Észak-Magyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

6

ßSSAKMAGi’ARORSZAG

Vasárnap, 1964. szeptember 6.

ZiazcwkScw... *

t

Debreceni változások

NYITHAT PÉTER;

Móricz Zsigmónd köszobra Déri Múzeum előtti téren

. .Debrecen. A város neve hallatán a Nagyerdő, a nagytemplom, az Aranybika Szálló, a Csapó utca, a híres kollégium és egy sor egyéb, a múltat idéző híresség asszociálódik tudatunkban. Felsorakoznak emlékezetünkben a Debrecent járt, híres emberek, az országos, vagy éppen világjelentőségű debreceni történelmi események, megkap a városnak a múlt iránti tiszteletét parancsoló levegője, hiszen a legtöbb régi utca és ház értékes emlékeket őriz, az utcabúrkolaton, a kapuk kövezetén szinte még

ragyogóan illeszkedik a környezetbe, s'még szebbé teszi az egyetem környékét. Az egyetem mögött, a Nagyerdőben pedig a napokban készült el az új, háromszáz személyes, kor- szem diákotthon. t

A Nagyerdő, a nagyvárosokhoz ennyire hozzáépült természeti ritkaság, zsúfolt volt látogatásunkkor. Sok helyen találkoztunk behajtási tilalmat jelző táblákkal is. Bizony, alapos helyismeretre van szükség, hogy vasárnap, különösen motorverseny idején, a Nagyerdőben közlekedni lehessen. A város utcáiról már igen sokat írtak. Irigykedve néztük a szépen parkosított, széles utakat, s nekünk miskolciaknak cseppnyi vigaszt sem nyújtott, hogy egy-két útlezárással itt is találkoztunk. Viszont megállapítottuk, hogy aki nem szereti tudni súlyos kilóinak számát, az Debrecenben jól jár: a Bika előtt egy utcai mérleg 20 fillérért mindenkit 49 kilóra mér. És miután még az utcánál tartunk, megemlítjük, hogy a locsoló autóval nemcsak mellékutcán, hanem az új lakótelepek még kiépítetlen útjain, sőt az építkezési területeken is találkoztunk. így nem fújhatja be a szél az építkezés porát a már lakott területre.

nagysága bizonyos mértéki g változtatható.

Végezetül hagytuk a változások legfontosabbikát, a Libákért beépítését. A nemrég még viskókkal megszórt, elhanyagolt területen új város nőtt ki. 1960-ban épült itt az" első szö$

Á

tele számukra. A házak között, , ahol az építkezés befejeződött," derűs parkocskák gyönyörköd- | tetik a szemet és nyújtanak . üdülést, pihenést. Kiépül teljes hosszában a Tanácsköztársaság útja, amelyet ugyan, még a

KÖSZÖNÖM

Kormos világnak hitiem, ahol meghal, megszürkül a nóta.

Úgy ismertem a gyárat, mint a zajt, amely elhallik a csöndes éjben mindenhová,

vagy mely beleolvad a nappalba: az értett és megunt zörejekbe.

Láttam filmen hogy csapolják a vasat, izzadó emberek arcát,

ahogy megcsillan rajtuk a fény, de nem tudtam mégsem, hogy mi az. Tanultam róla mint az Antarktisziról, és messze volt, mert kívülről láttam csak. Aztán egy szép napon bekopogtattam a kapun, félénken, vigyázva, nehogy fejemre hulljon a daruból az anyag.

Már nemcsak a villamoson vagyunk együtt,

fáradtan, szakállasán

__

K

öszönöm, hogy befogadtatok: ti, a gyár, ’mikor bekopogtattam.

KOVÁCS TIKOK;

A libakerti építkezés egy része. A kép előterében jobbra a 48 la- kásos kísérleti lakóház.

♦

♦

♦

♦

♦

♦

♦

♦

♦

*

é

<

A

$

NYARALÁS VEGÉN

Hajnali kolompszó keltett, de mély volt. a jóízű álom a szénaillatos szalmázsákon, míg a harmat a füvekre pergett.

Szamócaízzel a szánkban kakukkfüves réteken jártunk, s szarvasbogárra vadásztunk titokzatos erdőhomá ly ban.

Tanulgattuk, hogyan kell lépni kicsinyek mellett a nagynak, meredek hegyoldalaknak utain, ha célt altar érni.

A nyársakon szalonna izzadt, meleg elől árnyékba bújtunk, s teli tüdővel fújtuk a hegytetőről dalainkat.

Lányunk a bocikát várta, a tejecskét csuporral itta, s este — száz tétova szikra — villant a jánosbogárka.

Tizennégy nyári napunkra hullt a fény, több mint az árnyék. De vonz már az otthoni játék s a friss ízű otthoni munka.

NAGY D. LÁSZLÓ:

Kiss István Partizán

szobra a Tanácsköztársaság ra új lakóház.

útján. Jobblakással. S azóta az állami es szövetkezeti építkezés eredményeként nyolcszáznál jóval több lakásban laknak új lakástulajdonosok, a korszerű lakótelep tereit pedig igen sok gyerek népesíti be. Legtöbbjük már itt született. Nem csoda, hogy játszó utcákat is kijelölEgyetlemet a nagytemplommal.^ Két oldalán pedig egyre épül,^ fejlődik az egykori Libákért^ helyén épülő, korszerű, debre-^ cent új város. ^

Fejlődik, szépül, egyre szépüld Debrecen.

(bm) ▼

ÁGNESHEZ

Arcomon érzem szorításod.

Csapkodó vak holló fedi pillantásod teremtő, sebzett szívemben.

Kuszaságom,, vonat ablakából integető em,lékeim vas-rácsán citerázik. Felsóhajt pillanatom.

Türelmetlen a hajnal,

véres csillagai a ködbe fúródnak.

Unottan szólok, tarkóm megbicsaklik.

Akarom, hogy utánam kiálts1 Akarom, hogy megszégyeníts!

érződik nagyjaink lábanyoma. Az élet azonbén nem állt meg Debrecenben sem. Debrecen arculatában mind markánsabb óriásokkal jelentkezik a jelen formálódik a jövő.

Mindig csodálatba ejt az Egyetem tér. A remek kiképzésű, igen szépen parkosított irség látványos szökőkútjai

El nem mulasztható látványosság s az új vasútállomás. Nagyon szép ott az Utasellátó étterme is. Csodálkozva láttuk a feliratot: II. osztályú. Aztán megebédeltünk. És már nem csodálkoztunk. Ezzel szemben a színház melletti Művész presszóban remek süteménye

t Pfs

j Egy állatorvos naplójából

A kohászok üdülője a Nagyerdőn.

újabb érdekességgel és értékkel szaporodtak. Nemrégiben hát új ’ bronzszobor ’ került a szökőkutak mellé. Egyik-másik szóbbrről ugyan, vitáznak még, mint nálunk az SZMT-székház meUetfei Ezobor-koxnpozí dóról apmeSfl'Sfeáétti de-a-hat szobor

hogy úgy beszélnek a parasztról, mintha óceániai népfaj- egzotikum volna, hiszen az én apám is ... No, de hagyjuk az önéletrajzot. Ez a mostani kor, a maga kijózanodott realizmusával, nem kíváncsi arra, ki honnan jött, fő, hogy jól csinálja a dolgát. Nos, hiábavalónak bizonyult tapasztalt kollegáim intelme, lám, máris megsértettem egy parasztot — magára vette szavaimat, hogy azért nem vitte sokra, mert kevés volt az esze.

Az öreg megmért tekintetével, maid így folytatta:

— Lennék csak olyan fiatal, mint maga, egyből hátat fordítanék nekik. — Szemével a tsz-iroda felé intett. — Igen, akkor tudnám, hogyan forgassam az eszem. Mennék én is gyárba.

— És a szaktársa?

— Kicsit ütődött — fogta suttogóra hangját az öreg —, katonának se kellett. Csak az ilyenek, meg a magamfajta trotlik maradnak meg ma a faluban.

— Rosszul megy a soruk?

— Rosszul?! — vetett szikrát a szeme. — Ha a fiam nem hozna pénzt, felkopna az állunk. Tudja, mit keresek én naponta? Egy munkaegységet. És tudja maga, mit ér nálunk egy munkaegység? — Kifordította a tenyerét, hogy nesze semmi, fogd meg jól.

— Mégis, mennyi az a semmi? — faggattam tovább.

— A tavalyi év az döfi volt, kerek húsz forintot kerestem naponta azelőtt tizenegyet

Ä doktor úr dolgozna húsz forintért, ugye nem? Oszt még azt se adják meg, ami jár. Megkérdezhetné az elnökünket, hová tette a prémium-malacokat. öt járt volna. Ahogy maga nem látta, mi se, pedig teljesítettünk mindent. Legyen így kedve dolgozni az embernek?!

— Hát a jószág, az hogy van?

— Jól.

— Megnézném.

Az öreg vett egy vödröt, belecsapott egy marék kavicsot, és megrázta a karámnál. Az állatok egymást iörve-laposva iramodtak ki a meleg ólakból. Leguggoltam és belestem az ól sötétjébe. Ügy láttam, maradt bent. Beugrasztottam a fiatalembert a karámba. Nyolc sertést terelt ki. Mind beteg.

Elöntött a méreg, ráförmedtem:

— Maga az imént azt mondta, hogy jól van a jószág.

Az állatgondozó sötét egykedvűséggel rántotta meg a vállát.

— Amelyik meg akar, úgyis megdöglik.

— Közlöm magával, ha egy is elhull, lecsukatom.

Magam is meglepődtem, hogy ilyen kemény kijelentésre ragadtattam magam, pedig senki emberfia ilyen jogkörrel fel nem ruházott. Az öreg azonban egyáltalán nem lepődött meg, furcsa, szinte panaszkodó faarccal közölte velem, hogy akár máris beül a dutyiba úgyis tél jön, legalább nem lesz gondja élelemre, még meleggel meg ruhával is traktálja

az állam. Erre már nem volt mit válaszolnom. Megállapítottam a betegséget, beoltottam a sertéseket, és intézkedtem, különítsék el az egészségesektől.

Mentem az elnökhöz. Dőlt belőle a panasz. Ilyen felelőtlen alakokkal van körülvéve, még mindig a régiek, csak egyéni hasznukat nézik, és hogy vinnék a lobogót a tsz temetésén. A sors iróniája, hogy az ötvenes évek elején többet volt a börtönben, mint szabadlábon. A huszonkét holdjával kuláklistára rakták, s az akkori falufőnökök minden tőlük telhetőt elkövettek, hogy megkeserítsék az életét. Az akkori főnökök most mind egy szálig alárendeltjei — hát volt még e nap alatt ilyen fordulat? Tudom róla, a lelkét kitonné a tsz-ért, talán ha nyerne a lottón, bevágná a millióit a közös kasszába, hogy fordítson a rábízott sorsokon. Meg szeretné mutatni, hogy híve ennek a rendnek.

Kiköveteltem, adja meg a sertésgondozók járandóságát- Az istennek se akart kötélnek állni. Igen, fejenként öt-válasZ- fási malacot kellett volna adni. de hát rosszul állt. a tsz szénája — és a sertésgondozók itták meg a levét. Nem tágítottam. Ezek képesek tönkretenni at állományt, pedig kár lenne, mert szép. Végül sikerült megállapodnunk: fejenként egy- egy süldőt kapnak.

Ez a nap érdemes a papírra, taián tettem valamit. Nyugtával dicsérd a napot...

NOVEMBER 13.

Jól bevásároltam a mai nappal, B-ben jártam, s amit magammal hoztam ... Bolond egy pasas vagyok. Mégiscsak igazuk volt a kollegáimnak: rovetkezeti lakótelep 152 lakással. Ez volt Debrecen első lakásszövetkezete. 1961-ben megépült a második csoport, 130

harmincas években terveztek, de csak most valósul meg, és gyönyörű sugárúttal köti össze a Nagyerdőt a belvárossal, az

Láttunk egy nagyon érdekes kísérleti lakóházat. Előregyártott elemekből, hat hónap alatt szerelték össze az ötszintes, 48 lakásos, igen impozáns, korszerű külsejű épületet, amelynek érdekessége még, hogy az egyes -tekásoScoa-belül a szobák

J NOVEMBER 10.

► Végre elállt az eső. Hagyott [akkora sarat, mire megtérek »kőrútjaimról, anyám se ismer- ‘ne a fiára. A nyúzott „kecs- >két”, az elődömtől rámhagyott ’125-ös Csepelt sokat kínozom. .Mindennap megyek, szinte “megállás nélkül.

I Elhatároztam, csak azokat az “élményeket vetem papírra, megyek elütnek az átlagtól. A közönséges, eseménytelen hélköz- | napok úgy tünedeznek tova, »mint sürgönypóznák, vonatablakból nézve, egyik sem ragadja meg figyelmünket, hi- ’szen nincsen rajtuk semmi küllőn ös.

■ Ma a k-i tsz-be vitt az utam, |a sertésállományt néztem meg.

■ Egy öreg és egy fiatal ember a [gondozó. A következő beszélgetés zajlott le köztem és az üreg közt:

I — Mi újság?

— Mi lenne, semmi. Élünk, légünk.

— Miért ég?

— Mert nem születtem ló- i doktornak.

— Mindenki embernek születik —vágtam vissza —, s ha van esze, viszi valamire.

— Maga könnyen beszél,

I doktor úr — fortyant fel az , öreg. , .

| Idősebb kollégáim kioktat- >tak, vigyázzak a bemutatkozásinál, napfényesebb oldalammal »mutatkozzam meg a parasztok | előtt, ha bizalmukba akarok »férkőzni. Egyszerű, faragatlan [emberek a parasztok, de fel- | oldódnak, ha a doktor úr „leszáll a lóról”-. Bántott a dolog,