Észak-Magyarország, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-21 / 169. szám

SBBedSí•W©äL Säftes snű ESZAKMAGTARORSZAO 3 VÁRVÉOŐK Ott mozognak az időle mesz- ezeségében épült falakon a to­ronymeredek bástyákon, köny­követ. fíogy afci reggel megné­zi a várat, nem vesz észre vál­tozást Mindig is ilyen volt MM ÜR ISIÉ /' m 11 byedén, magabiztosan. Kis — mondja. Es egyszer csak csapat, ök a vár védői. Mész- észbe kapunk: hiszen már sziről nézve csalt apró, kis nem marad belőle semmi! Pontok, de közelebb érve jól Alig áll egy faldarab a helyén] Játszik ruhájuk is, „fegyverze­Ä lőrések eltömődtek, k bás­tya nincs sehol, a híd elsüly- lyedt, a boltozatos bejárat is eltűnt Hová lett a vár? Ki tette ezt? Es akkor mar tud­juk: az idő. Ö volt! De az csak unottan megrándítja vállát és vár. Ráér. Lázas sietséggel kezdjük ki­ásni az elsüllyedt hidat, a bol­tozatos bejáratot, megkeressük a lőrést is, és megmentjük ma­gunknak, ami még megmaradt a várból. Persze nemcsak ma­gunknak, hanem az utánunk következőknek, is. Erős vas­pántok húzzák egybe a szét­nyílt falakat, cement állítja meg a hullásra kész követ, a mállasztó gyökerek is elpusz­tulnak, és az ősi építmény fel­frissül. fiatalossá keményedik. Ez a teendőjük most itt, Bol­dogkőváralján is a kőműve­seknek. A várvédőknek. A to­ronymagas falakon do! sóznak, biztosan mozogva az állvánvo- kon. fütyörészve, át-át kiabál­va egymásnak. A kordáknál, a bárminemű hadi géneknél erősebb fegyverrel, kőműves- kalapáccsal, vakolókanállal védekeznek". Kezük nyomán simulnak, erősödnek, egyene­sednek a falak. A cementet itt keverik a vár tövében. Néha fel-fel néznek az állványokon dolgozókra: „már visszük!” Szemük egy- egy pillanatra megpihen a me­redek falakon is: >— Nehéz lehetett felépíteni.' — A várat? — kérdik, majd megvonják vállukat. — Olyan nehéz lehetett felépíteni, mint most rendbehozni. Legalábbis ugyanígy ' építhették akkor, mint ahogyan, mi most épít­jük. Aztán, hogy illusztrálja, amit mond, a már elkészített cementet rálapátolja a desz­kákból összeszögelt alkalma­tosságra, két ember beáll a rudak közé, felemeli, és elin­dul vele a meredeken felfelé. Bizony jó hosszú irtat kell megtenniük, a fordulóknál jo­gos a pihenő. — Hát így! — mondja a ké­sőbb visszaérkező ember. — De azért elkészül — és tekin­tetével végigpásztázza a tisz­tuló falakat. A védők becsülettel helyt­állnak. Megvédik Boldogkő- váralját. Priska Tibor Á látogatók Is készülődnek Különváltatok, csoportos utasások as örssß«'o,v Mezőgazdasági Kiállításra Hivatalosan ugyan még nem kezdődött meg a 65. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár- közönségszervezése, de az öntevékeny termelőszövet­kezetek már szervezik a kiállí­tást látogató csoportokat. Né­melyek már a MÁV-val is fel­vették a kapcsolatot a külön­vonatok biztosítása végett, má­sok autóbuszokat „szerződtet­tek” a csoportosan utazók ré­szére. Több olyan község akad az országban, ahonnan ezren, másfélezren készülnek a kiál­lításra. Hói válfhaíéK meg eEöre a tselépöjegyek ? Ä Mezőgazdasági Kiállítási Irodán már csomagolják a plakátokat, belépőjegyeket, s néhány nap múlva minden megye megkapja a szükséges nyom tatványokat. A termelőszövetkezetek, gép­állomások, ipari üzemek és intézmények közvetlenül a járási szervezőtől vehetik át az igényelt elővételi jegyeket. (Az állami gazdaságok a ter­melési igazgatóságoktól, az is­kolák pedig a tanácsok oktatá­si osztályától.) Az elővételi je­gyék ára felnőtteknek 7, diá­koknak 2 forint, A jegyek áru­sítását július 21-ón mindenütt megkezdik. A nem csoportban utazók a vidéki postahivata­loknál, a MÁV pénztáraknál és az IBUSZ-nál is megvált­hatják a jegyeket, a 33 száza­lékos vasúti kedvezményes utazásra jogosító igazolvány­nyal együtt. TáirgvsBrsiálék a kiállításon Á mezőgazdasági kiállításon az idén is megrendezik a tárgysora játékot. , A főnyeremények -között 4 * «• i* t ♦ $ ♦ $ ♦ ♦ (• $ í> ♦ ♦ $ $ ♦ Autók a gyár AZ AUTÓKRA egy idős munkásember hívta fel fi­gyelmemet. — Évek óta. nézem az autókat — mondta —, mindig több áll a gyárkapu előtt. Régebben a motorokat, azelőtt meg a kerékpárokat figyeltem. Azok is sokasodtak, soka­sodtak és egyszercsak közéjük vegyült, egy Moszkvics, egy Warszawa. Most meg már láthat itt Opel Rekordot, Fiat 1500-ast... A Borsodnádasdi Lemezgyár bejárata elölt álltunk, az idős munkás azt gondolhatta, hogy sohasem jártunk még itt. ahol ö évtizedeket, töltött, és mint ahogy szeret­teiről szívesen, kérdezés nélkül beszél az ember, folytatta mondókáját: — Öreg gyár ez már. Száz éves... Az újságok is so­kat. írtak a jubileumról. Szépen, cikkeztek a termelési eredményekről, a munkásélet javulásáról, De az aprónak tűnő változásokat csak mi vesszük észre, akik évtizedek óta- itt dolgozunk. Itt vannak, kérem, ezek az autók is. Ki figyeli, hogy miért áll egyre több „maszek” kocsi a gyár előtt? Megszokták már ezt mindenütt, Nem újdonság az idegeneknek. Csak mi értékeljük. Mi. akik jól emlékszünk azokra az időkre, amikor még kerékpárok sem álltak a gyár előtt. Az emberek kilométereket gyalogoltak a kör­nyező falvakból a gyárig. K esőbb jöttek kerékpárokon, aztán motorokon, most meg már a motorokat is felvált­ják az autók. Persze vannak még. akik most is a bicik­lit tapossák, amíg ideérkeznek. De már látja ott azt a kocsit? Egyik szerelőnké. Az a másik pedig egy gépko­csivezetőé, a, sajátja persze. És, ha. megkérdezi az embe­reket, főleg a fiatalabbját: hányán gyűjtenek altióra? Ál­lítom, hogy meg fog lepődni. És ez azért, jó dolog, kérem. Bár a mi időnkben lett volna. így! __ A Z IDŐS munkásembernek barázdált az arca, kér­ges a keze. Gondjai is vannak még, hiszen, mint mond­ta, nagy a. családja, s egyedül ő leeres. De saját gondjai­ról mégis kevesebbet beszél, mint a közös örömökről, Mert a gyár dolgozói közösen, örülnek, ha azt látják, hogy valamelyikük saját autójából lép ki a gyár előtt. És úgy vélekednek: ha a közös örömök egyre nőnek, ak­kor csökkennek az egyéni gondok.^. (Euttkay) Trabant-Limousine gépkocsi, Panni motorkerékpár, szoba­bútor. Danuvia motorkerék­pár. televízió. Lehel hűtőgép és két tátrai utazás szerepel. Ki­sorsolják majd a kiállítás „nagyhízóját” és az idei halá­szati évad legnagyobb harcsá­ját. amely- egyébként a kiállítás együk látványossága lesz. Melléknyereményként 25— 100 forint címletű vásárlási utalványokat sorsolnak majd ki. A tárgysorsjátékok jegyeit az elővételi látogatási jegyek árusításával egyidejűleg meg­kezdik. Kemzeiközi lovasversenyek Az idei. mezőgazdasági ki­állítás egyik legnagyobb lo­vas sport-rendezvénye lesz az Ifjúsági Európa-bajnokság. Hazai csapatunkkal együtt ed­dig 18 ország jelentette be rész­vételét az eseményszámba me­nő versenyen, amelyet a Malii-* tás első három napján bonyo- a Irtanak le. J A lósport kedvel™ egyéb­éként bármelyük napon látogat- 4 ják is meg a kiállítást, napom­at üi tanúi lehetnek nemzetközi A lovasversenyeknek, hazai be- - mutatóknak. Egy millión felöl J A két érvel ezelőtti Mállí- vtást is egy milliónál több lá­togató kereste fel. Az idea M- £ állítás gazdagabb hazai és kül- * földi bemutatói alapján a lá- J ingatottság jelentős emelkedé- v sével lehet számolni. V A kiállítás rendezősége 4 igyekszik jól felkészülni. Az 4 állami és szövetkezeti vendég- alátóipar éttermei, büféi, ha- 1 lászcsárdái, borkimérői az ed- J di ginéi is kulturáltabb ellátást v biztosítanak, az ételek és ita­ttok minden igényt Melegítő 4változatosságával várják ven- idégeiket. Á A főváros megnövekedett j idegenforgalma okozta nehéz­V ségek ellenére a vidékről cso- 4 portosan utazók részére a M- 4 állítási iroda turista színvona- 4 Ion, napi tíz forintért szállást 4 biztosít. (A szállásigényt azon- 4 ban legalább tíz nappal előre 4 be kell jelenteni, külön a nők, 4 és külön a férfialt részére!) 4 Ajánlatos, hogy a csoportosan 4 utazók minél előbb keressék 4 meg a járási, illetve a megyei 4 szervezőket, aMk tájékoztatják 4 őket a Mállítással kapcsolatos 4 minden tudnivalóról. a m.) tök** is. Nem, mellüket nem Páncélinig fedi, fejüket sem vé- dik lobogós tollú sisakkal: he­gyüket kopott, munkábavaló ing, svájci sapka, malteros nadrág foglalja el. Fegyverze­tük sem harci kopja, vagy Messze röppenő nyül, a törése­ken sem kandikálnak ki sza­kállas ágyúit, pedig- erre a bá­tor, Ms csapatra mégis illik a i,várvédők” elnevezés. De még mennyire illik! Hi­szen a vár legnagyobb ellen­ségével szálltak szembe, ami­nek hatalma sokszorosan fe­lülmúlja a legnagyobb csata­kígyókkal, a legkorszerűbb hajítógépekkel, a legkemé­nyebb faltörő kosokkal felsze­relt csapatok támadását is. Az idő az ellenség. A mindent Megemésztő, szétmorzsoló, el- borlasztó idő, A végtelen tü- tólmű idő, „aM” évszázadoltig tud várni közönyösen, mintha semmi köze se lenne a várhoz, de azért észrevétlen Itt is, ott is meglazít egy-egy követ, itt is, ott is elszór egy-egy hosszú Syökeret eresztő magot, és Megfogamzik a pusztulás. Mo­hóság nélkül, hihetetlen las­súsággal pusztítja a várat, Éj­jelente, talán csak újholdkor, emel le a bástyáról egy-egy Párttal avattak OzÉn Ap elmúlt napokban Özd «Isö kerületében pártházat Avattak. Az ünnepségen részt v°ttek azok is, akik a legtöb­bet segítettek az építkezésnél. ^ munkában élenjáró párt­munkásoknak, tanácsi dolgo­zóknak, szocialista brigádok- hak oklevelet nyújtottak át. Ye^etésről - vezetőknek 2.) Az egyéniség fejlődése és a szervezetek teljesítménye A mikor előző cikkünkben hivatkoztunk arra, hogy a vezetőképzés eredményességét milyen ténye­zőkkel lehet a leginkább szám­ba venni, hogyan lehet meg­mérni egy-egy továbbképző tanfolyam, vagy ankétsorozat hatékonyságát, csupán nagyvo­nalakban említettük meg a mé­rési lehetőségeket. Ezúttal dr. Szabó László előadása és az ankét vitája alapján, három olyan szempontot bomcolga- ;unk, amelyek nagyban össze­függnek a vezetés hatékonysá­gával. Természetesen nem azt jelenti ez, hogy csak az ilyes­fajta „dimenziókkal” lehetsé­ges egy vezető tevékenységének számbavétele, hiszen arra igen sok összetevőt kellene kidol­gozni,, mégis, vannak olyan sa­játos formák, a vezetés színvo­nalának növelésében, amelye­tet minden szinten és minden szervezeti egységnél ajánlatos szem előtt tartani. Ilyen például a vezetők, egyé­niségének a fejlesztése. Miről is van itt szó? Gyak­ran elhangzanak olyan véle­mények: no, ez egy jó vezető, íiszen reggeltől estig ott ül íróasztalánál, vagy ott van a reá bízott üzemben, mindent maga intéz, mindenről maga győződik meg. Annyit dolgozik, iogy semmire sem marad ide­je, csak a munkájára, de arra is szűkösen, .Vajon valóban jó vezető az ilyen ember? Megosz­lanak a vélemények. S ha abból az alapállásból vizsgáljuk e kérdést; hogy a jó vezető sem­miképpen sem veszhet el saját munkájában, nem hagyhatja magát elsodorni az ügyek és intézkedések tengerében — ak- ■ kor ez nem jó vezető. Hiszen nem marad ideje például olyan fontos dologra, mint saját is­mereteinek gyarapítása, mű­szaki és kulturális látókörének bővítése. Nem marad ideje ar­ra, hogy egy-egy fontos kérdés eldöntésénél elmélyültem, meg­gondoltan számba vegye a le­hetséges variánsokat, és a leg­jobbat válassza kit N emrég volt egy szerve­zéstudományi ankét Miskolcon, és ott el­hangzott olyan megállapítás: a vezető árnyéka a szerveze­tének, vállalatának. Ebben sok igazság van. Hiszen egy mun­kában elszürkült, egyoldalúvá lett. Mmerült embernek .nincs meg az igénye egyéniségének fejlesztésére. Pedig ma olyan időszakot élünk, a tudomány és a technika hihetetlenül gyors ütemű fejlődésének idejét, ami­kor állandóan nagy szükség van új ismeretanyagok gyűj­tésére, általános és szakmai kulturáltság fokozására. És ha visszagondolunk arra, hogy szocialista építőmunkánk során bizony volt olyan idő­szak, amikor nem értették meg ezeket az elveket, azt kell mon­dani, ennek részben a vezetők is okaivá váltak. Hiszen volt idő, amikor a vezetőnek a ks mondásban, a puritánságban, a minimális életigényekben kel­lett példát mutatnia. Amikor szinte kirívó volt, ha valaki az életet élvező, igényesebb élet­módra tört. Viszont most. a felfutó gazdasági életben az a feltűnő, s legalább olyan hiba, mint az imént említett, ha egy vezető egyéniség alacsonyabb szinten áll, mint beosztottai. Egy fiatal mérnök, vagy technikus bekerül a gyárba, el­kezd becsülettel dolgozni, s közben megnézi, hogyan él, ho­gyan gondolkozik vezetője. Azért teszi, mert előbb-utóbb ö is vezető beosztásba kerül. Ha azt látja, hogy vezetőjének állandóan gondterhelt az arca, nincs ideje se műszaM, se ál­talános kulturáltságának fej­lesztésére, idegileg Mmerült, azt mondja: nem érdemes törni magam, hiszen én is úgy fogok kinézni, mint ő. A borsodi üzemek, vállala­tok, intézmények vezetőinek egy része az elmúlt másfél év­tized alatt kicserélődött. De akik megmaradtak, azok ma is jó vezetők. Erre utalt ankétünkön dr. Szemere Endre, a Szerencsi Cukorgyár és Vincze Géza, a Borsodi Ál­lami Építőipari Vállalat igazga­tója is — lépést tartottak a ve­zetés- és a szervezéstudomány fejlődésével. Életünk gyarapo­dásával párhuzamosan haladt személyiségük fejlődése. E gy „másik olyan tényező, amiről feltétlen beszél­ni kell a vezető tevé­kenységének mérésekor: szer­vezeti egységének teljesíimé-_ nye. Sokszor szó esett ankétün­kön róla, hogy vannak úgyne­vezett „panaszkodó vezetők”. Azt mondják: azért nem megy a munka, mert rosszak a be­osztottak. Semmit se lehet rá­juk bízni. ValaM megjegyezte az ankéton: én az ilyen veze­tőt látatlanban leváltanám, esetleg annyit, kérdeznék, mióta van a vállalat élén. Mert ha két hónapja irányítja a gyárat, akkor még talán mondhat ilyet. De ha nyolc éve van ott, akkor már nemcsak a beosztottakban, hanem elsősorban benne van a hiba. Esztendők alatt ugyanis ál lehet formálni emberek egész tömegét, különösen ak­kor, ha ő jó vezető.* Nagy igaz­ság van abban, hogy az embe­rek között, különösen egy-egy vállalatnál, nincsenek végletek. Nem fogadhatjuk el azt az ér­velést; nálunk összegyűltek a vezetők és a beosztottak leg- rosszabbjai. Bezzeg a másik helyen csupa zsenik csoporto­sultak. Ez egyszerűen nem igaz! Nagyjából igaz az a tapasz­talati törvényszerűség, hogy az emberek közel egyformák, és azzá fejlődnek, amivé alakítjuk őket. Ezt is figyelembe kell venni egv jó vezetőnek, amikor egyéniségének fejlesztésére gondol. Vannak vezetők, akik egyszerűen mutatókban gon­dolkodnak. Fetisizálják a kü­lönféle gazdasági és termelési mulatókat. Emiatt néha káros, negatív tendenciák jelentkez­nek, ami nemcsak az ő munká­jukra, hanem az egész üzem pszichológiai légkörére, szo­ciális kiimájára kedvezőtlenül hat. i És ez szorosan, kapcsolódik egy harmadik vezetői tevé­kenységhez, az üzem szociális, pszichológiai légköréhez, an­nak a szervezetnek Mimájához, amelyet ő irányít, amelynek ő a vezetője. Ahol gyűlölködés, sugdolódzás, rosszindulatú megjcgvzések vannak, nem vé­letlenek az ilyen jelenségek. Ehhez köze van a vezetőnek is. Köze még akkor is, ha nem táplálja, nem éleszti,ezt a han­gulatot, de nem is akadályozza meg. Eltűri! Szó nélkül nézi, miként intri­kálják egymást, miként idege­sítik környezetüket beosztot­tai. Ha egy vezető nem tud egészséges légkört teremteni munkaterületén, nem tud ki­alakítani baráti, kollektív szel­lemet, helyesen értelmezett ■ munkakapcsolatokat, akkor az a vezető aligha látja cl fel­adatát. Az^ imént említett három té­nyező nem valamiféle - dogma a vezetéselmélet kérdései kö­zött, de olyan szükséges „kel­lék”, amely hozzátartozik a jó vezetéshez. S ha a vezetőképzés tük­rében vizsgáljuk az egyéniség, Mfejleszté- sét, a légkör kialakítást és a szervezet eredményes működé­sét, akkor azt mondhatjuk; olyan lehetőségeket kell terem­teni a tanfolyamokon, a külön­böző ankétokon és előadásokon, amelyek során a hallgatók fel­ismerik azokat az igényeket, amelyekét velük, mint vezetők­kel szentben a holnap követel­ményei támasztanak. Fodor László Paitlovits Ágoston {Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom