Észak-Magyarország, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-25 / 302. szám
PfoteSt 1364, fjeecmber ZS. ESZ A KM AG T A ROESZ AG 55 Amikor 1944 december derekán, Miskolc felszabadulásának első napjaiban rövid időre kétszer is megnyitotta kapuit a Miskolci Nemzeti Színház, már sejtették a város lakói: itt rövidesen nagy előadáson is tapsolhat a közönség. Ugyanis december közepén a Vörös Hadsereg tábori színháza katonák és civil érdeklődők előtt esztrád műsort adott az ősi színház falai között. Néhány nappal később a színház fiatal művészei adtak hangversenyt a felszabadító csapatok tiszteletére. December harmadik vasárnapján aztán felgördült a függöny, korszakos eseményeként a felszabadult magyar városoknak. Magyarországon a szabaddá vált területeken először Miskolcon nyitotta, meg kapuit a színház. Árvay Gusztáv színháztisztelő ember szervezésében a miskolci társulat hamar magára talált, így december harmadik hetében bemutathatták Kacsák Pongrác János vitéz című daljátékát. A főszerepeket Horváth Anni, Fekete Alajos, Putnoki Gyula és Árvay Gusztáv játszotta. A krónika szépen szólt erről az előadásról. Vajda Gábor, a Szabad Magyarország első publicistája köszöntötte a felszabadult nézőket, majd Árvay Gusztáv méltatta a színházi előadás jelentőségét, mondván: a színház függönyének felgördülésa a béke hajnalát jelzi. , Az előadás nagy sikert aratott. A virághoz nem szokott, harcban megedzett katonák ellágyultak, s virágcsokrok helyett pénzt, apró ajándékokat, csecsebecséket dobáltak a színpadra, tetszésük kinyilvánításaként. A történelmi igazsághoz tartozik az is, hogy az előadás megtartása csak azáltal vált lehetségessé, hogy a szétzilálódott színházi zenekart helyettesítve a Diósgyőri Vas- ás Fémmunkások zenekara kísérte az előadást. December 29-én a Szabad Magyarország tizedik számában szívélyes hangú méltatást olvashatunk a karácsony előtti előadásról. A szabad Miskolc első színházi kritikájának tekinthetjük ezt a méltatást. Előadások nyáron is 1945. januárjában újabb daljátékok, zenés vígjátékok kerültek színre. Ezek sorában aagy sikert aratott a Dankó Pista. Májusban visszaérkezett 1 színház volt igazgatója, Föl- iessy Géza, aki korábban elmenekült a városból. Magához ragadta a kezdeményezést és a színházra kiéhezett lakosság érdeklődésével számolva még 1945 nyarán is tartott előadásokat. 1949-ig nem változott lényegesen a színház szelleme; üzleti érdekek vezérelték az igazgatást, miként korábban a város, az ország felszabadulása előtt. Évente 60—70 darabol ‘mutatlak be, ezeknek 80 százaléka operett vagy zenés vígjáték volt. Még az olyan tiszteletreméltó vállalkozásra, mint Gorkij Éjjeli menedékhely-ének bemutatása is csak négy nap jutott. Tartós művészi szándék kibontakozásáról tulajdonképpen szó sem lehetett. A Miskolci Nemzeti Színházban a változás jeleivel akkor találkozhattunk, amikor lföldessy Géza külföldre távozása után öttagú igazgató tanács vette át a színház irányítását. Nehéz, hősies időszak volt ez, s bizony csak az ózdi, a diósgyőri munkások szinházpártolása telte lehetővé a színészek gázsijának kifizetését, a színház működését. Az állam, a nép kezében Ilyen előzmények után érkezett el 1949 október hetediké, amikor népi államunk vette birtokba a színházat. Szofrónov: Moszkvai jellem című müvével kezdte az évadot az együttes. A színházi esztendőre 16 darab bemutatását jelezték a plakátok. A falusi lakosság tudatának, ízlésének alakítására, fejlesztésére megkezdődtek a rendszeres tájelőadások. Mind a városi, mind a tájelőadások művészi előkészítését nagyban megkönnyítette az a körülmény, hogy a színház mentesült a korábbi üzleti vállalkozások kényszerítő terhei alól. Szendrö Ferenc indította útjára a szocialista alaphango- lású Miskolci Nemzeti Színházat. Öt Dozóky István 'követte e fontos poszton. Bozóky korszakot teremtett a színháznál: a művészi vállalkozás, a merészség és tettrekész- ség korszakát. Földes Mihály Mélyszántása, Gorkij Ellenségek című drámája, Kornej- csuk. Ukrajna sztyeppéin című színműve vezette be ezt a korszakot. Az utóbbi előadás magyarországi ősbemutató volt. Ez a mű a vidéki színházak fesztiváljának keretében felkerült a fővárosba is, és a szakma, valamint a közönség legmagasabb elismerését vívta ki. Csizmárólc Mátyás Borjú-ja Miskolcról indul országos körútra, majdan feltűnik a Fővárosi Operettszínház színpadán új magyar ope-( rettként. Sós György Pettyes című nagy sikerű vígjátéka Miskolcon kezdi meg pályafutását. 30 milliós költséggel átépítés 1953 újabb határkő a színház életében: megalakul az operatársulat, s a Trubadúr bemutatását kővetően újabb zenedrámák szólalnak meg a Miskolci Nemzeti Színházban. Az operaelőadások sorában mai-adandó volt a Pillangókisasszony. Üjabb határkőt jelez 1955; Shaw Warrenné mestersége színmüvével megnyitja kapuit a Kamaraszínház. Ebben a/, évadban, a felszabadulás után először Miskolcon, a nagy színházban kerül színpadra antik tragédia: Szofok- lész Antigoné-ja. Nagy sikerű bemutatója után a budapesti Nemzeti Színházban is tapsolhatnak a kitűnő előadásnak, ugyanis a vidéki színhá zak országos fesztiváljának keretében ez az előadás reprezentálja Miskolc város színházi kultúráját. 1956 őszén megkezdődik a nagyszínház átépítése. A Vasgyárban és a Kamaraszínházban játszik a társulat. Nehéz esztendők következnek ezután, mert igazi otthonra csali 1959, december 10-én lel a színház együttese, amikor a több mint. harminc millió forinttal átépített. nagyon szép színház megnyitja kapuit. A nyitó darab Darvas József: Kormos cg című drámája. A hatvanas éveket szintén határkőnek tekinthetjük: az űj magyar drámák feletti szeretetteljes bábáskodás korszaka ez. Ekkor kap színpadot Darvas József nagyszerű drámája a Hajnali tűz, majd Müller Péter Kél marék aprópénz című darabja és később Gáspár Margit Hamlétnek nincs igaza című játéka. E korszak szép művészi teljesítményei közé tartozik Brecht Arturo Ui című játékának bemutatása, Miller Pillantás a hídról című darabiának előadása és Visnyevszkij Optimista tragédiájának színre- vitele. A hatvanas évek első esztendeinek programiéból világosan érződik az SZKP XX. kongresszusénak hatása, az MSZMP VIII. kongresszusának útmutatása. Különösen az úi keresésében, a friss szemléletű magyar drámák színre segítésében (ez. utóhbi gondolatkörhöz tartozik Miskolc város országos pályázata új magyar drámák megírására) mutatkozott ez meg. Az elmúlt színházi évad produkcióin Az ember tragédiája, a Játék és igazság művészi megfogalmazása is mér az említett eszmei tisztánlátásra utal. 9 ezer bérlettu!o:donos Az idei évad két sikeres előadása a Háború és béke, valamint a Rozsdatemető újabb reményekre jogosít fel bennünket. Miként a közönség táborának szilárdulása, a színház lassan alakuló törzsközönsége is örömet jelent számunkra. Az államosítás esztendejében néhány száz bérlettulajdonos volt csak, az idén kilencezer bérlcttulaj- donost mondhat magáénak a Miskolci Nemzeti Színház. Száznegyvenegy esztendős most városunk színháza. De igazi mecénásra mindössze 15 esztendővel ezelőtt lelt. Sokan úgy tartják, ennek a színháznak szívesen megünnepelt születésnapja 1949. Ez igaz. de mi mélységesen tiszteljük a múltat is, az olyan sorsfordulókat is, mint amilyen az 1944-es decemberi, nehéz körülmények között lezajló kapunyitás volt. Párkány l.Aszió Táüay Barna: cAz fawáiac i,A sivatagban az a szép, hogy valahol van benn« egy forrás.o Antoine de Saint-Kxupéry. SZ ödös, borús december. lik Hol van a fényözön«» tavasz, mikor a város és á Bükk között bó- dorogtunk bódultán s boldog embereket kaptunk lencsevégre. Az indákat nyitó, kacsozó kezeket, s jósoltuk a bor ínycsiklandozó izét. Vagy a tó enyhén ringó nyári tükre a bükki dombok távlatában. Tó a város alatt, tó Rakacán és Tapolcán, vagy a nagy Tó, — a Balaton. Hol hul- lámhasító orral futott velünk a hajó. lányok hajollak tükrébe s fölöttünk sirályok esi- viteltek. Vagy az Alföldet öntöző csatornák vonulása hőségtől remegő délibáb alatt, a Tisza virágzó szőkesége s a szegedi éjszaka máglyáján haldokló francia parasztlány elröppenő sóhaja. Hol van az utolsó őszi kirándulás búberzsenyes vörhe- nye n szentlélek! kolostor romjai mögött. A látókövek kemény könyöklése a borsodi tájra s Jókait idéző Tarclona mustszngú kádjai? Az öröm három évszakából, a tavaszból, nyárból, őszből, nem maradt más, csak a rideg telünk. S az emberi természet, évezredek óta ezt az évszakot is meg akarta szépíteni. Ünnepekkel és örökzöld fenyővel. A család és a pihenés, a naptár- váltás napjaiban bevisszük a zöld fát az otthonokba, s dí- szitgetjük életünket, — a hai- sza szüneteiben Mert ez itt a kérdés. ajsza, vagy munka? Mintha a modern ember, a gépek ritmusával elvesztette volna az évszakok ritmusát. Pedig a gépet már harminc évvel ezelőtt szelídítgette József Attila az ember kezes állatává s nem hajszoló zsarnokká. De ritmusa van a gépnek is, s az emberi természet sokszor a ráható ritmus lüktetésében átveszi tőle ' zúgó gyorsaságát, s feledni képes kezes szolgaságát; mert teljesen belenőtt életünkbe, munkánkba, családunkba és szórakozásunkba is. Reggel ő ébreszt, pontos mechanizmusának csörgő kerekeivel, majd búg az arcomon, mint villanyborotva és sistereg, mint kávéfőző. Öt várom a sarkon, nagy elefántlépteivél, a buszt, a gépet, mely elvisz munkahelyemre. S elválaszthatatlan társam az üzemben, kórházban, irodában. Este, mikor elcsendesülnek esztergák és telexek. megint csak a gép kapcsolójához nyúlok, rádió, tv gombjához, hogy közelebb hozza hozzám a világot, vagy el- zsongítsa fáradtságomat. Ne a chaplini mozdulat értelmetlen mechanizmusa győzzön le —, hanem segítsen terhet emelni, anyagot formálni, gondolatot közvetíteni. S ennek legfőbb "feltétele: az értelem és a cél. Munkám értelmét át kell látnom, s a célra mindig felpillantanom az esztergapad. vagy betűk sokasága fölött. Néha úgy érzem, hogy paraméterek, vektorok, műszertábla és számítógépek között az ember csak gépkezelővé válik, csak közvetít egy folyamatot, vagy összevet két koordinátát, — mintha nem is az értelem irányítaná á nagy társadalmi munkát. Ha a gép ritmusa s az emberi élet összhangban van, ha az értelem és cél vezeti munkánkat, s annak kis részét is látjuk az egész nagy cél távlatában, — akkor úgy irányítjuk azt, hogy nem hajsza, de teremtő tevékenység, alkotás lesz munkánkból. S egyben a megelégedettség, a boldogság forrása. Y 'fogy az alkotó rnunká- nak sok a buktatója, hogy a mindennap szükségleteiben nehézkes gépezeten kell átfúrni az utat a célig, hogy közben elvá- sik véső és kicsorbul a kalapács, de még az emberi ideg- rendszer is bele-belerezdül, sőt rendül? Ar már a munkának a sajátja, hogy még gépesítve sem fut gondtalan olaj- görgőn. Senki nem ígérhet senkinek küzdés nélküli eredményeket. S ha néha még Szi- szifusz is eszünkbe jut, hordóját szüntelen a csúcs felé gördítve, — a legborúlátóbbak is kijelentették: Sziszifuszi is el tudom képzelni boldognak. A folytonos és állandó erőfeszítés, egy társadalom és nemzet esze. ereje és állandó akarata mindig terem eredményeket. Nem a rózsaszín derűlátás a kemény munka jellemzője, és sokszor igaz az is, hogy az optimizmus a kétségbeesés túlsó partján kezdődik. Miután megfürdettük már magunkat a minden búnak vizében, iábo- lunk ki edzett izmokkal és lélekkel az eredmények partjaira. Persze, hogy onnan már újabb folyók és újabb dombok látszanak, de belső egyensúlyunkat már a részeredmények is táplálják. S ezek a részeredmények kell, hogy meghozzák az erkölcsi, társadalmi és anyagi megbecsülést. Okos humorral írja a Népszabadság újságíró noteszében a szerző: A fizetés egyszerre kicsi és nagy is. Nagy annak, aki adja, kicsi annak, aki kapja. Mert aki ad, sokaknak ad, s mindenkinek kell, hogy jusson. Aki kapja, sok igényű és mindenre kell, hogy jusson. Csak nézzen néha hátra is! Csináljon mérleget így ünnepek táján, vagy év végén, s akkor lemérheti az eredményt. S ha az objektív eredmény nincs is arányban a szubjektív vággyal, — az azért létezik és igazol. Igazolja eredményes munkánkat. Kimerültén vagy pihenve készítettünk mérleget, kezdtük el az évszak pihenőnapjait? Ez függ a munkától is. Ha jól szerveztük meg a munkát, ha láttuk értelmét és célját, s a gép kezes segítőtársunk volt, — lehet, hogy fáradtak vagyunk, de nem kimerültek. J ack London írja le önéletrajzi regényében az amerikai mosodai munkás kimerültségét. Az ilyen hajsza után ez az ember már csak az italért tud nyúlni. Utolsó erejével emeli a tömény-szeszt szájához s a felfokozódás mámora, majd a tompa bódulat egyetlen menedéke. Az értelmetlen hajsza is termi az alkoholizmust. Míg a teremtő munka után fáradt ember hamar regenerálódik s friss kedvvel fordul az üdítő szórakozások felé. így születik meg a sokoldalú, munkában, hobbybatt, alkotásban felüdülő JÁTÉKOS EMBER. S ha családos, a legjobban gyermekei körében játszik. Leguggol a kisvasút melle s kipiruló izgalommal lesi; hogy áll meg a szemafor előtt a kisvonat, vagy hogy bukkan fel éppen az alagútból. Találékonyan farag kis kocsit, vagy sípot fiainak, s nagyokat nevetve üti meg alakuló pocakját ródlizás közben a domb alatt. Majd előkerülnek a kedves hobby-k is: a bélyegalbum s a cimkegyűjtemény, a festőecset, vagy a barkács-láda. S a legszebb forrás a pihenés oázisában az önmagát megtaláló, megvalósító ember, aki fiát is kézenfogva vezeti az öröm felé. Tgy bontakozik a ködös, f borús decemberben a TELJES EMBER. Aki megtalálta a munka és felüdülés szintézisét, a természet: és művészet őrömét, a hobby és önmegvalósítás alkotását. Ki-ki mértéke szerint. Romain Rolland Colas Breug- non c. könyve ötlik eszembe. A jó XVI. századbeli asztalos háza ott állt gibellinek és guel- fek egymást pusztító útjában. Minden átvonuló csapat rombolta, dúlta, — de ő nem unta mindig újraépíteni. S az évszakokat is oly vidáman ünnepelte, hurkát, kolbászt teregetett a család asztalára, s gondosan kacsozott indák borával locsol- gatta baráti körének kedvéi! Élt az évszakok mindig megújuló ritmusában, s ember volt minden embertelenségben. Hiszen az évszakokban és az irodalomban is ez a szép: mindig megújulnak és minden kor emberének felelnek a feltett kérdésekre. Csak legyen fülünk a meghallásra. No menjünk cl. értetlenül egy zűzmarás fa mellett sem. s ne hagyjuk elveszni a nagy elmék üzenetét. Természet, és művészet ma is kózenfogják a gépek ritmusában robotoló embert, és helyrebillentik a belső egyensúly mérlegét a meg-megújuló ünnepnapokkal. Xcukác» Őrikor esSsS, o
