Észak-Magyarország, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-18 / 270. szám

ÉSZAKMAGYARORSZAG Szerda, 1964. november 18, A KGST könnyűipari bizottságának ülése November 11-től 16-ig Prá­gában tartotta ülésszakát a KGST könnyűipari állandó bi­zottsága. A tanácskozáson részt vettek Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország. Ma­gyarország. Mongólia, az NDK. Románia és a Szovjetunió küldöttségei. Megfigyelőkkel képviseltette magát n Kínai Népköztársaság, a Kubai Köz­társaság, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság és a Vietnami Demokratikus Köz­társaság. A KGST könnyűipari állan­dó bizottságának ülésszakán résztvevő magyar küldöttség, amelyet Nagy Józsefné köny- nyűipari miniszter vezetett, kedden visszautazott Buda­pestre. Von Hassel befejezte washingtoni tárgyalásait Von Kassel bonni hadügy­miniszter kedden befejezte washingtoni tárgyalásait. Elutazása előtt sajtóérte­kezletet tartott. Elcsen bírálta az amerikai sajtót, amely úgy értelmezte a szombaton nyil­vánosságra hozott nyugatné­met—amerikai hadügyminisz­ter! megállapodást, hogy az Franciaország elszigetelésére irányul. Hasse! kijelentette, hogy ez az értelmezés: „ha­mis”. Egyszersmind sajnálko­zásának is hangot adott, hogy Franciaország szembekerült Washington NATO-politikájá­val, különösképpen a tervezett sokoldalú atomhaderővel. f!rcáffa§iiil tagad tiéosi perében üicfimann iobbkeze Franz Novak, egykori SS fő- rohamosztagvezelő és Eich- mann közvetlen munkatársa bécsi perében kedden megkez­dődött a vádlott kihallgatása. Novak, a bíróság elé került Bistonnági Tanács előtt a szériái-izraeli vita tén november 13-án kirobbant fegyveres összetűzés kérdését. A szíríai és az izraeli delegá­tus egymásra hárította a fe­lelősséget a határincidensért. .................................................................. A Biztonsági Tanács ezután * ********™********^Í\at&roUithaxaUil nélkü] elna_ polta az ülést. A Biztonsági Tanács hétfőn este — mint már jelentettük — rendkívüli ülést tartott, hogy megvitassa az Izraeli— szíriai tűzszünet! vonal men­„Európa-bicikli re A derék jószág a valóság­ban nem létezik, csak ha­sonlatképpen szerepel Ger- stenmaier legutóbbi nyilat­kozatában. Ezt a nevet egyébként az újságolvasó már ismeri, röviden még annyi újat róla, hogy immár nemcsak a nyugatnémet parlament elnöke, hanem Erhard riválisa is a minisz­terelnöki székért folytatott harcban. S mert a Keresz­ténydemokrata Párton belü­li torzsalkodások most a nyugatnémet—francia vi­szony körül alakultak ki, Gcrstenmaicr is erről nyilat­kozott. Tette ezt annál in­kább, mert nemrég ö maga Párizsban járt, cs~metársa — Adenauer — pedig a mi­nap érkezett haza a francia fővárosból. Ámde mit is nyilatkozik Gerstcnmaier a bicikliről? Nyugaí-Európát, pontosab­ban az Európai Közös Pia­cot kerékpárhoz hasonlítot­ta, mely csak akkor gördül, ha nyomják a pedált, ellen­kező esetben nemcsak meg­áll, hanem (a bicikli közis­mert tula ' l~ns 'gámk meg­felelően!, cl is dől. Márpedig a Közös Piac pedálját, éppen a nyugatnémet—francia el­lentétek miatt, pillanatnyi­lag nem hajtják, s az a ve­szély fenyeget, hogy a kö­zösség eldől, vagy éppenség­gel megdől. Kétségtelenül találó a ha­sonlat. De ha Gerstcnmaier elkezdte, folytatható a ha­sonlat. A Közös Piac eseté­ben olyan különös kerékpár­ról van szó, amelyen hat nyereg van, hatnak kell nyomni a pedált, a kormányt azonban csak egy tarthat­ja... 8 ha nagyon a