Észak-Magyarország, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-18 / 270. szám

íSewtla, 19(M. november it. GS2AKMAGTAROESZAQ 3 A Roza Koritarova vezetésé­vel Miskolcon tartózkodó bol­gár szakszervezeti küldöttség kedden délelőtt felkereste a Lenin Kohászati Műveket. A szakszervezeti bizottság ta­nácskozó termében Kucsinai József, az szb titkárhelyettese mutatta azokat a tankönyve­ket, amelyet, a kohászat veze­tő műszaki értelmiségei írtak a szocialista brigádtagok szá­mára. Eddig ugyanis igen nagy problémát jelentett a brigád­tagok szakmai képzése, mert a tankönyvek, forrásmunkák ál­tette csapatának munkáját, és részletesen beszámolt a ven­dégek kérdésére a munkán kí­vüli, olyan természetű elfog­laltságról, ami a szociálist» brigádjellegből adódik. Niko laj Todorov, a szófiai Trud ro­vatvezetője elkérte Nagy Sám Feitik az igrici paprika magját Igriciben egy főképpen fiatal lányokból álló brigád különböző gépi eljárások segítségével most fejű ki a falu messze földön híres paprikájának magjai. Képünkön: ketten a brigádból. Foto: Szabados György Mint égő agyag Bolgár wendégek a Lenin Kohászati Művekben és ci barátsági estei? © Negyvennyolc napon át nem esett az eső és a hajnali har­matot is elűzte a szél! A föld olyan szikkadt, cserepes volt már, mint az égő agyag. Pe­dig jó földje van a Bodrog­köznek. Például itt, Bodrog­jaimon a Bereczki dűlő föld­je fekete, mint az éjszaka. De a negyvennyolc napos szá­razság mindent, mindent meg­ölt! És az aszály már harma­dik éve tart. Azt mondja nekem egy pa­rasztember a kocsmában: — Pia ezt a földet tehénkék­kel kellene megművelni, még meg se tudnánk a szántók há­tát vakarni. Olyan feketés ez az ember, mint a Bereczki dűlő földje. A szeme alatt, meg a tenye­rén is kérges ráncok, baráz­dák. Mit küzdött ez az ember éleiében? Például az utóbbi három évben az aszállyal? S alig van haszna belőle. Keve­set fizettek a közösben. — Az aszály! — mondja az elnök. Nem kell mentegetőznie az elnöknek. Sem a tagok, sem a világ előtt. Az aszályról nem tehet a közös. Tudják ezt a bodroghalmiak, s tudják egész Bodrogközben is. Hallottam, hogy 1962-ben száznyolcvanhét bodroghalmi ki akart lépni a közösből. Mondom ezt a párttitkárnak. <Akkor még Balogh Géza volt a párttitkár, este már mást választott a tagság.) — Ne írja meg. örülök, hogy lecsillapodtak a kedé­lyek __ — nem rosszindulat­b ól kér erre, látom rajta. Nem a szégyen, a megnyugvás gon­dolata mondatja vele a kérő szavakat. De hát az igazság az igazság marad akkor is, ha nem írjuk meg: Bodroghal- mon csaknem szétszéledt a tsz. — Negyvennyolc napig nem eseti; az eső — mondja Stumpf János, akit a közös­ség akaratából a szomszéd fa­luból hoztak át elnöknek, és amikor megválasztották, meg­-.hurrázták és feldobták a le- .. vegőbe. Pedig úgy látom: szi- i.gorű ember. S azt is látom, hogy éppen ezért tisztelik és szeretik. — Rendben van, belépünk a közösbe — mondták négy éve, amikor megalakult a kö­zös Bodroghalmon. — De ak­kor mindenki dolgozzék becsü­lettel! Dolgoztak is ezek az embe­rek annyit, hogy sehol se töb­bet. Hogy három évük nem sikerült? Arról senki nem te­het. — Az aszályt nem tudtuk megállítani... Negyvennyolc napon át nem esett az eső. Még harmat se nagyon jött... Hallom az ősi panaszt. S panaszkodnak a Bodrogköz­ben Sárazsadánytól Zemplén- agárdig. Tiszakarádtól Kisvár- dáig. Bodroghalmon 187 kilé­pési szándék ... Nem mentek szét mégsem. S ebben nagy része van az elnöknek, s a gyerekszemű, -arcú tanító- pártlitkárnak. — Ezeket most már szét se lehetne kergetni! — mondják a kocsmában. — De minek is tennék, hiszen a nehezét ki­bírták. Isten majd ad jobb időt erre a tájra. Az elnök mást mond, ő nem számolhat isten jóindu­latával, szeszélyével. Ha nem is vádolja senki, s nem is vá­dolhatja a három gyenge év­ért, de neki fáj, amikor az agyonfáradt, konok tekintetű embereit bíztatja, szidja, di­cséri. — „Hortobágy” vízátemelő szivattyú kellene ... Hisz van csatorna és víz, közel a Tisza és a Bodrog. Egy szomszédos tsz-szel kellene összefogni, ta­lán a vajdácskáival... Nyá­ron az állami gazdaság meg­töltötte a karosi kanálist... Négv nap múlva más volt a határ. De az aszály tombolt. Míg egyszer jöttek a felhőözö- nök... Az asszonyok imád­koztak. a férfiak reménykedve figyeltek az eget. — Eső jön! Eső! Milyen szép három betű, mennyi ígé­ret van benne. 1964. május 13-án jég ver­te el a Bodrogközt. Halmot is. ■— Ha hiszi, ha nem. sírtunk. Igen. sírtunk — mondja a ka­tonás. keménv elnök. Elhiszem neki. Utána újra a szárazság. Mert még nem tellett ki a negyvennyolc nap. A Zsaró- tanya környékén kigyulladt a pöfőke — a tőzeg. Körülszánt- tatták lánctalpassal, hogy elejét vegyék a tragédiának. A kocsmában vagyunk. Ka­ti néni egy svájcisapkás fia­talemberrel viccelődik. — Igyon, Kati néni! — kí­nálja az öregasszonyt. — Fi­am született! — Nagy öröm az, iszik rá mindenki. — Megy hát Belgiumba? — kérdik tőle. — Megyek hát! Vár a lá­nyom. Olyan kis, összeaszolt em­berke Kati néni. A nagyvilág forgatagában, nyüzsgésében hogyan ismeri ki magát? Nem- fél? — Ezeket már nem zavarja szét az isten se — ismétli előbbi emberem. A tsz-re gondol, tudom. Én is kérek két. deci melegített bort. A fahéj és a cukor sem bírja elütni az ecet savanyúságát. Le is te­szem a poharat, nem kell a rossz bor. — Nem jó? — kérdi. — Nem mondom. — Itt ilyen van. Másra nem is nagyon telne ... Szegény ez a vidék. — Tudom —- mondom. — Negyvennyolc napig nem esett az eső. — No látja. Es ez már így megy három éve. — És tényleg nem mennek szét? — Nem. A kislukiak és a nagylukiak jól megértik egy­mást. Nem rosszabbak a szo- bahomokosiak se. Beszélni sem érdemes erről. Nem értem egészen, hogy mit mond ezzel. Látja, hogy nem értem, hát magyarázza. Egyik faluban úgy van, hogy van alvég meg felvég. Itt Kis- luka és Nag3rluka. — Értem már. — A pártgyűlésre jött? — Arra. — Tényleg nem ízlik a bor? — Nem. A homályos kocsmaterem­ben nagy a füst. S megreked benne a fáradt, munkából megtért emberi testek izzad­ságszaga. © Élt egy furfangos ember Bodroghalmon, akinek nevét egy tó is őrzi. A Varjánosi tó mondája egyszerű és elhihető. Valamikor nagyon régen, sok száz évvel ezelőtt, amikor a török dúlta országunkat, ez a Varjánosi halász csónakkal törököket vitt át a tó túlsó ol­dalára (mert akkor a Tisza árterülete egészen a Zsoró-ta- nyáig húzódott). Kettesével vitte a törököket. Egy sem kö­tött ki, csak a másvilág part­jain. Azt mondják, papír is van erről a hőstettről. Bodroghalom Árpád-korabeli település. Figyelmeztettek, hogy csak egy valamit ne emlegessek a faluban, ha békességet akarok. Pedig a szomszédos falvak­ban a gyerekek is ezt fújják. Kuk luk luka Kölesbe’ a bika Erre nagyon csúnyát mon­danak a bodroghalmiak. Még arról is beszélnek a községben, hogy épül most ott egy új templom. Azaz, épül- get... De mert mindennél fontosabb most a közös cu­korrépája, bizony, nem na­gyon akad társadalmi mun­kás, aki a föld helyett a temp­lom építéséhez igyekezne. Az új pártházban jönnek össze a tsz kommunistái, hogy a vezetőséget újjáválasszák. Harminc egynéhányan vannak, a tsz-ben négyszázötvenen dol­goznak. Fiatalok, öregek, egyformán fáradtnak látszanak. Egyetlen kipihent arcot sem látni. Sze­mük alján szinte kéklik a fá­radtság. Mégis, én jártam már sole olyan összejövetelen, ahol egy kollektíva a maga ügyében, érdekében döntött. Mindenhol akadt néhány bó­biskoló. Itt nem láttam egyet­len embert sem, akit fáradt­ság, vágy az érdektelenség álomba ringatott volna. Itt mindenki figyelt. Talán megérti mindenki, ha idézem az eevik hozzászólót. Csomós Béla azt mondta: Igyekezzék az új vezetőség azon, hogy ennek a közös csa­ládnak minél nagyobb kenye­ret biztosítson. Súlyos, nehéz szavak ezek. Akár a többiek felszólalása is. P. János áll fel. A vádat maga mondja el önmagáról. Szénát lopott a közösből. — A lovamnak nem adták ki a porciót. Azt mondták, sze­rezzek. Az én lovam nem dőlt még bele a sárba... Nekem van egy 27 éves fiam. Sehova nem engedtem. Azt mondtam neki: „Nekünk az a sorsunk, hogy itt éljünk”. Órákon át vitatkoznak. Azok felett is, akiket vezetőnek je­lölt a bizottság. © Az, akivel a kocsmában be­szélgettem, nem tagja a tsz- nek. Iparban dolgozik. Lehet, hogy az aszály riasztja távol társai sorsától. De .37-en ép­pen az aszályos években tér­tek vissza az iparból a közös­be. S bármennyire szegények, naponta 1G0 óvodás gyermek étkezik a napköziben, új, emeletes iskolájuk, művelő­dési otthonuk, önkiszolgáló boltjuk van a bodroghalmiak- nak. — Negyvennyolc napig nem esett az eső. — És május 13-án is, jég verte el a határt... A kuko­ricán levél sem maradt. Késő este van, az utcai vil­lanyok kigyulladnak. Akkor jönnek haza a határból az emberek. A tsz kommunistái közül nem egy a munkából egyenest a gyűlésre érkezik, fáradtan, sárosán. — Majd csak megsegít ben­nünket az isten. A tsz elnöke azt mondja: „Hortobágy” vízkiemelő kelle­ne. Ha létezne isten, bizonyára adna esőt ezeknek az emberek­nek. De mi ezzel nem számol­hatunk. Az értelemnek fel kell mérnie: igenis, „Horto­bágy” vízkiemelő, s még sok másféle szivattyú kell ide. Megérdemelnék a bodroghal­miak, akiknek közössége most izzik, mint. az. .agyag, amely­ből téglát éget a munkás a ke­mencében, melyet aztán beépí­tenek egy új iskola, vagy bér­ház falába. Baráth Lajos A Magyar Agrártudományi Egyesület Borsod megyei Szer­vezete november 20-án, pénte­ken délelőtt fél 10 órai kezdet­tel ülést tart a MTESZ Szé­chenyi utcai helyiségében. Az ülés napirendjén szerepel a Magyar Agrártudományi Egyesület Állattenyésztők Tár­sasága megyei csoportjának megalakítása. Ezután az itatá­sos borjúnevelés tenyésztési és üzemgazdasági kérdéseiről tart előadást dr. Czakó József, az Állatenyésztési Kutató In­tézet helyettes igazgatója. Gyermek- és ifjúságvédelmi ankét Miskolcon A megyei tanács végrehajtó bizottsága igazgatási osztályá­nak rendezésében november 27-én, pénteken délelőtt 9 órai kezdettel gyermek- és ifjúság- védelmi ankétot rendeznek Miskolcon, a Kossuth utca 11. szám alatt. Az ankét során a gyermek- és ifjúságvédelem- foglalkozó szervek együtt­működésének legfontosabb el­vi és gyakorlati feladatairól dn Kovács István, a Művelődés- üg3i Minisztérium helyettes osztályvezetője tart vitaindí­tó előadást A bolgár küldöttség két tagja: Róza Koritarova, a küldöttség vezetője (középen, sötét ruhában) és lviril Nikolov (a kép bal oldalán). köszöntötte a vendégeket. Részt vett a tanácskozáson a szakszervezeti bizottság több tagja, Moldován Gyula, a nagyüzemi pártbizottság ágit. prop. osztályának vezetője, va­lamint több szocialista brigád vezetője. Az üzem életéről, és azon belül a szakszervezeti munká­ról Kucsinai József adott tájé­koztatót, majd a bolgár ven­dégek kérdéseire válaszolva Pásti Lajos, az szb termelési felelőse részletesen ismertette a szocialista brigádmozgalom helyzetét. Többek között bé­táidban egyetemi, illetve tech­nikumi szinten készültek. Most a gyár saját erőből je­lentetett meg közérthetőbb, de tartalmi színvonalban igen ér­tékes műszaki, tankönyvként is használható szakkönyveket. Eddig hét ilyen kiadvány je­lent meg, és további 9 készül. A vendégek ir^n nagy érdek­lődéssel figyel. k a szocialista brigádokról adott tájékozta­tást és baráti beszélgetésben vitatták meg, cserélték ki ta­pasztalataikat. Nagy Sándor, a nemesacél-kovácsműhely szo­dor címét, hogy egy szófiai brigáddal levelezési kapcsola­tot teremtsen. A látogatás be­fejeztével Róza Koritarova többek között azt mondta bú­csúszavaiban, bőgj’ a miskol­ci látogatás jó iskola volt szá­mukra, amit itt tanultak, mun­kájukban hasznosítani fogják. Ezt követően megtekintették a dolgozók üzemi iskoláját. Este a küldöttség tagjai részt vettek az SZMT Művelő­dési Házában tartott bolgár — magyar barátsági esten. A barátsági estet Barna. Fe­renc, az SZMT titkára nyitot­ta meg, majd Sztojan Radev, a Bolgár Kultúra igazgatója tar­tott előadást. Ezt műsor kö­vette, amelyben fellépett Pol­gár Géza, Telessy Györgyi, Do­bos Ildikó, Szabó Rózsa. He- rédy Éva. valamint az SZMT kamara-kórusa és az Avas táncegyüttes. Ezzel egyidőbén Bulgária életét bemutató kiál­lítás nyílt az SZMT színházi előcsarnokában. A delegáció újságíró tagja, Nikolai Todorov kedden dél­után felkereste szerkesztősé­günket, és baráti eszmecseré­ben tájékozódott a megye kul­turális életéről, lapunk ezirá- nyú munkájáról. A bolgár szakszervezeti de­legáció ma délelőtt búcsúzik el Miskolctól és visszautazik a fővárosba. ciahsta brigadvezetője ismer­Megalakul az fillattenyésztö Társasás megyei csoportja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom