Észak-Magyarország, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-02 / 153. szám

Az első rakomány új búza* Mezőkövesd. Búzakalász Termelőszövetkezet — hirdeti a tábla. A kombájnszérün se­rényen munkálkodnak. Az utolsó simításokat végzik, még néhány zsákot megtölte­nek, s már indulhat is az első hézségek ellenére is elsőként kezdte meg, a reméljük, most már folytatódó terményszállí- tást. Beszélt a nehézségekről: a járás szövetkezetei gép- és alkatrészhiánnyal küzködnek. Az AGROKER, annak ellené­re, hogy visszaigazolta meg­mát a hatalmas, de egyelőre még üresen’tátongó raktárépü­letben. — Csak az első „fecske” ér­kezik nehezen, a többi már jön utána — jegyezte meg mosolyogva Joó elvtárs. Az első fecske megérkezett A MAGYAR SZOCIALISTA MÜNKÄSPÄRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XX. évfolyam, 153. szám Ára 50 fillér Csütörtök, 1964. július 2. fé S^ŐVCSl, meggyőzéssel A Munkaügyi Miniszté­rium egyik szobájában várakozva találkoztam egy fiatallal. Kezében a ki tű­nő rendű nyolcadikos bizonyít­vány, szavaiban a dilemma: hová menjek, mit tanuljak? Arról már döntött, hogy ipari tanuló lesz, csak éppen szak­mát nem választott" még. S amikor a tisztviselőnő a tele­fonkagylóért. nyúlt, hogy fel­hívja a vállalatot, a fiú kí­sérője -r- talán a bátyja lehe­tett — megjegyezte: „De az­után szeretne tovább tanulni. Érettségizni. Előbb azonban keresethez akar jutni ...” E sorokat olvasva, bizonyára akadnak, akik így gondolkod­nak: milyen kár ezért a fiúért, hogy nem tanulhat tovább ... Továbbtanuláson ugyanis so­kan még ma is csak a közép­iskolai továbbtanulást értik. Holott továbbtanul az a fiatal is, aki ipari tanulónak megy, azaz szákmát tanul. De valóban tovább tanul'- hat-e az idén mindenki, aki akar, az általános iskolát vég­zettek közül. Olyan időpont ez, amikor már mérleget ké­szíthetünk erről, ugyanakkor ezrével vannak olyan fiata­lok, akik még nem választot­tak. Módunkban áll tehát meggyőzni, segíteni őket, ta­nácsot adni nekik és szüleik- /nek. Az idén 156 ezer diák.vég­zett az általános iskolákban. A középiskolákba felvett tanulók száma 68 ezer, a következő megosztással: gimnáziumba 43 ezer, szakközépiskolába 14 ezer,, technikumba 11 ezer, gyors- és gépíró iskolákba 140 tanulót vettek fel. Az ipari tapuló férőhelyek száma or­szágosan (figyelmen kívül hagyva az érettségizetteknek fenntartott helyeket), 67 ezer. A számok tehát azt mutatják, hogy a végzett általános isko­lai diákok és a továbbtanulók­ra jutó férőhelyek száma nagyjából azonos. Figyelembe kell ugyanis vennünk, hogy az általános iskolát végzettek egy része gyenge képességei miatt, legalábbis egyelőre, nem alkalmas a továbbtanulásra. Ök a 4—6 órás foglalkoztatás­ban helyezkednek el. s később betanított, vagy segédmunká­sok lesznek. Hogyan lehetséges; hogy egyelőre ezrével vannak betöl­tetlen ipari tanuló helyek, azaz a fiatalok egy része nem él a továbbtanulás lehetőségével? A problémának megvan a maga fővárosi és vidé­ki jellege. Budapesten aránylag magasabb számban igényel az ipar utánpótlást, s így átmenetileg bizonyos fo­kig csökkenteni kellett a kö­zépiskolába felvehetők számát. Így a középiskolába fel nem vett diákok egy része ipari ta­nulónak jelentkezett: sajnos, csak egy része. A fővárosban még ma is ez­rével tudnának felvenni diá­kokat ipari tanulónak. Vidé­ken lenne ugyan jelentkező, ott azonban felvételüknek kor­látokat szab a vidéki ipari ta­nuló otthonok férőhelye. Szá­molni kell tehát azzal, hogy sajnos, a legnagyobb utánpót­lást igénylő vasipari és építő­ipari szakmákban betöltetle nül maradnak helyek, s ; munkaerő utánpótlás ezekben a szakmákban továbbra is pagy gondot jelent majd. V idéken a mezőgazdasági szakmunkás képzésben „ szorít a cipő. Tízezer taezoguzdasági szakmunkás ta­nuló felvételére lenne szükség, köztük 2 ezer olyan tanulóra, akik a mezőgazdaságban al­kalmazott ipari szakmát ta­nulnának, s mind ez ideig csupán 3 ezer fiatal jelentke­zett. Talán nincs elég fiatal vidéken? Vannak, csakhogy húzódoznak a mezőgazdaság­tól, szívesebben választanának maguknak ipari szakmát, ter­mészetesen a városban. Probléma tehát bőven van. Számszerűen és országosan mindenki számára van hely, csak nem mindig ott, abban a szakmában, amelyhez a fia­tal vonzódik, ügy is mondhat­nánk: a népgazdasági és az egyéni .érdek sok esetben nincs összhangban. Mit lehet tenni ilyen körülmények kö­zött? A szülők hiába várnak arra, hogy gyerekük majd csak bejut valahová, hogy' helyet talál magának a városban, vagy a városi gyereket, aki műszerész, vagy autószerelő akar lenni, mégiscsak felve­szik az áhított szakmába. A józan, a reális megfontolás azt diktálja: éljenek a fiatalok a rendelkezésükre álló továbbta­nulási lehetőséggel. A szülők gondoljanak arra, hogy egy 14 éves gyerek még nem kifor­rott, sem mint tehetség, sem mint ember. Megkedvelhet olyan szakmát, amelytől ma még viszolyog, és kedvetlenül dolgozhat majd olyanban, amiről. esetleg 14 éves fejjel azt tartotta: nincs annál szebb a világon. A gyerek érdeklő­dését lehet, és kell is irányí­tani, befolyásolni. Nemcsak a népgazdasági, hanem a jól fel­fogott egyéni érdek is ezt kí­vánja. S mindenkinek, aki fi­atalokkal foglalkozik, ezekben napokban az a feladata, hogy jó szóval, meggyőzéssel, ta­nácsadással révbe vezesse azokat, akik még bizonytalan- kodnak, várják a jószerencsét. Azt sem szabad elfelejteni, hogy országunkban a tovább­tanulásra minden életkorban és minden munkaterületen adott a lehetőség. A szakmun­kás beiratkozhat technikum­ba, gimnáziumba, sőt, készül egy rendelkezés, amely lehe­tővé teszi, hogy az ipari tanu­ló iskolát végzett szakmunká­sok két év alatt a szakközép- iskolában érettségi vizsgát te­hessenek. Az ipari tanulókép­zés eddig sem volt és a jövő­ben még kevésbé lesz zsákut­ca a továbbtanulás szempont­jából. Ezeket is fontolóra kell venni azoknak, akik még nem döntöttek. Jobb tanácsot nem adhatunk a szülőknek, mint­hogy, miután már beteltek a középiskolai helyek, jelentkez­zenek gyermekeik ipari tanu­lónak. A városban ;; vasipari és építőipari szakmákban, fa­lun a mezőgazdasági tanuló- képzésben örömmel várják a fiatalokat. Semmi esetre se hagyják csellengeni, kallódni gyerekeiket, mert annak ma­guk a fiatalok látják kárát, hiszen a céltalanság, a tétlen­ség könnyen rossz útra csá­bítja őket.-jri ljenek tehát az általános iskolát végzett diákok a továbbtanulás lehető­ségével, még akkor is, ha a választható szakmákhoz egye­lőre nincs nagy kedvük; Régi igazság, hogy megszeretni csak azt tudja az ember, amit megismert, a megismeréshez pedig a tanuláson át vezet az út. (f.)_ Akik el hordják a hegyet Vitafórumot kérnek 99 esztendős horgász a versenyen o Még erre is gondolnak a Miskolci Pámutfonóban Mi lesz vasárnap a Csanyik-völovben? Vegyipari védnökség Csaknem négy évvel ezelőtt hirdette meg az ifjúsági szö­vetség a vegyipar feletti véd­nökséget. A néhány hónap múlva összeülő II. KlSZ-kong- resszuson részletesen számot adnak majd a fiatalok válla­lásuk eredményeiről, az elő­zetes mérleg azonban máris bizonyítja, hogy sikeres, a vegyipar fejlődését jelentéke­nyen előmozdító kezdeménye­zés volt az ifjúsági védnökség. A Tiszai Vegyikombinát if­jú szakemberei és a kombinát berendezéseit szállító és szere­lő vállalatok kiszistái jóval több mint 20 miüió forint ér­tékű gép és berendezés határ­időre történő leszállításáért, munkába állításáért vállaltak kezességet. Az ifjúsági koope­ráció sikerrel járt, s jónéhány esetben a kiszesek közbelépé­se. összefogása hidalta át a szállítási és egyéb nehézsége­ket. A Borsodi Vegyikombinát és a kombinátnak különféle gépe­ket, stb-t szállító vállalatok if­júmunkásai 33 millió forintér­tékű berendezés „zöld útjáról gondoskodtak a műtrágyagyár részére. A felnőttelmek is pél­dát mutáló vállalkozás nagy ban hozzájárult ahhoz, hogy a földgázbontó a tervezettnél egy hónappal korábban kezdett termelni. Az ifiknek jelentős részük volt. abban is. hogy a PVC-üzem nagyértékű, fontos felszerelései a megszabott ha táridő előtt érkeztek meg az üzembe, 160 ldsebb-naevobh eép. berendezés szállításánál összesen 872 bénán határidő­csökkentést értek el. Joó Károly, a Termcnytorgalmi Vállalat járási kirendeltségének vezetője átveszi az első szállítmányt Nyeste Istvántól, a Búzakalász Tsz párttitkárától. A jobb szé­len: Nagy Zoltán, a községi tanács képviseletében. Zetor. Irány a Terményforgal­mi Vállalat raktárépülete. A megyében elsőnek, de or­szágosan is az elsők között kezdik meg az idei termés át­adását. Hogyan sikerült? .. i Nehéz, de lelkiismeretes munka gyümölcse a szép ered­mény. Rövid köszöntőjében Nyeste István, a termelőszö­vetkezet párttitkára beszélt az eddigi munkáról. 1386 holdon termeltek búzát a tsz dolgozói. Igaz ugyan, hogy az időjárás nem- volt a legkedvezőbb, de az előre tervezett holdanként! 12 mázsás átlag helyett így is többre számíthatnak. A tsz dolgozói derék munkát végez­tek ... „Most, hogy elindítjuk az első rakomány új búzát, örömmel mondhatjuk el, mi voltunk azok, akik a megyé­ben elsőnek adtuk át az új kenyérnek valót...” A körbenállók megtapsoltók Nyeste elvtársat, majd a zász­lókkal feldíszített teherautó elindult rendeltetési helyére. A szél vidáman lobogtatta a zászlókat, a járókelők is meg­álltak, egy-lcét gyerek még fel is kiáltott: Nézd, hogy fello­bogózták! A másik már szakszerűen meg is magyarázta: Viszik a búzát. A Terményforgalminál kis ünnepélyt rendeztek. Joó Ká­roly, a kirendeltség vezetője és Nagy Zoltán, a községi ta­nács képviselője fogadta az el­ső rakományt. Joó Károly rövid köszöntő­jében elmondta, hogy a vál­lalat alaposan felkészült az új termény fogadására. Biztosíta­ni tudják a raktárhelyisége­ket, s munkaerőben sem jlesz hiány — „Nem hiányzik más — mondta mosolyogva —; csakhogy hozzák minél többen és minél többet. Már várjuk.’’ Nagy Zoltán, a községi ta­nács nevében üdvözölte a „fecskéket”! Hangsúlyozta, hogy a Búzakalász Termelő- szövetkezet a fennálló gépne­rendeléseiket, nem szállította le a gépeket, s ezzel nagyban hátráltatta munkájukat. „De örömmel kell megállapítani — mondta —, hogy termelőszö­vetkezeteink kitünően álltak a Vagy mondjuk még szebben: az első búzakalász lehajtotta fejét a kombájnok alá, s ter­mését, a kenyér alapelemét odaadta a dolgozóknak. Még szimbólumnak is szép, Az első zsák új búza útban a raktár felé. 'Munkákhoz, s a jó összhang eredménye máris mutatkozik.” Az üdvözlő beszédek után le- Jöhet emelték az első zsákot az autóról, s elhelyezték tártál­a Búzakalász Tsz, nevéhez méltóan, megnyitotta a sort a folytatás, Csutorás Annamária Foto; Szabados György Ülést tartott a megyei NEB A Borsod megyei Népi El­lenőrzési Bizottság július else­jén, szerdán ülést tartott, ame­lyen Rácz János, a megyei NEB elnökhelyettese elnökölt. Részt vett az ülésen Dojcsálc János, a megyei pártbizottság titkára és Rózsa Kálmán, a városi ta­nács vb elnökhelyettese. A több pontból álló elnöki jelentésen kívül megvitatták a házfelü­gyelőkre és bérlőkre vonatkozó jogszabályok megtartásáról, a Zempléni Állami Erdőgazda­ság szakszervezeti bizottságá­nak gazdálkodásáról szóló anyagát. Népművészeti berendezés a népművész otthonában Matyóföld változatos és gaz­dag hímzésmintáinak egyik Icgjellegzetesebbikét, az úgy­nevezett tarái keresztszemes hímzést Lévai Józsefné, a nép­művészet mestere készíti, aki ma is Tárd községben lakik. Hímzéseit a Matyó Háziipari Szövetkezet több mint tíz or­szágba szállítja Lévai József­né összegyűjtötte a keresztsze­mes hímzés minden változa­tát. s ezt munkájában felhasz­nálja. A népművészet mestere nemrégiben új házat építtetett. A korszerű kétszobás laJcást azonban nem új, hanem a ha­gyományos matyó bútorokkal rendezte be. Valóságos nép­rajzi múzeum lett a népmű­vész lakása, amelyben megta­lálhatók a matyó ház jellegze­tes bútordarabjai, mint pél­dául a karos lóca,, a tulipános láda, a fiókos asztal. A bútoro­kat sajátkezűleg .,pingálta ki’’, festette be a régi szűcsös min­tákkal. A függönyöket, térítő­ket is sajátkezűleg készítette, a régi, tarái keresztszemes hímzésminták felhasználásá­val, a lepedővégeken fennma­radt motivumoklcal. Csehszlovákiai építőtáborban is dolgoznak a miskolci egyetemisták A miskolci Nehézipari Mű-1 főiskolás a miskolci egyetem szaki Egyetem hallgatói közül I építését segíti. a KISZ jó szervezőmunkája nyomán, a várt négyszáz he­lyett hatszázan jelentkeztek nyári építőtáborba. A fiatalok zöme az egyetem folyamatban levő építésénél segédkezik, ahol több váltásban két hetet töltenek majd, egy részük pe­dig különböző építési munká­ban vesz részt. Az első cso­port ezen a héten már mun­kába áll. A miskolci egyetemisták kö­zül ötvenen csehszlovákiai építőtábor lakói lesznek, s há­rom héten át a Kassa közeié- í ben épülő kelet-szlovákiai ko- s hászati kombinát építésénél l dolgoznak majd. Viszonzáskép- ^ pen ugyanennyi csehszlovák FÉL FÜLLEL Két diákfiú beszélget: — Nos, hogy érettsé­giztél? **• Jelesre! És te? — Elmostak. s— Mit jelentsen ez? — Azt. hogy kettőből elbuktam.

Next

/
Oldalképek
Tartalom