Észak-Magyarország, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-04 / 233. szám

Tasámap, 1954. október 1. ÉSZAKMAG YARORSZÄG 5 Változtassak az iparitaniSÉ-képzés piáfiii .4 megyei párthisottság ankétjárói A gondok ismertek, sokféle fórumon elhangzottak már: az ipar sok ágában szakmunkás- hiány van, s ugyanakkor ke­vés fiatal jelentkezik ipari ta­nulónak. A jelentkezettek is (lömmel az általános iskolát végzettek leggyengébb tanu­lói, mert a jobbak középisko­lákban, technikumokban ta­buinak tovább, s az érettségi­tett fiatalok csak elenyésző ■{zúzalékban választanak szak­mát. Ez egyrészt a szülők. helytelen szemlélete miatt kö­vetkezik be: a szülök a múlt­beli munkássorsra gondolva, iróasztal-imádat ra” biztatják gyermekeiket. Másrészt: az üzemek, vállalatok agitációja nem elég hathatós. A jelek «zerint, az általános iskolai nevelők sem kedveltetik meg eléggé a különféle szakmákat n gyerekekkel, osztályfőnöki órákon nem értetik meg elég­gé a pályaválasztás jelentősé­gét. Végül az is okozza az iparitanuló intézetekbe jelent­kezéstől való idegenkedést, hogy a vidéki gyerekek (mert sajnos, a miskolci intézetekbe nem nagyon jelentkeznek mis­kolciak!) szállás hiányában bejárni, vagy albérletben lak­ni kényszerülnek. Külön gond a nyolc osztályt Végzett lányok elhelyezkedé­se. Sajnos, a lányok többnyire csak különféle szövetkezetek­ben, vagy magánkisiparosok­nál tanulhatnak szakmát. He­lyesebben: felvennék őket ipari üzemek is (például mo­tortekercselő tanulónak), de bennük még inkább él a fizikai munkától való idegenkedés, és többnyire csak fodrász, vagy kereskedelmi tanulónak jelentkeznek. Hogyan változtathatnánk ezeken a gondokon? Erről tár­gyaltak megyénk iparitanuló intézetének vezetői, tanácsok művelődési osztályának kép­viselői azon az ankéten, ame­lyet az elmúlt héten rendezett a megyei pártbizottság ágit. prop. osztálya. A fizikai munka becsülete Nem igaz az, hogy a szak­ma tanulása nem jelent to­vábbtanulást. Igenis, tovább­tanulás, ha a nyolcadik osz­tályt végzett fiatal három éven át elméleti és gyakorlati oktatásban részesül az ipari­tanuló intézetben. Mégpedig nem is akármilyen oktatás­ban: a tananyagon kívül ne­velési program is Szerepel már az iparitanuló intézetek feladataiban. Vagyis, nemcsak jó szakmunkás, hanem érté­kes közösségi ember is, alá szép eredménnyel elvégzi ezt az iskolát. S hogy nem irodai, hanem fizikai munkás lesz? Ezt csak az fogadhatja leki­csinyléssel, aki nem tudja, milyen becsülete van a fizikai munkának, az ország számára anyagi javakat adó termelés­nek. Ma már egyébként a szak­munka sem kizárólag fizikai, hanem szellemi munkával pá­rosul, és a technika fejlődé­sével méginkább párosulni fog. Az említett ankéton vita­indító előadást tartó Debnár Gyula, a MüM. 101. sz. Ipari­tanuló Intézetének igazgatója? így beszélt erről: • — A fizikai munkás nem végez szellemi munkát? Hi­szen ahhoz, hogy valaki szer­számot fogjon a kezébe és, hogy azzal az anyagot alakí­tani tudja, ismernie kell az anyagot, a szerszám szerkeze­tét, munkája célját. A nevelők felelőssége Mindez nem könnyű és egyáltalán nem lebecsülendő feladat. Éppen ezért nem he­lyes, hogy többnyire gyenge végzettségűek jelentkeznek ipari tanulónak az általános iskolából. És az sem helyes, hogy az általános iskolai ne­velők javasolják az ilyen ta­nulók felvételét, méghozzá így: „Gyenge képességű, la­bilis szorgalmú, elég fegyel­mezetlen magatartású gyerek, de ipari tanulónak javaslom.’’ Mi ez, ha nem a szakmunka lebecsülése? Mint ahogy emiatt történnek meg helyen­ként olyan esetek, hogy a nyol­cadik osztály befejezésekor, az ipari tanulónak jelentkező gyenge tanulók búcsúzóul, ér­demen felüli jegyet kapnak, „hogy az életben boldogulja­nak”. És előfordul, hogy ezek a fiatalok megbuknak az iparitanuló intézetekben, mi­vel pedig itt évet ismételni nem lehet, úgy érzik: ketté­tört pályájuk. Vajon nem len­ne jobb számukra inkább az általános iskolában ismételni? Az általános iskolai néve­lők felelősségén tehát igen sok múlik, önismeretre is kell nevelniök tanulóikat: min­denki a számára legvonzóbb, az ipar számára pedig legke­resettebb szakmát válassza. Debnár Gyula ezt így fogal­mazta meg: — Az egyén és a társada­lom igényeit kell összhangba hoznunk ebben is. Segítsenek a társadalmi szervek is Mindez azonban nem csu­pán az általános iskolai ne­velők, hanem a szülők felada- 1a is. Sőt, segíthetnének a pá­lyaválasztási kérdések tisztá­zásában a szakmunkáshiány- nyal küzdő vállalatok (szoro­sabbra kellene fűzni az üze­mek és az általános iskolák kapcsolatát) és az ifjúsággal törődő társadalmi szervek is. iVágj József, a miskolci ke­reskedelmi tanulóképző iskola igazgatója igen helyesen álla­pította meg: — A nevelés társadalmasí­tását kell kibontakoztatni. A társadalomnak ugyanis intel­ligens, jól képzett szakmun­kásokra van szüksége. A tár­sadalmi szervek pedig segít­hetnének a különféle szak­mák népszerűsítésében. A Hazafias Népfront és a nöta- nács is tarthatna pályaválasz­tási előadásokat, filmvetíté­sekkel egybekötve. Ezáltal még a lányok is több szakmát megkedvelhetnének... „Zsákutca”? Bár iparitanuló intézeteink­ben vannak még felszerelés-, helyiség-gondok és kevés a fő­hivatású tanár is (mert nem minden tanár tartja szem előtt, hogy az ipari tanuló in­tézetekben éppúgy nevelheti a fiatalságot, mint a közép­iskolákban, vágj" a techniku­mokban), mégis szép fejlődés­ről beszélhetünk mind az el­méleti, mind a gyakorlati ok­tatás területén. A végzett, fiatal szakmunkások számára is megváltoztak a munkakö­rülmények és a kereseti lehe­tőségek. Mégis, nehéz elosz­latni azt a helytelen szemlé­letet, hogy aki ipai'i tanuló­nak megy, az „zsákutcába” kerül, mert nem tanul tovább. Nemcsak azért helytelen né­zet ez, mert, mint mondottuk, a szakma tanulása is tovább­tanulást jelent, hanem azért is, mert egy szakmunkás előtt sem zárultak be a magasabb képzettséget adó intézmények kanui. Sőt! Mint az említett ankéton a megyei pártbizott­ság ágit. prop. osztálya képvi­seletében megjelent Madarász György elvtárs is hangsú­lyozta : — A továbbtanulást ki kell terjeszteni a szakmunkások között is. Esti, vagy levelező tagozaton ma már mindenki végezhet középiskolát, vágj’ technikumot, éppúgy, mint egyetemet. Az iparitanuló intézet tehát nem „zsákutca”, hanem na­gyon is szén út a fiatalok számára ahhoz, hogy társa­dalmunk számára értékes, ter­melő szakmunkásokká válja­nak. S erről az útról csak kincseket vihetnek magukkal, akár dolgozni, akár tovább­tanulni akarnak. Ruttkay Anna Ahol szükség: van rájuk, segítenek»«. Régi hírnévnek örvend a he- jöbábai KISZ-brigád. Tagjai óvok óta együtt dolgoznál: a termelőszövetkezetben. Mindig °tt szerepeltek a megyei verse­nyek első hat helyezettje kö­zött. Mikor legutóbb, egy évvel ezelőtt, beszélgettünk velük, igen elégedettek voltak. A har­mincöt tagú brigád garantált, huszonnégy forintos munka­egységre dolgozott, s ha ennél magasabbra sikerült emelniük a munkaegység értékét, a kü­lönbözeiét év végén kapták meg, — Nos, egy év alatt fejlő­dött, vagy visszaesett a KISZ- brigád? — Ezzel a kérdéssel kerestük fel Homér Tibor KISZ-titkárt. A tsz kaja visszaüt — Tavaly a termelőszövetke­zet vezetősége rosszul dolgo­zott. Elhanyagolta a közös ügj’ét. így a KISZ-brigáddal sem törődött. A munkacsapat nem kapta meg rendszeresen az évek óta biztosított garan­tált munkaegységet, hiába kér­te. Ha volt pénz, fizettél:, ha nem volt, nem fizettek. Elő­fordult, hogj’ a brigád három hónapig egy fillért sem kapott. Persze, ' aztán kipótolták, de már későn. A bomlás megkez­dődött. Sokan elmentek, be a városba, ahol biztos a havi fi­zetés. A termelőszövetkezet gondja, a vezetőség hibái min­den területen meglátszottak, és bizony sok bajt okoztak — vá­laszol a KISZ-titkár. Aztán elmondja, hogy a férjhezmenés is „megtizedelte” tavalj’ a brigádot, mert ha égj’ lánj’nak bekötik a fejét, külö­nösen, ha férje üzemben dolgo­zik, többet feléjük se néz. A brigád létszáma az elmúlt évben tizenöt taggal csökkent, de a többiek, a nehézségek el­lenére is, maradta]:. Bíztak benne, hogy a tsz kilábal a bajból, s érezték: ebben nekik is segíteni öle kell Ha miüdfcn rendben megy... A mérleghiány, a termelőszö­vetkezetben elburjánzott hibák, visszásságok új vezetőség vá­lasztására késztették a tagsá­got. Jól döntöttek, a választás hasznos volt. Az új vezetőség csakhamar rendet teremtett. — Most ismét talpra állunk, mind á szövetkezet, mind a KISZ-brigád. Vida József, a termelőszövetkezet új elnöke mindenben segíti a fiatalokat. A brigád tagjai ismét rendsze­resen kapják a garantált mun­kaegységet, amely az idén 31 forint. Dolgoznak is szívesen. Hiszen nem vágjik el innen egy fiatal sem, ha megkeres­het 7—800 forintot a termelő- szövetkezetben. Az pedig most már megvan — mondja Homér Tibor. Jelenleg huszonöt tagú a bri­gád. Harmincnyolc hold kuko­ricát, a gépi munkák kivételé­vel. teljes mértékben SÍ: mű­veltei: meg. Van még hat hold dohányuk, s hat hold cukor­répájuk is. Ezenkívül a kam­pánymunkákban, a kertészet­ben, a trágyahordásban és bárhol, ahol szükség van rá­juk, mindig segítenek. Közös iirogramok A brigád tagjai nemcsak a munkában vannak együtt, ha­nem szórakozásaik is közösek. Nyáron a termelőszövetkezet kocsiján Hajdúszoboszlóra ki­rándultál: Jelenleg a párthelyiségben jönnek össze a hejőbábai KISZ-fiatalok, ahol tv-t néz­nek, játszanak, vagy beszél­getnek. Az elmúlt évben is volt, s az idén is itt rendezik meg a teli oktatást. Túlnyo­mórészt mezőgazdasági kérdé­sekről tájékoztatják a fiatalo­kat. Szellemi vetélkedők és több táncest is szerepelt a ta­valyi programban, s ezek az idei tervből sem maradtak ki. A következő ötéves tervben épül majd fel a művelődési ház, ahol a kiszesek is otthont kapnak. A fiatalok harmincöt- ezer forint, társadalmi mun­kát ajánlottak fel az építés­hez. Jó érzés volt végighallgatni a hejőbábai KISZ-brigád egy évének történetét. Jó tudni, hogy vannak közöttünk olj’a- nok, akik bíznak a tsz életé­nek jobbrafordulásában és lát­ták, hoej’ ezért nekik is tenni­ük kell. Juhász Judit BEZOSZTÄJA Még mindig ott állunk a ■ műút szélén, háttal a hegyek-; ■ nek, szemben a ködbebúvó ■ messzeséggel. Előttünk, a szép sík táblán vetettek. Búzát. ; Bezosztája egyest. A két el­■ nők szívében már nem a fáj­dalom hasogatott, "hanem az ; emlék, a rossz, csúnj’a emlék, amely a nyáron megszépült, | hiszen nyáron ád a mező és ■ ezen a nyáron sokat, adott, 15 . mázsát holdanként, Bezosztá- . jáből, abból az átkozott, sok- . sok fájdalmat, de az idén örö­■ möt szerző Bezosztájaból. ' Néztük a fürge traktorokat, . zúgásuk sem hallatszott, mert ", elsodorta a szél. De amikor _ közeledtek, hallani lehetett az . egyenletes gépbeszédet és a ‘ vetőgépek csendes zörgését, ■ meg az emberek bátor, jó­kedvű kiáltásait. Megálltak ők ' is a tábla szélén, cigarettára ' gyújtottak és úgy nevettek, " meg úgy villogott a szemük, ' mint akik egymás után tíz- 1 szer fürödtek örömben, hang­juk olyan tiszta és magabiz­tos volt, mint álomból keltő 5 pirkadatban a megpihent em­■ bér nótája. És a búza, a Be- i zosztája, amelyet egy évvel 3 ezelőtt száműzetésre ítéltek, amelyről tavaly még azt hit- t tél:, hogy a mezöségi föld 3 csúfos halottja lesz, már ned- t vesedett, duzzadt a földben,' készítette az új kenyér gyöke- f reit, újrakezdte az örökké is-' métlödő megtennékenyülésfc.’ i A cigaretta elégett, s 32 a emberek indultak tovább a f gépekkel együtt. Folytatták á 3. teremtést, a kenj’ér évről öv-'- re ismétlődő újrateremtését- és éppen akkor fokozták a- szédülésig, hiszen a hegj’ek- közül nem egyszerűen az ősz,- hanem október első napjának 1 hideg szélhullámai csapkod- . tak. a Az elnök intett nekik, azu­- tán felém fordult és megadta :. a választ utolsó kérdésemre,- elmondta, hogyan tanulták új­- ra a búzatermesztést, elmond- a ta az idei szép termés recept­jét — A szántást augusztus 15­- ig befejeztük. A talajt fo- s gassal és gyűrűshengerrel Ie­- zártuk. Vetés előtt három hét­- tel kiszórtunk holdanként 150 t kiló szuperfoszfátot. Azt 15- centiméter mélyen tárcsával !: és fogassal beledolgoztuk a. », talajba. A vetést szeptember n 15-én kezdtük és október 9- r, én befejeztük. A vetőmaggal s együtt még elvetettünk hol- >s dánként 50 kiló nitrogént. Át- n Iagosan öt centiméter mélyen- vetettünk, holdanként 160 ki- LI ló magot sűrűsoros vetőgép- a Pel-.. Közbeszóltam. Megjegyez­ik tem, hogy a sűrű soros vető- i gépet nem nagyon szeretik az emberek. i- — Mi szeretjük — folytatta :- az elnök. — Igaz, hogj’ többet vet, mint a ritka soros, de a t. bő termés egj’ik alapfeltétele r- a megfelelő vetőmagmennyi- y ség. Mi szeptemberben 160, t. októberben 170 kiló magot vé­li, tettünk. Csak így biztosítható, hogy öt millió szál búza hoz­zon termést holdanként, A ve- 5_ tőmagot megfelelően kitisztí- tettük. csáváztuk és előcsi- ráztatással kipróbáltuk. >b — Vetés után egyenletes volt a kelés. Január 10-én ._ megkezdtük a fejtrágyázást. ia Február 10-ig tartott. Hóra j_ szórtuk a műtrágyát, kétszáz kiló nitrogént holdanként. így született a 15 mázsás átlag­ol termés. így tanultuk meg. ho- “ gj-an lehet kifogni az időjárá- ~ son. az aszalj’ ellenére is meg- , felelő mennyiségű termést biztosítani. k — Az idén is így vetettek? i~ —■_ Szóról szóra. Ez a recept i- bevált, ehhez ragaszkodunk, amíg nem lesz jobb ... Í Csapkodtak * j- Előttünk szép, sima, fekete 1- szántáson kúsztak a traktorok és a velőgépek. A két elnök mosolygott. Így indultunk ha­zafelé, mosolyogva. A faluban c- ismét játszani kezdtem a szó- n. tagokkal: nyáron ád a mező... r_ a mező nj’áron ád'... Mező- npárád ... S hirtelen megkér­deztem: ?.z — Mikorra fejezik be a ve­?ü «st? js — Holnap, vágj' holnapután — j’álaszolta az elnök, Szendre! József Mezőnyárádon 1962-ben kezd­ték az újratanulást, a kenyér n újrateremtésének új tudómé- n nyáfc Előbb egy új névvel, egy n új fogalommal ismerkedtek: s Bezosztája 1-es. Az egj’est még I értették is, de a Bezosztája ne- r kik egj’szei-űen búzát jelentett, c égj’ olj’an búzát, amely, az e „okosok” szerint, többet terem, <= mint a régi magyar fajta. Nem t termett többet. Körülbelül úgj’ c fizetett, mint az előző észtén- \ dobén a Bánkúti, Kilenc má- í zsát adott holdanként. Az em- 6 berek hallgattak. Nem szóltak * se jót. se rosszat, de úgy néz- 1 tok a Bezosztája búzára, mint 7 arra az emberre, aki sokat íeér ' és keveset teljesít. Az „oko- ' ; sót:”, persze, tovább dicsérték € ! a Bezosztúját, és szorgalmaz- ' ! tál: minden erővel, szép szóval ? csakúej’, mint fenyegetéseikkel, . hogj’ Bezosztáját kell termelni. * ; Nem valami jókedvvel, de el- ' . vetették. Legyen meg az ..oko­sok” akarata, hátha igazuk : lesz. hátha most jobban si- t kerül... j Irtózatosan csalódtak. Rossz j • volt az idő, rossz volt a szer- ) ■ szám, rossz volt az emberi ■ ■ kedv, rossz volt minden, amire ( • rá lehetett fogni, hogy rossz, ; : csak éppen az elavult felfogást 1 > nem okolták. A Bezosztája < • mindössze négj’ mázsát fizetett ­: holdanként ] 1 s, .[.-I, Molnár Károly i , fiz eWQK, ^gy vonaglott, i ■ mint csatatéren a sebszántotta • test. úgj’ hasogatott, szívében a ( : fájdalom, mint fiatal növény ; i ereiben a hirtelen hervadás, ha - 1 az éltető anj-aföldből kiszakít- i- ják. De kínjainál is magasabb- < ‘ ra lobbant a tudat, a mégis- ; mart valóság, hogy a Bezosz- ■ ' tája a kudarc ellenére is nagj’- ! , szerű növény, csak meg kell ] ; magyarázni az embereknek... ' Az elnök akkor jött haza Zsámbékról, az egj’éves iskola- ' ’ ró!. Ö már tudta. Magj’arázott. i De magj’arázhatott. Az embe- i rek szidták az „okosokat”, azo- : : kát, alak a Bezosztáját, meg a . többi új búzát dicsőítették. — Nem vetünk. Elég volt be­- lőle. — Csapkodott a megsu- r hángolt emberi szélsőség és i szívekbe njnlalt, az onnan fel- I törő fájdalommal torkokat szo- i rongatott a csalódás. Beszélt- Molnár, bizonygatott, ám hiá- í ba. Ekkor állt mellé a másik , elnök, a falu fiatal j’ezetője,- akinek szívében éppen olj’an- félelem nélküli hűség lobog,- mint Molnár Károly óban, és- mentek, vinni kezdték az okos z szót, mint valami kelletlen- portékát, és kérték-nem kérték, i, szórták, tele marokkal, vala- i, hogj’ úgj’, ahogyan régen a- magot vetették. — Nem kell. — Ezt a vá­laszt kapták mindenütt, Ám,- ahogyan égj’ közmondás tanú­- sítja: „minden kárnak van va- ;- lamilyen haszna”. A végtele- a nül lesújtó véleménnj’el ille- i~ tett búzatermésnek is volt,- Ugyanis annyi búzája sem ter- a mefct a szövetkezetnek, hogj’- újravessen belőle. Ez jól jött. i. Ez látszott a legjobb érvnek,- mert ez volt az egyetlen és- egyben kegyetlen igazság. z — Emberek, nincs más vető- ~ magunk, csak ez, a Bezosztája. “ Ezt is az állam adja... — Akkor maradjon inkább y parlagon a föld ... De könnyű a szavakat ki­mondani, különösen akkor, ha indulat fogalmazza a monda- l" tot. De kenyér csak kell... Ke- '■ nyer mindenképpen kell... Ke­it1 nj’ér akkor is kell, ha ismét >- négy mázsa terem holdan- »■ ként... És nincs más magja a kenj-émek, csak ez a... csak t- ez a Bezosztája, Aj. Amhapfil/ kezdtek v emoereK megszeli­f; dűlni. A szükség kiadta szi­li gorű parancsát. Az elnök ki- ís használta a helyzetet. Azonnal íz hasznosította a frissen szer- >r zett tudományt. Az első in- a. tézkedését egy szóban íogal- a. mazta meg: *1’ — Szántani! a :n Azonnal' szántani, harminc- harmincöt centiméter mélyen. ® Az előző évben 18 centiméter- 17 nj’ire szántottak a búza alá. >n — Ez semmi — mondta az a, elnök. — A mi talajunk kö­rt zépkötött vályog. Mélyen kell 1- művelni. És a Bezosztája is UK azt. szereti, ha mély ágj’at. kap... A mítDr,Ínn álltunk, és M muuion játszadoztam a szój’al, egy bükkaljai falu ne­vével, csak úgy, önkényesen, a találgatás és a szótagok cserél­hetőségéne!: lehetőségével. Előbb szétbontottam: nyáron ád a mező, a mező nj’áron ád . .. Azután, összeraktam: Mezönyárád. Esküdni mernék, hogj’ az iménti szóbontásnak köze van a falunév kialakulá­sához. Ha nem is pontosan így, de, hogj’ a mező és a nyár e falu nevének kialakulásában dialektikus egységet képez, s, hogy a mező és a nyár e köl­csönhatásának volt, illetve: \’an valamilyen egységes alkotása, gyümölcse, termése, valami­lyen közös eredménye — az logikusnak látszik. Mintha erre utalna az ád szócska, illetve szótagocska is: A műútón ott állt mellettem az elnök. Molnár Károly, az Üj Élet Termelőszövetkezet el­nöke. sőt, a másik elnök. Ónodi Sándor, a községi tanács vezetője is. A hegyek felől ránk-ránkcsaptak az őszi szél hűvös hullámai, bágyadtan sü­tött a NaD. meleget alig érez­tünk, ködfátyolban zárult előt­tünk a Tiszáig romló messze­ség és néztük a határt. A két elnök arcán, mint valami élő rózsacsokor. J’irágzott a re- ménj’, tekintetük komornak tűnt, de szemük fénj’ében a félelem nélküli szívek hűsége villogott. Gondolatom vissza­visszatért a szójátékhoz, s im­már kimondtam hangosan is: — Nem azt jelenti-e a falu neve, hogy nj'áron ád a mező? A szövetkezeti elnök kicsit lehajtotta, azután felemelte fe­jét. Gondolkodott. Láttam ko­morságán is átfénj-lő mosolyát. Csizmája sarkával belekapált az útszéli föld puhaságába, rit­kán pihenő teste megingott, és úgy válaszolt: — Ha jól megművelik. T-.,- „ kiegészítése volt ez lomor a megnézett gon­dolatnak, racionális továbbfej­lesztése a mindenképpen bizo­nyos igazságnál:, annak, hogy a mező valóban nyáron adja termése javát. De csak „ha jól megművelik”. Ezt az öt kurta szót. szeretném most lefordí­tani a teremtés nyelvére. Nem -az isteni teremtésre gondolok, hanem arra az évről évre is­métlődő. sokszor szédülésig fo­kozott tevékenységre, amely- Ij’el a földet művelő ember bú­zát vet, kenyeret teremt. Ez az újrateremtés, ki tudja, hányad­szor, most van folyamatban, pontosabban: most kezdődött, éppen azzal, hogy a földet fel­szántottál:. megművelik, és is­mét bérelik. Beszélgetésünket visszaka- nj’arítottam az első mondatok­hoz, a kezdethez, amikor is ág­ról J’olt szó, hogj’ 1964-ben a mezőkövesdi járásban a mező- nyárádi Üj Élet Termelőszövet­kezet tagjai termesztették a legtöbb búzát, már ami a terü­letükhöz mért hozamokat illeti. 1300 holdat vetettek, ugyan­ennyit arattak, Mezönyárád ha­tárát. is ugj’anúgy perzselte az aszály, mint a szomszédos fal­vak mezőit, és mégis, az 1300 hold átlagában 15 mázsa ter­mést. takarítottak be. E ténj’ek ismeretében a kérdést könnyű volt megfogalmazni: — Ezt hogj’an csinálták? — Végre megtanultuk — vá­laszolt megint sejtelmes tömör­séggel az elnök, és a kérdések sokaságát kellett megfogal­maznom, mire mindent meg­tudtam. Végre megtanultuk. Foljdat- nám az elnök szájúival, rész­letesen, ahogyan elmondta, de kenj’télén J’agj’ok tömörí­teni, mert hosszan lehetne írni : róla. hogyan tanul a földműves ismét búzát, termelni, hiszen az apiától, a nagyanyától egyszer már j’itathatlanul megtanulta. Most mém's útra tanulta. ■ mert az eddigi tudás nem elég. • halmozni kell azt is. miként a iaJ’akat. hogj’ az ember holnan lobban éljen, jobbat, és többet i kapjon, mint amennyit tegnap ' kapott. Ezért kell űj módszere- , két kipróbálni, úi fajtákhoz- njnilni. és ha kínkeservesen- is. rájönnek a dolgok njátiára ■ ráiönnek, hogy a föld, ameb’et- mű\rels>"k. éj’ről évre ugyan­úgy többre kénes, mint az az ember, aki tanul.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom