Észak-Magyarország, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-30 / 304. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Szerda, 1964. december SO, Ä népművelés néhány időszerű problémájáról Egy ankét jegyzeteiből 278 ÖÖÖ íSolgoaKÓ az ástaSáisos és a középiskolákban A Művelődésügyi Miniszté­riumban elkészült az 1964— 65-ös tanév felnőttoktatási statisztikája. A legújabb ada­tok szerint a dolgozók általá­nos iskoláiban 92 691 hallgató tanul. A hallgatók közül a fi­zikai dolgozók száma 79 566 (85,8 százaiéit), az üzemek ál­talános iskoláiban 13 591-en tanulnak, 684 osztályban. Az általános iskolát végző felnőttek soraiból 44 614-en járnak a nyolcadik osztályba, ami az összlétszám 48,1 száza­lékának felel meg. A dolgozók középiskoláiban a jelenlegi oktatási évben 186 138-an gyarapítják isme­reteiket. 55 038-an esti, 131 ez­ren pedig levelező tagozaton tanulnak. Az első osztályosok száma a dolgozók középisko­láiban 71 237, a negyedik év­folyamosoké pedig 28 239. Az életkor szerinti megosz­lás a dolgozók középiskolái­ban a következőképpen ala­kult: a 30 éven aluliak száma 123 535 (66,4 százalék!), a 30 éven felülieké 62 603 (33,6 százalék). Az általános és középisko­lákban együttesen az 1964— 65-ös oktatási évben 3 278 829 felnőtt tanul. íme, az ürömcsepp E lkészült a miskolci Ti- szai Pályaudvaron az aluljáró és a fedett peronszi- get-rendszer. Sokszor írtunk róla, bosszantó momentumo­kat tettünk szóvá építése közben, örömmel lengettük sapkánkat, 'amikor elkészült. És ime, az örömbe belehul­lott az üröm cseppje, s most újra bosszús jegyzet kereke­dik ki toliunk alól. Ugyanis nem készült el az aluljáróhoz tervezett, ■ az uta­sok kényelmét szolgáló WC és mosdó, nem készült el az aluljáró kijáratának lefedé­se. Nem feledkeztek meg ró­la, pusztán annyi történt, hogy azok az állomás felvé­teli épületének beruházási programjában , szerepéinek. Mivel pedig ennek a prog­ramnak megvalósulása még nem a közeli napok tervei­ben szerepel, az utasok ezrei pe’dig ma már járnak az aluljáróban és acsorognak a peronszigeten, érdemes erre a hibára felfigyelni. Tél van. Hó, dara, havas­eső hull, és az aluljáró fe­detlen lejárata veszélyessé válhat a sok tízezer utas­nak. Nyári záporban mef a víz fenyegeti. Ami meg * WC-t, a mosdót illeti, arra bizony nehéz várni. Jelenleg a felvételi épületben van ilyesmi, de ahhoz a peronról jobb esetben 230, rosszabb esetben 400 métert kell gya­logolni oda, ugyanannyit vissza, s összesen négy lép­csőt megjárni. 7“ udomásunk szerint a “ MÁV Miskolci Igazga­tósága kezdeményezett már bizonyos intézkedéseket a Közlekedési és Postaügyi Minisztériumnál, de csupán ügyirattal, felterjesztéssel sem az aluljáró bejáratának lefedését, sem pedig a sok ezer utast érintő másik problémát nem lehet meg­oldani. Tettekben nyilvánuló intézkedésre van szükség. (bm) A jövőben csak a városképet szépítő családi házak építését engedélyezi a sátoraljaújhelyi tanács Sátoraljaújhely szépítésére és csinosítására évek óta je­lentős összegeket fordítanak. A város műemlék-negyedében, a fő téren például az idén már 12 olyan lakóház tataro­zására került sor, amely a múlt században épült. E há­zak külső homlokzatát, kőke­retes, bolthajtásos kapubejá­ratait helyreállították, az üz­letek feletti, korszerűtlen cég­táblákat pedig fénycsöves feliratokkal cserélik ki. .Ugyanakkor a műemlék épü­leteket táblákkal jelölték meg, feltüntetve, hogy a ház mikor és milyen stílusban épült. A kialakulóban levő hangulatos városképet azonban megbont­ják azok a családi házak, amelyeket ízléstelen manzárd­tetőkkel, tornyos sarokszobák­kal, és giccses díszítésű külső homlokzattal láttak el. Az ilyen kislakások építése nem­csak sok pénzbe kerül, hanem túlméretezett helyiségeivel a dolgozók kényelmét sem szol­gálja. A város további szépítésé­nek szolgálatában a tanács ér­dekes határozatot hozott ez évi utolsó ülésén. Utasította az építési osztályt, hogy a jö­vőben a város területén ne terveit. Ismertetik az épité- engedélyezze a manzárd-tetős, sükhöz szükséges anyagmeny- korszerűtlen családi házak nyiséget. azok beszerzési építését, és fejtsen ki felvilú- módját, és kimutatják, hogy gosíló munkát a saját erőből kivitelezésük a manzárd-te- építtető dolgozók körében, tős, saroktornyos kislakások- Ennek biztosítására január el- nál mennyivel kerül keveseb- ső felében nagyszabású kisla- be. A kislakásépítési ankét kásépítési ankétet rendeznek, iránt, amelyre a szomszédos Ezen bemutatják a mai köve- községekből Is sok dolgozót telményeknek legjobban meg- várnak, máris nagy érdeklő- felelő, korszerű családi házak dés nyilvánul meg. KÖZLEMÉNY Értesítjük az utazó közönsé­get, hogy december 31-én, azaz Szilveszter éjszakáján az aláb­biak szerint közlekedtetünk villamos és autóbusz járato­kat. Villamos: Az 1-es vonalon 1.00 órától üzemkezdésig 30 percenként: a 2-es vonalon 1.00 órától iizemkezdésig 30 nercenként közlekednek járatok. Autóbusz: A 4/A-s vonalon iizemkez- désig 30 percenként, a többi Vonalon üzemzártától üzem­kezdésig egész óránként közle­kednek járatok. Miskolci Közlekedési Vál­lalat igazgatósága Iöbh mint 300 éves, eredeti török térítőkét őriznek Sárospatakon Észak-Magyarország refor- varházakban készítették, ahol mátus templomaiban még ma az asszonyok megtanulták a is találhatók olyan úrasztal török minták hímzését, ele térítők, amelyek nemcsak mű- akadt közöttük olyan is, amely vészi, hanem történelmi szem- a török birodalomból kerüli, pontból is igen értékesek, hazánkba. Ezt több régi ok- Ezek a különleges öltéssel mány is bizonyítja. így példa- hímzett. színes szegfűkkel, ul Hídvégardón sokáig őriztek gránátalmákkal és tulipános egy eredeti török keszkenőt, motívumokkal díszített téri- Az érdekes mintájú kendőt,, a tök a török megszállás évei- feljegyzések szerint, a nándor- ből származnak. Nagyobb ré- fehérvári csatában egy Pál szűkét a hajdani magyar ud- deáknak nevezett hídvégardói katona zsákmányolta, és sze­rencsés hazatérése alkalmából a templomnak ajándékozta. Ezeket az úrasztal térítőknek használt török kendőket a sá­rospataki református múzeum hosszú évek óta gyűjti. Eddig kilenc, Törökországból szár­mazó és mintegy 30, Magyar- országon készült, több mint 300 éves térítőt sikerült talál­niuk. Ebben az évben például Hernádszentandrásról kaptak igen szép mintákkal hímzett, egy négyzetméteres úrasztal térítőt, amelyet egykor török asszonyok varrtak ki, és a tö­rök harcok során került a magyarok zsákmáns'a közé. Az eredeti török térítőkét a múzeum tavasszal kiállításon is bemutatja. szór láttunk a hátán. Ebben a ládában volt még egy-két „elfekvő” üvegtáb­la, amiből jutott nekem is. Délután aztán eljöhettem az ablak­keretért. Egy unatkozó pénztáros hölgy­nek fizettem, egy másik hölgy kiadta, a tanulólány mosollyal toldotta meg az akciót, a raktáros nagy rubrikába bejegyezte a kivételezést, s ráírta a hi­vatalos belcgre: egy üvegtábla alkalom- adtán visszaadandó Ondrejcsák János üveges mesternek, mivel azt ekkor és ekkor' kölcsön vette tőle a tröszt. Jómagam pedig telefonáltam a boy- szolgálathoz, hogy szállítsák házhoz a beüvegezett ablakrámát. Áz üvegezés 45 forintba került. Janó bácsi kapott egy tízest, borravaló gya­nánt, a boy-szolgálatot megúsztam egy húszassal. Tulajdonképpen potom het­venöt forintba került az ablakráma beüvegezése. Most azt gondolja a kedves olvasó, hogy amikor megérkezett a boy az ab­lakrámával, újból összetört benne az üveg. Nem. Ilyen színpadi szituáció az életben ritkán fordul elő. Az ablakrá­mát épségben szerelhettem vissza a he­lyére. A gutaütés csak akkor kezdett környékezni, amikor Janó bácsi elkiál­totta magát az utcasarkon: Itt az üve­gest..! Itt az üvegees! gyanazt a ládát láttam a há­tán, amit az Üvegező Tröszt­nél, csak nem jött utána a pénztáros, a raktáros, az áru­kiadó és a tanulólány. Nem bizony, mert az öreg „háztáji” üveget cipelt, s ebben a minőségben küldeté­sét magán praxisnak kellett tekinte­nem. •— párkány —» u A Manrar Rádió és Televízió miskolci stúdióidnak műsora (188 méteres hullámhosszon 18—lö óráig) SZERDA: Megyei körkép. Néhány perc statisztika. Negyvennyolc órával az évvége előtt. Plesow: Kék szerenád. Az egészségügyi kultúra kérdé­sei. A nők életéből: A háziasszony két ünnep között. Búcsúzik az ó év. Operarészletek. Sporthíradó. — A BRAZIL NEMZETI BANK hétfőn bejelentette a cruzeiro leértékelését. Egy dolkir eddig 1550—1610 cru- zeirőt ért, ezután 1825—1550 cruzeírot fizetnek egy dollár­ért Könyvtárainkat másfél mil­lió ember látogatja az ország­ban. Az olvasók tábora meg­oszlás szerint: 60 százalék fel­nőtt, s 40 százalék gyerek. Az arány további javítása, az ol­vasók gyarapítása, a minőség felé törés ismételten módszer kérdése. író—olvasó találko­zók szervezése, szellemi öttu­sa, könyvtári vetélkedők, könyvkiállítások rendezése — e módszerek mind segítsé­günkre siethetnek a művésze­ti nevelés korszerűbbé tételé­ben. A klubok szintén jól szolgál­hatják a korszerű művészeti nevelés célkitűzéseit. A mű­vészet, azon a jogcímen, hogy vannak kevésbé vértezettek sorainkban, nem „szállhat le” a minden rétegre kiterjedő ..érthetőség” színvonalára. Saj­nos, „pótléknak” megteszi ezt az érzelgős operett, a giccs, és' az „andalító” tánc­zene. Az igazi művészethez lépni kell, emelkedni kell. Ezt a lépést, ezt az emelkedést segíthetik. szorgalmazhatják népművelőink a kötetlen te­matikám klubokban, művé­szetbarát körökben. Az irányítás Bíró Vera gyakran kitért az irányítás kérdésére is. A nép­művelés hatékonyságát ille­tően nagy fontosságot tulaj­donított az állami irányítás­nak, s a szakszervezeti kultúr- mozgalomnak. E témakör kap­csán szó szerint ezt mondta: „Megbocsáthatatlan bűn, ha a tanácsj és a szakszervezeti művelődési obiektnmok riva­lizálnak er/vmassal”. Az álla­mi iránvításnak színvonalas­nak keli lennie, hallottuk az előadótól, s ugvancsak szín­vonalas munkát kell produ­kálniuk a szakszervezeti mű­velődési otthonoknak is. ame­lyekre továbbra is nagy szük­sége van népművelésünknek. Mind az állami, mind pe­dig a szakszervezeti népműve­lési tevékenység színvonaléi társadalmi bizottságok létre­hozásával, sok ember véle­mény-kikérésével lehet bizto­sítani. Hamarosan ismét mun­kába kezd az Országos Nép­művelési Tanács, amely mi­nisztériumi és tömegszervezeti vezetői szinten koordinálja a népművelés munkáiét. Bízunk benne, hoev ez a koordináció meevei, városi, illetve járási szinten is létrejön. Óriási kul­turális energia áll majd így “gvértelműbbon és hatásosab­ban a népművelés szolgálatá­ba. (benedek — párkány) Alapvetően figyelembe kell azt is vennünk, hogy megválto­zott körülményeink között mások az emberek, mások az igények. Ma már nem a fonó­ban jövünk össze, hanem kor­szerűen berendezett klubok­ban, művelődési intézmények­ben, és a népmesék hallga­tása helyett magnófelvétele­ket és amatőrfilmeket készí­tünk. Számba kell vennünk, mit kaphat az ember a rádiótól, a televíziótól, a színháztól, a mozitól, és amit azok nem tudnak helyileg megadni, azt kell megadnia a jól tervezett népművelésnek. Például, ahol rendszeresen megjelenik a hivatásos színház, szükség­telen a színjátszócsoport mun­káját erőszakolni. Nem kell idegenkedni viszont olyan új­szerű népművelési formától, mint a presszó-népművelés, és szorgalmazni kell a külön­böző libresszó, mopresszó és egyéb hasonló jellegű intéz­mények létesítését. A módszer Szó volt ezen az ankéton a módszerek megválasztásáról is. A gépi kultúra előretörésé­nek időszakában jól kell gaz­dálkodni azokkal a lehetősé­gekkel, amelyek az ember megismerésére, gondolatainak gazdagítására és szélesítésére vonatkoznak. A művészeti nevelés korszerűségéről van szó, amely korszerűség nem a gépi kultúra produktumainak konkurenciájában, hanem önálló „formanyelven” jelenik meg. A szellem tágulásának nagyszerű lehetősége a mű­vészetbarát körök szervezése. Ez arra irányul, hogy a ben­nünket körülvevő világot, s ezek sorában a művészet kü­lönböző ágazatait mind job­ban megismerjük. A korsze­rű itt az. hogy nem magunk „csinál iuk” a művészetet, ha­nem ennél tovább lépünk: hallóvá tesszük a füleket, lá­tóvá a szemeket a szép, a mű­vészet befogadására. A napokban nagyszabású­nak tervezett népművelési ankéton vettünk részt a far- kaslyuki Ády Endre Művelő­dési Otthonban. Talán közöm­bös is, hogy hol tartották e tanácskozást, hiszen a problé­mák annyira általánosak vol­tak, hogy az ott elhangzotta­kat népművelésünk egészére is vonatkoztathatjuk. Termé­szetesen a megrendezésért járó érdem a farkaslyukiakat illeti. A tanácskozáson részt vett és vitaindító előadást tar­tott Bíró Vera. a Művelődés- ügyi Minisztérium közműve­lődési főosztályának vezetője. Az ő előadásából, valamint a hozzászólásokból alakult ki az a kép, amely népművelőink gyakorlati munkájának napi problémáit tükrözte, felvázol­ta azt a társadalomformáló tevékenységet, amelynek alap­vető célja a Vili. pártkong­resszus útmutatása nyomán „a fejekben is felépíteni a szo­cializmust”. E tanácskozás gazdag anya­gából emelünk ki néhány gon­dolatot Korszerű szem'éíet Napjaink eredményes nép­művelési munkájához alap­vető feltétel a korszerű szem­lélet. Lehetetlenség a jó nép­művelési munka, ha nem szá­molunk a technikának a kul­túra területén is tapasztalt óriási előretörésével. Ä rádió, a televízió, a magnó, a lemez­játszó, a vetítőgép ma már otthonok tartozéka lett, min­denütt jelen van a mozi, és általában a technika eredmé­nyei révén minden művelő­dési lehetőség elérhető. Át kell hát formálnunk szemlé­letünket, felül kell vizsgálni a népművelésről eddig kiala­kított elkénzeléseket, és bizo­nyos mértékig új szemlélettel kell munkához kezdenünk. Természetesen a technikai elő­retörés elismerése sem feled­tetheti velünk az embert, aki a népművelésnek is közép­pontjában áll, és akit a tech­nikának is szolgálnia kell. A falusi lakosság téli kultu­rális életének fellendítésére hasznos kezdeményezést való­sítanak meg az encsi járás­ban. A megyei tanács műve­lődésügyi osztályának javas­latára elhatározták, hogy az új esztendőben, a vasútvonal­tól távoleső, határmenti kis községekben egy-egy vasár­nap egésznapos kultúrműsort rendeznek. Ezekbe a falvak­ba a művelődési autón szál­lítják majd ki az öntevékeny művészeti csoportokat, a kiál­lítási anyagokat, előadókat, ! tékfUmeket és "vetítő beren­dezéseket. A borsodi vasárna­pokra gazdag programot állí­tottak össze. így például a gyermekek szórakoztatására rajzfilmeket vetítenek, mese- délelőttöket rendeznek. A fel­nőttek részére irodalmi mű­sort, , képkiállítást, a komoly zene megszerettetésére ismer­tetőket és kisebb klubhang­versenyeket tartanak, este pe­dig játékfilmeket vetítenek. A műsorban fellépnek az encsi írMnlmi cyírtnnd öc nedneó­gus zenekar taéjai. A Borsodi vasárnapokon a határmenti falvak dolgozói megvásárol­hatják a városi üzletekben megjelent könyveket is. A Borsodi vasárnapokat kísér­letképpen januárban 8—IC községben tartják meg. \ Borsodi vasárnapok rámel egész napos kultúrműsort tartanait az encsi járás Siaíármenti falvaiban — Tehát nincs más megoldás, mint­hogy a hátamra veszem a két méter magas ablakrámát és elhozom? — kér­dem ijedten. — Esetleg a boy-szolgálat elszállít­ja, de minden felelősség nélkül. Türelmesen megvártam a két hetet, s jelentkeztem az Üvegező Tröszt ille­tékes részlegénél, persze óvatosságból csak „simán”, ablakkeret nélkül. — Még mindig nincs üveg, esetleg a jövő héten. 41 ' ' ÜL Üvegezés - bonyodalmakkal T!==z. —--r Megvártam a jövő hetet, s mivel a boy-szolgálat éppen karácsonyfákat szállított, hátamra vettem az ablakke­retet. A Pintyő utcától egész a Kanári közig cipeltem nehéz terhemet. Ez ke­reken két és fél kilométernyi távolság. (Egy barátom azt mondta, örüljek, hogy nem a Kilián-délen lakom.) Amikor beállítottam az Üvegező Tröszthöz, a pénztáros kedvetlenül mondta: — Most sincs üveg, de talán az áru- kiadó tud valami megoldást. Szaladtam az árukiadóhoz, ö a rak­tároshoz utasított. A raktáros pedig az üvegezőkhöz. Elállt a lélegzetem, amikor meglát­tam az üvegezőt, aki ■ nem volt más, mint Janó bácsi. Az öreg, látva testi­lelki törődöttségemet, megsajnált. — No, majd kiemelünk valamit a háztájiból — mondta, s az egyik sa­rokba húzódott. Ott volt az ő ütött- kopott üveges ládája, amelyet annyi­A z üvegező régebben utcáról- utcára járt, s nagyokat kiál­tott: Itt az üveges __ Itt az ü veges! Ha valakinek foghíjas volt az ablaka, csak- kiszólt: jöjjön be jó ember, akad itt üvegezni való. Egész őszön át tekergettem a nya­kam: vajon talalkozom-e az üvegessel? Meglátom-e valamelyik utcasarkon? Ugyanis egy hivatlan szellő még a nyá­ron kárt csinált az ablakomban, ősz utóján, amikor nűvösebbek lettek az éjszakák, napokig töprengtem: ha nincs Janó bácsi, az üveges, mi itt a teendő? Egyáltalán hol üvegezik be az én ablak­rámámat, mi az eljárás, hová, kihez kell fordulnom? (Hej, de jó lenne e tárgykörben egy ismertető!) Valaki azt tanácsolta: menjek a ktsz-hez. Egy másik jóakaróm azt mondta, hogy keressem fel az Üvegező Tröszt ablaküveg kiszerelő részlegét. Felkerestem mind a két intézményt. Megnyugtattak: két héten belül nem lesz üveg. — És ha lesz — kérdem —:, akkor beüvegezik az ablakomat? — Esetleg — mondja valakj egyked­vűen. — Természetesen csak úgy, ha a kedves megrendelő (meg kell a szív­nek szakadni!) elhozza az ablaküve­get. — Kiszálló részlegük nincs? — kér­dem kétségbeesve. — Ugyan kérem, mit gondol?! A részlegbe bele tartozik az egész appa­rátus. Ezek között csak egy üvegező van. Ez az emberünk állandóan itt, bent dolgozik. Persze, ha ráér. kimegy a helyszínre is. De munkaidő alatt soha sem ér rá.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom