Észak-Magyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-02 / 180. szám
£.*, & fr* ♦ asärnap, 1061. atjguszius ft. EßKAKMAGTARORSZÄfS 4 4 »« Itl' sW M1 :-á'1 ie> >1, ■b» eff ifl f. uK e >é'’ ;nf t, ori ta :1t,1 gyjSl t 2"' ikH 5a^ ss te'’ V«* '’i' ff t> n«’ ár] i eg* VIDÉKÉN ÉLNI Gondolatok az Eíet és Irodalom vitájához %Viü a dUlőiitesi Érdekes, és a vidékiek szempontjából íelettébb izgalmas vita kerekedett az Élet és Irodalom hasábjain. A téma nem új, mint ahogy az érvelő „kontrák” és „rekontrák” sem egészen újak. Mindenesetre hasznos ez a vita — ha nem talál süket fülekre. Ecsetelgetjük a jövendőt, és utópisztikusnak egyáltalán nem mondható elképzeléseink vannak róla, miként szűnik majd meg a falu és a város közötti lényeges különbség. Az alap, amelyhez a feltételeket szabjuk, a viruló létből fakad, vagyis abból, hogy a szocialista termelési mód törvényszerű átalakulást hoz magával, Hogy azután ezt a törvényszerűséget mennyire ismerjük fel és mennyire siettetjük érvényesülését — az részben objektív, másrészt Pedig szubjektív tényezőktől függ, A falvakban ezek a feltétetek általában még nem érlelődtek meg, De, hogy állunk a kérdéssel, ha a főváros és a fontosabb vidéki városok viszonyát, rangját, „status rjuo”- ját nézzük? Több vitázó hivatkozik rá, hogy Budapest •— nem jelentőségét tekintve! — túlnőtte önmagát. Mármost: csak azért szükséges a decentralizáció, vagy pedig azért, mert a vidék fejlődése is a társadalmi, politikai és gazdasági élet szerves és fontos része. Véleményem szerint csakis ez utóbbi lehet a mérvadó. Budapest főváros és világváros marad — anélkül, hogy kurtítanánk tekintélyét és pozícióját —, ha eltüntetjük Janus-arcát, vagyis azt, hogy egyrészt önnönmaga szellemi irányítója, másrészt a minden út Budapestre vezet" égisze alatt nem ad elegendő lehetőséget a vidék autonómiájára. Minden vidéki városban természetesen nem lehet Országház. Kristó Nagy István, a vita elindítója még azt se tartja utópisztikus gondolat- bak, hogy egyik-másik minisztériumot, jellegének megfelelően „teköltöztessék” vidékre. A vitázók némelyike izgul, vajon hány és hány hivatalnokkal kell megverekednie, hány és hány körbélyegző koppanását kell meghallgatnia ... Mi, vidékiek, egyáltalán nem vagyunk „főváros-ellenesek”, ahogy némelyek bennünket titulálnak. Égy kicsit azonban a „főnököt”, a szigorú „öreget" látjuk benne, helyesebben azon intézményekben, amelyek a gyeplőt tartják. Belátjuk, természetesen, hogy sok felettes és ellenőrző szerv kell — de nem annyi, amennyi van, és nem olyan jogkörrel, amilyennel rendelkeznek, szűkítve a vidéki közigazgatás autonómiáját. Holott Miskolcnak — és ez is „horrlbile Sictu!" — az ország „főváros-helyettesének” kellene lennie, nemcsak formailag, de mindenképpen. Hangsúlyozom, nem vagyunk mi Budapest-ellenesek. Magam különösen nem >— s ezt szabad tegyen aláhúznom, Hiszen sokáig a fővárosban éltem, tanultam, dolgoztam — szeretem Pestet, büszke vagyok rá. De ismerem a vidéket is, a vidéki ember lélektanát, amely immár ironikussá alakul, ha erről a kérdésről beszélgetünk. Mór viccet is kreált. Sorolja a Duna menti országokat. Németország, Ausztria, Csehszlovákia — így végig sorjában, majd hozzáteszi: — ... és Budapest. „Hova mégy?” — kérdezem egyik ismerősömtől. „Csak ide, a Corvinba, bevásárolni. Mert nálunk az Államiban nincs ...” Pest a bőség városa. Ott „mindent lehet kapni”. Hiába, Pest, az Pest No, igen. Miskolcon az idén drágább a zöldség és a gyümölcs. A primőrből csak mutatóban akadt...' Az iparcikkekből olyan a választék, hogy „eszi, nem eszi — ez van!” Okos ember a téli holmit nyáron, a nyárit pedig télen vásárolja meg. Ha egyszer kifogy valami, napokig, esetleg hetekig kell várni rá —mert Pestről nem küldenek. Pedig Kristó Nagy István úgy írja, hogy „... az életem és iparcikkek beszerzési lehetősége vidéken sokszor jobb, mint a fővárosban.” Itt bizony korrigálni kell, legalább is miskolci, az ország második városának viszonylatában! Az áruellátás nem éri el a fővárosi szintet. Néhány „kiemelt” vidéki várostól eltekintve, bár azok is messze a főváros mögött állnak, ke\rrsc n ~r «mi vnn?n TVTí— ért panaszkodunk hát, hogy azok, akiket meghatározatlan, vagy meghatározott ideig vidékre küldenek, száműzetésnek vélik az életet?! Tudunk-e mi nyújtani hasonlót ahhoz, amit a főváros ad? Ha például valamelyik fró vidékre költözik, aki maga is pesti volt, „körbe csodálják”, hősnek tartják. Vajon miért? Mindenképpen helJgm Todej-ó Frigyes javaslatát. „Jó volna kidolgozni egy olyan rendszert — írja —, amely az egyes vidékek, városok adottságait <elsősorban a Budapesttől való távolságot) figyelembe véve, meghatározott összegű pótlékot biztosítana a pályakezdő tanároknak, könyvtárosoknak, népművelőknek, gyógyszerészeknek és agrármérnököknek két évig,” Azért, mert jól dől. goznak, vagy azért, mert „vállalják a vidéki élet sanyarú ságál 7" Mennyiben segítené ez a jószívűség a vidék erőteljesebb ütemű fejlődését? Égy másik vitázó pedig így ír: „Aki vállalni tudja a költözködést, családostul vállalni tudja a városi élet kétségtelenül magasabb rezsijét, az öt-hat év alatt kidobja a városért az ablakon egy autó árát, olyan autóét, amellyel egy óra alatt elérhetné a legközelebbi várost, kettő alatt Pestet." Magyarán szólva: azért maradjanak a falusiak a faluban, hogy majdan autón szóguldjanak a városba, egy színházt előadásra, vagy vásárlás végett? De mit segítünk ezzel a falun? Közelebb kerül-e, ha a távolságot az autó segítségével egy-két órányira redukáljuk — a városhoz? Nem. Véleményem szerint, ilyen módon nem oldhatjuk meg a vidék gyorsabb fejlődésének kérdését. Amikor a pesti Nagykörút épült, naponta tele voltak hírével az újságok. Valóságos országos ügy tett belőle. Nekünk, miskolciaknak épp oly fontos a Széchenyi, vagy a Tizeshonvéd utca, mint a pestieknek a körút, de ebből miért nem tett országos ügy? A hírverésre is gondolok, meg, persze az ügy jelentőségére is. Soha, egyetlen országos lap sem tette szóvá: vajon miért épülnek a miskolci utcák, szinte megbénítva a forgalmat, olyan sokáig. Talán nincs elegendő pénz és gép az átrendezéshez? Ez csak a mi ügyünk? r_;_ többnyire csak az oajitO-', az országos ügy, ami a fővároshoz fűződik. A kőrútról sokkal többet cikkezlek az országos lapok, mint mondjuk, a Lenin Kohászati Művek durvahengermű vének óriási rekonstrukciójáról.; *yint>«z elnök széttárj» karját: amejy a népgazdaság egyik ' Becsapott, megint becsa- legjelentósebb létesítménye lesz. így vagyunk mi, vidékiek sok egyébbel is. Ha például egy, a fővárosban élő, még vidéki viszonylatban is „közép-kaliberű" író, vagy publicista felajánl egj'-egy cikket a vidék irodalmi lapjának, „természetszerűen” tért karokkal fogadják, mert a „fentről” jövő küldeménynek „súlya” van, „emeli” a vidéki lap tekintélyét. Vajón fordítva mi a helyzet? Nagyon, de nagyon meg kell izzadnia a vidéki kollégának, amíg elfogadják valamelyik cikkét valamelyik országos orgánumnál. Hol van az az idő, amikor a vidék ..termelte" a Mórjczokat, Adykat és Mik- száthokat!... Nagyon nehéz „befutni”. S ha egyszer mégis sikerül, szinte természetes, hogy az illetőt „felszippantja” a főváros, hiszen oda való, a vidéket nem neki „találták ki”. A túlzott centralizmus nemcsak a gazdasági, hanem a szellemi, a tudományos és a kulturális életre is rányomja bélyegét. Közgondolkozásunk, — ahogy a vitában is elhangzott — „fővároscentrikus”, hogy ezen egy-két vita aligha segíthet”. És nem segíthetnek a „tilalomfáik” sem, amelyek adminisztratíve megakadályoznák a fővárosba, vagy a nagyobb vidéki városokba való áramlást. De minek is kellenének tilalomfák és sor-viták! Minek, ha egyszer (egyszer?) már határozatok születtek, amelyek törvényre emelték a decentralizációt! íme, itt a törvény. — Kövessük, váltsuk valóra! A» élőt <kn«3. mint hor- ciki (jóban a must. A vidék feszegeti kereteit, fel akar törni. Olyan folyamat indult el, amely megköveteli a magáét pénzből, szellemből, alkotásból, önállóságból. Ismétlem, nem a főváros rovására akarjuk ezt a fejlődést. Hanem vele együtt, —. az országért, mindannyiun- kérk Csata László Ez a fővárosi szintet. Néhány „kiemelt” vidéki várostól el- , , . , . , , . többnyire csak az tekintve, bár azok is messze sajnos, az orsz;igos ügy a főváros mögött állnak, ke- arná a fővároshoz fűződik. A vés az, ami vonzó lenne. Mi- kőrútról sokkal többet cik*1 evesen ellenzi ezt a gondola- ban! Az áruellátás nem éri el Mn nincs elegendő pénz és tet. A dolog nem egyszerű, mégis megfontolandó, ha nem fs a lelköltöztetéseket, hanem Inkább a lényeget illetően. A magyar vidéki nagyvárosok hovatovább elveszítik történelmi patinájukat. Ha külföldiek járnak Miskolcon, Sopronban, vagy Egerben, az Idegenvezetők elmesélik, milyen történelmi múltjuk van ezeknek a városoknak. Am dicsekedhetünk-e történelmi Jelenükkel, ha eltekintünk egy-egy iparág, vagy jelentő- sebb létesítmény büszkélke- désre kétségtelenül okot adó fényétől? Pezseg-e olyan szellemi, kulturális, tudományos, Irodalmi élet a nagyobb vidéki városokban, amely ellandóan országos rangot, és lekintélyt kölcsönöz nekik? Sokszor a vidék szemére ve- hk: hát teremtsenek maguknak ilyet! De hogyan?! Amikor kötik kezüket, túlzottan beleszólnak öntevékenységükbe és részletkérdésekben is a fővárosban székelő szervek 'éleményét, vagy engedélyét kell kérniük. Véleményem ®”erint úgy volna helyes, begy ha egyszer az Ország- gyűlés jóváhagy egy decentralizációs tervet, vagy akar fejlesztési, de bármilyen természetű határozatot, akkor kapja meg a vidék a bizalmat **> hogy saját érdekében, hu- eayona, sok-sok napidíjas ki- mállás, felesleges jetentés- ktildözgelések és bürokrácia nélkül, szíve és képessége szerint alkosson. at i)( A nemcsak szép, A fövaros nemwak etlz. ”?b, hanem „mumus” is, A "ivatalos ügyét intézni oda- btezó ember már a vonaton — Ne haragudj, hogy zavarlak. | — Nem zavarsz. — Már régóta figyellek a szomszéd asztaltól. Olyan furcsán viselkedsz. Csak komoran bámulsz magad elé, ujjaid- dal indulókat dobolsz az asztal lapján, s nekikeseredve iszod a sört, a feketét. Mi van veled? — Gondolkodom. — Jé! Te gondolkodni is szoktál? — Néha. Ha muszáj. — Most miért muszáj? — A nevelési cikkek miatt. — Csak nem csaptál fel te is nevelési szakcikk frónak? — En? Még csak az hiányzik, Elegem van belőle. Éppen elegem. Nyakig. Torkig. Söl, a fejem se látszik ki belőle. — De hiszen korunk többet követel minden vonalon, így az apák... — Csak hagyd az apák vonalát. Nekem elegem van minden bölcs intelemből, Elegem van az apák kibírhatatlan, örök leckéztetéséből. Ha rajtam állna, egyetlen nevelő jellegű cikk, előadás nem látna napvilágot! — De azért kell az. — Ha meg kell, ne csináljanak belőle ilyen nagy tam-tam-ot. — Ezt nem értem. —• Hogy-hopy nem érted? Ember, hol élsz? Nem olvasol újságot, folyóiratot, nem hallgatod a rádiót, nem nézed a televíziót? — De. — fiit akkor? Nem veszed észre a szörnyű vészt? — Miféle vészt? —• Pssz! A gyerekeket szembe állítják a szülőkkel, — Ezt vem értem. — Oh! Boldog ember! Minden nevelést cikknek, beszédnek ilyen gyermekcsábító címeket adnak: „Szülőknek egymás közi”, „Felnőtteknek a nevelésről”, „Hogyan bánjunk a testvérekkel?”, „Van-e gonosz gyerek?" Es mit gondolsz, mi történik? No? Ugye, nem találod ki? Az, ami a IS éven felülieknek szóló filmmel. Habzsolják a gyerekek. Most is, mit gondolsz, miért ülök itt? •— Megszomjaztál. — Nem! Azért iszom, mert nem merek hazamenni. Dclkierőt gyűjtök az otthon elviseléséhez.-T- Családi konfliktus? — Látom, nem érted, Mindjárt megmagyarázom. Képzeld, egész nap dolgozom. Alig várom, hogy vége legyen a munkának. Rohanok haza- Mit gondolsz, mi pár rám? Alig van nap, amikor valamelyik lapban, folyóiratban ne lenne felnőtteknek szóló nevelési cikk. Es mit látok? A gyerekek ott ülnek egy csokorban, és fennhangon olvassák, aztán megvitatják, hogyan •kell a szülőnek bánni a gyerekkel, » — Ebben nincs semmi vész. — Dehogy nines. En mindig elmaradok egy brosúrával. Próbálom őket nevelni. Mit gondolsz, mit szólnak atyai intelmeimre? No?l Nem találod ki? Azonnal szemrehányóan néznek rám, s nvegkorholnak, „Apa, apa, hát nem olvastad a ., .-ban megjelent cikket? Ilyenkor egy atyának -nem így, hanem emígy kell viselkednie.’1 — És te? — Egek, mint a rongy. A sarokba szorítanak, s kiderítik, hogy elmaradott gondolkodású atya vagyok, s csodálják, miért éppen rám esett a választásuk? Érted te ezt a tragikomikumot? — Nagyon is. Kezdetben én is így jártam. Már-már ott tartottunk, hogy vége az atyai tekintélyemnek, s vagy elvonó nevelőkúrára fognak, vagy leváltanak a családfői funkciómból. — Es? Mit tettél? — Remekül megoldottam a gordiusi csomót, — Bármi konfliktus támad köztem és a gyerekek között, első kérdésem: „No, gyerekek, milyen nevelési cikk jelent meg ezzel kapcsolatban?” — ÉS? Nem fogsz mellé? — Kizárt dolog. A négy gyerek közül egy biztosan akad, aki felfedezi, hogy valamelyik irományban, előadásban akad e témával kapcsolatos, kizárólag a szülőknek szóló előadmány, — És ha mégse lenne? — Akkor az ügyet felfüggesztjük az ezzel kapcsolatos szakcikk megjelenéséig. Csorba Barnabás Kedvetlen, töprengő aggodal- massággal hajiunk az asztal fölé, várjuk a számolás végeredményét, A főkönyvelő kint gurítja ujjai közül a ceruzát: ,tj — Mennyi? — kérdezzük. sk Az idős ember fáradtan legyint, az elnök széttárja karját: — Becsapott, megint becsa- pott minkét az idő. Ha látták volna határunkat június elején ... Azt hittük, nem győzök zük majd betakarítani a termi mást. Amikor legjobban keltett volna az eső, szörnyű for- .. róságot kaptunk, leperzselte az ö" életet. b- Boldogkőváralján a komj, bájneséplés eredményei a kö- , vetkezők: búzából 6, tavasz- . " árpából 5,5 mázsát adott egy hold. Rossz, nagyon rossz. Bolti dogkőújfaluból is hasonló sta- ek lasztikéval eresztettek minket . . útnak. 1 Leverten indulunk tovább, a >r~ tikkasztó hőségben. Néhány barn rányíeíhő göndörödik az égen, ja lompos lassúsággal úsznak. , Esőt ezektől hiába várunk, pe- * dig most megint nagyon kelie- k- ne kukoricára, krumplira, cu- í- korrépára, mindenre. ß — Nézzünk át a szomszédba ' is — javasolja Zahoránszki 8 elvtárs, az Encsi Járási Tanács k- főagronómusa — hátha ott éz kedvezőbb képet mutat a stábig tisztika. I_ — Aligha — mondom csüg- ■ gedőn — egy dűlőét választja 1- ( el a bernádeécei határt a bol- a- i dogkőváraijaiíól, csodát tehát j_ nem várhatunk. Megyünk Céeére, A főagro- nómus bemutatja a tsz-t, el- us mondja, amit tud róla. Tavaly m új elnököt választottak. A „nyomás” nem ^ fentről jött, ,K maga a tagság határozott úgy, Ja hogy az egyik legjobb traktok, rosukat, Tőszegi Andrást, egy- g_ ben a 1sz párttitkárát „leveszi" a gépről, és a közösség kor- ’ ’ ményrúdjához állítja. 1959-ben, öa a tavaly leváltott elnök távolít- létében egy évig mint megbí- zott elnök vezette a tsz-t. Akkor néhány fillér híján 40 ío- R" rintot ért náluk egy munka- ,a’ egység. Talán erre emlékezett o- a tagság, amikor egyhangúlag Tőszegi Andrásra szavazott. Az ... új vezetés legfrissebb eredmé- 1' nye: a mammutjórássá tere- y~ bélyesedett Encsiben, a her- a- nádcécei Béke és Barátság Terii- melőszövetkezet fejezte be el- j._ sóként az aratást, július 18-án. Frissen festett szobába nyi- ő’- tünk, az ajtókból, az ablakok- ■ft! ból olajfesték-szág arad. Itt is )r_ számoláshoz csöppenünk, az A elnök és a növénytermesztési rel brigád vezetője, Hajdú István lflt birkózik a számoszlopokkal. — Mennyi? — kérdezzük kórusban, lélekben felkészülve a 11" legrosszabbra, ól- A ceruza itt is kigördül a n- munkásujjak közül, de mintha [5- vidámabban pördülne a szálkás szamokra. n- Siker az intenzív búzává! Magam sem akarom elhin- I ni, amit hallok. Volt egy 18 holdas intenzív búzatáblájuk a Hernád mellett, mérték az időt, tizenkét perc alatt telt meg a kombájn magtartálya, percenként tehát egy mázsa szem ömlött a kövér kalászokból, faj- súlya 79. Ezen a táblán egy hold intenzív búza kereten , 22 mázsát adott. A másutt. levő intenzív búzájukban sem csalódtak, a holdanként! átlagtermés 16 mázsa volt. Tavaly az intenzív búza nem sikerült, most a vetést eriilet 30 százalékába vetett intenzív búzafajta rántotta ki a bajból őket, s így búzából 12 mázsás átlagterméssel dicsekedhetnek, árpából is körülbelül ugyanennyi lesz. A céceieknek jó földjeik vannak, de az időjárás semmivel sem volt jobb, mint bárhol másutt a Hernád-völgyében, esőt ritkán kaptak. A vezetőség rátermettsége, a tagság munkás szorgalma a ritka eredmény forrása. A vezetőség megfontolt terveit a tagság húzódozás nélkül végrehajtotta, pedig sokan ellene voiiak, hogy újból vessenek intenzív búzafajtát, attól féltek, kenyér nélkül maradnak. A vezetőség döntése így szólt: mindent megadnak ennek a kényes búzafajtának, s ha most sem váltja valóra reményeiket, akkor csak a búzában lehet a hiba. Az előveteményt is előírásiszerűen választották meg: az Intenzív búza takarmányféleség után került a földbe. Talán nem árt, ha tárgyhó pontossággal leírjuk, hogyan csinálták. Nyár utóján 22 centiméteres mélyszántást végeztek, velős előtt két héttel még egyszer megszántották a földet, majd holdanként két mázsa vegyes műtrágyát szórtak el, s ezt a vetés előtti napon dixtülerrel bedolgozták a talajba, Nagyon vigyáztak rá, hogy a vetéssel egyetlen napot se késsenek — október 16-ra földben volt a mag. Nem győzzük eleget hangsúlyozni, hogy az intenzív búza intenzív bánásmódot, talajelőkészítést, gondoskodást kíván, több termést ígér, de több munkát is vár. Ha ezt a legcsekélyebb mértékben is elmulasztjuk, a remény önmaga ellentétébe csap át, a csalódás szinte elkerülhetetlen. Az egyik legnagyobb baj. hogy az intenzív búzában csalódott termelőszövetkezetele mindig a búzában keresik a hibát, ilyenkor aztán feltámad a beidegző- dött, olykor oktalan hagyománytisztelet, s az új elten berzenkedik. Tegyék inkább az ellenkezőjét. Aprólékos gonddal elemezzék, valóban megadtak-e mindent neki, A céceiek sikere nem ördöngösség, munkával vetették meg az alapját, Hemádcécén 37 forintot terveztek egy munkaegységre — állítják, hogy meglesz. A rendszeresen fizetett 12 forint előleget a maguk erejéből teremtik elő, csupán a kertészet kétezer forintot hoz naponta a közös konyhájára, Koscsó Béla kertész és brigádja jóvoltából. Minden munkát idejében Harminc holdon vetőburgonyát termesztenek, kisvárdai- rózsát. Az előírás megkívánja, hogy virágzás után kitépjék a krumpli szárát. Két nap alatt végzett vele a tagság. A beestek megállapítása szerint 67 mázsa átlagtermésre számíthatnak holdanként. Cukor- répamagot szintén 30 holdon termesztenek. Ottjártunkkor legalább száz ember szorgoskodott a magrépa aratásánál, Lénárt József agronómus irányítása mellett, egyetlen nap elegendő volt hozzá. Július 28- ra a tarló 90 százalékát felszántották, s úgy tervezik, hogy augusztus 5-re jelenthetik: befejezték a cséplést. A tagság megértette: ha eredményt akar. minden munkát időben el kell végeznie, minden mulasztás gondok so- . kaságát akasztja a nyakukba, torlódnak a tennivalók, vég sí? soron mindennek ők isszáS meg a levét. Nem a kötekedés szándékával hasonlítottuk össze a két falu aratási statisztikáját. Nem egy község húzná a rövideb- bet, ha összemérnénk Hemád- eécével, de azért az mégiscsak elgondolkoztató, hogy egyetlen dűlőút, talán öt méter távolság, ilyen szembetűnő különbségeket tár a vizsgálódó elé. Gulyás Mihály
