Észak-Magyarország, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-30 / 304. szám

Szerda, 1964» december 30, íü eszakmagyarorseag 3 ® o Osszecseisdül két pohár Egészségére! — Prosit! — Nazdrowie! — A su satud! — Your health! — koccan össze a jókívánságok közben sok-sok pohár. A kristálypohara.kba a. világ minden táján szívesen töltik a magyar föld aranyló, aromás, gyöngyöző borait: a tokajit, a badacsonyit, a füredit. Máshol a vörös borokat kedvelik, a bikavért, az egrit, a soproni kékfrankost, a Szekszárdit, a villányit. Ezzel köszöntik egymást az emberek Londonban és Moszkvában, Prágában, New Yorkban és Bu­dapesten egyaránt. A világ minden tájára, harmincnyolc országba szállítjuk a magyar borokat, A magyar bor nem. mennyiségével, hiszen a világ bor­termelői sorában e tekintetben csak n. tizedik helyen va­gyunk, hanem elsősorban minőségével, nemes fajtáival, fi­nom illatával, zamatával, füzével vívta ki magának a világ megbecsülését. £(már címében is) helyesen ad­► ja meg az iskola programját a ►következő évekre: „Tovább...” ► A múlt ,ió hagyományainak ^tiszteletével és hasznosításá­éval előbbre a szocialista hol­napért olyan emberek nevelé­sével, akik, mint ezt az év- líkönyv meghatározza, nemcsak (vágynak a szocialista holnap­ira, de tudnak is küzdeni érte. (benedek) | Gyümölcsöző | együttműködés ( A Zágrábi Technikai Múze- <S'um és a Diósgyőri Központi (Kohászati Múzeum a napok­éban kapcsolatot teremtett (egymással. A két rokon intéz- Smény jövőbeni kapcsolata (egyebek között kiterjed a ki­adványok cseréjére, a munka­év módszerek ismertetésére. Köl­csönösen tájékoztatják egy- #mást a múzeumban őrzött ér­dekesebb leletekről, tárgyak­éról, ipartörténeti emlékekről. ► Megállapodtak abban is, hogy ,ha jugoszláv, illetve magyar ► vonatkozású adatot, leírást, Jleletet találnak, értesítik egy­► mást. A gyümölcsözőnek ígér­kező együttműködést szemé- ^ lyes látogatásokkal, tapaszta- O latcsere megbeszélésekkel is (igyekeznek majd ápolni, el- é mélyíteni. „Ha egy év kevés, kettő bőven elegendő... Néhány megjegyzés «• termelőssövetkeseti ssocialista brigádvezetők tanácskozásához Igen-igen kellett már, hogy összeüljön, tanácskozzék egy olyan fórum, amely érdem­ben foglalkozhat a mezőgaz­dasági termelés növelésének egyik fontos eszközével, a ver­senymozgalommal. Ezt több ok, tény, el nem döntött vita, sőt egy-egy helyen kisebb né­zeteltérés is sürgette. Mégis csak most, december vége felé sikerült találkozniuk azoknak (szocialista brigádvezetőknek, termelőszövetkezeti elnökök­nek, szakembereknek, a ver­senymozgalom megyei segítői­nek), akik a termelés fejlesz­tésében, a falu átformálásá­ban igen sokat tettek, tesznek, de jobb összefogással még többet tehetnek. Verseny és tartalom Ismert dolog, hogy a mun­kaverseny az utóbbi években a termelőszövetkezeti, nagy­üzemi gazdálkodás kiteljese­dése időszakában falun is, a termelőszövetkezetekben is a jobb, a gazdaságosabb munka egyik igen pozitív szerepet be­töltő serkentője. Hogy ez mennyire így van, az a terme­lőszövetkezetek számadásai­ban lépten-nyomon fellelhető. De hűen tükrözték a decem­ber 21-i tanácskozáson el­hangzott felszólalások is. A taktaharkányi Uj Élet Terme­lőszövetkezetben például het­ven asszony versenymozgalma a kertészetben, a cukorrépa- termelésben több mint egymil­lió forintos pluszt biztosított a közösségnek. Szirmabesenyőn — ezt a termelőszövetkezet elnöke mondta el — évről év­re nem kis mértékben a mun- 'kaversenynek, a tsz-tagság ne­mes és tartalmas versengésé­nek köszönhető a közösség gazdasági erősödése. Ennek köszönhető, hogy míg 1962- ben igen alacsony volt egy- egy munkaegység értéke, 1963- ban már 33, 1964-ben pedig 38—40 forintot ér. Utóbbi esetben nem véletle­nül emeltük ki, hogy ezzel a Az Ózdi Kohászati Üzemek teljesítette évi tervét Különösen palackos boraink, népszerűek világszerte, hi­szen így a fogyasztó biztos lehet benne, hogy azt kapja, amit kíván. A magyar állam minden külföldre kerülő palackos bor eredetiségéért, minőségéért, állóképességéért szavatol, Az ország hires borvidékeinek borait a Budafoki Állami Pincegazdaság exportüzemében palackozzák. Egész évi gon­dos kezelés, ápolás után kerül a. bor a palackokba. Az Őzdí Kohászati Üzemek ’dolgozói vállalásuknak meg­felelően határidő előtt több ’ nappal, eleget tettek évi kötc- ’ Iczctf ségüknek. A kohászok * munkájának értéket növeli, * hogy termelési előirányzatu- »kon felül az esedékességnél > előbb teljesítették összes hen- I gcrcltárura szóló kiszállítási , tervüket is. Az ózdi gyár dol­gozói, akik kiváló teljesítmé­nyükkel jó alapot teremtettek a jövő évi munkához és ezen belül az ország felszabadulá­sának huszadik évfordulójára beinduló versenyhez, a hónap végéig még mintegy 15 000 tonna nyersvassal, 2500 tonna martinaecllal és 6500 tonna hengereltáruval tetézik meg ez évi előirányzatukat. termelőszövetkezet elnöke di­csekedett. A termelőszövetke­zet munkaversenyének ugyan­is, sajnos, több közös gazda­ságban elsősorban nem a tsz- vezetők voltak, s ma sem azok, a patrónusai. S ez igen furcsa dolog. A falusi munkaverseny kezdeményezői, szorgalmazói, sokszor keményen a „sarkuk­ra állva”, az asszonyok vol­tak. Megyénk területén jelen­leg mintegy 800 termelőszö­vetkezeti munkacsapat verse­nyez (315 termelőszövetkeze­tünk van), 89 brigád dolgozik a szocialista címért, többen már a megtartásáért, s a munkacsapatok többsége női brigád. A maguk, a közös­ség érdekében versenyeznek, dolgoznak többet? Igen! Po­zitív7 a munkájuk? Igen — ezt tények bizonyítják. Mégis, sok ■ helyen nem találtak meg­értésre. S ez szolgáltatta a ta­nácskozás vitájának alapgon­dolatát. A ísz-vezetfík feladatai Természetesen a verseny- mozgalmat nem tárt karokkal fogadó termelőszövetkezeti vezetőknek nem a munkaver­seny ellen van kifogásuk. Nem! Több helyen azzal nem „értettek” egyet, líogy az asz- szonyok, a fiatalok, akik mun­kacsapatokat alakítottak, ver­senyt kezdeményeztek, hatá­rozottan felléptek azért, hogy a tsz-vezet.őseg biztosítsa a szükséges feltételeket, a gépi erőt, a műtrágyát a több, a jobb termeléshez. Ezekből, bi­zony, vita kerekedett. Sőt, elő­fordult az is, hogy a munka­csapatok, a „versenyzők” vé­gül is nem kapták meg azt, ami a ténylegesen többért őket pluszként megillette vol­na. Érthető, hogy harcoltak jo­gaikért, azonban támogatást igen hosszú ideig csak a tsz- verseny mozgalom egyetlen igazi patronálójától, a nőta- nácstól kaptak. S ez is egyik „szépséghibája” volt a terme­lőszövetkezeti munkaverseny eddigi szakaszának. Az asz- szonyokat kézlegyintéssel rázták le magukról a tsz-veze- tők. A szocialista brigádvezetők és a munkacsapatok vezetői­nek tanácskozása, a megye vezető szakembereivel és a nőtanáccsal egyetértésben most elvben, határozatban he­lyére „rakta” a termelőszö­vetkezeti versenymozgalmat. Jelen voltak — tsz-vezs­tők olyan helyekről is, ahol eddig a verseny, különböző félreértések következtében, még nem talált táptalajra. A tsz-elnökök elmondották: biz­tosítják a versenyhez szüksé­ges feltételeket, s már most, a tervkészítés idején tervben rögzítik a versenyvállaláso­kat. A pártszervezetek, a kom­munisták, a tömegszervezetek segítsenek, hogy úgy is legyen, ahogy megígérték! A szocialista brigádok Az utóbbi két esztendőben több közös gazdaságban ala­kítottak nők és fiatalok szo­cialista címért dolgozó brigá­dokat. Néhány helyen, éppen mert helyesen határozták meg a feladatokat, de azért, is, mert a brigád összetétele jó volt, sikerült elnyerni, sót (például Sárospatakon) meg­tartani a szocialista brigád jelvényt és címet. Ez a moz­galom nagy lépés előre a falu szocialista átformálásának út­ján. S ahol van szocialista brigád, ahol idősebb asszo­nyok is beülnek az iskolapad­ba, s előadásokat hallgatnak (Alsózsoleán például e napok­ban dohánycsomózás közben hallgatnak előadást, az asszo­nyok), a brigád nagy feladat­ra vállalkozó tagjai minden elismerést, minden segítséget megérdemelnek. Azonban egy dologról nem szabad elfeled­kezni, s ez a fokozatosság elve. Versenyezni nemcsak a szo­cialista brigád címért lehet. S ahol nincsenek meg a feltéte­lek ahhoz, hogy minden bri­gádtag eleget tehessen a kö­vetelményeknek, ott helyesebb először csak a kiváló brigád, a kiváló munkacsapat címért versenyezni; Hiszen, ahogy a tanácskozás egyik részvevője mondotta: „ha egy év kevés, kettő bőségesen elegendő lesz ahhoz, hogy megszerezzük a szocialista brigád címet. El­sietni nem szabad a dolgot."’ A verseny mozgalom tehát él, és ha nem is csodákat:, de igen jelentős gazdasági és tu­dati formálást művel falun. S hogy ez a jövőben még szaba­dabb útra talál, ahhoz segítsé­get nyújtott a tanácskozás. A jövőben bizonyára nem egye­dül a nőtanács és a KISZ se­gíti c munkát, hanem a me­gye vezetői, vezető szakembe­rei is. Egy dolgot azonban nem szabad elfelejteni: a verseny­vállalásokat már most, a ter­vezés időszakában rögzíteni kell, és ami ugyanilyen fontos: a többet, jobban dolgozók, a többet produkálók feltétlenül kapják meg munkájukért az őket megillető erkölcsi és anyagi megbecsülést! Barcsa Sándor Betöltés után az utolsó ellenőrzés gyertyafény mejpt tör~ intft. Nincs törés, a bor tisztái világos, exportképes. A palackokra felkerül a kupak, a címke a felirattal: „Export: Menimpex-Budafok”. A palackokat gondosan dobo­sokba csomagolják. Irány: a nagyvilág! Ílliáépífefté ( a láretániiázi miiveiődlés! otthont Járdán háza lakói nemrégi­ben ünnepre gyűltek össze: a teljesen újjáépített művelődési otthont avatták. Ugyanezen a napon ünnepelték a község felszabadulásának 20. évfordu­lóját is. A kettős ünnep alkalmából a falunak szinte apraja, nagy­ja felkereste a művelődési ott­honi. Érthető, hogy7 mindenki magáénak érzi a kultúra új hajlékát, hiszen a lakók kö­rülbelül 90 ezer forint értékű társadalmi munkát teljesítet­tek. A modern, szép otthon át­adásán Tisza József tanáífs- elnök mondott beszédet és kö­szönte meg a község lakóinak segítő készségét. Fogéi Magdolna Járdánháza A sátoraljaújhelyi Kossuth Gimnázium évkönyve Százhetvenöt éves a sátor­aljaújhelyi Kossuth Gimnázi­um. Ebből az alkalomból je­lent meg Kováts Dániel he­lyettes igazgató szerkesztésé­ben a gimnázium jubileumi évkönyve. A 88 oldalas év­könyv visszapillant az eltelt 175 évre; nagyobb részében pedig a jelenlegi munkával foglalkozik. E feljegyzésben nem az év­könyv elemzésére, a közölt ta­nulmányok boncolgatására vállalkozunk, pusztán regiszt­rálni kívánjuk egy-két meg­jegyzéssel a kiadvány megje­lenését. A kötet elején," a História fejezetben az iskola névadó­jának, Kossuth Lajosnak éle­téről olvashatunk méltató ér­tekezést, majd alapos, részle­tes áttekintést az elmúlt 175 évről. Kár, hogy a legutóbbi 15 évnek igen kevés hely jut a viszonylag hosszú tanul­mányban, és e fontos időszak túl sűrített formában kerül az olvasó elé. A Személyi adattár ismerteti a 175 év 36 igazga­tójának névsorát, bemutatja a nevezetesebb tanárokat és növendékeket Igen érdekes és figyelemre méltó az iskola munkáját a jubileumi tanév tükrében be­mutató fejezet, amely, némi­leg ellensúlyozva az előbb em­lített hiányosságot is, az ok­tató-nevelő munkáról, a mun­kaoktatásról, a szakkörök, a könyvtár tevékenységéről, az intézeti sportéletről, a tanárok munkásságáról, az egyes ta­nulók tanulmányi eredmé­nyeiről, röviden a levelező ta­gozatról, a kollégiumok életé­ről, és a tanulószobai tevé­kenységről ad számot. Általában az évkönyv egé­sze jó áttekintést ad a nagy- múltú tanintézetről. (Kár, hogy a kötetben közölt egyik­másik fénykép, bizonyára ere­deti életlenség miatt, nem ér­vényesül kellően a nyomdai ^előállításban.) A rövid zárszó

Next

/
Oldalképek
Tartalom