Észak-Magyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-02 / 180. szám

Vasárnap, 1964, augusztus 2, AKÁC ISTVÁN VERSEI: * M indig kedves, bensőséges és tanulságos a viszont­látás Szegeddel. Nem­csak a nosztalgia, a tovatűnt ifjonti évekre való emlékezés miatt, amelyek részben oda­kötnek, hanem azért is. mivel mindig megfog szépsége, ren­dezettsége, kulturáltsága, az a finom atmoszféra, amely — Salzburghoz és Bayreufhoz hasonlóan — szinte törvény­szerűen szükséges az immár európai hírnevet hordozó sza­badtéri játékok fogantatásá­hoz. . Igen, kell az az ügyszeretet, szenvedélyesség, egészséges lokálpatriotizmus, és a népi hatalom időszakában a „rossz­emlékű szegedi gondolat”, utó­védharcait legyűrő, a couleur locale-t a munkásosztály és a konstruktív értelmiség szem­lélete szerint átszínező igé­nyesség, amely immár hatod­szor emeli országos üggyé, a határainkon túl is hullámokat verő. s a legnemesebb európai törekvésekhez kapcsolódó ese­ménnyé a Szegedi Szabadtéri Játékokat. És ha az ember meg-meg-. újuló ifjúsógkereső útja, az elszállt évek visszavarázsol á- sáért kifejtett küzdelmei ku­darcra is vannak kárhoztatva, (hiába, már Herakleitos is ar­ra tanított, hogy nem léphe­tünk kétszer ugyanabba a fo­lyóba, — lett légyen az a Ti­sza!), — az ifjúság örömét kel­ti fel a látvány, a játékok gazdagodása, továbbfejlődése, felfrissülése. S talán, érdemes tanulságul is leszögezni: nem a múlton való meditálás. az eltűnt idő nyomába való szegődés. az el­szállt évek keresése fiatalít, épp ellenkezőleg: a jelen ér­telmének kutatása és munká- lása, az újon való örvendezés, az alkotó részvétel minden te­rületen azért, hogy „idősebb éveink” szebbek legyanek. mint hajdanában, húsz-hu­szonöt esztendővel ezelőtt if- ’onti napjaink voltak, vagy le­hettek. A felszabadulás előtt is- és az újrakezdés után is láttam előadásokat a Dóm téren, amelyről újra el kell mondani, nemcsak azért, mert a szegediek szinté meg­szállottként ismétlik, hanem mert igaz. — hogy méreteivel, arányaival, belső harmóniá­jával és különleges hatást keltő építészeti lezártságával szinte predesztinál a játékok­ra. A fogadalmi templom, a püspöki palota, a köröskörül futó „Pantheon” és maga a tél- olyan architekturális együttest képez, "amely eleve lenyűgözi az embert, s a né­zőteret fogékonnyá teszi a megfelelően kiválasztott és közvetített művészi élmények befogadására. Nos, épp itt a gond: a megfe­lelő alkotások kiválasztása. Szén gondról van szó, amely esztendők óta gyötri kitűnő rendezőinket. művészeinket, akik szívükön viselik a szege­di játékok sorsát, és tudják, hogy velük sajátos színfoltját teremthetik meg színházi, művészi életünknek és újfajta módon erősíthetik annak eu­rópai rangját. Salzburgban Mozart, Ba.v- reuth-ban . Wagner-kultuszt honosítottak meg. ott .mást már aligha lehetne előadni. — a szegedi hagyományoknak csupán egy szilárd pillérét rakták le eddig: az Erkel ope­rát: úgy tűnik, hogy ez okos, helyénvaló választásnak bizo­nyult. Ez alkalommal is élve­zettel. gyönyörűséggel hall-' gattuk a megnyitó előadást, a Hunyadi Lászlót, amelyben, mint mindig, most is az erő­től. rebellis erélytől és magá- valragadó patriotizmustól izzó kórusrészletek fogtak meg legjobban. A mű előadása során fel­zeng a Dóm gyönyörű orgoná­ja, megkondul harangja is, hogy a játékok természetes adottsága ne pusztán kulisz- sza. hanem a megjelentté s szerves része legyen. Nem éppen a Hunyadi az a mű, amelynél ez minden erőltetés nélkül, gördülékeny rendezői mozdulatokkal megoldható. Az újdonság ebben az eszten­dőben éppen az, hogy. elsősor- ■ ban a gazdag fantáziájú Ln- venciózus Szinetár Miklós ja­vaslatára. ötlete szerint olyan alkotás kelt életre a Dóm té­ren. amelyet szinte szerzője is ilyen kömvezefcbe álmodott. Ügy igaz, ahogy Szinetár nyi­latkozott. róla: „A Honegger mű bemutatója olyan specia­litás. amely sehol nem érvé- nyesülhet úgy Magyarorszá­gon. mint ezen a színpadon .. . E művel azt is be szeretném mutatni, hogy milyennek kép­zelem el a szabadtéri játékok jövőbeni produkcióit, milyen jellegű műveket várok erre a színpadra”.- Túl az előadás megrendítő hatásán. ebben rejlik bemutatásának törté­nelmi érdeme és értéke: ilyen úton kell tovább haladni, olyan művekre és megoldá­sokra van szükség, amelyek lehetőséget nyújtanak rá. hogy maga. a Dóm szereplővé, ha­tótényezővé, a művészi kép­zelő- és megelevenítő erő ki- bontakoztatójá''á váljék. K orunk zeneművészeté­nek egyik csodálatos alkotásáról van szó: a Johanna a máglyán című színpadi oratóriumról. Kell-e bizonyítani, hogy egy eredeti­leg hangversenydobogóra szánt mű szabadtéri program­ba való iktatásához milyen merészség, állhatatos meg­győződés-. s a művészi felvér- tezettségbe vetett rendíthetet­len hit kell?! Szinetár állta a próbát, és bebizonyította, hogy nem valamiféle rögesz­mének vált rabjává éveken át. hanem nagy távlatokat be­fogó. szárnyaló rendezői el­képzelésének, a mű nagyszerű lehetőségeit megsejtő fantá­ziájának. amely most különle­ges hatású, forradalmi páto- szú, örök emberi mozzanato­kat és tanulságokat megfogal­mazó, gyönyörű előadást eredményezett. A Dóm-térnek és a reflektor megvilágításá­ban pompázó templomhom- lo-kzat-nak a kihasználásával a mű minden drámai, költői erényét és szépségét felvillan­totta. Egy-két részlet kivételé­vel mindvégig biztosítani tud­ta a mozgalmasságot, a cse­lekményességet, a drámai iz­galmat. kiaknázva az epikus alkotásban rejlő látványosság­elemeket és színpadi szituáció­kat. Ha valamire igazán ráil­lik a modern megjelölés-, úgy erre a plasztikus képi, zenei* ossz játékra, erre az auditív-* vizuális szemléletmódból sár-* jadzó Honegger-estre bizo-é nyara ráillik. Szinetár Miklós,* akinek elképzeléseit messze-* menően támogatta a kiválóan* játszó zenekar és a lengyel* vendégkarmester. Henryk* Czyz, elérte célját: nemcsak* Johanna történetét érzékel-* tette, hanem minden olyan* emberét, aki valami nagyot* kíván alkotni életében, kész* megpróbáltatásokat kiállni,* harcokat megvívni egy eszme-* ért. Érzékeltetni tudta azt is, * hogy a hősi életűt nem vala- * mi csinált heroizmussal — * aszketizmussal ölelkezik, ha- * nem az igaz emberséggel, * amelytől nem idegen a rész-* ketés. az élet féltése, s örömei-* nek igenlése sem. * S ha ezt vesszük figyelem-* be. megértjük Szinetár rende-* zői állásfoglalását, amelyet* némelyek kárhoztatnak, hogy* — Horváth Terire bízva címszerepet — az egyszerű * paraszt lányt, a tehetséges * forradalmárt, a külsőségekben & < talán rusztikus, de céltudatos­ságában és meggyőződésében kristálytiszta és finom népi hőst állította előtérbe. (Hor­váth Teri megindítson szépen váltotta valóra a rendező el­gondolásait.) Igaz. hogy a fran­cia ízlés. Claudel és Honegger programja zeneibb daklamá- lást, lekerekített, tompítottabb megoldásokat igényel, de a szándékolt drámaiságot, a Ba­kó József remekbe sikerült színpadképével is szorgalma­zott vízualitást, s közérthető­séget ez az elképzelés szolgál­ta. Szinetár a korszerű tér- színnad kialakítása irányában igvekezett utat tömi. Sikerrel. Olyan új mércét emelt a Szegedi Szabadtéri Játékoknak, amely most és mindig kötelez. Sárközi Andor ÖRÖM Hat nap után a hetedik vasárnap — vizébe holdfény-téstű lányok kacagva fürdeni járnak. A lányok hétfőtől szombatig gyöngyház-mosollyal járnak, hat nap után a hetedik: vasárnap. Szívekkel harcban álló.. Szívekkel harcban álló, sokat-botlott szívem, mért nem fürdesz meg végre a tér vizeiben? Űzd el konok magányod, és valid a tiszta elvét: a mindenség parancsát, a törvényes szerelmet! Kulturális krónika Szombaton este Esztergom­ban, a Várhegy bástyáin meg­kezdődtek az ünnepi várjáté­kok. Első színházi esemény­ként neves fővárosi művészek közreműködésével. „Költészet és zene a középkori Eszter­gomban” címmel a X—XV. század esztergomi vonatkozású irodalmi-zenei alkotásait mu­latták be. gitséget kapott az együttes Ol­ga Lepesinszkájáiól. * „Az ezüst XIX. századi nagy mestere, Szentpétery József” címmel állították össze az Iparművészeti Múzeum új ki­állítását, amelyet szombaton Weiner Mihályné főigazgató nyitott meg. A kiállítást augusztus végéig tekinthetik meg az érdeklődők. A Szovjetszkaja Kultúra Az Ernst Múzeum termei- szombati számában V. Aralov ben megnyitották Bor Pál fes- ismerteti a Szegedi Ünnepi tőművész kiállitását. Az idős Játékok műsorát és igen elis- mester munkásságát és a Mü- merően méltatja a pécsi ba- csarnok által rendezett lária- lettegyüttes szereplését. Rámu- tának anyagát Major Máté tat, hogy a „Fából faragott ki- .akadémikus, egyetemi tanár rályfi" betanulásában nagy se- méltatta. NAGY DÁNIEL LÁSZLÓ: Korok erkölcseiből... Megszoktuk komor pillantásait a hidaknak, szenvedéseit a bénáknak. Elvétve emlékünkben sebzetten fekszik a szív legkedvesebb halottja. A lezárt szem íve komor hídkoszorú villongásaink körül. Megszoktuk az elköltözést, a szerelemnélkiiüséget, a május hiába friss, zöld hevét, ha belül semmi... Megszoktuk a munka komoly gondját, míg meggyőződéssé válik a hit. Megszoktunk élni; ki így, ki úgy. Pörgetjük, dobáljuk a sznob-igéket, és megszokjuk végre, hogy úgy éljen az ember. -I- hogy csak egyszer élhet. DARÁZS ENDRE: Déli foaraMtfssé Olyan lassú, olyan ünnepélyes, Mint köd alól felbúvó torony, S tetejében -sávos, kék trikóban Tótágast áll a gyermekkorom. Dorgálnám, de nem törődik vélem. Bebúvik egy keskeny ablakon. S újra merül alá, barna ködbe Kiskorommal a nyakas torony. Ő marad még, a déli harangszó. A kongása tömör, ünnepi. Imádkoznak, zengedeznek benne Fogadalmak színezüstjei. Szép a dallam, de küszködik szörnyen Más dalokkal és.végül leáll. Felülzengi finom csöngésével A százezer merülő kanál..... Régi adósságát törleszti könyvkiadásunk, ami­dkor három olyan író műveiből :ad ki éppen napjainkban egy- iegy gondosan válogatott köte- :tét, akik a századfordulón ott -bábáskodtak az új magyar irodalom megszületésénél. Bró­dy Sándor Színház, Hatvány Lajos Emberek és korok, Szo- mory Dezső Az irgalom he­gyén című kötete jó és többé- kevésbé pontos képet ad a há­rom író működéséről mindazok számára, akik most ismerked­nek a fél évszázaddal ezelőtt lezajlott magyar irodalmi re­neszánsszal, a Petőfi, Jókai. Arany és Kemény fellépése után először nagv fordulatot jelentő irodalmi kivirágzással. Azokat az írókat ismerhetik meg a mai olvasók ezekből a. kötetekből, akik fellépésükkel, működésükkel 'szántották fel. érlelték és táplálták a talajt, amelyben egy Ady Endre vi­rágba szökkenhetett. 1 Bródv Sándor született leg­korábban. 1863-ban. ám Szo- mory se sokkal később. 1869- :ben. Mindketten vidékről ér- ikeztek az akkor alakuló, friss pezsgésével hamarosan szelle­mi életünk kohójává váló fő­városba, ahová Ady Endre csak jóval később, Párizst megjárva jutott el. Akkor már ott ténykedett az ott is szüle­tett. Hatvány Lajos. „Herkules-bölcsők ideje volt” — írta erről a korról később Ady, a születő Budapesten „nagyon Tisza Kálmán-szagú volt még mindig e Bécs-vor- stadti élet”, de „hajlottunk már merészségeket”, megmoz­dult valami, „s Bródv Sán­dornak jó hívei nőttek”. Vagv- is Ady is többek között Bródy fellépésében látja az új, a pol- gárosulni vágyó Magyarország irodalmi megnyilvánulását Nos, Bródy Sándor fellépé­se valóban az új, for­radalmat követelő, feudális el­maradottság ell'en lázadó pol­gári radikalizmus megjelené­sét jelentette. A dzsentri-ura­lom felszámolásának óhaját. „Merész ember, ki a színpad­ra is új anyagot próbál felhoz­ni” — írta róla Mikszáth Kál­mán, a dzsentri-világ züllött- ségének kissé megbocsátó tito- solyú bírálója, megsejtve Bró­dyban a harcos utódot, aki már nem mosolyog, mert sem­mi szál sem köti a régi vi­lághoz. A tanítónő. Bródy el­ső harcos darabjának bemu­tatása után megállanította: „Az igaznak úgyszólván erő­sebb barátja, mint a szépnek”. Ha ma olvassuk ezt a művet, hozzátehetjük: Bródy bebizo­nyította, hogy. ami igaz, az egyben szén is. Ha végigla­pozzuk a kötetet, amelyben A dada. A tanítónő. A medikus és a Tímár Liza egyaránt meg­található. előttünk áll az a magyar író. aki először szólal­tatta meg magvar színpadon az akkori magyar világot, úgv, ahogv akkor valóban volt. Azt. amelvben valóban eovfjtt volt — Ady szavaival élve — a „zsidó báróság. türelmi adó. dzsentri, mágnás, pap és tűrő cselédek”. |T| I Bródy Sándorral kezdő- LHÜJ dilc ennek g magyar polgári radikalizmusának har. cos bettörése abba a Vígszín­házba, amelyben a magyar polgári színjátszás, nem kevés vihart aratva megszületett, ak­kor Szomory Dezső képviseli a másik pólust, ö nem harcias­ságával, hanem párizsias fi­nomkodásával képviselte az ú.i. polgári szalonok levegőjét árasztó, kultúrát szomjazó új társadalmat, amely az ő hang­ján is hadat üzent a levert szabadságharc után megre­kedt, hajnali . boros dáridók- ban magát kikuruckodó, med­dő magyar századvégnek. Bró­dy harcos hadüzenetének fi­noman árnyalt, mozartsz.erű zenekíséretét adta az a Szo­mory Dezső, aki minden af- fektáltsága ellenére ' 'hatalmas költői erővel zenélte sorait, és lopta be magát a művészi szép rajongóinak fülébe. No­velláiban az „éhe a szépnek” iaiongott. Finom hasonlatai és jelzői felejthetetlenek, stilro- mantikája, ha ma már idejét múlta is, maeávalragadó és ugyanolyan hadüzenet volt akkor a bárdolatlan dzsentri mentalitás ellen, mint Bródy harcos igéi. Hatvány Lajos, a művelt nagypolgár Végül fill. Gyulai Pál kedvenc ta­nítványa, — aki cukorbáró apjának vagyonát arra hasz­nálja, hogv mecénása legyen a megújuló magyar irodalom­nak. Ignotussal együtt létre­hozza a Nyugat című folyóira­tot. Azt a revűt. amelv végső és tökéletes kifejeződése volt annak, amiért Bródy és Sm- mory harcolt már előbb, és amely szócsöve lett Ady Éti' rének, Babits Mihálynak, W1 ricz Zsigmondnak egyará1' Végül irodalmi harcosa V' éppen Hatvány vezetésével., hamvában holt mag^aV polj ri forradalomnak 1918-bf. Hatvány személyes érden1 hogy noha a Tanácskoztál-- ságot, a proletárdiktatúrát f kor nem követte, annak buK sa után nem hódolt be dzsentri-bikacsek segítségév helyreállított polgári világa^ hanem emigrációba vonult. vállalta a kommunisták sort is, sőt Bécsben támogatta őket. Ha végignézzük Emberek korok című kétkötetes gyj teményét. meleg okossága, J, tűnő stílusa és harcos, még,11 ia harcosnak ható kiálló1 Itt élt közöttünk a felsza^ dulás után. Petőfiről síé művével végleg beírta ne' nemcsak az irodalom, anyf; hanem sz.ellemi előbbre'^1, közé is. Tanulmányainak f'1 gatása nemcsak hasznos, nem élvezetes is. Bródy. Hatvány. Szómé* irodalmi reneszánszunk \ rom nagv előfutára, koriéi" sőt — Hatvány esetében túlélője is. Ha vannak öreg* akiket elődeként vállalni lóban érdemes, akkor ők a#1 (Szépirodalmi és könyvkiadó kiadásai.1; Máté Ivá» Bródy, Hatvány, Szomory Három reprezentatív gyűjtemény nagy elődök munkáiból ÜSZAKMAGYAKORSZÁG SzcQtdL Szabcidlhl Qátík&k, 1964 \ SPIRA GYÖRGY: 1848. Széchenviie és Széchenyi 1848-a (Akadémia Kiadó, 1964.) A kiterjedt Szécbenyi-iro- 1 dalom általában az egyoldalú £ magasztalés és a teljes eluta­sítás végletei kó’zött csapong.-.'1 Spira György igyeksz.ik el-s fogulatlanul közelíteni Szé-~ chenyi alakjához, s szembe-® szállva mindennemű torzítás-;- sal, a valósághoz' híven, a ma-~ ga összetettségében állítják elénk ezt a páratlanul bo-= • nyoiult jellemet, pályafutá-S sának legválságosabb, 1848-i~k fordulóján. se A könyv, a ránkmaradt gaz-stt dag, de eddig nagy mérték---^ ben figyelmen kívül . hagyott forrásanyagot maradéktalanul-^ kiaknázva, úgyszólván lépés-ón ről lépésre követi azt a me-~ß redek utat, amelyet hőse a ~ ^ márciusától 1848. szeptembe-®s réig járt meg. Érzékletesen je-^n leníti meg azokat a Széchenyi® 1< körül és Széchenyiben mggá-in ban is összecsapó roppant®^ történeti erőket, amelyeknek!^-, küzdelme e fél esztendő során®/ előbb a forradalmi módszereken következetes ellenzőjéből a;” forradalom odaadó támogató-;: é jává tette, majd pedig fel-Ea őrölte e tragikus sorsú magyaró r államférfit. . i? A szerző voltaképpen nem- ^ *sak 1848. Széchenyijét és-b hanem . egyszersmind kulcsot ad a Széchenyi-kérdés egé­szének megoldásához is. 'iiiiisitmiiiiiiiiiiimitmiiiiiiiimm

Next

/
Oldalképek
Tartalom