Észak-Magyarország, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-03 / 154. szám

ÄSZAKMAGTARORSZAG 3 EKML JSBns S. gpn— II IIIW—HW—BBMB Aratás— gondohkal Látogatóban a Mórái Gépállomáson Ä gabonafélék betakarítása a legfontosabb mezőgazdasági munkák egyike, s az ország kenyérellátásának alapja. Ép­pen ezért mind a termelőszö­vetkezeteknek, mind a gépál­lomásoknak a lehető leggon­dosabban, a legkörültekintőb­bén felkészülve kell várniuk az aratás megkezdését. Ami lyen az előkészület, a kezdő lépés, általában úgy sikerül az egész munka. Ha jól startol­nál?, a finis sem lehet rossz, de a kezdeti hibák szinte vé­gig kísértenek. As ígéretek több helyen ígéretek maradtak A Mérai Gépállomáson is nagy a készülődési láz; A gép­állomás vezetősége már ré­gen felmérte az elvégzendői munkákat — mintegy hétezer holdat kell learatniuk — s a szerződéseket is megkötötték a termelőszövetkezetekkel. Tudott dolog, hogy a gépállo­mások nem rendelkeznek any- nyi szakemberrel, ahány gép­pel, mert nem tudnak állandó munkát biztosítani számukra, s így az aratáskor a tsz-cknek saját kombájnvczetőikkel. traktorosaikkal kell dolgozni-, uk. A gépállomás csak az idő­ben és jó minőségben kijaví-| tott gépeket biztosítja. Ezért kötik a szerződéseket: A mé­rai körzetben azonban nem megy minden simán. — Időben megkötöttük ugyan a szerződéseket, a ter-l melőszövetkezetek bejelentet-| tél? igényüket, s embereket is Ígértek, akik majd részt vesz­nek a tanfolyamokon — is­mertette az első lépéseket Hegedűs Sándor, a gépállomás igazgatója. Azonban néhány termelő- szövetkezetben az első lépése­ket nem követte a többi, hiába vállaltál?, hiába foglalták írás­ba. — Levélben többször felszó­lítottul? a tsz-eket, válasz is érkezett, de ember, aki l?om- bájnozni akar, nem. A levelek jönnek-mennek, minden ha­szon nélkül — mutat Hegedűs Sándor az egyik tömött dosz- sziéra, amelyen a „Levelezés” cím díszeleg. Hiábavaló levelcsgctés Legfelül a novajidrányi Vö­rös Csillag Termelőszövetke­zethez írt, és az onnan kapott levelek „pihennek”. A gépállo­más felszólítására a tsz csak ennyit válaszolt: a szerződés­ben felsoroltak nem akarnak eljönni, s másokat sem tud he­lyettük „szerezni”. Hasonló a helyzet Szalaszenden és Her- nádvécsén is. így a gépállo­más nyakába szakadt a gond: minden gépre embert szerezni. A gépállomás traktorosai ke­rülne!? majd a kombájnokra, aratógépekre, s a traktorokra szerelőket ültetnek. Az iparból is próbálnak kölcsönkérni né­hány“ embert. , — A mérai tanfolyamon nem volt elég részvevő, így az Al­sóvadászi Gépállomás körzeté­ből is jártak ide. A végzettel? közül l?ilencen itt maradtak segíteni. Igaz. hogy túl fiaia- lok, 17—18 évesek, akik nehe­zen boldogulnak majd a D—4 K-val, de nincs miben válogat­TáléScüzlatá a genfi világkereskedelmi ÜMtotriárÉI s -Csütörtökön a Magyar Saj­tó' Házában a MUOSZ köz- gazdasági szakosztályának meghívására Nyerges János kereskedelmi főtanácsos tájé­koztatást adott a genfi világ­kereskedelmi és fejlesztési konferenciáról. az egész Elmondotta, hogy a vdág gazdasági életét érintő konferencia sokkal sikeresebb volt, mint ahogyan bárki vár­ta volna. A konferencián ki­alakultak a nemzetközi keres­kedelem új elvei és megala­kult a nemzetközi .kereskedel­mi tanács, amelynek több szocialista ország, köztük ha­zánk is tagja. A konferencia határozatai a fejlődés útjára lépett országok gazdasági elő­rehaladását, a megkülönbözte­tésmentes kereskedelmet kí­vánják előmozdítani. Hazánk is támogatja az ott elfogadott elveknek az érvényre juttatá­sát, s mint azt a konferencián bejelentette; Magyarország Otvenhét új kutatási eredmény a mezőgazdaságban Gépesített permetezés, mechanizált hagymaművelés A mezőgazdasági kutató in­tézetek az utóbbi egy évben 57 új termelési és üzemszerve­zési módszert dolgoztak ki a gyakorlat részére. A nagyüze­mi gazdálkodás csaknem vala­mennyi területén fontos prob­lémákat oldanak meg. Az új növénytermesztési eljárások többsége a talaj termékenysé­gének fokozását és az öntözé­ses gazdálkodás fejlesztését szolgálja. A Szőlészeti Kutató Intézetben megoldották, ho­gyan lehet állandó vezetékei? segítségével, az eddiginél ke­vesebb munkával és munka­erővel permetezni a hegyvidé­ki szőlőket: A legnehezebb kertészeti munka, a hagyma­művelés mechanizálására ké­szítettek nagyteljesítményű gé- Pet, 1970-lg meg akarja kétszerez­ni forgalmát ezekkel az orszá- gokkalj nunk — ismerteti Hegedűs elv­társ. Kilenc gép még „gazdáé lan“ A műit heten inog huszon­nyolc szakembere hiányzott a Mérai Gépállomásnál?, most már „csal?” kilenc gép várja, vajon sikerül-e számukra gaz­dát találni. A gépállomás tervei szerint húsz nap alatt kell végezniük az aratással. — A nehézségek ellenére is teljesítjük a tervet — ígéri He­gedűs elvtárs — igaz, hogy szakemberhiány miatt két mű­szakban lehetetlen dolgoztat­nunk a gépeket, de a nyújtott műszakkal sokat pótolunk majd. Persze, nem ártana, ha a. termelőszövetkezetek veze­tői, akik nem teljesítették szer­ződésüket, nem várnák ölbe tett kézzel, hogy majd csak le­aratunk náluk is, hanem még mindig megpróbálnának segí­teni, embert küldeni. * Az elmondottakban igaza van Hegedűs elvtársnak, azon­ban a Mérai Gépállomás sem tett meg mindent, hogy időben, teljes létszámmal várja az aratást. A járási tanács mező- gazdasági osztályára befutott jelentések szerint az encsi já­rás többi gépállomása — a vi l- mányi, a baktakőki és az al­sóvadászi — már megoldotta ezeket a gondokat. Az ő udva­rukon nem áll kilenc gép, de egy sem gazdátlanul. Nem mintha ezekben a körzetekben minden termelőszövetkezet teljesítette volna a szerződés­ben foglaltakat, bizony itt is volt jó néhány tsz, ahonnan nem érkeztek meg a várt em­berek. Azonban a brigádveze- tők elindultak, s addig járták a környéket, amíg sikerült ösz- szeszedni a szükséges létszá­mot. Jobb szervezéssel, nagyobb fáradsággal, több utánajárás­sal a méraiak is segíthettek volna létszámgondjaikon, s most nyugodtan, teljesen fel­készülve várnák az aratás meg­kezdését. Juhász J. A gyár élő lelkíísmerete Zimankós hideg, vagy kánikula, hó­vihar, vagy zuhogó eső nem rendíti vissza őket, a rovancso- ló csoportot és tagjait, a gyár élő lelkiismeretét. Hangyaszor­galommal járják a gyárat, a raktárakat, a buga-téren is mindig megtalálhatók. Biro­dalmuk olyan szerteágazó, hogy a laikus igencsak elté­vedne benne. Miből, mennyi a készlet?! A telefon segít. A tárcsa „leko­pogja” a számot — 719, s már mondják is. Készlet ebből eny- nyi, amabból annyi. Hivatás ez is, s nem is akármilyen. Az első pillanat­ban szürkének, egyhangú­nak látszik, de aki bele­kóstol, úgy hozzánő, mint fá­hoz az ág. Szenvedély és gya­korlat, tájékozottság és anyag- ismeret, igen gyakran áldozat- vállalás — nagyszerű, odaadó munka a jellemző rájuk, S ami a legfontosabb: a lelkiismere­tesség. Egy parányi tévedés már súlyos követelményekkel jár­hat. Ilyen is van, előfordul. De addig nem nyugszanak, amíg elő nem „kotorják” a hiányt, a hibát a tekervényes útvesztő­ből, a millió adat közül... A kartonokon minden rajta van. De a karton is csak akkor segít, ha precíz, pontos, ha biz­tosan lehet támaszkodni rá. Ez az alaposság meglátszik min­den adatból, minden sorból, a kis kollektíva egész tevékeny­ségéből. A vezető, Bukszár Feri bácsi szaktekintély ebben a munká­ban. Nincs a gyárnak olyan sarka, amelyet ne ismerne. Nincs a gyárban — ebben a hatalmas óriásban — olyan anyag, vagy készlet, amiről ne tudna, ne ismerné. felelős. A terv­Beosztása EPERSZÜRET a cipő, hogy aztán más vona­lon intézkedni tudjanak; Annak ellenére, hogy ilyen felelős poszton áll és irányít, kevés szó esik róluk. Nincse­nek reflektorfényben, sokan talán nem is tudják, hogy lé­teznek ők, néhányan a Lenin Kohászati Művekben, a hiva­talház első emeletének egyet­len szobájában. Idejük nagy részét -többnyi­re az üzemekben töltik, de a hónapok és negyedévek végén mindig az irodába szorulnak. Fel kell dolgozniuk a renge­teg anyagot, összesíteni mind­azt, amit láttak, tapasztaltak. Ilyenkor se ünnepnap, se va­sárnap. S még hétköznap is megnyújtják a műszakot. De csinálják, szenvedélyei, hozzáértéssel. Igaz, fizetik a túlórát, de egyéb juttatásoknál többnyire kiesnek a körből, öl? is emberek, lelkesek, olya­nok, akik több elismerést ér­demelnek minden tekintetben, mint amit általában kapnak. szükséges Sok helyütt rossznak, tehernek tekintik ténykedésü­ket. Előfordul, hogy durván, úgy beszélnek velük, mint a hívatlan, kinézett látogatóval szokás. Pedig éppen fordított a helyzet. Nem azért mennek az üzemekbe, a raktárakba, hogy szekálják az embereket, hanem elsősorban, a munka természetéből adódóan azért, hogy segítsenek egy-egy ki­sebb egységben is, de a gyár, a népgazdaság érdekében. Megbecsülést érdemelnek, nem pedig elutasítást, idegen­kedést. Tóth Ferenc készítés, a programozás az ő munkájukra épül. Nekik kell kimutatni, miből mennyi van, hol szorít Foto: S& Gy. e»ossii«9t9 0e«tMf ••••••••!• •«••••••••••••ti A faragó-brigád még jófor­mán neki se kezd a délutáni műszaknak, amikor a hen- germű bejáratánál egy sietős ember alakja bukkan feL — Nézd csal? — mondja az egyik brigádtag —. ez meg Bircsár Lajos. Csak nincs va­lami baj? A 30 év körüli, cigányosan göndörhajú, kékszemű fiatal­ember valóban olyan ambí­cióval lépked, mintha valami hajtaná. Fürgén, frissen ér­kezik a hengerállványhoz, köszön, aztán picit összehú­zott szemekkel nézegeti a délelőttös brigád működését. Faragóék ismerik, tudják, szeret vitázni, nyersen, kere­ken megmondja a vélemé­nyét. De most nem szól sem­mit. Látszik, elégedett a munkával. Öl? kezdik. — Mi az, korábban vert fel a vekker? — Hogy.-hogy korábban? — Éj jeles vagy. — No és?! — Mit. keresel itt? — Pénzt szakikéin. Sok pénzt! — Pénzt? Minek neked a pénz? — Hogy-hogy minek? A nők- . re. meg kéjuta- J . i zásra — mond- ű Q ja Bircsár hun- J * ?? cut szemvillan- fással. __Nőkre?! És mit szól hoz­zá az asszony? — Mit szólna? örül neki. — örül?! Bircsár a maga részéről ezt a témát be is fejezi. Ha van sütnivalójuk. maguktól is rá­jönnek. Ma van a fizetés. Reggel, amikor végeztek a műszakkal, odaszólt a bri­gádtagoknak. — Holnap műszak után utazunk haza. Három nap pi­henő. Majd én felveszem a stexet. . . __ Bejöhetünk érte mi is. __ Itt én vagyok a Jancsi ( mármint a „góré”), azt csi­náljátok. amit mondok — mondta tettetett haraggal. Aztán szelidebben hozzá­tette. . — Ti csak aludjatok ki magatokat, alaposan. Minek keljünk fel a pénzért vala­mennyien? Ebben volt egy jó adag ön- feláldozás. de féltés is. Fize­tés, elkerülhetetlen, hogy be ne térjenek „csak” egy po­hár sörre. Az egy után aztán következik a másik. Éjjel meg kell az ember. Itt nem lehet játszani. A diósgyőri rekonstrukció teljes embere­ket követel. De még müvet._ Csobó Dénes, a Gyár- es Gépszerelő Vállalat egyses- vezetője (a vállalat szereli az LKM-ben a hengersorokat) ezt mondja: — A legexponáltabb vésze­ken a hengerállványok sze­relésén három brieád. Nagy Istváné. Faraffó Lászlóé és Bircsár Lajosé dolgozik. Hogy melyik a jobb? Nem tudok különbséget tenni. Mindhárom kiváló szakem­berekből áll., s mindhárom nagyszerűen dolgozik. Bircsárnak más a vélemé­nye. * . __ A Faragó Laci jobb, m int én — állapítja meg el­lentmondást nem tűrő han­gon — Nagy Pistának is több a tapasztalata. Sokat tanu­lók tőle. De hát mit szégyell­jem? Én vagyok a legfiata­labb brigádvezető. Bircsár 1958 szeptembere­ben került a vállalathoz. A fiatal ambíciós emberre ha­mar felfigyeltek, s hamaro­san brigádvezeléssel bíztak meg. Nagyszerűen vezeti, szervezi a munkát. Hihetet­len energia, munkabírás és alkotni vágyás feszül benne. A hengermű szerelése rendkívül gyors és pontos munkát kíván. Itt dolgozhat, amennyit bír. De ő kevesli. — Nem bírom ezt a nyolc órás beosztást. Mire belejö­vök a munkába, már be is kell fejezni. Nem most szerel először hengersort. Szerelt Dunaúj­városban, Salgótarjánban, s már itt is dolgozott, a Lenin Kohászati Művekben. Min­denütt apróbb-n agyobb inun- kasikerek fűződnek nevéhez. Pedig hengersort szerelni ne­héz. Különösen itt. Teljesen új ez a típus, ilyet még nem szereltek, ebben még nincs gyakorlat, minden munkada­rab beemelése új feladatnak számít. Ö egyenesen lelkese­dik érte. ti hős“ember — Ezt szeretem az egész­ben, az új és új megoldáso­kat. Minden perc, minden' ói-a új ötletet kíván. És vil­lámgyorsan kell dönteni. No, azért nemcsal? az én fejem van itt Tizenegy fej gondol­kozik. töpreng, mindig kisü­tünk valami okos megoldást. Bárki is mondja, ha jobb. mint az én ötletem, akkor ügy csináljuk. Ott persze nincs idő vitázni. Pillanato­kon belül születnek az ötle­tek s pillanatokon belül ke.l dönteni. Én nem is bírnám ki egész nap a satu mindig egyhangú munkálko­dásban. Belebetegednek. Ez a munka „fekszik” nekem. Bircsárékról el hell mon­dani. hogy csönpet se ra­gaszkodnak a határidőkhöz.. Lépten-nvomon ;;fÜrU TÜ eevre leiiébb szorítják. A bu- ensori hengerénvátvnval el­készültek smost hogy a mélyépítők hatandó előtt ar- Töták a” alapot, a blokksori heaeo-rállvánv szerelését kezdték meg. __ A bugasorit is hama­r ább készítettük el. ezt is jó­val a határidő előtt adjuk at. Négy hét és végzünk a biokK- sori hengerállványok szere­lésével. A többi már csak gyerekjáték. ■munka’ — Olyan sürgős a munka. Egv pillanatig töpreng, mit mondjon? Beszéljen arról hogy tudta, mennyire fontos a diósgyőri durvaheneermu mielőbbi átépítése, mennyit jelent ez millióban. De még­sem ezt mondja. __ Sürgős? De még meny­nyire! El akarók menni Ba­laton szemesre. üdülni. A munkát nem hagyhatom itt. Azt meg csak nem kívánhat­ják tőlem hogy ősszel lubic­koljak a Balatonban? — vil­lan a szeme huncutul, s el­siet az iroda felé. A brigád csak pihenjen. Ö meg intéz­kedik Otthon az asszonyok várják a borítékot. ( Csorba)

Next

/
Oldalképek
Tartalom