Észak-Magyarország, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-01 / 257. szám

4 ESZAKMAGYARORSZAG Vasárnap, 1961. november 1. A megyei pártbizottság megtárgyalta: Népgazdasági érdekünk az exporttervek teljesítése Küí kereskedelmi mérlegünk alakulása az ex­porttervek teljesítésétől függ. Értekezleteken, termelési ta­nácskozásokon nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy or­szágunk jó hírének, gazdasági életünk szüntelen fejlődésé­nek záloga az eredményes és hasznos exportmuhka. A kül­földi megrendelők által lekö­tött gyártmányok határidőre és jó minőségben történő szál­lítása azért is fontos, mert nemcsak megtartani, hanem bővíteni, szélesíteni is kell a világpiacon elfoglalt helyün­ket. Iparunk folyamatos mun­kájához nélkülözhetetlenek az importanyagok, s ezeket csak úgy tudjuk beszerezni, ha nö­veljük devizaforrásainkat. Mindebben nagy szerepe van a borsodi iparnak, amely az országos exportszállítások jelentős részét kapta feladat­ként. Különösen gépgyártá­sunknak, kohászati vállala­tainknak kell az ütemes, egyenletes termelést, a terv­szerű szállítást biztosítaniok. A feladat fontosságát az is aláhúzza, hogy a megyei párt- bizottság nemrégen lezajlott ülésén külön kitértek erre a témakörre. Ipari üzemeink III. negyed­évi exporttevékenysége, a megyében működő vállalatok együttes munkáját tekintve kedvezőnek minősíthető. A kohó- és gépipari vállalatok­nál pedig túlteljesítés is mu­tatkozik. De a globális terv­túlteljesítés nem ellensúlyozza ,a szállítási lemaradásokat és a minőségi kifogásokat, ame­lyeket esetenként, egyes gyártmányokkal kapcsolato­san a külföldi megrendelők emelnek. A pártbizottsági ülés megállapította, hogy a Diósgyőri Gépgyárnál lema­radás mutatkozik a szivaty- tyúk, a kompresszor alkatré­szek, az építőipari gépek és a kábelgépek szállításában. Kü­lönböző gyártmányféleségek­ben tételes lemaradás mutat­kozik az LKM-ben, az Öz3i Kohászati Üzemeltnél is, ez­zel szemben igen kedvezően alakult a December 4 Drót- művek exporttermelése, nagy érdeklődés mutatkozik kül­földön á Tiszai Vegyikombi­nát lakkfesték-gyárának ter­mékei iránt. A III. negyedév ..adóssá­gait” áthoztuk a IV. negyed­évre, és azokat a mostani fel­adatokkal együttesen kell tel­jesíteni. A megyei pártbizott­ság exportbizottsága, amelyet A téleles a Központi Bizottság tavaly decemberi határozatának megjelenése után hoztak lét­re, fontos lépéseket tett az export fokozásáért, az import csökkentéséért. Odáig jutot­tunk, hogy üzemeinkben mindjobban érzékelik a köz­vetett exportfeladatok fontos­ságát, és a korábbinál szoro­sabb együttműködés alakult ki a kooperáló vállalatok kö­zött. Ez már egyik biztosíté­ka a feladatok teljesítésének és a helyzet mérlegelése so­rán, a megyei pártbizottság arra a megállapításra jutott, hogy a jelenlegi munka to­vábbi fokozásával, az eddigi­hez hasonló tevékenységgel, az exporttervekben mutatkozó lemaradásokból még sokat pó­tolhatunk. tervteljesítés azonban ön­magában még nem elég. Ha a világpiacot tanulmányoz­zuk, meggyőződhetünk róla, hogy ott kialakult a termékek szigorú mércéje. A piaci ver­seny törvénye: az eredeti megoldásért, az újért, a va­lóban korszerűért magas árat fizet a vevő, az elavult gyárt­mány viszont legtöbbször még árengedménnyel sem ér­tékesíthető. Ki vesz ma pél­dául gőzmozdonyt? S nálunk még ma is készülnek, ha nem is gőzmozdonyok, de alig ér­tékesíthető, elavult termékek. Ezért is fontos feladat, s úgy mondhatnánk: a feladatok legfontosabbika a műszaki fejlesztés, s a kutatás eredmé­nyeinek gyors realizálása a termelésben. Ez a törvény- szerű megállapítás valameny- nyi borsodi üzemre vonatko­zik. Nem kell sokat számolni, hogy meggyőződjünk róla, minden olyan műszaki ered-1 mény, amelyet gyorsan vezet­nek be és „dobnak” piacra, sok milliós többletet hozhat a népgazdaságnak. A késedel­mekből viszont felbecsülhe­tetlen károk származnak. Amikor tehát azt mondjuk, hogy lemaradás mutatkozik a szivattyúk, - kompresszor­alkatrészek, az építőipari gé­pek, a kábelgépek, a sodrony- kötelek, vagy az idomacélok gyártásában, erre is gondol­nunk kell. Gyakori azonban az is, hogy bár megfelelő műszaki szín­vonalat produkálunk, a befe­jező, apróbb simításoktól, a gondos szereléstől, a csoma­golástól már .ajnáljuk a tü­relmet és a viszonylag elenyé­sző többletköltségeket. Külke­reskedelmi szerveink a meg­mondhatói, hányszor kénysze­rülünk a vételár egy részét kötbér és büntető kamat for­májában visszafizetni ilyen hibák miatt. Máskor pedig azért marasztalnak el ben­nünket, mert nem biztosítjuk időben a folyamatos üzeme­léshez nélkülözhetetlen tarta­lék alkatrészeket. A megyei p.ártbiz°tuá.g *" 7 az üzemek mű­szaki vezetőihez, szakmunká­saihoz fordul kérésével, hogy legyenek alaposabbak, körül­tekintőbbek, gondosabbak. Abban látja az üzemi, terüle­ti pártszervezetek feladatát is, hogy a fő figyelmet erre fordítsák. A selejtes termé­kek csökkentése sokszor csak a gondos, figyelmes munkán múlik, és azon túlmenően, hogy a minőség javítása erő­síti a gyártók hírnevét, ked­vezőbb gazdasági eredménye­ket is hoz. Onodvári Miklós Ä hiba a közfelfogásban As ápol állókép zés néhány problémájáról Baráth Lajos kisregénye a Kossuth Rádióiban Lapunk munkatársának, Baráth Lajos író-újságírónak szépprózai munkásságát egyre nagyobb figyelemmel kísérik a mai magyar irodalom kedve­lői. Méltán, hiszen a fiatal, munkásból lett író a mai való­ság jó ismerője, kitűnő érzék­kel, nagy elvi bátorsággal és művészi hitelességgel ábrá­zolja azokat az embereket, akik közül való és akik között életének eddigi szakasza eltelt. Elbeszéléseivel. novelláival egyre gyakrabban találkozunk országos fórumokon is. Az 1963-ban megjelent Házak tábla nélkül és A díszhal című kisregényével máris rangos helyet vívott ki magának a fiatal magyar prózaírók kö­zött. Utóbbit, A díszhal című kisregényét rádióra alkalmaz­ta és rendezte Vadász Gyula. Ebben a művében Baráth Lajos izgalmas és változatos történet kapcsán azokat a tár­sadalmi és csajádi okokat, kö­rülményeket keresi, amelyek a mi társadalmunkban is lehe­Reflexiók egy kritikára .,Valami megindult a szín­házban. Évekig tartó helyben- topogás után a műsortervből, a színházi hírekből és nyilat­kozatokból úgy látszik, hogy megindult az immár elodázha­tatlan változás. Elodázhatat­lan, mondom, mert lassan olt tartunk, hogy a »színház« szót Miskolcon csak egész kisbetű­vel lehetett emlegetni. Nem állítom, hogy ezelőtt hiányzott mozditó szándék, vagy csele­kedet, hisz történtek kísérle­tek (Ablakmosó, Írógép, Játék és igazság), de az új program több mint kísérlet, ez előrelé­pés a SZÍNHÁZ megteremtése felé." E sorokkal kezdi a Háború és békéről szóló színházi mél­tatását A Mi Egyetemünk kri­tikusa. A kemény sorokra lo­gika szerint a színháznak kel­lene válaszolnia, mint olyan megnyilvánulásra, amely egy bekezdésnyi megjegyzésével túlmutat a kritikai megállapí- iások szándékán és határán. Hogy polémiára szántuk el ma­gunkat, annak több indítéka van. Az újságírás alapszabályai közé tartozik a felelősségérzés­nek olyanfajta birtoklása, amely megóvhatja a tollal bá­nó egyént minden túlzástól, a valóságtól való elrugaszko­dástól, igaztalan kijelentéstől. A nyomda alá szánt mondatok hitelessége, akusztikájára na­gyon kell ügyelni. Az ember baráti körben lehet szertelen, meggondolatlan, bár ott sem erény, de a közfigyelem elé csak alaposan átgondolt, sok­oldalúan kontrollált témát és megjegyzést lehet vinni. Erről az egyszerű etikai kötelesség­ről feledkezett meg A Mi Egye­temünk kritikusa is, amikor igaztalan megállapításokat tesz a Miskolci Nemzeti Szín­ház múltjára és közelmúltjára vonatkozóan. „Valami meg­indult a színházban" — írja a szerző. Az olvasó azt hihetné, hogy eddig nem történt sem­mi a Miskolci Nemzeti Szín­ház színpadán. Azok a művé­szi törekvések, sikerek, orszá­gosan visszhangzó kezdemé­nyezések, amelyek sok forró hangulatú színházi estében részeltették a nézőket, a meg­állapítás szerint nem léteztek. A cikkíró állítása szerint azt kell hinnünk: a Miskolci Nem­zeti Színház művészi munkája éveken át stagnált. „Évekig tartó helybentopogás"-ró\ ol­vashatunk a szóban forgó cikk­ben, közben feltámad bennünk a mérlegelési kedv. Eszerint azok a nagyszerű produkciók, amelyek országosan is rangot szereztek a miskolci színját­szásnak. egyszerűen a múlt homályába vesztek? A Haj­nali tűz páratlan sikere, az Optimista tragédia kiemelkedő produkciója. Az Arturo Vi Budapesten is tisztelétet és el­ismerést kiváltó, magas mű­vészi élményt nyújtó előadása, Az ember tragédiájának em­lékezetes bemutatója, a Játék és igazság modern törekvése­ket tükröző színpadra költése, stagnálásra utal? Ha visszaréved az ember e sikeres előadások megannyi emlékére, s olvassa A Mi Egye­temünk summázását, felszisz- szen. Miként is folytatódik a színház „volt” állapotára vo­natkozó összegezés? „Immár elodázhatatlan a változás. Elodázhatatlan, mondom, mert lassan ott tartunk, hogy a »színház« szót Miskolcon csak egész kis betűvel lehet emle­getni” — írja a kritikus. S mi, a közönség kissé értetle­nül és meghökkenve gondo­lunk arra: ezek szerint mi esz­tendőkön át rosszul ítélkez­tünk volna? Jónak hirdettük meg azt, ami talmi volt? Egyes jól sikerült prózai előadások, operettekhez hasonló kasszasi­kere semmit sem mond? A „szigorú” ítélkezés köz­vetve érinti a város kultúrpo- litikusait is. Minek tulajdonít­ható, hogy esztendőkön át el­tűrték, hogy a Miskolci Nem­zeti Színház stagnáljon? A nézők is megkapják a maguk fricskáját: eddig olyan szín­házba jártatok barátocskáim, amelyet csak kisbetűvel lehe­tett emlegetni. S hogy ti ezt nem vettétek észre, ez tudat­lanságotokra és avatallanságo- tokra utal. tővé teszik a törtetést, a kar­rierizmust. A főhős öccsének elbeszélése nyomán kelnek életre a kisregény nagyszámú szereplői, közöttük a karrieris­ta Verba-fiú is ... Örömmel értesültünk róla, hogy A díszhal rádióváltozatát kitűnő szereposztásban no­vember 2-án, hétfőn este 19 óra 10 perces kezdettel a Kos­suth Rádió hullámhosszán hallgathatjuk. Néhány Jászai-díj is gazdára talált az utóbbi esztendőkben Miskolcon. E kézzelfogható tény sem jó érv az „egyhely­ben topogás” mellett, azért sem, mert a művészek sorai­ban rendezők és művészeti irá­nyítók is kaptak Jászai-díjat. Az évenkénti nívódíjak (me­lyekből Miskolc szép számmal részesült) nem nagy meggyőző­déssel vallanak az említett „kisbetűs" színház mellett. Az egyetemisták lapjában egyebekben meleg, méltató hangú az a kritika, amely a színház idei évadjának jól si­került produkciójáról, a Há­ború és békéről megjelent. A kritika érdemi részével nincs mit vitatkoznunk, de a dicsé­ret hangnemében ismételten találkoztunk, a megalapozat­lanság motivációjával. A kri­tikus egy jól sikerült produk­ció kapcsán eképpen kiált fel: „ ... ez előrelépés a SZÍNHÁZ megteremtése felé.” Véleményünk szerint bántó ez a túlzás. Mindannyian mű­vészinek tartottuk a Háború és békét, friss, szellemről, jó kon­cepcióról beszéltünk az új műsorterv napvilágra jutása­kor. De mi folyamatában, a színház lélegzésének állandó ritmikájában vizsgáltuk meg a fejlődés lehetőségeit. A folyamat közben a néző is, mi is észrevettük az eseten­kénti ritmuszavart, amely a lélegzésben megmutatkozott. Jelzőberendezéseink ilyenkor azonnal jeleztek, de agóniáról, „egyhelyben topogásról” csak kisbetűvel ejthető színházról Miskolcon az elmúlt húsz esz­tendőben soha nem beszélhet­Társadalmi ellenőrzés az épíllíezéselínét Miskolc kerületeiben a ta- társadalmi ellenőrzését. Eí nácsok végrehajtó bizottságai nek nyomán az állandó bizotl felkérték építési és közieke- Ságok egy-egy szakmail» dési. állandó bizottságukat: megfelelő tagja rendszeres» minél szélesebb alapon szer- ellenőrizte az építkezéseké vezzék meg az építkezések Legeredményesebben a II ■ *❖****♦***♦<>«« kerületben dolgoztak. Ebben1 4") . «kerületben egyetlen esetbö tünk. Arról inkább, hogy ez azjsem építkeztek engedély né- ipari város milyen alázattal az elnaűlt esztendőben, szolgálta az uj magyar drama* ügyét. Arról is, hogy kezde-« — ményezés dolgában sohasem * állt rosszul a színház. J Az új, a jelenlegi műsorterv ‘ valóban ígéretes. De azt is lát­nunk kell, hogy darabválasz-o lás tekintetében ez a terv* többnyire arra a közönségre% épült, amelyet a város színhá-ér j za esztendőkön át szívósanJ -Legutóbbi ülésén a Borsé, magához láncolt, éppen legsi-«me°yp* Pályaválasztási Tanai kerültebb produkciói révén.ímeStárgyalta és jóváhagy, Különben is egy tervről min-«az I964 65-ös tanévre szol dig a megvalósulás után lehet*munkalervél. Fügeczky Is csak érdemben nyilatkozni. Jván, a tanács titkára isméi A miskolci színház jelené-*tet,te ,a tervet, amelyhez W ben és jövőjében ott munkál jesészítést is fűzött. Számo múltja is. Gyökeret eresztett,^felszólalás és néhány módost neves művészek szolgálj ákt^as. alaPiap fogadták el hí Tháliát Nemecsek-i szorgalom-« u\an a javaslatot, amelynél mai, becsületességgel és ra_«t>ővebb ismertetésére mfj termettséggel. A Háború cs« visszat^ran'c' béke általunk is nagyra be-* —.- o —— csiilt előadása csak növeli aj színház rangját: az új vezetési új színt, jó elképzeléseket visz* a színház életébe. Szerintünk« nem most születik a színház,♦ hanem színházunk a szóbanj forgó produkcióval is egyreé^;„ha\„a ,,„lf „ nap0kbaf Ülést tartott a Borsod megyei Pályaválasztási Tanács DíépművéMxeti hiáUUás Úadon 1 szik fel), de a beteg csecsem! nagy szakképzettséget és sza tudást igénylő ápolását kén telenek vagyunk alacsonyai műveltségűekre bízni. Továbbtanulás — munkí mellett Az érettségivel nem rendi kező nővérek, munkájuk S rán előbb-utóbb hiányát érz a nagyobb tudásnak, a szél sebb körű tájékozottságna Éppen ezért, nagyon soka munkájuk mellett akarják < végezni, vagy befejezni a K zépiskolát. Erre is van mé de bizony a kórházi szolgál mellett nem könnyű biztof tani a tanulási lehetőséget, ; ki kell várni, míg valaki sói kerülhet. Az ápolónőkben, különös! a jól képzett, intelligens nőy rekben országosan hiány v3 Megyénk kórházaiban is tál! hatók még olyanok is, ak minden képesítés nélkül d! goznak. Jelentős változá azonban csak akkor érhetüf el, ha megváltozik az a. még múltból ittmaradt közfelfog! mely szerint a betegápol| alantas feladat, majdhogy 3 nem mondják: cselédmunK Elsősorban a középiskoláitól kell megváltoztatni ezt szemléletet, s az eddigiek:) szívesebb, s nagyobb segítség' nyújtani azoknak, akik a sza! iskola részére keresnek n vendékeket. A hivatásérzet, a szakmj szeretet nem mindenkiül olyan erős, hogy ellent tudj! állni a gyakran megnyílván:) lebecsülésnek. Aki csak kívii ről ismeri a kórházi műnk! nem is tudja, mennyivel mi gasabb követelményeket ti masztanak ma egy nővért szemben, mint akár húsz é* vei ezelőtt, A sokat emlefü tett hivatásnak ma igen mj gas szaktudással kell párost) nia, mert csak így lesz értéül1 annak, ’ hogy a szociális! egészségügy magasabb színvf naláról beszélhessünk. Ezért is fontos körültekintően megválogatni, kire is költik ezt a nem csekély összeget. Sajnos, nem egyszer előfor­dult már, hogy az iskola, és a kötelező másfél éves gyakor­lat után a nővér más munka­kört választott magának. Hogy milyet? Az egészen változatos. Volt. aki a gyárba ment ma­rósnak, más agronómusnak „tanult tovább”, ismét mások férjhez mentek, s háziasszo­nyok lettek. Ezek a lányok, el­tekintve az utóbbiaktól, akik­nek visszatérésére még legin­kább lehet számítani, nem hi- vatásszeretetből, csupán idő­töltésből választották az ápo­lónői pályát. Szerencsére ez nem általá­nos jelenség. A szakiskola je­lenlegi növendékeinek túlnyo­mó többségét a hivatásérzet .vezette erre a pályára. Szor­galmas tanulással, amely pá­rosul a betegeken való segí- teniakarással, legtöbben le tudják győzni az alacsonyabb képzettséggel való indulás ne­hézségeit. Erről tanúskodik a megyei kórház vezető ápoló­nőjének az a véleménye is, hogy az iskolából kikerültek közül nem mindig az válik be jobban a gyakorlati önálló munka során, akinek érettsé­gije van. Kell-e az érettségi ? A növendékek között, többen vannak, akik középiskolai ta­nulmányaikat félbeszakítva jöttek kisnővérnek. Több ilyen lánnyal beszéltem, s az a vé­leményük, hogy mivel úgy is ezt a pályát választják, fölös­leges időtöltés az érettségi megszerzése. — Mert mire r*~gy ma az ember az érettségivel —mond­ták —, ápolónő így is lehetek. Az a baj, hogy „így is lehe­tek”. Nagyon találóan jegyezte meg ezzel kapcsolatban a kór­ház egyik főorvosa: — Ott már tartunk, hogy a nők frizurájához csak érettsé­gizett lányok nyúlhatnak (a fodrásztanulókat ugyanis szi­gorúan csak érettségi után ve­A tudomány fejlődése, a be­tegellátás színvonalának emel­kedése egyre nagyobb felada­tok elé állítja az egészségügy dolgozóit, nagyobb szaktudást, lelkiismeretesebb munkát kí­ván tőlük. Az egészségügyi szakiskola tananyagát már e növekvő igénynek figyelembe­vételével állították össze oly­módon, hogy kiinduló pont­ként az érettséginek megfelelő általános műveltséget tekintik. Ezzel szemben, a tanulók túl­nyomó többségének csak nyolc általános iskolai végzettsége van, érettségizett csak elvétve akad köztük. Mi ennek az oka? Furcsa ajánlás Mondjuk meg njűltan: az ápolónői pálya teljes lebecsü­lése. A nyomaték kedvéért mindjárt idézhetünk is az egyik középiskola igazgatója által küldött „ajánlásból”: „ ... gyenge képességű, to­vábbtanulásra nem alkalmas, egészségügyi pályára megfe­lel . . .” _ A gyenge képesség, s tanu­lásra való alkalmatlanság va­jon hol bosszulhatná meg ma­gát jobban, mint a betegágy mellett? A jó ápolónőnek az orvos jobb kezének kell len­nie. S mivel az a cél, hogy a jól képzett ápolónő egyre több feladatot vegyen át az orvos munkájából, lehet-e. szabad-e tehetségtelen, ostoba emberek kezébe adni a beteg gyermek, vagy felnőtt életét? Az emberiség iránti jóindu­lattal ajánlott leányzót termé­szetesen nem vették fel a szakiskolába. Ápolónőből agronómus Egy ápolónő teljes kikép­zése több mint húszezer fo­rintjába kerül az államnak. I liiaUttas Usdon l > Jelentős kulturális eseméíj! £ színhelye volt a napokba! > Ózd. A járási népfrontbizottj ! súg és a megyei múzeumot »baráti körének ózdi alcsé! »portja rendezésében népmiP fvészeíi kiállítás nyílt a Lisí; »Ferenc Művelődési Házban. ! > Ez alkalommal bemutatja! Ja környék népművészeti emle' »keit, pásztorok fafaragványail ^szőtteseket, hímzéseket és a! »alkalmazott díszítési módok«)! »A gazdag tematikájú, sok ki! »állítási darabot felsorakoztat! »bemutatónak már az első n$! “pon számos nézője volt. magasabbra hág a vidéki szín-J házak sorában. « Érdemes végiggondolni ezt aj folyamatot (miként A Mi Egye-« temünk hasábjain a szóban* forgó kritika alatt hasonló« témakörben ezt Kun László* teszi, aki okos és remek fejte-j getésében jó módszerrel jut el 0 a témához), mert különben * megvádolhatják az egyetemi« lap kritikusát, hogy mind ez* idáig rendszertelenül járt szín-J, házba. « Párkány László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom