Észak-Magyarország, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-01 / 230. szám

ES2AE3IAGTARORSZAG Csütörtök, 1964. október 1. ^/líalilé- fé-zidk Jlmi donhaii (Tudósitónktól.) Két hete pi­ros-fehér-zöld zászló leng Lon­donban, a hatalmas Selfridges Áruház homlokzatán, s amerre jársz a tízmilliós városban, földalattin és autóbuszon, a megállóknál ízléses plakátok hívják fel a figyelmet a ma­gyar kiállításra, amely Lex Hornsby-nek, az egyik legna­gyobb angol reklámiroda fő­nökének megállapítása sze­rint minden előítéletet lerom­bolt az angolokban, s jelentő­sen hozzájárul a nyugati ke­reskedelmi kapcsolatok bő­vítéséhez. Homsby. kereske­delmi kamaránk megbízásából, az egész kiállítás szervezője, s hozzá kell tennünk, ideálisabb embert nehéz lenne elképzel­ni. A kiállítás hírverése, az anyag elrendezése példás. A nyolcemeletes, négy utcára né­ző áruház minden traktusába jutott valami hazánk köny- nyűiparának termékeiből, s ami a legtöbb Angliában élő magyart a Selfiridgesbe von­zotta: Pertis Jenő cigányzene­karának muzsikájára remekül lehet szórakozni magyar éte­lek. borok mellett a negyedik emeleti csárdában. De nem is az a fontos szá­munkra, hogy a Selfridges két hétre az angliai magyarok ta­lálkozó helyévé váljék. Inkább az, hogy a londoni polgárok tudatába, belopjuk létezésün­ket. s kicsit betörjünk a hatal­mas nyugati piacra, mely igen sok gazdasági haszonnal ke­csegtet. A látottak alapján eme elgondolás eredményt hozott. Nemcsak olyan értelemben, hogy az egyes osztályokon na­pok alatt elkapkodták az áru­cikkeket. s hogy a magyar csárda a tervezett napi 100 adag helyett 500 ebédet szol­gál fel, hanem, mint Lengyel Imre, a londoni magyar követ­ség kereskedelmi irodájának szakreferense mondotta: elő­készített több nagyszabású, hosszabb lejáratú angol—ma­gyar üzletkötést. Népművészeti cikkeinkre pillanatában 20—30 ember .to­long a kis. földszinti borkósto­lónál. ahol sokszor maga Mr. Williamson, az egyik legna­gyobb angol borkereskedelmi cég főnöke töltögeti poharak­ba a furmint, a bikavér és az aszú borokat. Máshol bőrdísz­műárut, kosarasaink gyékény- és sásfonatát. s cserepeseink remekeit láttuk. A nyomda­ipar számos, angol nyelven megjelentetett művel remekel. Itt van hazánk földrajza, de József Attila verseskötete is. Az éremöntést olyan rangos mester művészete képviseli, mint Borsos Miklós, akinek 15 kisplasztikáját tárták a londo­ni közönség elé. Amiről pironkodva kell ír­nom; festészetünk kritikán aluli megjelenése a Selfridges- ben. Nem tudom, átesett-e va­lamiféle zsűrin az a 25—30 kép. amely a negyedik emele­ten „magyar festőművészek al­kotásai” cím alatt fut, annyi azonban bizonyos: Herman Li- pót és Biai-Föglein egy-egy képéhez bizonyos Kömpöczi, Almády és Gábris nevű „mes­terek” kristálycukorral meg­szórt. olvadó rózsaszínben ját­szó hegyi tájait keverni tisz­teletlenség a két jeles mester­rel szemben, s jelenti egyben az angol műértő közönség előtt festészetünk teljes lejáratását. E keserű almával nem akarom azonban rontani az olvasó szájízét. A kiállítás egésze elbírja, még e súlyos ballasztot is. Inkább arról len- nék híradással, hogyan fogad­ták néhányan hazánk megje­lenését Londonban. Mondanom sem kell. az áru­ház környékén két hete sok a magyar, szó. Korábban, 30—40 éve kitelepülteket, s 1956 tá­volra sodródott magyarjait húzza ide a kirakatok hazai levegője, az otthon, a szülő­föld kézzelfogható megjelené­se.' Persze különbözően rea­gálnak. Festetich grófnak nem prob­léma. hogy naponta beüljön családostól a magyar csárdá­ba, s Pertis Jenővel húzássá Nagysikerű magyar kiállítás és vásár a Seiíridg es Áruházban tokaji mellett a nótákat, ö ennyit lát, ennyit fog fel ang­liai bemutatkozásunkból, s ezen nincs is mit csodálkoz­nunk. De sok az olyan, aki csak a csárda konyhaillatábó], a lecsós sertésborda és a pa­lócleves párájából szippant­hat valamit, mert Angliában nem mindenkinek az álmai váltak valósággá. Főleg nem azoknak. akik „kimentett” tőke nélkül próbáltak maguk­nak otthont kialakítani. Lon­doni magyarjaink véleménye azonban egy dologban általá­nos: hazánkra nagyon sokan, s előnyösen figyelnek fel a Sel­fridges magyar hetei nyomán. Tíz éve él Londonban Szabó László hazánkfia, s mint bankember, tagja annak a bi­zottságnak, amely az angol pénzrendszer átszervezésén dolgozik. Angliában ugyanis meg akarják szüntetni a szá­mos pénzegységet, pénznemet, hogy áttérhessenek a tizes vál­tószámra. Szabó László ezt mondotta: — Uram. nagy siker! Saj­nos. az angolok még mindig abban a hitben élnek, hogy mi. otthon (így mondta!) va­lamiféle félnomád nép va­gyunk. és ebben egy kicsit hi­báztatom a mostani kiállítást is, amely a kirakatokban, túl­ságosan előtérbe tolta az egy­kori puszta rekvizitumait. Mindenesetre, aki bejön az áruházba, az európai színvo­nalú ipart talál. És ez nagy szó, nagyon nagy szó ... S búcsúzikodik. hogy a nép- művészeti osztályon vásárolt szép hímzésekkel mielőbb ha­zaérjen. elhelyezze őket lon­doni magyar szobájában. Ezt a szobát, ahogy látom és ér­zem, minden londoni magyar berendezte valahol. Ki a Sloah Square modem házának vil- lanyfűtéses lakásában, ki csak a szíve csücskében. Moldvay Győző Élűiméi víscseppek nyomában Á Bükk barlangkutatóiról igen ötletesen hívja fel a fi­gyelmet a rendezőség. A har­madik emelet legforgalmasabb mindennap % A természetbarátok a Bük- köt hazánk legvadregényesebb, a barlangkutatók pedig a leg­titokzatosabb hegységének vallják. Geológus szemmel nézve: a hegység fő tömege a mintegy 180 millió esztendő­vel ezelőtti Triászkor tengeré­nek mésziszapjából keletke­zett. mely több száz méter vas­tagságban ülepedett itt le, majd megszilárdulva mészkő­vé alakult. Ezt követően a hegységképző erők, a vulka- nizmus és az időjárás szélsősé­gei sok változást okoztak a táj arculatában. A mészkő felszí­ne lepusztult, a vizek vegyi­oldó és mechanikai-romboló hatása következtében megin­dult a karsztosodás. Ez a je­lenség okozza, hogy a vizek, rövid felszíni futás után. a mészkő hasadékaiban, bar­langrendszerré tágított üregei­ben folytatják útjukat, míg eljutnak a megcsapolás! szin­teket jelentő völgyekbe, ahol bővizű forrásokként látnak is­mét napvilágot Megdől egy fellevés A bükki barlangvílág azon­ban, a kedvező adottságok el­lenére is, hosszú ideig elrej­tette titkait a kutatók elől. A sikertelen kísérletek miatt, a szakemberek már-már arra a megállapításra jutottak, hogy a hegység erős töredezettsége következtében' kilométeres nagyságrendű, emberileg jár­ható barlangrendszerek a Bükkben nincsenek. A miskol­ci barlangkutatók megfigyelé­sei azonban több vonatkozás­ban eltértek ettől az állás­ponttól. Ezt azonban tényekkel kellett bizonyítaniuk. Mintegy 12 esztendeje elkezdődött a nagy munka. A miskolci bar­langkutatók létrehozták a Ma­gyar Hidrológiai Társulat zsombolykutató szakosztályát, s megkezdték a bükki bar­langvilág módszeres kutatását. Több jelentős barlangfeltárás, s az ezek kapcsán közkinccsé vált tudományos eredmények fémjelezték tevékenységüket. A feladatok egyre nőttek. Mis­kolc rohamos .fejlődése, az egy­re fokozódó vízigény a nagy bükki karsztforrásokra terelte a figyelmet. Uj feltárások, víz­tárolási lehetőségek felderíté­se vált szükségessé. Nyilván­valóvá vált: a jó ivóvíz bizto­sításának alapvető feltétele, hogy a források vízgyűjtő te­rületét pontosan megismerjék. A munka sokrétűsége, a fela­datok nagysága a kutató-lét­szám növelését, újabb kutató csoportok létrehozását tette szükségessé. Ezért 1961-ben megalakult a DVTK termé­szetjárók Hennán Ottó bar­langkutató csoportja, majd ezt követte 1962-ben a Miskolci Bányász Sportkör karsztkutató szakosztálya. „ As ország legmélyebb barlangja A DVTK barlangkutatói a forrásszintek közelében vé­gezték feltárásaikat. Különö­sen a Diósgyőr-Tapolca-i me­legvíz feltárásában szerezlek elévülhetetlen érdemeket. Az MHT zsorabolykutatói az idegenforgalmi célokat szolgá­ló lillafüredi István barlang eltömődött járatainak kibon­tásával kísérelték meg a bar­lang folytatásának feltárását. A Bányász karsztkutatói vi­szont, mérlegelve a lehetősé­geket. úgy döntöttek, hogy a Fennsíkon, a vízgyűjtő terüle­teik határpontjai felől kísérlik meg a nagy kiterjedésű víz­rendszerek feltárását. Számí­tásuk helyesnek bizonyult. A létrástetői Bükkös forrás víz­nyelő barlangjának felfedezé­se ismét reflektorfénybe állí­totta a Nagy-Fennsíkot. Az ekkor már nagy műszak) felkészültséggel rendelkező kutatók, az MHT zsombolyom sainak lelkes csoportjával együtt felfedezték országunk legmélyebb (165 m) és egybe» a Bükk egyik leghosszabb bar­langrendszerének -1660 méte­res szakaszát. Új cseppkő-csodák a Kis-Fennsikon A felfedezéseik híre szakkö­rökben is osztatlan sikert ara­tott. A barlangkutatók' lelkese­dése ezt követően csak fokozó­dott, s egyre újabb titkokat hozott felszínire. A zsombolyo- sok a korábban 100 méter hosszban ismert létrási vizes­barlang hosszát mintegy 1 ki­lométerre növelték. A nemes vetélkedés során a bányászok, a tervezett forrásvölgyi víztá­roló környéki kutatásaik so­rán a Kis-Fennsíkon, két víz­nyelő kibontását követően szintén közel ezer méternyi hosszúságú cseppkőbarlangot tártak fel. A DVTK barlang- kutatói viszont a dorongósi és az istvánlápai víznyelő hasa­dókokat kutatták lankadatlan erővel. A három testvérszakosztály mintegy ötven tagot számláló barlangkutatója, az ismeretlen keresésének vágyától hajtva, minden hét végén útra kel, hogy az eltűnő vízcseppek nyomában, a sziklapaloták mélységeibe hatolva felderít­se; Mennyi. vizet nyerhet a bükki karsztból Miskolc és ha­talmas ipari bázisa. Várszegi Sándor Pénteken nyílik Inireh Zsigmondi kiállítása A Képcsarnok Vállalat mis­kolci Szőnyi István termében ismét kiállítás nyílik: október 2-án, pénteken délután öt óra­kor nyitják meg Imreh Zsig- mond műveinek kiállítását. Az ismert és köztiszteletben álló miskolci művész ez alkalom­mal negyvenöt művét mutatja be a közönségnek. A jórészt pasztell képeken Miskolc és környéke, valamint Szent­endre legszebb tájrészletei, csendéletek, mindennapjaink egyéb jelenségei „vallanak” a művész munkásságáról, alkotó tevékenységéről. A tárlat meg­nyitásakor Fekete László, a városi tanács vb-elnöke mél­tatja Imreh Zsigmond művészi munkásságát. A kiállítás kél hétig tekinthető meg. Vallanak a névtelen dolgozatok ,Nem szeret engem senki44 — Gitáros fiúk — „Ha én tanár lennék...44 — Kívánságuk: a fegyelem liánnak a tanárhoz, hogy baj van gyerekükkel, amikor hu­zamos ideig tétlenül szemlél­ték viselt dolgait. Ilyenkor az­tán kétségbeesnek és mindent az iskolától várnak. dó egyedi nevelés követeimé- lyettesítik valamelyik tanárt. vádlón felemeli. — Jó lenne, ha némelyik szülő alaposabban megismer­kedne gyermeke lélektanával. . A fiatal jellemet gyúrni, for­málni kell — amíg lehet. Hi­szen ha olyan őszinte lenne a szó is. mint az írott betű a névtelen dolgozatokban!... De hogy várhatnók ezt. amikor sok szülő és gyermeke között feszültség van ... Várhatunk-e kiegyensúlyozottságot, ha a családban métely ez a Vlszály~ kodás, az értetlenség, s nincs harmónia ott. ahol legmélye05 gyökerét ereszti a sariadó élet. A gyermek ideálokat vá­laszt magának — nagyon gyak­ran apját, anyját — kész a hozzá idomulásra, utánozza, átveszi jó vagy rossz tulajdon­ságait. Sajnos, gyakran a rósz. szat könnyebben, mint a jót. De mi hiába nyesegetjük, ha... Szavába vág a csengő. Pilla, natok alatt megtelnek a folyo. sók. nyüzsgő hangáradat; vág­tat szilájuk Száz és száz gye­rek gondtalan mosolya röp­köd. s eltakarja a kopár zár­kózottságot is, ami egyik-má­sik félrehúzódott, kisfiú. vagy kislány arcára vetíti lelkének tükrét. Másokból sziláiul ki­tör a felgyülemlett indulat, az otthoni feszültség okozta viSz_ szatartott energia robban. s ilyként keresi az alkalmat a feltűnésre. S ahogy figyelem őket. pró­bálok következtetni: vajon melyik, milyen dolgozatot irt, vagy írna kis életének nagy ügyeiről? Hiszen a gyermek- arc nyitott könyv, oly könnyű olvasni belőle... Könnyű? Talán nem is olyan könnyű... Csal» la ászló sorok. Mit tehetünk? Igyek­szünk még szorosabbá fűzni kapcsolatunkat a szülőkkel. Némelyik hallgat ránk. a má­sik panaszkodik: jó, jó, elis­merem, hogy magára maradt a gyerekem, de hát én is élni akarok, örülök, ha munka után pihenhetek egy kicsit, vagy elmehetek szórakozni. Elvégre nem kívánhatják tő­lem, hogy fiatalon elássam magam... A gyerekeknél be­következik az érzelmi hiány — tapasztaljuk ezt irodalmi órá­kon is —, befelé fordulnak, magukra maradottan bizony­talankodnak. Az iskola nem tölti be egész életüket, nem is töltheti. Az önmagukra utalt, megértést. szereletet csak ke­veset kapó gyerekek azután maguk keresik a „feioldottság” lehetőségeit. Volt egy kislány tanulónk, aki hóbortos. Beat- les-majmoló. gitáros fiúk rossz társaságába keveredett. E fi­úk. mintha csak tüntetnének a pedagógia ellen, ide jártak „pengetni” az iskola elé. itt volt a gyülekező, innen indul­tak „körútra”. Vitték a kis­lányt is, míg erélyesen közbe nem léptünk, a kislány szülei meg panaszkodtak: nem értik, miért jár későn haza a gyerek, mit csinál, hol kujtorog. Ennél többet azonban nem tettek. Vannak szülők, akik csak nehezen értenek a jó szóból. Mi általában hamarabb észre­vesszük gyerekükben a törést, mint ők. s természetesen szó­vá is tesszük a dolgot. Volt rá eset, hogy a szülők felhábo­rodtak, rosszindulatnak vél­ték a tanár észrevételeit. Má­sok pedig már csak akkor ro­lyettesítik valamelyik tanárt, s ilyenkor módot adnak rá, hogy a gyerekeik „kiöntsék” lelkűk örömét, vagy panaszát. A dolgozatok névtelenek, kizá­rólag az igazgatók olvashat­ják el. Mi ezekből levonjuk a konzekvenciát, s a tapasztala­tokat megbeszéljük a nevelő testülettel. Rendkívül érdekes dolgok derülnek ki. főleg a ta­nár és tanuló, valamint a gye­rek és szülő kapcsolatáról. „Én nagyon helyeslem a fegyelmet — írta az egyik kislány —, mert rendet teremt. s olyan jó biztonságérzetet. De hu én ta­nár lennék, sokkal többet be­szélgetnék a. gyerekekkel saját problémáikról." S ezek a saját problémák többnyire a család­dal összefüggő ké-dések. „Ott­hon nem törődnek velem ■ . ■” „Nagyon sokat vagyok egye­dül ...” ,,A szigorú, de ember­séges tanárokat szeretem, mert bennük bízni lehet...” Ilyen és hasonló sorok kerülnek pa­pírra. És miért? Mert nagyon sok gyerekben nyomot hagy az otthoni élet, amely, ellentét­ben az iskolai szellemmel, két­ségeket támaszt benne, hatá­rozatlanná. kiegyensúlyozat­lanná teszi. P. A-t magam is tanítottam korábban. Rendkí­vül szorgalmas, engedelmes, értelmes gyerek volt. Aztán fo­kozatosan megváltozott. Szóra­kozott, fegyelmezetlen, csak tessék-lássék tanul. Tudatában központi kérdésként fészkel az otthoni élet ziláltsága, s a tanu­lás csak másodrendű kérdés lett. nem pedig kis életének fő ügye. 0 Egyre több hasonló esetről vallanak a névtelenül írott dó egyedi nevelés követelmé­nyeivel. Nem könnyű — ezt persze panászkodás nélkül mondom. 1550 tanulónk van, káptalan feje legyen annak a pedagógusnak, aki valameny- nyj neveltjét, azok jó és rossz tulajdonságait ismerni akarja. Helyzetünkön olyként köninyí- tünk. hogy „feltérképezzük” a tanulókat. Vagyis mindegyik­ről feljegyzést készítünk, af­féle tanulmányt, amelyben jel­lemezzük a gyereket, s mind­ahányszor törést tapasztalunk jellem! vagy tudásbeli fejlődé­sében. ehhez a „lelki térkép­hez” folyamodunk, mielőtt a változás okát keresnénk. Most újból percnyi szüne­tet tart. Aztán ismét beszél szenvedéllyel, nagy-nagy sze­retettel gyerekeiről. Arcának vonásai megolvadnak; lágy mosoly simítja derűsre. — Nehéz „eset” a gyermek- lélek. Olykor például azt sírja: „Nem érdemes élni, engem senki sem szeret." A jó peda­gógus alapvető vonása, hogy határtalanul, de következete­sen szeretni tud ... Talán, ta­lán nem is szabad egyformán szeretni. Hiszen vannak gye­rekek, akik kétszer-háromszor annyi SEeretetre szorulnak, mint amennyit kaphatnak. Mint az a kislány is, aki az idézett szavakat írta dolgoza­tába. — A dolgozatírás — mondja, miután látja, hogy nem ér­tem az összefüggést — nálunk is módszerré vált. Nem iskolai dolgozatokról van szó. Az is­kola igazgatói időnként he­• l Az iskola folyosóin elhelye­zett hangszórókon keresztül a *Pajtás-irádió jelentkezik. A > „szpíker” bejelenti a követke­ző r.iű sorszámot: napirenden >S. E.. aki neveletlen, volt ta­nárával szemben. Egy fiú és »egy leány publikálja az ese- Jményt. Saját kritikai jegyzetü- »ket olvassák fel: a nyilvános­ig előtt megdorgálják a ma­igáról megfeledkezett tanulót. [Mindenki feszülten figyel, ’csak az, akiről szó van, húzó- ■dik be szégyenlősen a folyosó [szögletébe, s lesütött szemmel ■ pironkodik. ! — Nevelési módszereink egyik hasznos kelléke a he­tenként egy alkalommal je­lentkező Pajtás-rádió — mond­ja Szabó Edit. a Fazekas utcai 6. számú Általános Iskola he­lyettes igazgatója. — A nyil­vánosság elé terjesztett „ügyek” mindenkor megboly­gatják a kedélyeket, s véle­ménynyilvánításra, állásfogla­lásra késztetnek. tus? A folyosókon órakezdésre szólít a csengő. A „szpíker” búcsúzik, az utána következő percnyi hangzavar elül. csend telepszik az iskolára, csupán lágy zümmögés hallatszik a tantermekből. Idebent, az iro­dában. gondbamélyedten néz maga elé a szimpatikus peda­gógus, majd rendezve gondo­latsorát. ekként válaszol a kérdésre. — Természetesen hívei va­gyunk a kollektív szellemű ne. velésnek. Ezt azonban mindig szinkronba kell hoznunk a gyerekek egyéniségéből faka­igen ötletesen hívja fel a fi­gyelmet a rendezőség. A har­madik emelet legforgalmasabb pontján Balási Gyula dombó­vári népművész ügyeskedik faragó késével, mindennap nagy nézőgárdát toborozva ör- döngős ügyességgel és gyorsa­sággal kialakuló sakkfigurái­nak. Felvonult Mezőkövesd is vi­lághírű matyó hímzéseivel. E művészet rangját-nevét Kóró; József né, a kövesdi szövetke-' zet elnökasszonya öregbíti. Hol; ráma fölé hajolva látni, hogy! a habkönnyű blúzok színes; virágait hímezze fehér anyag.! ra. hol az egykori matyó szó-; bak kellékét jelentő alkalmi! kemence oldalára festi gyors' és szakavatott mozdulattal a! matyó rózsák élénk pirossal,' zölddel pompázó százféle vál-! tozatát. < — Kevés árut ^küldött ki< külkereskedelmi cégünk, ez az| egyetlen baj — mondotta Kó-< ró József né, amikor egyik' délután felkerestük. — Majd-« nem szétszednek a babákért, < a mézeskalács szívekért... 4 S már ül is vissza asztala-^ hoz. mert egyre növekszik köré rülötte az embergyűrű. Ebből < a gyűrűből időnként kezek < nyúlnak ki. megsimogatják^ Kóróné matyó népviseletének« hímzéseit, szoknyája fodrát. s| elismerően bólogatnak, vagy « megjegyzik orruk alatt: Very< nice! (Nagyon bájos.) Mások? azt követelik tőle, hogy rajzol-| jón le néhány matyó motivu-« mot. Ennek sincs akadálya.« Kis kartonlapokra pillanatok« alatt, javítgatás nélkül kanya.| ri't emlékül néhány virágot. « II modern öltözék i seregszemléje is a londoni ki-4 állítás. Eredetileg naponta két| divatbemutatót terveztek pesti« cégeink, de hogy az utolsó na-< pok tudósítását írom. már há-« romszor sétálnak végig csinosj manökeneink az egybesereg.« lettek előtt a magyar szalonoké legszebb, minden nyugati kri-? tiká* sikerrel kiálló öltözékei-« ben. < Élelmiszeriparunk. Hegyaljai és Eger borvidéke szintén ki-| -sz magáért. A nap minden«

Next

/
Oldalképek
Tartalom