Észak-Magyarország, 1964. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1964-12-01 / 281. szám

2 ESZAKMAGYAItORSZAG Kedd, 1964. december 1. A bel^a cjtőerniő§«k eHakarodtak Kongóból De Gaulle ma fogadja Csombét A Kongóból érkezett leg­újabb hírügynökségi jelenté­sek arról tájékoztatnak, hogy a szabadságharcosok szilárdan tartják magukat, sőt az utóbbi időben jelentősebb katonai si­kerekre is szert tettek. A harcokban jelenleg már nem vesznek részt a belga ej­tőernyősök, mert — mint is­meretes — a nemzetközi köz­vélemény határozott fellépése meghátrálásra kényszerítette Brüsszelt. Vasárnap amerikai katonai repülőgépeken a belga katonaságot elszállították Kongóból. Az ejtőernyősök Ascension-sziget útbaejtésé- vel kedden érkeznek vissza a brüsszeli katonai repülőtérre. Stanleyville térségében je­lenleg Csombénak körülbelül ezer katonája tartózkodik, kö­zöttük 200—300 zsoldos. A sza­badságharcosok szívósan küz­denek, hogy visszahódítsák az átmenetileg elvesztett terüle­teket és — mint a hírügynök­ségek elmondják — megszáll­va tartják Stanleyville repü­lőtere*. A város belsejében is harcok vannak. Az ország más vidékein a szétszórt felkelők is­mét gyülekeznek és mindin­kább kiszélesítik az ellenőrzé­sük alatt álló területeket. A Reuter-hírügynökség becslése szerint a felkelők 400 ezer négyzetkilométernyi területet tudhatnak magukénak és a jö- vőben is igen elkeseredett har­cokra lehet számítani. Csombét, aki hétfőn reggel Párizsba érkezett, a francia köztársasági elnök ma délután fogadja A kongói hazafiak hóhérának megjelenése Pá­rizsban felháborodást váltott ki a francia közvéleményben. Csőmbe fogadása a francia el­nöki palotában — hangoztatja az Humanité — kihívás a francia nép ellen. Franciaor­szág becsülete, a francia—af­rikai kapcsolatok jövője azt követeli, hogy mindenki tu­domására hozzuk, szégyenle­tesnek tartjuk Lumumba gyil­kosának jelenlétét Franciaor­szágban. Hasonló értelmű nyilatko­zatban tiltakoztak Csőmbe lá­togatása ellen a francia ifjú­ság különböző szervezetei is. Laonyltí Brezsnyev fogadta a guinsai párt­ós fcermá^ilfdötfséget Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának első titkára hétfőn fogadta a Guineái Köztársaság párt- és kormányküldöttségét, élén Le­on Makával, a Guineái De­mokrata Párt politikai bizott­ságának tagjával. A megbeszé­lésen Borisz Ponomarjov, az SZKP Központi Bizottságának titkára is részt vett. Megvita­tásra került az SZKP és a Guineái Demokrata Párt, va­lamint a Szovjetunió és Gui­nea kapcsolatainak továbbfej­lesztése. A küldöttség átnyúj­totta Leonyid Brezsnyevnek Sekou Toure elnök személyes üzenetét. jának elszabotálását tervezik. A tartományi autonómia meg­valósítása ugyanis azt jelente­né, hogy több közép-olaszor­szági, tartományban a kom­munisták jutnának vezető sze­rephez. Longo hangoztatta: kudarc vár a kommunistaellenesség kísértettnek feltámasztására irányuló minden próbálkozás­ra. lefielőséar O^as^ors&áglbaii Először van _ egy baloldali többség kialakítására Luigi Longo, az OKP főtit­kára vasárnap beszédet mon­dott Genovában a Kommunis­ta Párt választási győzelmének alkalmából rendezett tömeg­gyűlésen. A párt az északolasz kikötővárosban az előző köz­ségtanácsi választásokhoz ké­pest 5,5 százalékkal, a tavalyi képviselőválasztásokhoz ké­pest másfél százalékkal növel­te szavazatainak számát, míg a kereszténydemokraták és szövetségeseik súlyos veresé­get szenvedtek. A kommunista szavazatnye­rés az olasz politikai élet leg­fontosabb jelensége, mivel új helyzetet teremt — mondotta. Ez az új helyzet azt jelenti, hogy a kereszténydemokra­ta Mól balm, álló munkásnár- tok a szavazatoknak 48 száza­lékával rendelkeznek. Először van potenciális lehetőség Olaszországban egy baloldali többség kialakítására. 5 s ♦ í ! AzEMSZ Majdnem két évtized le­forgása alatt, a világban végbement történelmi vál­tozásokat, a nemzetközi erő­viszonyok módosulását tük­rözve, az ENSZ is nagy át­alakuláson ment át. Az ENSZ az utóbbi évek­ben számos olyan határoza­tot hozott, amely rendkívül pozitívnak mondható. Ki­mondotta az általános és teljes leszerelés szükségessé­gét, állást foglalt a gyarma­ti rendszer végleges felszá­molása mellett. Az ENSZ működésében megmutatko­zik a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás melleit élésének el­ve, ennek a világtörténelmi jelentőségű elvnek az elis­merése és gyakorlati szolgá­lata is. Ha végiglapozzuk a most megnyíló ülésszak napirend­jét, egész sor oiyau javas­latot találunk, amelyeknek elfogadása csak még jobban bizonyíthatja a világszerve­zet növekvő szerepét a béke megvédésében, a haladás szolgálatában. Mindezek mellett látnunk kell, hogy az ENSZ még sok­kal adósa az emberiségnek. Azt is észre kell vennünk, hogy sajnos még ma is nem egyszer az ENSZ kék lobo­gója alá rejtik ncpcllenes tetteiket egyes imperiaűatsi hatalmak. Kongóban w* ENSZ beavatkozása nem a* emberiség egyetemes érde­keit, vagy a kongói nép ér­dekeit, hanem a külföldi monopóliumokét szolgálta. A legújabb kongói események bizonyították: A Szovjetunió és a többi szocialista or*' szág álláspontja erkölcsileg is, jogilag is megalapozott volt, az Egyesült Államok hi­ába, szónokol szemforgató módon az ENSZ pénzügyi válságáról, amelyet az ame­rikai küldöttség szerint a* okozott volna, hogy a Szov­jetunió és a szocialista álla mok nem hajlandók részi1 venni az effajta „ENSZ-ak ciók” költségeinek fedezésé- ben. Reméljük, hogy az Egy© sült Nemzetek az imperialist' taellenes világfront közöf* erőfcszííésci nyomán leliüz dik a mesterségesen szított' válságokat. Ezt segíti elő w Magyar Népköztársaság í^, amelynek helyzete a világ­szervezetben ugyancsak megszilárdult, A m agya» küldői Éség hozzájárul ahhoz, hogy New Yorkban a békéi egymás mellett élés biztosí­tására, az általános és telje» leszerelés előkészítésére, » gyarmati rendszer felszámít lására irányuló törekvéseket mielőbb siker koronázza. 4>-e'0<Sx?,<í' fír? Gondos előkészület m ~ l elkészül tünk az évvégi hajrára? — igen, mindenki pihent! GYORSLISTA Az OKP főtitkára ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy a kereszténydemokrata vezetők országos szinten az összes reformok, köztük a tar­tományi közigazgatás reform­Negyven éves a Tadzsib Köztársaság Vasárnap a Tadzsik SZSZK fővárosában — Dusanbé-ban — jubileumi ülésen emlékez­tek meg a köztársaság meg­alakulásának 40. évfordulójá­ról. A jubileumi ülésen részi vett Anasztasz Miköján,' a Legfelsőbb Tanáé? El­nökségének elnöke. A szovjet államfő beszédet mondott. Készült 1964. november 30- án a Sportfogadási és Lottó Igazgatóság kultúrtermében megtartott lottó jutalomsorso­láson, melyen a 46. hét szelvé­nyei vettek részt: 465 729 motorkerékpár, 469 423 zeneszekrény. 429 221 utalvány. 1 281 631 rádió. 2 279 057 televízió. 6 407 802 utalvány. 6 410 021 rádió. 6 411 205 rádió. 6 421 197 fényképezőgép. 6 427 836 csemege ajándék- kosár. 6 528 235 mosógép. 6 529 683 utalvány. 6 539 097 rádió. 6 442 405 televízió. 6 444 836 írógép. 6 445 359 televízió. 6 455 245 utalvány. 6 479 916 rádió. 6 483181 rádió. 6 488 874 háztartási kisgépe- sítés.. 6 498 844 fényképezőgép. 6 547 452 hűtőgép. 6 559 750 élelmiszer utalvány. 6 571 904 mosógép. 6 583 641 rádió. 6 595 098 bútor. 6 611 949 rádió. 6 636 510 háztartási kisgépe- sítés. 6 640 376 rádió. 6 646 368 padlókefélőgép. 6 660 567 bútor. 6 662 498 bútor. 6 668 862 kerékpár. 6 676 844 kerékpár. 6 691 408 ágynemű utalvány. 6 701 508 rádió. 6 705 157 televízió. 6 709 436 rádió. 6 709 772 rádió. 6 711 035 televízió. 6 714 847 televízió. 6 719 151 utalvány. 6 721 464 külföldi társasuta­zás. 6 722 032 élelmiszer utalv. 6 727 004 utalvány. 6 727 554 rádió. 6 729 179 utalvány. 6 736 083 televízió. 6 744 329 zencszekrény. 6 746 423 hűtőgép. 6 748 673 rádió. Á gyorslista közvetlenül a húzás után készült, esetlege* számelírásért felelősséget nem vállalunk. MOHÁN CSORBA BARNA: V. Vacsora a Gestapo »Síonisxédsugában O któber vége felé, a ké­ső esti órákban, magas­rangú katonatisztek csoportja fordul be a Görgey utcába. A 12-es számú ház előtt röpke ideig megállnak, aztán magabiztos léptekkel mennek fel az épület második emeletére. Aki befordulni lát­ja őket, nem talál bennük semmi különöset. A második emeleten német Geslapo-tisz- tek laknak. A látogatás érthe­tő, mi mást lehet várni a ma­gyar tisztektől? Csakhogy az érkezők nem a Gestapo-főnök, hanem a mellette lévő szoba ajtaján csöngetnek be. Az ajtó gyorsan felpattan, mintha várnák őket. A házi­gazda, Pödör László tanár Igen barátságosan, mint régi ismerősöket tessékeli be őket a szobába, ahol már vannak. Két civilruhás férfi emelkedik fel üdvözlésükre. Az egyik Tóth Béla, a másik Fekete Mihály. Ök már nagyon ott­honosan érzik magukat a la­kásban, sűrűn járnak ide, Ez a MÓKÁN vezérkarának ille­gális találkozóhelye. Eddig gyanún felül állt. Ugyan ki merné feltételezni, hogy az el­lenállók éppen az üldözők tő- szomszédságában tárgyalják meg a különféle akciókat? A Gestapo sokért nem adná, ha tudná, kik jönnek itt össze, és miért. Itt van Fodor János százados. Őt szervezték be először. Tóth és Fekete láloga-. tott el hozzá egyik este. Fe­kete azzal kezdte. — Százados úr, hoztam egy embert, aki üzenettel jött. A fő szervező egyenest a közepébe vágott. — Moszkvából, a Magyar Kommunista Párttól hozok üzenetet. Fodor szinte belesápadt, sze­me az ámulattól kikerekedett. — Moszkvából? A Magyar Kommunista Párt? ... Hát ott ismernek engem? — Igen. Jó katonának tart­ják. Arra számítanak, hogy ' az új magyar hadseregben ... Természetesen ez a százados úrtól függ. — Kérem — hebegi zavar­tan —, ott valamit nem tud­nak... Én kapcsolatban va­gyok az elhárítással ... de hol­nap ... — Nem! A kapcsolatot nem szabad megszakítania, sokat segíthet vele, ha információk­kal szolgál. A másik Szalay Tibor tü­zéralezredes volt. Őt a tiszti­szolga, Kuncsik János segít­ségével kapcsolták a mozga­lomhoz. Kuncsík egyszer Sza­lay íróasztalára helyezte a MÓKÁN egyik röplapját. Az alezredes megdöbbenve olvas­ta a sdrokat. .,Magyar tisztek! Elérkezett a döntő pillanat, cselekednünk kell, ha azt akar­juk, hogy megmentsük szere­tett, dárga, szép, magyar ha­zánkat a végpusztulástól... Állandóan figyeljük, szem­mel tartjuk a tisztikar dilem- matikus küzdelmeit. A roha­nó történelmi események, a stratégiai helyzet alakulása — amit önöknek nem kell bő­vebben magyarázni — elis­merjük, nehéz alternatíva elé állította a magyar tiszteket is ... Tudjuk, hogy vannak önök között józanul gondolkodó ma­gyar tisztek is — beszéltünk jónéhánvyal —, akiket nem lehet félrevezetni, akik tisztám látnak mindent...” Szalay megrendülve olvasta a sorokat. Hiszen ezek bele­látnak! Igen, józanul gondol­kodó magyar tiszt nem tehet mást. És egy beszélgetés a Pödör- lakáson siettette elhatározá­sát. Itt van dr. Petrássy Miklós orvos-alezredes. A Gestapo kéjjel csapna rá. A kórházpa­rancsnok tudtával és bélyeg­zőjével a bujkálok egész so­rát juttatta hamis kórházi el- bocsátóhoz, igazolványhoz, gyógyszerhez, kötszerhez. Ezen az estén se ő, se más nem tu­dott arról, hogy megmenti Damjanov partizán életét. Damjanov a Nógrádi-csoport tagjaként ejtőernyővel eresz­kedett le magyar földre. Sú­lyos sebesülést szenvedett, nem tudott elmenekülni. Be­szállították a kórházba, ahol erős őrizet alatt ügyeltek rá. Kivégzésére azonban nem ke­rült sor, mivel a kórház el­vonulásakor már ügy szerepelt, mint a magyar hadsereg egyik közkatonája. A különös asztaltársaság legmagasabb beosztású tisztje Ginzeri Sándor ezredes. Ő az „Ázsia” katonai parancsnoka. A gyár igazgató­ja kiadta a parancsot: „Min­dent leszerelni és Németor­szágba vinni”. A munkások a revolveres nyilasok üvöltö­zésére hozzá is kezdtek a mun­kához. A gyár-őrséget azonban Ginzeri segítségével szervezték meg. A gyár-őrség közremű­ködésével elszakadnak a drót­kötelek. a mozdonyok fel­mondják a szolgálatot, tönkre­mennek a daruk. Napnak a nyilasok szigorú ellenőrzése mellett, az értékes gépek fel­kerülnek a vagonokba. Éjiéi azonban titokzatos kezek le­szedik, mesterséges romok alá, s kacatok közé rejtik, A drá­ga műszereket óvatosan cso­magolják, de mire a szerel­vény elhagyja az üzemet, a lá­dákban tégladarabok hever­nek. Eddig szépen ment min­den, de most Miskolcra érke­zett a vezérkar küldötte, Kil- czer Béla főhadnagy. Pödör közölte. — A főhadnagynál van a parancs a gyár felrobbantásá­ra! — Meg tudnád őt hívni ma­gadhoz vacsorára? — Igen, de jó lenne a tisz­teket is. Most a főhadnagyra vár­nak. Veszélyes játék, de bele kell menni. Mi lesz azonban, ha makacskodik, ha nem áll kötélnek? Az előszoba csengője türel­metlenül berreg, Pödör kisiet. Halk sustorgás az előszobá­ban. Pödör benyit, s Tóthra hunyorít. Az őszhajú férfi zaj­talanul kisiet a jövevényhez. Derűs pillantása kutatóan sik­lik végig a nyilas karszalagos főhadnagy arcán. Vajon mi­lyen ember lehet. Milyen a lelkivilága? Milyen hangot kell megütni, hogvan lehetne az érzéseire hatni? Néhány tapogatózó szó után így kezdi. — Fontos beszédem van ön­nel. Ön még nem tudja, de olyan helyre került, amilyenre nem gondolt. Itt néhánv haza­fi találkozott ma este. Miskol­con, Diósgyőrött sok ilyen ha­zafi, igaz ember van, aki tud­ja, hogy Hitler, elvesztette a háborút, es azt is tudja, hogy most az egész Magyarországot veti a háború torkába. És ne felejtse, a németek elmennek, de mi itt maradunk. — De kérem! — szisszen fel Kilczer! — .Ne szakítson félbe, fiam: Ami menthető, azt mi igyek­szünk megmenteni. Mi akkor is itt maradunk, ha a néme­tek kivonulnak. Nekünk kelt a város, kellenek a gyárak, ön civilben énítész. Tudia. hoev magára; milyen naav feladatok várnak? A nyom orielerek la­kóinak lakásokat kell éníteni, úi gváraicra, iskolákra van szükségünk. Maga meg romokat akar. r vár fa ni ? Hoev tehetne ilvpt? Mondja. müven 'usz itt, az élet. ha mindent felrobbantanak? Ezer és ezer ember marad kenyér és ott-, hon nélkül! Kilczer szörnyű zavarban van. Nem érti az egészet. Pro­vokáció ez, vagy... A másik nem hagy neki időt a gondol­kozásra. — Mi a gyár megmentésén fáradozunk, ön se tehet mást. — Nekem parancsom van. — Nekem meg utasításom van rá, hogy ne engedjem ezt a parancsot végrehajtani. Ön okos ember, és megérti __ — És ha nem értem meg? Tóth a zsebébe nyúl. — Nézze! Ez a MÓKÁN Komité igazolványom. Láthat­ja, hogy nem tréfálok, ön lát­ta ezt az igazolványt, és csak úgy hagyhatja el a helyiséget élve, ha... A főhadnagy hallgat. Melle zihál. Szájaszélét harapdálja, s az aitó felé pillant. — Mi erre is gondoltunk. Embereink kinn várakoznak elrejtőzve. Ha ön nélkülünk megy el innen ... — Egy nap gondolkodási időt kérek. — Nincs időnk a várakozás­ra. A főhadnagy zihálva léleg­zik. Tőnreng, rágódik. — Mit kell tennem? — kér­dezi gyorsan. Tóth a szoba felé int. — Fáradjon be, ott, megkap­ja az instrukciókat. Kilczer szédelegve lép a szo­bába. Meglepetve , kapja fel a fejét. Nem, erre igazán _ nem számított! Ha ezek a tisztek is .. . Katonásan jelentkezik, aztán morózusan teszi hozzá. — Uraim, ha már betéved­tem ebbe a bűnbarlangba, pa­rancsoljanak velem. Ginzeri ezredes kedvesen el­mosol vodik. — Kérlek, parancsolj. Fog­lalj helyet! És ha megenge­ded ... A bor bugyborékolva csor­dul Kilczer poharába. Kilczer fenékig üríti. A vacsora vége felé járnak. Már mindent megbeszéltek. Kilczer eleget tesz a parancs­nak. Csak éppen . a gyár fel- robbantása helvett „műszaki” bénítást hajt végre. A csengő ismét berregni kezd. Csodálkozva pillantanak egy­másra. Pödör értetlenül vonja fel vállát. Nem, igazán . nem vártak senkit. Este tízkor? Az előszobában ugató német beszéd hangzik fel. Három Gestapo-tiszt lép a szobába. Tóth Kilczerre les. Miatta? Vagy... A gestapósok meg­hökkennek. Erre igazán nem számítottak. Ennyi magasran­gú tiszt, s egy nyilas főhad­nagy ... — Bocsánat — mondja az egyik németül. — A Gestapo- főnököt keressük. Hogy valóban azt keresték, vagy csak szaglásztak, ki tud­ja? Ginzeri feltalálja magát. A legnagyobb természetesség­gel, s lekötelező udvariasság­gal mondja. — Uraim, ha már betéved­tek, parancsoljanak, foglalja­nak helyet. Egyébként a Ges­tapo-főnök a szomszédos la­kásban található. Pödör új üveget bont. Az egyik Gestapo-tiszt magasra emeli poharát. — A mi győzelmünkre! A poharak a magasba emel­kednek. — A mi győzelmünkre! A német tisztek szívélyesen búcsúznak. — A viszontlátásra! A kkor még egyikük sem sejtette, hogy néhány nap múlva Ginzeri új­ból találkozik a Gestapo-tisz- tekkel. Csak éppen más körül­mények között. A gyár, a víz-* a villanj’'- és gázszolgáltató berendezések felrobbantásának akadályozása miatt cipelik a Gestapora. Hogy megkínoz- ták-e, vagy sern, arról csak ó tudott volna beszélni. Miskolc­ról Sopronkőhidára indították útnak. Az úticél világos volt előtte; kivégzés. Egy légitá­madásnál megszökött kísérői­től, de csöbörből vödörbe esett. Egy deportáltakat szál­lító szerelvényen bújt meg ül­dözői elől, de a szerelvény csak Bergen-Belsenben állt meg. Az egyik SS-katona itt felismerte, s a politikai elitél­tek közé zárták. Hosszú, hosz- szú tortúra, szenvedés után a felszabadulást követő hetek­ben téri: vissza Miskolcra. (Folytatjuk^

Next

/
Oldalképek
Tartalom