Észak-Magyarország, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)
1964-11-28 / 279. szám
2 ESZAKMAGYAUORSZAG Szombat, 1964. november 2£, F©ss®llséggel t®wh®s sssél©s®s6«l ii«3iff®8i5»em Phan Van Dong dandártábornok, Saigon és környékének csütörtökön kinevezett katonai kormányzója pénteken rádiónyilatkozatban adta tudtára a lakosságnak, hogy „az,, elrendelt ostromállapot egy hónapig lesz érvényben”. A saigoni rádió ugyanakkor Ismertette Tran Van Huong miniszterelnök felhívását a lakossághoz: őrizze meg nyugalmát. A felhívás célzásai a buddhista vezetőket teszik felelőssé a legutóbbi sorozatos tüntetésekért. A' miniszterelnök felhívásában 238 polgári személy letartóztatását ismeri el, de azt állítja, hogy 202 letartóztatott visszanyerte szabadságát. A dél-vietnami főváros utcáin pénteken reggel mindenütt táboriruhás, fegyveres katonai és rendőri egységek voltak láthatók. A „feszültséggel terhes . szélcsend” légköréből indulnak meg a dél- vietnami kormány képviselőinek és a kormány Amerika- barát politikájával szembenálló ellenzék küldötteinek tárgyalásai. Saigonban pénteken falragaszok jelentek meg, amelyekben a kormány felszólít minden polgári személyt, hogy haladéktalanul szolgáltassa be a birtokában levő „fegyvereket, lőszert, robbanóanyagokat és késeket”. I Mmm Vremla Jugoszlávia nemzeti ünnen$ről A .Novoje Vremja című szovjet külpolitikai hetilap vezércikket szentel a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság megalakulása 19. évfordulójának. Képet ad Jugoszlávia társadalmi és gazdasági fejlődéséről, az új hétéves terv előirányzatairól. A szocialista Jugoszlávia — folytatja a lap — aktivan táFogadás az: albán nemzeti ünnep alkalmából Albánia ' felszabadulásának 0. évfordulója alkalmából ' Jovan Andoni, az Albán Nép- köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője péntek este fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson megjelent Búé József külkereskedelmi miniszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, Erdélyi Károly külügyminisz- terheiyettes, valamint a Külügyminisztérium, a Külkereskedelmi Minisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. VÉGE A SZEREIMNEK ? KMittítur; „nie Waitviuac» mogatja a békés együttélés irányvonalát, síkra száll a nemzetközi viták békés megoldása, az általános és a teljes leszerelés mellett.-A vezércikk rámutat, hogy az idén a pártkongresszus elő- készüleíei jegyében ünnepli az ország november 29-ét. Tapasztalatcsere: lj§*y csináltuk A diósgyőri durvalsen^ermíí rekonstrukciójának néhány tanulsága Á magyar újságir óküldöttség látogatásai Bécsben Josef Klaus szövetségi kancellár pénteken hivatalában fogadta a magyar újságíróküldöttséget, amely Barcs Sándornak, az MTI vezérigazgatójának vezetésével tartózkodik Bécsben. Az osztrák kormányfő a magyar újságírókkal hosz- szabb, szivélyes hangú beszélgetést folytatott, majd ezután eszmecsere volt az osztrák külügyminiszterrel, aki hangsúlyozta: „Budapesti tartózkodásom alatt meggyőződtem arról, hogy magyar részről őszinte törekvés nyilvánul meg az Ausztriához fűződő viszony megjavítására.” Szolét felszólalás a hanoi szolidaritási értekezleten A vietnami néppel való nemzetközi szolidaritási értekezlet csütörtöki ülés'én felszólalt A. Szofronov, a szovjet küldöttség vezetője. Többek között kijelentette: A szovjet emberek követelik, hogy az Egyesült Államok kormánya szigorúan tartsa be a Vietnammal kapcsolatban 1954-ben létrejött genfi egyezményeket. A szovjet emberek határozottan támogatják Dél- Vietnam népének igazságos harcát az amerikai imperializmus fegyveres intervenciója ellen. Pártunk VIII. kongresszusának határozata, többek között, fontos feladatul jelölte meg a gazdasági szervező munka módszereinek állandó csiszolását, és a gyakorlati munkában való tervszerű, céltudatos felhasználását. Pártbizottságunk ezt tartotta szem előtt, amikor a durvahengerműi rekonstrukció érdekében végzendő politikai munkát átgondolta. Megfelelő eiökésziüés Legfőbb törekvésünk az volt, hogy olyan összhangot teremtsünk, amely képes megküzdeni a nehézségekkel. Előtérbe került annak megértetése, hogy a rekonstruálás mit jelent a népgazdaság, a Lenin Kohászati Művek számára. Fontos feladat volt a bedolgozó több mint ötven fő- és alvállalkozó üzem, vállalat és tervező intézet munkájának koordinálása. A rekonstrukció során beépítendő gépi berendezéseknek szinte összes hengerelt, kovácsolt és öntött alkatrészeit a mi gyárunknak kellett legyártania. Ezért pártbizottságunk szükségesnek tartotta a dolgozókkal megértetni az alkatrészek gyors legyártásának fontosságát. Ezt meg is értették, és az alapanyagokat, a félkész gyártmányokat általában kellő időben bocsátották a megmunkáló vállalatok rendelkezésére. Ezen túlmenően, pártbizottságunk határozata alapján, a legtöbb kivitelező vállalatot személyesen is felkerestük, és szocialista szerződést kötöttünk a gépi berendezések kellő időre történő elkészítésére. Ezzel párhuzamosan a szerelésben résztvevő vállalatokat is felkerestük és arra kértük őket, hogy politikai ésj műszaki munkájuk fő feladatának tekintsél? a rekonstrukció szerelési tennivalóit. Külön is ' kértük Őket, hogy a mar megmunkált alkatrészeket még a régi hengersorok megállása előtt szereljék össze, hogy azokat a beépítés előtt hidegen tudjuk beforgatni. A kivitelező vállalatok műszaki-gazdasági, pártós tömegszervezeti vezetőivel való beszélgetés, a szoros kooperáció meghozta gyümölcsét. fl felvsláposftő tnunlia sokféle médiát alkalmaztuk 1964. április 2-án leállt a trió bugasor, május 3-án pedig a blokk bugasor. Előzőleg viszont, a már említett feladatokon kívül nagyon fontos teendők vártak ránk. Ezek főleg a politikai felvilágosító jellegű munkák voltak — a gyáron belül. A legfontosabb volt annak megértetése saját gyárunk dolgozóival, hogy a két sornál dolgozó hengerészek, forrasztárok, darusok az átcsoportosítás után miképpen végezzék feladataikat új munkahelyükön a gyár és a népgazdaság érdekein túlmenően saját érdekeikben is. Ezt a feladatot is sikerűit megoldani, mert az új helyre került dolgozók, a kommunisták felvilágosító és nevelő munkája nyomán, bárhol meg- állták helyüket. Megértették, hogy minél hamarább készü-' lünk el az átépítéssel, és foghatnak hozzá dolgozni az átépített két hengersoron, annál.előbb emelkedik átmenetileg alacsonyabb keresetük. A hengermű pártvezetősége gondoskodott róla, hogy minden munkahelyen, az átépí- tőknél, és a szerelőknél is legyenek kommunisták, akik elsősorban személyes példamutatásukkal biztosították a feladatok sikeres megvalósítását. Nagy körültekintéssel és alapossággal minden dolgozónak konkrétan meghatározták feladatát: mi az, amit el kell végezniük, és milyen határidőre. Ugyanígy dolgoztak a gyár más részlegeitől, főleg a karbantartó gyárrészlegtől ide beosztottak is. A jó kooperációval és a következe'tes politikai munkával elértük, hogy a rekonstrukcióban résztvevő több, mint másfélezer emberből egyhamar kitűnő kollektíva jött létre. A leállás utáni első napok eredményei már jelezték is, hogy a második ötéves terv egyik legnagyobb beruházását hatá időre el lehet-végezni. Pártbizottságunk a korábbi, ehhez hasonló volumenű munkák tapasztalatai alapján nagy gondot fordított a menet közben felmerülő hibák felszámolására. Ezért gyárunk KISZ-bizottságának pártfeladatként adta, hogy minden tevékenységük elsősorban az ilyen hibák gyors felszámolására irányuljon. Ennek megfelelően védnökséget vállaltak- az egész rekonstrukció felett, és ennél a munkánál is becsülettel helytálltak. Ha leállás előtt nagy szükség volt a megfelelő együttCSORBA BARNA: A MÓKÁN 3. Sikeres akciók A tanonc leventeszázad vi- gyázzba mered. Szabó Lajos tartalékos őrmester szórakozottan hallgatja Bakos János leventeoktató jelentését. Látszik, hogy gondolatai másfelé járnak. A nyúlánk nemzetőr- századparanesnok magatartásában van valami szokatlan. Pillantásával sorra veszi a fiúkat. Mintha veséjükbe akarna látni. — Fiúk! — kezdi csendesen. — Tudjátok, mi történt tegnap dél óta ... Szálasi került hatalomra. — Tudjuk. — Azt is tudjátok, amit Szálasi mondott: most mindenkinek csatasorba kell állnia, aki nincs vele, az ellene van! Én azért jöttem hozzátok, mert ti valamennyien harcképes, erős, egészséges emberek vagytok. Nektek is harcolnotok kell! És hol harcolhattok? Nyilván a hatalomra kerülő nyilasokkal együtt. Nem? Szabó vár. Egy plsz se hangzik. A fiúk tágranyílt szemekkel állnak. Az őrmesterben valami gyanús, érthetetlen. Ez is felcsapott volna a nyilasokhoz? A szavak egyre nyugtalanítóbbak. — Én most megyek, hogy felvételre jelentkezzem a nyilas pártba. Közületek odavi- jszero azokat, akik szintén be »sárnak lépni. Akik velem akarnak jönni, lépjenek ki jobbra! A fiúk pillantása elfordul volt oktatójukról. Csak bámulják a földet. — No, mi lesz, fiúk, senki se jelentkezik? A sorok közül valaki megjegyzi. — Aki nyilas akart lenni, az már elment közülünk. — De fiúk! — csattan Szabó hangja. — Én benneteket kérdezlek. Én nem voltam nyilas, de a tegnapi események után megyek jelentkezni! — És ezt pont a szaki bácsi mondja?! — Fájdalmas a hang. Szabó szivét melegség járja át. Nem csalódott a fiúkban. Hosszú ideig ő volt a leventeoktatójuk, s játszva nevelte őket a fasizmus gyűlöletére, Ismeri a fiatalság romantikus lelkesedését. Nagv csatákat szervezett, s az ellenség mindig a német volt, amelyet mindig győzelmesen leteper- tek. Egyszer majdnem baj történt. Váratlanul csendőrök bukkantak elő, Csodálkozva figyelték a harcot. — Mit csináltok? — kérdezték az ifiket. Azok szilajul feleltek. — Ütjük a németet! A csendőrök összenéztek, de szerencsére tovább mentek. — Jól van, fiúk — enyhül meg Szabó. — Nem csalódtam bennetek. Látom, a tanoncszázadban lehet bízni. Nem vagyok, nem is leszek nyilas, s örülök, hogy ti is így gondolkoztok. De mégis harcra hívlak benneteket. Hajlandók vagytok-e velem jönni? — Hiszen nincs fegyverünk — sóhajtja valamelyik. — És ha volna? — Akkor megyünk! — zúg a század. — Aki velem akar jönni a nemzetőrségbe, önként jöjjön. Aki nem vállalja a harcot, nem hibáztatom, ha ezt őszintén megmondja, csak azt várom: hallgasson. Akik nem vállalják, lépjenek ki jobbra. Egy fiú megmozdul, aztán a másik, összesen kilenc. Csendesen. lehajtott fejjel oldalog- nak el. Bakosból kikívánkozik. — Lajoskám. mehetek én is veletek? — Miért ne? Akkor fiúk, irány a fegyverjavító műhely. Antal Ferenc az élre áll. — Század, utánam, indulj!... Nóta . i. A fiúk arca ragyog, szemük tettvágytól csillog, cipőjük, bakancsuk csattog a kövezeten, s fékevesztetten, daccal harsogták az Ismert, nyilasellenes dalokat. Egy torzonborz nyilas eléjük ténfereg. Szeme vérben forog: — Hagyjátok abba! Szabó lába kilendül. A nyilas az árokba zuhan. A műhelyben fegyver kerül a vállakra. Tovább. Kibontott nemzetiszínű zászlóval végigmasíroznak a városon, már ott járnak a városháza előtt. Az épület ablakai kicsapódnak. Egyik tisztviselő csodálkozva kérdezi. — Hát. nem Szálasi van hatalmon? — Már akinek! — vágja oda Szgbó, aztán visszafelé indulnak a fő utcán. — Ez most elég volt — mondja Szabó elégedetten. — Délután háromkor kezdjük a második felvonást. Fiúk, a Deák utcai leventeotthonban találkozunk! — Értettem — zúgja a század. © Szabó a járda szélén álldogál, s figyeli az utcát. Remekül dolgoznak a fiúk. Nemrégiben még egy sereg tacskó feszített az utcán, nyilas karszalaggal. Négy-öt embere körülvette őket. Kigúnyolták, megtépázták, nadrágon billentették őket, s győzelmesen elhozták a nyilas karszalagokat. Már mindkét zsebe tele volt velük. Jó lesz az, csak nem arra, amire Szálasiék szániák. Hát ez meg mi a csoda? A városháza felől gnómszerű alak vezetésével jó kéttucatnyi felfegyverzett nyilas közeleg. A gnómszerű alak peckesen megáll előtte, s ráfröccsenti: — Igazolja magát! — Én? Kinek?! —• Nem látja, ki vagyak? — tajtékzik Kóródi. — Én vagyok a nyilas pártvezető! — Mit bánom én — vonja meg vállát Szabó —, szervezze a pártját, s nekem hagyjon hétrét. Kóródi egy ott posztoló rendőrhöz fordul. «=- Követelem, hogy igazoltassa! — Minek? — mormogja. — Nyugodtan állt a járdán, maga kötött bele: Kóródi dühösen fúj. Pribékjeivel legszívesebben nekirontana, de az őrmestert hirtelen jó száz ifi veszi körül. A nyilasvezér hangot vált. — Tudja, miért akarok rendet csinálni? Ma éjjel kétszáz zsidó ejtőernyős szállja meg Miskolcot! Szabó elámul. Azt hitte, hogy értelmesebb emberrel vari dolga: — Keressen magának a hülye vicceire más bolondot — mondja mérgesen, s továbbhalad. A fiúk körülveszik. — Megrakjuk őket? — Most nem. Sor kerül majd erre is. Kóródi tajtékozva néz utána. Két nvilasnak súg valamit. Azok éjjel keresik fel Szabót lakásán. Fegyveresen. Szabó bal kezével egyiket állonvág- ja, inbb kérővel kicsavarja a másik kezéből a fegyvert, s fejbeüti vele. Az egyik rémülten kereket old. a másik ájul- tari zuhan a földre. — No, Lajos — gondolja magában —, jobb lesz most gyorsan eltűnni. A „testvér” erősítéssel tér vissza. A leütött nyilast kilöki az utcára. Ó meg az elvett fegyverrel elbaktat a Népkert környékére egyik ismerőséhez. Kíváncsian várja a fejleményeket. Úgy látszik, hogy a két nyilas talán szégyenében, talán más miatt jobbnak látja agyonhallgatni az esetet. (Folytatjuk.) működés kialakítására, akkor ez még fontosabbá vált a leállás után. A rendelkezésre álló idő annyira szoros volt; hogy csakis a legtökéletesebb együttműködéssel lehetett dolgozni. Ezért segítettük a gyár vezetői és az egyes vállalatok által kidolgozott organizációs tervek teljesítését. A gyár és az érdekelt vállalatok vezetői szinte naponként, később hetenként, majd két hetenként beszámoltak a végzett munkáról. így pártszervezeteink látták az elért eredményeket, a mutatkozó lemaradásokat, és ott segítettek, ahol éppen a legnagyobb szükség volt rá. A tájékoztatók alapján a felvilágosító munka minden számításba jöhető módszerét alkalmazni lehetett. Ezek közül a legeredményesebbnek az egyéni és a csoportos beszélgetés, valamint az írásos agitáció mutatkozott. Arra törekedtünk. hogy agitációnk egy pillanatig se hagyja figyelmen kívül a munkák ' határidőre való elkészülésének nagy nép- gazdasági jelentőségét. Nem maradtunk magunKra! Munkánkban nem voltunk magunkra hagyatva. A megyei, a városi pártbizottság; továbbá az összes kivitelező vállalatok pártszervezetei minden segítséget megadtak. Előfordult, hogy egyes, Budapesten székelő kivitelező vállalatok pártszervezetének felettes szervezete, a területi pártbizottság is segítő kezet nyújtott. Egyrészt nap, mint nap tájékozódott a munkák helyzetéről, másrészt igen sokszor a helyszínen is tájékozódtak és felhívták dolgozóik figyelmét a legsürgősebb tennivalókra. Jól segítette a rekonstrukció munkálatait a Diósgyőri Munkás című üzemi lapunk is, amely a megengedett oldala számon felül még egy oldallal bővült. Ez kizárólag a rekonstrukcióval foglalkozott. A lapot igyekeztünk minden dolgozóhoz eljuttatni. A kivitelezés alatti jó együttműködés megteremtésén kívül pártbizottságunk figyelme olyan kérdésekre is kiterjedt; amelyek a rekonstruált hengersorok üzemeltetésére való felkészítést szolgálták. Elméleti és gyakorlati tanfolyamokat szerveztünk, kidolgoztattuk és megismertettük a dolgozókkal az új hengersorok technológiáját, stb. Gondot okozott pártbizottságunknak a nem miskolci székhelyű vállalatok dolgozói kulturális igényeinek kielégítése. Ezért a rekonstrukció ideje alatt művelődési házunk vezetőivel együtt olyan kulturális programot. állítottunk össze, amellyel a minimális kulturális igényeket ki tudtuk elégíteni. Csoportos színházlátogatásokat, színvonalas műsorokat szerveztünk helyi és fővárosi művészek fellépésével, rendszeresen vetítettünk jó filmeket, stb. Szociális és munkásellátási szerveink pedig az elszállásolásban és az étkeztetésben teremtettek megfelelő körülményeket. E rövid visszapillantásból látható, hogy egy ilyen nagy volumenű beruházásnál, a műszaki-gazdasági vezetésen kívül milyen sokoldalú politikai munkára van szükség! Úgy gondoljuk, hogy a gazdasági szervező munka jó tapasztalatait a jövőben nálunk is, másutt is fel lehet és fel kell használni. Nemeskéri János, a Lenin Kohászati Művek pártbizottságának titkára. Rusk—Dobrinyin találkozó Rusk amerikai külügyminiszter csütörtökön Dobrinyin szovjet nagykövettel tárgyalt az ENSZ-közgyűlés közeli megnyitásával kapcsolatos problémákról.
