Észak-Magyarország, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-03 / 28. szám

ßSZAKMA(GYAROKSZAG Szerda, 1965. február 3. Eltemették Frei Kozlsvot A szovjet fővárosban kedden kísérték utolsó útjára Frol Kozlovot, a Kommunista Párt és a szovjet nép hű fiát. Az elhamvasztás után az el- ] ötnapos tanácskozás után hunyt hamvait tartalmazó ur- ! kedden délután, a kül- és bel Befejeződött a IC@ST H9c t éssaaka nát a Szakszervezetek Házá­nak oszlopcsarnokában helyez­ték el és a moszkvai lakosok ezrei rótták le előtte kegyele­tüket. Megjelentek az urnánál a szovjet vezető személyiségek is. Utána az urnát kivitték az oszlopcsarnokból és a gyász­menet a Vörös térre tartott. Itt gyászgyűlést tartottak. Vi- talij Tyitov, az SZKP Központi Bizottságának titkára a Köz­ponti Bizottság, valamint a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának elnöksége és a Minisz­tertanács nevében búcsúztatta Kozlovot. Rámutatott arra, hogy Kozlov ifjú korától kezd­ve odaadóan a párt és a nép szolgálatának szentelte életét. Mint az OSZSZK Miniszterta­nácsának elnöke, majd pedig a Szovjetunió Minisztertaná­csának első elnökhelyettese nagyszabású párt- és állami tevékenységet feltett ki. Az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagjaként és a Központi Bizottság titkáraként alkotó államférfiúi energiával segítette elő fontos feladatok megoldását. Nyikolaj Kuznyecov, az SZKP Moszkva-városi párt­bizottságának titkára, a szov­jet főváros kommunistái és lakossága nevében vett búcsút az elhunyttól. Utána Vaszilij Tolsztyikov, az SZKP lenin- grádi területi pártbizottságának első titkára mondott beszédet. (Kozlov több éven át fontos tisztségeket töltött be a le- ningrádi pártszervezetben.) A gyászbeszédek elhangzása után tüzérségi sortűz dördült el. Közben az urnát elhelyez­ték a Kreml falában. Felhang­zott a szovjet himnusz. Ezt követően katonai egységek vo­nultak át a Vörös téren, meg­adva a végtisztességet Frol T'azlovnak. földi sajtó jelenlétében, ün­nepélyes külsőségek között tartotta záróülését a KGST 19. ülésszaka. A záróülésen Otakar Simu- nek miniszterelnökhelyettes megnyitó szavai után N. V. Faggyejcv, a KGST titkára kérte fel az egyes delegációk vezetőit a záróokmány alá­írására. Ezután a küldöttségek az orosz ábécé sorrendjében írták alá a záróokmányt. A Bolgár Népköztársaság nevé­ben Sztanko Todorov minisz­terelnökhelyettes, a Magyar Népköztársaság nevében Ap­ró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, az NDK ne­vében Bruno Lcuschner mi­niszterelnökhelyettes, a Mon­gol Népköztársaság nevében D emcsigijn Molomzsamc, a miniszterelnök helyettese, a Lengyel Népköztársaság ne­vében Piotr Jaroszewicz mi- niszterel nökhelyettes. a Ro­mán Népköztársaság nevé­ben Alexandru Birladeanu miniszterelnökhelyettes, a Szovjetunió nevében M. A. Laszecsko miniszterelnökhe­lyettes és Csehszlovákia né­vében Otakar Simunek mi­niszterelnökhelyettes. Egy lseire elnapolták m ERSZ-kfriyilést 4. Az ENSZ-közgyűlés hétfőn este 17 perces plenáris ülést tartott. U Thant főtitkár, az ülés egyetlen szónoka beszá­molt arról, hogy mindeddig nem sikerült kielégítő meg­egyezést elérni az ENSZ „bé­kefenntartó erők’” finanszíro­zásáról. a világszervezet pénz­ügyi helyzetének rendezésé­rői. U Thant szerint a tagálla­mok a következő öt elvben egységesek: | A tagállamoknak — el- ■*" vi álláspontjuk feladá­sa nélkül — segíteniük kell, hogy az ENSZ kijuthasson je­lenlegi nehéz helyzetéből. Az ENSZ érdekében el kel! kerülni az összeüt­közést a .19. cikkely alkalma­zása ügyében. A pénzügyi helyzetet az összes tagállamok ön­kéntes hozzájárulásával kell rendezni, s ezt a megoldást nem szabad akként értelmez­ni, hogy a tagállamok meg­tagadják az e kérdésben val­lott korábbi álláspontjukat. 2. He vas harcok Kongóban Továbbra is igen heves har­cok dúlnak Kongó keleti ré­szén a felkelők és a, fehér zsol­dosok vezette kormánycsapatok között. A kongói, hadsereg fő­parancsnoksága hétfőn Leo- poldville-ben bejelentette, hogy az elmúlt órákban Mahagi és Mwenga városok térségében folytak hadműveletek. A felke­lők mindkét várost elfoglal­ták, de később a kormányesá­patok ismét megvetették a lá­bukat. Ezzel Mahagi immár hatodik al­kalommal cserélt gazdát. A főparancsnokság szerint a felkelők támadást hajtottak végre a Tanganyika-tó, északi partján fekvő Uvira ellen is, ahová a kormánycsapatok erő­sítéseket vontak össze. Eközben Csőmbe Brüsszel­ben a belga kormány képvi­selőivel tárgyal. 5. A befizetéseket mielőbb meg kell tenni; a tagál­lamok — különösen a fejlett államok — olyan számottevő összeget fizessenek be, ami biztosítaná a helyzet megol­dását. Mielőbb meg kell kez­deni a békefenntartó akciók egész kérdésének álta­lános megvitatását. U Thant beszédét követően a közgyűlés elnöke javasolta, napolják el február 8-ig. hét­főig a közgyűlést, hogy a kül­döttségek tanulmányozhassák a főtitkár javaslatát és foly­tathassák a tanácskozásokat. Ezt a javaslatot szavazás nél­kül elfogadták. Az ünnepélyes aláírás után a vendéglátó Csehszlovákia nevében Otakar Simunek mondott záróbeszédet. Ebben hangsúlyozta, hogy a 19. ülés­szak meghatározta a legfonto­sabb feladatokat a következő időszakra. Jóváhagyták Ju­goszlávia tevékeny részvéte­iét a KGST egyes szerveinek munkájában. A csehszlovák miniszterelnökhelyettes rá­mutatott arra, hogy határo­zatokat fogadtak cl a tagálla­mok közötti együttműködésre, amelyek az egyes tagállamok további fejlődését szolgálják. Részletesen megvitatták a ko­operáció és a specializáció kérdését, különösen a gép­iparban, a rádiótechnikában és az energiaellátásban. /V rwT 19. r1 ős szaka ezzel befejezte munkáját. Jog és jog o 6 O e c • c o < Dr. Victor Bodson, a lu­xemburgi parlament elnöke ingerülten mondotta az új­ságíróknak: „Egy olyan cm-, bér szereplése, vezető állam­ügyészi rangban, aki 'szol­gált a halálos Ítéletre — egyszerűen arcUlverése min­den luxemburginak!” Bodson a nyugat-németországi Raj- na-Pfaíz főállamiigy észére, dr. Leonhard Drachra cél­zott: ezt a férfiút előbb 15, majd újabb 20 év kényszer- munkára ítélték Luxemburg­ban, mert mint Hitler jogá­sza, a megszállás éveiben háláiba küldött több luxem­burgi ellenállót. Most kika­parták az okmányt, amely­nek alapján az 1954-ben am­nesztiával szabadult náci vérbírót újra államügyész- szé nevezték ki. „Nem lehet hátrányos helyzetben, hiszen az akkor érvényes német jog szerint járt el” — álla­pította meg akkor a rajna- ufalzi / ig3zságiigyminis7tcr. Még cl sem csitult a felhábo­rodás, amely a luxemburgi leleplezés nyomán kitört, as igazságügyminiszter úrnak be kellett jelentenie:' »’t má­sik vezető államügy ésszel i* baj van. Josef Wienicke úr­ró! ugyanis kiderült: ugyan­csak I .uxemburgban éá ugyancsak vérbíróként sú­lyos háborús bűnöket köve­tett el. A két érdemes férfiú „szol­gálati érdekből” előbb sza­badságra ment, Drachot pe­dig gyorsan nyugdíjazták. Vajon ez a „szolgálati ér­dek” nem azoknak érdekeit szolgálja, akik nyugdíjjal és szabadságolással szeretnék elhitetni a világgal: a „jog­állam rendje” az, hogy elé­vüljenek a náci gyilkosságok! Ezek az urak sohsem tekin­tették bűnnek a Hitler-idők gaztetteit, hiszen „az akkor érvényes német jog”, azaz a rablás és gyilkolás bandita- joga alánján SS-Iegények és ügyészek egyformán öltek— (—s) üt mond a paragrafus? —- Jogásziunk válaszol — K. A. putnoki bányász öreg­ségi nyugdíjjogosultságot szerzett. Kérdése: nyugdíj- korlátozás alá esik-e, ha sa­ját földjének megművelé­séből jövedelme származik? Nem írta meg, hogy hány hold földön gazdálkodik és mennyi általános jövedelem- adót fizet. Ugyanis a végrehajtási ren­deletek szerint arra a naptári hónapra, amelyben a nyugdí­jas kereső foglalkozást űz, a nyugdíjat szüneteltetni kell. Kereső foglalkozásnak szá­mít, ha a nyugdíjas, vagy a vele együttélő házastársa olyan gazdasági tevékenysé­get folytat, amely után álta­lános jövedelemadót köteles fizetni, és az így vélelmezett A Legfelsőbb BIiréság áUcésfogleléscui ez Idkáshcxssnálciti i©grél A Legfelsőbb Bíróság több. iránymutató határozatot hozott a személyi tulajdonban levő, tanácsi rendelkezés alatt álló lakások használatával kapcso­latban. .............. ......... A z ilyen lakásokkal kapcso­latos rendelkezések célja az — mutatott rá a Legfelsőbb Bíró­ság egy korábbi határozatában —, hogy a megüresedő lakásba a tulajdonos, illetve az épület­ben nem lakó egyeneságbeli rokona beköltözhessék. Ha már bent laknak, s jogos igényüket a lakás kielégíti, újabb lakré­szeket nem foglalhatnak el. A tulajdonos jogos lakásigénye’ mértékének megállapításánál a családjához tartozónak kell tekinteni azokat is, akik rokoni, vagy személyi kapcsolat alapján laknak a lakásban. loizy Edigey A CSEKK Fordította: BÄBA MIHÁLY 15. !Mj egint semmi újság — ”■* idegeskedett az ügyész. — Végy több embert segítségül. Telnek a napok, közben Kalinkowski meggyó­gyult, és még mindig semmi hír. Ennyi idő alatt nem egy, hanem tíz csekket is ki lehe­tett volna vinni Bécsbe. — Sőt, »zázat is kivihettek! — vágta el a beszélgetést éle­sen az őrnagy —, de ezt az egyet nem vitték ki. Ha az ügyészség úgy gondolja, hogy a nyomozás rossz, vagy nem elég energikus, akkor kérje módosítását, és tegye át az ügyet a fővárosi parancsnok­sághoz. Talán ott eredménye­sebbek lesznek. / Az ügyészhelyettes zavarba jött. — Bocsáss meg, Stach. Nem akartalak megbántani. Jól tudom, ha te nem mozdítod ki az ügyet a helyéből, akkor senki sem mozdítja ki. De képzeld magád az én helyze­tembe, a szó szoros értelmé­ben égni kezd talpam alatt a talaj. — Megértelek, de te is érts meg bennünket. Nem va­gyunk boszorkányok és látno­kok. Vannak bizonyos okok is, jól ismered őket, amelyek azt parancsolják, hogy a leg­A család jogos lakásigényének mértékét tehát együttesen kell vizsgálni. Az egyik perben hozott tör­vényességi határozatában a Legfelsőbb Bíróság kiemelte: a lakásügyi hátSság a tulajdo­nost, illetve egyeneságbeli ro­konát — a törvényi előfeltéte­lek megléte esetén — csak ak­kor köteles a lakás használó­jául kijelölni, ha abba be kí­ván költözni. Viszont ez nem vonatkozik az olyan esetekre, ha a tulajdonos maga nem kí­ván beköltözni, hanem a la­kást — beköltözhető állapot­ban — értékesíteni akarja. Egy másik per kapcsán a Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyész törvényességi óvása alapján hozott határozatában megállapította: ha a. lakás a bérlő jogos igényének mértékét meg­haladja, s a lakásügyi jog­szabályok szerint egy ré­sze igénybe vehető, akkor a tulajdonos, illetve a ha­szonélvező igényt tarthat a lakrészre. Ilyenkor' azonban meg kell vizsgálni, hogy ez a lakrész, alkalmas-e önálló, de legalább­is társbérleti lakás kialakítá­sára. A társbérlet létesítésének feltételeit a jogszabályok meg­határozzák. Téves az az állás­pont, hogy minden társbérleti lakáshoz külön, kizárólagos használatú mellékhelyiséget kell csatolni, s ha erre nincs lehetőség, társbérltet, nem le­het kialakítani. Társbérletnél a mellékhelyiségeket általában közösen ha sznál iák, tehát a társbérlet kialakításának nem előfeltétele, hogy minden lak­részhez külön konyha és kam­ra tartozzék. joveaenne a navi ouu ionniss meghaladja. Vélelmezett jövedelme ak­kor haladja meg a havi 500 forintot, ha a nyugdíjas álta­lános jövedelemadójának évi összege 1200 forintnál több. A nyugdíj korlátozása szempontjából figyelembe ve­endő jövedelmet, az adóév egész tartama alatt, az előzői adóévre kifizetett jövedelem- adó alapján vélelmezik. Adóév közben a jövedel­met megszűntnek, tekinteni» illetőleg kisebb összegű jöve­delmet vélelmezni csak ak­kor lehet, ha földingatlanát a nyugdíjas egészben, vagy részben, ellenszolgáltatás nél­kül átadja a tsz-nek. illetőleg felajánlás útján az államnak! * Sz. A. diósgyőri olvasónk J9G3-ban üzemi balesetet szenvedett. Azóta csökkeni; munkaképességének megfen lelő munkakörben foglalkozz tátják. Kérdése: a vállalat felmondhatja-e munkavi­szonyát létszámcsökkentés: címén? Nem. A Munkatörvény J könyv végrehajtási utasításá­nak 37/A. §-a előírja, hogy az üzemi balesetet, vagy fog­lalkozási megbetegedést szen­vedett dolgozó munkaviszo­nyát az üzemi baleset bekö­vetkeztétől, vagy a foglalko­zási betegség megállapításától számított két éven belül a* vállalat átszervezése, létszám­felesleg, vagy az üzemi bal­eset, illetőleg foglalkozási be­tegség miatti alkalmatlanság címén felmondással megszün­tetni nem lehet. Két éven túl, illetve más okból történő felmondáshoz a szakszervezeti bizottság előze­tes hozzájárulása szükséges. « P. J.-né ózdi olvasónk gyer­mekének apja tsz-ben dol­gozik. Kérdése: mennyi gyermektartásdíjat kérhet és azt milyen jövedelem alapján állapítják meg? A gyermektartásdíj össze-* gének helyes megállapításá­hoz feltétlenül szükséges a tartásra kötelezett kereseti) jövedelmi és vagyoni viszo­nyainak minél részletesebb éa teljesebb feltárása. A Legfelsőbb Bíróság pol­gári kollégiumának állásfog-* lalása szerint, ha a tartásra köteles személy mező- gazdasági tsz tagja, az átlag- kereset megállapításánál a munkaegység értéken és a röld járadékon kívül figyelem­be kell venni a háztáji gazh daságból eredő, valamint a'A esetleges egyéb jövedelmet Is! A jövedelem részesedésnél általában az előző évi zár­számadás eredményéből kell kiindulni, de figyelembe kell venni a folyó gazdasági év­nek reálisan várható eredmé-* nyeit is. A háztájiból származó jö­vedelmet szabadpiaci árakkal keli számolni, ha az állami felvásárlási ár magasabb, ak­kor ezt kell számításba ven-! ni. Ezenkívül vizsgálni kell» hogy van-e egyéb jövedelmei is. amit szintén figyelembe kell venni. Dr. Sass Tibof, dossziéval körülbástyázva. Lel- ^ kesedés nélkül, de nem is kel-< letlenül üdvözölte az őrnagyot.* — Hogy érzi magát? 4 — Köszönöm, már egészen i jól. Néha még gyötör a fejfá-5 jás, de az orvos azt mondoi- < ta, hogy néhány nap múlva el-1 múlik. 4 — Nem lenne jobb, ha hosz-3 szabb ideig pihenne? Ha mond-j juk, néhány napra elutazna?! — Nem, nem lenne egy oerc-2 nyi nyugtom sem. Jó kis za-i vart csináltam, tehát most< munkámmal igyekszem enyhí-j teni könnyelműségem kihatá-^ sát. — A joggyakornok kisséí remegő hangon beszélt. — Ör-l nagy úr, ugye megérti, hogyl ez az ügy egész életemre ki-? hathat. Letettem a bírói vizs-2 gát. minden pillanatban várom j a kinevezésemet, hogy elutaz-J 7.am végre Plockba. Menyasz-< szonyom van ott, egybe aka-? runk kelni. Jó véleménnyel!! voltak rólam, bár némelyek —4 ekkor finoman elmosolyodott! — azt állítják, hogy kissé be-< képzelt vagyok. Egyszóval? minden arra mutatott, hogy<| végre egyenesbe kerülök. Sj most minden összeomlott. 4 — Nos, talán nem olyan ve-J szélves a helyzet — az őrnagyi igyekezett megvigasztalni a fi-i atal embert. 4 ___ II iába minden vi-< ** gasz, nem áltatom* magam. Jól ismerem a hely-* zetemet: Ebben a pillanat-^ ban a kinevezésről szó sem* lehet. Ez a rossz pont az élet-] rajzomban olyan sziklává vál-< tozhat, amelyen széttörhet a] karrierem. . (Folytatjuk.) 4 komoly szándékkal. Nemré­gfen azonban eljegyezte az egyik bíró. Édesapja a We- del-gyárban dolgozik. Van egy két évvel fiatalabb öccse, Wiktor. Polonisztikát tanult az egyetemen, de azt hiszem, minden nagyobb eredmény nélkül. Csinos fiú, és jól tán­col, az utolsó mulatságon tán­coltam is vele. Az utóbbi idő­ben sokat üldögél nővérénél a fővárosi ügyészségen, és ál­landóan a bíróság épületében cselleng. Zosia azt mondta ró­la, hogy regényt akar írni, és itt keres hozzá anyagot. — Kalinkowski flörtölt Zo- siával ? — Nemigen lehet ezt flört­nek nevezni, mert mint mon­dottam, Zosia az egyik bíró­nak szabályosan eljegyzett menyasszonya, és az utóbbi időben nagyon vigyáz a híré­re. Különben Zygmunt tudja ezt, és aligha kockáztatta vol­na meg az ő helyzetében, ne felejtse el, kinevezésre vá­ró jogeynkornok, hogy ellen­lábasa legyen valakinek, aki komolyan . árthat neki. Az igaz, hogy a kislány tetszett neki, és ő is a -kislánynak. Hiszen Zosia majdnem elájult, amikor fülébe jutott a bal­eset híre. De azelőtt nem árult el semmit az érzéseiről. — És maga? Maga hasonló esetben könnyen elveszti a fe­jét? — Ez nem tartozik a tárgy­hoz, őrnagy úr — mosoly­gott Wilska —, már így is so­kat mondtam önnek. Kalinkowski a nagy tölgyfa íróasztal mellett dolgozott, Mi a véleménye róla? — Mit mondhatok én? Ka­linkowski több mint három esztendeje dolgozik a varsói bíróságon. Már minden osztá­lyon dolgozott. Legtovább, már egy esztendeje, itt az ügyész­ségen van, mert ezen a vo­nalon akar maradni. Jó kollé­ga, mindig szívesen segít a munkában. Udvarias, de talán kissé öntelt, mert sokszor di­csérték a munkáját. Kétségte­lenül tehetséges! Vissza akar menni Plockba. — Gazdag? — A szülei Plockban lak­nak. Apja hajós, az anyja egy tejüzlet . vezetője. Van még egy öccse és egy húga. No, és egy jómódú menyasszonya. Egy ottani orvos lánya. — És flörtök? Varsóban nincs senkije? — Azt hiszem, nincs. Leg­alábbis nem tudok ilyesmiről. Néha szeret eliárni Zosiához, a fővárosi ügyészségre., — Milven Zosiához? __ / osia Samaszkównához. ^ Zosia négy éve dol­gozik a fővárosi ügyészségen. A férfiak azt állítják, hogy 5 a legszebb nő az egész épü­letben. Bár csakugyan csinos és szép, a férfiaknál még-* sincs szerencséje, mind ez ide­ig senki sem foglalkozott vele óvatosabban és a legnagyobb figyelemmel dolgozzunk. Néha semmit sem ér, ha hirtelen cselekszünk. De térjünk visz- sza a lényegre. Szeretnék ta­lálkozni Kalinkowskiva.l, állí­tólag már bejött dolgozni. — Igen, már itt van. A fo­lyosón balra, az utolsó szobá­ban ül, Debinski ügyész dol­gozó szobájában, aki szabad­ságra utazott. Krzyzewski elbúcsúzott az ügyésztől, és kiment a folyo­sóra, körülnézett, tájékozódni akart, milyen irányba menjen, végül is balra fordult. — Őrnagy úr, őrnagy úri Hátratekintett. Wilska fu­tott utána. — Ne haragudjon az ügyész úrra — kérte —, ő most való­ban nehéz napokat él át. És nem az ő hibájából. Nagyon kérem... Mosolyogva nézett a kis­lányra. aki valóban szép volt. — Milyen szerencsés ez a •Turek — tréfált az őrnagy —, nem minden főnök miatt ag­gódnak így a titkárnők. Wilska elpirult. — Halinka kisasszony — mondta az őrnagy könnyedén megérintve a lány kariát —, sétáljunk egy kicsit és beszél­gessünk komolyan. Maga ugye, ismeri Kalinkowskit?

Next

/
Oldalképek
Tartalom