Észak-Magyarország, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-28 / 279. szám

2 ESZAKMAGYAUORSZAG Szombat, 1964. november 2£, F©ss®llséggel t®wh®s sssél©s®s6«l ii«3iff®8i5»em Phan Van Dong dandártá­bornok, Saigon és környéké­nek csütörtökön kinevezett katonai kormányzója pénte­ken rádiónyilatkozatban adta tudtára a lakosságnak, hogy „az,, elrendelt ostromállapot egy hónapig lesz érvényben”. A saigoni rádió ugyanakkor Ismertette Tran Van Huong miniszterelnök felhívását a la­kossághoz: őrizze meg nyugal­mát. A felhívás célzásai a buddhista vezetőket teszik fe­lelőssé a legutóbbi sorozatos tüntetésekért. A' miniszterelnök felhívásá­ban 238 polgári személy letar­tóztatását ismeri el, de azt ál­lítja, hogy 202 letartóztatott visszanyerte szabadságát. A dél-vietnami főváros ut­cáin pénteken reggel minde­nütt táboriruhás, fegyveres katonai és rendőri egységek voltak láthatók. A „feszült­séggel terhes . szélcsend” lég­köréből indulnak meg a dél- vietnami kormány képviselői­nek és a kormány Amerika- barát politikájával szemben­álló ellenzék küldötteinek tárgyalásai. Saigonban pénteken falra­gaszok jelentek meg, amelyek­ben a kormány felszólít min­den polgári személyt, hogy ha­ladéktalanul szolgáltassa be a birtokában levő „fegyvereket, lőszert, robbanóanyagokat és késeket”. I Mmm Vremla Jugoszlávia nemzeti ünnen$ről A .Novoje Vremja című szov­jet külpolitikai hetilap vezér­cikket szentel a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság megalakulása 19. évfor­dulójának. Képet ad Jugoszlá­via társadalmi és gazdasági fejlődéséről, az új hétéves terv előirányzatairól. A szocialista Jugoszlávia — folytatja a lap — aktivan tá­Fogadás az: albán nemzeti ünnep alkalmából Albánia ' felszabadulásának 0. évfordulója alkalmából ' Jovan Andoni, az Albán Nép- köztársaság budapesti nagykö­vetségének ideiglenes ügyvi­vője péntek este fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson megjelent Búé József külkereskedelmi minisz­ter, dr. Csanádi György közle­kedés- és postaügyi miniszter, Erdélyi Károly külügyminisz- terheiyettes, valamint a Kül­ügyminisztérium, a Külkeres­kedelmi Minisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt a fogadáson a budapesti dip­lomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. VÉGE A SZEREIMNEK ? KMittítur; „nie Waitviuac» mogatja a békés együttélés irányvonalát, síkra száll a nemzetközi viták békés meg­oldása, az általános és a teljes leszerelés mellett.-A vezércikk rámutat, hogy az idén a pártkongresszus elő- készüleíei jegyében ünnepli az ország november 29-ét. Tapasztalatcsere: lj§*y csináltuk A diósgyőri durvalsen^ermíí rekonstrukciójának néhány tanulsága Á magyar újságir óküldöttség látogatásai Bécsben Josef Klaus szövetségi kan­cellár pénteken hivatalában fogadta a magyar újságírókül­döttséget, amely Barcs Sán­dornak, az MTI vezérigazgató­jának vezetésével tartózkodik Bécsben. Az osztrák kormány­fő a magyar újságírókkal hosz- szabb, szivélyes hangú beszél­getést folytatott, majd ezután eszmecsere volt az osztrák kül­ügyminiszterrel, aki hangsú­lyozta: „Budapesti tartózkodásom alatt meggyőződtem arról, hogy magyar részről őszinte törekvés nyilvánul meg az Ausztriához fűződő viszony megjavítására.” Szolét felszólalás a hanoi szolidaritási értekezleten A vietnami néppel való nemzetközi szolidaritási érte­kezlet csütörtöki ülés'én fel­szólalt A. Szofronov, a szov­jet küldöttség vezetője. Többek között kijelentette: A szovjet emberek követelik, hogy az Egyesült Államok kormánya szigorúan tartsa be a Vietnammal kapcsolatban 1954-ben létrejött genfi egyez­ményeket. A szovjet emberek határozottan támogatják Dél- Vietnam népének igazságos harcát az amerikai imperia­lizmus fegyveres intervenció­ja ellen. Pártunk VIII. kongresszusá­nak határozata, többek között, fontos feladatul jelölte meg a gazdasági szervező munka módszereinek állandó csiszo­lását, és a gyakorlati munká­ban való tervszerű, céltudatos felhasználását. Pártbizottsá­gunk ezt tartotta szem előtt, amikor a durvahengerműi re­konstrukció érdekében vég­zendő politikai munkát át­gondolta. Megfelelő eiökésziüés Legfőbb törekvésünk az volt, hogy olyan összhangot teremtsünk, amely képes meg­küzdeni a nehézségekkel. Elő­térbe került annak megérte­tése, hogy a rekonstruálás mit jelent a népgazdaság, a Lenin Kohászati Művek szá­mára. Fontos feladat volt a bedolgozó több mint ötven fő- és alvállalkozó üzem, vál­lalat és tervező intézet mun­kájának koordinálása. A rekonstrukció során be­építendő gépi berendezések­nek szinte összes hengerelt, kovácsolt és öntött alkatré­szeit a mi gyárunknak kellett legyártania. Ezért pártbizott­ságunk szükségesnek tartotta a dolgozókkal megértetni az alkatrészek gyors legyártásá­nak fontosságát. Ezt meg is értették, és az alapanyagokat, a félkész gyártmányokat álta­lában kellő időben bocsátot­ták a megmunkáló vállalatok rendelkezésére. Ezen túlmenően, pártbizott­ságunk határozata alapján, a legtöbb kivitelező vállalatot személyesen is felkerestük, és szocialista szerződést kötöttünk a gépi berendezések kellő idő­re történő elkészítésére. Ezzel párhuzamosan a szerelésben résztvevő vállalatokat is fel­kerestük és arra kértük őket, hogy politikai ésj műszaki mun­kájuk fő feladatának tekint­sél? a rekonstrukció szerelési tennivalóit. Külön is ' kértük Őket, hogy a mar megmunkált alkatrészeket még a régi hen­gersorok megállása előtt sze­reljék össze, hogy azokat a be­építés előtt hidegen tudjuk beforgatni. A kivitelező válla­latok műszaki-gazdasági, párt­ós tömegszervezeti vezetőivel való beszélgetés, a szoros koo­peráció meghozta gyümöl­csét. fl felvsláposftő tnunlia sokféle médiát alkalmaztuk 1964. április 2-án leállt a trió bugasor, május 3-án pe­dig a blokk bugasor. Előzőleg viszont, a már említett fela­datokon kívül nagyon fontos teendők vártak ránk. Ezek főleg a politikai felvilágosító jellegű munkák voltak — a gyáron belül. A legfontosabb volt annak megértetése saját gyárunk dolgozóival, hogy a két sornál dolgozó hengeré­szek, forrasztárok, darusok az átcsoportosítás után mi­képpen végezzék feladataikat új munkahelyükön a gyár és a népgazdaság érdekein túl­menően saját érdekeikben is. Ezt a feladatot is sikerűit megoldani, mert az új helyre került dolgozók, a kommunis­ták felvilágosító és nevelő munkája nyomán, bárhol meg- állták helyüket. Megértették, hogy minél hamarább készü-' lünk el az átépítéssel, és fog­hatnak hozzá dolgozni az át­épített két hengersoron, an­nál.előbb emelkedik átmene­tileg alacsonyabb keresetük. A hengermű pártvezetősége gondoskodott róla, hogy min­den munkahelyen, az átépí- tőknél, és a szerelőknél is le­gyenek kommunisták, akik el­sősorban személyes példamu­tatásukkal biztosították a fel­adatok sikeres megvalósítását. Nagy körültekintéssel és ala­possággal minden dolgozónak konkrétan meghatározták fel­adatát: mi az, amit el kell vé­gezniük, és milyen határidő­re. Ugyanígy dolgoztak a gyár más részlegeitől, főleg a kar­bantartó gyárrészlegtől ide beosztottak is. A jó kooperá­cióval és a következe'tes poli­tikai munkával elértük, hogy a rekonstrukcióban résztvevő több, mint másfélezer ember­ből egyhamar kitűnő kollek­tíva jött létre. A leállás utáni első napok eredményei már jelezték is, hogy a második ötéves terv egyik legnagyobb beruházását hatá időre el le­het-végezni. Pártbizottságunk a korábbi, ehhez hasonló volumenű mun­kák tapasztalatai alapján nagy gondot fordított a me­net közben felmerülő hibák felszámolására. Ezért gyárunk KISZ-bizottságának pártfela­datként adta, hogy minden tevékenységük elsősorban az ilyen hibák gyors felszámolá­sára irányuljon. Ennek meg­felelően védnökséget vállal­tak- az egész rekonstrukció felett, és ennél a munkánál is becsülettel helytálltak. Ha leállás előtt nagy szük­ség volt a megfelelő együtt­CSORBA BARNA: A MÓKÁN 3. Sikeres akciók A tanonc leventeszázad vi- gyázzba mered. Szabó Lajos tartalékos őrmester szórako­zottan hallgatja Bakos János leventeoktató jelentését. Lát­szik, hogy gondolatai másfelé járnak. A nyúlánk nemzetőr- századparanesnok magatartá­sában van valami szokatlan. Pillantásával sorra veszi a fi­úkat. Mintha veséjükbe akar­na látni. — Fiúk! — kezdi csendesen. — Tudjátok, mi történt tegnap dél óta ... Szálasi került ha­talomra. — Tudjuk. — Azt is tudjátok, amit Szá­lasi mondott: most mindenki­nek csatasorba kell állnia, aki nincs vele, az ellene van! Én azért jöttem hozzátok, mert ti valamennyien harcképes, erős, egészséges emberek vagytok. Nektek is harcolnotok kell! És hol harcolhattok? Nyilván a hatalomra kerülő nyilasokkal együtt. Nem? Szabó vár. Egy plsz se hang­zik. A fiúk tágranyílt sze­mekkel állnak. Az őrmester­ben valami gyanús, érthetet­len. Ez is felcsapott volna a nyilasokhoz? A szavak egyre nyugtalanítóbbak. — Én most megyek, hogy felvételre jelentkezzem a nyi­las pártba. Közületek odavi- jszero azokat, akik szintén be »sárnak lépni. Akik velem akarnak jönni, lépjenek ki jobbra! A fiúk pillantása elfordul volt oktatójukról. Csak bámul­ják a földet. — No, mi lesz, fiúk, senki se jelentkezik? A sorok közül valaki meg­jegyzi. — Aki nyilas akart lenni, az már elment közülünk. — De fiúk! — csattan Sza­bó hangja. — Én benneteket kérdezlek. Én nem voltam nyilas, de a tegnapi esemé­nyek után megyek jelentkez­ni! — És ezt pont a szaki bácsi mondja?! — Fájdalmas a hang. Szabó szivét melegség járja át. Nem csalódott a fiúkban. Hosszú ideig ő volt a levente­oktatójuk, s játszva nevelte őket a fasizmus gyűlöletére, Ismeri a fiatalság romantikus lelkesedését. Nagv csatákat szervezett, s az ellenség min­dig a német volt, amelyet mindig győzelmesen leteper- tek. Egyszer majdnem baj történt. Váratlanul csendőrök bukkantak elő, Csodálkozva fi­gyelték a harcot. — Mit csináltok? — kérdez­ték az ifiket. Azok szilajul fe­leltek. — Ütjük a németet! A csendőrök összenéztek, de szerencsére tovább mentek. — Jól van, fiúk — enyhül meg Szabó. — Nem csalódtam bennetek. Látom, a tanoncszá­zadban lehet bízni. Nem va­gyok, nem is leszek nyilas, s örülök, hogy ti is így gondol­koztok. De mégis harcra hív­lak benneteket. Hajlandók vagytok-e velem jönni? — Hiszen nincs fegyverünk — sóhajtja valamelyik. — És ha volna? — Akkor megyünk! — zúg a század. — Aki velem akar jönni a nemzetőrségbe, önként jöjjön. Aki nem vállalja a harcot, nem hibáztatom, ha ezt őszin­tén megmondja, csak azt vá­rom: hallgasson. Akik nem vállalják, lépjenek ki jobbra. Egy fiú megmozdul, aztán a másik, összesen kilenc. Csen­desen. lehajtott fejjel oldalog- nak el. Bakosból kikívánkozik. — Lajoskám. mehetek én is veletek? — Miért ne? Akkor fiúk, irány a fegyverjavító műhely. Antal Ferenc az élre áll. — Század, utánam, indulj!... Nóta . i. A fiúk arca ragyog, szemük tettvágytól csillog, cipőjük, bakancsuk csattog a köveze­ten, s fékevesztetten, daccal harsogták az Ismert, nyilasel­lenes dalokat. Egy torzonborz nyilas eléjük ténfereg. Szeme vérben forog: — Hagyjátok abba! Szabó lába kilendül. A nyi­las az árokba zuhan. A műhelyben fegyver kerül a vállakra. Tovább. Kibontott nemzetiszínű zászlóval végig­masíroznak a városon, már ott járnak a városháza előtt. Az épület ablakai kicsapódnak. Egyik tisztviselő csodálkozva kérdezi. — Hát. nem Szálasi van ha­talmon? — Már akinek! — vágja oda Szgbó, aztán visszafelé indul­nak a fő utcán. — Ez most elég volt — mondja Szabó elégedetten. — Délután háromkor kezdjük a második felvonást. Fiúk, a De­ák utcai leventeotthonban ta­lálkozunk! — Értettem — zúgja a szá­zad. © Szabó a járda szélén álldo­gál, s figyeli az utcát. Reme­kül dolgoznak a fiúk. Nemré­giben még egy sereg tacskó feszített az utcán, nyilas kar­szalaggal. Négy-öt embere kö­rülvette őket. Kigúnyolták, megtépázták, nadrágon billen­tették őket, s győzelmesen el­hozták a nyilas karszalagokat. Már mindkét zsebe tele volt velük. Jó lesz az, csak nem arra, amire Szálasiék szániák. Hát ez meg mi a csoda? A városháza felől gnómszerű alak vezetésével jó kéttucat­nyi felfegyverzett nyilas köze­leg. A gnómszerű alak peckesen megáll előtte, s ráfröccsenti: — Igazolja magát! — Én? Kinek?! —• Nem látja, ki vagyak? — tajtékzik Kóródi. — Én va­gyok a nyilas pártvezető! — Mit bánom én — vonja meg vállát Szabó —, szervezze a pártját, s nekem hagyjon hétrét. Kóródi egy ott posztoló rendőrhöz fordul. «=- Követelem, hogy igazol­tassa! — Minek? — mormogja. — Nyugodtan állt a járdán, maga kötött bele: Kóródi dühösen fúj. Pribék­jeivel legszívesebben nekiron­tana, de az őrmestert hirtelen jó száz ifi veszi körül. A nyi­lasvezér hangot vált. — Tudja, miért akarok ren­det csinálni? Ma éjjel kétszáz zsidó ejtőernyős szállja meg Miskolcot! Szabó elámul. Azt hitte, hogy értelmesebb emberrel vari dolga: — Keressen magának a hü­lye vicceire más bolondot — mondja mérgesen, s továbbha­lad. A fiúk körülveszik. — Megrakjuk őket? — Most nem. Sor kerül majd erre is. Kóródi tajtékozva néz utá­na. Két nvilasnak súg valamit. Azok éjjel keresik fel Szabót lakásán. Fegyveresen. Szabó bal kezével egyiket állonvág- ja, inbb kérővel kicsavarja a másik kezéből a fegyvert, s fejbeüti vele. Az egyik rémül­ten kereket old. a másik ájul- tari zuhan a földre. — No, Lajos — gondolja magában —, jobb lesz most gyorsan eltűnni. A „testvér” erősítéssel tér vissza. A leütött nyilast kilöki az utcára. Ó meg az elvett fegy­verrel elbaktat a Népkert kör­nyékére egyik ismerőséhez. Kíváncsian várja a fejlemé­nyeket. Úgy látszik, hogy a két nyilas talán szégyenében, talán más miatt jobbnak látja agyonhallgatni az esetet. (Folytatjuk.) működés kialakítására, akkor ez még fontosabbá vált a le­állás után. A rendelkezésre álló idő annyira szoros volt; hogy csakis a legtökéletesebb együttműködéssel lehetett dol­gozni. Ezért segítettük a gyár vezetői és az egyes vállalatok által kidolgozott organizációs tervek teljesítését. A gyár és az érdekelt vállalatok vezetői szinte naponként, később he­tenként, majd két hetenként beszámoltak a végzett munká­ról. így pártszervezeteink lát­ták az elért eredményeket, a mutatkozó lemaradásokat, és ott segítettek, ahol éppen a legnagyobb szükség volt rá. A tájékoztatók alapján a felvilá­gosító munka minden számítás­ba jöhető módszerét alkalmazni lehetett. Ezek közül a leg­eredményesebbnek az egyéni és a csoportos beszélgetés, valamint az írásos agitáció mutatkozott. Arra töreked­tünk. hogy agitációnk egy pil­lanatig se hagyja figyelmen kívül a munkák ' határidőre való elkészülésének nagy nép- gazdasági jelentőségét. Nem maradtunk magunKra! Munkánkban nem voltunk magunkra hagyatva. A me­gyei, a városi pártbizottság; továbbá az összes kivitelező vállalatok pártszervezetei minden segítséget megadtak. Előfordult, hogy egyes, Buda­pesten székelő kivitelező vál­lalatok pártszervezetének fe­lettes szervezete, a területi pártbizottság is segítő kezet nyújtott. Egyrészt nap, mint nap tájékozódott a munkák helyzetéről, másrészt igen sokszor a helyszínen is tájé­kozódtak és felhívták dol­gozóik figyelmét a legsürgő­sebb tennivalókra. Jól segítette a rekonstruk­ció munkálatait a Diósgyőri Munkás című üzemi lapunk is, amely a megengedett oldala számon felül még egy oldal­lal bővült. Ez kizárólag a re­konstrukcióval foglalkozott. A lapot igyekeztünk minden dol­gozóhoz eljuttatni. A kivitelezés alatti jó együtt­működés megteremtésén kí­vül pártbizottságunk figyelme olyan kérdésekre is kiterjedt; amelyek a rekonstruált hen­gersorok üzemeltetésére való felkészítést szolgálták. Elméle­ti és gyakorlati tanfolyamo­kat szerveztünk, kidolgoztat­tuk és megismertettük a dol­gozókkal az új hengersorok technológiáját, stb. Gondot okozott pártbizott­ságunknak a nem miskolci székhelyű vállalatok dolgozói kulturális igényeinek kielégí­tése. Ezért a rekonstrukció ideje alatt művelődési házunk vezetőivel együtt olyan kultu­rális programot. állítottunk össze, amellyel a minimális kulturális igényeket ki tudtuk elégíteni. Csoportos színházlá­togatásokat, színvonalas mű­sorokat szerveztünk helyi és fővárosi művészek fel­lépésével, rendszeresen vetí­tettünk jó filmeket, stb. Szociális és munkásellátási szerveink pedig az elszálláso­lásban és az étkeztetésben teremtettek megfelelő körül­ményeket. E rövid visszapillantásból látható, hogy egy ilyen nagy volumenű beruházásnál, a műszaki-gazdasági vezetésen kívül milyen sokoldalú poli­tikai munkára van szükség! Úgy gondoljuk, hogy a gazda­sági szervező munka jó ta­pasztalatait a jövőben nálunk is, másutt is fel lehet és fel kell használni. Nemeskéri János, a Lenin Kohászati Művek pártbizottságának titkára. Rusk—Dobrinyin találkozó Rusk amerikai külügymi­niszter csütörtökön Dobrinyin szovjet nagykövettel tárgyalt az ENSZ-közgyűlés közeli megnyitásával kapcsolatos problémákról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom