Észak-Magyarország, 1964. november (20. évfolyam, 257-280. szám)

1964-11-28 / 279. szám

Szombat, 1964. november 28. ESZAKMAGTARORSZAG 3 IKMH Tennivalóinkról Felelősségteljes vita — Őszinte kritikai légkör — Értékes javaslatait — Növekvő feladatok november 27-én, 1 eEnaP> pénteken la­punkban beszámoltunk a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség Borsod megyei küldöttér­tekezletének tanácskozásáról. A résztvevők a KISZ-bizottság beszámolója, a reviziós bizott­ság jelentése és a beterjesztett határozati javaslat alapján fe­lelősségteljes, őszinte, kritikai hangú vitát alakítottak ki. A hozzászólók többsége nemcsak kiegészítették a beszámolót és a határozati javaslatot, hanem előremutattak az időszerű ten­nivalóikra, s utaltak a felada­tok megoldásának módjára is. Érdekes volt iparpolitikánk­ról és az iparral kapcsolatos kérdésekről elhangzott vita. Kövér László, a Lenin Kohá­szati Művek küldötte — töb­bek között — elmondotta,_ hogy számokban, s különböző di­menziókban igen ügyesen ki­fejezik mindazt, amit a KISZ égisze alatt tesznek a tervek teljesítéséért, a költségek csök­kentéséért, a minőség javítá­sáért. Arról viszont már na­gyon keveset lehet hallani, hogy a KISZ kezdeményezte termelési, takarékossági és társadalmi munka-akcióknak milyen nevelő hatása van a fiatalokra. Szólt azokról a nagyszerű vállalásokról és tel­jesítésekről, amelyeket a gyár fiataljai tettek a KISZ VI. kongresszusára. S meghirdette a nagyolvasztóiak által kezde­ményezett kongresszusi hóna­pot, amelynek során 17 millió forint értéket akarnak termel­ni feladataikon túlmenőéit. Kónya István, a Borsodi Szén- bányászati Tröszt küldötte a bányász ifjúság nagyszerű helytállásáról beszélt, ismer­Ne csak fehér köpeny- és íróasztal-szeretet vezesse a fia­talokat a pályaválasztásban! —* jelentette ki Itépási Mária, a miskolci Herman Ottó Gimná­zium tanulója. tette azokat a kezdeményezé­seket, amelyeknek eredmé­nyeképpen fejlettebb techni­kai és technológiai körülmé­nyek között fejtik a szenet. A borsodi vegyiparban dolgozó ifjak munkájáról Szatmári Fe­renc küldött szólott. Részlete­sen elemezte azokat a nagy­szerű védnökségvállalásokat, amelyeknek teljesítése nyo­mán Sajóbábonyban, Kazinc­barcikán és Tiszaszederké- nyen meggyorsult egy-egy be­ruházási részleg építése, ja­vult a termelőüzemek szerve­zettsége és a megkötött szo­cialista szerződések elősegítet­ték a vegyipar fejlesztését. Beszélt a vegyipari üzemek­ben levő helyi védnökségek­ről is. Szabó Lajos miskolci kül­dött az építőipari fiatalok ne­vében szólt az értekezlet rész­vevőihez. Elmondta, hogy a KISZ kiemelt iparágként ke­zeli az építőipart, s ez máris eshető legtöbb munkahe- en. A városi és megyei bi- iliság tagjai gyakran látogal- k az építkezéseket és sok se- tséget nyújtanak a KISZ- ervczeleknck. Mindezt az lítőipari fiatalok úgy viszo- >zzák, hogy ütőképes gépja- tó brigádokat szerveztek, nelyek szükség esetén akár tsárnap is dolgoztak, és olyan gkört teremtettek az épitke- seken, amelyben a lógás égyen. Vannak brigádok, nelyek munkájukat garan- a-levelekben szavatolják. i n, a Gépgyár if­» Diósgyőri jósága névé­in, közelebbről pedig a hid- lulikus gépgyártó gyáregy- :g KISZ-alapszervezete ne­jben Czövelc. István beszélt, ozzászólásának nagyrészé­ben az Ifjúság a szocializmu­sért mozgalom célkitűzéseivel, a termelés időszerű kérdései­vel és a munkafegyelem meg­szilárdításával foglalkozott. Szatmári Ferenc, a Borsodi Vegyikombinát KISZ-titkára hangsúlyozta; baráti, elvtársi kapcsolatban vannak a vegy­iparban dolgozó fiatalok mun­kaidőn kívül is. Sokrétű és mindenképpen hasznos vita folyt a mezőgaz­daságról. Azok a fiatalok, akik szót kaptak, nemcsak a termeléssel foglalkoztak, ha­nem a falu egyéb sajátos kér­déseivel is. Danyi Erzsébet, a pogonypusztai fiatalok küldöt­te arról panaszkodott, hogy az ő vidékükről még mostan­ság is elmennek a fiatalok. Az iparhoz húz a szivük. Azt mondják, ott többet lehet ke­resni és talán a munka is könnyebb. Ezt követően az ál­taluk kezdeményezett klub­élet kialakításáról és a szabad idő hasznos eltöltéséről be­szélt. Lukács Tamás agronó- mus a sa jó vámosi Aranyka­lász Termelőszövetkezetben dolgozó ifjak örömét és gond­jait tolmácsolta. Beszámolt ar­ról a mindenképpen örömet fakasztó jelenségről, hogy szö­vetkezetükben négy esztendő­vel ezelőtt egyetlen KISZ-tag volt. Ma pedig már nyolcva- nan vannak, és ezeknek az if­jaknak többsége szakmunkás, vagy most tanul. Felvillantot­ta azt az időt, amikor az első erőgép megérkezett a szövet­kezetbe. s nem volt, aki ke­zelje. Párhuzamot vont ezzel szemben a mával, azzal a nagy különbséggel, amely napja­inkra jellemző vidékükön, ö is sokat beszélt a szabad idő célszerű, hasznos eltöltésének fontosságáról. Újvári Anna az igrici ter­melőszövetkezet munkacsapa­tainak tevékenységét ismer­tette. Érdekes képet festett ar­ról, hogy miképp teremtet­tek a fiatalok tekintélyt ma­guknak. Részletesen elemezte azokat a gazdasági eredmé­nyeket, amelyek nyomán ma 28 forintos munkaegység-elő­leget fizet a tsz. mában. Hozzászólásában nagy­szerű érzékkel válogatta ki az úttörő és az általános iskolai fiatalok, a vezetők és a peda­gógusok egyaránt legidősze­rűbb tennivalóit. Étékelte az úttörő-mozgalom négy eszten­dős tevékenységét és szinte té­telesen meghatározta a fela­datokat is. Répási Mária gim­náziumi tanuló a középiskolák­ban kialakult tanulmányi ver­senyekről, a tanuló párok se­gítőkészségéről beszélt. Mint jól bevált tapasztalatot ismer­tette, hogy iskolájukban, a Herman Ottó Gimnáziumban valóságos hagyománya van annak, hogy az idősebb osztá­lyok rendszeresen patronálják az elsősöket. A tanulmányi eredmények fokozásánál pádig nem az „egyéni csúcsokra”, hanem, a kollektíva eredmé­nyességére törekednek. Beszélt az öntevékenységről, a szak­köri munkáról, a pedagógus védnökségről, valamint a diák és tanár kapcsolatáról. Réti László az ipari tanulók önte­vékenységéről, a tanulóoárok munkájáról és a korenetálások eredményességéről számolt be. Olyan dolgokat is fejtegetett, hogy ipari tanulóink nagyré­sze szereti választott szakmá­ját, hivatásérzettel tanulja, s talán ez is oka annak, hogy a gyakorlati oktatásban jobb eredmények vannak, mint az elméleti tantárgyaknál. Nagy Aladár, a Nehézipari Műszaki Egyetem küldötte mélyrehatóan elemezte a kom­munista szakember-képzés je­lentőségét. A fegyveres erők Borsod megyében állomásozó alakula­tai nevében D aróczi Zoltán küldött beszélt, hogy a had­sereg milyen nagy nevelő is­kolája ifjúságunknak. A vitát Mónus Antal, a KISZ Borsod megyei Bizottságának első titkára foglalta össze. a küldöttek meg- EZUian választották a me­gyebizottság, a revíziós bizott­ság tagjait; és a VI. kongresz- szus küldötteit. A KISZ Bor­sod megyei Bizottságának első titkárává Mónus Antal elvtár­sat, titkárává pedig Fodor Miklós elvtársat választották. Megválasztották a megyei végrehajtó bizottság tagjait is. A tanácskozás Székely Sán­dor zárszavával ért véget. P.inlnvits Áeosioa X taktabarkányi Uj Élét Termelőszövetkezet egyik lánctalpasán két „idegen”, más faluból jött ember dolgo­zik. Vajon miért? Nemrég még elegendő traktoros került ki a tsz-tagok közül is, s most, a legnagyobb dologidőben, idegeneket kellett hívni. Hová lett a traktoros? Gázolt? ön­kényesen elment? Vagy vala­mi más baj történt? Kis kerékből Daróczl Zoltán százados a ka­tona-fiatalok felclűssúgérzctö- röl, helytállásáról beszélt. Nagy Bertalan encsi küldött a mezőgazdasági üzemek véd­nökségéről és az agrár-értel­miséggel kapcsolatos problé­máiról beszélt. Erre nyomban reagált Gyányi Zsolt, a Bod- rogkeresztúri Állami Gazdaság agronómusa. Töhh hozzászóló beszélt a tanuló ifjúság gond­jairól és örömeiről. Mészáros Árpád, a KISZ Borsod megyei Bizottságának iskolai osztály- vezetője a legifjabbak, az út­törők életének és munkájának időszerű kérdéseit boncolgat­ta igen értékes korreíerálu­nasr «grr Igen. más baj történt. Ki­sebb, mint az előbbi feltétele­zések, mégis nagy volt az ára. A lánctalpast eddig Tálas Bar­na vezette. Nem kellett mellé társ, egyedül is ellátta mun­káját, nyújtott műszakban dolgozott. Most helyette két embert kell fizetnie a tsz-nek. S mindez miért? Látszólag egy kerék miatt. Azért mon­dom. hogy látszólag, mert ha egy kicsit mélyebbre nézünk, „előgurul” a kerék mögül más is! Munka közben összetört az ekekerék. Nagy nehezen, sok utánjárással szerzett egyet a tsz, de nem volt „belevaló”, igy ismét eltört. Ekkor Tálas Barna elment a gépállomásra, ahol azelőtt dolgozott, és kért egyet kölcsön. Az elnök, ami­kor meglátta, megharagudott, miért kontárkodik bele má­sok dolgába, hiszen a kerék­szerzés nem a traktoros dol­ga. S különösen felháborodott, amikor a traktoros 150 forin­tot kért érte. Az elnök az el­szállításért csak 40 forintot akart kiutalni, de ennyi Tá- lasnaiv nem kellett. Az össze­tűzés vége az lett, hogy Tálas visszavitte a gépállomásra a kölcsönkért kereket, a régit pedig összehegesztette, és az­zal dolgozott tovább. Másnap kiment hozzá az ellenőrző bi­zottság elnöke, és közölte a A VIII. Miskolci Országos KépzőmŰYészeti Kiállítás anyagából Ridovics László; Hegesztők. Mi újság a Tiszai Pályaudvaron? Kisvárdai János, lapunk le­velezője beszámolt a miskolci vasutasok munkájáról, a de­cember 4-i előkészületekről, újítási mozgalmukról. Leve­leiből az alábbiakban közlünk szemelvényeket. December 4 tiszteletére Miskolc december 4-én ün­nepli felszabadulásának 20. évfordulóját. A vasutas dol­gozók vállalták, hogy az év­fordulón átadják a Tiszai Pá­lyaudvar aluljáróját és a szi­getperonokat az utazó közön­ségnek. Az építési főnökség és a pályaudvar dolgozói addig is kérik az utasok türelmét, meg­értését. Vállalásuk teljesítésé­vel ahhoz akarnak hozzájárul­ni, hogy az átadás után meg­szűnjenek a csúcsforgalom idején tapasztalt „utasdugók”, s az ezzel járó felesleges bos­szúságok. A napokban a Tiszai Pálya­udvaron tanácskozást tartot­tak, amelyen 51 szocialista brigádvezető vett részt. Az ér­tekezlet részvevői elhatároz­ták, hogy a jövő esztendőben versenyt indítanak a „Szocia­lista őrhely” és a „Szocialista munka szolgálati helye” címek elnyeréséért. Azt is tervbe vették, hogy az egyes brigádo­kon belül megszervezik a be­teglátogatók hálózatát. 503 újítás Kedvezően alakult az el­múlt háromnegyed . évben a beadott és elíogadott újítások száma. A miskolci igazgatóság újítási bizottságához beadott 503 újításból ugyanis 182-őt fogadtak el, és ebből 154-et be is vezettek. Az elfogadott, újí­tások gazdasági értéke meg­haladja az ötmillió forintot. Természetesen nemcsak nép­gazdaságunk, hanem az újítók is jói jártak: az idén 180 ezer forint újítási díjat fizettek ki. Különösen örvendetes, hogy javult a munkásvédelmi újítá­sok száma. Önkéntes véradás A miskolci fűtőházban az önkéntes véradó mozgalom több éves múltra tekint vissza. Itt e mozgalomnak már ha­gyományai vannak. A közel­múltban 104 dolgozó ismét fel­ajánlotta vérét térítésmente­sen. Több mint 330 liter vér gyűlt össze. Ez a szép ered­mény elsősorban a fűtőházi dolgozók lelkességének és a vöröskei-esztes aktívák kitar­tó munkájának köszönhető. A Magyar Vöröskereszt és az Or­szágos Véradó Szolgálat veze­tősége a fűtőház Vöröskereszt szervezetét:, szakszervezeti bi­zottságát dicsérő elismerésben részesítette. fegyelmi határozatot, amely szerint Tálas Barna traktorost leváltják a gépről. Hogy ez meddig tart és addig hol dol­gozzon, arról szó sem volt. Mit takar a kerék ? Naívság lenne elképzelni, hogy Tálas ilyen kis ügy miatt került le a gépről. Más, súlyo­sabb okot kell keresni. Meg­tudtuk, hogy a községi tanács elnöke a múlt évi zárszámadás előtt nyomtatott kérdőíveket osztott szét a faluban, s kihir­dette: írja meg mindenki a véleményét a tsz-ről, a veze­tésről, a munkafegyelemről, a hibákról. S hozzátette: a ne­vet nem kell aláírni. Hogy mit képzelt, mire lenne jó e név­telen véleménvnyilvánitás, nem tudjuk. De, hogy hibá­zott, azt észrevette a járási pártbizottság is, amint tudo­mást szerzett a dologról. Mást már nem tudtak tenni, össze­szedték a beadott papírokat és elvitték a pártbizottságra. Ezzel az ügy lezárult volna. Azonban Tálas Barna, aki nem tudott az időközben ab­bahagyott véleménynyilvání­tásról, csak azt látta, hogy nincs ott a gyűjtőláda, ezért a kitöltött kérdőlapot elküldte a járási pártbizottságra. Aláírta nevét is. így becsületesebb volt, de csak bajt okozott ma­génak. A járási pártbizottsá­gon elolvasták a beküldött vé­leményt, amely támadta a tsz vezetőségét, mert... „ el­burjánzott benne, a rokoni kapcsolat. Az. elnök testvére agronómus, apósa pedig mű­helyfőnök ..Tálas Barna nem tudta, hogy az agronó- mus és az elnök között nincs pénzügyi függés, és a pártbi­zottság már régebben megtár­gyalta ezt az ügyet. A pártbi­zottságon megmutatták az el­nöknek a beküldött kérdőívet. Persze nem azért, hogy ezzel viszálykodást szítsanak, ha­nem azért, hogy az elnök, mint a pártbizottság végre­hajtó bizottságának tagja, tudjon a faluban, a tsz-ben élő emberek véleményéről. S beszélje ezt meg Tálassal. Azonban másként történt. A haras' rossz tanácsadó „Feljelentett, pedig a tsz eddig csak segített rajta” — mondta az elnök. S hiába, nem hiszi el: a kérdőívet ki­töltő Tálas nem feljelentési szándékkal írt. Őszinte véle­ményt írt, amit kértek tőle. Persze az elnök azt mondja: nem haragszik, nem is azért tették le a gépről, hanem a kerék-ügy, a 150 forint miatt. Nincs olyan ember, vagy leg­alábbis elvétve akad, akit a harag ne befolyásolna. S ez alól az elnök sem kivétel. A kerék-ügyet, — ha nincs mö­götte harag — sokkal simáb­ban elintézhette volna: nem adják oda Tálasnak a 150 fo­rintot, megszidják érte, és el van intézve. A legnagyobb do­logidőben ilyen kis ügyre fe­csérelni az időt, az emberek figyelmét és a pénzt, igazán kár. Mert pénzbe is kerül, hi­szen a két idegen ember munkáját meg kell fizetni. Ezt pedig egy tsz-lag szenvedi meg, akinek öttagú családot: két idős embert, két kiskorú gyereket és egy beteg felesé­get kell eltartania. A közgyűlés dönt Megkérdeztük a falubelie­ket, a magtárost, a raktárost és Tálas régebbi munkatársa­it:, mit szólnak az ügyhöz? Nagyjából egy véleményén vannak. Tálas, igaz, kötekedő, ha iszik, verekedős, nehéz ter­mészetű ember, de munkája kifogástalan. Nyújtott, mű­szakban, éjjel-nappal dolgo­zott;, ahogy a munka sürgőssé­ge kívánta. Szereti a gépeket, ért hozzájuk, hiszen tizenkét éve traktoros. Kár volt eltenni a gépről — mondták mind­nyájan. Most érkezett a tsz-be egy új gép, és jön még kettő. A raktáros mesélte: Tálas már többször járt kint meg­nézni és érdeklődött, nem ke­rülhetne-e rá. A fegyelmi ha­tározatot megfellebbezte. A közgyűlés dönt majd az ügyé­ben. A tanulság pedig; az őszin­teségért nem lehet így felelős­ségre vonni, rosszindulattal kezelni egy embert. Meg kell magyarázni hibáit, s igaz ál­láspontra segíteni. Ez itt a pártbizottság és a tsz párttit­kárának feladata lett volna. Azt is el kell ismerni, s meg kell értenie az embereknek, hogy olyan elfoglalt, a tsz összes gond javai-bajával fog­lalkozó ember, mint Boros Zsigmond, is lehet ideges, in­gerült, dönthet helytelenül, de akkor az ellenőrző bizottság­nak és a vezetőségnek kell azt igazsággal ellensúlyoznia. Re­méljük, Tálas Barna is megta­nulta, hogy a szorgalmas mun­kán kívül több belátás, szeli- debb hang szükséges egy adott feladat ellátásához. Az igazság az, hogy jobban kell becsül­niük egymást az embereknek. Apró, kis ügyeket nem kell felfújni, s mindig, mindenek­előtt a közösség érdekeit kell szem előtt tartani! Juhász Judit telibb körültekintéssel!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom