Észak-Magyarország, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-13 / 266. szám

2 ÉSZAKMAGYARORSZAG Péntek, 196-1. november 13. A megyei tanács elfogadta ... (Folytatás az 1. oldalról.) ötéves terv végéig. Túlteljesí­tés várható az óvodai és álta­lános iskolai tantermek fej­lesztésénél. Sajnos, a középis­kolai tantermek esetében nem ilyen bíztató a helyzet. Javul az egészségügyi ellátott­ság is a miskolci Szentpéteri- kapui kórház 1391 új ágyával és az edelényi 300 ágyas Tbc- kórházzal. Ez utóbbi a jövő ev Az elkövetkező év terveinek összeállításánál döntő szem­pont a népgazdaság teherbíró képessége. Ennek tudatában állította össze tervét és költ­ségvetését a megyei tanács végrehajtó bizottsága. A vas­iparban 11, a sütőiparban pe­dig 7 százalékos termelésnö­velést terveznek. A utóbbi esetében ezt még emelni is kell. Leglényegesebb azonban, hogy a termelés emelését a termelékenység és ne a lét­szám növelésével érjük el. A vitában felszólalt dr. Papp Lajos, a megyei tanács végre­hajtó bizottságának elnöke. Rámutatott arra, hogy a vég­rehajtó bizottság reális költ­ségvetési és tervjavaslatot nyújtott be a tanácsnak, amely minden vonatkozásban figye­lembe veszi a lehetőségeket, a végére készül el. A kazincbar­cikai új kórház sokat segít majd, ezt a harmadik 5 éves terv során nyitják meg. Meg kell említeni persze azt is, hogy sok lakásigénylő még így sem jut lakáshoz, egész­séges ivóvízzel még mindig csak a megye lakosságának fe­lét tudjuk ellátni, a bölcső­dékben és az óvodákban se lehet elhelyezni minden igény- jogosult gyereket. Legfontosabb beruházásnak a termelőszövetkezetek 106 milliós terve tekinthető, a másik jelentős beruházás a lakások építésénél következik. Elsősorban az ipartelepek igé­nyeit kell kielégíteni. Itt jó támaszkodni a teljesen magán­erőből történő építkezésekre is. Jelentős szerep vár ebben az OTP-re. A költségvetés számadatai ezeknek a terveknek megfele­lően alakulnak. népgazdaság teherbíró képes­ségét és a következő eszten­dőkben elsősorban kielégíten­dő igényeket. Különösen be­hatóan foglalkozott a beruhá­zásokkal. Fontos elv, amely­nek az eddiginél sokkal kö­vetkezetesebben kell érvényt szereznünk, a beruházások és a felújítások koncentrálása, továbbá az az elv, hogy a ren­delkezésre álló összegeket el­sősorban termelési beruházá­sokra kell fordítani. A beru­házások így szolgálhatják nép­gazdaságunk fejlesztésének meggyorsítását. A beruházási tervek megvalósításánál je­lentős feladatok hárulnak az építőiparra. Ezt a fontos ipar­águnkat megfelelő helyére kell tennünk. Ez azt foglalja magában, hogy reális, telje­síthető terveket kell készíte­ni számára, amelyeket azután maradéktalanul teljesítenie is kell. A tsz-beruházásokat érintve hangoztatta Papp elvtárs, hogy csakis a véglegesen meg­határozott majorhelyekre sza­bad telepíteni objektumokat, és a jövőben csakis kipróbált, jól bevált típusterveket sza­bad elfogadni. A megyei tanács az 1965. évi tervjavaslatot, valamint a költségvetési és közsénfejlesz- tési tervezetet elfogadta. Ez­után meghallgatta a pénzügyi állandó bizottság tevékenysé­géről szóló jelentést, és meg­vitatta a szerencsi járási ta­nács államhatalmi tevékeny­ségéről szóló beszámolót. A csütörtöki ülés a megyei tanács ez évi utolsó ülése volt. Dr. Papp Lajos, a végrehajtó bizottság elnöke megköszönte a tanácstagok munkáját és az 1965. évi feladatok megoldá­sához jó erőt. egészséget és sok sikert kívánt. Máté Iván Számolni kell a népgazdaság teherbíró képességével Koncentrálni kell a beruházásokat és a felújításokat! Fogadás a római magyar nagykövetségen Száll József, a Magyar Nép- köztársaság római nagyköve­te november 11-én a római magyar akadémia helyiségei­ben fogadást adott a Hamvas Endre kalocsai érsek vezeté­sével a második Vatikáni Zsi­nat harmadik ülésszakán részt­vevő magyar püspöki és fő­papi küldöttség tiszteletére. A hangversennyel egybekötött fogadáson megjelent Franz König bécsi bíboros herceg­érsek, Agostino Casarotti ál­lamtitkár a Vatikán képvise­letében, az Amerikai Egyesült Államok, Ausztria. Bulgária, Brazília, Csehszlovákia, az Észt Szovjet Szocialista Köz­társaság, Felső Volta, Finnor­szág, Franciaország, Hollandia, Jugoszlávia, Lengyelország, a Lett és Litván Szovjet Szocia­lista Köztársaság, a Német Szövetségi Köztársaság, Ruan­da. Urundi érsekei és püspö­kei. továbbá más egyházi mél­tóságai. A fogadáson részt vett La Pira Firenze polgármes­tere. továbbá az Olasz Köztár­saság és a Szentszék mellé akkreditált diplomáciai kép­viseletek vezetői és képviselői, az olasz külügyminisztérium vezető tisztviselői, valamint Olaszország politikai és kultu­rális életének számos más ki­Brüsszelből érkezett hírügy­nökségi jelentések szerint az Európai Közös Piac miniszter- tanácsának csütörtök délelőtti ülésén méginkébb kiéleződtek az ellentétek és ezért a rész­vevők két és félórás hasztalan emelkedő személyisége. A meg­jelent közönség meleg ünnep­lésben részesítette Kovács Dé­nes Kossuth-díjas hegedűmű­vészt és Bacher . Mihály Liszt­díjas zongoraművészt. huza-vona után megszakítot­ták tanácskozásaikat. A tár­gyaláson szereplő kérdéseket ismét szakbizottság elé utal­ták, hogy az próbálja megta­lálni a megegyezés alapját. telenül. Egyik kolléga sem járt a laboratóriumban, és mindenki tiltakozott az ellen, hogy ők elvittek volna vala­mit. Palánkai, a szakállas, nagy­hasú vegyész gondterhelt arc­cal lépett be az ajtón: — Már többször kerestem önt, igazgató úr ... — Igen, tudom ... Foglal­jon helyet... — Megmondom, miért akar­tam beszélni önnel... Efefef miatt... Nekem lelkiismeret- furdalásom van ... — Micsoda? — kapta fel a fejét Zimányi. — Mije van? — Lelkiismeretfurd niásom... Azt hiszem, mi nem' törődünk eleget ezzel a fiúval __ — Tehát lelkiismeretfurda- lás ... Nagyon érdekes . .. Folytassa, kérem, folytassa! — Efefef iszik. Tegnap is részegen jött be az intézetbe. Kár érte, mert nagyon tehet­séges. Amikor idejött, tele volt energiával, lelkesedéssel... Most tessék megnézni; telje­sen megváltozott... — És mit érez? — szólalt meg a kutató, fürkésző tekin­tetet Vetve a laborvezető göm­bölyű arcára. — Kicsoda? — ön! — Mikor? — Amikor lelkiismeretfur- dalása van. — Nem értem a kérdést... Hogy mit érzek? Azt érzem, hogy sürgősen tennem kell va­lamit Efefefért, mielőtt telje­sen elzüllik. — Stimmel! És hangot nem hall? Szorongása nincs? Nem Mikes György: LEFU IX. A z íróasztalon ventillá­tor zümmögött, a mosdóban autoszifon- ra csurgóit a víz, az írógépben pedig el­kezdett levél várta, hogy be­fejezzék. A lány lustán, nyúj­tózkodva felállt és lomha lép­tekkel a mosdóhoz ment. Le­emelt a polcról egy poharat, és szódavizet engedett bele. A víz hideg volt, tele szénsavval. Három pohárral ivott egymás után. A harmadik pohár csak félig lett tele, kiürült a pa- láck. Hédiké előszedte a pat- ronos dobozt: már csak egy jó volt benne. Éppen hozzá akart kezdeni a patroncseréhez, mi­dőn berobogott a főnöke. Az­ért sietett, mert futballjegye volt. Fradi—MTK rangadó! Ezen a mérkőzésen szándéko­zott kinyitni a második számú palackot. Az első palack kinyi­tása óta már több mint tíz nap telt el: a Lefu 156-os gáz már nem hatott. — Minden rendben? — Minden rendben. — Keresett valaki? — Többen kerestek — ásíto- zott a lány. — Itt volt a Ve­rebes, a Kovács, a Zimmer­mann és a Palánkai... Ö többször járt itt.;. , #— Mit akart? — Nem tudom... A vegyész átment a labo­ratóriumba. Hédiké kedvetle­nül leült az írógéphez és le­ütött néhány billentyűt. Kisvártatva Zimányi vissza­jött. Falfehéren, üveges te­kintettel állt az ajtóban, szá­ja széle remegett. — Végem van ... — suttog­ta. — Eltűnt... — Mi tűnt el? — A második számú palack! Ha a titkárnő oda nem ug­rik, Zimányi elvágódik a pad­lón. * Midőn magához tért, nehe­zen forgó nyelvvel, reszkető hangon kérdezte: — Jártak ma itt idegenek? — Senki... Csak az inté­zetből ... A Verebes, a Ko­vács, a Zimmermann és a Pa­lánkai ... Palánkai legalább tízszer keresett. — Más senki? — Más senki. — Légy szíves, küldd be hozzám Verebest, aztán Ko­vácsot, aztán sorban a többi­eket .. i — Gondolod, hogy valaki közülük ... — Nem gondolok semmit.;. Csináld, amit mondtam!... Mindenkit sorra vett, min­denkivel beszélt, már csak Palánkai volt hátra, a kettes labor vezetője, de eredmény­Ülést tartott az országgyűlés külügyi bizottsága Az országgyűlés külügyi bizottsága csütörtökön Szir­mai István elnökletével ülést tartott a Parlament Gobelin- termében. Az ülésen részt vett Kállai Gyula, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyette­se, Vass Istvánná, az ország- gyűlés elnöke. Ott volt az ülésen a bizottság tagjain kí­vül több más képviselő is. Kiéleződik sz ellentétek Brüsszelben Johnson elnök győzelmének nagyságát nem annyira az ab­szolút számok, mint inkább a két jelöltre leadott szavazatok között kialakult arányok mu­tatják. A győztes Johnson ti­zenhat millióval több szavaza­tot kapott ellenfelénél és negy­venkét millió szavazójával a választók hatvankét százalé­kának bizalmát nyerte el. Az amerikai lapok megírták, hogy még Roosevelt elnöknek is csak tizenegy millió szavazat­tal sikerült megelőznie ellen­felét. Ezért nevezik Ameriká­ban Johnsont minden idők legnagyobb választási győzte­sének. Előretört Johnson párt­ja, a Demokrata Párt is. Meg­szerezte a teljes egészében új­jáválasztott képviselőház man­dátumainak abszolút többsé­gét, az újjáválasztott harminc­öt szenátor közül pedig hu­szonnyolc képviseli a Demok­rata Pártot és így a száztagú szenátusban összesen hatvan­nyolc demokrata lesz, kettővel több, mint eddig. Növeli a De­mokrata Párt sikerének jelen­tőségét, hogy több olyan ál­lam, amely eddig szilárdon köztársaságinak számított, most a demokraták mellé ál­lott. Ezek között van Virginia, Montana és Vermont. Még egy érdekes adat: a meggyilkolt Kennedy elnök négy évvel ezelőtt mindössze körülbelül száztízezer szava­zattal előzte meg ellenfelét, Nixont. A hét program ItöxöHi különbség döntött Bár Johnson győzelme vár­ható volt, és sokan eleve nagy győzelmet vártak, mindenkép­pen indokolt megkeresni a ti­zenhat milliós többség, a hat­vankét százalék magyaráza­tát. Mind a marxista, mind pedig a polgári megfigyelők úgy látják, hogy a választáso­kat a két jelölt programja, mégpedig elsősorban külpoliti­kai programja között fennálló és a választók által is jól meg­látott hatalmas különbség döntötte el. A demokrata és a köztársaságpárti jelölt prog­ramja az eddigi választások alkalmával csak ritkán tért el lényegesen egymástól. Ezúttal azonban az egyik jelölt, Gold- water köztársaságpárti szená­tor szélsőségesen reakciós, faj­gyűlölő programmal lépett fel. Külpolitikai tekintetben az úgynevezett veszettek nézeteit tette programjává: gátlásta­lan felelőtlenséggel hirdette a kommunistaellenes keresztes­hadjáratot, beleértve a érzi, hogy valami nyomja a lelkét? — Hangot nem hallok, de ez az ügy valóban nyomja a lelkemet, mert én felelősnek érzem magam Efefefért... Nem hagyhatjuk magára ... — Furcsa... Nagyon fur­csa ... Tehát felébredt a lel­kiismerete ..: •— így. is mondhatjuk. Na­gyon kérem önt, beszéljen a fiúval, mondja meg neki: hagyja abba az ivást... Bíz­za meg valami feladattal... — Egyszer megbíztam, nem volt benne sok köszönet... — Hadd lássa, hogy mi bí­zunk benne, hogy szükségünk van rá ..; Zimányi felpattant a szék­ről, odarohant a meglepett Pa­lán kaihoz és vadul a fülébe sziszegte: — Miért vitte el a palackot? — Milyen palackot? — ma­kogott a laborvezető. — Kár tagadni! Szavai el­árulták! Maga vitte el a Lefu 156-ot! — É'n nem vittem el sem­mit ... Nem vittem el sem­mit ... A vegyész szinpadiasan fel­kacagott: — És a lelkiismeretfurda- lás? — Nem értem, mi összefüg­gés van a lelkiismeretfurdalá- som és a palack között..: — Szeretné tudni, ugye? — Kérem szépen — habogott Palánkai —, én nem vittem el semmit. Én csak azért szóltam önnek, mert . sajnálom ezt a fiút __ F elébredt a lelkiismerete# Szovjetunió és a szocialista or­szágok elleni háború kirobban­tásának esetleges kezdeménye­zését is. Beszédei világossá tették: megválasztása esetén hajszálon függne a béke sorsa, és ő lenne a legelső, aki ezt a hajszálat szívesen elszakítaná. Johnson, a Demokrata Párt jelöltje az egész választási kampány alatt mértéktartóbb és józanabb hangon szólt a választókhoz. Több ízben hangsúlyozta: feladatának tartja a béke megőrzését, nem akarja, hogy az emberiség nukleáris és termonukleáris világháborúba sodródjék. Be­szédeit a fennálló világpoliti­kai erőviszonyok reális felmé­rése és általában az a külpoli­tikai felfogás jellemezte, ame­lyet Kennedy elnök utolsó hi­vatali évében vallott. Amíg tehát Goldwater programját & polgári újságírás által „radi-i kális konzervativizmusnak’* nevezett agresszív, és a hábo-1 rútól sem visszariadó kommuJ nistaellenesség jellemezte* Johnson megmaradt Kennedy elnök „korszerűsített”, az erő»1 viszonyokkal számoló és a vi­lágháború eszközét lehetőleg kerülni akaró kommunista^ ellenessége mellett. Hasonló különbségek jellemezték a kél1 jelölt belpolitikai programját is, jóllehet nyilvánvaló: mind­ketten az amerikai uralkodó osztályok legfelsőbb köreinek érdekeit és nézeteit képvisel­ték, s e tekintetben csak aal volt közöttük a különbségi amely az amerikai vezető ko­rok különböző csoportjait ma egymással egyébként is szem­beállítja. A béke kérdése mindent háttérbe szorított Az amerikai választó tehát ezúttal valóban próba elé ke­rült, azt is mondhatnánk, hogy most igazán választania kel­lett. ’ Mivel világosan látnia kellett, hogy Goldwater prog­ramja majdnem biztosan a háború kockázatát jelenti, Johnson pedig a maga mód­ján a békét képviseli, a béke kérdése minden egyéb bel- és külpolitikai kérdést háttérbe szorított és a választások vi­tathatatlan fő kérdése lett. Az amerikai milliók most olyan állásfoglalásra kényszerültek, amilyenhez eddig nem voltak hozzászokva, hiszen ezúttal nem volt mindegy, melyik je­löltet tüntetik ki bizalmuk­kal. Johnson negyvenkét mil­lió választója mindenekelőtt Goldwater ellen, annak hábo­rús programja ellen szavazott, agyát és kezét a háborútól va­ló félelem irányította. John- sonra szavazott, mert benne inkább látja békéjének és nyugalmának biztosítékát. Johnson győzelme tehát az amerikai választók többségé­riek békevágyát méltatja. Azt jelenti, hogy azoknak az ame­rikai állampolgároknak több­sége, akiit éltek szavazati jo­gukkal, elutasítja a külpoliti­kai kalandorkodás, a világpo­litikai fenegyerekeskédés po­litikáját. Mindemellett figyelemre méltó vonása az elnökválasz­tásnak az erők polarizációja.1 Erre éppen a két jelölt prog­ramjának nagy különbsége adott lehetőséget. Nem alapta­lan az a feltételezés, hogy Johnson negyvenkét millió szavazójának túlnyomó több­sége tudatosan foglalt állást a béke mellett. De legalább any- nyira indokolt az a feltétele­zés is, hogy Goldwater hu­szonhat millió szavazója kö­zött is sok volt, aki jelöltjének programját tudatosan kész vál­lalni és támogatni. Jelentős tehát az Amerikai Egyesüli Államokban azok száma, akik hajlandóak Goldwatert belpo­litikai tekintetben a fasizá- lásban, külpolitikai tekintet­ben pedig a háborús kalandor- kodásban feltétel nélkül kö­vetni. Ezt egy pillanatra sem szabad figyelmen kívül hagyni: Várakozással tekintünk Johnson működése elé A polarizációt mutatja az is, ana, Mississippi, Alabama# hogy mint azt az eredmények Georgia és Dél-Karolina# most köztársaságpártiak let­elcmzése bizonyítja, eléggé észrevehető módon elmosód­tak a két párt közötti hatá­rok. Mint már említettük, de­mokratákra szavaztak hagyo­mányosan köztársasági álla­mok. Igaz azonban ennek a fordítottja is, az tudniillik, hogy hagyományosan demok­ratapárti államok, így Louisi­tek. A négergyűlöletükről is­mert déli államok tehát vég­leg szakítottak a demokraták­kal. Ez is arról tanúskodik# hogy a mostani választásokon nem egyszerűen két, egymás­hoz egyébként nagyon közel­álló burzsoá párt, hanem két merőben eltérő politikai kon­cepció küzdött egymással, és az állásfoglalás kikerülhetet­J lensége szétfeszítette a párt­igaz? Szeretném tudni, miért “kereteket. nem szólt előbb? . Mi, har természetesen nem — Attól féltem, hogy azt®vagyunk közönyösek az ame­mondják majd: beleszólok azŐr’kai belpolitika iránt semj emberek magánéletébe... De®innen Európából, egy szocia- mosl már nem hallgathattam J lista országból mindenekelőtt tovább... Beszélnem kel- aa béka szemszögéből ítéljük lett!... • “meg az amerikai elnökválasz­— Ahá! Kellett! Kellett! Stást. Két jelölt lépett fel, te­— Igen ... Kellett... ® hát két eshetőség volt. A do­Zimányi megragadta a la- £ log természeténél fogva ezút­borvezető gondosan ápolt sza-«tal a béke szempontjából az kállát, és ráncigálni kezdte: 5egyik lényegesen jobb volt# — Kíváncsi volt, ugye, hogy omint a másik. Az adott lehe­lni van a palackban, hogy min Jtőségek közül a jobbik, a dolgozom hetek óta? ® Johnson-féle politika győzött. — De kérem... Bocsásson ®Számunkra, és a világ népei meg, igazgató úr, de ez mégis- . számára most ez a megoldás a csak... _ _ • megnyugtatóbb. Hédiké jelent meg az ajtó- . ^ világ, és így a magyar ham . • nép is mind ez ideig csak Most ne zavarjon, ké-0jobnson egydves elnöki mű- relP‘••Hagyj0" magunkra ...»ködését és a választási harc­A titkárnő nem mozdult. Jban hirdetett programját is­— Igazgató ur kerem... Ezt.merj Most már azt is tudja# nők kfeött Nemfz azPamn»h°g^ ’^kapta a vá­nok kozott... JNem ez az, amiteIasztók nagy többségének tá­Tenyerén ott feküdt a Lefu S m°Satását hirdetett programja 156-os palack... «megvalósításához. Megvan te­— Hogyan került oda? —®hat a lehetosege ahhoz, hogy hüledezett Zimányi. . megvalósítsa, amit ígért. Nyu­Hédiké megvonta a vállát. • Sodtan mondhatjuk: a valasz­— Itt találtam az asztalon.. ®tok kifejezett bizalmukkal Azt hittem, hogy szifonpatron, 2egyúttal köteleztek is arra# de most, hogy szódát akartam »hogy az általa megjelölt utón csinálni, észrevettem, hogy ez "haladjon. Egyelőre nem rnond- a vacak... .hatunk mást: várakozással te­— Vacak?! — hördült fel a ° hintünk Johnson elnök négy­kutató. .éves működése elé, és remél­-JL szrevettem, hogy " lük, hogy úgy fogja keresni a I i’ ez a patron vala- . békét, a vitás kérdések békés |1. mivel nagyobb, «megoldását, a különböző tár- ■1LJ mint a többi, és% sadalmi rendszerű államok bé- sokkal nehezebb »kés egymás mellett élésének is.:. Rögtön arra gondoltam: 2 útját és módját ahogyan est a csak nem ezt tetszik keresni? ■ választási harcban igéim (Folytatjuk-) 2 Darvasi István A többség a háború ellen

Next

/
Oldalképek
Tartalom