Észak-Magyarország, 1964. augusztus (20. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-23 / 197. szám
ifa CUESi 'Tartímap, Í96i augusztus VL ESZÄKMAGT>'WOilS7Ä<f 75 éves a Szerencsi Cukorgyár Szerencsi Cukorgyár 75 éves jubileuma alkalmából kiállítást rendeztek A képen: részlet a kiállításról. gyár kultúrtermében. lkás nak ny Kettős ünnepségre gyűltek Rónai Sándor, az MSZMP Po- Vigh Albert, a tröszt iparági Össze a dolgozók augusztus 19- litikai Bizottságának tagja, főmérnöke. én a Szerencsi Cukorgyárban, dr. Bodnár Ferenc, a megyei Mennyit fejlődött 75 esz- Alkotmányunk ünnepét mél- pártbizottság első titkára, Kö- iencjö áialt a Szerencsi Cu- tatták és a gyár fennállásának vés János, az élelmiszeripari korgyár és milyen eredmé- JS. évfordulójáról emlékeztek miniszter helyettese Nagy nyekkel büszkélkedik ma? Ezt &neg, kedves vendegek jelen- László, a Magyar Cukoripari léiében. Az ünnepségre eljött Tröszt vezérigazgatója és tír. itai ont özét lése ty ú, ne sols A tisztelgő ember A ans ezé! ikk légi, ain! ] kbs zen :ny< lt s atj^, z kü éko Bé alk z le izet ;ok* így [ 9 és :sa! feai \ ipcélt' \d^ rjD odj :CsF cet1 lla1 ért1’ :t 1 n6i 3° tte‘ ;t jrt ,oPf ná ;dd :eó m op n‘ 1 "of lei1? •er! tu‘ ill.1' atC i-jH P mutatja be az a kiállítás, amelyet ugyancsak az említett vendégek jelenlétében nyitottak meg szerdán a gyár kultúrtermében, és erről beszélt ünnepi beszámolójában Köves János is. — Tavaly 340 ezer vagon cukorrépa feldolgozását kapta feladatul a gyár kollektívája — mondotta többek között. — S a dolgozók becsülettel teljesítették feladatukat. Az idén még nagyobb a terv. Még jobb munkára van tehát szükség A gyár legjobb és legidősebb dolgozói közül az Élelmiszeripar kiváló dolgozója miniszteri kitüntetésben részesült Soltész Bálint, G. Nagy József, Molnár András, Mag- l-da József és Pinoiszki János. 114-en pedig összesen 70 ezer forint pénzjutalmat, kaptak. A cukorgyári dolgozóknak további szép eredményeket kívánt felszólalásában Rónai Sándor elvtárs, zárszavában pedig ifj. Stevlik Béla üzemi párttitkár is. NEM Ml MONDJUK ŐK ÍRJÁK „ Hírnevünk ^ a világban ............................................................................................................................................................................... ^ őázak h emberek vallanak velük szőném is csökken, csak júliusban, aratáskor, de ez a pangás csupán egy hónapig tart. L átszólag isten hála mögötti, elhagyatott falu Halmai. Azt hinné az ember, hogy itt minden unalmas, egysíkú. A forgalmista, Medve János mást mond. — Itt nincs egyhangúság. Az ember irányítja a forgalmat — (Miskolc 50—52 perc, a csehszlovák határ 60—62 perc) —. adminisztrál kezeli a személypénztárt... Szóval, van itt. munka bőven, És érdekesség is. Mert az utasok furcsa emberek. Idegesek, türelmetlenek, vagy éppen gyávák, felszegek, nincs két egyforma. Mert az utazás nagy dolog, és ez a rendkívüli eset éppen onnan indul el, ahol Medve János is szolgálatot teljesít. Csörögnek a telefonok, bejelentenek, engedélvt kérnek. Zümmög a biztosító berendezés, kint csattognak a váltók. Medve János forgalmista megsimogatja az utóbbit. — Jó kisegítő társ .. I — mondja. Ezen a szolgálati helyen is történik bosszantó. Például: a halmaji vasútállomásra négy autóbusz szállítja az utasokat. A négy kocsi minden járathoz megérkezik, s mindig az indulás előtt 5—6 perccel. De a jegykiadáshoz ez kevés idő, leealább negyedóra kellene. De a MÁV és az Autóközlekedési Vállalat nem tud megervezni. A MÄV fizet rá, és Medve János, mee társai bosszankodnak. amikor az utasok jegy nélkül kénytelenek a vonatra szállni. Ha rajtuk múlna, a Forgalmistákon és a sofőrökön. hamar létrejönne az spvezség. De ez nem rajtuk múlik, sajnos. Tasi István állomác-r'nüi;;- |él tudtuk meg, hogv Medve János és társai a szocialista brigád címért dntonznnfc. Év vesén tűnik ki, sike-ült-e céljukat elérniük. A főnök azt p,átkerül... M ivé János jó kedé- Ivű fiatalember. Sokan visszamosolyognak rá az utazók közül is. ha látják, amint vidáman tiszteleg az elrobogó szerelvénynek. utasainak. Talán 14 hőnanos fiára gondol, aki a szolgálat leteltével odahaza várja. Vagy arra a tervére gondol, hogy ősszel fe'úiítiák a házukat, mert a Medve- rsr'ádnak legalább annvira kell a jobb otthon, mint abogv a hahnaii állomáson is szükséges már úi indóház, ahová elférnek maid a tél- riasztotta utasok Earáth Lajos A Hcrnád északnyugati oldalán fekszik Halmaj. Mindössze 1450 lakost számláló település, tehát még nagyközségnek sem mondható. Nem róla nevezték el a híres bort sem, a Halmaji édest más vidéken termelik. De neves ez a falu a maga nemében, legalábbis a Hernádvölgyben. Vasútállomásáról' ismerik: ide járnak a vonatra, s ide érkeznek vissza a miskolci vagy a szikszói piacról a hernádkérésiek, a íeisődobszaiak, a kis- és nagykinizsiek, az alsó- és felsőgagyiak, a szentistván- baksaiak, a léhiek, a ráso- nyiak, a sápiak, a berencsiek, a detekiek, a kékiek, és azok is itt szállnak le s fel. akik szabad idejüket a Hernád Partján töltik. Naponta 1300 Utas! Mintha egy egész falu. Vonatra szállna s érkezne meg. Itt teljesít szolgálatot Medve János forgalmista... Egy név még nem sokat mond, meg akkor is keveset, ha hozzátesszük: Medve János, ez a közel harminc éves Fiatalember tizedik éve alkalmazottja a MÄV-nak. Valamikor Miskolcon kezdte férőként, aztán kocsiírással . bízták meg. Ma? Elvégezve a segédtiszti iskolát, forgalmista. Az állomás épülete kicsi, feinőtte méreteit. A forgalmi irodában telefonok csörögnek, a biztosító berendezés súg. Néhány mozdulat, s ! Medve János átállítja a vál- ; lókat, ki sem kell mennie, még az ellenőrzés is felesle- • Ses. • ’ — Ha valami hiba van, a , Jép nem működik —mondja, ! hogy bennünket is megnyug- j tasson: nem történhet hiba. ( Közben telefon cseng. — A negyvenkettes elment rendesen — jelenti a forgalmista a két szomszéd álló- . másnak. Aztán egy engedély: „Me- ' heí az ezerötszázas Forró- -ncsre.” Munkájának ezzel még koránt sincs vége. Említettük: napi ezerháromszáz utas in- lul innen piacra, hivatalos itra, munkába valamelyik miskolci vagy környéki ipari üzembe. A pénztárt is a forgalmista „kezeli”, hiszen annvira mégsem nagy a halmaji vasútállomás, hogy kü- : lön pénztárost alkalmazzalak. A személypénztár *v>dig topv felelősség. Januárban, • amikor a nagy hidegek jár- 1 Fák, egy hónap alatt csaknem '3 ezer jegyet stemplizett le Medve János, s uevanennvit hót váltótársa. Májusban ez 18 ezer fölé szökött, mert akkor megindul a piaci élet, s Kilián-lakótetep, Miskolc. Üj színfolt a város térképén. A fenyőerdő tövében „kinőtt” lakónegyed nagyszerű látvány. Sokszínű és mégis ízléses, modern vonalú világvárosi lakóinegyedekre emlékeztet. Különösen most, hogy pompásan érvényesülnek a parkosított részeit, a nagyszerű, tágas utak, s vidám gyermekhad kacajától hangosak a játszóterek. Több mint tíz esztendeje, hogy a szél habarcsszagot visz tova e vidékről, hogy építőmunkások új és új alkotásai bontakoznak lei napról napra. Hogy lakótelep áll a kenderföld helyén. * A l.:, Vannak vagy brigád. 220-an. Kőművesek. zsaluzók, segédmunkások és szakiparosok. Most a szalagban dolgoznak. Ez már nagyüzem. 15 ütemben jár végig az új házakon. Az első lépésnél alapot vájnak, s a tizenötödiknél átadják a kész épületet.. Több, mint 700 lakás került lei kezük alól. Szépek, modernek — és jók! Mert a szalagban nagyobb a munka- fegyelem. szorosabb a technológia és jobb az összhang. Először szokatlan volt, aztán annyira bevált, hogy aki tehette. ide jött. És most. hogy az utolsó házak falait emelik, aggódva gondolnak rá: december elején másfelé kell men- niök. Szétesik a szalag... Pedig kár érte, meat bevált! * Egy emelet: három nap. Méltóságteljesen emelkedik a lakótelep fölé három öntött ház.' Űj vonalú épületek — . új technológiával. Ezeket nem . a poligon üzem középblokk ja i- i ból állították össze az ügyes- ; kezű kőművesek, hanem „vas- . szitás” sablonba öntötték az . egész épületet. A beton meg- r kötött, aztán a sablont leszedszép, új otthonukat. Itta Kilián lakótelepen, ahol a szakmát tanulják évente vagy 600-an. Jó érzés végigjárni a tágas, az eredményes oktatás ■ és a kellemes szórakozás számos feltételével biztosított ipari- tanuló intézetet. Kozma elvték, s feljebb mentek egy szinttel. Gyors és olcsó technológia. Szeretik az emberek is. Három nap alatt húznak föl egy emeletet. A Kiliánnál tíz emeletes öntöttházak vannak... * Ar ipari tanulók. Emlékszem, hogyan vándorolt, egyik helyről a másikra az építőipari tanintézet. Azután 1962-ben vége szakadt, a költözködéseknek. Elfoglalták társ, a párttitkár azt mondta: összesen 800 fiatal kapott segédlevelet az intézménynél, de az első 100 még nem ilyen körülmények között élt és tanult. Az idén olyan szakmunkásavató és ballagási ünnepség volt az iskolában, hogy a könny is kicsordult a meghívott: szülők szeméből. Akik itt ismerkedtek meg a szép és megbecsült szakma sok fortélyával — most többségükben a környéken dolgoznak. Nem vallanak velük, szégyent! 4 í 00 lakás. tésvezető a térképről mondja az egész Kilián-lakótelep „önéletrajzát”. — 4100 lakást építettünk fel 10 esztendő alatt. Egész várost. Korábban nehezebben — most könnyebben és jobban. Ezt a veteránok tudják legjobban. A Jung Frici- ék, Cingler.' a művezető, Szlo- boda Miskáék. meg Zofcsákék. Mert az ő életük egy része elválaszthatatlan attól a 4100 lakástól, amelyekbe sok-sok boldog család költözött. Építő és lakó egyformán örül, ha egy bérház elkészül. Ez mindig így volt a 10 esztendő alatt. a „„i- Németh AndA poilgon. r^s brigádvezető int a darusnak, az felemeli a habarccsal rakott tartályt, óvatosan a sablonra helyezi, aztán a vibrátor idegesen megrázza az egészet és kialakul a poligon üzem terméke. o középblokk. Ez a művelet ki tudja hányszor ismétlődik meg naponta. Évente 1000 lakáshoz szükséges középblokk készül itt. Óz- don, sőt Tiszaszederkényben is használják. Gyakran látni, amint hatalmas teherautók viszik a kis üzem termékét, A négy gyártó pálya és a Németh-brigád formában van! Hatvanezer darab blokkot készítettek tavaly is. Lakótelep a város peremén. Nagy ablakos, szép, tágas, világos lakásokkal. Körülötte parkok — s a természet csodás varázsa. A lakásokban családok. Emberek, akik jobb szeretnek a holnapban kutatni, mint a tegnappal viaskodni. Mennyivel masabb ez a város pereme, mint az, amelyet József Attila megénekelt. Paulovits Ágoston „Altalanos tapasztalatom szerint a mai Magyarország egyik jellegzetessége, hogy mind a hivatalos, mind a nem hivatalos költik, egyszóval mindenki rendkívül nyílt, nem akar semmit sem elrejteni a külföldi látogató elől és hagyja, hogy maga alkosson képet a látottakról’': így ír a francia Claude Bourdet. mintegy ek- hózva előbb idézett amerikai kollégájának, aki már Hegyeshalomnál tapasztalta „az általános enyhülés jeleit”. De ezt támasztja alá a bécsi Die Presse felettébb kritikus hangú, 1956-ban disszidált munkatársa, Paul Lendvai. a Népszabadság szerkesztőségében tett. látogatása után. „Az ilyen nyílt vita. egy prominens párt-újságíró és egy „ellenséges” tudósító között — aki ráadásul született magyar — elképzelhetetlen lett volna 1956. októbere előtt” — írja a beszélgetésről. Nemhiába magyar származású, pontosan rátapint a megváltozott magyar, valóban nép frontosnak nevezhető légkörre, amikor beszámol egy olyan testület tagjairól, akik időről időre a külkereskedelem problémáiról tanácskoznak. A három ember egyike ,,1961-ben tért vissza 13 esztendős külföldi emigrációból”, a másik börtönben ült a személyi kultusz idején, de később teljes mértékben rehabilitálták”, a harmadik pedig állandóan vezető pozíciókban volt „és ma is megbecsült párttag”. Nem mi mondjuk — ők írják. Csak néhány szemelvény a legutolsó hónapok nyugati sajtójából. A szerzők nem rajon- ' ganak értünk, gyakran ellenséges beállítottságúak, éppen ezért érdemes idézni tőlük. Máié Iván ságot. amikor például azt: írja, hogy ha a látogató hideg tárgyilagosságával néz körül, .,zavarba jön e boldogság láttára”, de azután kénytelen beismerni, hogy ellentétben a hírrel „senkit sem követnek az utcán, $ a magyarok lelkiismeretfurdakis nélkül meglátogathatják otthonukban a nyugati diplomatákat.” „Az ember otthonosan érzi magát, mert az utcákon — amelyeknek logikusan felálomban kellene szunnyadozniak — nagy a forgalom, lármás tömeg nyüzsög. Sok mosolyt, látni az arcokon” — ívja a France Oh- servaltur Párizsból érkezett tudósítója. Tehát beismeri, hogy a logika, vagyis az ő kapitalista logikája, amely szerint cc szocialista ország csak ..félálomban szunnyadozhat” — csődöt mondott. Hát persze, hogy csődöt, mondott, amikor meg kell állapítania, hogy azok. akikkel beszél „szabadot és könnyedén fejezik ki magukat. .válaszolnak minden kérdésre. akkor is, ha azokkal fe- szélyeztetni akarjuk ölcet”. „Mihelyt a vonat áthaladt.. i,Mihelyt a vomt Hegyeshalomnál áthaladt az őszi rák— magyar határon, azonnal tapasztalhattam az általános enyhülés jeleit” — olvashatjuk a The New Yorker hasábjain, Joseph Wechsberg írásában. Ez az amerikai a személyi kultusz korszakának rossz emlékével veti össze a mostani állapotokat, és később megemlíti, hogy „az emberek legnagyobb része meglehetősen jólöltözötlnek látszott, az utcákon magánautók zsúfolódtak és rengeteg volt a. teherautó is”. Azt is megállapítja, hogy .,a rendszer a türelem és a megbocsátás keresztényi erényeit oly mértékben gyakorolja, hogy ez• sokat meglep”. Mi tudjuk ezt, de hogy ő mondja, az elsősorban bennünket lep meg. Bizonyos fokig jólesőén. Akinek módjában volt az utóbbi időben külföldiekkel be. szélgetni. és még inkább külföldi lapokban tudósításokat olvasni hazánkról, elsősorban arról győződhetett meg; hírnevünk a világban nőttÖn nő. Ez persze nem aat jelenti, hogy azok a nyugati újságírók, akik ellátogatnak hozzánk, mindent helyeselnek, ami nálunk van. Becsapnánk olvasóinkat, ha ezt állítanánk. De megállapíthatjuk, hogy a világnézeti különbségekből következő bírálatokat leszámítva, rengeteg elismeréssel találkozunk. Már maga az a tény: nem eg}- és nem két külföldi tudósító látogatott el csupán a legutóbbi néhány hónapban hazánkba. azt mutatja, hogy „divatba jöttünk” szinte mindenütt. Ez a divatosság” azonban már nem a rém-mesék divatossága, mint néhány évvel ezelőtt, hanem a nyugodt élet, a jólét, a biztonság országának szemlélése — és ez lényegesen más. Pedig nem mi lettünk mások, nem „liberalizáltunk”, csupán következetesen végrehajtottuk azt a. programot, amit az ellenforradalom leverése után tűztünk magunk elé. Akkor. 1957. elején nem hitték el, hogy meg tudjuk csinálni. Most se mondják, hogy elhiszik, de abból, amit leírnak rólunk az derül ki: programunk nagy részét szerintük is sikerült megvalósítani. Pedig nem mindig a barát, ám annál többször az ellenséges beállítású kritikus szemével írják meg. Talán ez ezekben a legnagyobb elismerés. „...Magyarország boldog ország” „Az első benyomásom az volt, hogy Magyarország boldog ország” — írja beszámolójában a londoni Evening Standard hasábjain az a Mikes György, aki 1938 óta csak 1956. véres napjaibán járt idehaza. Most rövid-látogatás erejéig járt Ma- gyarorszagon, az év első felében. Beszámolójában érezni az ellenséges ideológiai beállított-
