Észak-Magyarország, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-25 / 302. szám
íéetefc, 19*54. december SS, Eszakmagyatiorszäg 7 M<éécÓ& • «?e?«CCmc*C. M4KÜB9Í to mmmmm GYÁRFÁS IMRE: A Történelem országútién És ezek az idők jelenünkig ívelnek, már húsz esztendővel ezelőtt is oda mutatnak, ahol — a közben-közben történt hibák, botlások, téve- 'dések, bűnök és katasztrófák ellenére és után — éppen most járunk a Történelem országútiam Oda, ahol — idézve a könyv befejező mondatait — „az alapvető szocialista átalakulások lezajlása után az építömunka sok szempontból új korszaka veszi kezdetéit a társadalom szocialista jellegének minden oldalú, rendszeres fejlesztése, a sok helyütt még csak kereteiben és formáiban új társadalmi élet szocialista tartalmának kialakítása. A társadalmi tevékenység súlypontja a gyors, gyakran viharos átalakulásokról a mindennapos. mélvreásó gazdasági és kulturális munkára, a nép szocialista tudatának fejlesztésére tolódik át. Ebben a munkában kell minden téren érvényre juttatni a szocializmus magasabbrendűségét, bebizonyítani, hogy a szocialista rendszer jobb és szebb életet, nagyobb társadalmi biztonságot és szabadságot, magasabb kultúrát, mélyebb és bensőségesebb közösségi kapcsolatokat biztosít a társadalom tagjainak. Ezeknek a nagy emberi céloknak, reálisan megalapozott ideáloknak a. kiteljesedését készíti elő a magyar nép jövendő története.’' S tegyük hozzá a tudomány szavához: készítjük elő, valósítjuk meg — termelő és alkotó munkával, állampolgári és társadalmi tevékenységgel — mi magunk, az „egyszerű dolgozók”, akarva-akaratlanul. ösztönösen és tudatosan egyaránt (Természetesen: jobb. ha akarva, mint akaratlanul, jobb, há tudatos elszántsággal, mint vak ösztönösség- gel!...) Ennek a „sok szempontból új korszaknak** a magasáról érdemes, mert ihletű erőforrás — visszapillantani húsz évvel ezelőttre. Amikor például a nemzeti bizottságok egyszerű munkás. paraszt és dolgozó kisember tagjai — ismét Ady szavával élve — voltak „a nagyra- nőtt Krisztusok”: úgyszólván tapasztalatuk sem volt a közügyek intézésében, de józan, népi igazságérzetükre, szocialista vagy csak ösztönösen demokratikus gondolkodásukra támaszkodva, el akarták és el is tudták végezni a rájuk háruló rendkívüli, valóban történelmi feladatokat, mert addig ezerszer megtiport önbizalmuk, addig többnyire semmibe sem vett cselekvőképességük szabadon fellélegezhetett és kibontakozhatott... Csupán rendkívüli módon elfogult, szűk körben és tévesen, elhirtelen- kedve általánosító „felnőttek” juthatnak olyan következtetésre, hogy a „mai ifjúságnak”, úgynevezett „megedződése” érdekében, „végig kellene járnia azt az utat, amelyet mi megtettünk, hadd tudják meg. mit és hogyan kell megbecsülniük”!... — Nem, ne járják végig, elölről kezdve, még nagyrészt felemelő utolsó húsz éves szakaszában sem (hiszen ez a „megismétlés” amúgy is lehetetlen!), a Történelem országútiét! Van más módja is 3 „megedződésnek”. Ismerjék meg a múltat, tanulmányozzák, keltsék életre gondolatilag a történelmet. Annak, aki a jelenben altar jó ágyat vetni a jövő magvainák — s fiatalságunk jórésze ezt akarja is és teszi is —, annak ismernie kell a múltat s elsősorban a meg szinte eleven fél-múltat, a Ma közvetlen előzményeit! ... — így és csakis így válik valósággá mindaz* ami Adynak még csupán álma lehetett a történelmet formáló, a korszakos feladatok magasára érlelődő emberekről, — a „nagyranőtt Krisztusokról”: .; ;.. az emberszívben mind tisztábbak, Boldogabbak, kedvesebbek a lángok, S miket teremt a vágyó ember. Egyre szebbek az új és új világok... .'.2 Egy lesz majd millió világból, De ez az egy minden örömmel teljes, S ez a szegény Siralom-Völgye Mindenkinek kedves, jó lakóhely lesz. ilyen szokatlan körülmények* között is, öröm régi ismerős-} sei találkozni. — Igen kellemesen csalód-* tani Önben, ön úriember —* locsogott tovább —, igazán < jólesett, és sok bizakodással* tölt el, hogy felkeresett, s meg-}} osztotta karácsonyesti magá-T nyomat, — fecsegett bizalmas-* kodva tovább, miközben rendőrtiszt kiköpogott a cella-* ajtón. Az őr belépett. — Hát még egyszer nagyon}} örültem — kezdte Zaránd, s« kézfogásra nyújtotta jobbját.} A tiszt meghökkenve nézett« rá, majd összekulcsolta karjátl a mellén: 4 — Végeztem! Vigye cellájá-1 ha az őrizetest! — szólt a} rendőrnek. — Vigyázz! — vezényelt aj rendőr, miközben a tiszt elhagyta a cellát anélkül, hogy. 4 fogolyra nézett volna. Zaránd értetlenül bámult} kezére, amely ott meredt ai levegőben. X ::: Karácsony van, Krisztusok járnak, Nagy hadakban és nagyranőtt Krisztusoki Zengjen a dalod, szent Forrongás, S te nagy Egy-Világ, zengjen a himnuszod! iuiMimimmiiHmnmHiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiimimiimmummmiiiiiiiiiiiMiiimimiuMiimiMiMiiiiiiiiimiiuiiiii!iiiimiiimiu!i leledy Gyula rajza. A rendőrtiszt délután, pontosan két órakor jelentkezett a főkapitányság vezetőjénél. A főkapitány már köpenyben volt, derékszíját csatolta. Sietett haza családjához. A szol- gálatátvétel hivatalos formaságai után kellemes ünnepeket kívántak egymásnak, s a főkapitány távozott. A rendőrtiszt végigjárta az üres, kihalt , folyosókat. Mindenki hazament már. Karácsony következett 1945. december huszonnegyedikének délutánja volt. Csak a központi ügyeiden üldögéltek a szolgálatosok. A tiszt beült a központi ügyeletes tiszt szobájába. Nézett ki az ablakon, figyelte a csomagokkal siető embereket, és gondolataiban visszakalandozott az egy év előtti karácsonyra. Pontosan karácsony előnapján, a délutáni órákban érkezett Buchenwaldba. És amikor a szabad emberek a .karácsonyi vacsora után nyugovóra tértek, vagy a vallásosabbak éjféli misére menteit, akkor húzta magára a csíkos rabruhát a láger raktárában. Aztán végigfutott gondolatban a lágerétól sok szomorú, nyomorúságos emlékén, hosszan elidőzött gondolataiban egy igen érdekes élménynél, Berlin elesténél, amelynek akaratán kívül tanúja volt. Mint a Sachsenhausen láger frissen felszabadított foglya látta égni a fasiszta fővárost, látta összeomlani a gyilkos hadigépezetet, a lib'cri államot. Aztán itthoni emlékek gomolyogtak elő, és a legfrissebb élmény: a rend ói-tiszti kinevezés. Az ablak üvegében megnézte magát. Arca még s-'vány, beesett, a büntetőszázad és a lágerétól nyoma lassan múlik. Ruhája eléggé szedetl-vedelt. Nadrágja hajdani katonanadrág, zubbonyát valami eldobott német katonazubbony posztójából szabták. De az alhadnagyi rangjelzés, az arany sávon ezüst csillag fényesen ragyogott. Sokan, a régi rangfokozatokra emlékezve, „zászlós úr”-nak szólították’. Mások meg a „fogalmazó úr” rangot előlegezték neki. Hosszan elgondolkodott rendőrtiszti szolgálatán. Ez volt az első olyan ügyeleti szolgálata, ami ünnepre esett. Most huszonnégy órára ő a legfőbb rendőrhatóság a megyeben, az ő kezében van a közbiztonság. Szokatlanul furcsa érzés, különösen, ha visszagondol az egy év előtti karácsonyra és arra a sok-sok, egy életre felejthetetlen élményre, amitől ez az es-tóndő terhes. ** tböngészte az aszA talára rakott ira- tolcat. Többségében unalmas, semmitmondó jelentések. Éseménylelenség áradt belőlük, ünnep előtti hangulat.. Aztán a foglyok nyilvántartását vette elő. Az utasítás szerint meg is. kell néznie a fogdát, a foglyokat. Böngészgette a már korábban szabadult őrizetesek adatait. Karácsony éjszakájára kevesen voltak. Aztán egy néven .megakadt a szeme. Zaránd Frigyesnek hívták az örizelest, akit már korábban • elítéltek, de most kihallgatás ’ Végett kísérték át néhány napra, Zaránd Frigyes. Világosan látta maga előtt, és ha az elegáns. őszülő halánlékú századosra gondolt, azonnal asszo- ciálódtak agyában a betonnal bélelt pincék, a bebörtönzött bányászok, a büntető századba hurcolt üveggyári munkások, sorozatos kegyetlenségek képei. Zaránd Frigyes hajdani jegyzéséé! Írnok, 1 írt9-ben be- zupált Horthy-tiszt ugyanis körzeti hadiüzemi parancsnok volt a felszabadulás előtt a rendőrtiszt szülőfalujában. Hihetetlenül kegyetlen ember volt. Nem egy bányász hat hetet töltött villalakásának hideg, betonos pincéjében, ahonnan csak 8 órára jöhetett ki Papon La, csendőrkisérettól az J n., 1 - I gondolunk rá, sokszor észre sem > n:tuan I jgen vesszük, pedig rajta, járunk, Jelünk, mozgunk, alkotunk, tevékenykedünk: > a Történelem országútján __ Nap nap után J telik; végezzük megszokott, kiszabott teendőinket: étkezünk, szórakozunk', beszélgetünk, 'műveljük magunkat. Látszólag „semmi különösebb nem történik”, — és mégis! A sok '„jelentéktelen aoróság” egyetlen összefüggő ,eseménysorrá egészül, s a hosszú téli estéken 'elmélkedő — gondolkodó embernek egyszerre }csak felrémlik: nem mellette zúgott el a Tör- 'ténelem, hanem vele. Ö is benne volt. a maga }lds életével, ügyével, bajával; ö is formálta, 'tett hozzá egy-egy téglát munkájával, gondolataival . .. > Kiváltképpen így' érezzük esztendők fordulásán, december végeidé, amikor elköszönö- >ben az ó-év. s már-már itt kopogtat, kéri Ja maga helyét az új... S minden közelmúlt- 'belinél inkább most, amidőn az 1964-ik esz- Jtendő fordul a következőbe: húszéves fordulója ez a régi, az „ezeréves”, az úri Magyar- Jország halálának és az új, az ifjú, a népi »Magyarország születésének... Ily módon J vagyunk ma mindnyájan — ha hű fiai va> gyünk — ennek az új hazának fiai. Korlár- ' sale, — tagjai egv átfogó, a családi, a szak- >társi, a baráti közösségnél hatalmasabb ará- 'nyú és erejű kapcsolatnak. > * ► „A História talán ránk taposhat. ' De mi itt bent tápláljuk a tüzet, ► És égetünk mindent, mi régi, poshadt. J Jöhet akármi romlás, összeomlás, , Nekünk mindegy: ide nem jöhet rosszabb. ► A Föld mozog, én ifjú feleim, J S mi rátesszük lábunk a magyar rögre » És esküszünk: mozdulni fog ez is. J S minden mostanit jobbal pótolunk. ► Vagy minden r>ész itt, ámen, mindörökre’’ ►—írta 1913-ban, csakugyan „véres panorámák ^tavaszán”, az egyszerre ünnepélyes és döbbenetes szavakat — gondolatokat Ady Endre. ►„itt élned — halnod kell”-jét annak a nemzedéknek, annak a haladó magyarságnak, tamely már akkor — rólunk álmodott, a mi ► szabad országunk előkészítő jós igéit harsogná zta. * ötvennél is több esztendő telt azóta, s £ bizony, a História ránk taposott nem egyszer ► (még a lényegileg más utolsó két évtizedben ► is!), de el soha sem taposott. Voltak mindig. £akik táplálták a tüzet, égették a régit, a pos► hadtat, rátették lábukat a magyar rögre, meg- ►mozditották azt, és jobbal pótoltak minden ► avultat, visszahúzót... Megmaradt, felnőtt és ^megnőtt a nép, méltó kortársaként e — kivált ►közepe-tájától — nagyszerű századnak ... ► * ► 7 , ... 7 mellett érdemes belelj A verseskötet lapozni a Történelem ► nagy könyvébe is, mely szintén a mi igazunkat szemlélteti, fejtegeti. Nem a költő láto► másával, drámai képeivel, hanem a tudomány ►higgadt éi-veivel. De még ezek a „higgadt érövek” is átforrósodnak és szinte szárnyalni ► kezdenek a „nagy könyv” záró fejezetében: ► a magyar népi demokrácia történetét összefoglaló, értékelő lapokon. \ A Történelem nagy könyve kifejezést itt ► a szó eredeti és valóságos jelentésében értjük. I Arra a kétkötetes, nagyalakú kiadványra ► (illetve záró fejezetére) gondolunk, mely ► Magyarország története címmel az idei ün- jjneni könyvhétre jelent meg, népünk igazi ►történetének marxista—leninista szellemű és rmod szerű, népszerűén tudományos formájú ► első teljes összefoglalásaként. ► Tudvalevő, hogy' a felszabadító szovjet hadsereg egy'ségei 1944 szeptember végén lépték ► át hazánk határait. Nos, húsz esztendővel képsebb, ez év szeptember végétől számosán újít► ják fel, gyűjtik össze a nagy idők emlékeit. ► Mert nagy idők voltak ezek, — ahogyan ► (kivált az ifjabbak és a gyerekek számára, ^akiknek már ez is „letűnt korszak”, „tananyag” csupán), a történelemkönyv is szemlélteti: a népi demokrácia megszületésének, ►megszilárdulásának, a szocialista átalakulásinak és a szocializmus építésének korszaka... aknához, földalatti munkára. Az aknából kijövet újra csendőr várta. Több tucat bányász és üveggyárista került. Zaránd Frigyes ás besúgói révén halálra ítélt büntetőszázadokba, enyhébb esetben internáló táborba. Büszkén hirdette antiszemita felfogását, de \'astag sápot húzott a gyűlölt zsidó bányatulajdonosoktól. Sőt, még akkor is félretette felfogását, amikor az egyik bányatulajdonos lánya sült libamájat vitt hozzá, és a lány igen szemrevaló volt. Utána aztán az egész családot elvitette, s pechére egyedül erőszakának áldozata tért vissza. Hát ilyen ember volt Zaránd Frigyes. És elögomolyogtak a személyes élmények is. 1942-ben Zaránd mint gyanús elemet olbocsáttatta akkori munkahelyéről, a. hánya lakatosüzeméből. Amikor elhelyezkedett az iparvasút fűtőházában, onnan is elküldette. Rövid idő alatt körzete minden hadiüzeméből kitiltotta, majd 1942. nyarán csendőr kísérte kihallgatásra a hadiüzemi parancsnokságra. Ipari kémkedéssel gyanúsította Zaránd. Öt is, barátját is, aki lakatos tanuló volt, és egy napszámost. A napszámosnak nem volt sok köze a két bányalakatoshoz, de Rosenfeldnek hívták, s ez Zarándnál elég ok volt arra, hogy néhány napot mindhárman a csendőrségi fogdában, illetve az ő pincéjében töltsenek. Á fogdaügyeletes rendőrtiszthelyettes katonásan jelentkezett a tiszt előtt. Jelentést tett a foglyok létszámáról, meg amiről ilyenkor szokás. A rendőrtiszt egy üres cellába ment és Zarándot hivatta. A rendőr előállította. — Zászlós úr, Zaránd Frigyes volt magyar királyi honvédszázados, jelenleg rendőrségi őrizetes tisztelettel jelentkezik, — jelentette katonásan a fogoly. A tiszt egy kézmozdulattal kiküldte a rendőrt. — Nem kellett volna bemutatkoznia, Zaránd! Felesleges. Ismerjük mi egymást! — Elnézést kérek, nem emlékszem. — Felfrissítsem emlékezetét? Nyissa ki szemét, nézzen meg! Még most sem emlékszik? — De, most már igen. . emlékszem önre, s most, hogy már ön is katona, meg kell, hogy értse, parancsra cselekedtem mindent. ^A rendőrtiszt nehezen türtőztette magát. Keze ökölbe randult. Mintegy három lépésről szembe Zaránddal. I jesztően megnőtt a I fogoly feje. Az g erős áll, a viszonylag fiatalon , , fehérre vált hálán lek falnngyságnyira nőtt a rendőrtiszt szemében, s az óriásivá vált keskeny ajkakon mintha gúnyos mosoly játszott volna. A kép elhalványult. Egy kakaslollas csendőr foglalta el helyét: Tatray csendörszakasz- vezeto, amint hajnalban ki- lángatja 1942, áprilisában az agyból és a kocsiút szélén kíséri végig a községen a hadiüzemi parancsnoksággá kinevezett villához ... Aztán két csendőr kísér a bevonulási központhoz egy bányatisztviselőt, akit Zaránd két besúgójának. Cimbalmos gépmesternek és Orbos mérnöknek iiidíiv anyára büntetőszázadba küldött. E képet gyorsan fekete-ruhás özvegy arca váltja: a bevonultatott. tisztviselő feleségéé .. 1942. február. Az iparvasút mozdonyjavító műhelyének művezetője tehetetlenül tárja szét karját: — Nagyon sajnálom magát, de itt a munkakönyvé. Menjen gyor- •‘-an, ne is lássa senki, hogy meg itt van . . . Nem, nem a munkájával van baj. de tudja suttogóra fogta hangját, pedig csak kelten voltak a picike irodában —- Zaránd százados úr szigorúan megparancsolta ... A fűtőház picike } kéménye óriásira nőtt. A fe- < lcete vaslemezt szögletes vö-} rös téglák váltották fel és a < feketén gomolygó füstnek } émelyítő a szaga: Buchen-« wald. Megfagyott hulla-halmok | a krematórium előtt... Hó-j bői kiálló fagyott hulla-dara-} bök, egykori aknaszedö bünte-< tőszázadok tagjainak tetemei} Ukrajna mezőin ... * ... Parancsra tette!... Ez* ; is azt mondja!... Mind azt} mondja. Körmei már tényé-* lébe vájtak. A fogoly felé in-} dúlt. Zaránd szemében re-* műiét tükröződött, amint a} tiszt tekintetét meglátta. Tud-* ta, hogy 1945. karácsonyán} ’ nem várhat segítséget ebben a* cellában senkitől. } A rendőrtiszt hirtelen meg-* ’ állt. } — Ne féljen! Nem bántom.* ■ Mi nem vagyunk olyanok,} • mint maguk. * 1 — Üljön tó! Itt egy ciga-} ■ retta, gyújtson rá! • Zaránd megkönnyebbült: < — Látom, nem haragszik,* • hiszen azért maga más, mint* a többi, s igazán örülök, hogy} . felkeresett. Történt, ami tör-* tént, földiek vagyunk ... } — Idefigyeljen, Zaránd! —< ; gyűrte le nacynehezen indu-J • latát a rendőrtiszt. — Maga* • itt összevissza hazudozik, pa-J • rancsra hivatkozik gyáva mó-< ■ dón, s szűköl, fél, hogy meg-* , feledkezem1 magamról és be-< ■ húzok magának egyet, mint* maguk tették. Megérdemelné!* Ne szóljon közbe, most én be-} . szélek! Mint. volt katonatiszt* igazán tudhatná, hogy a fo-} golynak tartania kell a szá-< ; .iát, ha a tiszt szól hozzá ...} . Maga régebben nem hivatko-* • zott parancsra! Akkor mindent} ■ egyes szám első személyben* t mondott, rendelt. Parancsolt!} . Ejnye-ejnye, de megváltozott.* . A százados úrból igen hamar} . gerinctelen jegyzőségi irno-< . kocska lett újra, akinek min-} . denki csak parancsol. Sze-< . gény áldozat... De engem} már néni lehet ezzel a mesé-< [ vei megetetni, az a világ már} elmúlt. Igazán sajnálom, hogy* . nem lehettem ott a népbíró-} . sági tárgyalásán, amikor ti-* zenkét évet kapott. Szerintem} . olcsón megúszta. Ha jól visel-* kedik, egy részét majd elen-} . gedik. Nem lehettem ott, mert* 1 még nem értem haza onnan,* . ahová nagyrészt a maga jó-} voltából kerültem. Amikor az< előbb vigyázzba vágta magát} , előttem, eszembe jutott, hogy* , a csendőr hogy kísért maga} . elé. Emlékezzék csalt!... < S a rendőrtiszt sorolni kezd-* - te Zaránd Frigyes bűneit.* 5 Hosszú ideig tartott a felsoro-} . lás, egészen lázba jött. Szinte* szónokolt. S miközben beszélt,} , hangja egyre patetikusabbá* , vált. Talán érthető is. Az első} J szabad karácsony volt. s első* ! alkalommal találkozott, mint] a néphatalom képviselője, sze-* ^ mélyes, kínzó ellenségével. * Z aránd tévedett. Nem volt más, mint a többi kom- , munista rendőrtiszt. De más volt , és valamennyien mások voltak, mint a fasiszta .Horthy- , tisztek. Nem egyszerűen az volt a helyzet, hogy „egyszer lenn, egyszer fenn”, fordult a kerék és a volt bányalakatos- ból rendőrtiszt. a volt hadi- üzemi parancsnokból pedig fogoly lett. Ök ketten a cellában egy visszafordíthatatlan történelmi változás szimbólumai vol- : tak. Valamit Zaránd is megér- zett ebből, mert a . hosszú beszéd alatt mind nyugodtabb lett, és újabb cigarettát kért. : Hosszú ideig szótlanul üllek a priccsen, elgondolkozva fújták a Magyar cigaretta füst- ■ jót. Aztán nevek kerültek szóba. Bányászok, gyáristák, akik megjárták a poklokat, s akik vissza sem tértek, A beszélgetés mind akadozóbb lett. Nem volt már mit beszélni ezzel a figurával. De az vérszemet . kapott, és olyasmiről kezdett ■fecsegni, hogy mindig, még
