Észak-Magyarország, 1964. szeptember (20. évfolyam, 204-229. szám)

1964-09-06 / 209. szám

Vasárnap, 1964. szeptember 6. ESZAKMAGYARORSZAO 5 e .túr* utó­ig«! ;yat hat gné- t kV or- ibai ány- .iné irt nte t3' flj ka' etvi ahn őt}® k írté sga' r.el :sal ltot má rró éle ly« ajá' kö' & neK-> Iád' it lop* ágé adó íz i éke ■lat' esi éze ta' 5ze nal ive IDEGENFORGALOM — Miskolc idegenforgalma nincs konkrét terve a hivatal- olyan váratlan fellendülést ért nak. Az sem helyes, hogy az rneg ezen a nyáron, amire va­lóban nem számítottunk — mondotta Fekete László vb- elnök a miskolci tanács leg­utóbbi ülésén. — Marokkói és Párizsi autók éppúgy táboroz­tak a tanácsháza előtti parkí­rozó helyen, mint lengyel és csehszlovák gépkocsik. A nem Várt forgalom nem egyszer okozott fej törést valameny­idegenforgalmi kiadványok értékesítése egyes esetekben kissé vontatott. Ugyancsak kifogásolható, hogy a többi idegenforgalmi szervekkel gyenge a kapcsolat. Ez első­sorban a kiadványok cseréjé­re vonatkozik. Végül szóba kell hozni azt is, hogy a hollóstetői camping szállás­hyiünknek, amikor vendégeink költsége lényegesen magasabb, z él [Vö : f lás tel , a a< ta iso ío tel tői vi :re ?ví ek ki' zó í •üt lel' űó lie (ill al öf ■zé oK él eg ve. )é et< et igJ 2Jl' 2k it eV ■ ni ifi­sí' (i te eí íyi ,gjl ól él ,<y elhelyezéséről kellett gondos­kodnunk. Ez az őszinte megállapítás Pontosan egyezik annak a vizs­gálatnak tapasztalataival, ame­lyet a megyei NEB foly-tatott a megyei Idegenforgalmi - Hiva­talnál és egyes fürdőhelyeink­nél, valamint turistaházunknál. Valóban hatalmas méretűnek és váratlannak nevezhetjük va­lamennyien, akik naponta ró­juk Miskolc utcáit, azt a hatal­mas átutazó forgalmat, amit a Lengyelországból és Lengyel- országba igyekvő autók, Cseh­szlovákiából és Csehszlovákiá­ba tartó utasok bonyolítanak le. Ugyanakkor a hatalmas amerikai túrakocsik, a nyugat­német Opelok, az elegáns fran­cia Peugeot-k száma sem ke­vés. A fejlődés nem kielégítő Hogyan fogadtuk a hozzánk látogató idegeneket, akiknek látogatása segíti a nemzetközi kapcsolatok örvendetes javulá­sát. Ezzel foglalkozott a NEB vizsgálata, és első. de talán leg­fontosabb megállapítása: az előző vizsgálat óta fejlődést, mégpedig nagy fejlődést ta­pasztalhatunk idegenforgal­munk igényeinek kielégítésé­ben, de ez korántsem elegendő. Ennek két oka közül az első országos probléma, mert a leg­főbb irányító szervek a beru­házások legnagyobb részét a már ismert és frekventált Ba­latonra, valamint a fővárosra koncentrálják, a második Vi­szont helyi. -A megyei szervek Ugyanis a legutóbbi .időkig el­hanyagolták az idegenforgal- 'mat. Mit tesz az Idegenforgalmi Hivatal? Az 1954-ben alakult megyei Idegenforgalmi Hivatal fel­adata elsősorban növekvő ide­genforgalmunk igényeinek ki­elégítése, a vendégekkel való foglalkozás megszervezése, és a megfelelő propaganda. Ez.‘ az immár tízesztendős szerv két­ségtelenül sokat fejlődött, ám munkáján sok mindent lehet és kell még javítani. Elsősorban ís gondoskodni kell róla, hogy a fizető vendéglátó szolgálatot kiterjesszék Mezőkövesdre is, mert az ottani hőfürdő közked­velt, és távoli vidékekről is fel­keresik. Jelentős forgalomra lehetne számítani, ha bekap­csolnák a jelenleg hat város­ban, illetve községben már működő szolgálatba. Jelenleg az a helyzet, hogy a szolgálat e hat helyen 15C5 férőhellyel rendelkezik, ám ennek több mint 90 százaléka Miskolcra jut. A megye 6 helységében van átvonuló szállás, 654 férőhely- lyel (1958-ban még csak 245 Volt!). Ezek kihasználtsága Ugyancsak Miskolcon a leg­nagyobb. Ez év első felében hiegyénk székvárosában 7449 személyt, összesen 15134 Vendégnap Igénnyel kellett elutasítani, elsősorban azért, mert az iskolai kiránduláso­kat egy időpontban szervezték meg. Az egyetlen, égerszögi átvonuló szállást kivéve, va­lamennyi rentábilis, karban­tartásuk azonban nem egy­forma. Rudabányán a vizsgá­lat idején nem volt például áárt szeméttároló, az Éger­szöghöz vezető út rossz, Agg­teleken a WC-k nem megfe­lelőek, a kerítés állapota visz- szataszító. Hibáztatható, hogy noha tevés az idegeneket tájékoz­tató jelzőtábla, készítésükre ^ a táblák elhelyezésére mint a táboroké. A propa­ganda hiányán kívül valószí­nűleg ebből is következik, hogy kihasználtsága alig 30 százalékos. Fürdőhelyek és íuristaháiak A megye két legjelentősebb fürdőhelye Miskolc-Tapolca és Mezőkövesd. Ami a tapol­cait illeti, nem vitás, hogy a jelenlegi igények kielégítésére már nem alkalmas. Kicsi a medencék vízfelülete és .ke­vés az öltöző. Ez utóbbin ha­marosan segítenek, mert át­építik. A tapolcai gyógyfürdő sze­zonidőben ugyancsak túlter­helt. A strandfürdő és a gyógyfürdő környéke rende­zett és kulturált, ám a távo­labb felevő részek már ke­vésbé rendezettek. A fizető vendéglátó szolgálat jól mű­ködik, a szállodai ellátottság eredményekkel gondokkal feladatokkal azonban igen gyenge. Az An­na szálló 46 férőhelye nem sokkal több a semminél. Különben is ma már el­avult. Ugyancsak javítani Ítéli a fürdőhely bolthálóza­tán, mert jelenlegi állapotá­ban nem tudja biztosítani az ellátást. Mezőkövesden a bőfürdő kapacitása kielégítő, de a vas­úttól a hőfürdőig közlekedő autóbuszok alkalmatlanok a nagyobb utasforgalomra. Nincs szálláslehetőség, és nem használják ki kellően a matyó népművészet iránti keresletet. A bolt, ahol ezt árusítják, ün­nepnapokon nem nyit ki, így sok külföldi, ha történetesen ilyen napon érkezik, nem vá­sárolhat! Ami a megyében üzemelő túristaházakat illeti, kultu­ráltságuk, berendezésük szín­vonala és ellátottsága nem megfelelő. Hollóstetőn kevés a szekrény, nincs térkép, me­netrend, az udvar ápolatlan. Szentléleken a turistaház bal oldali szárnya korszerűtlen faszerkezet, tűzveszélyes, le kellene bontani. Mindkét he­lyen rosszak a konyhák, a söntésben nem lehet megfele­lően hűteni az italokat. Szük­séges lenne, hogy a Turista­házakat Kezelő Vállalat mi­előbb biztosítsa az üzemeltetés színvonalához szükséges fel­tételeket Máté Iván HEGYALJAI MOZAIK ü Barlá!k lila Művelődési Házban miíkidiSc a vasgyári mozi Ismeretes, hogy a vasgyári mozi, a volt művelődési ház, a Lovarda néven is ismert öreg épület, amely a legutóbbi idők­ben a Vasas Szakszervezet diósgyőri mozija volt, alkal­matlanná vált a további film- előadásokra. Az öreg épület eddig igen jól kiszolgált, de korszerűtlenségénél fogva már a mozi feladatait sem tudta el­látni. Végül nemcsak alkalmat­lan, hanem veszélyes is lett. Pótlására a Bartók Béla Műve­lődési Házban hetenként két­szer, szerdán és pénteken ren­des, széles és normál filmve­títést tartanak, illetve átmene­tileg a diósgyőri vasas mozit ezzel az áthidaló megoldással kívánják pótolni. A felnőttek­nek szóló előadásokon kívül minden hétfőn délelőtt Kicsi­nyek mozija címmel mese-,, kalandos útirajz, ismeretter­jesztő, báb- és rajzfilmeket ve­títenek a legfiatalabb mozilá- togatók részére. • Mád fölött, fenn a hegyen, erőteljes berregés. Markolók dolgoznak a külszíni fejtésen. Lenn, a völgyben keskeny sín­páron parányi mozdony fut né­hány csillével, az országúton teherjárművek futnak bento- nittal megrakodva az őrlőmű felé. Az új mű, az irodaépü­let lel egyetemben, Hegyalja egyik büszkesége. A verőtányé- ros, automatizált, több emelet magasságú mű, ahol pneuma­tika szállítja ember helyett a terhet, messziről magára hívja a" figyelmet. Mintha azt mon­daná: ,,Emberek, nézzetek.” Az emberek már nem nagyon fi­gyelnek rá. Megszokták. Ter­mészetesnek tartják, éppúgy, mint sok minden mást. És ta­lán éppen ezért is meglepő, amikor Szajkó József, a válla­lat vezetője ezt mondja: — Tulajdonképpen csak 1949 —50-től' beszélhetünk ásvány­bányászatról. Bányászkodtak ugyan, de a maihoz viszonyít­va csak „patkánylyukban”. És kevesen tudják, hogy a negyve­nes évek végén még nem volt gép, a bányászok kosarakkal szállították Hegyalja aranyát, tepsikben szárították, köves malmokban őrölték. És mi, alig másfél évtized alatt, gépesítet­tük. nagyüzemmé fejlesztettük, hatszorosára növeltük a terme­lést. Különösen sokat fejlőd­tünk az utóbbi három évben, amikor is sikerült megdupláz­nunk, a termelést. Az „ínjradozók“ A három járásra kiterjedő vállalat, pontosabban az orszá­gos vállalat hegyaljai egységé­ben mintegy 800 ember dolgo­zik, azaz, néha csak dolgozna. Az üzemi adatok érdekes dol­gokat árulnak el. Van időszak, amikor napokig nem termelnek semmit. Aztán, nekirugaszkod­nak, s teljes, vagy feszített energiával dolgoznak. Mi a ma­gyarázata? — Termékeink nagy része — világosítanak fel — exportra megy. A megrendelések rap- szódikusak, így a termelés is igen rapszódikus. Ennek a rapszodikusságnak sok hátránya van. (Előfordul, hogy embereknek kell felmon­dani, embereket kell elbocsá­tani munkahiány miatt. Ezen persze lehet segíteni. Az or­szágos vállalatnak talán egy kicsit jobban kellene törődnie a piackutatással, a termékek elhelyezésévé). Az üzemekben pedig tárolóhelyekre lenne szükség. Pálházán például per- litet próbálnak tartalékolni, de igen mostoha körülmények kö­zött. — A legszívesebben, mond­ják, betolatnánk az egészet egy földgyaluval a patakba. ■— Ugyanis a felszedés, a rakodás olyan költséges, mintha nyers­anyagból gyártanák le ezt a mennyiséget. Mindenképpen szükséges megfelelő tárolóbun­kerek építése, és ez megszün­tetné a termelés nagy ingado­zását, illetve lehetővé tenné az egyenletesebb termelést. Megint Itt ríí a ,«peritt úgy' Ismeretes, hogy a pálházi perlit csodálatos építőanyag. Pattogta tása után tíz-tizenöt­szörösére megduzzad, rendkí­vül könnyű, kiváló szigetelő anyag. fCülíöldön egyre na­gyobb iránta az érdeklődés. — Legnagyobb megrendelő­ink — mondja Bcnke István, a pálházi üzem vezetője — Nyu- gat-Németország, Hollandia. Eddig Olaszország volt a leg­erősebb „konkurrens”, de most ők is rendelnek tőlünk." És van egy megrendelő, amely nem többet, hanem, sajnos, kevesebbet használ fel. És ez a megrendelő: Magyar- ország. Pedig kiderült, hogy- a nit felhő lebegett. Rátelepedett az üzemre, a házakra. Az új őrlőmű felől eltűnt a felhő, csak a régi rekonstrukció alatt levő Kossuth' pipál még. A fel­hőt Sípos István vezetésével egy- kis kollektí\-a tüntette eL Igaz, eleinte sokat kellett agi­tálni,' „verekedni”, amíg pénzt kaptak a portalanításhoz. Á „bűvészet” közel egy millióba került. És az eredmény? — Nemrégiben készítettünk egy- számítást — mondja az üzem vezetője, Lippai Ferenc elvtárs. — Ezek szerint a por­talanítás évi 4 millió megtaka­rítást eredményez. A megtakarítás úgy adódik, hogy az addig elszálló ben lőni t „felhőt” is lekötik, és termék­ként. értékesíthetik. Hyen felhő lebeg még a szegi üzem fölött. A lebegő port itt is le akarják kötni, s erre a célra üvegszálas müanyagzsákokat akarnak felhasználni. A látogatókban akaratlanul is felvillan a he.jöcsabai kép: hatalmas cementfelhö lebeg az üzem fölött, beborítja a® egész környéket. — Mondják — kérdeztük —, nem lehetne portalanítani a ce­mentművet is? — Véleményünk szerint ered- mény-esebben, mint a mádi őrlőművet — mondja Szajkói József elvtárs —, hiszen a ce­ment súly-osabb a bentonitnál, könny-ebb lekötni. — És segítenének-e a hejő­csabaiak? — A legnagyobb örömmel — mondja' az igazgató, és így be­szélnek az újító kollektíy-a tag­jai is. A médiák tehát felajánlják perlit az. üveggyártáshoz is ki- az újítást, a szakmai segítséget. ez most már a hejőcs&bai üzem y-álóan felhasználható. Ha ____ ___________ a perlit külföldön lenne, akkor mulU^'hogi- meddi .lobban érdekelné a hazai ipart? ... A módiak ajánlata Hejőesabának Nem is olyan régen a mádi őrlőmű fölött hatalmas bento­lebeg még az üzem és a házak felett a cementfelhő. „Eltünte­tése” itt is sok milliós megta­karítást hozna, és tiszta lenne az égbolt Hejöcsaba felett is. Gs. B. Munkásarcok Ceruzavonások eg^ öreg bányászról — Mi szükséges ahhoz, hogy valakiből jó bányász legyen? — Mi is? ... Ezen még nem gondolkodtam. — Mégis! ön szerint minden bányász egyforma? — Nem. Azt nem mondha­tom. Az emberek sokfélék. Így a bányászok - is. Nálunk pél­dául, a mi si ktáukban van egy brigád. Vannak benne jó bá­nyászok, meg oly-an emberek is, akikre csak azt mondjuk: bánj-ába járók ... Amúgy, nem mondhatom, rendes társaság. Vidékről bejárók, meg ideva­lósiak is vannak köztük. Isme­rem őket, mert bizalmijuk va­gyok. Szóval, magának meg­mondhatom, hogy ez a brigád sok bajt okoz nekünk. Nincs összetartás az emberekben. Baj van a .munkafegyelemmel és a bányán kívüli magatartással. Ez nem jó. Nemcsak a termelés és a bány-a szempontjából. Nekik se jó. Kisebb százalék, gyengébb kereset, napirenden vannak a viták. Az a néhány ember, kérem, akik vidékről járnak be ebbe a brigádba, még nem igazi bányászok. Nem ér­zik hivatásnak a szakmát. A jó bányász az, aki mindennap úgy veszi szolgálatát, ahogy azt a szabályzat előírja. Ismertem egy mérnök elvtársat, már nyugdíjas, aki egyszer azt mondta nekem: „a bányász nem születik, hanem lesz! Az ember mindennap úgy induljon a föld alá, tiszta fejjel, mintha egyedül, magára utalva lenne lent. AÍci erre képes és igyek­szik megismerni a földalatti vi­lágot, abból jó bányász lesz.” Nagy-on igaz mondás ez. Mert a bánya, az bány-a! Azon nincs ablak, és még a legmodernebb bány-a is ezernyi veszélyt rejt gükben jó bányászok lesznek, magában. Földomlás, vízbetö- Megint csak azzal a bizonyos rés, mérges gázok, a sokféle gé- brigáddal kell összehasonlita- pek, egy-szóval józan fejjel kell nőm őket, amely-ikben még gondolkodni. Abban a bizonyos baj van a munkafegyelemmel, •brigádban, a vidékről bejárók Az a pár ember, aki keveri a között akadnak néhányan, akik bajt... vidékről jött ide. Mit hozzányúlnak a pohárhoz. Nem takargassam: a ísz-szervezés tudják, mennyi elég ... szóval elől. De... se a bánya, se a azt hiszik, akkor lesznek jó bá­nyászok, ha sok pálinkát isz­nak. Kimaradoznak, lent is baj van velük. Egy párszor már nagyon összeszidtam őket. •— A kereset persze keve­sebb ... — Hát persze, hogy- key-e- sebb, kérem! Éppen az a baj, hogy nem látják be, és olyan­kor hőzöngenek, azt mondják, hogy becsapták őket. Kérdem én: nem ők csapják be saját magukat? A brigádban minden ember munkájára szükség van. A norma úgy- van kiszámolva és megállapítva, hogy ha csu­pán egy ember is akad, aki nem dolgozik rendesen, már az egész brigád megérzi. — A fiatalokról mi a véle­mény-e? — Nagy-on szeretem őket. Sajnos, nekem nincs gy-ere- kem, hogy miért, az más lapra tartozik, de itt mégis sok gye­rekem van. Egy évig vájáris- kolón oktattam. Hát én ott ap­juk helyett apjuk voltam. Mondták is a fiúk, mikor en­gem áthelyeztek, hogy vala­mennyien hozzám jönnek dol­gozni. Hárman már itt van­nak, az én brigádomban. Ez persze megint más dolog. A fiatalok, akik mindjárt az is­kola után elhatározzák, hogy bányásznak mennek, megtanul­ják, kitapasztalják, megszeretik a szakmát Azok már többsé­tsz, se itt nincs, se otthon. A bányászok lesznek. Nem tudom kíváncsi-e rá az elvtárs, de el­mondom ezzel kapcsolatban is a véleményemet. Annak idején mi, én például, nem jártam vájáriskolába. Csillés gyerek­ként kezdtem, s lassan, fokoza­tosan tanultam Id a mestersé­get. Öreg bányászok sokan va­gyonik ily-enek, itt. is. Nekünk fiatalok, azok igen! Azok jó nagy- az élettapasztalatunk, a (Csabai Kálmán festőművész rajz&á gyakorlatunk és sók mindent mégsem tudunk, amit a fiata­lok tudnak. Érzik ezt ezek a gyerekek, és néha, ez bizony rosszul esik az embernek, nagy-- képűsködnek. Azt az öreg bó- ny-ász nem tűri. Emiatt me­gint csak vannak \-iták. No, el lehet ezt azért simítani, mi le­gyünk türelmesebbek, a fiata­lok pedig legyenek szerényeb-: bek. — Szabad még egy- kérdést?­— Tessék! — Mit tenne ön, ha három napig a bány-a igazgatója lenne? — Magy-arán szólva, arra kí­váncsi, hogy a mi igazgatónk, az én véleményem szerint, most mit csinál rosszul? ... — Ahogy vesszük. — Hát kérem, megmondom önnek! Egyetlen dolgot csinál­nék, de azt nagy-on alaposan. Ellenőrizném az összes beteget. Mert érdekes, hogy- most nincs tél, nincsenek hóakadály-ok, nincs influenza-járvány, mégis több a betegünk, mint akkor volt... Mit gondol, miért? Azt is megmondom: az aratás, a cséplés, a mezei munkák miatt. Nincs ezeknek az embereknek kuíy-abajuk sem, csak az, hogy „idény--betegek”. Jobban a kör­mükre néznék, s azt is meg­mondom őszintén, hogy azok­kal az orvos elvtársakkal sem ártana egy- kis beszélgetés, akik kiírják őket, Jó, kérem, tudom, hogy az aratás, a cséplés nép- gazdasági érdek. De hát, a széntermelés nem az? Kérdem én. jói van ez így? Azonkí­vül, ezek az idény- betegek nem is annyira a tsz-ben, hanem otthon, sajátjukban tesznek- vesznek. Ha én volnék a bány-a igazgatója, három nap alatt meggyógyítanám valamennyit! ... De most már nekem siet­nem kell. Kezdődik a műszaki nem akarok elkésni. Keressen ref az elv-társ máskor is, szíve­sen beszélgethetünk. Onoűvári Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom