Észak-Magyarország, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-04 / 233. szám

6

ES2ÄEMAGTÄROBS2Ä6

Vasárnap, 1964. o&tőbe? 4

fH9

Az elmúlt évtizedeidben bizonyosfajta mítosz alakult ki a Scotland Yard körül. A derék szigetlakók úgy tartották, hogy ez angol főváros rendőrtestületjének tagjai „Anglia egyenruhás őrangyalai”, akiknek védelme alatt teljes biztonságban élhetnek. A Scotland Yard sugalmazta d etek t í vregények ■ és filmek nyomán másutt is az volt a vélemény, hogy Londonban működnek a világ legjobban képzett és legtehetségesebb rendőrei.

Valaki fecsegeti!”

A hatalmas testület, a maga 20 ezer alkalmazottjával az angol főváros évi 200 ezer bűnténye közül valóban sokat kinyomoz, sokszor keríti kézre' a tetteseket. Jellemző például az az eset, amikor néhány esztendővel ezelőtt lebuktatták, a Repülő Osztag égjük tisztjének jó szimata segítségével, a szőrmelo pásokkal foglalkozó King-bandát. Az utcán őrszolgálatot teljesítő hadnagynak feltűnt egy sebesen száguldó kocsi. .A rendőrségi autó azonban nem tudta utolérni. Akkor sem csípték el, amikor később ismét találkoztak a fekete Chryslerrel. Másnap találtaik csak rá áz egyik utcában, elhagyva, üresen. Az autó gondos átkutatása során végül is egy ruhacédulára bukkantak. A selyemdarabkán egy ismert londoni szűcs neve állt. Ebből arra gyanakodtak, hogy valamiféle szőrmékkel kapcsolatos bűntényről van szó. Tudták, hogy a-z effajta ügyek alvilági, specialistája egy King nevű többszörösen büntetett férfi. S a nyom helyesnek bizonyult. Kinget ugyan nem találták otthon, de lakásán tartózkodó cimborája a rendőrök beugrató kérdései hallatán dühösen kifakadtak: „Valaki fecsegett! Akkor éni. is elmondom a magámét.” így került rendőrkézre King és bandája, szőrmeárukkal kapcsolatos lopás, orgazdaság és csempészés bűntette miatt.

A Scotland Yard tehát valóban rászolgált, a kissé ugyan mesterségesen is táplált, hírnevére. Ezért figyelt fel nemcsak a szigetország népe, hanem az európai közvélemény is azoknak a kudarcoknak sorozatára, amelyek az elmúlt időszakban árnyékot borítottak a nagyhírű detektívek ügyességére.

Á kudarcok listája

nyék között volt például Charles Wilson, akit az évszázad bűntényének mondott nagy vo- natrablás bűnrészeseként ítéltek el. Maga a szökés ténye a fegyőrök hibája, de, hogjr sem a „hallgatag vonatrablót”, sem a többieket azóta sem tudták kézrekeríteni. azt már az Scotland Yard számlájára írja az angol közvélemény.

A Scotland Yard nyomozói mintha maguk is éreznék, hogy a sok-sok kudarc után ered- ménjti is kell produkálniok. Ez a mindenáron való siker-haj- . szolás azonban nem egy esetben oljran abszurd megoldásokhoz vezet, mint a nagy botrányt kel tő Chanellor-ügy.

Harry bácsi, jféoíái

Amikor a múlt esztendőben a görög királyi pár Londonba látogatott, az utca népe nagy tüntetéseket rendezett ellenük. A rendet a Scotland Yard tartotta fent. Ezekben a napokban sokan megismerték a hobbyk gumibotját a tüntetők és a kíváncsiskodók közül is. A Repülő Osztag sóit embert le is tartóztatott. Köztük fiatalokat, akik éppen iskolából jöttek haza, s csak megálltak nézni a tumultust, A gyerekeket aztán kihallgatásra Harry Ohaneller elé vezették. A detektívfelügyelő mindegyikük elé egy tégladarabot tett „ez a tiéd, ez a tiéd” szavak kíséretében. E bizonyítékok alapján a rendőrség vá’dat emelt a fiatalkorúak ellen „támadó fegyverek birtoklása miatt”, ami az

angol törvények értelmében különlegesen súlyos bűnténynek számít. A nyolc diákot el is ítélték.

Hosszú” huza-vona után tudták csak a gyerekek védői bebizonyítani, hogy az őrizetbe vett és testileg is bántalmazott fiatalok közt „Harry bácsi ajándékait” valójában szétosztották. Tették ezt azért, hogy a detektívfelügyelő eredményt tudjon felmutatni. A botrányos ügj' utolsó felvonása az idén júniusban játszódott le. Mint a lapok megjegyezték, „az angol hatóságok sietve engedték le a függönyt”, az angol közvélemény legnagyobb megdöbbenésére a londoni büntető bíróság kijelentette: „Chavel- lor beszámíthatatlan örült, az orvosszaíkértők megállapítása szerint súlyos és gyógyíthatatlan' elmebajban szenved.”

Az angol főváros és a sziget- ország népét bizalmatlanná teszi a Scotland Yard kudarcainak sorozata. A bizalmatlanságot természetesen találgatások kísérik, s ma már nemcsak az utcán, hanem a lapokban is elhangzik a kérdés, ha csak finom és óvatos célzások formájában is, hogy bizonyos vezetők nem tartanak-e fenn „üzleti” kapcsolatokat (az USA, Nyugat-Német, ország egyes, már leleplezett rendőreihez hasonlóan) az alvilágnak a polgári életben tisztességes magánzókként szereplő vezetőivel? A tények ismeretében arra kell gondolnunk: a suttogott hírek talán nem egészen alaptalanok. , (Ó)

Űj könyvek

a miskolci könyvesboltokban

Két esztendővel ezelőtt a londoni repülőtéren, álarcos banditák a liftben támadták meg a BOÁC légitársaság alkalmazottainak egész havi fizetését szállító tisztviselőt, és- 62 500 fontot raboltak el. Alig egy félévvel később a Rotschild-bank- ház 40 aranyrúdját. „emelték el” azóta is és -hasonlóképpen ismeretlen tettesek. Mindezekhez járult sok más,, egyéb közt, a iávaiyi nagy venatrab- lás, ahol 2;5 millió font volt a zsákmány, s máig is csupán a pénz egy töredékét sikerült i visszaszerezni. A lista persze korántsem teljes.

Szeptember 23-án négy fe- gyenc megszökött Anglia legszigorúbb börtönéből, a dart- moori fegyházból. Velük együtt már hétre emelkedett azoknak a bűnözőknek száma, akik'az elmúlt két hónapban önkényesen mondtak búcsút á cellaéletnek. Ha • csak kisebb gengszterekről lett volna szó, talán

AZ ELMÜLT HÉT új könyvei nagyobbrészt szépirodalmi alkotások voltak. Elsősorban örömmel kell üdvözölni Kodo- lányi János Boldog Margit című regényét, amely szinte új kiadásnak számít. Ez a könj'v csak a háború előtt jelent meg, azóta nem, így széles olvasótábor számára jelent újdonságot. Kodolányi ezzel a történelmi regényével méltán keltett nagy feltűnést a háború előtt, és nyilván örömmel olvassák ma is. A magyar törté-., nelmi regényírás móriczi ha-:U gyományait folytatja, és . a kő- j;; zépkori Magyarország nagy* problémáinak élettel telített megíróját üdvözölhetjük sze- Jji mélyében. *

A másik szépirodalmi alko-ijj tás, amelyről érdemes beszél-íj: nünik, Alfred Döblinnek, a né-í hány éve meghalt nagy német *

vét, tulajdonképpen kora uralkodójának tennivalóit állította össze, hogy a középkor feudális szétaprózottságából megteremtse a modem államot. De talán igaza volt Emil Dudvígnak, aki Machiavelliről írott kitűnő tanulmányában finoman célzott rá, hogy a polgári politikusok Machiavelli fellépése óta valamennyien machiavellisták voltak, akár beismerték, akár nem. (máté)

*«■**«■*****■»**-»**•»**** **»***«-****-:

KOROK O

Foto: Szabados. György-y * xxxx-x *• * *********** ‘***#***#**#*tf ##******•»

rlAkKOZÁS

nem

nagy

dakintről változó morajjal tör be a .város lüktető életének zaja. Idebent megállt az

regényíróinak utolsó műve, a|*> idő. A hosszú asztalt

Hamlet, avagy az éjszaka vége. í^öo-rító drapéria és a szekrények Akik még emlékeznek Döblin*üVegfaia mögött egymáshoz híres s alkotására a Ber^njj|íSZOruló iratok, sárgult újságla- Alexander Platz-ra, az expresz-*pok; s az emlékek megannyi szionista regény végső nagy|megörökitőjének szaga hódító művére, amely «sjnte lezárója ^eleggyé olvadt, mely nyomasz- volt ennek az irodalmi irány- ifítólag hat az agyra és a háborgó zatnak, bizonyára örömmel ve-$érzelemre_ Megtelepszik a fászik kezükbe majd húsz évi ki-Jradt tudaton, és húzza lefelé, esés után Döblin új regényét. ,1QZ olvasmány nyomán fakadó A harmadik szépirodalmi mű*képzeletet vadul korbácsolja, valóban ismert mér,, hiszen a|v.asszorítással fogva tartja, s a felszabadulás óta is sokszor * jelenben nagy összevisszasággal megjelent. Dumas Monte Chris-gpergeti előtte a múlt képsorát, to-ja, megjelenése óta állan~:j:A betűk a mondatok a kép- dóair. népszerű olvasmány, erő révén testet öltenek;

kiadása valószínűleg éppen * szalmafedeles viskók rajzolód- olyan sikert arat majd, mint|nak tíő, érződik a hajladozó az eddigiek. íj: summás verejtéktől ázó lenváVEGUL AZ ÁLLAMBÓL- sg szón ingének savanyú szaga, QSELETI művek iránt érdek-? haitik az áruba bocsátott köly- löd öltnek ajánljuk Machiavelli panaszos rívása. S egyre

A fejedelem című, -lassan 500^iejjébb és lejjebb bukik a gon- éve aktuális alkotását. A rene--y doíkozó lej... Visszafelé pereg szánsz államférfiam aki Borgia v^ 1.35 A szekrényben hullám- Ceparnak irta,az abszolút,ural-íjjzanafc a katonás sorok, a szem lcodo tudnivalóinak kézá,köny-:i4eigtt táncolnak a szürke ólom----------------------------, % nyomatú betűk .. % A Mezőkö■

svesdi Újság 1938.'június 12-i C " a.° /r n * r r t f íjíszámánafc hírrovata közli: Tari

«jZUFötS feivoniilas äalyo&ül * András 23 éves summás, szente _ ijjistváni lakos a létrára felakaszszüretd felvonulás „szünetei-* tóttá magát. Tetemére napok ben”, a megállóknál a „kisbíró”;]; múlva találtak a szpmszé- hamgos dobszóváL kívánt min-Xdok;.. Tari András. .. 23

den jót a falu népének. Külön $ éves... Szörnyű! Vajon miért kocsin vonultak a zenészek,* let's??

akik a vidám talpalávalót húz-* _ Egyszerű a magyarázat ták. A látványos felvonulást* .14,

sok kedves móka tarkította. A* szórt,

régi szüreti hagyományok fel-* — A nevem... No, de nem is elevenítése után a sályiak haj-íj: fontos, kolléga űr. Akkoriban nalig tartó szüreti bálon szóiv-íjsén írtam ezt a hírt. Ilyet hakoztak. _ Jvonta többször is-... Az öngyilZádori Géza * kosság-nak, úgymond» állandó

Szentistváni változások

kever

vihar,

:dik

de

túlságosan

szökevé(Levelezőnktől.)

A Bükk déli lankáin már megkezdődött a szüret. A nagy munkát megelőzően a sályiak kedves, régiszüreti hagyományokat elevenítettek fel. A művelődési otthon,, a KlSZ-szerve- zet és a termelőszövetkezet közösen szüreti felvonulást rendezett. A menet elején lovasok haladtak, utánuk kocsin a sályi legények és lányok vitték az Idei tenraés legszebb fürtjeit. A

rovatot nyitottunk. Mert sok volt az életúnt.

— De hát miért?

— Mondom, egyszerű a magyarázat, kolléga úr. Lapozza csak fel ugyanezen évfolyam március 9-i számát. Úgy ni! No, most olvassa, milyen nyilatkozatot adott Polgáry Lajos főjegyző úr. Ott, ott, a lap alján, a második és a harmadik hasábon. Nézze! „A summások hathónapos keresete a megélhetésre alig elég. A csodával határos, ahogy öle ezt be tudják osztani, s élni tudnak belőle.” Érti hát? Nevetnem kell.

— Mi van ezen nevetnivaló? agy jón csak, kolléga

úr, ne bántson. Életemben úgysem nevethettem ki a nemes vármegyét, a ma- gyarkodó urakat, akik melldön- gelő szónoklataik során mézesmadzagot húzkodtak a toprongyosok orra előtt. Hallgassa meg ezt a hírt, olvasom. „A vármegye kisgyűlése vitéz Borbély Maczky Emil főispán úr javaslatát elfogadta, hogy a községi bírák is járjanak ezután magyaros ruhában, pantalló helyett csizmát viselnének, s egyforma bírói pálcát. A bírák hivatali helyiségeit is magyaros bútorzattal rendezik be." Hát nem nevetséges szituáció? Ez a fő gond akkor, amikor emberek akasztják fel magukat, mert. megunták az éhezést. Ért engem? Így bizony ... És ha tanácsot adhatok cikkéhez, ebből az alap- gondolatból induljon ki, kolléga úr. Jól ismertem én akkoriban. Szentisvánt, meg lakóit. Amikor végkép nem volt munkájuk, ínségmunikára vezényelték őket a Tisza-gáthoz, havi húsz kiló lisztet kaptak. Volt morgás, nem mondom. Vakarta is fejét a bíró, amikor kiadták a Községi Szabályrendeletet! Kötelességét meghatározandó, így szólt az egyik paragrafus: „Népgyűléseket, melyek hatóságilag engedélyezve nincsenek, szétoszlat, és az ott szónoki szerepet vivőt, vagy az oly egyéneidet, akik akár magánlakásban, akár korcsmában vagy más helyen a fennálló jogrend és törvények, vagy egyes osztályok ellen izgatnak, a járási főszolgabíróhoz bekísérteti.” Hát ami azt illeti, bizony sokszor az egész falut kísértethette volna ... Emlékszem, mennyire félt a jegyző, meg a bíró. Volt egy biztosítási ügynök, alá, ravasz kópé, azzal rémisztgette őket, hogy bármikor felgyújthatják a házukat, ki ismeri ki ezeket az aljanépséget, óvjak hát meg a vagyonukat, itt a jó alkalom. No, a jegyző meg a bh-ó ki is préselték az elöljáróságból a határozatot:, miszerint: „A bíró és a jegyző összes vagyona. tűzkár ellen biztosítandó — a községi pénztár terhére.” Feneketlen gj'omra volt ennek a pénztárnak, nyomtalanul elnyelte azt az ezrest is, jól emlékszem, amit Knitzli Etelka úrnő adományozott ártézi kút építésére. És én nem írhattam meg! Apropó, ártézi kút! Van-e már?

— Azt bizony nem tudom.. i

— Hát mit tud? Meséljen a faluról, kiérem. Az emberekről. Pusztul-e még sok gyerek? Az én időmben 16—17 százalékos volt a csecsemőhalandóság, legtöbb az országban. Most?

— A tanácselnök azt mondja,

hogy tavaly egy héthónapos ■kicsi halt meg, szívbeteg volt. Egyébként nem halnak a gyerekek ... '

— Ez szép. Hajaj, kolléga űr, könnyű a maga dolga! De mondja csak, ki az a tanácselnök? Olyan bíróféle? No, ne nevessen ki, hát mit tudhatom én. Mondja csak a nevét...

— Baranyi András.

— Baranyi, Baranyi... ö volna az, akit tizenegy éves korában a Tilajpuszta meg a Kubik-tanya gazdáinak árultak szülei, mert nem vihették magukkal a Dunántúlra, a summásidőben? Nohát! És a kisbírója kicsoda?

— Olyan sincs. Hivatalsegéd van. Birinyi Jánosnak hívják.

— Aha! Most hatvan éves lehet, igaz? Tudom. Azok között volt 6 is, akik napi nyolcvan fillérért kaszáltak. Ismertem. Izgága ember volt. Hm... És a többi summás?

— Majdnem nyolcezer holdat uralnak.

— Ne viccelődjék!

— Komolyan, összetoldották a földet, amit kaptak, és közösen gazdálkodnak.

— S boldogulnak? ersze. Az utóbbi húsz

évben kétszáz házat építettek, háromszázat renováltak, vagy bővítettek a faluban. Munkagépek, autók, motorbi- ciklik regimentje zug végig az

P

Bravúros nyomozások, bravúros kudarcok

a SCOTLAND YAÍRD-on