Észak-Magyarország, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-03 / 28. szám

4 BSZAKMAGYARoaSZAO Szerda, 1965. február S. Orvosa tévedett Amikor Wilhelm Schmidt megtudta or­vosától, hogy legfeljebb még hat hónapig fog élni, elhatározta, hogy hátralevő idejét az él­vezeteknek szenteli. Mi­vel pénze nem volt, ap­ró lopásokból szerzett. A kegyes bíróság, tudva, hogy utolsó napjait éli, több ízben is felmen­tette. Schmidt végül nagystílű műveletre ha­tározta el magát: ki- tosztott egy üzletet. Ez- ■úttal 14 évi börtönre ítélték. A hat hónap, amit az orvosa Jósolt ne­ki, a börtönben már ré­gen eltelt. Alomul ázás New Yorkban Willis Hawkins, amerikai had­ügyi államtitkár a kö­vetkező szavakkal ecse­telte elképzeléseit az utasszállító repülés jö­vőjéről: „A repülőtérre érkez­ve, az utas belép majd egy kis fülkébe, és poggyászai mellett he­lyet foglal egy kényel­mes karosszékben. Ezt követően nyomban elal­szik, s a repülőgép sze­mélyzete alvó állapot­ban felszállítja a gépre, ahol minimális helyet foglal el, alva teszi meg az utat, úticéljához megérkezve, pedig pi­henten, frissen ébred.” X­nyok, tiszta parasztházak, Nyilas-hegy, a Nádas-oldal, a kumba, gimnáziumba járnak. J állampolgár fogyassza el Második napja fájlalja torkát, mandulája megduzzadt, tüzes, az ember akarva-akuratlanul javasol, tanácsot ad, szóval segíteni akar. — Spártai jellem nem rohangál az első tüsszentésre patikába — mondtam, hogy érezze: betegségét én semmi esetre sem tartom komolynak. — A kenyér se megy le a torkomon — sóhajtozott ba­rátom, és halálra szántan nézett a semmibe. — Az még nem veszélyes — nyugtatom. — Nemcsak kenyérrel él az ember... „ — Hagyd már az idézgeléseket — nyögött fel; reszkető kezével megsimogatta azt a helyet, ahol a mandulája égett. Megettem helyette a kenyeret. Mert a teljes értékű 4 * „ i... Balázsolás I Á Lakáskultúra 2. számát böngészve azt a kenyér mennyiséget, amennyivel reá számítottak. Megettem helyette is, mert a barátság szent dolog, nem igaz? Ejsza.ka felhívott telefo­non. Csak suttogott. Már a tea se csúszik le — ezt vettem ki nyöször- ....................................................: géséböl. — Tea? öntsd ki a fenébe. Angol vagy te, vagy orosz, hogy a tea után nyöszörögsz? — De szörnyen fáj. Már lélegezni is csak ritkán tu­dok .. Megijedtem. Szó, ami szó. a kenyeret és a teát nélkü­lözheti az ember napokon, heteken, sőt hónapokon át. De a levegő, az nagyon fontos. Azzal a spártaiak sem kuko- ricáztak, mindenkinek kijutott belőle bőségesen, még a hadjáratok idején is. — Orvos! — jelentettem ki határozottan. — Itt más nem segíthet. Legfeljebb nem ülsz azon a részeden két napig. . — Hogy érted ezt? — nyöszörgőit. — Az injekcióra gondoltam ... Még pontosabban injek­ciós tűre... Nehéz jajdul&s. Bizomiára sóhajtott. — Egy spártai jellem orvoshoz...? — próbált tréfálkozni. — Hü... ühüm — haraptam el a gondolatom, mely már majdnem szavakká formálódott. — Akkor balázsol- tasd meg magad ... Az nem fáj. A pap odatartja a gyer­tyát, azt a meqqörbít.ettet, a villaágút. én még gyerek­koromból emlékszem erre, és a bacilusok usgyi, úgy ott hagynak, mint ördög a szenteltvizet. — Hiszen épp ez tette be az ajtót — panaszolta re­kedtes hangon. — A nyavalya állna bele a sok jótanács­ba ... Gondoltam, nem ári megelőzni a bajt... Siposné javasolta. — Mikor tetted? — Tegnapelőtt... Ott fázhatott meg a torkom; ször­nyű hideg van a templomban ... Felkacagtam. — Te szerencsétlen, hamar cselekedtél. Hiszen ma van Balázs napja —, s lecsaptam a hallgatót. Reggel másfél órával később jött be a hivatalba. Sé­tál, s fájlalja a. torkát. Mondom neki, hogy üljön le, úgy mégis könnyebb. Int, hogy köszöni, de nem ül le. — Valamivel könnyebb — súgta. — Repetáztál a balázsolásból? Megfenyegetett, s egész nap rótta a köröket. Az ebé­det a talpaiéban állva ette meg ... De megette, csak ép­pen a kenyér héját hagyta meg. De azt különben se na­gyon szerette. (baráth) EMLÉKKÖNYV Horthy ék MtonsóHS táborából Lapozgatom a Lakáskultú­rának, a Belkereskedelmi Mi­nisztérium lakberendezési bi­zottsága kiadványának szép, tetszetős kiállítású második számát. A néhány hónappal korábban megjelent első szám igen hamar elfogyott, s ez ar­ra utal, hogy még mindig igen kevés nálunk a korsze­rű lakás berendezésére vonat­kozó tanácsadás, az emberek pedig kíváncsiak, keresik a módját, miként tudnák kis­méretű lakásaikat otthono­sabbá, célszerűbbé, és nem utolsósorban esztétikusabbá tenni. Az első szám igyekezett ezt az egészséges érdeklődést jól kielégíteni. A második számot éppen ezért már nagyarányú érdek-m lődés előzte meg. A kiadvány® igen tetszetős kivitelű. Sok-J színű képnyomatai gondos® szerkesztésről tanúskodnak. ® Közleményei érdekesek, bár® Az „önkiszolgálástól” a lak-» berendezési áruházakig címűj írás kezdő gondolata napja-» inkban még nem teljesen® helytálló. Ugyanis a bútor-» ellátás korántsem olyan jól• megoldott, mint azt a cikk9 feltételezi. Igen hasznos ta-® rácsokat ad a Nagyobb lesz aj kislakás is című írás. amely® fényképekkel és rajzzal segít® kisméretű lakásunk korszerű J berendezésében. A Tárgy afa-° Ion című értekezés jelentős• tanulmánynak tekinthető, és® szintén igen sok fényképpel J illusztráltan lesz még köz-J érthetőbb. A terítés, az ágy-% nemű, az ülőbútor kiválasz-» tása, a berendezéshez illő® üvegdíszek megválogassa ésj a lakásban történő elhelyezé-J se, a kályha, illetve radiátor® melletti meghitt zugok kíala-o kítása sem könnyű. Ezekhez® is igen sok segítő tanácsot J kapunk a kiadvány különbö-® ző írásaiból. Külföldi lav-a szemle, a szekrények belsejé-% nek gazdaságosabb kihaszná-J ' 'sár a vonatkozó néhány ta-J •s, a parádi üveggyár, va-a Eredeti fénykép a szovjet katonák által épített iiszai fahidról — Összegyűjtik a felszabadulás előtti és utáni évek emlékeit Tokajban lamint a herendi porcelán- gyár termékeiről szóló tájé­koztatás és lakberendezési rejlvénypályázat egészíti ki a második szám tartalmát. Egészében a második szám jobbnak mutatkozik az első­nél, kevesebb benne a belke­reskedelmi eladási ajánlat-íz, jobban érződik az általános lakberendezési tanácsadás szándéka a bútorok és egyéb cikkek származásától függet­lenül. A kisméretű lakásokra is több gondot fordít. Nem tartanánk helytelennek, ha a jövőben esetleg több tanácsot adhatna a kiadvány a barká­csoló hajlamú lakástulajdono­soknak apróbb, a kereskedel­mi forgalomban nem, vagy ritkán megvásárolható beren­dezési tárgyak készítéséhez. S egy kritikai megjegyzés: a jobb lakásberendezést pro­pagáló kiadványban ne sze­repeltessünk két helyen is (5. és 16 oldal) egyébként íz­léses asztali lámpát az íróasz­tal jobb oldalán, mert így. aki az asztal mellett dolgozik, ha csak nem balkezes véletlenül, előz önmagának. A szép kiállítású füzetet érdemes sokszor böngészget­ni, lapozgatni, nemcsak az új lakástulajdonosoknak, akik most rendezik be otthonukat, hanem mindenkinek, aki a korszerű, kultúrált lakást sze­reti. Tokaj községben érdekes és izgalmas munkát vállaltak a múzeum baráti kör tagjai. El­határozták. hogy a felszaba­dulás 20. évfordulójának tisz­teletére összegyűjtik a vidé­kükön még fellelhető mun­kás- és parasztmozgalmi em­lékeket. A nagy munkában több mint ötven tanár.1 házi­asszony. tisztviselő, iparos és szőlősgazda vesz részt, akik a felszabadulás előtti és utáni évekből már mintegy 200 tár­gyat: eredeti jegyzőkönyveket, börtönből írt leveleket, fény­képeket, plakátokat, röplapo­kat és a földosztás során használt mérőeszközöket gyűjtöttek össze. Ezek között számos értékes lelet is szerepel. Ilyen, többek között, a zalaegerszegi inter­náló táborról 1921-ben készí­tett kép, amelyet az ott ra­boskodó Dancza Lajos diós­győri munkás festett és Enye- di Lajos politikai fogolynak ajándékozott. A Tokajban élő Enyedi-család a csomagoló papírra festett képet és az in­ternáló táborból származó emlékkönyvet a múzeum ba­ráti körnek ajánlotta, fel. A 15 centiméter átmérőjű füzet vörös fedővásznára bilincset rajzoltak, és a lapokra mint­egy húsz politikai fogoly írt emlékezést. így például Brez- nay Ferenc, akit a budapesti Kén utcából internáltak, az alábbi sorokat jegyezte fel: „Az erős lelkű embert a szen­vedések edzik, ha majd de­mokrácia lesz, találd meg boldogságodat...” Igen érde­kes az a levelezőlap is, ame­lyet Lefler György tokaji la­kos 1939-ben a budapesti to- loncházból küldött családjá­nak. A politikai fogoly, Lefler György, a levelezőlapra vé­kony tollvonásokkal egy rács mögött szenvedő munkást raj­zolt. A cellát hatalmas szál rendőr őrizte, mellette pedig egy anya állt egy karon ülő és egy, ruhájába kapaszkodó gyermekkel. A rajz alatt fel­irat; Boldog újévet. Ezenkí­vül a múzeum baráti kör tag­jainak sikerült több olyan emléktárgyat is összegyűjteni- ük, amelyek közvetlenül a felszabadulásból, vagy az azt követő évekből maradtak fenn. így például megtalál­ták a községi földosztásról szóló jegyzőkönyvet, a debre­ceni ideiglenes magyar kor­mány első felhívását tartal­mazó plakátot, a községi pa­rasztpárt szervezetének tevé­kenységét megörökítő íráso­kat. a szovjet katonák által épített ideiglenes tiszai fa- hídról készült eredeti fény­képet és a faluban 1944. de­cember T9-én kiadott első iparengedélyt, amelyben a szovjet katonai parancsnok hozzájárul, hogy Tepper An­dor borbélymester üzletet nyisson. A baráti kör tagjai az ér­tékes anyagot átadják a mis­kolci Herman Ottó Múzeum­nak. a helytörténeti emléke­ket pedig a felszabadulás 20. évfordulóján kiállításon mu­tatják be a tokaji művelődési otthonban. A Bükkben október közepe tá­ján esett le a hó. Azóta fehér­ben állnak a magas fák, a meghajlott bokrok, és a földön süppedős takaró őrzi a nyo­mokat. És akkor, az első hóhulláskor költözött a fehér fák közé az a külö­nös csend is, amit csak a tél tud meg­teremteni. Mert ez a csend nem úgy keletkezik, hogy valahol megszűnik a zaj, a mozgás, ezt a csendet valóban meg kell teremteni, sok-sok összetevő­ből kell megalkotni. A Bükk téli csendje. Különös, szép alkotás. Még fokozható is. Most, ahogyan a nagyerejű, lánc­talpas hóeke simította úton ballagunk mozdulatlan fák, piros bogyójú galago­nya bokrok, áttetsző ködfátylak között, most is csend van. A Bükk sajátos, élő csendje. É!ő. mert például a fehér hó­ból kipirpsló bogvókra nem a mere- vültség jellemző, hanem éppen a piros- lás. A ködre sem a mindent-eltakarás, hanem a gomolygás. A fákra sem az a jellemző, hogy kemények, hidegek, hanem az, hogy havat tartanak ágai­kon. A földön a hó érintetlen, vagy éppen egy surranó róka nyomait rög­zítette, a leveeő tiszta, könnyű, a ha- sáhfák egymáshoz simultak, takaró alá bűitek. Igen. él ez a csend, amelv most körül vesz bennünket. De Kiss Gvula kékmezői erdész szerint ennél nagvobb csend is van. Hóig Pzintéji a BfikVhen. Naevszemű. csendes, szélmentes hóbnl- lásban. magas, karcsú fák között. Ilyenkor a vadak is sokkal nyugodtab- bak. pihennek. Jó darabot megtettünk már, amikor Cbm) messziről halk, egyenletes zúgás omlik felénk. Az utat készítő lánctalpas hangja. Míg oda érünk, bőven van idő a beszélgetésre. Vezetőnk szerint a vadak nem panaszkodhatnak a télre. Nincsenek gémberisztő hidegek, túlsá­gosan nagy hó sincs és az etetőket, sózókat mindig feltöltve találják. Az erdő vadjai a vadőrök, az erdészek sze­rint egészségben, jó erőben telelnek. Fával tele gépkocsi kapaszkodik a. szemközti emelkedőre, majd óvatosan ereszkedik lefelé. Csakhamar mellénk ér. A vezető kiint az ablakon, és elsiet a súlyos teherrel. Az előbb hallott zú­gás egyre erősödik. A lánctalpas, hatal­mas gép egyenletes pöfögéssel pihen a fák között. Az út mentén, egy helyen eltisztították a havat. A terület köze­pén tűz ég. A lánctalpas személyzetó; egy erdész, meg néhány erdei munkás tartja szalonnáiét a lobogó lángok kö­zé. A tűz kö'úi] hátizsákok, pufajkák, meleg kesztyűk. A zsákokból termos% kandikál ki és jóféle hazai illata árad. Kölcsönös kináleatás. néhány dicsérő szó az fgen tisztességesen viselkedő időjárásra (de azért elhangzik a „no még nem ette meg a farkas a telet!” óvatos figyelmeztetés), aztán indulnak tovább. A következő hajlatban nagy a sürgés­forgás. Hat-nyolc ember dolgozik a gépkocsi körül. Fát raknak. A hasábok­ról lapáttal hányják le a havat. Ha az autó megtelik, a kitaposott úton háttal indul visszafelé. Csuszkái, hintázik, zökken egyet-egyet, majd a kitérőben megfordul és elindul terhével. Bizony, nem kezdő gépkocsizóknak való hely. Nem is azok ülnek a volánnál. A munkások elindulnak a szalonna­sütő tisztásra. A két forduló között van egy kis idő a pihenésre. Meg még sza­lonna is akad. Vezetőnk „birodalma” hatalmas: 1000 hold. Nehéz volna bejárni. Hatal­mas. kidőlt fa mellé érünk. Hosszan elnyúlva, hóval takarva fekszik a cser­jék között. A szél csavarta ki. Az erdő nem mindig ilyen szíves vendéglátó, mint most... K ödgomolyagok lopakodnak a fák között. Mind merészeb­bek. Előbb csak a hajlatokat, árkokat takarják el. majd el- tusd’áV, fe'cUli^'r a fák éles kontúrjait, később a bokrokat is be­burkolják szürkeségükkel. Közeled- tünkre szétlibbennek, utat engednek, de mögöttünk újra öss~ )ruln°^. A piros boevók eltűntek, a magas fák büszkén kinyújtott tenyerén sem látni már a havat. Esteledik. Hirtelen jött, sietősen. De az út, a havas út szinte Világít. Meg­lepően hosszan, végig a fahSr fái- alatt. Priska Tibor Ábodon sem állt meg m élet j Mi íiiiriénÉ 17W~hen? — A IS éves menyasszonyok % Kei évtized tükrében % A megye szemgyönyörködte­tő vidékeinek egyike: a kies Bódva vuígye. Omladozó vár­falak, fehéren ragyogó tor­nyok, tiszta paraszti lázak, örökösen munkálkodó nép. A letűnt idők emlékeivel lépten- nyomon találkozhatunk. Ede- lényből a Bódva folyót átlép­ve érdemes Abod irányába elcserkészni. ötszáznegyven lelket szám­lál ez a kis község. Történel­mi nevezetessége Árpád-kori temploma. A román építő­művészet jellegzetes és becses emléke ez. Kisméretű, egysze­rű, négyszög alaprajzú temp­lom, majdnem úgy néz ki, mint egy parasztház. Nyáron alig látszik ki a fák koronái közül. Ablakai megőrizték az eredeti román formát. A ró­mai művészet alapelemeit használták fel annak idején az építészek szabadon, minden kötöttség nélkül, új formák­kal és díszítő motívumokkal gazdagítva. A tetőn kis hu­szártorony, alatta az ajtó nyí­lása késői gót stílusú. Falain XIV—XV. századbeli festmé­nyeket találtak. Abod nagyon régi telepü­lés. 1710-ben lakossága mind egy szálig elpusztult a pestis- járványban. Egykori írás így emlékezik meg erről: „... Hét sírt ástak egyszer­re az abodi temetőben. A meszesi paphoz a temetésre hívó küldönc azzal jött vissza, hogy őkegyelme is haldoklik. Az anyák sikoltva dobták el karjaikból a szövés gyereke­ket, ha észrevették a halálos kórt. A gnermek ráhúzta ha­lott szülőjére a ház ajtaját és ott hagyta. Némelyik ember a kertben, a szilvafa alatt dőlt el. Aki még élt, bezárkózott a házba. De ók sem menekül­tek.” Sok szomorúságot látott a Nyilas-hegy, a Nádas-oldal, a Polánka-tető, a Lóger-bérc. Verejtékező jobbágyok dol­goztak itt, mint mindenütt a Bódva völgyében, ők építették e völgy várait, templomait. Ez a völgy annyira zárt, hogy a kultúra hosszú emberöltőkön át csak cammogó léptekkel tudta megközelíteni. 1945-től sok minden megvál­tozott a kanyargó Bódva men­tén. Abodon is. A község 1964. december 12-én ünnepelte felszabadulá­sának 20. évfordulóiát. Ben- cze István párttitkár volt az ünnepi szónok. Dr. Vodila Barnáné gimnáziumi tanár Edelényből jött át diákjaival, hogy egy szén estet rendezze­nek. József Attiláról beszél­gettek. Vajon mit lehetett összefoglalni két évtized ered­ményeinek illusztrálására? Úgy mondják, hogy a há­zak 75 százalékát felújították, és újakat építettek hozzá. Van jó útja, minden házban rádió, televízió is kilenc, most fog­tak hozzá, hogy társadalmi munkában könyvtárt, tűzol­tószertárt, buszmegállót épít­senek. Reggel és este autó­busz hordja az utasokat Ede- lénybe, az állomásra. A egy- tantermes iskola élén Ádám Csaba igazgató-tanító áll.. Nemrég került ide, sokat vár­nak tőle, hogy a falu kultu­rális életét felvirágoztassa. Gyula Gáborné hat gyermekes édesanya, tanító néni, a köz­ségi tanács állandó bizottsá­gában a kulturális ügyeket intézi igaz szívvel, szeretettel. A falu népe is nagyot lé­pett előre műveltségben. Ti- J zenkilencen iratkoztak be az idén a dolgozók általános is- kólájába. A fiatalok techni- kumba, gimnáziumba járnak. ^ Zaeraj László, a tanács vb- -:r elnöke, szintén fiatal ember. X a mezőgazdasági technikum ij. másodéves hallgatója. 4 S ha már a fiataloknál tar- ^ tunk, meg kell említenünk, * hogy itt nem ritkák a 14 éves menyasszonyok, a 15—16 esz- X tendős feleségek. Korán férj- ^ hez mennek az abodi lányok. X természetesen orvosi és taná- J esi engedéllyel. »I És mivel foglalkoznak a J község lakói? A férfiak az X edelényj bányába járnak, az Jj asszonyok a földeken dolgoz- X nak. Erős asszonyok élnek itt. jj akik közül jónéhányan szép * kort is megélnek. De a férfi- *j ak sem maradnak el mögöt- * tűk. A közséa melletti tenván X él Ivancsó József, aki ápri- * lisban üli meg születésének X 100. évfordulóját. Ha ügyes- * bajos dolga akad, nem rest n begyalogolni a tanácsra ma Jj sem. Egyébként a tanácson « azzal büszkélkedtek, hogy ta- x valv 135 forint értékű társa- £ dalmi munkát «teljesítettek X lakosonként. Zsemko János * KISZ-titkárral az élen a fiata- x lók, valamint az idősek. Len- 3 gyei István, Drótos József, x Lengyel Istvánná, Bence Ist- X vánné és a többiek járdát jj építettek, nem voltak restek X sohasem fáradni a közösért. * Egyszóval minden fellendülő- X ben van. az élet pezseg, az ^ emberek boldogulnak. Amikor * ott jártunk, bálra készülődtek, jj A lányokon tűsarkú cinő lesz. a fiúkon hajtóka nélküli pan- X talló, az abodi boltíves pin- jj cékből kikerül a borocska is. X Ilyen hát az élet itt, Abo- Jj dón, húsz év után. X ti i a

Next

/
Oldalképek
Tartalom