Észak-Magyarország, 1965. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-25 / 71. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! A MAGYAR. SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXI. évfolyam, 71. szám Ara; 50 fillér Csütörtök, 1965. március 25. Magyar-kubai megbeszélés a pártközpontban Á „tiszta demokrácia” piszkos háborúja Mottó: „Washingtoni hivatalos körökben kezdik felismerni, hogy az Egyesült Államokkal majdnem mindenki elégedetlen világszerte. A Jonhson-kormány «nagy társadalmat« akar építeni, külföldön azonban egyre kellemetlenebb problémákkal találja magát szembe.” (U. S. News and World Report, márc. 1.) A z amerikai lap rezignált megállapítása jól tükrözi azt az ellentmondást, amely egyre élesebben nyilvánul meg Johnson elnök bélés külpolitikai tervei között. A legkülönbözőbb burzsoá politikusok hangoztatják azt a meggyőződésüket, hogy az USA-nak nincs átfogó, egységes külpolitikai koncepciója, hogy „saját maga idézi elő a bajokat és a zűrzavar kialakulását világszerte”, amikor „olyan szituációkba avatkozik bele, melyek nem életbe- vágóak az Egyesült Államok számára”. Valóban az Egyesült Államok hosszú évek óta a nemzetközi csendőr szerepét akarja betölteni. Ez a ténykedése azonban az elmúlt évek legnagyobb külpolitikai zsákutcájába vezette, melynek legfontosabb jellemzője az. hogy világszerte egyre erősebb ellenérzés alakul ki az amerikai politikával szemben, sokasodnak a heves amerikaellenes tüntetések. A józanul gondolkodó embereket az elmúlt években megelégedéssel töltötte el a nemzetközi politikai életben bekövetkezett enyhülés. Az Egyesült Államok azonban nem vonta le a nemzetközi erőviszonyok átalakulásából a megfelelő következtetéseket, és lényegében megváltozott körülmények között is változatlan eszközökkel akar politizálni. Az erőpolitika azonban egyre kevésbé hozza mea eredményeit, sőt, gyakorlatilag eredménytelenné válik. A nagyszabású amerikaellenes- ség azután nagy zavarokat okozott az USA külpolitikai vonalvezetésében is úgy, hogy teljes joggal állapította meg az egyik amerikai diplomata, hogy „nem tudják, mit akarnak, sőt még azt sem, hogy mit nem akarnak”. T ermészetesen a külpolitikai kudarcok rákényszerítik a washingtoni politikusokat, hogy erőteljesen (megvizsgálják az USA külpolitikáját, különösen a vietnami politikát, amely hosszú idő óta az amerikai külpolitika Achilles-sarka. Ennek következtében egy ideje vita folyik Washingtonban azok között, akik a háborút át akarják valamilyen formában vinni Észak-Vietnamra és azok között, akik a tárgyalások útján való rendelést és azt követelik, hogy amint a körülmények megengedik, Amerika vonuljon vissza. Az egyik legtekintélyesebb amerikai publicista, Walter Lippmann szavai szerint, mivel „választani ezúttal a nagy háború és a tárgyalások útján létrejött béke köpött kell... Az Egyesült Államoknak nem szabad haboznia kimondani, hogy tárgyalások útján létrejött rendezésre törekszik Délkelet- Ázsiában.” Az amerikai külpolitika hzonban rendkívül bonyolult összetevők eredője. Az év elején rövid időre úgy látszott, hogy a józanabb elemek bizonyos előretörése tapasztalható, amikor a Szovjetunió kezdeményezésének folytatásaként (a hidegháború kezdete óta először) az Egyesült Államok bizonyos mértékben hökkentette katonai költségvetését. A lényegtelen csökkentés azonban a militarista körök heves ellenállásába ütközött. A fegyvergyártásban érdekelt, gazdaságilag rendkívül erős körök „ellentámadása” több síkon bontakozott ki, de az összefüggések a viszonylag rövid idő ellenére már láthatók. Ahhoz, hogy megakadályozhassál: a fegyverkezési kiadások csökkentését, oiyan körülményeket kellett teremteni, melyben „bebizonyítható”, hogy a békés egymás mellett élés fikció. Erre jó terepnek bizonyult Vietnam, ahol már hosszú ideje folynak a harcok. A nyílt agresz- szió útjába azonban igen nagy akadály állott: az ENSZ, mely az elmúlt évek változásainak eredményeképpen megszűnt az Egyesült Államok eszköze lenni, és egyre inkább az antiimperialista erők szószékévé vált. Az ENSZ „balratolódása” nyilvánvalóan nem felel meg az Egyesült Államok külpolitikai koncepciójának, így az alapokmány ellenes „költség- vetési” vitával gyakorlatilag megbénították tevékenységét, mert a vietnami háború lényegében az USA háborúja, és minden erőfeszítése ellenére még közvetlen katonai szövetségesei is „kétségbeej- tően közömbösek” — így nyilván heves ellenállásra kell számítania a Világszervezet részéről. Ezek irtán a militarista körök fokozódó nyomására került sor a TOK elleni, agresz- szió rendszeresítésére. A világtörténelemben meglehetősen egyedülálló koncepció alapján agresszióval (!?) vádolja a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, és bombázza területét, pusztán azért, mert nem tud eredményt felmutatni a dél-vietnami nép elleni háborújában. Bonyolultabbá teszi a helyzetet, hogy az agresszió katonai célja meglehetősen kétséges. A vietnami viszonyokat jól ismerő Cabot Lodge véleménye szerint „még száz százalékos siker esetén sem nyerhetjük meg a délvietnami háborút egyedül bombázással” — ami nyilvánvaló, hisz a dél-vietnami partizánok tevékenységére vajmi kevés hatással van egy szomszédos ország bombázása. A kérdés ilyen összefüggéseit vizsgálva nyilvánvalóvá válik, milyen érdekeket védelmeznek az amerikai katonák Vietnamban: a militariz- mus érdekeit, azoknak a köröknek érdekeit, amelyek tetemes haszontól esnek el a fegyverkezési verseny csökkenésével. Akkor azonban tévedtek. amikor úgy vélték, hogy a VDK egyedül marad az agresszióval szemben. Az ENSZ-et sikerült megbéniía- niuk, de nem sikerült elhallgattatni a világ haladó közvéleményét, a szocialista országokat, elsősorban a Szovjetuniót, melyek egyértelműen szembeszállnak a háború felelőtlen felidézésével és kiállnak a vietnami nép mellett. A „csendes amerikai” csodálkozik, hogy világszerte erősödik az amerikaellenes hangulat, hogy a legkülönbözőbb országokban heves tüntetéseken tiltakoznak a vietnami agresszió ellen. Az amerikai újságok hálátlanságot emlegetnek, és „az amerikai tulajdonok elleni támadások növekedése láttán a Fehér Ház és a külügyminisztérium kijelenti, hogy, az Egyesült Államok türelme fogytán van”. Mi megfordítanánk a dolgot; a világ népeinek türelme van fogytán. Kan László Egy asszony az öiieleprö! A trakfo t'os © Ilit adott nekik az iskola? © Izéiéi a II. Miskolci Rövidülni Fesztivál •••••••■•••••••••••a* A hazánkban tartózkodó kubai küldöttség, amelyet Raul Castro Ruz, a Kubai Szocialista Forradalmi Egyscspárt országos vezetőségének tagja vezet, szerdán az MSZMP Központi Bizottsága székházában találkozott pártunk képviselőivel. A megbeszélésen részt vett Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagja, dr. Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára, Garas Róbert, a Központi Bizottság osztályvezeiőhelyettese és Szarka Károly külügyminiszterhelyettes. Megnyílt az SZKP ■< *1 K'i í.i.l'í ÍJ ©1 má gj in dk plénuma Szerdán a Kremlben megnyílt a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának plénuma. A mezőgazdaság további fejlesztését célzó halaszthatatlan intézkedésről Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára tartott beszámolót. A plenum napirendjén szerepelt Mihail Szuszlov beszámolója a kommunista és munkáspártok képviselői moszkvai konzultatív találkozójának eredményeiről. Az SZKP Központi Bizottságánál: nevében Leonyid Brezsnyev rövid felszólalásában emlékezett Gheorghiu- Dej-ről. Gheorghiu-Dej emlékét méltató beszédében Brezsnyev kifejezte azt a meggyőződését, hogy „tovább fog erősödni és mélyülni a szovjet—román barátság, a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Román Munkáspárt testvéri barátsága, amelynek Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs harcos szószólója volt és amely népeink alapvető érdekeit szolgálja.” A szovjet kommunisták úgy ismerték Gheorghiu-Dej elvtársat, mint a szocialista országok közössége, a világot átfogó kommunista és munkásmozgalom egységének és összeforrottságának védelmezőjét, a béke lónglelkű harcosát Gheorghiu-Dej szüntelenül gondot fordított a Román Munkáspártnak, a román munkásosztály marxista— leninista- élcsapatának erősítésére, a dolgozó tömegekhez fűződő kapcsolatainak fejlesztésére, mert ebben látta a munkásosztály ügye győzelmének biztosítékát — mondotta Brezsnyev. Gheorghiu-Dej fáradhatatlan tevékenységével elválaszthatatlanul összeforrtak azok a történelmi jelentőségű sikerek, amelyeket a román nép a szocializmus építésében aratott. Ezután az SZKP Központi Bizottsága résztvevői egyperces hallgatással adóztak az elhunyt emlékének. A temetés idejére a plénum megszakította munkáját. Az SZKP Központi Bizottsága plénumának szerda délutáni ülésén megkezdődött a vita Leonyid Brezsnyevnek a szovjet mezőgazdaság továbbfejlesztéséhez szükséges intézkedésekről szóló beszámolója fölött. Leonyid Brezsnyev beszámolójához hozzászólt: P. J. Seleszí, Ukrajna Kommunist» Pártja Központi Bizottságának első titkára, K. G. Piszin, az OSZSZSZK minisztertanácsának első elnökhelyettese, G, Sz. Zolotuhin, az SZPK tambovi területi pártbizottságának első titkára. S. R. Rttsi- dov, Üzbekisztári Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára, A. M. Skol- nyikov, az SZKP Volgograd! területi bizottságának első titkára, K. T. Mazurov, Belorusszia Kommunista Pártja Központi Bizottságának e]ső titkára és F. Sz. óorjacsev, az SZKP novobirszki területi bizottságának első titkára. Nagy részvét mellett eltemették Gheorghiu-Dej elvtársat, a nemzetközi munkásmozgalom kiváló harcosát Szerdán délelőtt kísérték utolsó útjára a román fővárosban Gheorghe Gheorghiu-Dej-t, a Román Népköztársaság, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő személyiségét. Gheorghiu-Dej koporsóját a M egk esdődtek as osztrák — jugoszláv tanácskozások Szerdán délelőtt Üj-Bglgrád- ban, a Jugoszláv Szövetségi Végrehajtótanács palotájában megkezdődtek a jugoszláv— osztrák hivatalos tanácskozások. A két küldöttséget Klaus kancellár és Petar Sztambolics, a végrehajtó tanács elnöke vezeti. Tito köztársasági elnök szerda délben a Fehér Palotában fogadta Klaus kancellárt, Ausztria ideiglenes államelnökét és Kreisky külügyminisztert. A látogatásról szóló közös közleményt a két fél ma írja alá. Diáktüntetések Marokkóban Az AP és a Reuter hírügynökség Casablancából Párizsba érkezett utasok elbeszélése alapján jelenti, hogy Marokkó legnagyobb városában kedden nagyszabású diáktüntetések zajlottak le. A hírek szerint a diákokat katonák és rendőrök oszlatták szét, s az utasok közül többen lövéseket, géppisztolysorozatokat hallottak, tankokat láttak Casablanca utcáin. A tüntetők felgyújtottak egy mozit, autóbuszt borítottak fel. A tüntetők a kormány ama terve ellen tiltakoznak, hogy korlátozza a felső korhatárt bizonyos közép- és főiskolákon. Köztársasági palota előtti téren helyezték el, egy nagy emelvény előtt. Az emelvényen a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának tagjai, az Államtanács és a Miniszter- tanács tagjai, a közélet képviselői, a szocialista országok párt- és kormányküldöttségei, a testvéri kommunista és munkáspártok küldöttei és számos ország képviselői foglaltai: helyet. A gyászünnepséget Chivu Stoica, a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, Központi Bizottságának titkára nyitotta meg. Utána Gheorghe Apostol, a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Ion Gheorghe Maurer, a Román Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és Nicolae Ceauseszu, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára mondott beszédet. A nagygyűlés befejeztével Gheorghiu-Dej koporsóját ágyútalpra emelték, amelyet katonai teherautó vontatott. Gyászzcnc hangjaira indult meg a menet Bukarest fő útvonalain át a Szabadság park felé, a menet élén a dobosok halad tak, akik mögött díszegyenruhás katonatisztek vitték párt Központi Bizottsága, Államtanács, a kormány és a tömegszervezetek koszorúit, valamint az elhunyt kitüntetéseit és érdemrendjeit. A koporsó mögött Gheorghiu-Dej családjának tagjai, a párt és a kormány vezetői, a külföldi küldöttek haladtak. Majd nyolc katonai díszszázad után végeláthatatlan tömegek meneteltek. Két és félóráu át vonult a gyászmenet százezrek sorfala között. A Szabadság parkban emelkedő vörös- és fekete gránit Pantheon lépcsője előtt emelvényre helyezték a koporsót, amelyet négy tábornok vett körül. Pontban 14,30 órakor az egész országban három percre megállt a munka, leálltak a járművek és a gyalogosok, megszólaltak a gyárak, a vonatok és a hajók szirénái, miközben a Szabadság parkban a zenekar Románia nemzeti Himnuszát játszotta. Ezután Gheorghe Gheorghiu- Dej koporsóját nyolc tiszt vállára emelte, s a családtagoktól, a párt- és az állam vezetőitől kísérve a Pantheonba vitte. Itt Petra Groza sírhelye mellett, az Intemacionálé akkordjai közben engedték a mélybe a koporsót, miközben Bukarestben és a tartományi saék- a I helyeken lövegek össztüze ábráz Idült
