Észak-Magyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-28 / 201. szám

eszakmagyaroeszag Péntek, 1364. augusztus t Könyv vagy játék? **-***^**->*****-****-*****~****HHHHHr**-****riHHrA~i~é**-*~******~*********~**-*-t;-t£ A kétágyas szállodai szo- 4t bábán talán még sohasem csak a tanulásban, böző ben, az Aranykoszorűs paraszikőrus 2 idén -júniusban hal­A lottam őket. Énekel­tek. egyszerre, egy dalt. több szólamban. Volt köztük lombos- bajuszű, ráncosarcú, hetvenöt eves férfi és tizennyolc éves, pelyhesállú legény is. Zengő torkú férfiak mind. Énekeltek és a szeműk egyformán villo­gott. Aranykoszorút nyertek. A legszebb, a legnagyobb kitün­tetést. Másnap aratni mentek, zizegő, dallamos búzát kaszál­ni, mert egy sincs köztük, aki hivatásszerűen énekelne, mű­kedvelő valamennyi. A minap elmentem Mezőke­resztesre. Tudtam, hogy azok, akik júniusban aranykoszorút nyertek, valamennyien a me­zőkeresztesi Aranykalász Ter­melőszövetkezet tagjai, nö­vénytermesztők. brigádveze­tők, állattenyésztők, traktoro­sok és a legfiatalabb, a 18 éves Áfra László szövetkezeti kovács. Kerestem az elnököt. Kiss Bertalant, aki tenort éne­ke] a kórusban. Kétszeres el­nök. Elnöke a kiválóan dolgo­zó termelőszövetkezetnek és az ország leghíresebb paraszt- kórusának. Nem kellett soká­ig kérlelnem. Szívesen beszél a kórusról. — Mikor is alakult a kórus? — 1857-ben, 107 évvel eze­lőtt. — Közben sohasem oszlott fel? — Soha. A 107 esztendő temérdek idő. Azóta sokat zengett a tör­ténelem. új lapokat, új feje­zeteket kezdett A mezőke­resztest parasztkórusnak nincs különösebb köze a nagy, az országos történelemhez, csu­pán annyi, hogy dalos ajkú tagjait nem egyszer dobták lövészárokba, golyózáporba, s közülük sok ott esett el. De a kórus élt tovább, soraiba újabb férfiak léptek, s 1957- ben. az alakulás századik év­fordulóján kitüntették legré­gibb tagjait. Kovács Károlyt, Márkus Lászlót. Fodor Lajost és Tarr Károlyt. A 70 éves Fo­dor Lajos bácsi még az idén is kaszált, állja a versenyt bárkivel. mind a nótában, mind a munkában. Berecz Bertalan, a kórus titkára és krónikása, aid a kövesdi járási tanács igazga­tási osztályán dolgozik, össze­foglalta. megírta, és továbbra is jegyzi a kórus történetét. Valaha százan voltak, férfiak mind. mert a nőket sohasem tudták beszervezni. •— Hanganyag most is lenne a nők közt is — mondta Kiss Bertalan. — de hiába, nem megy. Pedig de jó lenne egy nagy. vegyes kórus ... A kórust valaha a he­lyi református eklé­zsia alakította. Egé­szen 1948-ig Mezőke­resztesi Református Dalárda néven működött. Volt saját kultúrházuk is, amit énekléssel kerestek. 1948-ban iskola lett belőle. — Jó lenne visszakapni — ez a közös vágy, mert amíg saját otthonuk volt. sokkal népesebb volt a kórus. Kilenc- venen—százan énekeltek. Ma csak negyvenen—ötvenen. — De talán, ha felépül az új iskola, visszatérhetnek régi otthonukba. 1948-ban, valójában gazda nélkül maradt a kórus. Néha még fel-fellépett. de a siker- sorozat megszűnt. 1959-ben az­tán termelőszövetkezetbe tö­mörült a falu népe. a Vörös Csillagba és az Aranykalász­ba. Jellemző a falu lakóinak ragaszkodása a kórushoz. Alig múlt el néhány hónap, alig kezdődött meg a közös élet, máris felvetődött a kórus sor­sa. Kiss Bertalan elnök tár­gyalt a Vörös Csillag Tsz ve­zetőivel. — Vegyük közös pártfogás­ba a kórust. Legyen gazdája a két termelőszövetkezet — ja­vasolta. A Vörös Csillag vezetősége azonban nem ragaszkodott a kórushoz. Ekkor az Aranyka­lász közgyűlése tárgyalta a kórus ügyét. És a közgyűlés lelkesen, egyhangúan szava­zott. Az Aranykalász egyma­ga is eltartia a kórust. A mezőikeresztesi férfiak azóta az Aranykalász Terme­lőszövetkezet Parasztkórusá­nak tagjai.. S hogy jó gazdára találtak, ismét ■ magas színvo­nalra emelkedett a kórus mun­kája. A termelőszövetkezet karnagyként alkalmazta Engi István miskolci énektanárt, egyenruhát varratott minden­kinek, és fizeti a kórus költ­ségeit. A kórus tagjai 1960 óta in­gyen énekelnek. Sehol, senki­től sem kérnek díjat és belépő jegyeket sem .árusítanak. Éne­kelni akarnak, nem pénzt ke­resni. Az énekléssel, nótázás- sal pedig nevelnek, szórakoz­tatnak. védik, ápolják a nép­zenei kultúrát, s egyben ter­jesztik is, hadd legyen min­denkié. Mindenhová elmennek, ha hívják őket. E dicséretes és tiszta szel­lemű kultúrmunka vezette el a kórust az idei nagy siker­hez is. Az aranykoszorú azt jelenti, hogy a mezőkeresztesi Aranykalász Termelőszövet­kezet Parasztkórusa az ország legjobb parasztdalárdája. És erre büszke lehet a termelőszö­vetkezet minden tagja, azok is, akik anyagi támogatást szavaztak a kórusnak és azok is. akik énekelnék. A siker, a hírnév tehát is­mét szárnyal. A mezőkereszte­si parasztkórus visszahódítot­ta régi hírnevét. Mert volt már hírnév, világraszóló is. 1933-ban, mint az ország leg­jobb parasztkórusát, meghív­ták őket Bécsbe, a parasztkó­rusok nemzetközi vetélkedő­jére. Elhozták az első díjat, ég nem akarták őket hazaenged­ni. Szerződést, pénzt, mindent ígértek. De ők nem maradtak, vissza vágytak és visszatértek a Bükk lábaihoz, a mezőség ter- méke"^, nyugodt síkjára. É rdekes és hosszú a kó­rus története. Érde­mes lenne kiadni, hogy más termelőszö­vetkezetek tagjai, ve­zetői is tanuljanak belőle. És­pedig most kellene, minél előbb. Valaha Mezőkeresztesen nem ez volt az egyetlen kórus. A katolikusok is énekeltek, és külön dalárdát alakítottak a leventék. E kórusok vetélked­tek és — politizáltak. 1938-ban Bornemissza Géza kereskedelemügyi miniszter jelezte érkezését Mezőkeresz­tesre. ahol beszédet mondott. A református kórust felkérték: énekeljen. A tagok egyhan­gúan kijelentették: — Mi a kormánypártnak nem énekelünk. Ugyancsak 1938-ban Horthy kormányzó tiszteletére Orszá­gos Dalosversenyt rendezlek Szombathelyen. A kormány­zó külön nagydíjat írt ki a győztesnek. A mezőkeresztesi kórus mindenképnen esélyes volt. hiszen évek óta verhetet- lenül szerepelt az országos versenyeken. Viszont Keresz­tes népe politizált. A kórus tagjai összegyűltek, és elha­tározták, hogy nem neveznek be a versenyre. A mezőkeresztesi öregek, a kórus legrégibb tagjai ma is büszkén emlegetik, hogy nem énekeltek a kormányzónak. Szendrei József csolatban vannak egymás akárcsak nálunk ... Barátok látogatása volt éppen ezért őszinte, bat véleményt vártak a külc telitől a megyei KISZ-bia ság munkatársai, ami szombaton, a búcsúzás e még összejöttek egy kis < mecserére. Zygmunt Ujejski éli megismételte azt, amit f ségétől hallottunk a szá dában: „nagyon jól érez magunkat, igazán olyan mintha otthon lennénk”. . tán így folytatta: — Szép eredményeket nek el a borsodi fiatá Különösen tetszettek a v nökségválialások. az újí mozgalmak, az állami gaz Ságok munkái, a készülő sek a KISZ VI. kongress sára. És nagyon jónak ta juk azt a patronálási mó< ahogyan az üzemek a fal kát segítik ... Vannak r természetesen itt is gondo munkában, a takarékos dásban, az oktatásban, a velésben és a szabad hasznos felhasználását) Ilyen gondok azonban lünk is vannak. És az ií sági szövetség itt is, al< csak nálunk, e gondok m szüntetésén munkálko< Ebben a munkában pe gyakrabban kicserélhet tapasztalatainkat. Meí vünk benneteket Katowi be. És meghívjuk a borsi kohók, bányák ifjúsági l<j dötteit is... Milyen igaza volt Ma kovszkijnak, amikor azt í! egy ember, az egy sem még a gyenge is erősebb 1 tesben. Az erős pedig S erősebb lesz, s könnyebi elérheti céljait. Oj barátai akikkel lényegében csaK személyes kapcsolat új, el is mondták olyan szívből vően: — Do vidzenia! Viszö látásra! Ruttkay An» r*7t************ V**4‘ Tanácstagot fogadóórái Miskolc városi tanácstag Augusztus 29: Cs. Szabó szirmai pártszervezet klufe órakor; Bóta István, Hegjj 12., 16 órakor; Vass An£ Msjláth u. 14.; 18 órakor; nyi László, MIK Vállalat, György u. 30., 18 órakor; Szi Gyula, Bajcsy-Zs. u. 39., 1 kor; Uzsoki Ferenc, Ács u- órakor; dr. Arolcszállássy 1 SZTK rendelőintézet, Csabai' 17 órakor. Augusztus 31: dr. Iglai ! Martintelep, ált., iskola, lí kor; Rózsa Kálmán, Petőfi óvoda, 18 órakor; Szaniszló Erdélyi u. 6., 17 órakor; Zsi jós, Forgács u. ált. iskola,, J kor; Juhász Miklós, Csille 14.30 órakor; Kiss Ferencit nemissza u. iskola, 18 óraK Tóth Ferenc, Nagyváthy isk., 18 órakor; Varga Uttörőház, Győri-kapu, 18 b dr. Vági Éva, Dózsa Gy. fszt. 1., 17 órakor; Csaba1 mán, Szilágyi Dezső u. ált' la, 18 órakor; Kordoss *. Szabadságharc u. 12., 15 óra1 A Magyar Rádió ós Televízió miskolci stúdiójának tn*1 088 méteres hukémhos«’ 18—1« örétfi) Borsodi hangos újság... Főmérnök a mikrofon 'el1 jó kezdeményezés — kts: ben. Liszt: Valse Capriccio. Z0 előadja: Herszényi Bálint, . kolci Bartók Béla Zenemű Szakiskola művésztanára. Kulturális krónika. A hétvége megyei sport) Könnyűzene innen-onnam — ZRENYANIN és között lezuhant egy sí pülőgép. A gép pozd1 zúzódott, de a pilóta los módon meg karc®' alig szenvedett. — BOSTONBAN (Ma1 ussets) Mary Drake Col«1 festőművésznő két kiad is nagy sikert aratott. éves festőmfivésznő öt ezelőtt vesztette el szel'1 gát, de azóta is folytatj1 vészi pályáját. Főleg iß két fest akvarelleL „ , a gyermeke Nemregen otthoni foglal coztatásáról, szabad idejénél 'elhasználásáról beszélgetter léhány alsótagozatos nevelő /el. Elmondották, hogy tanév íözben is, meg a különböző is colai szünetekben is sok szül ceresi fel őket nevelési problé nákkal, s ilyenkor csaknen ninden alkalommal elhangzil i kérdés: „Olvasson vagy játsz zék-e otthon szabad idejébe; tz alsótagozatos gyermek?' ilmondották azt is, hogy ; zülők általában egységes, min len gyermek számára egyfor nán érvényes tanácsot, recep et várnak, s ezért sokszor ké' elkedve fogadják a gyermeke ól ismerő nevelő tanácsait mikor azt ajánlja a szülőnek logy egyik gyermeke sokkal öbbet játsszék a szabadban, z aásik meg sokkal többet ol. ■ásson. Az volt a nevelők vé- sménye, hogy nagyobb nyilvá- osság előtt kellene foglalkoz- ,i ezzel a problémával s segí- sni a helyes szemlélet, eljárás ialakítását. Társadalmi prob- ima ez, hasznos, érdemes te­át szólni róla! A kérdés, melyre az aláb- iakban választ keresünk, így angzik: Mivel töltse a gyer­tek otthon szabad idejét, ol- asson vagy játsszék? E kér. ésre lényegében egyszerű a delet: olvasson is, még játsz- zék is! A gyermek fejlődése szem- ontjából ugyanis rendkívül jntos a szabad idő megfelelő asznosftása. A szülőnek nem- sak a tanulásban, a külön- öző megbízások teljesítésé- en, az otthoni munka' végzé­sben kell segítenie, irán.ví- mia gyermekét, hanem a ibbi szabad idejének gyümöl. iöző felhasználásában is. Az •ányításnál tekintetbe kell ennünk a gyermek természe- :t, egyéni sajátosságait. An- ak a tanulónak, aki túl játé- os. többet kell olvasnia, an- ak pedig, aki rendkívül ko- loly, akit csak a könyv érde- el, többet kell játszania. A évelőknek és a szülőknek egy- ránt arra kell törekedniök, ogy biztosítsák az alsótanoza- >s gyermek számárai a könyv > játék egyensúlyát, hogy las- m a játék helyett egyre na- 'jobb szerephez jussén a gyer­kek életében az olvasás, © A gyermek sokoldalú fejlö- ésének egyik igen fontos esz- őze, tényezője, segítője a jó­ik. Az iskolába lépés előtt ez kisgyermek életének legfőbb svékenységi formája. Bár az .sótagozatos tanulónál a já- :k helyét a tanulás foglalja el, játék továbbra is hozzátar- >zik a gyermek életéhez. S a íték igen hasznos. Játék köz­én a gyermek tanul, élet­le tapasztalatokat szerez. Mégis 1- meri a környező világot. Meg k tanulja elképzelni, s az objek n tív valóságnak megfeleiőei i- megszervezni saját tevékeny r- ségét. A játék fejleszti a gyér mek figyelmét, emlékezetéi ő gondolkodását, szókincsét, i ■- játékban, annak hatására for n málódik a gyermeki személyi k ség. S hogy a gyermek jellem .- vonásai mennyire és milyet n irányban fejlődnek ki, az játé ” kától is függ, attól, hogy játé a ka az élet milyen jelenségei- tükrözi, milyen érzéseket, gon- dolatokat kelt benhe, a játszó- társak között milyen kapcsola­- tokát alakít ki. Ezért fontos < t gyermek játéka s annak irá i, nyitása! j A gyermek nem képzelheti a, el játék nélkül! Különösen ér­- vényes ez a megállapítás a m: " társadalmunkban, amely i gyermeket tevékeny emberek- . ké akarja formálni, hiszen a s társadalom életében aktívan " résztvevő emberek nevelésé­nek éppen a játék az egyik ha. . tásos eszköze. Társadalmunk r igényét, az alkotó, közösség- ember nevelését nem azzal se­gítjük, hogy az alsótagozato: ” tanulót leszoktatjuk a játék­- ról, hogy megtiltjuk számára a játékot, hanem azzal, hogy • a játékot is felhasználjuk ne- velési céljaink tudatos meg- . valósítása érdekében. Lehe­- tővé kell tennünk tehát, hogy " játsszék a gyermek, de úgy kel " megszerveznünk játékát, hogy j az valóban játék legyen, ma- . radjon meg játéknak s ugyan­- akkor fejlessze is a gyermek­• ben a sokoldalú, tevékeny, al­kotó közösségi ember tulajdon.- ságait! © IÄ I ilyen fontos a gyer- jtppen| mek fejlődése, szem- 1 pontjából az olvasás is! Az olvasás ismereteket nyújt s ' esztétikai élményeket ad. Az ' iskolában s az iskolai tanulmá. ’ nyok befejezése után, a min­dennapi munka végzése köz­ben az ismeretek kiegészítésé­nek, továbbfejlesztésének ép­pen az olvasás az egyik legfon­tosabb eszköze. Ez segíti első­• sorban abban az embert, hogy ■ lépést tartson a fejlődéssel, • hogy tudomást szerezzen tár- : sadalmunk időszerű problé- i máiról, eredményeiről és ne- : hézségeiről, hogy megismerje • nagy közösségünk soronkövet­• kező feladatait s magáévá téve | azokat maga is alkotóan já- . ruljon hozzá mielőbbi sikeres • megoldásukhoz. A regények, a-í s- tudományos művek, a népsze-! g- rű ismeretterjesztő könyvek, a? s- folyóiratok, a napilapok olva-! :n sása az ismeretek, élmények,t 7- érzelmi hatások kialakítását r- nak, elmélyítésének fontos-t :t, eszköze, s segíti az ember er*! A kölcsi magatartásának, jelle--» r_ mének fejlődését, formálódé-7 i- sát, megszilárdulását. -» t- Hogy az olvasmányok hatása! :n kellően érvényesülhessen a} 5. gyermek későbbi életében, megt kell szerettetni vele az olva-! it sást. Az iskola ilyen irányú tö-4 í- rekvését segíteniök kell a szii-jj 5. löknek is, mert csak így fej--» i- lődhet a gyermek olyan em-j a bérré, aki szeret olvasni, aki? í- rendszeresen olvas, aki élet-j szükségletének érzi az olvasást.! _ Keltsünk érdeklődést gyerme-4 ° keinkben azok iránt a könyvek^ "- iránt, amelyek tartalmukban-» ii és feldolgozásukban egyaránt! a megfelelnek a tanulók éle tkot rának, s alkalmasak ismereteik! ■- bővítésére és érzelmi életük! a fejlesztésére. A könyvesboltok--» n ban és könyvtárakban sok jót tanácsot kaphatunk arra vo--» natkozólag, hogy milyen isme-! retterjesztő és szépirodalmi! k könyvekkel lássuk el alsótago-! ;i zatos gyermekeinket. J i- A gyermek olvasása azonban-» >s csak akkor lesz igazán ered-! menyes, ha olykor-olykor kö—» zösen is olvas a szülőkkel, ha! a a felnőttek következetesen ér-! y deklődnek a gyermek olvasmá.-» nyai iránt, ha a gyermek rend-! ’ szeresen számot is ad arról,-» ■■ amit olvas. Tudatosan figyel-! »- jük az olvasottak hatását, be-? y szeljük meg azok lényeges! y mondanivalóit s alkalomadtán! hivatkozzunk is az olvasmá--» y nyolcban foglaltakra. Sokat te-! L- hetnek a szülők annak érdeké--»- ben is, hogy a gyermek elsajá-! títsa, megszokja az olvasás he.? lyes formáját, módját. Óvjuk! gyermekeinket a könyvek?- gyors, gondolkodásnélküii ol*! vasásától, hiszen ezzel ki tar- tásra, önuralomra, a nehézsé-* _ gek következetes legyőzésére,* pontosságra stb. is neveljük őket! z e S z A Í7 ve rmok helyes fejlő­agyermv-K déséhe, ké_- pességeinek sokoldalú kibonta. :- koztatásához fel kell használ­- nunk tehát a gyermek otthoni- szabad idejét is. Szélsőséges és- helytelen az a felfogás, amely- a szabad idő felhasználásával y kapcsolatban kizárólag csak a f* játékot, vagy csak az olvasást emlegeti. A gyermek szabad- idejének nagy részét együtt s a arányosan töltse ki a játék és ” az olvasás. Ezért a címben fel- s tett kérdésünkre így hangzik ■ a helyes felelet: könyv és já- s ték. ä Ködöböcz József A kétágyas szállodai szo­bában talán még sohasem voltak annyian, mint augusz­tus 20-án este. A szobában persze csak ketten laktak, Zygmunt Ujejski és felesé­ge, Felicja Ujejska, s ők is 'csupán hat napig. A többi vendég barát volt. Lengyel, csehszlovák és magyar ba­rát. A szoba kicsi csaknem húsz ember részére, de azért mindenkinek jutott hely. És mindenki tudott beszélgetni a másikkal. Mónus Antal meg is jegyezte: — Látod, Zygmunt, külön­böző nyelvet beszélünk, de azért jól megértjük egymást. Orosz és magyar szavakat keverve mondta ezt a me­gyei KISZ-bizottság titkára, de Zygmunt Ujejski, a Len­gyel Szocialista Ifjúsági Szö­vetség Katowice megyei bi­zottságának első titkára mo­solyogva bólogatott. — Tak, tak... — és ezt Bronyiszlav Kominszki-nek, a tolmácsnak nem is kellett fordítania, a csehszlovákok s a magyarok egyaránt tud­ták, hogy azt jelenti: igen, igen. — Csak egy baj van — folytatta Zygmunt. Zagiba Desider, a Cseh­szlovák Ifjúsági Szövetség Kassa kerületi bizottságának elnöke felkapta fejét. — Ny, sto? — kérdezte. Zygmunt oroszul válaszolt, mert ez a nyelv lett a be­szélgetések „közös nevező­je”: — Az a baj, hogy ritkán találkozunk. — De így is olyan nekünk, mintha otthon lennénk, ba­rátok, testvérek között... — Igen — vette át a szót a csehszlovák delegáció egyik tagja — hiszen egyformák céljaink, közös ügyért dol­gozunk, hasonló életkörül­ményeket akarunk. A vendéglátók, a megyei KISZ-bizottság vezetői, mun­katársai, akik alkotmányunk ünnepe alkalmából hívták meg Borsodba a lengyel és a csehszlovák ifjúsági szö­vetség Katowice megyei, il­letve Kassa kerületi bizott­ságának küldöttségét, őszin­tén örültek, hogy ehhez ha­sonló véleményeket hallot­tak mindenütt, ahol a kül­döttek jártak: a Diósgyőri Gépgyárban, az Özdi Kohá­szati Üzemekben, a farkas- lyulci bányában, az Ongai Állami Gazdaságban, a to­kaji termelőszövetkezetben, !Jj barátok ^ IP1 nti f a Csanyik-völgyi KlSZ-isko- lában. A Diósgyőri Gépgyárban például szintén azonos cél­jainkról, az ifjúsági szövet­ség hasonló munkájáról be­szélgettek lengyel vendége­ink Simlcó Ferenccel, a szi­vattyú-gyáregység KISZ-tit- kárával, Gáspár Józseffel, Nagy Gáborral, a gyár KISZ végrehajtó bizottságának tagjaival és az üzemrészek­ben az ifjúmunkásokkal. Jan Rebaez, fiatal bányász, Jávorcsik István szocialista brigádjával beszélgetett a brigádmozgalomról, Andrzej Stuta és Marian Liberka a szovjet megrendelésre készü­lő, 28 millió forint értékű gépsort, a CSZ—2-t néze­gette sokáig és Tomorszky János szocialista brigádjá­nak munkáját figyelte. — Igen hasznos a fiatalok védnökségvállalása minden gyárban — állapította meg Zygmunt Ujejski, amikor a Miskolc városi KlSZ-bizott- ságon Józsa Imre titkár és munkatársai véleményét kér­ték a látottakról. — És igen jó dolog, hogy a KISZ- és a pártszervezetek szoros kap­**********************

Next

/
Oldalképek
Tartalom