Észak-Magyarország, 1964. október (20. évfolyam, 230-256. szám)

1964-10-30 / 255. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Péntek, 1964. október 30. Kijárási tilalom Malaysia délnyugati részén A malaysiai kormány csü­törtökön hajnalban kijárási tilalmat rendelt el Malá.iföld délnvugati partvidékén, Ma­lacca körzetében, s egyidejű­leg „biztonsági erőket” irányí­tott ebbe a térségbe. Az in­tézkedést a kormány azzal Bonn (MTI): Fred Mulley brit hadügyminiszterhelyettes és hadseregügyi miniszter csü­törtökön Bonnba érkezett, hogy tájékoztassa von Hassel hadügyminisztert a sokoldalú atomhaderő tervével kapcso­latban előterjesztett brit mó­próbálta indokolni, hogy érte­sülései szerint irreguláris in­donéz egységek szálltak part­ra a reggeli órákban, összetű­zésekről nem érkezett hír. A kormány hivatalos '-özlemé- nyében is csak arra tudott szo­rítkozni, hogy „partraszállító a készségét, hogy kormánya hajlandó részt venni a sokol­dalú atomhaderőben. csónakokat" fedeztek fel Ma­lacca körzetében, ott, ahol egyébként angol és nemzetkö­zösségi csapatok is állomásoz­nak. Ez a bejelentés időben egy­beesett Sukarno indonéz köz- társasági elnök tokiói látoga­tásával. Malaysia éppen akkor közölte az állítólagos indonéz partraszállás hírét, amikor Ja­pán bejelentette, hogy hajlan­dó közvetíteni a két ország vi­szályában. Sukarno elnök To­kióban tudatta a japán kor­mánnyal, hogy országa béké­sen akarja rendezni Malaysi­ával fennálló nézeteltéréseit. Szudánban átmeneti kormányt alakítanak A Szudáni Egvesült Nemzeti Front és a fegyveres erők képviselői szerda este kilenc­től éjjel két óráig egyfolytá­ban üléseztek,- hogy megold­ják a válságos politikai hely­zetet. Az omdurmani rádió reg­gel megegyezésről adott hírt. Eszerint meg fogják szüntetni a jelenlegi alkotmányos ren­det és h^,'"'t<-e bevezetik az 1956-os ideiglenes alkotmány­nak módosított változatát. A két fél képviselői abban is megesveztek, hogy „átmeneti nemzeti . kormányt” alakíta­nak. Amerika Barna Háza Ft»ed Msilley BeoitlbsBEi dosító javaslatokról. Az a kilá­tás, hogy az angol módosító javaslatok megvitatása késlel­tetni fogja az MLF-szerződés aláírását, nyomasztólag hat Bonnra, s kormánykörökben Mulley érkezése előtt hangsú­lyozták: A kormány továbbra is kitart amellett, hogy a szer­ződést lehetőleg még ez év végén alá kell írni. Ügy tud­ják, hogy Sancar török had­ügyminiszter, aki a hét elején érkezett Bonnba, kifejezte azt Az American Nazi Party egy-égy látványos, sőt, néha bombasztikus megnyilatkozása világszerte azt az érzést kelt­heti, mintha valamifajta nagy létszámmal rendelkező, befo­lyásos szervezet lenne Hitler mai, amerikai követőinek tár­sulata. A tényleges helyzet azonban egészen más ... Unatkozó katonatiszt E párt alapításának ötlete tulajdonképpen egy hivatásos amerikai katonatiszt, Rock­well kapitány fejében szüle­tett meg, akit szolgálata a vi­lágtól távoleső izlandi tá­maszponthoz kötött, s aki kez­detben unalmas esti óráit ütötte agyon Hitler hírhedt könyvének, a Mein Kampf- nak olvasásával. E könyv, ösztökélte arra: folytatja a ná­ci méregkeverést, s a Führer prófétája lesz az Egyesült Ál­lamokban. A New York-i polgármes­ter annyira jelentéktelennek tartotta, hogy engedélyt adott számára egy nyilvános gyűlés tartására, — több amerikai szervezet ugyanakkor heves tiltakozást jelentett be a „vázkamra-orogr-m” nyilvá­nos hirdetése ellen. Végülis bíróságnak kellett döntenie: az amerikai alkotmány bizto­sította szólásszabadság értel­mében lehet-e fajok elDusztí- tására, emberek legyilkolásá- ra programbeszédet tartani? Ekkor WnPner polgármester visszakozott, s a bíróság Rockwe'lt 3(1 nani elzárásra, vagy 100 dollár pénzbünte­tésre Ítélte. Az amerikai ná­cik Führerének akkoriban még mindössze hat követője akadt. Rockwell azonban az ítélet ellenére elégedetten ki­jelentette: — Eddig semmibe vett a sajtó. Most arra kényszerítet­tem őket, hogy írjanak rólam. A multinnilliojiio3 villája Bár az Egyesült Államok — úgy látszik — televény tala­ja az ultrareakciós „eszmék­nek”, talán a második világ­háború közelsége miatt, az amerikai Führer nem tudta áttörni a frontot. Pedig Ar- rowsmith, a többszörös millio­mos, a faipvűlölők támogatója, a bírósági tárgyalás után ren­delkezésére bocsátott egy lu­xusvillát Washington közelé­ben. Nem fukarkodott az anvagi eszközökkel sem. Noha Rockwellnek évek so­rán sikerült párszáz tagot ver­buválnia, „szervezete” azon­ban időnként csupán gyűlé­seket rendezett. Különösebb érdeklődést nem keltett. Dü­hében röplapokkal árasztotta el az embereket, iratait azon­ban többnyire olvasatlanul dobták a szemétkosárba. Végül — körülbelül egy esz­tendeje — mecénásai megún- ták és hátat fordítottak neki. Még Arrowsmith is kidobta. Azóta Amerika Führerje a Virginia állambeli .Arlington városkában lopja a napot — egy öreg, szélsőségesen reakci­ós asszony jóvoltából. — Fő­hadiszállását „Amerika Barna Házá”-nak hívják. Az emeletes éníiletet sűrű drótháló védi, mégpedig a szó szoros értelmé­ben. Több ízben előfordult ugyanis, hogy a járókelők kö­vekkel. rohadt paradicsommal dobálták meg. Háromszoros őr-láncon keresztül lehet az­után beiutni a „szentélybe”, Rockwell dolgozószobájába, ahol biztonsági okokból állan­dóan leeresztve tartják a re­dőnyöket, s ahol egy vörösre lakkozott kis oltáron áll Hit­ler bronzképmása. Itt adott Rockwell nemrégi­ben nyilatkozatot a Spiegel című nyugatnémet lap mun­katársának. A szokott náci re­cept szerint kijelentette;. •— Most úgy élünk, mint a patkányok, de 1972-re viszont már én leszek az Egyesült Ál­lamok elnöke. Egyébként cé­lom az ária faj felvirágoztatá­sa, a zsidó befolyás megszün­tetése és a négerek visszaker'- getése Afrikába. Ezenfelül természetesen harcolok a kommunisták ellen :.. A veszedelmes program és cél világos. A konkurrencia azonban erősebb. A John Birch-társaság, az amerikai re­akciósok tömegszervezete pél­dául, a Barna Ház nélkül is elég — „barna”? A tükör előtt Goldwater: .— Tükröm» tükröm, mondd meg nékem!.. • Összeférhetetlenek A nnak mottójaként, ami­ről írok, ezt is ad­hatnám: „Ha már arra kár­hoztatott bennünket a sors, hogy embernek születtünk, próbáljuk valahogy elviselni egymást’’. Hanem ez a mottó a mi világunkban hamisan csengene. A dolgot nem ironi­zálhatjuk el, mert az együtt­élés társadalmi törvénye, s. önmagunk embersége többet kíván annál, hogy csak elvi­seljük környezetünket, és kö­zömbösek legyünk mások iránt. Éz legalább olyan rossz lenne, mint a másik véglet, hogy összeférhetetlenek va­gyunk; Türelmetlenek, zsör­tölődök,' torzsalkodók. Kese- ■ rítjük magunk életét és a má­sokét, mintha nem lenne más gondunk, futná időnkből a fe­lesleges szeszélyre. Marako­dunk a villamoson, az üzlet­ben, a piacon, a mozi előcsar­nokában, a hivatalok váró­szobáiban. "s mindenütt, ahol megfordulunk. ahol éppen olyan emberek vannak, mint mi, éppúgy embernek szület­tek, mint mi. Citáljuk ^ egy­mást a bíróságra, a 'tanácsra, panaszos leveleket írunk a •szerkesztőséghez, mintha eb­ben a rohanó világban más se volna fontosabb a személyes civódásnál. Marakodunk az -utcán, és összef.érhetetlenek vagyunk hajlékunkban, ahová pihenni térünk. Felborítjuk és felbo­rítják az otthon egyensúlyát, feszélyezetté tesszük és teszik a meghitt hangulatot, hábo­rúskodunk á nyugodt együtt- lét helyett. Otthon. Hajlékunkban is. Mert nem élünk egyedül. Nem lehet mindenkinek külön há­za, nem emelhetünk egymás közé falkorlátot, nem akadá­lyozhatjuk meg, hogy naponta találkozzunk egymással, s nem parancsolhatjuk meg senkinek, hogy undort kife­jező tekintetének elfordítása helyett barátságosan moso­lyogjon szomszédjára, és szí­vélyesen köszöntse őt. Utasí­tásra nem megy . az ilyesmi. Két ember kölcsönös barátsá­gának, megértésének, udvari­as magatartásának, tisztelet­adósának kérdésében nem dönthet sem a bíróság, sem a tanács, sem az újságok. Leg­feljebb a békéltető szándék­kal próbálkozhatnak. S ez elég gyakori. E lburjánzott az összefér­hetetlenség lakók és la­kók, házigazdák és lakók kö­zött. Ismerek olyanokat, akik évek óta nem beszélnek egy­mással, s olyanokat is, akik mint a vásott gyerek, „kito­lással" teszik próbára szom­szédjuk idegeit. 'De olyanokat is ismerek, akik között tettle- gességig fajult az összeférhe- tetlensée, és megöléssel fenye­getik egymást. Hogy miért? Egyiknek az egész ház kelle­ne, egyedül szeretné, birtokol­ni, álljon inkább üresen, mint­sem lakó bitorolja, a másik irigy., mert amannak kétszo­bás lakás jutott: a harmadik rokonát szeretné beköltöztet-; ni a tulajdonában lévő házba; a negyedik utálja a bérlő gye­rekét, mert ő gyerek helyett inkább macskát és kutyát ne­vel; az ötödik azért dühöng, mert ha a tanács nem utalta volna ki- a felesleges lakrészt, ropogós százasokat zsebelhet­ne be az albérlőktől. A jó ég tudná felsorolni még, kinek mi a baja ... Van baj, amire hivatkoznak, éppen elég. A Putnokon lakó Cs. B. főbérlő Ponciustól Pi­látusig futkos, hogy pakolják ki ' bérlőjét, neki mindegy, ha az utcára is... A bérlő persze nem hagyja magát, „osztálykérdést” csinál az ügy­ből, mondván, „jól és eleget élt az a vénasszony a múlt­ban, mit akar még?" Némelyek, hogy vélt. vagy való igazukat bizonyítsák, ké­pesek éveket elfecsérelni pe­reskedéssel. A miskolci A. B. becsületsértés címén feljelen­tette A. S-nét, mivel A. S-né azt híresztelte róla. hogy meg­fenyegette. A bíróság, miután tisztázta az ügyet, elutasítot­ta a keresetet. A. B. azóta is üldözi lakóiát. A. S-né férje közben meghalt, s az özvegy esküszik rá: azért halt meg, me-t a házigaz,da tönkretette. S okszor a családi élet is felborul az összeférhe­tetlenség miatt. K. J. miskolci lakos kétségbeesett hangú le­velet küldött szerkesztősé­günknek: ,.Nagyon kérem csa­ládom nevében, ha van vala­mi kis lehetőség, hogy az ilyen vadembereket megfékez­zék. segítsenek rajtunk. Mi is emberek vagyunké ha nincs is saját házunk. Jogunk van élni”. Az, amit a levélben ír, már nemcsak egyszerűen túllépi az együttélés szabá­lyait, hanem egyenesen tör­vénybe ütközik. A panaszos szerint a „vadember” B. J. háztulajdonos, rettenetes ter­mészetű felesége. Eleinte be­érték annyival, hogy leszag­gatták a bérlő ruhaszárító kö­telét, lebontották a íáskam- rát, hogy ne tudja hová rak­ni téli tüzelőjét, majd ami­kor látták, hogy ennyivel nem sokra mennek, újabban trá­gár szavakkal szitkozódnak, lekopik és vízzel leöntik la­kójukat, gyermeküket üldözik és rémítik. Amikor pedig a lakók feljelentették, megfe­nyegették őket (tanuk erre nincsenek), hogy ha még egy­szer ezt merészelik, megölik őket. K. J. esti iskolába jár, tanulni szeretne, nyugodtan élni. Felesége nem mer egye­dül hazamenni, s azt mondta, vagy nem jön többé haza, vagy öngyilkos lesz. Idáig fajul az összeférhe­tetlenség. És ezek után töp­reng az ember, és kétségbe­esve kérdezi magától: élhe­tünk-e vademberek módjára a huszadik században? És fő­leg itt, a mi társadalmunkban, ahol törvény a szocialista együttélés! Gonoszság, végte­lenül durva lélek kell hozzá, hogy valaki egy ártatlan gyer­meken töltse bosszúját, őt szemelje ki áldozatul, meg­torlása tárgyául, amiért nem élhet egyedül a házban. De azt is csak a kultúrálatlan, önző ember teszi meg. hogy a vele jóformán egy fedél alatt élővel durva módon bánik, megbolygatja családi életét, Latin-Amerika áj utakat keres Szívesen, sokhelyütt túlsá­gosan is lelkesen fogadták De Gaulle-t jenkiellenes beszé­deiért, de a tábornok 26 napos utazása, amely alatt 32 ezer kilométert tett meg és 40 be­szédet mondott, úgy látszik nem jelenti Dél-Amerika éle­tében nagyobb változások kez­detét, mint sokan hitték. Kap­csolatait csak Chile, Uruguay és Columbia akarja szorosabb­ra fűzni Franciaországgal, a kontinens két legnagyobb ál­lama, Argentina és Brazília kormánykörei nagyfokú tar­tózkodással hallgatták De Gaulle javaslatait. Csak szónoki sikerek Francia hiv.atalos körök most azt hangoztatják, hogy csak hónapok múltán lehet majd felmérni a nagy utazás eredményeit, s ez valójában csaknem egyet jelent a siker­telenség beismerésével. Túl kevésnek mutatkozott az az anyagi erő, amelyet Francia- ország Latin-Amerika rendel­kezésére tud bocsátani az ame­rikai pénzzel szemben. Az eredeti terv ugyanis, hogy De Gaulle a Közös Piac hat országának képviselőjeként lépjen fel a dél-amerikai álla­mokban, meghiúsult a társ­országok tartózkodásán, s így az elnök csak a maga nevében és a maga zsebére beszélhe­tett. A tábornoknak meg kellett elégednie a szónoki sikerek­kel, mert a dél-amerikai pub­likum mindig szívesen fogad valakit, aki nem ért egyet az Egyesült Államokkal. Dél- Amerika számára azonban De Gaulle sem tudott ugró­deszka lenni, amelyen a kon­tinens országai a világpolitika előterébe kerülhetnek. Kennedy halála óta az USA és Latin-Amerika kapcsolata tovább romlott, ami a Johson- kormány önző gazdaságpoliti­kájának következménye. A legutóbbi időkben például 15 százalékkal csökkentették a húsbehozatalt Argentínából és Uruguayból, de ennél is sokkal érzékenyebben érinti az eladósodott latin-amerikai államokat, hogy az USA most a . cukor- és kávébehozatalt akarja mérsékelni, ami a kon­tinens 14 országának kávé­exportját és 11 állam cukor­kivitelét érinti. Megoldást a szorosabb együttműködés hozhat Ez mélyíti a krónikus gaz­dasági válságot és eladósodást, amelyből Latin-Amerika or­szágai évek óta képtelenek kilábalni. A normálisabb gaz­dasági viszonyok kialakulásá­hoz, szakértői felmérések sze­rint, nem kevesebb, mint 80 milliárd dollár beruházásra volna szükség ebben a térség­ben. Az igényekhez képest szinte jelentéktelen az Egye­sült Államok Szövetség a Ha­ladásért elnevezésű latin­amerikai segélyprogramja,- amelynek keretében 20 év alatt mintegy 20 milliárd dol­lár folyósítását helyezték kilá­tásba, ha az érintett országok teljesítik az amerikaiak felté­teleit. Azt a tényt, hogy • De Gaulle utazása mennyire nem hozhat figyelemre méltó for­dulatot Latin-Amerika gazdá­sági életében, az bizonyítja,; hogy Franciaország jelenleg csak néhányszáz millió dollár erejéig képes elkötelezni ma­gát ezen a földrészen. Ma már Latin-Amerikában is látják: a külföldről szár­mazó hitelekkel és segélyekkel nem sokra mennek, a megol­dást ott kell keresni, hogy szo­rosabb gazdasági kapcsolatba lépnek egymással. Az európai gazdasági integ­rációk nagy hatást gyakorol­tak ezekre az országokra is. Eddig két társulás alakult. Kö- zép-Amerikában az Isthmen- szoros öt állama (11 millió la­kos) létrehozta a Közép-Ame­rikai Közös Piacot, délen pe­dig a Latin-Amerikai Szabad­kereskedelmi övezetben (ALALC) hét ország (150 mil­lió lakos) tömörült. Ezek a szervezetek azonban egyelőre nem sok eredményt értek el, sőt az ALALC, amely 1961-ben alakult, most válsá­gos hónapokat él át. A tagál­lamok egyelőre nem tudnak megállapodni egy közös áru­listában, amelynek vámmen­tességébe az összes országok belemennek. Alig találnak partnereket a kölcsönös vám­mentes szállításokhoz. A politikai egyesülés gondolata Az övezet belső kereskedel­me igen. csekély, mivel a tag­államok ma még nagyjából ugyanazokat a cikkeket terme­lik. Egyébként is az árucsere elsősorban nyersanyagokból és mezőgazdasági termékekből állt eddig, az iparcikkeket az Egyesült Államokból és Euró­pából szerzik be. így jutottak el Latin-Amerika országai a politikai unió gon­dolatához. Manapság egyre több szó esik az államok poli­tikai egyesüléséről, a Dél- Amerikai Egyesült Államok megalakításáról. Ez egyrészt ^fellendítené a kontinens gaz- , , . adasági életét és belső kereske­Sät. Ä'*6 SíKi-«“*. « gabb, ha veszekszik? Nyu-eIéP° államok egységesen, na- godtabb az élete, ha folyton Jgyobb erővel tudnának ellen- torzsalkodik? »állni az Egyesült Államok hogy semmiféle szerv nemjőta ^ irá j h szómat bele, illetve nem hoz- J ^ hat döntést arra (a civódas »anyagok olcsó felvásárlásával ha nem lépi túl a törvényes Js a drága amerikai árucikkei kereteket), hogy kellemes, ba-»kényszerű eladásával valóság- rátságos hangulatban éljünk• , , ..... , . egymással. Ez igaz. De hátj6al fafossza ezt a földrészt, végtére is a zilált magánélet» A hírek szerint az integrá- kihat a munkára, a falakon Jciós megbeszélésekben ugyar belüli állapot nyomot hagy «még ott tartanak, mint Nyu- az utcán, a munkahelyen, és Jgat-Európa 1948-ban, de av sok felesleges dolgot idéz elő. »egyre romló gazdasági helyzei S ebből a szempontból is f°n-J valószínűleg meggyorsítja a ko­tos hogy tegyünk valamit a#zeledést> Emellett szój h Cl vodo felek megfekezesere.» Latin_Amerika iakossá’ga $ Nem azt mondom, hogy beke-®év h Ifi, f bírót állítsunk mindenki há-J , 4PiPnuL; aan S*rrT zába. De hát vannak nekünk 3íf"legl 220 «JiRiós tanácstagjaink, utcabizalmija-an már 1975-re ink, akiknek a szocialista^00 mllllóra emelkedik, életmódra intés is elsőrendű • Az már bizonyosra vehető, kötelességük lenne Meg a.hogy a dél-amerikaiak az ^ házfelügyelők is miért csak a» lépcsőházra ügyelnek? Vagy ®nkal befolyástól mindenkép- a falon függő házirend csakePen szabadulni igyekeznek, és arra jó, hogy időnként letö-Jaz sem vitás: a francia kísér- rölgessék róla a port.? Igaz,, a magánházakban nem függ« ele^ sem f°Sadtak úgy, ahogy ilyen rendszabályozó. De hát a |Párizs gondolta. A jelenlegi magánház lakói és a tulajdonos • gazdasági bajokból csak győ­riem elkülönülten él ettől aSkeres reformokkal lehet sza- tarsadalomtol, területi „mteg-o, , , . . , ritása” nem azt jelenti, hogy »badulm, amelyek minden or- ott minden úgy lehet, ahogy “szágban felvetik a külföldi és tetszik, mivel az én házam »a hazai töke uralmának kor­~DotszVtanTcsad6 a harag. :>ätozäsf_t- A következő évek- ■ * kíméletlen dolog az«ben a t°kés világ hatalmi cső- összeférhetetlenség. Emberek«portjai között éles versengés vagyunk. Miért tagadjuk meg »indul meg a Latin-Amerika emberi mivoltunkat? ..Viseljük 2, , ,,. el egymást”. De szívélyesen és«ee “ gazdasági befolyás ms5* jóindulattal! ^szerzéséért, illetve megtartá-' Csala László »sáérfc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom