Észak-Magyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

Väs*firsi<$Py 1964. szeptember 8. BSZATCMAGYARORSZAö SZÉPÜL . A BAROSS TÉR IpfS iásílf fcSf1 WBL KP Fővárosunk egyik jellegzetes csomópontja a Baross tér. Még a második világháború idején több épülete teljesen el­pusztult. Ezeket a foghijakat beépítették. Újjávarázsolták a Keleti Pályaudvar épületét. A járművek számára körforgal­mat vezettek be. Képünkön az újjáépített Szabadság Szálló épülete látható, amely ízlésesen zárja a Bákóczi utat. A tér hátterében: a földalatti lejáratának építkezése. Mi is az az externátus? hely. Felügyelet, tanulmányi ellenőrzés és étkezés szempont­jából azonban az externisták is teljesen a diákotthonok, a kollégiumok hatáskörébe tar­toznak. Reggel, délben, este társaikkal, velük együtt kötele­sek részt venni a szilenciumo kon, korrepetálásokon. Tehát az alvás idejét kivéve, ők is bent tartózkodnak egész nap a diákotthonban. Üj fogalom az externátus, szocialista társadalmunk nyúj­totta újabb lehetőség arra, hogy középfokú, utána pedig felsőfokú tanulmánj'oikat ' vé­gezhessen minden ifjú, aki erre méltó, vagyis szereti a könyve­ket, a tudományokat. A nagyfényerejü objektív feltalálója 5 SZERELEM PÁRIZSBAN Az elmúlt héten néhány, va­lóban figyelemre méltó könyv jelent meg könyvesboltjaink t**«***********************«****-**«««*********^********.**********«********»«*«******^«^*^ turisták szá- m agyar és ezrei, akik a Tátra környékén baran­golnak, előbb vagy uióbb, de eljutnak Szepesbélára. A vá­roska kellős közepén, a helyi nemzeti tanács épületének közelében, egy nemrégen reno­vált ház falán a következő fel­irat látható: MUZEUM J. M. PETZWALA. Azok, akik a fényképezéssel behatóan foglalkoznak, és fel­ismerik a fényképezés techni­kájának fejlődését, ismerik Petzwal József nevét is'. Együtt emlegetik azt olyan nagy fel­találók nevével, mint amilyen F. Scott, W. F. Talbot és H. Bayad volt. Bár Petzwal idejé­ben már fotografáltak, de ak­koriban még egv portré elké­szítéséért. a szegény, magát fo- tögrafáltató egyén valósággal megszenvedett. Harminc per­cig mozdulatlanul kellett fe­küdnie a lencse (objektív) alatt, vagv egy oszlophoz támasz­kodva mereven ült. Petzwal megsajnálta őket. és hosszadal­mas, bonyolult számítások után 1840-ben végre elkészítet­te az első, aránylag nagy fény­erejű lencsét, amely lehetővé tette a korszerű, gyors fényké­pezés kibontakozását, hiszen a megvilágítási időt a 30 perc­ről mindössze 40 másodpercre szorította le. De ki is volt tulajdonképpen® Petzwal József? Szepesbélán® (Spitská Beló) született 1807-* ben. Gimnáziumi tanúimé-* nyait. Lőcsén végezte. Nem tar-J tozott a kitűnő rendű diákok* közé, de a latin nyelv, vala-J mint a matematika és a fizika* kedvenc tantárgyai voltak. Ké-J sőbb Kassára, majd 182G-ban* Budapestre került. Itt beiratko-* zott az egyetemre, és tanul-* Hiányait sikeresen elvégezte.* Am Budapesten sem tudóit2 megnyugodni. Állandóan kül-o földön járt. A legfőbbet Bées-J bon tartózkodott. Itt ismer-* kedett meg Voig ti ander rel, aj híres optikussal, áld felismer-* te Petzwal találmányának* óriási jelentőségét (és ezzel J együtt a meggazdagodás lehe-» tőségét!), éppen ezért, fela.ián-J lotta segítségét. Ez a segítség* azt eredményezte, hogy Petz-J wal találmányát valósággal el-* lopták. A nagyfényerejü objek­tiv Voigt!ändemek hozott di­csőséget, és nem kevesebb pénzt, az igazi feltalálót pe­dig csalónak minősítették, és kágúnyolták, amikor az igazsá­got kereste. sorsa ékes pél- rei/wai dája anr)ak> ho_ gyan zsákmányolta ki a kapzsi kapitalizmus a tudományos munkát is. Petzwalnak további élete során sem volt különös I IM*«® ' * - • ,1 ■ ■ .-i-« i j§. | • V'Ü­i Új könyvek a miskolci könyvesboltokban kirakatában. A szépirodalom barátainak figyelmét elsősor­ban Babel műveire hívnék fel. >Jszaak Babel a szovjet forra- Jdalom nagy írói közé tartozik. rMajakovszkij és Paszternák ‘kortársa. Miután, mint any­• nyia.n, ö is áldozatául esett a •személyi kultusznak, nevét ná­diunk nem nagyon ismerik. •Csak a legutóbb adták ki itt [műveit, ám Illyés Gyula a Mai «orosz dekameronbam, amely U 936-ban jelent meg, Bábelt a [legnagyobb szovjet írók között [említi, és közöl is tőle egy no- [vellát. Lovashadsereg című el- ► beszélés-sorozata már megje­lent 1957-ben Magyarországon. «Babel ezzel lett híres a szovjet irodalomban. A most megje­lentetett reprezentatív Babel­• kötetben ez is benne van, vala- [mint más elbeszélései és két • színműve. Nem új könyv a. magyar könyvpiacon, de ismételt ki­adása alkalmából is meg kell említenünk Balzac Caesar Bi­ro tteau című művét,' amely 9 nagy francia prózaírónák talár egyik legnagyobb regénye. A történelem iránt érdeklő­dők figyelmét először is A ma­gyar nacionalizmus kialaku­lása és története című tanul­mány-kötetre hívnék fel. Ez a tanulmány-sorozat 1526-tól a második világháború végéig tárgyalja a magyar nacionaliz­mus fejlődését. A másik történelmi műt Vitte, egykori cári orosz mi­niszter Egy kegyvesztett emlék­iratai című könyve. A cáriz­mus utolsó éveinek érdekes le­írása. az intimitások érdekes tálalása hasznos és érdekes olvasmány, — ni. i. — APRÓSÁGOK — Apuka, miért rövidülnek ősszel a napok? — Elfáradnak a nyári túlórában! * Vannak rossz refrének. — Halló! Nagyapám, ma későn megyek haza, mert túlórázom. — Bezzeg a mi időnkben ilyen nem volt!... — Dehogynem, de ne vitázzunk. Holnap vidékre me­gyek az igazgató Volgájával. — Bezzeg a mi időnkben.'.'. * Ha valaki nagyon kedves hozzánk, az valamit akar. * Van egy ismerősöm, aki sohasem hiszi el a rémhíre­ket Legutóbb arra a híresztelésre, hogy a miskolci Szé­chenyi utcát még két évig építik, ezt mondta: — Ez legalább olyan „kacsa”, mint az, hogy ellopták az óceán fásítási tervét... * A kritika gyakran igen érdekesen nyilvánul meg. Egy művelődési házban kívánsághangversenyt adott egy énekesnő. Amikor a színpadra lépett, megkérdezte a közönséget: — Nos, mit énekeljek? > Valaki felkiáltott: — Minél rövidebbett B. A. Hát igen .:. Mennyi álmát- * lan éjszakámba került azabi-í zonyos „eszes” jócselekedet. ♦ Tízszer-húszor 'elmértem azi apadó takarmányt, nem fogy-e* túl gyorsan, elég lesz-e. Bele-jJ gondolni is rossz, honnan sze-} reztem volna takarmányt, és* mivé lett volna az én tekinté-X lyem, ha: t. De sikerült, s aé tsz-nek ugyancsak megérte.* Hat hónap alatt teljesítette,} sőt túlteljesítette évi tej terme-é lési tervét. } A tehenek kigömbölyödtek. És* most mennyi az istállóátlag,J illetve mennyi volt március* végén: naponta 300 liter. Szin-J le hihetetlen, hogy egy napi} észmunkát ekkora siker koro-* názhat — így válik a tudo-T mány termelőerővé? Tudó-} mány? Ugyan már — szegény-* ségi bizonyítványunk, hogy} akadhat tsz, ahol nincs egy* szakember, aki elvégezhetne} egy ilyen egyszerű számítást* Mondom: legalább egy ember} legyen, a szervezés csúcsán ál-} ló ember, aki tudja a dolgát,* legalább egy! } Aztán becipeltek a feldíszí-* tett tsz-irodába — és — nyil-T ván a vicc kedvéért — eiém} tettek egy vizes korsó frissen-* fejt, habos édes tejet, de mi-} előtt neki dőlhettem volna, ♦ elkapták előlem. } Életemében először öntöttem} fel a garatra. Mindenki szer-* vusz lett, ahogy az már ilyen-f kor szokott lenni — és csak* most veszem észre, hogy is-t tentelenül rossz bort itattak} velem, Zúg a fejem, s a köz-* érzetem minden tőletelhetőt} elkövet, hogy leverje rajtam* a délelőtti boldogság árát. Azt* már nem! } Ügy érzem, meg fogok ra~* gadni a Csereháton ..: J Gulyás Mihály Csak megússzuk valahogy. DECEMBER 3. K-ban voltam. Az öreg ser- tésgondozó erőnek erejével meg akart ajándékozni egy demizson pálinkával. Megkap­ta a süldőt. Nem fogadtam el, nem mintha tartanéle valami­től, egyszerűen ki nem állha­tom a pálinkát. Végül abban állapodtunk meg, hogy majd küld kóstolót az ingyenmalac­ból, mert abból lesz az idei hízó. MÁJUS 20. Micsoda gyönyörű idő! Ami­lyen pocsék volt a Cserehát november elején, most annyi­ra szép. Giccsés jelzők szalad­nak a nyelvem hegyére: kies, festői.; . Nagyon megható ünnepség ünnepeltje voltam ma délelőtt. B-bőí telefonáltak, menjek sürgősen. Azt hittem, baj van. Ültem motorra, száguldottam. A tehenészek fogadnak, mind ünneplőben. Megkértek enged­jem bekötni a szemem. Ám le­gyen, hadd teljen kedvük. Az­tán karonfogtak. A szagról ál­lapítottam meg, hogy istálló­ban vagyok. Hirtelen lekapták a szemem­ről a zsebkendőt — és én ott álltam a saját pofalemezem előtt, újságoldalnyira kinagyít­va. A fotográfiámat virág fű­zér veszi körül. Hogy mikor kaptak le, már nem is tudom, és alaja írva, ökölnyi betűk­kel: „Éljen a mi szeretet dok- lorkánk ! ! !” Kis beszédet rögtönöztem, kedélyesen tiltakoztam, elvből ellene vagyok a személyi kul­tusznak, majd komolyra for­dítva a szót, azt bizonygattam: a tehénállomány sikeres át- telcltetése kizárólag a tsz-tag- ság, és elsősorban a tehené­szek érdeme. dalmi munkát művelem. Addig nem fekszem lé, amíg nem vég­zek. Bizony, már dereng a haj­nal, mire leteszem a ceruzát. Most teszem le — három perc múlva aludni fogok, mint a bunda. NOVEMBER 16. Házvezetőnőm ébreszt fel. Az idő tíz óra. Hiába, elalud­tam. Reggeli után fel a motorra, ki B-be. összerántom a veze­tőséget, meg az állattenyész­tésben dolgozó embereket. Szentbeszéd. Itt a takarmány kimutatás, pontosan kiszámít­va minden porció, a takar­mánykeverék. Eszerint kérem takarmányozni. Az állatgondozók áldanak, a vezetőség, élén az elnökkel, hallani sem akar róla. Honnan vesznek majd takarmányt, ha netán hiba csúszott a számítás- : ba?! Tetszik, nem tetszik, vál­lalnom kell a felelősség koc­kázatát. A tehenészek lelkére kötöm: tartsák be előírásai­mat, egy dekával ne adjanak többet, de kevesebbet sem, és akkor hiba nem lesz, nem le­het, van egy kis rátartás is, ha netán hosszúra sikerülne a tél. tartson ki újig. Az állat- gondozók esküdöznek égre- földre, bízzak meg bennük, nem hagynak cserben. Lehetetlen ez a vezetőség, nemhogy hálásak lennének, hogy dolgoztam helyettük — és milyen lelkesen! — még pa­pírt is akarnak, még jó, hogy nem kérik az ujjlenyomato­mat ... Hej, Miklós, Miklós vigyázz magadra. Hogy is mondta anyád, amikor utadra bocsá­tott: ne légy túl édes, megesz­nek a legyek, ne légy túl jó, rádkapnak az emberek... Mos már mindegy, édesanyám. mantikus lelkületű népfi, vö­rösdiplomás irrealista ... megy vidékre... az isten háta mö­gé. .. 1963-as évjáratú, korszerű te­hénistálló — ami meg benne van, honfoglaláskori. Talán nomád őseinknek is különb marhái voltak, ötven darab te­hén, negyvenet fejnek — a napi istállóátlag — írd és mondd — 30—40 liter. Ennyi tejet fejnek 40 tehéntől! — többe kerül a leves, mint a hús. Lerí a jószágról, csak annyi takarmányt kap, hogy éhen ne pusztuljon, Pattogok, szidom az állatgondozókat, hová tették az eszüket, ha nincs takarmá­nyuk, ne tartsanak tehenet, ez bűn —, az állatvédő liga az inkvizíció elé idézné magukat. Az állattenyésztési brigád- vezető hív, tartsak vele, néz­zem meg. van takarmány. És valóban van. Hát akkor miért koplatlatják az állatokat? Fe­lelet: az elnök be van rézéivé, állandóan azt fújja: több nap mint kolbász, sokára lesz még tavasz. Gyerünk az irodára. Elő a ta_ karmánykimutatást. Hát az nincs, csak körülbelül tudják, mennyi a takarmány. Valami kicsit konyítok a köbözéshez, hozzávetőlegesen a kazalban is meg tudom mérni, hány má­zsa. öt ember is ugrik: ők is érjenek hozzá. Megyünk. Mind­egyikkel papírt, ceruzát hoza­tok. Méricskélünk, és egymás­tól függetlenül számolunk, a végén összevetjük, kinek meny­nyi jött ki. Izgalmas játék. Le­esik az állam — kis eltéréssel egyezik az eredmény. Mennyi ész, parlagon hagyott lehető­ség ... És most itt ülök íróasztalom­nál — & a megtisztelő társa­Sokszor szóba került most, a tanév eleji napokban egy új fogalomnak, az externátusnak neve. Művelődésügyi kormány­zatunk az eddigi diákotthoni, régi latin nevén internátusi elhelyezésen és tanulószobai el­látáson kívül ettől a tanévtől kezdve egy újabb szociális in­tézménnyel, az _ úgynevezett extemátussal segíti, hogy mi­nél több tanulni vágyó ifjú ke­rülhessen a középiskolákba. Az internútussal, a bentlaká­sos diákotthoni elhelyezéssel szemben az externátus kint la­kást jelent, vagyis a középisko­lás diákokat a szüleik magán­háznál helyezik el, mivel a diákotthonban vagy a kollégi­umban nincs elegendő férő­szerencseje. Minden ki csak, kihasználta zseniális tudását,« és a megszereti adatokkal to-J vábbállt. Petzwal József tu-« dományos munkásságáról ncmj sok publikáció jelent meg, bár, az akkori Bécsben őt úgy is jól* ismerték, mint kitűnő pedagó-j gust. Mégis, mindenki megfe-< ledkezett róla, de SzepesbélaJ lakossága nem. A helyi nem-, zeti tanács és az ottani techni-J kai múzeum közös erővel ősz-, szegyűjtötte a városka híres* fiának emlékeit, és szülőháza-! ból múzeumot csináltak. Eb-* ben a kicsi, de sajátosan érdé-! kés múzeumban a látogatóki megtekinthetik a legrégibb! fényképező gépeket, kezdve az, úgynevezett ..camera obseurá-' lói” a fényképezés fejlődését ai mai legmodernebb lencsékig és1 génekig. A múzeum másik ré-! szóban pedig állandó fény-i képkiállítást talál a látogató. ! F-r már mindenki fotog-1 ez mar rafá]hatj ^ a; mai turisták élnek is ezzel a! szép, hasznos és tartalmas szó-! rakozási .lehetőséggel. Egy kép. — egy pillanat. S ezt elsősor-! ban Petzwal Józsefnek köszön-, hetjiik. Robert Berenhant Kassa Ered és Maxi Wander, a k Freie Welt című német képes- p lap testvérpár-munkatársa is kedves fotoriportót készített a n Szajna partján a párizsi sze- z relmesekről. Párizs és a szere- z lem, diákok és diáklányok, fia- h tál urak és midinettek sze- s reime egyaránt közhely már k régen. Erről szóltak az operet­tek és a vígjátékok, ezt írták meg a bestsellerek, de minden közhelyszerűsége ellenére von- 1 zó még ma is, mindenütt. Két német kollégánk óvatlan pillanatban „lepte meg” a mit sem sejtő párokat a kávéház ablakán keresztül, amikor tü- ;zet adnak egymásnak, a park­iban, amint egymás mellett ül­nek, és tőlük nem messze a ; másik lány még egyedül vára­I íozik a fiúra. Végül lefényké­pezték a szerelem eredményét is. Mégpedig olyanét, amely a népek, sőt földrészek barátho- zását segíti. Íme itt a kép: Eg­zotikus külsejű férjébe karolva halad a szőkehajú - párizsi asz- szony, és a férj tolja a baba­kocsit, gyermekükkel. (máié)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom