Észak-Magyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-02 / 180. szám
Vasárnapi 1964. augusztns & ESZAKMAGYAR.ORRV.AG » A hőmérséklet: 70 fok! Verítéket fakasztó hőség van Ózdon, a martin,kemencék környékén. A pódiumon szinte egymással konkurál az augusztusi Nap forrósága és a kemencék tüzes száján kiáradó hőség. Egy-egy próbavételnél, vagy a csapolások során sokszor hetven fok fölé emelkedik a hőmérséklet. Az ózdi martinászok mégis, ezekben a „meleg napokban” is becsületesen helytállnak, nagyszerű termelési eredményeket produkálnak. Szinte percenként lódulnak fel a kemencék ajtajai, s a forróságat jól álló daruk „gémjei” érccel, ócskavassal és különféle ötvöző anyagokkal' telt vasdobozokat cipelnek a kemencék feneketlen gyomrába. Aztán megtörténnek a próbavételek, és következik a martinászkodás egyik legszebb, de talán a legnehezebb pillanata, a csapolás. A kemencék hátulján kifröccsen a fehéren izzó acél, s a tüzes folyam perceken át ömlik a hatalmas üstökbe. Két képünk e pillanatok egyikét örökítette meg. A felső képen a VIII. kemence csapolása látható, az alsó képen pedig: adagolás a IV. számú kemencébe. Foto: Paulovits ........■ G épgyári Két évvel a párthatározat után i: I mmár több mint másfél esztendeje, hogy a három „szomszéd vár’’ egyesült. Lassan kikopnak a eégi nevek, hiszen manapság lsen elvétve hallaná, hogy a *olt NSZG, vagy a volt DIMÁ- y_-d.G. Á topén t a köztudatba az üj név: Diósgyőri Gépgyár. S ez nem valamifajta cégtábla csere, vagy egyszerű név- Változtatás, hanem a párt gép- * Parra vonatkozó határozataik megvalósulása. Jó esztendővel ezelőtt Gépgyári hétköznapok címmel napokon át foglalkoztunk azok. |CM a kérdésekkel, amelyek 'tórül akkoriban nagy viták Gomolyogtak. Gondolok itt elsősorban az egyesítés szüksé- Gességére, a nagy vállalati vezetési rendszerek kialakítására, új márka becsületének megszerzésére, és azokra a falakba, „kerítésekre”, amelyek Megmaradtak az egyesítés után & három gyár között — és az ernberek fejében. Most a közös munkával elköltött másfél. esztendő után hasonló ügyben jártam a Gépkarban. Választ kerestem 5 tokra a kérdésekre, amelyekből akkoriban vitáztak, s közben mérleget is készítettem Másfél év eredményeiről, gondjairól. , Tavaly az volt az egyik kérdés: Hogyan illeszkedik a gép- ‘Prtri párthatározatba a három yUár egyesítése? Most viszont B*zal a kérdéssel kopogtattam hámori Sándor műszaki igazgatónál: Mit . lettek a gépgyárban a párthatározat végrehajtásáért? Azonos téma — más oldalról vizsgálva. Szándékosan kérdeztem ezt, hiszen a gyár párt- és gazdasági vezetősége az utóbbi időben többfajta beszámolót készített — s ezeknek az értékeléseknek éppen az volt az egyik fogyatékosságuk, hogy nem a gépipari párthatározat tükrében születtek. Elővettem hát az 1962. júniusi határozatot, a műszaki igazgató pedig kiterítette mindazt a sok kimutatást, intézkedési tervet, jelentést, beszámolót, amelynek valamifajta kapcsolata van e témával. A tavalyi tervben 345 intézkedés szerepelt. Az értékelés szerint ennek zömét. 285-öt megvalósítottak. Természetesen van olyan, amelyik áthúzódik a következő évre. azután van olyan is, amelyet vagy belső hibák, vagy pedig vállalaton kívüli okok miatt nem teljesítettek. Mindenesetre azok a műszaki és gazdasági intézkedések, amelyeket á gépipari párthatározat nyomán a Diósgyőri Gépgyárban tettek, mintegy 15 milliós megtakarítást eredményeztek. Ezenkívül természetesen sok olyan dolog is van, aminek értékét nehéz volttá forintba sűríteni. Dimenziói szerteágazóak, széles skáláig nagy horizontot’ fognak át. A párthatározat nyomán született a Nvugati Erőmű 3 kV-os főkapcsoló berendezésének üzembiztonsági rekonstrukció^ ja. Azután így került sor a meleg-üzemi technológiák átdolgozására, korszerűsítésére. Volt ugyanis a gyárban egy olyan elgondolás, hogy a saját gyártásra készítendő kovácsolt és süllyesztékes alkatrészek súlyát 18—20 százalékkal kellene csökkenteni. Ez 100 ezer forint megtakarítást eredményezettI Ugyanakkor csökkent az amúgy is szűkös forgácsoló kapacitás igénybe vétele. E két intézkedés tehát igen rövid idő alatt mind gazdaságilag, mind erkölcsileg realizálódott. Viszont nem így volt a „Béta” típusú targoncák azon alkatrészeinek vizsgálata, amelyek homogén csoportokat képeznek, s így bevezethető a Mitrofanov gyártás. Ezt a feladatot — pedig igen fontos — nem oldotta mag a gyár! Talán az idén eljutnak a megvalósuláshoz. Az 1964-es program még gazdagabb. 400—450 intézkedés sorakozik a gépipari párthatározat megvalósítására. Az üzemek és főosztályok saját portájukon kidolgozták a szükséges tennivalókat. Aztán az igazgatóságok is papiora vetették elgondolásaikat, amelyek végül is nagyszerű egészet alkottak a vállalati tervbe*!. Most ennek megvalósítására gvűrkőzik a gyár tízezres kollektívája. Az idei tennivalókban két kiemelt témakör van. Az egyilc a gyártmányfejlesztés. a másik a minőségjavítás. E két területen gyors, de mégis megalano- aot't, jól átgondolt intézkedőAz Idei aratás le&rfdbb tanulságra Az idei aratás lényegében befejeződött. A nagy munkán túl vagyunk. De mielőtt elfelednénk a gondokat, bajokat, amelyekből volt bőségesen, álljunk meg néhány szóra, vonjuk le az idei aratás legfőbb tanulságát most, frissiben, amikor még elevenek a példák. Mi is az idei aratás legfőbb és legmegszívlelendöbb tanulsága? Ügy vélem, nem tévedek, ha a kombájnok üzemeléséről, általában a kombájnaratásról és az ezzel kapcsolatos tanulságokról fogok beszélni. Mindenekelőtt mondjuk el az alapvető tényt. Kombájnunk van, elég sok. A gabonatermés 75 százalékát lehetett volna kombájnokkal betakarítani, de... Igen sok baj volt a meglévő kombájnokkal, azok üzemeltetésével, nagyjavításával. Példák százait, tudnám felsorolni, amikor a kombájnok az aratás megkezdése után már a második, harmadik, negyedik napon leálltak. Voltak olyan helyek is, ahol az egész aratási szezonban a kombájnokkal bajlódtak, nem tudtak aratni, mert az csupán néhány órán át, legfeljebb egy-két napig üzemelt, újra és újra javítani kellett.- Her gép- éft gépjavító állomások! Ez az idei aratás legfőbb s egyben legszomorúbb tanulsága. A gépjavító- és gépállo-. mások elkeserítően rosszul dolgoztak aratás előtt. Az összes ígérgetések, sürgetések és ellenőrzések ellénére felületesen javították ki a kombájnokat, éppen csak úgy, hogy a szemlén megfeleljenek, a további következményekkel nem törődtek. Magyarul fogalmazva: nem készültek fel megfelelően az idei aratásra. Ennek, persze, több oka van. Egyik az, hogy az idén mind a szemtermés, mind a szalma mennyisége jóval több volt a tavalyinál, a szem körülbelül duplája, a szalma még ennél is több. Különös módon azonban kombájnjainkat a tavalyi aratás tapasztalatai szeript ké• ••••••••••••••••• •’••• sekkel akarnak eredményeket produkálni. A gyártmányfejlesztés! programon, belül kerül sor a 3 tonnás, ellenütős kalapács szervo vezérlésének megoldására. Erre a gyártmányra egyébként eddig is nagyon büszkék voltak a gépgyáriak, de most, hogy megoldják az egyetlen problémát, még inkább ícitehetik a kirakatba. Hiszen e berendezésért olyan cégek sorakoznak, mint a nyugatnémet Krupp Művek, és az olaszok is' a jó vevők közé tartoznak. A mostani korszerűsítéssel, amelyre szintén a párthatározat nyomán került sor, minimalism akarják csökkenteni a kovácsok fizikai igénybevételét. Történtek olyan intézkedések is a gyártmányfejlesztésen belül, amelyeknek során a tervezettnél lényegesen rövidebb idő alatt készítenek el egy-egy berendezést. Ilyen például a Magyar Kábelművek részére készülő összecsapó gép. Ezt a masinát eredetileg a jövő év közepére akarták elkészíteni, azonban úgy néz ki, mivel a gépre kiemelt beruházás megvalósításánál van szükség, hogy ez év végén átadják a megrendelőnek. A gyártmányfejlesztési program egyik „slágere" az úgynevezett tűzött laposkötél gyártásra szolgáló célgép elkészítése. Ez olyan berendezés, amelyhez hasonlót a szakirodalmak még nem ismertettek. A termelékenység növelésére, amelyről ugyancsak szó van a gépipari párthatározatban. technológiai intézkedési tervet készítettek. Ennek során valósították meg a búvárszivattyúk zárt ciklusú gyártását, és hamarosan elkészül a Sihi- szivatlyúk szálagszerelése is. szítették elő, kis szalmára, kevés magra Nem is csoda, ha a kombájnok az idei dússzal- májú gabonában elakadták, elfulladtak, törtek. Viszont érthetetlen, hogy a szakemberek miért egy gyenge aratást vettek alapul javítás közben. Érthetetlen már csak ezért is, mert időben tudták, látták, tapasztalták, a sajtó is gyakran megírta, hogy az idén nem olyan a termés, mint tavaly volt, s éppen ezért az aratásra is jobban, alaposabban kell felkészülni. Ezek a figyelmeztetések mintha elsuhantak volna a kombájnokkal foglalkozó szakemberek és javító munkások fülei mellett. Saj-. nos, már utána vagyunk mindennek, a megtörténteken változtatni nem lehet, de a jövőre vonatkozóan mindenképpen.fel kell jegyeznünk a tanulságot. Lehetséges, hogy e kitétel ellen egyesek az alkatrés2- hiányt, a szükségmegoldásokat hozzák fel mentségül. Ilyen probléma is volt, az igaz, de ez nem mentség. Az ilyen érvelést nem fogadhatjuk el, mert tápot adna a további felületességnek. A kombájnokat ki lehetett volna javítani úgy is, hogy -végig bírják a szezont. Bizonyítja ezt az is, hogy aratás közben, a legtöbb esetben sürgősen intézkedtek. Tehát: lehet jól dolgozni, csak akarni kell. Csökkent a felelősségérzet A másik ok az, .hogy gépállomásaink vezetői a rájuk bízott üzem feladatait mintha már nem tekintenék annyira fontosnak, mint régebben. Köztudott ugyanis, hogy a gépállomásokat, mint olyanokat, felszámolják. Nem rendelkeznek már megfelelő munkásgárdával sem, mert az általuk nevelt gépvezetők és szerelők zömét átadták a termelőszövetkezeteknek. Ez nem baj, ettől még lehetne jól dolgozni. De éppen az az állapot, hogy a gépállomások átrendezés előtt állnak, csökkentette a vezetők Nemrégen agregát célgépet állítottak fel a csökarima megmunkálásához, s egyötödére csökkent a fúrási idő. A gyár termékeinek minőségéről sok vita volt már a kereskedelmi szervekkel. A kollégiumi üléseken is napirenden szerepel ez a téma. Egy esztendő alatt itt is van javulás. Tavaly hat hónap alatt 413 reklamáció érkezett a vállalathoz, ez idén viszont már. csak 360. Ez kedvező azért is, mert míg a korábbi időkben csak a nagyobb jellegű fogyatékosságot reklamálták, addig manapság a kisebb hibákra is érzékenyen reagálnak. Éppen ezért a gépgyár vezetősége úgy határozott, hogy kidolgozzák a különféle hibák felkutatásának módszerét, s az analizálások során nemcsak a MEO-t teszik felelőssé, meid; „kiengedte” a rossz gépet, vagy alkatrészt, hanem szükség esetén a gyártókat és a tervezőket is. A zok az előnyök, amelyekről a három vállalat észszerű összevonását követő időkben, éppen a párthatározat tükrében beszéltünk, egyre inkább a megvalósulás felé tartanak.. Igaz. ez az út sokszor rögös, nehézségekkel, gondokkal ..tarkított”. Azonban egyet feltétlenül látni kell: a ma gondjainak, problémáinak megoldása mindenképpen hozzájárul azokhoz a nagyszerű célkitűzésekhez, amelyeknek alapgondolatát példásan rendszerezte, jól megfogalmazta a Magvar 'Szocialista Munkáspárt Közvonti Bizoftsár'á- nak 1962. június 28—29-i ülésén hozott határozata, a gépipar hehtzetéről és további feladatairól. Paulovits álroston (Következik: Másfél év mér- legej és műnk fisok felelősségérzetét, s a kombájnokkal kapcsolatos kifogásolható munka elsősorban ezzel magyarázható. De csak magyarázható, viszont a magyarázatot sem fogadhatjuk el. Gépállomásaink vezetői régi, gyakorlott, kipróbált emberek, többségükben kommunisták, akik tudhatják, és tudják is, hogy egy-egy munkát végig kell csinálni, a végét ugyanolyan jól, mint az elejét, vagy a közepét. Azok az emberek, akik most kifogásolható munkát végeztek, az elmúlt években nehezebb feladatokat is végrehajtottak, s nevükhöz sok-sok dicséret, elismerés tapad. Éveken út sokat tettek a mezőgazdaságért. Csak sajnálni lehet, hogy most, feladatuk finisében nem álltak hivatásuk magaslatán. Többek közt ez is oka annak, hogy az idei aratásban a kombájnok rosszul szerepel tek. Gyenge start De nemcsak a gépállomások javítottak kombájnokat, hanem a mezőgazdaság új üzemei, a gépjavító állomások is. Nos, ha a gépállomások gyenge munkája a felszámolással magyarázható, a gépjavító üzemeké viszont éppen a tapasztalat hiányával. Ez így, összefüggéseiben már némileg objektív oknak látszik, ám ebbe sem szabad belenyugodnunk. Már csak azért sem, mert a jövőben éppen a mezőgazdasági gépjavító. üzemekre várnait a legnagyobb feladatok. Ezek a lehetőségekhez mérten mind jól felszerelt, korszerű javító üzemek, amelyek arra hivatottak, hogy segítsék a termelőszövetkezetek gépi munkáját, további gépesítését. Azok a termelőszövetkezetek ugyanis, amelyek nem rendelkeznek javító műhellyel, elegendő szerelővel, vagy megfelelő szerszámgépekkel, a jövőben a gépjavító állomásokon javíttatják gépeiket, illetve: jelentős részük máris itt javíttat. Az idei rossz tapasztalat nem valami jó nyitánya eme üzemek tevékenységének. A termelőszövetkezeti vezetők és tagok bizalma egyelőre inog. Az aratási gyenge vizsga után a gépjavító üzemeknek bizonyítaniuk kell, hogy tudnak minőségi munkát is végezni. Kevés a szakmunkás Volna még egy negyedik ok is, ami aránylag objektív. Ez pedig az általános szakmunkás és kombájnos-hiány. Ezt el kell ismernünk, de azonnal hozzá kell tennünk, hogy jó kombájnnal a tapasztalatlan, gyengébben képzett vezető is jobban boldogul, mint a rosz- szal. Az a végső igazság, hogy az idei aratásra rosszul készítették elő a kombájnokat. Emiatt sokkal lassabban haladt a betakarítás, mint ahogyan haladhatott volna. Területileg is kevesebbet arattunk kombájnnal, mint ahogyan terveztük. Mindez együttesen jelentős veszteséget okozott mind az egyes termelőszövetkezeteknek, mind az egész népgazdaságnak. Jó kombájnokkal sokkal gyorsabban és sokkal kevesebb szemveszteséggel letudhattuk volna az idei aratást. A következő esztendőben még nagyobb feladatok elé kerülünk. Áz MSZMP Központi Bizottságának határozata értelmében, jövőre be kell fejeznünk a gabonatermesztés gépesítését. Ez pedig nem csak mennyiségileg, hanem minőségileg is kötelező. Ezért fontos, hogy az idei tanulságokat feljegyezzük. Szendrei József