Észak-Magyarország, 1965. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1965-03-24 / 70. szám
Szsréni ISßS, március Hi. ES3EAK3»A<3¥AIMWtaZ!ACi 3 Érte sfßkomenlffiüoM ismertettek a sátoraljaújhelyi onnepsepii Sátoraljaújhelyen díszes ünnepségen emlékeztek meg a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 4ö. évforduló járói. A feldíszített művelődési házban Szakács Albert, az MSZMP városi bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet és méltatta a város munkásmozgalmi hagyományait. Felolvasta az itt székelő direktórium egyik rendeletének szövegét, mely a pedagógusok részére kötelezően előírja az ifjúság, szocialista nevelését. Később annak a táviratnak a felolvasására került sor, amelyet a városban megtartott gyűlés részvevői intézlek Leninhez a földosztással kapcsolatban. Az est közönsége melegen ünnepelte a jelenlevő veteránokat, akiket úttörők, KISZ- fiatalok virágcsokorral köszöntöttek. A város és a járás vezetői megkoszorúzták az egykori direktórium épületén elhelyezett emléktáblát, a Tanácsköztársaság hőseinek emlékművét cs koszorút helyeztek cl a Csuta Károly volt direktóriumi elnök szülőházán levő emléktáblára is. Fülöp László I Napi 80—100 ezer szőlőoltvány ^„Kollegiális“ műszakiak dm 5üLi mmKlm m mm 'M,-m 1 V 4. ’ u■ ÉjÉ ■' «J I | f| Jp M m I M űszaki fejlesztéssel foglalkozó .ankéten hallottam a következő kérdést: miként lehel az, hogy elkészül egy új gyártmány vagy berendezés konstrukciója, s a. rajzok alig kerülnek az üzembe, máris találnak rajta újítani valót? A kérdést követő csendben valaki megjegyezte: mert vannak kollegiális műszakiak. Emlékszem, néhány éve egy új automata gépsort kezdtek gyártani Diósgyőrött. Megérkeztek annak rendje-módja szerint, a dokumentációk, a rajzok, egyszóval minden, ami szükséges a műszaki előkészítéshez, az anyagbeszerzéshez és a termeléshez. Aztán amint hozzákezdtek az első alkatrészek forgácsolásához, ’ szinte napjában akadtak módosítások, új? A Tokaj-Hcgyaljai Állam! Gazdaság oltványkészftöje általában évi három millió szőlöoltványt bocsát a tokaj-hegyaljai és más állami gazdaságok rcntlclkcz ésére. Főképp furmint és hárslevelű fajtákat oltanak. Munkájukat március vegére befejezik. Képünkön: a megtöltött elöhaj- tató ládákat az elöhajtató teremben tárolják. Miskolcon tartotta ülését 9 az Építésügyi Minisztérium kollégiuma nek, mint ahogy a feltételeket sikerül biztosítani. Ezért csakis közös összefogással, az egyes vállalatok jobb együttműködésével lehet azokat megoldani. Fokozottabban törekedni kell a jobb területi összehangolásra, a vállalatok közötti jobb kooperációra, s a kivitelező vállalatoknak már a felkészülés időszakában jobban be kell kapcsolódniok a beruházások előkészítésében. — Az ipar fejlesztése fejlett építőipart követel — hangsúlyozta zárszavában dr. Trautmann Rezső — és ehhez minden segítséget meg kell adni. Nagyon fontos a tervezők, az építtetők és a kivitelezők közötti jobb együttműködés. Ebben a megyében sok jó példa van erre. Mint például a diósgyőri rekonstrukció. De arra is van példa, hogy milyen bajokat okoz a szervezetlenség. Ezért, mint hogy az építőipari létszámot a következő években lényegében nem lehet növelni, a munkaerőhiányt elsősorban a belső tartalékok jobb feltárásával, a műszaki fejlesztéssel, az építőipar további iparosításával kell pótolni. A megyei építési igények kielégítésének még hosz- szú ideig egyik legalapvetőbb forrása a rendelkezésre álló szervezetek hatékonyabb felhasználása, a termelés gaz- gaságosságának javítása. Útkorszerűsítések Borsodban Borsodban az Idén, mintegy húsz útvonalon több mint nyolcvan kilométer hosszúságú utat korszerű- sítenekt így a íorgalom követelményeinek megfelelően hat-kiléne méterre szélesítik, az éles kanyarokat, nagyobb emelkedőket megszűntetik, az utakat aszfalt-réteggel, bitumen burkolattal látják el a többi között a Tárcái—-Tokaj, Monok—Golop, Baktakék—Büttös, Sajókaza—Mucsony, Pácin—Dá- móc, Mezőcsát—Tiszaszederkény közötti szakaszokon. Ezenkívül az idén mintegy 150 kilométer hosszúságú közút portalanítására is sor kerül. Ebből a célból s egyben a tartósság megóvása végett közuzaiékkal borítják, vékony bitumen réteggel vonják be többek között a Tolcsva— Öhuta, Sárospatak—Révleányvár, Pálháza—Hollóháza közötti, valamint Bódvaszilas községnél a csehszlovák határig terjedő utakat. Az építési, korszerűsítési munkákhoz már hozzáfogtak. ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ * ♦ * ♦ ♦ * ♦ ❖ ♦ * ❖ ♦ _______ __________ . t tani valók. A szerelésnél még inkább. Vagy két hete a Cementipari Gépjavító Vállalatnál jártam. Éppen az igazgatóval beszélgettem, amikor az egyik osztályvezető bejött, s elmondta, bogy a jelenlegi tervek szerint nem tudnak dolgozni a gáztüzelésű kemence tetején. Az igazgató pillanatok alatt átlátta a helj'zetet, s azt mondta: készítsenek olyan állványzatot, amely munkavédelmi és technikai szempontból egyaránt megjelel. Ne spekuláljanak, mert itt egy fillér újítási pénzt nem fizet ki a vállalat. Aztán mintegy magyarázatként hozzátette: mostanában sok a rossz terv, aztán pillanatok alatt születnek az újítások — külön pénzért. Hát ennek véget vetünk. Aztán az olyan eset sem ritka, amikor a műszaki fejlesztés korszerűsít valamit — de azért hagy rajta újítani valót, mert hát az üzemben is „kollégák” dolgoznak ... Félreértés ne essék, senki sem gondol itt arra, hogy valamifajta rosszul értelmezett takarékossági szemléletből kiindulva most „szo* * ♦ ♦ * # # * * ♦ f ♦ * * I ♦ * * ♦ ♦ * ♦ rílsuk meg” az újításokat. Sőt még arra sem, hogy amire csak lehetséges, nyomjuk rá a „munkaköri kötelesség” véleményezést. Erről szó sincs! H iszen ez hovatovább oda vezetne, bogy elsorvasztanánk az évről évre milliókban gyümölcsöző újítási mozgalmat. Visszaszorítanánk azt a nagy erőt, amely az újítási mozgalomban rejlik. Feladnánk a rejtett tartalékok feltárásának egyik igen jól bevált módszerét. Nem. erről szó sincs. Sokkal inkább arról, bogy ha valamit korszerűsítünk, valamiért százezreket fizet ki államunk, akkor azon már ne nagyon maradjon újit- galni való. Nem egészen erkölcsös du- log, hogy milliós rekonstrukciók után egyre-másra akadnak újítgatni valók. Nem is beszélve a helyenként tapasztalható, úgynevezett keresztbe újításról. „X” azt mondja egy alkatrészre, hogy túlméretezett, újít rajta. Ugyanakkor a másik üzemben azt mondják, hogy ,ió lesz az műanyagból is. Ók is újítanak. Azt is elfogadják — és ki is fizetik. Van abban valami, hogy ahol a műszaki fejlesztéssel hivatásérzettel, szakértelemmel foglalkoznak, ott nem sok újítani való marad. Az olyan helyeken, alaposan átgondolt, korszerűsített gyártmányok dokumentációi kerülnek a termelőkhöz. S ez igen jó fokmérője a fejlesztéssel, korszerűsítéssel foglalkozó szervek és személyek munkájának. S ahol még, ezek után is találnak újítani válót, ott mindenképpen megérdem lik a törvényesen előírt, meghatározott díjazási. M ert ez már néni a rosz- szul értelmezett „kollegialitás” talaján sarjad. hanem a magasabb fokú alkotó készség teremtő gyümölcse! Paulovits Ágoston Illést tarlett a miskolci városi tanács Miskolc város Tanácsa március 22-én, hétfőn ülést tartott. Az ülésen dr. Terplán Zénó tanácstag, egyetemi tanár elnökölt. Először megtárgyalták és elfogadták az idei végleges tanácsi tervet és a takarékos- sági intézkedéseket. Ezután az ipari állandó bizottság jelentését vitatták meg, majd ennek elfogadása után a megyei NEB jelentése került sorra. Az ülésen adták át a kitüntetést Szilágyi Józsefnek, a Vakok és Csökkentlátók Szövetsége miskolci titkárának eddig végzett társadalmi munkája elismeréséül. Végezetül dr. Terplán Zénó elnök megemlékezett hazánk felszabadulásának közelgő huszadik évfordulójáról. Parlament - kicsiben,,. olyan dolgozója van a feznek, akik szerződéses viszonyban vannak a közös gazdasággal, ezek számára a bank biztosítja a szükséges Azok ’ csali nyolcőráznak, mi meg hányórázunk? — a hang tulajdonosa dühös. Válasz erre is van: amíg egyénileg gazdálkodtak, mindennap elidőztek legalább tíz-húsz percet a szervezéssel, mit kell ma csinálni, hová kell menni dolgozni. Nos, a közösben a függetlenített dolgozók látják el a szervező-irányító munkát a sok-sok tíz, meg húsz percből tevődik ki a függetlenített dolgozók, az irodai személyzetmunkaideje. Sajnálatos dolog, hogy sokan még mindig nem becsülik az irodisták tevékenységét, csalt a kétkeziekét tartják munkának. Ez a beidegződött előítélet mélyen gyökerezik az emberekben. Egyébként az se igaz, hogy az irodai személyzet csupán nyolcórázik. Zárszámadás előtt, tervkészítés idején még tizenha tóráznak is, szinte egész éjjel világosak az iroda ablakai. Kérdések özönlenek, a maguk sorsáról fogalmaznak, mindent tudni akarnak, ami nem tetszik nekik, vagy nem tiszta előttük, hogy birtokba vegyék a változott élet ismeretlen dolgait. Amit nem tud, vagy nem ismer az ember, az veszélyes is lehet. Ha úgy érzi, megrövidítik, szóljon, kérdezze meg. miért van ez, vagy az, mert ha nem leap választ, csak az elégedetlenség nő benne. Az előadó csak lendületbe hozta a beszélgető kedvet, azután már magától is el volt a parlament. Az emberek felszabadultan kérdeztek, válaszoltak.' Olykor túlléptek falujuk határán, a sorsukat meghatározó, országos, nagy dolgokat vitatták, válogatták a rosszból a jót. Bi: odalmuk állapotáról is vallottak. A párt, a kormány politikája ma már mentes a személyi kultusz idején tapasztalt összevisszaságtól, ez a mostani politika nem függ személyektől, napi eseményektől, tudományosan is megalapozott. Az viszont még manapság is előfordul, példa ró a boltos esete, hogy mire a fentről jött intézkedés a végekre ér, mert sok kézen megfordul, eltorzul, hatását veszti. Ne tűrjük az igzságta- lanságot, ha kiderül,- hogv törvénytelenség ért bennünket, igenis tiltakozzunk, és ne feledkezzünk meg orvoslásáról. Van orvosság mindenfajta törvénysértés ellen, csak utána kell járni, aki félúton megáll, a basáskodó, a törvénysértő elemek malmára hajtja a vizet. Már fél kilenc is elmúlt, a nárttitkár többször is felállt, hogy berekessze a „parlamenti” ülést, öten is szóllak: maradjunk. ráérünk még hazamenni, holnap vasárnap, aludhatunk. S amikor az előadó elment, messze van Miskolc, a hallgatóság továbbra is együtt maradt, és nem kártyázni. Folytatták az ülést, a , beszélgetést közös dolgaikról, mindenről. Igen, ez a módszer látszik a leghatásosabbnak — beszélgetni, aprópénzre váltani a nagy sorskérdéseket. Leülni az emberek közé, beszélni hozzájuk és hagyni beszélni őket. Ricsén a szabad pártnap lényegében parlament volt — kicsiben... Gulyás Mihály • gazdára találjon. Egy másik t esettel is előrukkolt. Telefo- : náltak a tűzoltóságtól, hogy az önkéntes tűzoltók azonnal • menjenek a kenyérgyárba, • drága gépeket veszélyeztet a belvíz. Nyomban mentek, és ; vacak kézi fecskendővel leg- ■ alább hét köbméter vizet szivattyúztak ki a gépek közül. Aztán történt, hogy az élelmiszer bolt bezárt, és még sok ; ember nem jutott kenyérhez. Mentek a kenyérgyárba, ahol frissen sült kenyér bőven volt, jutott volna mindenkinek. Ő is ment, aki megizzadt a vízkiemelésben. Ő sem kapott. A sütöde vezetője kemény hangú levelet mutatott nekik kenyér helyett, fölötle- se 20 százalékos prémiumlevonással és fegyelmivel sújtotta, mert innen kiadott kenyeret. Tessék, hát szabad ezt?... Mi a fontosabb, a szabály betartása, vagy az igények kielégítése? Interpelláció a tsz-elnökhöz; a tanács már kéri az első félév adóját a tagoktól, de hát miből fizessenek, a tsz még nem adott pénzt. Válasz: rendelet van rá, amíg a járási tanács nem fogadta el a termelőszövetkezet gazdasági tervét, megerősítés előtt nem ad hitelt a bank. Nem a fez-vezetőség a hibás tehát, sőt, a rendelet sem. A bank tudni akarja, mire ad kölcsönt. És hogy lehet, hogy az irodisták megkapják fizetésüket? — kérdi valaki felpaprikázva. Hangjából kicsendül, hogy nem tartja sokra az irodistákat. Válasz: csupán három A párttitkár elmegy megnézni, vannak-e már. ötre hirdették az előadást, most negyed hét. Talán húszán vannak. Sebaj, ne húzzuk tovább az időt, essünk túl rajta. Az előadó papírról akarta elolvasni az előadást. Most ennek semmi értelme. A gyér közönség ezt nem is kívánja, még csak azt sem, hogy fel- álljon, maradjon csak ülve, úgy bensőségesebb kapcsolat alakulhat ki köztük. Beszélgessünk. Az előadó belejön mondókájába, de gyakran megakasztják, egyre-másra nyílik az ajtó, s mire hetet mutat az ára, a párttitkár arra gondol, hogy ki kellene nyitni az ajtót, tágítani a termet, mert már állnak is, pedig jó csomó széket behordtak a szomszédból. A klub egészen megtelt, [ehetnek vagy nyolcvanan. Beszélgessünk, ha van mit. Az megakad. Az egyik boltvezető a bürokráciára panaszkodik. Mi is örtént meg vele? Átugrott Níyiregyházára áruért. Már Mindent megvett, amikor jött /alaki, egy „fejes”, és kije- entette, hogy márpedig innen így tűt nem visz át Borsod megyébe. Kárba veszett a fáradsága, az útiköltség, szállóiét fizetett, üres kézzel tért meg. De nem hagyta annyiban a dolgot. Amikor hazajött, tollat ragadott és a legil- etékesebbtől, a minisztérium- ól kérdezte meg, szabad-e iyesmit csinálni. A válasz igyértelmű volt, nem szabad, tiszen az ám azért van, hogy, & Az öt óra már elmúlt bí- fzony, már a hatnak is vége, rés még sehol senki, illetve aki ^ van, az hivatalból van. A ^községi párttitkár pironkodva f szabadkozik: Tudja, hogy k van, a falu az falu, amíg nem [végeznek a ház körül, nem ‘ jöhetnek ... Az előadó nem > nyugtalankodik. Ha a közön> ség otthon marad, nem fogja d azt mondani, hogy érdeklődés [hiányában nem sikerült a 'rendezvény. A közönség nem 1 tőle várja a tájékoztatást, közvetlenül kapta újságjától, rációjától, tévéjétől. , Cigarettáznak, beszélgetnek, .és odébb húzódnak a kályhádtól, mert csudára ontja a meleget, s a jóból is megárt a , sok. Az idős kultúrház-igazga- , tó terveiről ejt néhány szót. .Igen, ma már nem könnyű a falusi népművelők dolga, hiszen olyan versenytársai akad- 'nak, „akikkel” nehéz a lépést .tartani. Negyvenhárom évvel .ezelőtt, amikor a községbe került, más volt minden, egé- 'szen más. Egy-két újság járt 'a faluba. A városban már ré- igen divat volt a rádió, itt .akkor még csak kettő-három volt belőle. Neki is volt rá- ’diója, hatalmas tölcsérrel. A 'tölcsér száját nekifordította .az ablaknak — csakhamar d megtelt az árokpart, ültek az emberek, hallgatták a híreket, 'a zenét, és csudáiták azt az 'ördöngős masinát. Igen, akkor imég könnyű volt, telt ház volt ,minden rendezvényen, a világtól elzárt falusi nép itta 'magába a -szólt, Tegnap, március 23-án, kedden dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter elnökletével Miskolcon, az SZMT székházban tartotta soronlevő ülését az Építésügyi Minisztérium kollégiuma. Jelen voltak az ülésen megyénk, városunk párt- és állami vezetői, köztük: dr. Bodnár Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Papp Lajos, a megyei tanács vb-elnöke, Havasi Béla, a Miskolc városi Párt- bizottság első titkára, Fekete László, a városi tanács vb-elnöke, valamint az építőipari vállalatok, tervezőintézetek és pénzintézetek vezetői. Ugyancsak részt vettek az ülésen Bondar József, dr.- Perényi Imre és Simon János miniszterhelyettes, Gyöngyösi István, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, valamint az Építésügyi Minisztérium főosztályvezetői, a szakigazgatási szervek vezetői, a kollégium tagjai. Miskolc és Borsod megye szempontjából nagy jelentőségű lépésnek .számít az a kezdeményezés, hogy a minisztérium a helyszínen tartotta kollégiumi ülését, ami-i kor is Borsod-Abaúj-Zempléni megye, valamint Miskolc vá-. ros építési, kivitelezési és tervezési problémáit tárgyal- < ták meg. A referátum, ame-j lyet Papp Lajos, az ÉM szak-/ igazgatási főosztályának vezetnie terjesztett elő, részle-' lesen foglalkozott a II. öt- < éves terv főbb célkitűzéseivel, { ebből eredően a megyénkre j háruló építési feladatokkal.] Hangsúlyozta, hogy a megyei; építőipari termelés további { növekedésének a jövőben nemi lehet alapvető tényezője az/ építőipari létszám jelentős] emelése. Fokozottabban elő-' térbe kell állítani a rendel- { kezésre álló építőipari kapa-1 citás legcélszerűbb felhaszná-j lását. A vitában, amelyben a; kollégium tagjain kívül Doj- { csak János, a megyei pártbi-á zottság titkára is felszólalt,] részletesen elemezték az épí-1 tőipari ^ tevékenység jelenlegi' helyzetét, a tapasztalható gon- { dókat, a problémák okait és^ hangsúlyozták az új beruházó- ? sok jó előkészítésének fon-] tosságát. \ Megyénkben az elmúlt 15 év^ alatt az építőipar sokat alko-1 lőtt, a szocialista iparosítás ] eredményes volt. Javult az] építőipar szervezettsége, ha-1 tékonyabbá vált munkája. ^ 'Am, a második ötéves tervben i az építőiparra váró feladatok ] nagyobbak, s gyorsabban nő-;’