Észak-Magyarország, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-13 / 266. szám

Péntek, 1951. november 13. GS2AKMAGYASOR8ZAQ Miről is van szó ? Az első, ami feltűnő; keve­sebb ünnepélj'esség, több megfontoltság, szerényebb sza­valj, nagyobb felelősséggel. Ezek persze impressziók, még­hozzá az elsőkből. S nem is ez a legfontosabb. Például a Borsod megyei Húsipari Vállalat alapszerve­zeti újjáválasztó taggyűlésén nem ez az elsődleges. Gondot okoz a Húsipari Vállalatnál a mun­kaerővándorlás. Természetes hát, hogy a vezetőségválasztó taggyűlésen is sok szó esett róla. S ami meglepő (valljuk be, hogy meglepő, hiszen az emberek szeretnek minden hi­bára, bajra mentséget keres­ni), hogy a húsipari kommu­nisták először is azt kutatták, vitatták: miért nem tudnak otthoni meleget biztosítani sok munkásnak. Mert ez az egyik oka, hogy sokan még csak meg sem melegszenek a vállalatnál, már tovább áll­nak ; ; . Hegedűs András erről be­szélt hozzászólásában. — Reggel ott állnak az ud­varon az ide rendelt munká­sok, és nem kapnak munkát. Baj van a szervezéssel. Csajági Lajos igazgató áp­rilis utolsó napján, az élüzem avató ünnepségen azt mondta, hogy a zászlót megtartják, úgy dolgoznak majd. Nos, a taggyűlésen már nem volt annyira biztos a dolgában. Teljesítették ugyan háromne­gyed évi tervüket. De... a második negyedévben mind­össze 87—90 százalékot értek el. Ehhez talán az is „hozzájá­rult”, hogy reggelente dolog- talan munkások bosszankod­nak a kapu előterében. Határozat —- semmi több az a szándék, hogy a társa­dalmi tulajdonra jobban ügyeljenek. Termelési tanács­kozáson, ankéten, taggyűlésen is született ilyen határozat. De a végrehajtással baj van. S eb­ben még az is szomorú, hogy maguk a párttagok sem vi­gyáznak kellően a társadalmi tulajdonra. Azokról nem is szólva, akik maguk is „hozzá­nyúlnak” a nép vagyonához. Remélhető, hogy intézkedé­si tervében és a gyakorlati munkájában az új ■ vezetőség érvényt szerez a vezetőségvá­lasztáson hozott határozatnak: „... el kell érni, hogy ... ja­vuljon a társadalmi tulajdon védelme a vállalatnál”. Egyelőre annyi biztosítéka mutatkozik e szándék gyakor­lati megvalósulásának, hogy a húsipari kommunisták őszin­tén és nyíltan beszéltek erről, neveket, beosztásokat emleget­tek, nem „szégyellősködtek”. Ez a biztosíték elegendő — egyelőre! Sok szó esett még ezen az újjáválasz­tó taggyűlésen a munkafegye­lemről, meg arról, hogy tanul­ni kell. Kiss Sándor főmérnök szavait idézve: „Nem azért kell tanulni, mert erre minisz­teri rendelet van, hanem mert az élet megköveteli tőlünk”. A tanulás kérdése sok kí­vánnivalót hagy maga után a Húsipari Vállalatnál. Mintegy félszáz beosztásban megfelelő iskolai végzettség nélkül dol­goznak. S az a baj, hogy mind­össze huszonketten tanulnak a félszázból. Ez nem csupán a hiányos kádermunkáról tanús­kodik, hanem arról is; a párt- alapszervezet nem tett meg mindent, hogy a szocialista emberért munkálkodás szelle­me és gyakorlata mind erőtel­jesebben hassa át a vállalati életet. Ahhoz pedig legalább annyira szükséges a tanulás, mint a becsületes munka. Sőt, a kettő feltételezi egymást. Elfeledkeztek valamiről a húsipari kommu­nisták. Arról, hogy a társadal­mi tulajdont nem csupán, s nem elsősorban a munkások által ellopott kiló, félkiló meg­óvásával kell védeni. Azzal is! De mindannyiunk vagyonát jelentik azok a milliók is, amelyeket felelőtlenül elher­dálnak, vagy a nemtörődöm­ség, a hozzánemértés mar­talékává válik. Ilyen eset tör­tént nemrég, éppen a Borsod megyei Húsipari Vállalatnál, amikor romlott árut hoztak forgalomba. Lapunk, az É'szak- magyarország is foglalkozott ezzel. A taggyűlésen szó volt erről az esetről, de nem ér­demben, s önkritikusan. Ilyen hamar napirendre tértek az eset felett a húsipar kommu­nistái? úi vezetőség nem könnyű feladatok előtt áll. Ha olyan jól dolgoznak majd, mint amilyen jól sike­rült a három évi munkáról a beszámoló: tömör, egyszerű, sallangmentes, őszinte (az em­lített esetet kivéve!, mert ar­ról a beszámoló nem ejtett egy szót sem), akkor az újonnan beválasztott, s az újra meg­választott elvtársak méltán rászolgáltak a tagság bizal­mára. Baráth Lajus Ülésezik az Országos Földművesszövetkezeti Tanács Csütörtökön a SZÖVOSZ- székház nagytermében össze­ült az Országos Földműves- szövetkezeti Tanács, hogy megvitassa a szövetkezeti ke­reskedelem, illetve a falusi la­kosság ellátásával kapcsolatos tennivalókat. Részt vett az ülésen Tausz János belkeres­kedelmi miniszter, Szirmai Jenő, a SZÖVOSZ elnöke, Dé- gen Imre, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetője és Ná- nási László, az Elnöki Tanács tagja, a SZÖVOSZ felügyelő- bizottságának elnöke. Molnár Károly, a SZÖVOSZ elnökhe­lyettese, a tanácskozás előadó­ja rámutatott: gondoskodni kell arról, hogy a falusi üzlet- hálózat és áruválaszték össze­tétele, az árukínálat és a ki­szolgálás színvonala fokoza­tosan megközelítse a városi kereskedelmét. Minden szin­ten meg kell valósítani a ke­reslet rendszeres és módszeres tanulmányozását. I Elszakadt egy vonóhorog As S plüss 1-es oktatásról November közepén országos vizsgálatot kezdenek a Műve­lődésügyi Minisztérium szak­embereiből, pedagógusokból álló bizottságok, hogy megál­lapítsák, hogyan tehető ered­ményesebbé a gimnáziumok­ban folyó öt plusz egyes okta­tás, milyen lehetőségek van­nak a szakmai előképzés ha­tékonyabbá .tételére. A bizott­ságok tagjai sorra járják az érintett gimnáziumokat, s fel­keresik azokat az üzemeket is, amelyek az adott iskolával az öt plusz egyes rendszerű okta­tás keretében együttműköd­nek. Felmérik a szakmai elő­képzés tárgyi, személyi felté­teleit, összegyűjtik a hasznos tapasztalatokat és a helyszí­nen segítséget nyújtanak az esetleges hibák, fogyatékossá­gok kijavításához is. Újítási Step az erdészete Az állami erdőgazdaságok­ban a november hagyományo­san újítási hónap, ilyenkor összegezik és értékelik az elő­ző év újítási eredményeit, s kitüntetik a legjobb újítókat. A nemrégiben megrendezett iparági tanácskozáson az erdé­szeti újítók közül öten kapták Fiatalok vasárnapja Kongresszusi műszak a miskolci Pamutfonodában Egyszerű vasárnap volt, mégsem olyan, mint a többi. Kétszázhuszonhat fiatal szá­mára legalábbis nem. Ezen a napon, a szokástól eltérően, is­mét korán keltek, s a hajnali ködben munkába siettek. A reggel hat óra már a gép mel­lett találta őket; Úgy dolgoz­tak, mint a hét bármely nap­ján; sőt, talán különbül. Egyet­len sokatmondó számadat erre enged következtetni. Eszerint: a miskolci Pamutfonoda fia­taljai november első vasár­napján, egy kongresszusi mű­szakban az előirányzott tervet 113.3 százalékra teljesítették. Senki sem hiányzott Küldöttválasztó értekezletet tartott az üzem KlSZ-szerve- zete. Itt határozták el a fiatal fonónők, kisegítő munkások, hogy a VI. kongresszus tiszte­letére vasárnapi műszakot tar­tanak. — Kétszázhuszonhat fiatalt hívtunk be erre a napra dol­gozni. Számítottunk rá, hogy néhányan otthon maradnak, de nem így történt — mondta Bercely Barnabásné KISZ- titkár. Valóban. Akik megígérték, ezen a vasárnapon mind egy szálig ott voltak kezdéskor. Máskor is rendeztek már va­sárnapi műszakot, de ilyen nagy sikere egyszer sem volt. A javarészt KISZ-tagokból ál­ló gárda „kitett magáért”, ki­emelkedő mennyiséget, kiváló minőségű anyagot termeltek. Jó munkáért — dupla pénzt — Nekünk is érdekünk volt, hogy bejöjjünk — mondta az egyik szocialista brigád veze­tője. Hogy miért? Két oka is van ennek. A rendkívüli műszakot azonnal fizetik a Pamutfono­dában. Megállapítanak egy előleget, s azon túl mindenki annyi pénzt kap, amennyivel többet dolgozik. Asszonyok­nak, lányoknak mindig jól jön egy kis „tűpénz”. Meg aztán a vasárnapi munkáért, dupla összeget fizetnek. „Saját ma­gának csinál rosszat az, aki nem használja ki az ilyen le­hetőségeket” — mondták egyöntetűen a fonónők, Akik megtoldották a műszakot A rendkívüli műszakra tel­jes létszámmal eljött a Hámán Kató ifjúsági szocialista brigád is. — Äz ilyesmiből mi nem maradhatunk ki — jegyzi meg nevetve a többszörös szocialis­ta közösség „vezére”, Csépány Erzsébet; Az öt tagú brigád önszorga­lomból egy órával hamarabb bejött ezen a vasárnapon. Többen vidékiek, korán meg­érkezik a vonatuk Miskolcra, csak nem töltik el feleslegesen idejüket. Addig is dolgoznak; mindenki jól jár vele, érvel­nek nagyon helyesen. Ök is, mert több pénzt kapnak, s az üzem is. Példát mutattak A vasárnapi munka jól si­került. A nemrég szárnyrakelt új mozgalom próbája fényes győzelmet aratott. Próba volt ez, mert a város üzemi fia­taljai közül elsőnek a Pamut­fonoda lányai, asszonyai, s né­hány fiatal férfi dolgozója vizsgázott ez alkalommal helytállásból^ példamutatás­ból; tettrekészségből. Á vizs­ga, a próba jól sikerült. Pél­dájukat követhetik mások is. (Gyárfás) meg az „Erdészet kiváló dol­gozója”, 17-en pedig a „Kiváló újító” kitüntetést. Az első ka­tegóriában — egymillió forin­ton felüli újításból származó megtakarítás, illetve ered­ménynövekedés után — hár­man aranyérmet, félmillión felüli eredményjavulás után ketten ezüstérmet kaptak. 200 ezer forinton felüli eredmény- javítás után egy újító bronzér­met kapott. 3 960 óta évente 3400—3500 újítást nyújtanak be az erdé­szeti dolgozók. Az elfogadott és bevezetett, újítások száma átlagosan 1130—1230 között váltakozott, s ezek már az el­ső évben 23,2—26.8 millió fo­rintos megtakarítást, illetve termelési értéknövekedést eredményeztek. Az évente be­vezetett újítások után átlago­san 1,1—1,2 millió forint újí­tási díjat fizettek ki. A Miskolc—Űzd között közlekedő gyorsított személyvonat egyik kocsijának vonóhorga vasár­nap délelőtt, a Tiszai és a Gömöri Pályaudvar között elszakadt. A szerelvény meg­állt, előbb a nyílt pályán vesztegelt, niajd jó húsz perc elteltével a szétszakadt szerelvényt bevontatták a Gömörire. Ott félórás to- lat.gatás után „kiiktatták” a szakadthorgú kocsit. A Hi­tetlen kocsikban ingerült emberek türelmetlenkedtek, s ki tudja hány „Mi történt” hangzott el. Végül is elter­jedt a hír: elszakadt egy vo­nóhorog. Ez megnyugtató­nak hatott, hogy nem tör­tént komolyabb szerencsét­lenség. S amikor ötven per­ces késéssel a vonat elindult útjára, legtöbben napirendre is tértek a történtek felett. Az egyik vonatvezető is, aki a tolatgatást irányítot­ta, s akitől érdeklődtem, csak ennyit mondott: elsza­kadt egy vonóhorog ... Meg­jegyezte, hogy mindez a véletlen műve, s vélekedésé­ben kimondatlanul is ben­ne volt, hogy több száz, vagy ezer bosszankodó utasnak egyszerűen nincs igaza. Erre utalt példabeszéde is, arról, hogy ha egy vadonatúj sze­mélykocsival elindulunk va­lahová, megtörténhet, hogy már az első méterek után defektet kapunk ... P ersze, mint minden hasonlat, ez is „sán­tított” egy kicsit. Amíg a szerelvény Özdra ért, jócskán volt időm át­gondolni a történteket. Vé­gül is megállapítottam: a bosszankodó, s a történtek okát kutató utasoknak lé­nyegében igazuk volt. Már- csak azért is, mert a vélet­lenek sem ok nélküli jelen­ségek. Ez esetben persze a kérdés nem egyszerű, hiszen elég hosszú „oksági Iónc”-ra van szükség ahhoz, hogy tisztán lássunk, azonban igazságtalanok voltak azok az utasok, akik csak a MÄV- ot hibáztatták. Vezessük csak végig azt a bizonyos oksági láncot. Lehetséges, hogy sok száz ember, a szerelvényen uta­zók bosszúsága nem követke­ből persze egész sor tanulsá­got is levonnaiunlí. Például: ienetseges, hogy a szoDan forgo, es a bosszú­ságot előidéző vonohorog el­tűréséért végső soron a ko- naszok, a martinászok, a Hengerészek, a minőségi el­lenőrök egesz sora, a vagon- gyári szerelők, a MÁV-atve- vok és még esetleg sokan mások is felelősek. Főbb összefüggéseiben ezt meg is állapíthatja a szakadt (eltört) vonóhorog gondos és szak­szerű megvizsgálása. (Érde­mes is lenne!) Persze sze­mély szerinti felelősség ebben az esetben (és sok más eset­ben is) nehezen állapítható meg. Mert könnyen megle­het, hogy a bosszúság végső forrása egészen a nyersvas vagy az acélgyártás rossz technológiai utasításáig, a gondatlan elegyösszeállítás- ig, a lunkeres hengerelésig, vagy gondatlan öntésig ve­zethető vissza. De az is meg­lehet, hogy itt még nem tör­tént hiba, felelőtlenség, vagy hanyagság. Csupán a minő­ségi ellenőrzéseknél, vagy a vagongyártás későbbi folya­matában. Van viszont ennek az egyetlen konkrét bosszúság­nak is néhány kínálkozó ta­nulsága: gazdasági, társadal­mi és politikai életünk bo­nyolult szövevényében, a hallatlanul szerteágazó mun­kamegosztás hálózatában végső soron mindenki vala­milyen összefüggésbe került mindenkivel. Mindenki mun­kája és emberi magatartása összefügg, kapcsolódik vala­hogyan más ember munká­jával és magatartásával. A modern élet, korunk vastör­vénye ez, objektív törvény, amit célszerű mindenkinek figyelembe és tudomásul venni, ha azt akarjuk, hogy ne kerüljünk szembe, össze­ütközésbe vele — egymás­sal. Mert vagy akarjuk, vagy nem, végső soron örömöket és bosszúságokat okozunk egymásnak a társadalmi munkamegosztás kusza szö­vevényén át, s bosszantó véletlenek okait csak akkor tudjuk megszüntetni végleg, ha a maga posztján, a maga beosztásában, a maga kör­nyezetében minden ember kellő fegyelemmel, figyelem­mel és egymás iránti felelős­zett volna be, ha a vonat seggel dolgozik, él, tevékeny­összeállítását gondosabb mű­szaki vizsgálat előzte volna meg. De nem biztos, hogy így elhárítható lett volna a bosszúság, hiszen ez csak egyik összefüggés. Nagyon valószínű, hogy a lábszár­vastagságú vonóhorog szára belső, láthatatlan hibát tar­talmazott, így az oksági lán­cot tovább kell vezetni. Le­het. hogy egész sor össze­függést kell megnézni, amely­kedik. M ég valamit: az élet színes forgatagában, a társadalmi munka­megosztásnak ebben a kusza és mégis értelmes összefüg­gésében mindenki fontos, nélkülözhetetlen és számon- tartott ember a maga poszt­ján, a maga beosztásában, munkakörében, családi és társadalmi környezetében.' Csépányi Lajos Sek viías MÍán végre Á méltatlankodók egymás­nak adták a kilincset néhány hónappal ezelőtt a városi ta­nács tervosztályán. Kérték, követelték, járuljon hozzá az osztály, hogy beköltözhessenek az elkészült Kilián-déli szö­vetkezeti lakásokba. Ismerve lakásviszonyainkat, érthető is a türelmetlenség. A tervosz­tály engedett, s kétszáz család beköltözhetett azokba a laká­sokba, amelyeknek fűtése még nem volt készen. Ha sikerül az eredeti tervben szereplő ha­táridőt betartani, nem is lett volna semmi baj, csakhogy számos váratlan akadály me­rült fel. A szóban forgó, összesen 750 lakást gázfűtésre tervezték. Először úgy volt, hogy városi gázt kapnak, s terveztek a la­kótelepre egy 10 ezer köbmé­teres gáztartályt. Ezt a tervet azonban az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (a további­akban OKGT) nem hagyta jó­vá, mivel országos program szerint az új létesítményeket földgáz fűtéssel kell ellátni. Ez a program újabb, s más beruházást igényelt. Az OK­GT felajánlotta, s egyben vál­lalta, hogy a vezeték egy kilo­méteres szakaszát, s a nyo­máscsökkentő átadó állomást megépíti, ez év június 14-én Megoldódik 750 lakás fűtésének gondja * Minden elkészül átadja. A további szakasz megépítésére szerződést kö­tött a tanács a Csatorna- és Vízvezetéképítő Vállalattal. A lakások konyhájában és fürdőszobájában „városi gá­zos” tűzhelyek vannak, a lakó­szobákba pedig földgáz-kon­vektorokat szereltek be. A teljes vezeték megépítését tehát most már augusztus 30- ra módosították. Ez így rend­ben is lett volna, ha az OKGT időközben nem gondolja meg magát, s be nem jelenti, hogy mégsem építi meg az egy ki­lométeres vezetékszakaszt. Ké­sőbb ezt úgy módosította, hogy hajlandó a csöveket be­helyezni, csak ássák ki a he­lyét. Ilyen félmunkára igazán nehéz kivitelezőt szerezni. Újabb hosszas vita után a csatornaépítőkkel módosítot­ták az eredeti szerződést úgy, hogy az ilymódon kimaradt szakaszt is ők készítsék el. A határidő most már szeptember SO-ra tolódott, de még így sem lett volna nagyobb baj. A vezetékhez szükséges spi­rálcsöveket Dunaújvárosban gyártották. Szeptember elején kiderült, hogy a csövek selej­tesek, semmiképpen nem le­het beépíteni. Újabb akadály, s az illetékesek megkezdték országjárásukat. Honnan sze­rezzenek nagyon gyorsan ve­zetéket? Végre a Csepeli Cső­gyár az exportra gyártott ter­mékekből, különböző engedé­lyek beszerzése után, biztosí­totta a szükséges mennyiséget. Ez is megvolt, s a kivitelező vállalat szeptember végén munkához láthatott Termé­szetesen újabb határidő-ha­lasztást kért, amely ilymódon október 15-e lett. Erre a nap­ra el is készültek. Az OKGT-re most már csak az átadó állomás elkészítése maradt vállalásából. A veze­ték elkészült, de október 15- én átadó állomás még nem volt — holott, mint említettük — június 14-re ígérték. Újabb levelezés, telefonálás, utazgatás kezdődött. Azóta megépült a nyomáscsökkentő, csali éppen 80 méterrel távo­labb a már elkészült vezeték­től. Nem volt más hátra, ve­zetékpótlást kellett készíteni. Eljutottunk oda, hogy min­den elkészült. Indulhat, a föld­gáz, fűlhetnek a lakók. Azaz, a lakótelepi körzeti nyomás- csökkentőt a csehszlovákoktól vettük, s a kiküldött szerelő családi okok miatt hazauta­zott. Ismét telefon, s a Fővárosi Gázkészülékgyártó Vállalat se­gít. Kisegítő szerelők érkeznek Miskolcra, s most már minden bizonnyal meleg lesz a szo­bákban. Éppen ideje. A földgáz megindulásával azonban használhatatlan lesz a konyhák és előszobák, je­lenleg városi gázra épített fű- tőtestje. Az illetékesek ezúton is nyomatékosan figyelmezte­tik a lakókat: nehogy megkísé­reljék a mellékhelyiségek gáz­készülékeit használni, amíg azok nincsenek átépítve, mert ez súlyos következményekkel járhat. Ezeket a készüléke­ket fokozatosan átszerelik, s napokon belül most már azzal is minden lakásban elkészül­nek. Még az a szerencse, hogy az utóbbi napokban némileg megenyhült az idő. Minden­esetre nem köszönjük meg az OKGT-nek azt a sok bosszú­ságot, amelyet halogató ma­gatartásával okozott. A. L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom