Észak-Magyarország, 1965. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1965-03-24 / 70. szám

Szsréni ISßS, március Hi. ES3EAK3»A<3¥AIMWtaZ!ACi 3 Érte sfßkomenlffiüoM ismertettek a sátoraljaújhelyi onnepsepii Sátoraljaújhelyen díszes ün­nepségen emlékeztek meg a Magyar Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 4ö. évforduló járói. A feldíszített művelődési házban Szakács Albert, az MSZMP városi bizottságának titkára mondott ünnepi beszé­det és méltatta a város mun­kásmozgalmi hagyományait. Felolvasta az itt székelő di­rektórium egyik rendeletének szövegét, mely a pedagógusok részére kötelezően előírja az ifjúság, szocialista nevelését. Később annak a táviratnak a felolvasására került sor, ame­lyet a városban megtartott gyűlés részvevői intézlek Le­ninhez a földosztással kapcso­latban. Az est közönsége melegen ünnepelte a jelenlevő veterá­nokat, akiket úttörők, KISZ- fiatalok virágcsokorral köszön­töttek. A város és a járás vezetői megkoszorúzták az egykori di­rektórium épületén elhelyezett emléktáblát, a Tanácsköztár­saság hőseinek emlékművét cs koszorút helyeztek cl a Csuta Károly volt direktóriumi el­nök szülőházán levő emlék­táblára is. Fülöp László I Napi 80—100 ezer szőlőoltvány ^„Kollegiális“ műszakiak dm 5üLi mmKlm m mm 'M,-m 1 V 4. ’ u■ ÉjÉ ■' «J I | f| Jp M m I M űszaki fejlesztéssel fog­lalkozó .ankéten hal­lottam a következő kérdést: miként lehel az, hogy elkészül egy új gyárt­mány vagy berendezés konstrukciója, s a. rajzok alig kerülnek az üzembe, máris találnak rajta újítani valót? A kérdést követő csend­ben valaki megjegyezte: mert vannak kollegiális mű­szakiak. Emlékszem, néhány éve egy új automata gépsort kezdtek gyártani Diósgyő­rött. Megérkeztek annak rendje-módja szerint, a do­kumentációk, a rajzok, egy­szóval minden, ami szüksé­ges a műszaki előkészítés­hez, az anyagbeszerzéshez és a termeléshez. Aztán amint hozzákezdtek az első alkatrészek forgácso­lásához, ’ szinte napjában akadtak módosítások, új? A Tokaj-Hcgyaljai Állam! Gazdaság oltványkészftöje általában évi három millió szőlöoltványt bocsát a tokaj-hegyaljai és más állami gazdaságok rcntlclkcz ésére. Főképp furmint és hárs­levelű fajtákat oltanak. Munkájukat március vegére befejezik. Képünkön: a megtöltött elöhaj- tató ládákat az elöhajtató teremben tárolják. Miskolcon tartotta ülését 9 az Építésügyi Minisztérium kollégiuma nek, mint ahogy a feltétele­ket sikerül biztosítani. Ezért csakis közös összefogással, az egyes vállalatok jobb együtt­működésével lehet azokat megoldani. Fokozottabban törekedni kell a jobb területi összehangolásra, a vállalatok közötti jobb kooperációra, s a kivitelező vállalatoknak már a felkészülés időszakában jobban be kell kapcsolódniok a beruházások előkészítésé­ben. — Az ipar fejlesztése fejlett építőipart követel — hang­súlyozta zárszavában dr. Tra­utmann Rezső — és ehhez min­den segítséget meg kell adni. Nagyon fontos a tervezők, az építtetők és a kivitelezők kö­zötti jobb együttműködés. Ebben a megyében sok jó pél­da van erre. Mint például a diósgyőri rekonstrukció. De arra is van példa, hogy milyen bajokat okoz a szervezetlen­ség. Ezért, mint hogy az épí­tőipari létszámot a következő években lényegében nem le­het növelni, a munkaerőhiányt elsősorban a belső tartalékok jobb feltárásával, a műszaki fejlesztéssel, az építőipar to­vábbi iparosításával kell pó­tolni. A megyei építési igé­nyek kielégítésének még hosz- szú ideig egyik legalapve­tőbb forrása a rendelkezésre álló szervezetek hatékonyabb felhasználása, a termelés gaz- gaságosságának javítása. Útkorszerűsítések Borsodban Borsodban az Idén, mintegy húsz útvonalon több mint nyolcvan ki­lométer hosszúságú utat korszerű- sítenekt így a íorgalom követel­ményeinek megfelelően hat-kiléne méterre szélesítik, az éles kanya­rokat, nagyobb emelkedőket meg­szűntetik, az utakat aszfalt-réteg­gel, bitumen burkolattal látják el a többi között a Tárcái—-Tokaj, Monok—Golop, Baktakék—Büttös, Sajókaza—Mucsony, Pácin—Dá- móc, Mezőcsát—Tiszaszederkény közötti szakaszokon. Ezenkívül az idén mintegy 150 kilométer hosszúságú közút por­talanítására is sor kerül. Ebből a célból s egyben a tartósság meg­óvása végett közuzaiékkal borít­ják, vékony bitumen réteggel von­ják be többek között a Tolcsva— Öhuta, Sárospatak—Révleányvár, Pálháza—Hollóháza közötti, vala­mint Bódvaszilas községnél a csehszlovák határig terjedő uta­kat. Az építési, korszerűsítési munkákhoz már hozzáfogtak. ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ * ♦ * ♦ ♦ * ♦ ❖ ♦ * ❖ ♦ _______ __________ . t tani valók. A szerelésnél még inkább. Vagy két hete a Cement­ipari Gépjavító Vállalat­nál jártam. Éppen az igaz­gatóval beszélgettem, ami­kor az egyik osztályvezető bejött, s elmondta, bogy a jelenlegi tervek szerint nem tudnak dolgozni a gáz­tüzelésű kemence tetején. Az igazgató pillanatok alatt át­látta a helj'zetet, s azt mond­ta: készítsenek olyan áll­ványzatot, amely munkavé­delmi és technikai szem­pontból egyaránt megjelel. Ne spekuláljanak, mert itt egy fillér újítási pénzt nem fizet ki a vállalat. Aztán mintegy magyarázatként hozzátette: mostanában sok a rossz terv, aztán pillana­tok alatt születnek az újí­tások — külön pénzért. Hát ennek véget vetünk. Aztán az olyan eset sem ritka, amikor a műszaki fej­lesztés korszerűsít valamit — de azért hagy rajta újítani valót, mert hát az üzemben is „kollégák” dolgoznak ... Félreértés ne essék, senki sem gondol itt arra, hogy valamifajta rosszul értelme­zett takarékossági szemlé­letből kiindulva most „szo­* * ♦ ♦ * # # * * ♦ f ♦ * * I ♦ * * ♦ ♦ * ♦ rílsuk meg” az újításokat. Sőt még arra sem, hogy ami­re csak lehetséges, nyomjuk rá a „munkaköri kötelesség” véleményezést. Erről szó sincs! H iszen ez hovatovább oda vezetne, bogy elsorvasztanánk az évről évre milliókban gyü­mölcsöző újítási mozgalmat. Visszaszorítanánk azt a nagy erőt, amely az újítási moz­galomban rejlik. Feladnánk a rejtett tartalékok feltárá­sának egyik igen jól be­vált módszerét. Nem. erről szó sincs. Sok­kal inkább arról, bogy ha valamit korszerűsítünk, va­lamiért százezreket fizet ki államunk, akkor azon már ne nagyon maradjon újit- galni való. Nem egészen erkölcsös du- log, hogy milliós rekonstruk­ciók után egyre-másra akad­nak újítgatni valók. Nem is beszélve a helyenként ta­pasztalható, úgynevezett keresztbe újításról. „X” azt mondja egy alkatrészre, hogy túlméretezett, újít rajta. Ugyanakkor a másik üzem­ben azt mondják, hogy ,ió lesz az műanyagból is. Ók is újítanak. Azt is elfogadják — és ki is fizetik. Van abban valami, hogy ahol a műszaki fejlesztéssel hivatásérzettel, szakérte­lemmel foglalkoznak, ott nem sok újítani való ma­rad. Az olyan helyeken, ala­posan átgondolt, korszerű­sített gyártmányok doku­mentációi kerülnek a ter­melőkhöz. S ez igen jó fok­mérője a fejlesztéssel, kor­szerűsítéssel foglalkozó szer­vek és személyek munká­jának. S ahol még, ezek után is találnak újítani válót, ott mindenképpen megérdem ­lik a törvényesen előírt, meg­határozott díjazási. M ert ez már néni a rosz- szul értelmezett „kol­legialitás” talaján sar­jad. hanem a magasabb fo­kú alkotó készség teremtő gyümölcse! Paulovits Ágoston Illést tarlett a miskolci városi tanács Miskolc város Tanácsa már­cius 22-én, hétfőn ülést tartott. Az ülésen dr. Terplán Zénó ta­nácstag, egyetemi tanár elnö­költ. Először megtárgyalták és elfogadták az idei végleges tanácsi tervet és a takarékos- sági intézkedéseket. Ezután az ipari állandó bizottság jelen­tését vitatták meg, majd en­nek elfogadása után a megyei NEB jelentése került sorra. Az ülésen adták át a kitün­tetést Szilágyi Józsefnek, a Vakok és Csökkentlátók Szö­vetsége miskolci titkárának eddig végzett társadalmi mun­kája elismeréséül. Végezetül dr. Terplán Zénó elnök megemlékezett hazánk felszabadulásának közelgő hu­szadik évfordulójáról. Parlament - kicsiben,,. olyan dolgozója van a fez­nek, akik szerződéses vi­szonyban vannak a közös gaz­dasággal, ezek számára a bank biztosítja a szükséges Azok ’ csali nyolcőráznak, mi meg hányórázunk? — a hang tulajdonosa dühös. Vá­lasz erre is van: amíg egyéni­leg gazdálkodtak, mindennap elidőztek legalább tíz-húsz percet a szervezéssel, mit kell ma csinálni, hová kell menni dolgozni. Nos, a közösben a függetlenített dolgozók látják el a szervező-irányító mun­kát a sok-sok tíz, meg húsz percből tevődik ki a függetle­nített dolgozók, az irodai sze­mélyzetmunkaideje. Sajnálatos dolog, hogy sokan még mindig nem becsülik az irodisták te­vékenységét, csalt a kétkezi­ekét tartják munkának. Ez a beidegződött előítélet mélyen gyökerezik az emberekben. Egyébként az se igaz, hogy az irodai személyzet csupán nyolcórázik. Zárszámadás előtt, tervkészítés idején még tizenha tóráznak is, szinte egész éjjel világosak az iroda ablakai. Kérdések özönlenek, a ma­guk sorsáról fogalmaznak, mindent tudni akarnak, ami nem tetszik nekik, vagy nem tiszta előttük, hogy birtokba vegyék a változott élet isme­retlen dolgait. Amit nem tud, vagy nem ismer az ember, az veszélyes is lehet. Ha úgy ér­zi, megrövidítik, szóljon, kér­dezze meg. miért van ez, vagy az, mert ha nem leap választ, csak az elégedetlenség nő benne. Az előadó csak lendületbe hoz­ta a beszélgető kedvet, azután már magától is el volt a par­lament. Az emberek felszaba­dultan kérdeztek, válaszoltak.' Olykor túlléptek falujuk hatá­rán, a sorsukat meghatározó, országos, nagy dolgokat vitat­ták, válogatták a rosszból a jót. Bi: odalmuk állapotáról is vallottak. A párt, a kor­mány politikája ma már men­tes a személyi kultusz idején tapasztalt összevisszaságtól, ez a mostani politika nem függ személyektől, napi események­től, tudományosan is megala­pozott. Az viszont még ma­napság is előfordul, példa ró a boltos esete, hogy mire a fentről jött intézkedés a vé­gekre ér, mert sok kézen megfordul, eltorzul, hatását veszti. Ne tűrjük az igzságta- lanságot, ha kiderül,- hogv törvénytelenség ért bennün­ket, igenis tiltakozzunk, és ne feledkezzünk meg orvoslá­sáról. Van orvosság minden­fajta törvénysértés ellen, csak utána kell járni, aki fél­úton megáll, a basáskodó, a törvénysértő elemek malmára hajtja a vizet. Már fél kilenc is elmúlt, a nárttitkár többször is felállt, hogy berekessze a „parlamen­ti” ülést, öten is szóllak: ma­radjunk. ráérünk még haza­menni, holnap vasárnap, aludhatunk. S amikor az előadó elment, messze van Miskolc, a hall­gatóság továbbra is együtt maradt, és nem kártyázni. Folytatták az ülést, a , beszél­getést közös dolgaikról, min­denről. Igen, ez a módszer látszik a leghatásosabbnak — beszél­getni, aprópénzre váltani a nagy sorskérdéseket. Leülni az emberek közé, beszélni hoz­zájuk és hagyni beszélni őket. Ricsén a szabad pártnap lé­nyegében parlament volt — kicsiben... Gulyás Mihály • gazdára találjon. Egy másik t esettel is előrukkolt. Telefo- : náltak a tűzoltóságtól, hogy az önkéntes tűzoltók azonnal • menjenek a kenyérgyárba, • drága gépeket veszélyeztet a belvíz. Nyomban mentek, és ; vacak kézi fecskendővel leg- ■ alább hét köbméter vizet szi­vattyúztak ki a gépek közül. Aztán történt, hogy az élelmi­szer bolt bezárt, és még sok ; ember nem jutott kenyérhez. Mentek a kenyérgyárba, ahol frissen sült kenyér bőven volt, jutott volna mindenki­nek. Ő is ment, aki megizzadt a vízkiemelésben. Ő sem ka­pott. A sütöde vezetője ke­mény hangú levelet mutatott nekik kenyér helyett, fölötle- se 20 százalékos prémiumle­vonással és fegyelmivel súj­totta, mert innen kiadott ke­nyeret. Tessék, hát szabad ezt?... Mi a fontosabb, a szabály betartása, vagy az igények kielégítése? Interpelláció a tsz-elnökhöz; a tanács már kéri az első fél­év adóját a tagoktól, de hát miből fizessenek, a tsz még nem adott pénzt. Válasz: ren­delet van rá, amíg a járási tanács nem fogadta el a ter­melőszövetkezet gazdasági ter­vét, megerősítés előtt nem ad hitelt a bank. Nem a fez-ve­zetőség a hibás tehát, sőt, a rendelet sem. A bank tudni akarja, mire ad kölcsönt. És hogy lehet, hogy az iro­disták megkapják fizetésüket? — kérdi valaki felpaprikázva. Hangjából kicsendül, hogy nem tartja sokra az irodistá­kat. Válasz: csupán három A párttitkár elmegy meg­nézni, vannak-e már. ötre hirdették az előadást, most negyed hét. Talán húszán vannak. Sebaj, ne húzzuk to­vább az időt, essünk túl raj­ta. Az előadó papírról akarta elolvasni az előadást. Most ennek semmi értelme. A gyér közönség ezt nem is kívánja, még csak azt sem, hogy fel- álljon, maradjon csak ülve, úgy bensőségesebb kapcsolat alakulhat ki köztük. Beszél­gessünk. Az előadó belejön mondó­kájába, de gyakran meg­akasztják, egyre-másra nyílik az ajtó, s mire hetet mutat az ára, a párttitkár arra gondol, hogy ki kellene nyitni az aj­tót, tágítani a termet, mert már állnak is, pedig jó csomó széket behordtak a szomszéd­ból. A klub egészen megtelt, [ehetnek vagy nyolcvanan. Beszélgessünk, ha van mit. Az megakad. Az egyik boltvezető a bü­rokráciára panaszkodik. Mi is örtént meg vele? Átugrott Níyiregyházára áruért. Már Mindent megvett, amikor jött /alaki, egy „fejes”, és kije- entette, hogy márpedig innen így tűt nem visz át Borsod megyébe. Kárba veszett a fá­radsága, az útiköltség, szálló­iét fizetett, üres kézzel tért meg. De nem hagyta annyi­ban a dolgot. Amikor haza­jött, tollat ragadott és a legil- etékesebbtől, a minisztérium- ól kérdezte meg, szabad-e iyesmit csinálni. A válasz igyértelmű volt, nem szabad, tiszen az ám azért van, hogy, & Az öt óra már elmúlt bí- fzony, már a hatnak is vége, rés még sehol senki, illetve aki ^ van, az hivatalból van. A ^községi párttitkár pironkodva f szabadkozik: Tudja, hogy k van, a falu az falu, amíg nem [végeznek a ház körül, nem ‘ jöhetnek ... Az előadó nem > nyugtalankodik. Ha a közön­> ség otthon marad, nem fogja d azt mondani, hogy érdeklődés [hiányában nem sikerült a 'rendezvény. A közönség nem 1 tőle várja a tájékoztatást, köz­vetlenül kapta újságjától, rá­ciójától, tévéjétől. , Cigarettáznak, beszélgetnek, .és odébb húzódnak a kályhá­dtól, mert csudára ontja a me­leget, s a jóból is megárt a , sok. Az idős kultúrház-igazga- , tó terveiről ejt néhány szót. .Igen, ma már nem könnyű a falusi népművelők dolga, hi­szen olyan versenytársai akad- 'nak, „akikkel” nehéz a lépést .tartani. Negyvenhárom évvel .ezelőtt, amikor a községbe ke­rült, más volt minden, egé- 'szen más. Egy-két újság járt 'a faluba. A városban már ré- igen divat volt a rádió, itt .akkor még csak kettő-három volt belőle. Neki is volt rá- ’diója, hatalmas tölcsérrel. A 'tölcsér száját nekifordította .az ablaknak — csakhamar d megtelt az árokpart, ültek az emberek, hallgatták a híreket, 'a zenét, és csudáiták azt az 'ördöngős masinát. Igen, akkor imég könnyű volt, telt ház volt ,minden rendezvényen, a vi­lágtól elzárt falusi nép itta 'magába a -szólt, Tegnap, március 23-án, ked­den dr. Trautmann Rezső épí­tésügyi miniszter elnökleté­vel Miskolcon, az SZMT szék­házban tartotta soronlevő ülését az Építésügyi Miniszté­rium kollégiuma. Jelen vol­tak az ülésen megyénk, váro­sunk párt- és állami vezetői, köztük: dr. Bodnár Ferenc, a megyei pártbizottság első tit­kára, dr. Papp Lajos, a me­gyei tanács vb-elnöke, Havasi Béla, a Miskolc városi Párt- bizottság első titkára, Fekete László, a városi tanács vb-el­nöke, valamint az építőipari vállalatok, tervezőintézetek és pénzintézetek vezetői. Ugyancsak részt vettek az ülé­sen Bondar József, dr.- Perényi Imre és Simon János minisz­terhelyettes, Gyöngyösi Ist­ván, az Építő-, Fa- és Építő­anyagipari Dolgozók Szakszer­vezetének főtitkára, valamint az Építésügyi Minisztérium főosztályvezetői, a szakigaz­gatási szervek vezetői, a kollé­gium tagjai. Miskolc és Borsod megye szempontjából nagy jelentő­ségű lépésnek .számít az a kezdeményezés, hogy a mi­nisztérium a helyszínen tar­totta kollégiumi ülését, ami-i kor is Borsod-Abaúj-Zempléni megye, valamint Miskolc vá-. ros építési, kivitelezési és tervezési problémáit tárgyal- < ták meg. A referátum, ame-j lyet Papp Lajos, az ÉM szak-/ igazgatási főosztályának ve­zetnie terjesztett elő, részle-' lesen foglalkozott a II. öt- < éves terv főbb célkitűzéseivel, { ebből eredően a megyénkre j háruló építési feladatokkal.] Hangsúlyozta, hogy a megyei; építőipari termelés további { növekedésének a jövőben nemi lehet alapvető tényezője az/ építőipari létszám jelentős] emelése. Fokozottabban elő-' térbe kell állítani a rendel- { kezésre álló építőipari kapa-1 citás legcélszerűbb felhaszná-j lását. A vitában, amelyben a; kollégium tagjain kívül Doj- { csak János, a megyei pártbi-á zottság titkára is felszólalt,] részletesen elemezték az épí-1 tőipari ^ tevékenység jelenlegi' helyzetét, a tapasztalható gon- { dókat, a problémák okait és^ hangsúlyozták az új beruházó- ? sok jó előkészítésének fon-] tosságát. \ Megyénkben az elmúlt 15 év^ alatt az építőipar sokat alko-1 lőtt, a szocialista iparosítás ] eredményes volt. Javult az] építőipar szervezettsége, ha-1 tékonyabbá vált munkája. ^ 'Am, a második ötéves tervben i az építőiparra váró feladatok ] nagyobbak, s gyorsabban nő-;’

Next

/
Oldalképek
Tartalom