dolgok mélyére nézünk, a vita gyö­kéréi'’' nyúlunk, ott találjuk E'äusszsiJi király páíizs? tárgyalásai Husszein, Jordánia királya * kedden hivatalos látogatásra /^Párizsba érkezett. De Gaulle ■i'az orlyi repülőtéren fogadta ^vendégét. Üdvözlőbeszédében *|> kifejezte reményét, hogy a lá­togatás megerősíti Frnncinor- .fszág kapcsolatait Jordániával és az arab világgal. többi náci bűnözőhöz hasonló­an viselkedik: igyekszik baga­tellizálni a népirtásban vitt szerepét, másrészt kihívó mo­dorban utasítja vissza a váda­kat. Novak annyit hajlandó volt elismerni, hogy 1944-ben Bu­dapesten jelen volt egy de­portált szállítmány elindításá­nál a pályaudvaron. A bécsi esküdtszék előtt szerdán foly­tatódik Novak kihallgatása. Bekapcsolódott a perbe egy magyar származású magán­vádló, a Bécsben élő Kepes Lajos képviselője is. Kepes családját az Eichmann-féle Sonderkommando közbejötté­vel Auschwitzban irtották ki. Ötös Ikrek Mocambique-ban egy néger asszony ötös ikreknek adott életet. Minden jel arra mutat, hogy a négy fiú és a kislány életben marad. Korának egyik legműveltebb gondolkodója volt 300 éve halt meg Zrínyi Miklós az Európa-bicikli nyát? Erre a nyilatkozó Gersten- mnier sem adorí választ, legfeljebb — kcrékn'rról lé­vén szó, — nagyokat csen­getett. — FRANCI AORSZÄGB AN, La Rochelle egyik városnegye­de áram nélkül maradt, mert az egyik földalatti kábel négy­szeres — cement, műanyag, cink és kátránypapír — bevo­natát átrágták a termeszek. Lehűlés, futó esők9 hózáporok várhatók A Meteorológiai Intézet köz­ponti előrejelző osztályán tá- • íjékoztatásul elmondották, a föl nem tett kérdést: ki vhogy hazánkban kedden a dél ragadta meg és ki Irányítsa Jutáni órákban több vidéken korma- ^érződött már a sarki levegő hűtő hatása. A Kékes-tetőről pedig mar hózáporokat jelen­ítettek a megfigyelők. Most — . .elsősorban a sarki hideg to­■ 'vábbi beáramlása révén — le- között alakulnak ki. hűlés következik: szerdán va­lószínűleg a normál szintre csökken a hőmérséklet, tehát megszűnik a több napon át ta­pasztalt, kellemes „melegtöbb­let”. Felhőátvonulásokra, szór­ványos futó esőkre, a hegyvi­dékeken hózáporokra kell szá­mítanunk. A szerdai maximu­mok előreláthatólag 0—10 fok Hideg — meleg Külföldi kocsi Van abban valami jelképes, hogy Harold Wilson angol miniszterelnök első külpoli­tikai beszédét éppen az or­szág gazdasági és pénzügyi hatalmasságai előtt mondotta a londoni Lordmayor hagyo­mányos bankettjén. Wilson, aki szívesen emlegeti, hogy „a gazdasági hatalom minden más hatalom alapja”, termé­szetesen első külpolitikai be­szédében megkísérelte megvé­delmezni a behozatali vámok 15 százalékos emelését — azt az intézkdést, amely heves el­lenérzést keltett a legtöbb nyugati partner körében, el­sősorban Franciaországban. # A brit miniszterelnök rend-* kívül óvatosan nyilatkozott J kormánya külpolitikájáról. Ki-* jelentette: nem részletezi azj elképzeléseket, mert Anglia* „hamarosan fontos tárgyaláso-J kát kezd szövetségeseivel”.* Világos utalás ez arra, hogy* a kormány egyetlen kérdés-* ben sem akar véglegesen dön-* teni, mielőtt Harold Wilson* találkozik az Egyesült Álla-* mokban Johnson elnökkel. J Mindamellett, hogy az óva-* tos és csak félmondatokban* megfogalmazott nyilatkozat^ egyszerre mintha két nyugati* szövetséges álláspontját ke-® resztezné. Wilson a választási* kampányban még csak azt • emlegette: „Munkáspárti mi-* nisztorelnök sohasem egyez-® hét bele abba, hogy német, ujj is legyen az atomfegyver® ravaszán”. Ezúttal viszont ar-| ról beszélt: „Nem akarjuk,© hogy több ujj nyugodjék azj atomfegyver ravaszán”. Ez n* kijlentés aligha okoz kíilönö-* sen örömet Bonnban, ahol a* multilaterális atomerő hívei® abban reménykedtek, hogy si-J kerül majd a tervnek Angliát* is megnyerni. Wilson nyílt ál-J lásfoglalását a ..különálló* európai elrettentő atom-ütő- • erő terve” ellen Párizsban* változatlanul hűvösen fogad-® ják. % A* amol miniszterelnök el-* só beszéde mindenképpen el­lentmondásos, mert beszédé­nek egyik hangsúlyos része az volt, amelyben kifejtette: Korunk legfontosabb kérdése a leszerelés problémája. Ám ugyanakkor részletesen (és angol kezdeményezéseket ígérve a nehézségek elhárításá­ban) foglalkozott az agresszív Észak-Atlanti Szövetség szer­vezetének megerősítésével. Leszerelésről beszélni és ugyanakkor a NATO megerő­sítését emlegetni — nagyon hasonlít ahhoz, mit a nép­nyelv úgy nevez: egy szájból fújni hideget, s meleget. A MAGYAR történelem és irodalom egyik legnagyobb alakjára emlékezünk, halálá­nak háromszázadik évforduló­ján. Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér nemcsak korának, hanem az egész XVII. század­nak egyik legműveltebb, leg­szélesebb látókörű gondolko­dója — írója, politikusa — volt, s történelmünknek azok közé a nagyjai közé tartozik, akiknek életműve s tevékeny­sége soha nem halványul el az utókor emlékezetében. Zrínyi Miklós 1620 májusá­ban született a horvátországi Ozaly várában. A Habsburg- hű főnemesi család a grazi je­zsuiták intézetében neveltette az ifjút. Sajátságos ellentmon­dás, írja róla életművének egyik mai méltatója, hogy no­ha Zrínyi megkapta azt a fő­úri nevelést, amely az udvari felfogás és a Habsburg-érde- kek rendíthetetlen hívévé te­hették volna, — a törökelle­nes harc tapasztalatai mégis a nemzeti szabadságküzdelmek bajnokává formálták. Tizenhét éves korában tért haza Grazból. Élete ettől kezd­ve szüntelen fegyveres és po­litikai küzdelem, s a küzdel­mek közötti időben írói mun­ka. Diadalmas rajtaütéseket szervezett, végvári magyar csapatokat vezetett harcba a török ellen. Az ifjúkori por­tyázások zsúfolt és esemény­teli éveiben ébredt rá először arra, hogy a török kiűzése Magyarországról az osztrák császári udvar felfogása alap­ján nem feltétlen politikai szükségszerűség (sokszor ka­pott dorgálást egy-egy kisebb csatáért is!). Belátta; Ausztriá­nak nem fájnak a magyar se­bek, „a rabszíjra fűzött jobbá­gyok, a felégetett vidékek, a janicsárrá nevelt paraszlgyer- mekc'-’’, Bécs tetteit kizárólag a Habsburg-ház nagyhatalmi érdekei vezérlik. Ebben az időben kezdett kibontakozni nagyszabású politikai koncep­ciója, amelynek egész életét szentelte: a magyarságnak ön­magát kell megvédenie a tö­rök ellen, de úgy, hogy szer­vezkedése, harca erőt jelent­sen Beccsel szemben is. Nagy éposza, a Szigeti veszedelem, amely hősi halált halt dédapja emlékét és harcostársainak tetteit örökíti meg, politikai eszméinek is foglalata, a ma­gyar irodalom egyik klasszi­kus remekműve. Nagyszerűen érzékelteti a magyar hősök erkölcsi fölényét és nagyságát. Ezt azért tudta megtenni, mert művészete a valóság talajában gyökerezett; alakjai a végvári vitézi élet valódi figurái. Ma­ga a költő sok ilyen harcot lá­tott, sőt verekedett végig. Szá­mára a csata nem elvont fo­galom volt, hanem mindenna­pi valóság. Mikes György: LEFU XIII. E lajándékozta öngyúj­tóját is, amelyben szintén volt egy fény­képezőgép, iránytű­jét, nyakkendőjét, amely tulajdonképpen katonai térkép volt, fésűjét, amellyel fűrészelni lehetett, gyűrűjét, amely világított a sötétben. Mindenki odayolt a gyönyö­rűségtől. „Mit adhatnék még?” Odaadta töltőtollát, amely látcső Is volt, odaadta látcsö- vét, amellyel írni lehetett, a vegytintát, amely bizonyos idő után láthatatlanná vált;.,. „Mit adhatnék még?” Egy tizenöt év körüli fiú ál­landóan ott settenkedett mel­lette. „Ennek is kellene adni va­lamit ... De már mindent oda­adtam ... Hopp, még nem mindent!” Félrehívta a fiút, és a kézé-. be csúsztatta Hédiké három fényképét. — A mamádnak ne mutasd meg őket! — súgta a fülébe; A fiú ránézett a képekre, és elvörösödött. Amikor már nem volt mit szétosztogatnia, levette álba- júszát, és azt is odaadta vala­kinek. Frenetikus sikert aratott. * Másnap reggel Alois Sieg­fried Maria Alexander Pop- penheim fütyörészve lépett ki a szálloda kapuján. Hirtelen egy kéz nehezedett a vállára. — Géza bácsi, te vagy az? Nevetve hátranézett. Két komor tekintetű férfi állt a háta mögött. Nem vol­tak rokonok. * A kánikula véget ért. A Meteorológiai Inté­zet már régóta esőt, viharos szelet jósolt, és most végre igaza lett. Esett az eső, és viharos szél hajlította a fákat, dobálta a tetőcserepeket, sőt, a Vörös­marty téren még egy telefon- fülkével is eljátszadozott. Mr. Varga egy öreg Rena­ult kocsiban üldögélt, szem­közt azzal a házzal, amelyben Zimányi lakott, és hol az órá­jára, hol a ház kapujára né­zett. Az ügynök ideges volt. Cigarettáról cigarettára gyúj­tott. Időnként megtörölte az ablakot, hogy jobban lásson. „Félsz? — kérdezte önmagától. — Nem, nem félek. Az akció sikerülni fog. Nyolc órakor kijön a vegyész, körülnéz, ke­resi kocsiját, de az nem jön, erről gondoskodtam. Ekkor odamegyek hozzá, és tüzet kérek. Aztán előszedem a klo- roformos kendőt... A többi már gyerekjáték ... Az a mar­ha Kiss lebukott, pedig neki sokkal könnyebb feladata volt.., Szétosztogatta felsze­relését ... A gombfénvképező- gép, amelyet az egyik rokon azonnal eladott, felkeltette a rendőrség figyelmét.,. A mar­ha! Megérdemli sorsát! Fel akart vágni a rokonok előtt...” Órájára nézett. Pontosan nyolc óra. A kapuban megje­lent a vegyész, és körülnézett. Kocsija nem volt sehol. Bosz- szankodva csóválta fejét, majd behúzódott a kapuba. Kiss azonnal kiszállt kocsijából, és átszaladt az utcán — a szél az arcába verte az esőt — be a kapu alá, ahol Zimányi vá­rakozott türelmetlenül, fel-alá sétálva. — Szabad egy kis tüzet? — kérdezte a kém. — Sajnos, nem dohányzom. „Püff neki! — gondolta Mr. Varga. — Most mit csináljak? Nem dohányzik!” A következő pillanatban elő­rántotta a kloroformos kendőt, és Zimányi arcához tapasztot­ta. A .vegyész védekezett egy darabig, aztán clcsendesedett, és a kém karjai közé esett. M időn magához tért, egy teljesen üres szobá­ban találta magát, ahol egyetlen bútor­darab sem volt. A mennyezeten gipsz-rózsák. Az ablakon rács. Az egyik csupasz falon teve alakú penészfolt. „Vajon hol lehetek? És ho­gyan kerültem ide? Tudom már... Engem elraboltak ... De ki? És miért?” Nem sokára nyílt az ajtó, és belépett Mr. Varga. — Magához tért? Remek! Akkor most beszélgetünk egy kicsit... — Ki maga és mit akar? — pattant fel Zimányi. — Csak semmi, idegeskedés! Hogy én ki vagyok, az nem fontos. De azt megmondhatom, hogy mit akarok. A Lefu 156- os gáz képletét. — Minek az magának? (Folytatjuk.) A FÜGGETLEN magyar áV lám terve az 1650-es évek de­rekán kezdett Zrínyiben kJ" alakulni. A főnemesség egy része érdektelenül és tétleniii nézte a fejleményeket, más ré­sze vakon engedelmeskedett az osztrák kamarilla paran­csainak. Zrínyi tisztán látott Ellenzékiségének leszerelésére; s hogy megkíséreljék rávenni, ne keresztezze Bécs elgondo­lásait, meghívták az udvart tanácsba. Ám Zrínyi rendíthet tetlen volt politikai követke-1 zetességében: kapcsolatot ke­resett külföldi hatalmakkal (Velencével, Franciaországgal néhány német választófejede-! lemmel), hogy megkísérelje a Habsburg-ellenes erőket egye­síteni. „Fegyver, fegyver ícé«' vántatik — írta — s jó vitézi resolutio!” A történelmi pil­lanat azonban nem kedvezett} Bécs megkötötte a törökkel a szégyenletes vasvári . békét. Zrínyit elütötték attól a lehe­tőségtől is, hogy nádorrá vá­laszthassák; nem jelölték e méltóságra. Ez a kisszerű po­litikai intrika elkeserítette, de nem törte meg. Ennek a gyöt- relmes élménynek hatására ír­ta nagyszerű történelmi tanul­mányát, A Mátyás király éle­téről való elmélkedések-etj amelynek nemcsak tartalmi erényei — politikai koncep­ciójának világos megfogalma­zása, kritikája az osztrák ud­varral szemben, felvilágosult társadalmi eszméinek kifejté­se — avatnak klasszikussá; hanem előadásmódja, formá­ja is. E művel Zrínyi az akkor keletkezett európai műfaj, <x történelmi esszé magyar vál­tozatát teremtette meg. Utolsó nagy alkotása A török áfium ellen való orvosság című röp- irat 1660—61-ben született. Ezt a munkáját a lángoló hazasze­retet és a nemzetféltés remek­műveként tartja számon az irodalomtörténet. Az Áfium- ban hatalmas művészi erővel fejti ki látomását: miként kell megszervezni az ország erőit úgy, hogy létrejöjjön a ma­gyar függetlenség biztosítéka, a nemzeti hadsereg. A főurak közül ő az egyedüli, aki meg­látja; a népből kell hadsereget toborozni, s ezzel megteremti a magyar történelemben elő­ször, a népi hadsereg fogal­mát. ZRÍNYI Miklós nagy tervét; az önálló magyar állam meg­valósulását a török hatalom átmeneti megerősödése és a Habsburg-udvar végzetes rö­vidlátása hiúsította meg. A kudarc azonban nem von le semmit Zrínyi emberi, politi­kusi és művészi nagyságából: tartalmas élete hatalmas kí­sérlet volt arra, hogy össze­fogva kora haladó erőit, kira­gadja Magyarországot a gyar­mati sorból, amelybe egyfelől a török hódítás, másfelől az osztrák önkényuralom taszí­totta. „A legnagyobb és a legve­szélyesebb magyarnak,, ne­vezték Bécsben Zrínyi Mik­lóst. Féltek éleslátásától, jelle­mének tisztaságától, s attól a tula jdonságától, hogy egy nagy­szabású, önálló politikai elgon­dolás harcosaként élt. Amikor 1664. november 18-án az ausztriai Kursanec erdejében Zrínyit megölte egy vadkan, az udvar alig tudta titkolni elégedettségét. (Jellemző a népszerűségére, hogy barátai; kortársai itthon from akartaié elhinni a szerencsétlenséget, s titkos összeesküvésre gyana­kodtak, amelyet Bécs szőtt Zrínyi ellen. Bethlen Miklós, a későbbi erdélyi államférfi azonban Zrínyi társa és kísé­rője volt a vadászaton, s hite­les leírásban örökítette meg a halál körülményeit.) ÉLETMŰVE, történelmi, és irodalmi alkotása belekerült az ország szellemi életének vérkeringésébe, alakját törté­nelmünk nagyjainak pante­onjában őrizzük. Halálának háromszázadik évfordulóján; amikor tetteinek és eszméinek felelevenítésével idézzük visz- sza őt, nemzeti múltunk egyik legheroikusabb emléke előtt tisztelgünk. T. fi I

Next

/
Oldalképek
Tartalom