Észak-Magyarország, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)
1964-10-04 / 233. szám
ESZAKMAGYAROKSZÄG 7 VasämaiL 529®, október ä. HELYI KÖLTŐK ÍRÁSAIBÓL EiftEékfiíával jelölik meg Kazinczy Ferenc épkor! borospincéjét ő '&SI CTB!SaBRt36^*9ÍWfi«BM AKAC ISTVÁN: Intés Ne álmodj ékes palotákról, suhanó autókról se álmodj — a pénz ledér mosolyú istenéhez vágyódva ne fohászkodj. Kerüld a bomlott ifjakat, torz’ árnyait e kornak, hallgasd, beszédes, szép szavak szívedben mint dalolnak. Ne álmodj ékes palotákról, hű szerelemről álmodj: vigyázd karcsú nád-lépteid... s zengő szívhez fohászkodj. HEVESI ATTILA: Szeretnék Szeretnék menni innen, rohanni, énekelni, szeretném t&tott szájjal a felhők szélét enni, szerelnék hemperegni, gurulni, rugdalózni, választ visszhangtól várva hegyeknek áthahózni, szeretnék megvadulni ordítani és futni, szeleket megmarkolni, s lihegve megnyugodni, szeretnék Napba, nézni s megüzenni a. télnek, hogy sálamat ledobtam, s kigombolt nyakkal élnek bennem a gondok újra, s mert még hűvös az este szeretném megköszönni annak, ki megkeresne fáradt fejemet hajába takarná csillogó gondjaim tenyerébe rakná ruhája zöld lenne, a haja meg barna felhőkkel etetne, széllel megitatna aztán betakarna, mindig betakarna. A Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdaság Dorgó-völgyi szőlészetében volt hajdanán Kazinczy Ferenc édesanyjának birtoka. A negyven holdas szőlőskert, amelyben csinos borház és 2000 hektoliter nedű • tárolására alkalmas pince állt, sok örömet és gondtalan, vidám napokat szerzett a nagy magyar nyelvújítónak. A szőlőben és a pincében töltött kellemes pihenésről több versében, valamint írásában is megemlékezett. Az idők során azonban az egykori Kazinczy-birtok pusztulásnak indult. Erre utalt a Pesti Hírlap 1931. augusztus 23-i, vasárnapi számában megjelent cikk is, amely a. Dorgó- völgyi Kazinczy-birtok történetével foglalkozott, és felhívta a közvélemény figyelmét a kultúrtörténeti szempontból is érdekes, de már dűledező borház megmentésére. A hás szobáinak falát ugyanis az 1790- es évekből származó, eredeti freskók díszítették, amelyeket, a lap szerint, a festegetni is szerető Kazinczy Ferenc magaa készített. Az egyik freskó a.» nagy magyar nyelvújítót Mária% Terézia-korabeli öltözetben,« csibukozva ábrázolja. Egy kis-° fiú parazsat tesz pipájába, mel-s lette pedig egy borkupec sacs-® kő aranyat kínál az uraságnak.e A lap vasárnapi mellékletében• megjelent cikk süket fülekree talált az úri Magyarországon, s® a hajdani csinos borház telje-J sen elpusztult. ® A romok helyén építették fel 0 az állami gazdaság korszerű» présházát. A pincét, amelynek£ ajtaja- hajdan kovácsolt vasból» készüli, még ma is használják.® A régi újságcikk nyomán, Les-» kő István igazgató kezdőmé-® nyesésére, a gazdaság dolgozóié elhatározták, hogy a tolcaj-® hegyaljai szőlőkben méltó em-a léket állítanák Kazinczy Fe-* rencnak. Egykori borospincéjétJ ság növelését márványtáblával jelölik meg.o földművesszöv a Dorgó-völgyet és az új prés-? házat pedig a nagy magyars nyelvújítóról nevezik el. megyei könyvhetek Sétány — törféneimi személyek mellszobraival Sátoraljaújhelyen a lakosság ! társadalmi összefogásával je- } lentős parkosításra az elkövet- | kező három esztendőben kerül i sor. A városi tanács tervei sze• rint olyan ligetet és sétányt S alakítanak ki, amely pihené- | sen kívül idegenforgalmi lát- | ványosságot. is nyújt. A dolg'o- . zók segítségével már megkezd- j ték a városliget építését. Fes> tői környezetben, több mint 5 i holdas területen rózsakertet, | árnyas fákkal övezett sétányo- í kát, gyermekjátszóteret, vala- ! mint a fiatalok részére külön- ; böző sportpályákat és üdítő • italokat árusító, táncos vem- ! déglöt létesítenek. A rózsaliget ä melletti sétányon helyezik el az | egykori Zemplén megyében és. | a váltósban élt történelmi sze> mélyek, így többek között II. > Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, I Kazinczy Ferenc, Esze Tamás í és Tokaji Ferenc mellszobrait. ; A sétány vegén pedig művészi I díszkutat építenek, amelyet es> lénként megvilágítanak. A í park útjainak kialakításában, S valamint a díszcserjék és a í fair ültetésénél a loksság már [ csaknem 1 millió forint értékű j társadalmi munkát végzett. A • másik nagyobb arányú parko*•*****•»#*■»**#««••»**«•**-: -x*****#***'**»**#**** «a-****«***#«-******«--»«-#*-*«BERENCSY SÁNDOR: őfszaImi ' AJumélyjMMHa fo-tt A szikrákat nézem a mozdony kéményéből röpködő tüz-hátú szentjánosbogarakat Vállamon lovagol a zakatolás és összegörnyedek e nehéz súly alatt Tátottszájú ásítások szöknek elő fogaim közül és tíz bolond,villogó álom táncol lekókadó fejem körül sítás jövőre kezdődik a 345* méter magas Szárhegyen. Erre a hegytetőre a Horthy-korszak- ban irredenta célt szolgáló sétány vezetett. A terméskövekből épült, bástyaszerű, 15 oszlop még ma is áll. A tanács úgy határozott, hogy ezeket a város szépítésére használja fel. Az eddigi tervek szerint a hegytetőn állítják fel a magyar hősök monumentális emlékművét, és az odevezető erdei sétányon 'levő kőoszlopokra bronzba öntött domborműveket helyeznek — amelyek Zemplén megye területét, így például a Tokaji-féle parasztfelkelést, a Rákóczi szabadságharc és Kossuth Lajos munkásságának egy-egy érdekesebb epizódját ábrázolják. A domborművek alatt márványtábla ismerteti majd az esemény történetét. A történelmi emlékek sétányát három év alatt szeretnék elkészíteni. Negyedszer rendezik meg ez évben az őszi megyei könyvheteket, amelyeknek alapvető célja, hogy könyvet juttasson minden falusi házba, Az akcióbizottság, amelyben a földművesszövetkezeti szerveken kívül számos állami és társadalmi szerv tevékenykedik, alaposan felkészült a könyvhetekre. Könyvbarát napokat, író—olvasó találkozókat készített elő, an- kétokat, kiállításokat szervezett. Általában minden eszközt igénybe vesznek, amely- lyel a tudás forrását jelentő könyvet és az embert közelebb hozhatják egymáshoz. Az őszi megyei könyvhetek elsősorban a falusi olvasottszolgálják. A földművesszövetkezetek és egvéb társadalmi szervek lelkes aktívái st ra bekopognak minden falusi házba, elmennek a távoli tanyákra is. hogy mind több falusi dolgozó kezébe jusson el a könyv, a legnemesebb szórakozást biztosító, általános és szakmai tudást nyújtó jóbarát. A falusi könyvboltok fel- készülten várják az érdeklődőket, és felkészültek a népművelés hivatásos és társadalmi munkásai is, hogy sikerre vigyék a célul kitűzött elgondolást: „Könyvet minden falúsi házba,” Borsod megyében az idén Mezőkövesden nyitják meg a könyv falusi. ünnepségeinek sorát. Az Ifjúsági Házban október 4-én, vasárnap rendezendő megnyitón Csege Géza, a MÉSZÖV ig. elnöke mond megnyitó beszédet. Részt vesz a megnyitáson Gergely . Mihály író és Csanádi János költő. A megnyitást követő ünnepi műsorban közreműködnek a Miskolci Nemzeti Színház művészei, a miskolci Bartók Béla Zene- művészeti Szakiskola művésztanárai, valamint a helyi zeneiskola tanárai. Érdeklődve várjuk és szeretettel köszöntjük az őszi megyei könyvhetek borsodi rendezvényeit, és az akcióbizottsággal együtt reméljük: a lelkes felkészülést követő, sikerekben hihető gazdag eseménysorozat nagymértékben hozzájárul megyénkben is a falusi olvasottság emeléséhez, és mind több falusi házba jut el a könyv. (bm) Egy csehszlovák és egy magyar termelőszövetkezet barátsága {Levelezőnktől.) Az észak-borsodi dombvidék kis községéből, Lakról ez év tavaszán termelőszövetkezeti tagok egy csoportja látogatott el Csehszlovákiába. Többek között meglátogatták az egyik dél-szlovákiai falusi szövetkezetét is. Ez a látogatás egy máig is tartó, igen hasznos barátságnak lett a kezdete, A csehszlovák szövetkezeti tagok hamarosan viszonozták a látogatást. Negyven tagú csoportjuknak bizonyára kedves élményt jelentett a laki termelőszövetkezetben, valamint a Miskolc-Tapolcán tett látogatás. Szeptemberben ismét ellátogatott Lakra a csehszlovák barátok egy csoportja, s a magyar termelőszövetkezeti tagokkal együtt nézték meg Budapesten a mezőgazdasági kiállítást. Most a laki termelőszövetkezet tagjai készülnek Csehszlovákiába, s ottani barátaik meghívására nemcsak a baráti csehszlovák szövetkezet munkamódszereivel, hanem a Magas Tátra szépségeivel is megismerkednek. Juhász Sándor Becsüleíasztal a Széchenyi utcán aszfaltozott utakon. A lakásokban hétszáz Világvevő rádió került, meg száznyolcvan televízió. — Televízió? Az micsoda? .— Az egy olyan ... No, mindegy. Van itt még sok-sok olyan dolog, amit; nem érthet, kolléga úr. Hanem mondja csak, a maga idejében volt-e könyvtár? — Könyvtár? Ne nevettessen! Minek az? Hiszen abban a faluban annyi az analfabéta, hogy csak! •— Téved. Mindössze tizennégyen vannak. Ezek nagyrészt cigányok. Olvasnak az emberek, mert tudnak olvasni. Ezernégyszáz kötetes 1 könyvtárunk van. ■— Nohát! És hogy tanultak tecg írni, olvasni? — Ahogy az iskolások. Csak idősebb fejjel. Munka után eljártak az esti iskolába. Most is járnak, hatvanam Tavaly hatvanhét közül harminchat végezte el a nyolcadik osztályt. — Hát a gyerekek? — Mindegyik iskolába jár. Vagy szalonét tanulnak, vagy tovább okosodnak. Hetvenkét középiskolás diákja van az egykori híres summás-községnek. — Furcsa, nagyon furcsa ... Az én időmben, afmíg nem értek meg a kaszához, mancsoz- tak, meg bikásoztak iskola helyett. Mondja, szokás még ez a gyerekjáték? — Nem tudom, mi az. A gyerekek se tudják. A kiesüket a száz férőhelyes óvodában a -nevelők versre, mesére tanítják, a nagyobbakat a művelődési házban az irodalommal, a művészettel ismertetik össze. — Hm... Ez mind nagyon esáp: De mondja csak, kolléga úr, igazat mond? No, nem akarok kételkedni szavaiban* dó mindez annyira fura. Hiszen alig húsz év telt, el... S ez alatt ennyi változás! Azóta minden ilyen tökéletes lett, s nincs maguknál semmi kifogásolni való... — Azt nem mondtam! — Nos? N em mindenütt ilyen szép még az élet. Akad még gond is, baj is, elégedetlenség is. De az alap, amire építünk, szilárd. Táperős talaj, csak még mélyebben keli belegyökereznünk. Szentistvánhan már elég mélyre futott a gyökér. Talán azért van ez így, mert ez a nép túlságosan el volt nyomva, s most őszintén értékeli sorsát. Itt már tizenhat évvel ezelőtt az összefogott gazdálkodást választották. Hol boldogultak, hol nem! De ha nem, akkor sem rebbentek szét. Bíztak, hittek. Önmagukban. S abban az eszmében, amely valaha kenyeret ígért nekik. Aki egyszer beleharapott ebbe a kenyérbe, kívánja. Legfőbb eledele. Aztán, hogy ki mekkora és milyen jóízű kenyeret süthet, az attól függ, milyen szorgalommal veti és gondozza a magját. A szorgos munkán múlik az egész. — Régente is szorgalmasak voltak... — De kinek? Az egri káptalannak? — No, , persze, csak hát, tudja, nőm nagyon érteni ón ezeket az ú j dolgokat... Mondom, jó magának, kolléga úr, írhat kedvére. Látja, nekem csak a rendőrségi rovat jutott. A szenzáció. Pedig ez a szenzáció, amit maga mond. Hanem, hadd kérdezzek valamit: mostanában pusztítják-e önmagukat az emberek? Vannak-e úgy, igazából elkeseredettek? •— Ha van is gondjuk, az nem olyan, hogy a pusztulásba kergeti őket. Akinek tele a* hasa, s a koszton kívül másnap is futja, nem gondol a halálra.* Baranyi András tanácselnök tíz* éves tisztsége idején ebben a* községben egyetlen emberei akasztotta fel magát: féltékeny* volt feleségére. * — Baranyi... Baranyi .. .$ Hogy előttem van az a fiú.* Gondolom, ha ilyen hatalom* van a kezében, nagy úr lett bc-iji lőle.' * Hí — Nem. Nem úr. A falu bi-é zalmasa. jjj — S nem jár magyar ruha-* ban? % — Nem. Pantallót visel, és!jj tegeződik a hivatalsegéddel. * — Szobájának milyen a bú-* torzata? Benne van a bírói ma-* gyáros asztal, meg a hosszú,^ lapos iratszekrény? * — Nincs. A lapos szekrény-* bői éppen most készül tanács-* kozó asztal, a végrehajtó bí-* zottság számára. * — Nincs semmi cifraság?* Semmi magyarkodás? * — Semmi. * * — Hat akkor mi különbőz-* tett meg őt, a hatalom kép vise-* lőjét így külsőleg, a falusiak-* tói? * — Hogy ő a legszol gála tiké-* szebb lakója a falunak. $ * * * O dakintről gépkocsik* zúgása riasztja a* csendet. És egy hang* a folyosóról: a híva-* tali idő lejárt, zár-;| juk a múzeumot! Rebben az ál-* modó tudat, szakad a kénysze-X rű képsor. A régi újság sár-* gult lapjai összezárulnak,„s az|j üvegszekrénybe kerülnek az* időt őrző emlékek közé. Csala László * A miskolci antikvárium bejárata előtti asztalon könyvek sorakoznak. Mellette egy figyelmeztető tábla: A pénzt kérjük ide bedobni! Helyes kezdeményezés ez, a járókelők figyelmét felhívja a könyvek vásárlására. Városunk lakóinak becsületességét mi sem bizonyltja jobban, mint az. hogy eddig alig mutatkozott hiány. Foto: Sz. Gy.
