Észak-Magyarország, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-17 / 295. szám

ESZAKMAGTARORSZÄG Csütörtök, 1964. december 17. MCBssreggsaeg Äz Országos Fotóművészeti Kiállítás Miskolcon Szakmunkásképzés huszonnégy általános iskola felnőtt tagozatán Megyénkben az őszi hónapokban több mint 11 ezer ipari és mező- gazdasági dolgozó határozta el, hogy elvégzi az általános iskola VII. és VIII. osztályát. A tovább­tanuló felnőttek között azonban sokan vannak olyanok, akiknek még nincs szakmájuk. Ezért a me­gyei tanács művelődésügyi osztá­lyának kezdeményezésére, az idén először. 24 általános iskolában az előírt tananyagon kívül különbö­ző szakmákkal is megismerkedhet­nek a dolgozók. így például Oz- don, Farkaslyukon vájár, segédvá­jár, Kazincbarcikán, a Borsodi Vegyikombinát kihelyezett osztá­lyában vegyipari. Alsózsolcán épí­tőipari, Tiszakarádon, Kenézlön, Vajdácskán és Szentistvánban pe­dig mezőgazdasági szakmunkás- képzésre nyílt lehetőség. Ezekben az iskolákban, mérnökök és kivá­ló oktatók segítségével, több mint ötszázan sajátítják el a maguk ál­tal választott szakma alapismere­teit. Ezek a dolgozók a VITT. osz­tály elvégzése után az előírt idő­nél hamarabb tehetnek szakmun­kás vizsgát. A felnőttoktatás tartalmi szín­vonalának emelésére most érde­kes és hasznos javaslatot valósí­tottak meg. Járásonként 3—2 álta­lános iskolában bemutató órákat tartanak a különböző szaktár­gyakból. Ezekre meghívják a kör­nyező községek felnőttoktatással foglalkozó szakpedagógusait. A bemutató órák után közösen be­szélik meg a tapasztalatokat, a felmerült módszertani kérdéseket, és a további feladatokat. Eddig Kazincbarcikán, Szerencsen, Öz- don és Tokajban rendeztek ilyen tapasztalatcsere értekezletet. Az ott elhangzott hasznos tanácsokat, valamint a javasolt módszertani változtatásokat már több iskolá­ban hasznosítják. '-UJc Virágcsokor az Erzsébet-hídon — NOVEMBER vége óta a Moszkva és Kiin közti 90 km- es szakaszon elektronikus gép­pel irányított vonat közleke­dik. Az első fordulók azt mu­tatják, hogy a robotgép vezet­te vonat eltérése a menetrend­től nem haladja meg a tíz másodpercet. A liét végét Pesten töl­töttem. Gondoltam, ha már itt vagyok, át­megyek gyalog az Erzsébet- hídon. Meg akartam csodál­ni kábeleit, karcsú vonalát, fiatalságát. Egy kicsit fázó­san, kabátomba burkolva vágtam neki az útnak. A híd közepe táján egy virágcsok­rot himbált a szél. Virág­csokrot, amelyet vékony drótszállal erősítettek a híd kábelére. Megálltam és néz­tem. Meghatódva simogat­tam meg a fagyni készülő szirmokat, és megrohantak a gondolatok. Érdekes, valahol mélyen én is gondoltam er­re, de aztán mégsem tettem meg, pedig mindnyájunknak meg kellene tennie emléke­zés- és köszöntésképpen. Emlékezni a háború áldoza­taira és köszönteni az újjá­születést. Folyóba szakadó kapuival, rozsdás vasszerke- zetévél a híd ott hordozta magában a háborút, a pusz­tulást, a halált. És most ezüstszürke íve egy egész világ újjászületését szimbo­lizálja. Újjászületése, meg­fiatalodása a mi újjászületé­sünké, a mi megfiatalodá­sunké. Úgy érzem, azzal, hogy a roncsokat kiemeltük a folyó iszapjából, hogy fel­építettük ezt az ezüstösen csillogó, karcsú monstrumot, lelkűnkben is újjáépítettünk sok mindent. Begyógyul täte azok a sebek, amelyek ak­kor szakadtak, amikor ha­talmas csattanással mélybe szakadtak hídjaink. i egyógyultak, de hegük ott maradt arcunkon. Túl fájók és nagyok voltak ahhoz, hogy valaha is el tudjuk felejteni. És most ott a virág. Ring, mint a színes mező a tavaszi napsü­tésben. Szirmait kibontva tündököl. Mentem lassan to­vább, de mindig és újra vissza-visszanéztem, nem tudtam onnan elkergetni te­kintetemet. Leértem és el­határoztam, hogy már nem fordulok vissza. De amikor a híd pesti feljárójától nem messze, egy kapualjban, egy kovácsolt vas rózsán, egy vasvirágon, golyó által sza­kított lyukat, láttam, ami vagy húsz, vagy nyolc éve itt ásítozik, visszanéztem. Kénytelen voltam, mert egy pillanatra a pusztulás szele süvített el a házak között. Menekülve tekintettem visz- sza a lengő csokorra. A vi­rág ott volt. És én nagyon megnyugodtam. Viktor Sándor Kettős ünnep Erdőhorvátiban Köd ereszkedett alá a ha­vas, zuzmarás hegyekből Er­dőhorvátira, a szemek azon­ban örömtől fénylettek. Még az életben elfáradt öregek ha­mar nedvesedé, megtört sze­mében Is a melengető érzés fénye' csillogott-' őket köszön­tötte ezen a napon, egész Er­dőhorváti. Ugyanis a község nagy ünnepén, felszabadulá­sának 20. évfordulóján került sor az öregek napjára. A történelmi évfordulóról Soltész Dezső tanácselnök em­lékezett meg, ezután Friedrich Miklós, a népfrontbizottság elnöke köszöntötte kedves szavakkal a hetven éven felü­li öregeket, akiket az egész község szeretetéről, megbe­csüléséről biztosított. „Olyan ünnep ez a mi számunkra — mondotta többek között —, amelyet nem ír elő semmiféle naptár, mi mégis megtartjuk, s az emberszeretet napjának nevezzük. Jó itt együtt lenni az egész községnek, hogy egy­befolyjon most a múlt csen­des emléke a mi jelenünk sok­sok szépségével.” Gazdag, színes műsorral kö­szöntötték a felszabadulás év­fordulóját és a nagymamákat, nagyapákat az általános isko­la tanulói és a KISZ-szervezet fiataljai. Szebbnél szebb sza­valatok, ének- és láncszámok melengették meg a szíveket ezen a kedves napon Friedrich Miklósné, Kocsis Gyuláné, Szabó Mihályné és Galgovics Béla előkészítésében, míg a szervezés, rendezés munkáját Gönczi Lajos, Kapitány Ist­ván és Rácz Lajos látta el hoz­záértéssel, szeretettel. A művelődési otthonban tartott ünnepély után a szak­maközi bizottság és a társa­dalmi szervezetek pompás vaddisznó-vacsorán látták vendégül a hetven éven felüli hetven ünnepeltet. A nőta­nács asszonyai Kovács Lajos- né és Soltész Dezsőné irányí­tásával a vendéglátók kedves­ségével vették körül Farkas Ferenc, Géresi Ferenc, Kostyó János, Kovács Gyula bácsit, köztük a község legidősebb lakosát, a 86 éves Kaputa Já­nos bácsit, a 84 éves Csutorás Jánosné nénit és sorban a töb­bieket, akik mindnyájan jó egészségben vannak, s a sűrű köd és jeges, síkos út ellené­re is el tudtak jönni a tiszte­letükre rendezett ünnepélyre. A járási tanács és a nőtanács köszöntését Kőműves Miklós­A technika csodája ! Újítási javaslat a postának i ♦♦♦❖♦♦❖❖♦«'❖♦♦❖♦❖♦❖♦❖♦❖a né és Sándor János elvtárs ♦ tolmácsolta, míg az ünnepel ^tek nevében Váraliai Fereni A posla kérése a csomagfeiadékhoz Kérjük tisztelt ügyfeleinket, hogy csomagjaikat az évvégi csúcsforgalomra való tekintettel néhány nappal előbb szíveskedje­nek postára adui, hogy azokat torlódás esetén is idejében kézbe­síthessek. Kérjük továbbá, hogy a clmlra-, tot a burkolathoz tartósan hozzá-, erősíteni, a címirat másolatot a csomagban minden esetben elhe­lyezni és a csomag tartalmát a szállítólevélen, valamint a burko­laton részletesen feltüntetni szí­veskedjenek. Postaigazgatóság Heuréka! Felfedeztem az értekezlet­telefont! Bevallom, a véletlen mü­ve volt. Nem azért mon­dom, hogy a saját ötletemet túlbecsüljem; de még eddig minden valamire való felfe­dezés a véletlen útján szüle­tett. Mert hogy jött rá az ős­ember a tűz házi előállításá­ra? Korabeli hivatalos do­kumentumokból tudjuk, hogy véletlenül. Vagy vegyük az öreg Ar­chimedesi. Véletlenül fedez­te fel a ma már igen közis­mert, sőt diákok körében megzenésített változatban is közszájon forgó tételét, hogy aszongya: Minden vízbe mártott test, kisangyalom, A súlyából annyit veszt, kisangyalom __ Ezek után jönnie kellett az én ötletemnek. Az, hogy Bell annak idején felfedezte a te­lefont, az nem különösebben nagy dolog, az csak azért kellett, hogy én továbbfej­leszthessem. Elvégre nem a léghajó felfedezőjének az érdeme az sem, hogy ma lókhajtásos repülök, sőt, űr­hajók röpködnek fejünk fö­lött. A nevezetes véletlen így történt: Bejelentettem magam egy ügyben az I. kerületi tanács egyik osztályára. Délután az osztályvezető felhívta telefo­non a városi tanács illetékes osztályát, hogy megkérdezze, mit mondjon a szóbanforgó ügyről. Míg ők ezt beszélik, én is felhívom az 1. kerüle­tet, s véletlenül bekapcsol­nak a két ember beszélgeté­sébe. Szépen köszöntem, ők fogadták, s ha már ilyen szépen összejöttünk, két utat megtakarítva, viindjárt meg is beszéltük a dolgot, hármasban. Mint általában az új dol­gok, ez sem volt tökéletes. Voltak percek, amikor ret­tenetesen ordítottunk, egy­szerre beszéltünk, s az győ­zött, akinek a hangjától nem lehetett hallani a másik ket­tőt. Nem baj, majd kialakul. Megszületik majd a. tele­fonon tartott értekezlet tár­sadalmi szabálya is. Szóval az egész dolgot úgy képzelem el, hogy mondjuk. X vállalat bejelenti a postá­nak, ekkor és ekkor, ennyi órakor, értekezletet tart, amelyre különböző vállala­tokat, intézményeket hív meg. A posta a kért időben összekapcsolja a kért számo­kat, s kezdődhet az értekez­let. Előnyei a következők len­nének: 1. XJtiköltség, napidíj meg­takarítás. 2. Reprezentációs költség teljes mellőzhetősége, 3. Pontos megjelenés biz­tosítása. 4. Észrevétlenül el lehet távozni, csupán hasonló hangú helyettesről kell gon­doskodni. 5. Az értekezlet csakis az előre megszabott ideig tart­hat, mert a. posta szélkap­csol. Hátránya: Előreláthatóan nincs. Az újításért járó, remélem jelentős összeget, szerkesztő­ségi címemre kérem. A. I. tek nevében Váraljai Ferenc mondott megilletődött hangon köszönetét. De nem feledke­zett meg a rendezőség a gyen­gélkedő öregekről sem, akiket a lakásukon felkeresve kö­szöntöttek a kedves ünnepna­pon, többek között a 86 éves Jósvai Adámné és a 85 éves Bunda Györgyné nénit. A sátoraljaújhelyi járásban egyébként az elmúlt napok­ban Rácsén, Révleányváron, Pácinban és Györgytarlón is rendeztek az erdőhorvátihoz hasonló, kedves ünnepséget az öregek tiszteletére. (h. j.) — VON HASSED nyugatné­met hadügyminiszter közölte, hogy 1957. óta a nyugatnémet <> hadsereg 360 katonája vetett önkezével véget az életének* AAOZIÜIEMI VÄLU- .vv iwúsbr/f BEKB December 17—23: Limonádé Joe. Színes csehszlovák. Előadás: hn. 4, 6 és 0 óra. Matiné 20. de. f. 10i f. 12: A benzinkút hercegnője. KOSSUTH filmszínház délelőtti műsora 17—19: Limonádé Joe. Színes csehszlovák. Előadás: de. 9 és 11 óra. 21—23: 101 kiskutya. Mb. ame­rikai. Előadás; de. f. 11 óra. KOSSUTH filmszínház délutáni műsora 17—23; 101 kiskutya. Színes mb. amerikai. Élőadás: n. 4, f. 6 és hn. 8. Matiné 20. de. X. 10, í. 12: Kopaszok bandája. ADV TAPOLCA 17—10: Moszkvai séta. Mb. szov­jet. 19—20: Szörnyetegek. Mb. olasz. Előadás: péntek, szombat hn. 7, csütörtök, vasárnap í. 5, hn. 7 óra. FAKLYA 17—18: Altona foglyai. Mb. olasz. 19—20: Díszmagyar. Magyar. 21: A lány és az államügyész. NSZK- 22 —23: Ellopták a hangomat. Angol. Előadás: n. 6, f. 8, vasárnap n. 4-kor is. Matiné 20. de. í. 10, f. 12: Kandúr és a sisak. MISKOLC TÁNCSICS 17—18: Nápoly négy napja. Mb. olasz. 19—20; Adám két bordája. Lengyel. 21—22: Kallódó emberek. Mb. amerikai. Előadás: hn. 5 és 7 óra. Matiné 20. de. í. 10, í. 12: Ketten a túlvilágról. SAGVARl 17—19: Az aranyfej. Színes ame­rikai-magyar. 20: Két vasárnap. Mb. színes szovjet. 21: Nehéz em­berek. Magyar. 22: Kísértetkastély Spessartban. Színes NSZK. Elő­adás: hn. 5 és 7 óra, vasárnap hn. 3-kor is. MISKOIC SZIKRA 17: Robin Hood új kalandjai. Színes angol. 18: Egy katona, meg egy fél. Színes olasz. 19—20: Miért rosszak a magyar filmek. Magyar. 21—22: Két vasárnap. Mb. színes szovjet. Előadás: hn. 5 és 7 óra. Matiné 20. de. 10: Bambi. MISKOl C PFTOF1 17—18: Négy lány egy udvarban. Magyar. 19—20: A kapitány. Szí­nes bolgár. 21—22: Adám két bor­dája. Lengyel. Előadás: hétfő, csütörtök, vasárnap hn. 5 és 7, kedd, péntek, szombat 7. Matiné 20. de. 10: Cirkuszművészek. OIADAI. 19—20: Pacsirta. Magyar. 22—23: Négy lány tcy udvarban. Magyar. Előadás; kedd. vasárnap n. 5, f. 7, szerda, szombat f. 7.' Matifté 20. de. f. 11: Ludas Matyi. BÜKK 19—20: özvegy menyasszonyok. Magyar. 22—23: Matador. Olasz. Előadás: kedd hn. 5, szerda, szom­bat 7, vasárnap hn. 5 és 7. Mati­né 20. de. 11; Az elmaradt talál­kozó. Miabold Nemzeti Színház 'Nap Bérlet Előadás Óra 17., csütörtök Pethes Rozsdatemető 7 18.. péntek Schiller Rozsdatemető 7 19.. szombat Bérletszünet Mária főhadnagy 3 Madách Rozsdatemető fái 8 20., vasárnap Bérletszünet Mária főhadnagy 3 Katona Rozsdatemető fél 8 21., hétfő Bérletszünet. Mária főhadnagy 7 22., kedd Bérletszünet Mária főhadnagy 7 23., szerda Bérletszünet Mária főhadnagy f 24., csütörtök Nincs előadás , . művésze tsze­Mlskolc reuj Közön­sége egy időben két országos kiállítás élvezője lehet. A kép­zőművészek VIII. országos tárlata s a fotóművészek 1964 évi seregszemléje csupán a véletlen játéka folytán nyi­totta kapuit azonos időben de ez a véletlen szerencsésnek mondható, mert az igényes néző egyszerre ismerkedhetni meg a több ezer éves hagyo­mányokkal rendelkező festé­szet és grafika mai törekvései­nek sommázatával, valamint a fiatal fotóművészet eredmé­nyeivel. Mindkét kiállítás célja azonos: szamot adni a művészet fejlődésének állásá­ról és tendenciáiról. Mindkét művészet más és más perspek­tívából szemléli a világot, más és más benyomásokra vannak hangolva finom, érzékelő mű­szerei, mégis mindkettő ugyan­azzal a felelősségtudattal és .lelkesedéssel indul harcba a tömegek ízlésének, a világról alkotott felfogásának tökélete­sítéséért. , * Az 1964. évi Országos Fotó­művészeti Kiállítás, amelyet Miskolc felszabadulasának 20. és várossá alakulásának 600. évfordulója tiszteletére ren­deztek. nemcsak a város kul­turális élete, hanem a magyar fotóművészet fejlődése szem­pontjából is jelentős esemény­nek számít. Az eddigi, hasonló jellegű kiállításokhoz képest gondosabban előkészített, számban talán kisebb, de mi­nőségben lényegesen jobb, külsőségeiben pedig impozán- sabb anyag került a közönség elé. Ezzel a kiállítással egy sor új kezdeményezés indult útjára azzal a szándékkal, hogy elismert hagyománnyá, továbbfejlesztendő gyakorlattá váljék. Sokan és sokszor megállapí­tották már, hogy a mai ma­gyar fotóművészet sokkal in­kább belebonyolódott az útke­resés nehézségeibe, mint más országok hasonló művészete. Azt is számonkérik rajtunk, hogy még mindig nem alakult ki a sajátos magyar stílus Kétségtelen, hogy mindké észrevételnek van némi alap ja. Ismerve a kiállításra beér kezett teljes anyagot, azt kel megállapítanunk, hogy a íőte látszólag könnyű képalkotás lehetőségei könnyelműségre csábítják sokszor még a leg­avatottabb művelőit is. Két ségtelen, nagy fegyelmezettséf kell hozzá, hogy a látszólag szenzációs dolgokat figyelmer kívül hagyjuk a kevésbé hi­valkodó, mégis lényegeset mu­tató dolgok kedvéért. Az c tény, hogy a beérkezett töbt mint 1400 képből csupán 16t kerülhetett „falra’’, azt bizo­nyítja: kevés még az igazár. fotoszerü, az önmagához é: eszközeihez is hű alkotás. An nál nagyobb örömmel állapít­hatjuk meg, hogy éppen a fia­talok munkáiban kapunk Sol ígéretet a fotoszerü látásmóc és ábrázolási készség várható fejlődéséhez. (Geleta László Tök, Bodrogi Zoltán: Balett dr. Gulyás László: Kalapban- kendőben.) ~I I -országos ki­Az elmult állítással kapcsolatban hangzott el az « megállapítás, hogy fotósaink felszínes hatásokra töreksze­nek. s lényegtelen mondani­valóikat csillogó, tetszetős kön­tösbe akarják öltöztelni. Égj év telt el azóta, s most inát mintha csökkent volna a kül­földről importált technika: trükkök dömpingje. Találunk szokatlan formai megoldáso­kat, ezek azonban már a tarta­lommal összhangban, nem ön­magukért mutogatják újszerű­ségüket. (Holies Gyula: Quar­tett. Kocsis Iván: Dunai táj Kovács Béla: Tél.) Különös figyelmet érdemel s főleg a. fotóművészet továb­bi fejlődése szempontjából fontos a képsorok első, nagy­tömegű megjelenése. A fény­kép új kifejezési lehetősége: közé tartozik az a megoldás hogy egy gondolatot, amelj nem sűríthető össze egyetler képbe, a szerző képsorba szer­vez, anélkül azonban, hogy a szomszédos - művészet, a film eszközeit venné igénybe. A képsor tagjait belső összefüg­gés kapcsolja össze, és így al­kalmassá válik filozófiai mély­ségű gondolatok kifejezésére (Balogh László: Az élet, Hor­váth István: Az anyag és a forma bomlása), éppúgy, mint összetett élmények interpretá­lására (Horling Róbert: Magas Tátra), vagy az egvéni sorsban tükröződő társadalmi problé­ma magasszínvonalú ábrázo­lására (Kun Ferenc: Szikes föld) és az embertelenség el­leni világméretű tiltakozás lel- kiismeretébresztő harsonájá­nak megszólaltatására (Ko­vács Tamás: Mauthausen). Nagy erőssége a kiállítás­nak a tematikai változatosság. A képanyag lehetővé tette, hogy a művészet minden mű­faja, fontosságának és népsze­rűségének megfelelő arányban képviseltesse magát, Az érdek­lődés középpontjában válto­zatlanul az ember áll. Az em­ber és a világ kapcsolata ilyen széles skálában még egyetlen országos kiállításon sem kapott helyet. A munka, a pihenés, a szórakozás, a sport számos emberi momen­tumának megörökítésén kívül szokatlanul nagy érdeklődés mutatkozik a testvér-művésze­tek reprezentánsai iránt. Ezt bizonyítja áz az aránylag sok kép, amely képzőművészein­ket alkotómunkájuk közben mutatja be. Ezek között is ki­emelkedik Révai Dezső kép­sora Pór Bertalanról és Ko­csis Iván újszerű portréja Dá­niel Kornél festőművészről. Az emberen kívül a táj köti le leginkább a foto művészei­nek érdeklődését, Meggyőző­désünk. hogy ennek a kiállí­tásnak tájképi anyaga korsza­kot jelentő változást mutat. A táj régies, idillikus felfogása eltűnt, s helyét izgalmas, mozgalmas, változatos ábrázo­lás foglalja el (Szabó József: Felhők alatt. Jászó Zoltán: Feltört ugar, Berde Béla: Ezüstmezó). i i art rendezők szándéka az volt, hogy a kiállítás koncepciójá­nak megfelelően átfogó képet adjanak a magyar fotóművé­szeiről. Tudatosan törekedtek a fénykép formai megjelené­sében rejlő vizuális hatások fokozására. Nagy kár, hogy a kiállítási terem korlátozott lehetőségei akadályozzák a rendezői elképzelések teljes kibontakoztatását. Az 1964. évi Országos Fotó­művészeti Kiállítás nemcsak szándékaiban, hanem eredmé­nyeiben is méltóképpen illesz­kedik be a kettős jubileumot ünneplő város ünnepi rendez­vényeinek sorozatába. Remél­jük, hogy hatásai is éppúgy túlszárnyallak az időt, amint híre is túlnőtt a város, sőt az ország határain. Tárcái Béla. január I-íő! egységes irányítás alá kerül Tiszaszederkény kulturális élete Már hosszú idő óta érlelődik az elhatározás, hogy egyesítik a Tiszai Vegyikombinát és a Tiszapalkonyai Hőerőmű szakszervezeti bizottsága ha­táskörébe tartozó kulturális szervek tevékenységét. Eddig a két szakszervezet külön-kü- lön, önálló költségvetéssel működött. A tapasztalatok azt igazolták, hogy a két üzem kulturális ténykedése nem tudta kielégíteni a dolgozók igényeit Ugyanakkor a TVK,, valamint az erőmű kezeléséj ben levő kulturális eszközök, 4 felszerelések nagy része kij használatlanul hevert. < Az elvi döntés, amely az< egyesítés szükségességét hang-) súlyozta, már hónapokkal ez-< előtt megszületett. így lehető-) vé vált, hogy január 1-től a< két üzem kulturális tevékeny-; ságe együttes munka legyen.) Most az egyesítés gyakorlatid megvalósításán munkálkodj nak. A két szakszervezet 4 pénzügyi hozzájárulása alap-1 ján összeállítják a jövő évi 4 költségvetést. A városban közj ponti könyvtárat létesítenek. | Természetesen az igényeknek | megfelelően mindkét üzemben | és vállalatnál fiókkönyvtára-4 Icát is létrehoznak, ahol egy-| formán megtalálhatók majd a műszaki és a szépirodalmi könyvek. A Tiszaszederkény és a Ti­szapalkonyai Hőerőmű kultu­rális tevékenységét összefogó szerv ezután a tiszaszederké- nyi városi-területi szakmakö­zi kultúrotthon néven szere­pel. Irányítását a TVK szak- szervezeti bizottsága a társ­üzemekkel egyetértésben lát­ja el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom