Észak-Magyarország, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1964-12-25 / 302. szám
I HI mmmMMmmammmmm Világ proleláriai, egyesüljelek? A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MÍG VEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA sifsj----------------- ------------------- ---------------- --------------------------------"}*!► X X. évfolyam, 303. szám Ára I forint Péntek, 1904. december 25. KARÁCSONYTÓL KARÁCSONYIG .4 felnőtt számára már csak ritka esetben melepetés a zöld fenyő alatti, ajándék. Legtöbbünk számára az a legnagyobb öröm, amit másnak szerezhetünk. És ezen túlmenően a Ma embere másnak is örül, valami más is eszébe jut a karácsonyi ünnepi hangulatban, mert nemcsak a. zöld fenyő alá tekint, gondolatai túl szárnyalnak e kis körön. Gondolatban kissé ízlelgetni próbáljuk eljövendő karácsonyok ígéretét, és visszapillantunk arra, hogy mi minden történt, mi minden változott, mi hozott örömet, gyarapodást az elmúlt karácsonytól. Vajon mi elevenedik fel az idén a szocialista brigádvezető, a művész, a termelőszövetkezeti elnök karácsonyi visszapillantásában? Az újságíró, aki erre kér választ, nem várhat egészet, csak töredéket, s az olvasó se várjon statisztikát, számvetést, mert e három visszapillantás csak vázlat, összegezve is csak annyi, mint egy csepp a tengerből. Vallomás a brigádról — Az írás nem kenyerünk. Nehezen szánja rá magát bármelyikünk a tollforgatásr.v Egymást megértjük mi már félszavakból, egy-egy szemvillanásból is. De ha tudván tudjuk, hogy mások is elolvassák majd, amit papírra vetünk, akkor már nehezebben formálódnak gondolataink. Érezzük mi azt, amit mondani akarunk, csak kissé sokáig tart, mig szép ruhába öltöztetjük a gondolatokat. De azért vezetjük hűségesen a brigádnaplót. Magunknak is érdekes hónapok múlva visszalapozni benne... Ilyesféleképpen fejtette ki Szegedi Gyula, a Diósgyőri Gépgyárban dolgozó egyik szocialista ifjúsági brigád vezetője azt, hogy nehéznek tartja munkájukról, életükről, szórakozásaikról, örömeikről beszélni. „Hisz nincsen abban semmi különös, amit mi csinálunk” — mondogatta többször is. összeszokó!t, elválaszthatatlan munkatársak, barátok ők hatan, az biztos. Néhányan már 1952 óta együtt dolgoznak. Három eve alakítottak brigádot, és kétszer nyerték él a szocialista címet. Az idén fogják harmadszor megszerezni a zászlót. Még nem volt értékelés, de ez már biztosnak látszik, hiszen teljesítettek minden feltételt. Exportra dolgoznak, a CSZ —2 gépsor szerelésén. Nemrégen adták át a másodikat, sohasem kaptak még reklamációt. Amikor először befejezték a szerelést, nagyon jó érzés volt. Mintha közösen neveltek volna fel egy gyereket, aki immár révbe ért... Egy- egy jól sikerült munkanap után megisznak egy-két pohár sört. Olyankor meghányják- vetik gondjaikat. Mert persze, van az is. Amin tudnak, segítenek őlc maguk. Lukovics György például házat épített nyáron. Mi sem természetesebb, hogy kérés nélkül is kivonullak mind a hatan segíteni. Ha kirándulni mennek, vagy színházba, viszik a feleségeket is. De odabenn, az üzemben is olyanok ők már, mint egy szép számú, összetartó család, amely csupa férfi tagból áll. Akik összedugják a ÉSS2 fejüket, ha baj van valahol,jenkik szó nélkül látnak hozzá, ha sürgős munka van, de haSjN tréfálni, ugratni kell valakit,|p akkor is az elsők között van-M nak. „Belevaló”, mai emberek.*. Csak úgy „mellékesen” azt is|pj megemlíti Szegedi Gyula, hogy“ hárman párttagok, s van kétj§ KISZ-tag is a brigádban. AjyS hatodik nemrég „öregedett ki”gg az ifjúsági szervezetből. — A karácsonyt a csalá-i dunkkal töltjük, de Szilvesz-jyü térkor együtt leszünk, ezt már||g jóelőre megbeszéltük. Közösenpf, akarjuk köszönteni az új esz-' tendőt. A negyedik közös1 évünket. (gy. k.) Egy a sok közül Mezőnyárádi változások Alig tizoldalas, szürke fedelű esztendő. Tavasszal még csokis füzet. Olyan, mint kislányom irkája, de aki felüli) s végigolvassa, úgy érzi, érettségi dolgozatot olvasott. - A szerző: Molnár Károly tsz- clnök. De nemcsak az ö. hanem az egész mezőnyárádi 17? Élet. Termelőszövetkezel érettségijéről tanúskodik ez a. dolgozat, amely most karácsony előtt jutott el a megye termelőszövetkezeteibe, s arról szól, arra tanít, hogyan lehet egy holdon 27 mássá búzát termelni. — Az elmúlt karácsonykor már szépen zöldellt ez a búzádé akkor még csak néhányan hittük, hogy ilyen bőségesen fizeti majd vissza a fáradozást — emlékezik vissza az elnök. — Idegesek, nyugtalanok voltunk, most egy esztendeje. Hiába volt minden eddiginél magasabb az a 26 forint, amit munkaegységenként fizetni tudtunk, mégis nyugtalanított az öt vagonnui vetömagkölcsön. Meg aztán több mint tíz esztendeje működik a termelőszövetkezet községünkben, és azóta sem sikerült megszilárdítani, azóta is évről-évre gondokkal, bajokkal küzködtünk. És ezek után jött az 19ti4-es dálkoztak a járásban, amikoi az eddigi ..sereghajtók'’ egyike, a mezőnyárádi Új Élet Termelőszövetkezet végezte be elsőnek a tavaszi vetési munkákat. Aratáskor már a.z lett volna a meglepetés, ha őket előzte volna meg valaki. — Hogyan lettek utolsókból az elsők? Hosszú lenne erre megadni, a szakszerű, a. szabályos választ. Elégedjünk meg azzal, amit röviden így fogalmazóit meg az elnök: ..Azt csináltuk, amit kell. amit már eddig is kellett volna.” Nemcsak a vetömagkölcsönt fizették vissza, nemcsak szerződéseiknek tettek eleget, de terven felül is adtak 12 vagon kenyérgabonát az országnak. És most nyugodtan várnak a zárszámadásra, amelyen .az elmúlt esztendeinél vagy liz forinttal osztanak többet munkaegységenként, s nem adósságot, hanem tartalékokat, az elmúlt esztendőnél is jobban, gondosabban művelt, földeket, gyönyörűen zöldeUö vetéseket visznek át az új esztendőbe, amelyben már mindenki bízik Mczőnyárádon. (p. s.) A HATÁRON Falvainlilian városainkban sok új iskolát avattunk az Idén. Az ifjúságunknak, gyermekeinknek adott legszebb ilyen ajándékok egyike: Miskolcon, a Miklós utcában épült ipari szakközéph ' íidrolü A betonút szélén nemzeti színűre festett oszlop, rajta népköztársaságunk címere. Kissé ar’-ébb a sorompó — és azon túl szomszédjaink. .. Ki tudja számát annak, hány ember emlékezetében él ez a megkapó kép. Hiszen, aki átlépi országunk határát, különösen az, ki első ízben — abban átvillan a gondolat: külföldön vagyok! Az idén bizony nagyon sokan túljutottak áz emblémás oszlopokon. Sok-sok ember előtt lendült magasba a határállomások nemzeti színűre festett sorompója. Ha valamilyen számvetést csinálnánk erről, biztos többszöröse lenne az „összesen” rovatba jegyzett adat a tavalyinak. Tózsa István, a miskolci IBUSZ iroda vezetője arról beszélt, hogy valóságos népvándorlást bonyolítottak le az idén. Különösen Csehszlovákiába és Lengyelországba utaztak sokan. Persze más országokban sem volt ritkaság a ,.H” jelzésű gépkocsi és a magyar beszéd. A fiatalság nagyobb részben a KISZ gondozásában levő Expressz utazási iroda programjának megfelelő társasutazáson vett részt. Szocsitól a francia tengerpartig minden felé. Volt, aki Tokiót is láthatta... Valahányszor világjárásról hallok, nemcsak' az a nyüzsgés elevenedik fel emlékezetemben, amely immár természetes velejárója a határállomásainknak, hanem egy találó jelmondatra emlékszem. Lipcsében olvastam, eg^ tavaszi vásáron: Aki többet lát, az többet tud! 1964-ben hazánkból sok ezer ember járt külföldön... *•« Rá •— .« SZEBB, MINT PÁRIZS Emberi gyengeség, hogy időnként megpróbálunk hasonlatot keresni ahhoz, ami maga a hasonlat: Ha- például a fenséggel végtelenkedő tengerről akarunk szólni, akkor az „olyan, mint a...” Pedig nem olyan, akármi is következik ezután. Mert az maga a tenger. És ha egy emberről szólunk, aki a bennünket ölelő világ minden mozdulására érzékeny lélekkel rezonál, ennek a hatására vívódik, küzd és most azt mondja: „nyugodt vagyok”, ennek a roppant sűrűségű, látszólagos ellentmondásnak az illusztrálásához is fölösleges lenne minden hasonlat-keresés. Ez maga a festő, aki hittel dolgozik. Aki most úgy érzi: sikerült tökéletesebbé tennie mondanivalójának megjelenítési módját, vagy ami majdnem ugyanaz: többet tud megláttatni a világból. „Nyugodt vagyok”. Hogy ez a rövid kijelentés éppen most, ennek az évnek a végén ért jogossá, véletlen. Hogy egyáltalán jogossá ért, a céltudatos munka egyenes következménye. Súlyát jellemzi, hogy a festő, Lukovszky László ezt említette az év legszebb, legmaradandóbb élményeként Egyébként ennek az évnek a tarsolyában egy párizsi út és több kiállítás is szerepel. Az említett nyugodtság Lukovszky megfogalmazásában körülbelül így hangzik: — A hagyományos világ . megváltozott, és nekünk ez a , szimpatikusán változott új világ sugallja az ambíciót- Természetes, hogy a nem hagyományos világ' kifejezésére. nem : használhatjuk a hagyományos ; eszközöket. Újakat kell találnunk. Ügy érzem, hogy az el- . múlt évi munkám termésének . jelentős részét nyugodtan vehetem elő és nézhetem meg. Az első év volt, amikor önmagam kedvére dolgozhattam, a szakmai becsvágy sarltalása és , sajátos alapállásom kívánalma : szerint. És talán sikerüli, sikerült valamit elérnem. Nem arról van szó, hogy pontot tettem a mondat végére, éppen ellenkezőleg: elkezdtem a mondatot, leírtam a nagybetűt... És ez sokkal szebb, mint Párizs Az egyik nagy' méretű képet elveszi a fal mellől és „arccal” kifelé fordítja. Rámutat. Egy, az elmúlt év terméséből. Kis ideig nézzük, majd visszaállítja eredeti helyére. — A következő évek munkája sokkal nehezebb lesz. Elkezdtem valamit, amit jónak tartok. Nyugodt vagyok. Ezt mondta az év legnagyobb élményének. (P. t.)
