö­vetkezetesség uralkodik a szövetkezetben, s már nem­csak a „nagyoknak” van be­leszólásuk a közös ügyébe, hanem a demokrácia alapján mindenkinek. Azt mondják, olyan viharos közgyűlések a környéken sincsenek, mint itt. Ha egyszer a tagság azt mondja: így kell lennie, ak­kor úgy lesz! De nem kizáró­lag a követelésben, a jogok­ban ilyen kérlelhetetlen a közszellem. A kötelességek­ben is. Maga sem tűri el pél­dául a régiféle munkafegyel­met. Aki nem dolgozik be­csülettel, vagy összeférhetet­len, az számoljon a következ­ményekkel. Két héttel ezelőtt ilyen dologért zártak ki egy asszonyt. — Soha egyéni korunkban nem éltünk így. Meggyőződ­tünk róla, hogy olyan a szö­vetkezet. amilyenné mi tesz- sziik. Hát becsüljük meg! — mondják. És nekik van igazuk.' Ez utóbbi négy év a tanú. Csala László szövetkezetből hat-hat tsz-pa- raszt lépett az ország nyilvá­nossága elé, s mind a tizen­két ember a maga igazát bi­zonygatta. „Nálunk azért jó az élet — mondták a bábol­naiak —, mert megfontoltuk, mit vehetünk el a földtől, s azt a közösség munkájával el is vesszük.” „Könnyű nektek — kontráztak a kesziek próbálnátok ugyanezt azzal a közösséggel, amelyik nálunk van. Húsz forinton felül so­ha egyetlen fillért sem kap­tunk. Hát lehet lelkesedni, ha üres a has?” — Tudjátok, mit tegyetek? — kérdezték akkor á oábol- ' naiak. — Hogyne tudnánk, látjuk mi a bajt. Ha meg így van, ne siránkozzatok, csapja­tok az asztalra! Fogadkoztak ús erősen a kesziek, hogy ki­követelik a változást a veze­tésben, a szervezésben, a fe­gyelemben egyaránt. Náluk többé nem áll lábon még november végén is a kukorica! Azóta majdnem négy esz­tendő eltelt. M eg tartották-e szavukat a tiszakesziek, ki inernénekv-e állni az ország elé, hogy számot adjanak az eltelt évekről? — Azt tőlük kell megkérdezni — mondták h járási tanácson. Mezőcsát- 1.Ó1 egy ugrás Tiszakeszi, menjünk hát! Jártam már ott, kérdezés nélkül megtalálom a tsz-iro- dát. A templom szomszédsá­gában van, egy saroképület, rövidebb végével az út felé. Rá is találtam. Kissé meg­nőtt, az építkezés nyomait, a maradék meszet, a homo­kot ott koptatja a tavaszi eső. Annyi ajtót ragasztottak a falba, hogy azt már meg kell kérdeznem, melyik nyílik az elnöki szobába. — Az elnökébe? — meresz­tette rám a szemét egy tisza­háti öreg. — Itt ugyan egyik se! Elköltözött az iroda. Az útbaigazítás és némi keresgélés után megtaláltam végre. De vagy háromszor is elmentem előtte. Azt hittem, a művelődési ház, mert oly igen csinos, tekintélyes és szép, emeletes épület, hogy ilyet még nem láttam a me­gyében. Hát még akkor hogy megnőtt: a csodálkozásom, amikor a széles bejárati üveg­ajtónál portás — bocsánat: eligazító! — tudakolta fon­toskodva, mi járatban va­gyok. S hogy megmondtam, sajnálattal közölte: az elnök hivatalos ügyben Szederkény­be utazott, a főagronómus három napos fejtágítón üldö­gél Bényén, a többiek pedig, a brigádvezetők, az admi­nisztrátorok, a beosztottak félórás ebédidőre hazamen­tek, merthogy itt ilyen is van. — Ha viszont az elvtárs el akar valamiben igazodni, itt vagyok én! — mondta fon­tosságának teljes tudatában. Gondoltam, szaván fogom a jó öreget, ha egyszer ilyen tudós és errefelé szokatlan mesterségre adta fejét. Meg­EC/Y MAI FALU r Közel négy esztendővel ez- telött két borsodi falu „szere­pelt” a televízióban: Tiszabá- bolna és Tiszakeszi. Nem szomszédos községek éppen, de erőik, lehetőségeik között sok azonos vonás volt. A képernyőn mindkét termelö­kérdeztem, mennyi gépet vett a szövetkezet négy év alatt. Egymás után nyitogatta uj­jait, mindegyikre jutott vala­milyen masina: személyautó, teherautó, ilyen traktor, olyan vontató, amikor meg elfogytak ujjal, kezdte elől­kevés idő. És mégisl Nem sokkal azután, hogy a kesziek hazajöttek a főváros­ból, azt mondták nekik: van itt a faluban három szövet­kezet, ragasszuk egymáshoz, hátha jobb lesz úgy. „Minek? — vonták meg vállukat a ke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom