Észak-Magyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-27 / 200. szám

C!*BtSrtok, Í96Í. augttszitre 27.

rSZÄtClWAGYAnOKSTArt

3

in

tö taí a ti ró

gy

Ilii

13!

J

er

aK

ek

:to

ellenőrzés

Miért nehéz taxit kapni r — Uj állomásokra és többre lenne szükség ,,Titkosszolgálat“ — Készülődés a bányásznapra

A JA-jelű túrakocsi szombaton este 10 óra után gördül ki a miskolci taxiíönökscg udvaráról.

— Ma este — közli Eperjesi István, a főnökség helyettes vezetője — gyenge forgalmunk lesz.

— Mi az oka?

— Most volt augusztus 20. Jön a bányásznap. Két ünnep között, fizetés előtt vagyunk. De azért valami érdekesség csak álcád. Egyébként — teszi hozzá — néhány sajátos körülmény is akadályozza a forgalmat. A fő utca építése és egyéb ok miatt kilenc állomásunk közül csak négyet működtethetünk.

A legnagyobb forgalmat az Avas Szálló előtti állomás bonyolította le. Központi hely volt Az emberek hamar odataláltak. Most is több ember megkérdezi.

— Hol lehet megtalálni a legközelebbi taxiállomást?

— Az Ady-hídnál és az Arany János utca közepén.

Az testvérek között is megvan 800—1000 méter.

— Hm. Akkor inkább megyünk mással.

Es a vendég néhány perc múlva egy magángépkocsin indul el. „Fekete fuvar”, vagy baráti szívesség? Ki, tudja?

•— Ha a fő utca meg is épül ■— jegyzi meg Eperjesi — nem kapjuk vissza az Avas előtti állomást.

Nyilvánvaló nem ok nélkül szüntetik meg. Valószínűleg akadályozza a fő utca forgalmát. Azonban valami okos megoldást kellene keresni, hogy a taxiállomás lehetőleg itt kapjon helyet, a közelben.

A Marx téren a JA 13-80 rendszámú kocsi taxinak tilos

helyen parkirozik. A menetlevél, a pénzbevétel egyezik a kilométer, illetve a taxióra adataival.

— Miért áll itt?

— Utasra várok — mondja, s mintegy végszóra két fiatalember lép oda. „Szabad a kocsi?”, s elégedetten állapítják meg: „szerencséjük van”.

Jó óra múlva ugyanezek a kérdések hangzanak el, csak akkor már egy másik kocsi áll itt.

— Miért nem a Hámor Étterem előtt parkirozik?

— Két okból — mondja Lukács András. — Ez jobb hely a parkírozásra, másrészt a Hámor Étterem előtt nincs telefon, nem tudok bejelentkezni.

Igaz, itt-tartózkodása szabálytalan. De mindkét dologban igaza van. Ez egy központi hely. Nem ártana ide telepíteni az állomást. És a telefon. Valóban nincs. A telefont ismeretlen tettes a vasajtóval egyetemben kiszakította és elvitte a vaskazcttából. A Hámor előtt nincs taxi. Utas viszont van. A túrakocsit is megrohanják, s csalódottak, hogy az továbbra is foglalt.

Utunk a kilátóhoz vezet. A kukoricatáblák, s a bokros részek között kanyargó út, különösen ilyenkor, éjszaka, igen elhagyatott.

— Erre az útra — mondja a „pilóta”, Adorján László — nem szívesen jön egy taxis sem. Legalábbis gyanús külsejű utasokkal.

Mert az utasok között is akad egy-két, nem éppen tiszteletre méltó.

— Egyszer egy társaság — mondja — hajnalban Olasz- liszkára vitette magát. Kiderült, hogy „véletlenül” nincs

náluk pénz. Nagynehezen sikerült őket rávenni: jöjjenek vissza. Egyenest az üzembe vittem őket, ahol dolgoztak. A vállalat segített rendezni a „cecchet”. És nem ez az egyetlen eset. Néha-néha előfordul, hogy itt, vagy ott megállítják a kocsit, s mire a vezető észbekap, az utasok „elszelelnek”.

A taxisofőrök sok mindent látnak, tapasztalnak. Örömet, boldogságot. És néha szem- és fültanui szennyes dolgoknak is. De hát ez a mesterséggel jár. És ez a mesterség sok tapasztalatot nyújt, nagy emberismeretet fejleszt ki.

A Pálma előtt taxi ácsorog. Nem foglalt. így tilos itt a parkírozás.

— Mit csináljak? — kérdezi a „pilóta”. — Ha bemegyek az Arany János utcai állomásra, oda nem jön utas. Itt meg hamar akadhat.

Egy pincér álldogál röpke ideig a járdán.

— Csak sose izguljon. Majd odaküldjük a vendéget.

A taxisofőrök és a pincérek remek kapcsolatban vannak egymással. „Informálják” egymást, melyik vendég rendes ember, melyik olyan, aki innen is, onnan is fizetés nélkül szeret meglépni.

Már túl vagyunk éjfélen. Kazincbarcikán, a Béke Étterem presszójában még játszik a zenekar, de már csak házi szolgálatként. A presszó korán kiürült. A helyettes vezető. Tamási Elemér ezt természetesnek tartja.

— Itt most mindenki a bányásznapra készül — mondja. — Mi is felkészültünk. Nagy forgalomra számítunk. Nem ártana akkor megerősíteni a taxi-szolgálatot is.

— Itt két kocsink van — mondja Eperjesi — még adunk vagy kettőt. Adunk Sajószent- péterre is. Egyébként a bányásznapra taxit biztosítunk Perecesen, Ormosbányán, Al- berttelepen, Szuhakállóban és még egy sor helyen.

Lassan hajnali 3 óra. Most érkezik a vonat Budapestről a Tiszai Pályaudvarra. Utas akad. De kérése csaknem, vagy teljesen teljesíthetetlen.

— Először vigyen oda, ahol Valamit, harapni lehet.

— Ilyen hely most nincs Miskolcon.

— Akkor vigyen egy szállodába.

— Megpróbálhatjuk, de. 1. nem sok sikerrel.

A motor felzúg, s a kocsi nekiindul egy kevés reménynyel kecsegtető útnak.

Csorba Barnabás

Feltárulnak a Mátra „titkai“

Igazában csak napjainkban kutatnak szervezetten hazánk természeti kincsei után. Az eredmények biztatóak. Az alaposan felkészült kutatócsoportok a különféle talajokon másmás módszereket alkalmaznak.

A turistáik képzeletét már régen foglalkoztatta, hogy hegyeink büszkesége, a Mátra, mit rejteget mélyében? Ez a vulkáni eredetű hegységünk hozzávetőlegesen három millió esztendős, földtörténeti szempontból tehát fiatal. Ennek ellenére megvannak a maga „titkai.” És a magyar tudósokat

IMunkítban a mag fúró gip.

HOLDI JÁNOS:

ÚJTELEP

éppen ezek a „titkok” foglalkoztatják.

E célból Mátraszentimre felett, a hegygerincen fúrótornyot állítottak fel. A torony állandóan működik, és mind mélyebbre hatol le: a pompás szerkezet már elérte az 1200 méter mélységet.

A tudósok alaposan megvizsgálják a mélyből felszínre kerülő kőzetmintákat. Ennek alapján teljes bizonyossággal következtethetnek a hegy mélyében levő kőzetek elhelyezkedésére s ezek természetére. A tudományos munkát igen megnehezíti, hogy a rendkívül kemény kőzetben jelenleg csupán 10—20 centimétert haladhatnak lefelé.

A szakemberek lelkesedése azonban nem ismer lehetetlent. A Mátra titkai sorra feltárulnak.

Több millió föld mélyéből Vidacs Aladár két vizsgálja.

évről vallanak a felkerülő kőzetek, geológus a leletetizenöt éves. Akkor nyitottuk, amikor az ördögluk kilehelte lelkét. Az pocsék hely volt...

— Az újtelepről beszéljen, mi van ott?

Az öreg mosolyog.

— Nem beszélni kell arról, hanem látni. Egy ilyen csoda autóval öt perc alatt ott vagyunk. Ha akarja, megmutatom.

— Menjünk

Az autó reflektora fürkészve pásztázza az utat. Kétoldalt sűrű erdő, jobboldalt vasúti sínpár. Az öreg egykedvű arccal üldögél a puha ülésen, s az idegen, türelmetlenségében, fokozza a sebességet. Azután egy kanyar után élibük toppan az újtelep. Legalább száz új ház sorjázik egymás mellett, az autó két fényszeme, tomácos előtereket, tiszta, színes falakat és elmúlásában is gondozott kerteket világít meg.

Lassítani kell, s az idegen szeme elé piros neoncsöves felirat ugrik: Eszpresszó. Oda kormányozza a zöld luxuskocsit, s megáll. Kinyitja az ajtót. az öreg kászálódik kifelé, s közben szíves szóval ezt mondja:

— Ha meg nem sértem, meghívom egy feketére. Mert, hogy nálunk a régi telepen az a szo- , kás... de hát már itt vagyunk az újtelepen, legyen a vendégem ...

z idegen nem szól, csak belekarol az öregbe, és indul vele a presszó felé. Közben még megáll,’ nagyot szippant az őszi, hazai levegőből, s nagy hirtelenében szívesen elcserélné hatszobás villáját egy ilyen Újtelepi kétszobás rózsaszínűre.

A

Nyitás el ,j a kiáll

Jár unit-kelünk a Mezőgazdasági Kiállítás hatalmas térségein, a frissen festett, sokszínű pavilonok között. Az utak mentén bontat- L lan, óriási ládák. Némelyikre úgy kell felnézni. A KGST-országolc " , kiállításra szánt műszerei érkez- , e‘ tek bennük, a laboratóriumok, •ftS kutató intézetek nélkülözhetetlen iii eszközei. Számuk eléri az ezeröt- «zázat.

gy* Szép színek, könnyed formák

k ' A különféle traktorok, betakaríts tó és feldolgozó gépek már sza- r{0 kadon állnak a főpavilon előtti |X0 És mögötti téren. Ilasznosságuk- 1 t’ól a szakembereknek van joguk Elsősorban beszélni, bennünket Első látásra a gépek szép kék, j Bárga, zöld színei ragadnak meg,

£ J & formáik könnyed, finom kiviteli tele. Bizonyos, hogy ezek a légit# hagyobb érdekességek közé szállítanak majd, számuk csaknem* * f ötszázra rúg. Sokat közülük üzem* ■tf* közben is megtekinthetnek a ki-* ci állítás látogatói. 7.

, A munka most már a navilo-T

l ’ bókban a leglázasabb. Grafiku-T t‘ Kok dolgoznak elmélyülten, s bel-X {€ *ö építészek rendezgetik a sokfé-X *c kiállítási anyagot, ök tudják X blinden kis részlet rendeltetését I És helyét. -*

A Nehézipar a mezőgazdaságért-* Elnevezésű pavilonban felvonul a-k r gyors fejlődésnek Indult magyar*

0 Vegyipar. Műtrágyák, növényvédő,-* i gyom- és rovarirtó szerek teljes -*

1 * gyűjteménye tárul majd a lato-* 9 gatő elé. Itt láthatók műanyaga-*

«bk, sokféle állatgyógyászati ter-r biékünk, kőolaj- és gázipari új-J ^ bonságaink. X

7 A vetőmag útja x

iá1 -K

A Vetőmagtermeltető és Ellátóit vállalat pavilonjainak liomlokza—k fl1' fa merő üveg. A világszerte híres-* IP* Jgagyar vetőmag sorsa, jelene és-* Jövője elsősorban ennek a válla--* ^. Jatnak az irányító munkáján mii-** >P, A termelés, a tisztítás és az*

t# Értékesítés képsoraiban bemutat-* fij 3ák majd a vetőmag útját a ter-r , biöföldtől a feldolgozó üzemig. I Evek óta megszoktuk és meg-J íí .Szerettük a vízgazdálkodási pavi-X zd Jont. Az éltető víz, a termelés Icl-^ J ke áradt itt mindig ötletes elren-.* bezésben. Most még a feltörő és* tó) Szemünk előtt gyöngyöző víznek-* „2,) byorna sincs, kőművesek szorgos--* 5,.í kodnak az amfiteátrum-szerű-* 1 építmény részletein, de mikorraX Megnyílnak a kiállítás kapui, is-^c *bót láthatjuk a nagytérségi és az* Üzemi vízgazdálkodás legújabbJ Módozatait* lehetőségeit. -k

Újrendszeríí tejfeldolgozó J

s\ A pamut-, a selyem-, a gyapjú-,* C‘ & bár- és cipőipar legszebb ter-T

élt "‘ékeinek összeállítása fogad ben-„ ■ bünket a könnyűipari pavilonX ", *<>lUsz.intjén. A felső részen a pa-j, V Pír-, a len- és a kenderipar, va-X W] ‘ámint bútorgyártásunk crcdmé--* ,.| bycu láthatjuk. X

r, , A marhaistálló középső tcrmé-X ben újrendszerű tejfeldolgozó fo-X ...' Jládja a belépőt. Itt tárolják ésX i| r?lgozzák majd fel a kiállított fc-X jós tehenek tejét is. A szomszé-J C, "Os pavilonban a nagyüzemi ba-J ,0' jömfitartás nemzetközi paráűéjaT . járul szeműnk elé. Üzemben van]* A már a Thornber angol cég toJéhá-]C C. fá, a nyugatnémet Lohmann cégT báromfiistállója. A magyar csibék

M

ert úgy látszik, megállt itt az élet, lám ruhájuk is egyszerű, lerí a szegénység, a telep is a régi, a házalt: kormosai-e, fel;étéit, csupán, a fehér függöny jelzi az ablakokon, hogy laknak benne. Így a nagy bőségről szóló hír, lám, mende-monda az egész. És különben is, azonnal indulok... no lám, ismerkedni akarnának? ...

Az idegen csendes meglepetést mutatva néz az idős bányászra, aki egy teli üveg sört hoz, megáll az asztal előtt. Az öregen látszik, nem tudja mivel kezdje, végül is akadozva megszólal:

— Ha meg nem sértjük ... errefelé az a szokás, hogy ha idegen jön a kocsmába, megkínáljuk egy korty itallal... Fogadja jó szívvel...

Nyújtotta az üveget, csak úgy. pohár nélkül, s az idegen odakoccintja az öregéhez. Húz belőle ügyetlenül és sután, mert jaj, de régen volt, amikor üvegből ivott.

— Tessék, foglaljon helyet — mutat maga mellé, de az öreg bányász csali rázza a fejét:

— Nem, nem zavarni akarunk, csak, hát, szokás ... itt a régi telepen még tartjuk. Persze az újtelepen, azok már nem emlékeznek erre. Meg szégyellik is...

— Milyen újtelep, és hol? — kérdi az idegen és zavartan kezd kutatni emlékezetében. — Ilát az újtárói telep* alig

mai ismét néki vágtunk a világnak. Belgiumból jobb szél fúj- dogált, oda mentünk, hogy apám még haló porában is messze kerüljön anyámtól. Egyedül maradtam. Iszonyú erővel kezdtem dolgozni és tanulni. Mert apámnak megígértem, hogy feiküzdöm magam, fel a csillagos égig, egészen a bányamérnökségig. Igen, a mi szemünkben az volt a csúcs, az elérhetetlen, a legnagyszerűbb álom megvalósulása. Éveken át rohadt rólam a ruha a munkahelyemen, hogy elég legyen a pénz a tanuláshoz, az élethez. S apám halála után tizenöt évre meglett a diplomám. Megkaptam az állampolgárságot, könnyebb lett s amikor az egyik főmérnök lányát feleségül vettem — már nagyon fáradtnak éreztem magam. Azóta két fiam lett, jók, rendesek, csak éppen belgák, más nemzet fiai. De hát miért nem hoztam magammal őket? Biztosan zavartak volna, mert lám, milyen jó is egyedül, elüldögélni ebben a kiskocsmában, s nézni lei a sűrűsödő, őszi alkonyba, érezni, hogy itthon vagyok, ha így, ismeretlenül is. S az ismerősök? Vajon ki emlékszik még rám? Ki él a régiek közül? És vajon érdemes-e megmondani ki vagyok, s fájdítani szívüket nyugodt, jómódúvá kerekedett életemmel?

ölti órák lításon

és jércék állandó kiállítási üzeme követendő példával és sok hasznos tanulsággal szolgál.

„Malacbölcsöde”

A ser tó1, fia/Ollóban is nemzetközi vendéggel találkoztunk utunk során: a Livestock angol cég ser- tésfiaz tatója valóságos malncböl- csödc, olyan kényelmet és biztonságot nyújt kocának és malacnak egyaránt. Műgyapotbólésü a fal, véd melegtől és hidegtől egyaránt, műanyag szigeteli a padlózat hidegét is. Ventillátor, hősugárzó,

vízcsapok teszik teljessé a kényelmet, s válik általuk lehetővé a belső tisztaság és rend.

Épül, szépül a vásárváros. Építői minden elkövetnek, hogy a majdani látogatók minél többet láthassanak, tanulmányozhassanak.

c

c ......

' . zöld luxuskocsi halc A kan és zajtalanul sik\ /Ä lőtt be a lás bányac lm. telepre. Apró, kis porfelhő kavargóit mö- j götte, az is olyan udvariasan, 'csendes alázattal, mintha a külföldi rendszámtáblának akarna t adózni.

: Halk zökkenéssel állt meg az műtő a telep egyetlen italboltja ; előtt, s ezzel egyidejűleg a zene : is hallhatóvá vált, ami onnan ; belülről jött. A vezető, jó ötven ■ év körüli férfi, nem szállt ki 'azonnal, hanem szivarra gyújt- íva, elgondolkozva meredt maga :elé.

t Délután, olyan utolsó napsu- j garas, késő őszi délután volt. :Az italboltból néhány bányász 'jött la, kezükben sörös üveg. [Kíváncsian kezdték bámulni a izöld luxuskocsit, s a deresedé íhajú idegent.

' — Talán a tröszttől jött —

: mondta egy barna arcú langa- 'léta bányász, s üvegével az ide- ígen felé bökött.

' _ Ugyan — ingatta fejét tár- isa — ilyenkor már nemigen ;jönnek ki, különben is délelőtt voltak itt, mi a fenét ke- ;resnének megint a telepen.

: A legidősebb bányász — ala- 'csony, kis kopasz ember, le- [gyintett, s mint a’ú végső szentenciát ejt ki, határozottan [mondta:

[ — Láthatjátok, hogy idegen ijelzés van a kocsin. Külföldi a, 'no, mibe fogadjunk ...

[ közben az idegen kilépett a ‘kocsiból* s erélyes mozdulattal [becsapta az ajtót. Most már jól ‘meg lehetett nézni. Magas, [őszülő hajú, erőteljes ember, (gumírozott, porköpenye hanyagul a vállára vetve. Még mindig szivarozott, s látszólag azon tanakodott, beménjen-e az ital- : boltba, vagy sem. Amikor végül is szilárd, magabiztos léptekkel a bejárat félé tartott, a : bányászok alig ti tleolt kíváncsisággal álltak félre.

Ahogy az idegen belépett és : furcsa, idegenes kiejtéssel egy • üveg sört kért, a három bá- : nyász is utána ment. Az idegen asztala mellett telepedtek le, s : vártál;, megmondja-e, mi szél < fújta erre. ;

A

z idegen sejtette, mi . megy végbe az embe- ] rekben. Kicsit mu- ; látott is rajtuk — úgy magában befelé — és kortyolni kezdte sörét. Köz- : ben pedig jól megnyitotta az i emlékezés zsilipjeit, s tűnődő 1 arccal villantotta fel a múlt ; homályba vesző képeit...

í

... igen, itt születtem, ötvenkét évvel ezelőtt. Itt voltam ko- , csisgyerek a bányában, amit régen „ördögluk”-nak hívtak. Mert az volt, térdig érő víz mindig, és iszonyú sár, gép pedig semmi. Hol van most. az „ördögluk?” Amikor az erdők alatt jöttem, csupán a fűvel benőtt halna jelezte, hogy ez a kínzókamra már régen megszűnt. Pedig amikor a harmin- , cas évek elején, apámmal kimentem Franciaországba, még működött. S hogy törték magukat az emberek ezért a lyukért!... később az anyám is utánunk jött, hogy idegen földön haljon meg. Azután már nem volt maradásunk, apám-