Észak-Magyarország, 1965. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1965-01-29 / 24. szám

2. ESZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1855. január 89. ülést tartott az Országos Béketanács ßlanoliss Glesoss Budapesten A tavalyi jubileumi esxíendő munkájáról és ax 1965-ös feladatokról tanácskoztak Az Országos Béketanács csütörtökön ülést tartott a Parlamentben. A magyar bé­kemozgalom tavalyi jubileu­mi esztendejének munkájáról és az 1965-ös feladatokról ta­nácskoztak. Az elnökségben helyet foglalt Rónai Sándor, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, Vass Istvánná. az országgyűlés elnöke, Bu­gát Jánosné, a Hazafias Nép­front helyettes főtitkára. Az ülésen megjelent Manolisz Glezosz, a legendáshírű görög békeharcos. Ott volt Heinz Altschul, az Osztrák Béketa­nács főtitkára,, valamint a faji megkülönböztetés ellen küz­dő ausztráliai .mozgalom ha­zánkban tartózkodó küldöttei: Gloria Meitzer és Beverley Walsh. Az ülést Szakasits Árpád, az Országos Béketanács elnöke nyitotta meg. majd dr. Dezsé- ry László főtitkár ismertette az elnökség jelentését az 1964- ben végzett munkáról, az 1965. évi tervekről. A magyar békemozgalom tavalyi akciói közül kiemelke­dett a tavaszi Leszerelési Hó­nán kampánya. Csaknem két cs félmillió ember vett részt a gyűlé­seken. Jelentősen erősöd­tek a múlt évben a ma­gyar bík“mozgaJom nem­zetközi kapcsolatai is. Az Országos Béketanács .je­lenlen fn ország békemozgal­mával. illetve békeba'-pnsai- val +art fenn kapcsolatot. Ked­vezően alakult a viszony az afrikai és ázsiai békeszerveze­tekkel, több új kapcsolatot teremtettek nyugat-európai és amerikai békecsoportokkal is. Az 1965. évi tervek abból indultak ki, hogy az idén em­lékeznek meg a második vi­lágháború befejezésének 20. évfordulójáról. Előtte ünne­peljük hazánk felszabadulásá­nak jubileumát. Az ENSZ nemzetközi együttműködési éve és alapításának évfordu­lója alkalmat ad, hogy a bé­kemozgalom ismertesse az ENSZ alapokmányában fog­lalt nemes eszméket. A béke hívei támogatják azokat az erőket, amelyek az ENSZ jelentőségét nem csökkenteni, hanem növel­ni akarják, és azon vannak, hogy a világszervezet jól betölthesse hivatását. Az idén nyáron lesz a világ első, s remélhetőleg utolsó atombombatámadasának, a hi- r ősi mai és nagaszaki tragé­diának 20. évfordulója. Ebből az alkalomból a béke hívei erősítik a nukleáris leszerelé­sért folytatott küzdelmüket. Jelentős akciók kapcsolód­nak majd a Béke-Világtanács júliusi. helsinki világkong­resszusához is. A különféle kampányok gerincévé a má­jus 9-én kezdődő leszerelési és együttműködési hónapot ja­vasolják. Tovább bővítik az idén a magyar békemozgalom nemzetközi kapcsolatait is. Ezután Sík Endre, az Orszá­gos Béketanács alelnöke a nemzetközi helyzet időszerű Aki rossz lóra ült kérdéseiről tájékoztatta az ülés részvevőit, majd sokol­dalú véleménycsere kezdődött a beszámoló és az előterjesz­tett munkaprogram felett. Az ülésen felszólalt Mano­lisz Glezosz. Köszönetét mon­dott a meghívásért és azért a sokoldalú támogatásért, amellyel népünk a görög ha­zafiak igaz ügye mellé állt. Életére hivatkozva kifej­tette, hogy milyen nagy erő a népek összefogása, segíteni akarása. Majd az 1951-ben kibontako­zott görög békemozgalom részvevőinek bátor helytállá­sáról szólott. A hozzászólásokra dr. De- zséry László főtitkár válaszéit, maid az elnöklő Szakasits Ár­pád javaslatára az ülés rész­vevői egyhangú határozattal elfogadták a magyar béke­mozgalom múlt évi munkájáról szóló értékelést és az Orszá­gos Béketanács ezévi prog­ramját. A városi tanács ülése A Miskolc városi Tanács végrehajtó bizottsága jan. 28- án, csütörtökön Fekete László elnökletével ülést tartott. Meg­tárgyalták az Országos Terv­hivatal által jóváhagyott éves gazdasági tervet, valamint ezzel összefüggésben a taka­rékosságra vonatkozó intéz­kedéseket tartalmazó javasla­tot. Ugyancsak napirendre került a tanácsi vállalatok, intézmények, szakosztályok koordinált ellenőrzési terve. Végül az egészségügyi osztály jelentése került sorra a szo­ciális gondoskodási feladatok ellátásáról. Ez utóbbira még visszatérünk. Megérkezett Loiulonha a Omrcbil! temetésén részi vevő szovjet küldöttség Csütörtökön az angol fővá­rosba érkezett Konsztantyin Rudnyev szovjet miniszterel­nökhelyettes és Konyev mar­sall. A szovjet kormány meg­bízásából ők képviselik a Szovjetuniót a vasárnap el­hunyt. kiváló angol államférfi, Sir Winston Churchill temeté­sén. Johnsosi elnök évi gazdasági jelentése .Johnson amerikai elnök csütörtökön a kongresszus elé terjesztette szokásos évi gaz­dasági jelentését Az Egyesült Államok gaz­dasági fejlődését összegező jelentés leglényegesebb eleme Johnsonnak az a javaslata, hogy biztosítsanak nagyobb „mozgékonyságot” a dollár­nak és ebből a célból szüntes­sék meg a 25 százalékok „aranyfedezet” követelményt. • Az elnök becslése szerint 1965-ben a nemzeti összter­melés értéke meghaladja a 660 milliárd dollárt, a mun­kanélküliek száma az új esz­tendőben 3 700 000 lesz, hoz­zájuk csatlakozik majd 1 mil­lió 300 ezer újonnan állást kereső dolgozó és csaknem egymillió • „rejtett munkanél­küli”. E hatmillió ember munkába állítása lesz az űj esztendő egyik legfontosabb gazdasági és szociális problé­mája. Halálra ítélték a cserkuti rablógyilkosokat Á Baranya megyei bíróság dr. Balatonyi Sándor tanácsa csütörtökön délután Ítéletet hirdetett a rablógyilkossággal vádolt, büntetett előéletű Páhi Károly és Karácsonyi Jenő bűnügyében, akik december 4-én cserkuti otthonában agyonverték Schneider Ká- rolyné 53 éves cserkuti lakost, és magukhoz vették a lakásban talált 40 000 forintot. A megyei bú-óság Páhi Ká­rolyt és Karácsonyi Jenőt em­berölés bűntettében bűnösnek mondotta ki, és ezért mindket­tőjüket halálra Ítélte. Az ügyész az Ítéletet tudomásul vette, a védelem képviselője fellebbezett A halottak élén” 5? J3e szép, kísérletes világ Be jó nekem, be szép nekem: Most az Igazi halavá- nyak Táborában vezérkedem, Hogy az Életre moso­lyogjunk.” (Ady: A halottak élén.) Borús ég alatt, téli szélben ezrek és ezrek tolongtak 1919. január 29-én, a kora délutáni órákban a Nemzeti Múzeum lépcsőin és kertjé­ben. Ady Endrét gyászolta és búcsúztatta híveinek és tisztelőinek áradata. Micsoda napok jártak ak­kor! A négy évig tartó esztelen vérengzés véget ért. Európa nemzetei hol a leveretés gyászában, hol a győzelem, vagy az . új ország-szervezés mámorában égtek. A dolgozó tömegeket forradalmi láz fűtötte. A nagy fordulat új hely­zet elé állította a történelmi Magyarországot is. Egy szá­zad- óta felszínen vajúdó nemzetiségi és társadalmi problémái törtek rá egyszer­re és követelték az azonnali megoldást. A tragikus na­pokban százezrek, bűnösök és ártatlanok, szenvedték a válság súlyos következmé­nyeit. A nemzet legjobb szellemei azonban remény­séggel néztek a jövő elé. Egy új világ teremtésének terve és gondja foglalkoztat­ta őket. Ady Endre nem várta be, mit hoz a jövő. Roncsolt testben megtört lélekkel érte meg már az októberi fordulatot is, vagy ahogyan bénult ajkon dado­gó szavakkal mondta: „A ránk szakadt szabadságot.” Rövidre rá végső búcsút mondott a világnak. Egy utolsó és keserű verssel, amely üdvözlet volt a győ­zőnek. Benne a megtiport emberi lélek fájdalmas csen­gésével: „Ne tapossatok rajta nagyon. Vérvesztes, szegény, szép szivünkön .»* Ä " '• A gyászszertartás végezté­vel elindult a halotti me­net Ott álltam a tömegben* fiatalos, töretlen hittel, a sü- rű történelmi levegőtől megmámorosodva. Néztem* ahogy a gyászkocsi nyonvá' ban felsorakozik a végeiét- hatatlan áradat s a tél ko­raesti fátylában halad s Múzeum körúton a Rákóczi út felé. Legelői diákok, fia-' tál leányok és asszonyod szoros rendje. Utánuk tö­mött rajokban, majd hosszú kocsisoron ezer és ezer em­ber fedetlen fővel kíséri út­jára a nemzet nagy halott­ját. Megrendítő látván? volt... S amíg néztem a menetet* magamban ezt gondoltam! Íme, az élők élén itt nag? fenséggel vonulva — kerüli! igazán a halottak élére a költő. A kísértetes látomás* amely nemrégiben lobbant fel leikéből, most vált való­sággá. Ott vezérkedik mái „az igazi halaványak táborá­ban”. Az elhulltak, a küz­delmekben kidőlt halottak élén. Akiket már életében is testvéreiül üdvözölt és öleli1 magához. Azután a hunok és a gotok harcáról szóló rege villant eszembe. A csata nem ér vé­get a földi harccal, tovább folytatódik a fellegekben. S onnan időnként alászállnak az elhullt vitézeit, hogy meg­segítsék népük küzdelmét.. • Ady eltávozott a földről- Itt hagyta küzdőtársait, akik­kel egykor, hol hittel, hol hitetlenkedve, együtt vias­kodott a jövőért: oldják meg a gubancos problémá­kat, ahogy tudják. Elment, de a hunrege ér­telmében velünk marad továbbra is. S valahányszor megidézzük őt, tovább segí­ti népe harcát Akár a „gó­lok”, akár a „belső bitangok* ellen kell hadakoznia. Eljön* élén mindama hősöknek* akik a küzdelmes, magyar1 századok során elhulltak aJ egyenlőtlen harcban. © ■■ (Teremtő Ég! Hányszor kellett idéznünk őket az el­következett, keserves, ne­gyedszázad során! A „hala- ványait táborát’ mértéktele-1 nül gyarapító években ...) Simándy Pál EíhészliSS a bodrogzugi szivattyútelep Megyénkben a KISZ véd­nökségével hat éve kezdték meg a Bodrogzúg rendezését, hogy kilencezer holdról, na­gyobbrészt rétről és legelőről elvezessék az állandóan fel­törő belvizeket A különböző egyetemek és középiskolák fiataljai a nyári szünidőkben, Jorzy Edigey A CSEKK Fordította: BABA MIHÁLY 11. Kern találtatok itt sem- r* mit? — kérdezte a gyerekeket. — Mit vesztett el, bácsi? — érdeklődött a litvánok vezére. — Tegnap este erre mentem, és a sötétben egy bokorba bot­lottam. Azt hiszem, hogy itt vesztettem el egy kék kendőt, és volt a kezemben egy fűzfa­vessző is, kockásra faragva, mint a sakktábla. — Nem ta­láltátok meg? — Krzyzewski őrnagy ezt a mesét rögtönözte az elveszett tárgyakról. — Ha itt maradt volna vala­mi, a fiúk biztosan megtalál­ják — úgy látszik, a litvánok vezére volt a leghatározottabb —, de itt senkinek nem volt ilyen vesszőié. Hogyan tetszett azt csinálni. — Bólék Jablonski talált tegnap valamit, de nem bo­tocskát — mondta az egyik srác. Mit talált? — érdeklődött az őrnagy? — Eh, semmi érdekeset — felelték a többiek —, egy olyan kis hörka-félét. — Zsákocskát? Milyen volt? •— az idősebb úr egyre na­gyobb érdeklődéssel hallgatta szavaikat. — Olyan hosszú, vastag kis zsák, mint a „lengyel kaviár”. — Kaviár? — a£ őrnagynak meg kellett állapítani, hogy a litvánokkal és a keresztesek­kel folytatott beszélgetés leg­alább olyan nehéz, mint a gya­núsított kihallgatása, akiből szavanként kell kiszedni a val­lomást. — Hát nem tetszik tudni? — csodálkozott a fiú — a „lengyel kaviár” az a hurka, hosszú és vastag. — És mi volt abban a zsá­kocskában? — Nem volt abban semmi. Csak homok. Olyan, mint ez — itt az egyik fiú a homoko­zóra mutatott. — És hol van az a kis zsák? — kérdezte az őrnagy. Ezt azonban . a fiúk közül senki sem tudta megmondani. A homokot kiöntötték és, hogy mi történt a ronggyal, azt sen­ki nem tudja. Talán Bólék ha­zavitte? A zsákocskát az ös- vénv közelében levő bokorban találták meg, az ösvény mel­lett. amelyet túlaJdonkénnen Járdalapokból raktak ki lazán. Éppen ott. ahol, mint a men­tőorvos állította, megtalálták az eszméletlen Zygmunt Ka- linkowskit. — És hol van az a Bólék, aki megtalálta a, zsákot? — az őrnagy igyekezett valamivel többet megtudni a kisfiúról. — Ma nincs itten — vála­szolt a rövidre vágott hajú kisleány. Az őrnagy szétosztotta a gye­rekek között a maradék cukor­kát, és megkérte őket, hogy ha valamit még találnak, te­gyék el, mert holnap is eljön. A következő napon, az Esti Express csütörtöki számában a „Kulis” új számának beharan­gozása helyett, az első oldalon fekete keretben, vastag betűk­kel szedve, a következő hirde­tés jelent meg: * A rendőrfökapltányság kéri azokat a szemtanúkat, akik a kedd reggeli érákban tör­tént balesetnek szemtanúi voltak az Ale.ia Ujazdowskl és az Agrykola sarkán, és segitettek a betegnek. Je­lentkezzenek a rendörtöka- pltányságon. Telefon: 4S1-11, mellék 922. Erre a felhívásra csak Zbig­niew Adamczyk jelentkezett, a Miodowa utcai kiadó vállalat tisztviselője. Krzyzewski azon­nal felkereste Adamczyk urat hivatalában, és meghívta a Koza utca sarkán épült három­szögletű házban levő kis presz- szóba. Ott Zbigniew Adamczyk röviden elmondta: a trolibusz megállónál többen várakoztak, és akkor egy ember lépett hoz­zájuk, közölte velük, hogy pár lépésnyire egy e-ilepsziás be­teg fekszik. — Volt annál az embernél táska? — kérdezte az őrnagy. — Mit tudom én! Lehet, hogy volt. Nem emlékszem. Esett az eső, nemigen figyel­> tem meg az illetőt. Különben is azonnal elment, telefonálni. — önnél volt táska? — Igen, volt. Sőt, a beteg feje alá tettük, mert az egyik hölgy, aki velünk volt, azt mondotta: ki kell gombolni az inggallért és felemelni a fejét, hogy az ájult visszanyerje esz­méletét. — Emlékszik rá, hogyan volt öltözve az a két férfi? — érdeklődött az őrnagy, aki be­szélgetés közben állandóan je- gyezgetett. Adamczyk úr csak arra ™ emlékezett, hogy az egyik férfinek világos ballon- kabátja volt, a másiknak pedig fekete esőköpenye. Még az sem jutott eszébe, hogy haja­donfőit voltak-e, vagy sapká­ban. Az őrnagy, látva, hogy töb­bet nem tud meg a szemtanú­tól, felírta magának címét., és megköszönte a rendőrségnek tett szolgálatát. — Még egy dolgot szeretnék mondani — jutott eszébe Adamczyk úrnak, amikor már felálltak az asztaltól —-, annak, önkéntes munkával eddig több mint 30 kilométer hosszú főd csatornát építettek. Példájukat a környező fal­vak és gazdaságok dolgozói i«* követték, s megalakították á bodrogzúgi belvízrendező éü nyárigát társulatot. Tagjai sú állattenyésztés fellendítéséra a gazdag és jó minőségű tad a karmánytermést biztosító föld- < 'területeken társadalmi ösz- akl telefonálni ment, íurcsa«szefogással már mintegy 29 füle volt, lapos, mintha vala-{ kilométer hosszú mellékcsa^ mikor megsérült, vagy össze- « tornát ástak ki. Ezt a munkál! verték volna. A bokszmérkő-; J az idén tovább folytatják' zésekről készült filmeken le- «Közben az Északmaeyaror-' hét látni néha ilyen füleket. szögi Vízügyi Igazgatóság Elköszöntek egymástól,«-dolgozói és a Ganz-MÁVAÖ Adamczyk úr visszatért hiva-J; Gépgyár szerelői Tokaj köze* talába, az őrnagy pedig a Sei-«.lében az elmúlt hetekben be- erczewski utcába, s egyenesen «fejezték a főcsatornát és a Kur ügyész szobájába ment. {Bodrogot összekötő nagy tel'* — Amint látod — magyaráz-] -jesítményű szivattyútelep te barátjának —-. egy kicsit« építését, amely a megye egyiW előbbre vagyunk. Az az ember,«legkorszerűbb ilyen létesítmé- aki valószínűleg megtámadta Y nye. A 8,5 millió forintod Kalinkowskit, egy volt bokszo- « költséggel épült üzemben, há/ ló, vagy birkózó, egyszóval egy y rom ferde tengelyű szíva ty- sérült fülű férfi. A merénylete {tyúberendezés segítségével hez, ezt feltételezhetjük, egy «másodpercenként több min* homokkal telt kis zsákot hasz-{3 köbméter vizet emelnek nált, amellyel hátúiról Kalin-« majd át a főcsatornából a fo- lcowski fejére ütött. Ezért nem«iyóba. A szivattyútelep üzemi tetettünk vérnyomot. Mosta próbáit tavasszal kezdik meg! csak a merénylet végrehajtóját^ működtetésével az idén kell megtalálni. «már mmtesv 8 ezer holdról — És mi van Macieszekkel??száműzik örökre a káros bete — kérdezte az ügyész. — Ha« vizeket. megtaláljuk Macieszeket, meg-« találjuk embereit is. { — Lengyelországban most az egész rendőrség Macieszeket keresi. A hálókat kifeszítettük és a halnak, előbb, vagy utóbb bele kell futnia. Türelmesek­nek kel! lennünk, de közben, amint látod, nem pihenek, és megragadtam a cémaszál má­sik véö*t. Lehet, hogy fordítva. ürelmeseknek kell lennünk! Könnyű ne-,, ked ezt mondani — aggódott' ► az ügyész —, már reggel te-‘j lefonáltak a főügyészségről. < > (Folytatjuk.) *- V Csőmbe Brüsszelben Csőmbe, a Leopoldville kormány miniszterelnöke cs törtökön délelőtt megérkező i Brüsszelbe. A repülőtéren L fevre miniszterelnök és Spa* .külügyminiszter fogadta. ■ Csőmbe csütörtökön megte tóttá első megbeszélését a be ga kormány vezetőivel. Hé főn folytatja majd a tárgy; test, mert pénteken továb utazik Londonba, hogy rés: vegyen Churchill temetésén*

Next

/
Oldalképek
Tartalom