Észak-Magyarország, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-21 / 169. szám
ESZAKMAGTA50RSZÄ0 Kedd, 1364. július ZL Megkezdődtek © lengyel ünnepségeié Hmsossv, K@w©la^ és Ulbricht ssics érkezik Varsóba Amnesztia rendeletet adtak ki Ma, kedden délelőtt, a népi Lengyelország megalakulásának 20. évfordulójára Varsóba érkeznek a szomszédos szocialista országok állami és pártvezetői: N. Sz. Hruscsov, A. Novotny és W. Ulbricht. A hét végén már Lengyelország sck városában és nagyüzemében rendeztek díszünnepséget az ország felszabadulásának 20. évfordulója tiszteletére. Varsóban, a Belvedere Palotában. Opoleban a Szent Anna hegyen, a sziléziai felkelők emlékművénél 120 ezren vettek mgzt a lengyel felszabadulás 20. évfordulója alkalmából rendezett nagygyűlésen, amelyen Marian Spychalski marsall, honvédelmi miniszter, a LEMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja mondott beszédet. A Lengyel Népköztársaságban a felszabadulási ünnepség alkalmából amnesztia rendeletet adtak ki. A többi között kiterjed az egy évi elzárásra ítélt olyan nőkre, akiknek 14 éven aluli gyermeke van, az 55 éven felüli nőkre, a 60 éven felüli férfiakra, 2 évnél nem hosszabb börtönbüntetés esetén. A rendelet vonatkozik azokra a fiatalkorúnkra, akik nem visszaeső bűnösök. Azonban nem terjed ki az amnesztia a huligánokra. A közlekedési bűncselekmények elkövetőinek is megbocsátanak, ha nem részegség miatt történt, és más hivatali bűncselekményeknél a büntetést felére csökkentik. Valkó Marion, hazánk párizsi nagyhoYeíe • a napokban adta át megbízólevelét De Gaulle francia elnöknek Hz ßiSZ értekezletéről Kedden kezdődik az amerikai fővárosban az Amerikai Államok Szervezetének külügyminiszteri értekezlete. Elsőnek Borges venezuelai külügyminiszter érkezett a helyszínre, hiszen a tanácskozást Venezuela kezdeményezte. A kubaellenes gyülekezet szervezői azt remélték, hogy különösebb nehézség nélkül megszerezhetik majd a diplomáciai és gazdasági szankciók elfogadásához szükséges kétharmados szavazattöbbséget. ;Tévedtek! „Első csapásként” Mexikó jelentette be, hogy \nem küldi el külügyminiszte- :ré( Washingtonba, amit az íamerikai lapok joggal értékellnek tiltakozásként az értekezhet céljai ellen. Ülést tartott a szovjet—magyar kormánybizottság Hétfőn Moszkvában összeült a szovjet—magyar gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési kormánybizottság. A szovjet küldöttséget Mihail Leszecsko miniszterelnökhelyettes vezeti. A kormánybizottság ülésén a szovjet—magyar együttműködés további kibővítésének és elmélyítésénél: kérdéseivel foglalkoztak. Ma véget ér az afrikai csúcsértekezlet A kairói csúcsértekezlet hétfő délelőtti ülésén Julius Nyerőre, Tanganyika és Zanzibár Egyesült Köztársaság elnöke, Kenneth Kauda, Észak-Rho- désia (Zambia) miniszterelnöke. továbbá Hamilcar Cablar, a Portugál-Guinea és a Zöld- fok-syigetek függetlenségéért küzdő mozgalom vezetője szólalt fel. Ezután az államfők zárt tanácskozásra ültek össze. Az Moro kormánya Morc megbízott olasz miniszterelnök előzetes jelentések szerint, július 21-én, kedden jelenik meg Seg.ni köztársasági elnöknél, hogy véglegesen bejelentse megbízatásának elfogadását, s egyúttal az új kormány összetételét. Az Olasz KP lapjában Mario Alicata, a lap főszerkesztője írja: „E második Moro- kormány, még mielőtt teljesen világra jött volna, máris sokkal gyengébbnek és a közvélemény előtt még kevésbé hitelképesnek mutatkozik, mint az előző, sőt — folytatja az Alicata — az olasz társadalom demokratikus fejlődésére még veszélyesebbnek látszik, egy nem is nagyon időszerűsített neocentrizmussal állunk szemben — írja az Unita főszerkesztője. eredeti tervek szerint áz értekezlet kedden ér véget flsfzsMSsel az NSZK-han Alekszej Adzsubej, az Izvesztyija főszerkesztője feleségével, Rada Hruscsovával és a lap két főmunkatársával együtt hétfőn Nyugat-Németországba érekezett. A dortmundí Ruhr-Nach- richten, a düsseldorfi Rheinische Post és a müncheni Münchner Merkur meghívására ellátogat Dortmundba, Essenbe, Bonnba, Frankfurtba, Stuttgartba, Münchenbe és az NSZK más városaiba. Papandreu Londonban Papandreu görög miniszter- elnök hétfőn a brit kormány meghívására Londonba érkezett kétnapos látogatásra, hogy megbeszéléseket folytasson Home miniszterelnökkel és Butler külügyminiszterrel a ciprusi helyzetről. Budapesti dolgozik szolidaritás! nagygyűlése A Budapesti Pártbizottság és a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa a genfi egyezmény aláírásának 10. évfordulója alkalmából szolidaritási nagygyűlést rendezett a Kőbányai Konzervgyár művelődési házában. A nagygyűlésen résztvett és az elnökségben foglalt helyet Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai I Jíi itimgA NAGYVILÁGBAN — POMPIDOU francia minisz- Eterelnök csütörtökön Új-Kale- E-dóniába utazik. A francia ^fennhatóság alatt álló Cséndes- sóceáni szigeteken tervezett lá- Sjtogatása során megtekinti az répülő új francia atomrobban- stási központ létesítményeit. ~ AZ EAK katonai szóvivőjé- Enek bejelentése szerint vasár- Enap délután négy Mirage tí- EPusű izraeli repülőgép felderí- =tés céljából egyiptomi terület =fölé akart behatolni — jelenti Ea MEN hírügynökség. Az EAK E vadászrepülőgépei egyet lelőt- = tek közülük. Az izraeli szó- =vivő cáfolja a hírt. 5 A NYUGATNÉMET kor- E mánypárt, a CDU—CSU veze- Etősége hétfőn Erhard kancel- ~lar elnökletével négyórás ülést -tartott, amelyen időszerű külpolitikái kérdéseket vitattak £meg. Az ülésen részt vett =Adenauer, a CDU elnöke és Srauss, volt hadügyminiszter is, továbbá Schröder külügyminiszter. » HÉTFŐN visszaérkezett a Szovjetunióból az MSZMP pártmunkás küldöttsége, amely az SZKP Központi Bizottságának meghívására Orosz Ferencnek, az MSZMP Szabolcs megyei Bizottsága első titkárának vezetésével' tíz napig tanulmányozta a szovjet mezőgazdaságot. Aggodalom Goldwater miatt Mint a Reuter jelenti, a rövidesen nyugalomba vonuló Stikker, NATO-főtitkár, hétfőn, Brüsszelben újságíróknak nyilatkozott és leplezetlen aggodalommal szólott Goldwater nézetedről. Bizottságának tagja, a SZOT elnöke és Szarka Károly külügyminiszterhelyettes. Áz elnökség tagja volt Dinh Bao Thi, á Dél-Vietnam Felszabadításáért Küzdő Dolgozók Egyesülete központi bizottságának tagja, továbbá Hoang Bao Son, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete.Az ünnepségen Csfkesz Jó- zsefné, a Budapesti Pártbizottság titkára mondott beszédet; Bevezetőben méltatta a vietnami nép szabadságharcát., amelynek eredményeként 1954. július 20-án aláírták a nagyjelentőségű genfi egyezményt. Majd szólt az amerikai imperialisták agressziójáról, amelyre válaszolva Dél- Vietnam népe egy emberként sorakozott fel a nemzeti felszabadítási arcvo- nal zászlaja alá. Ezután Hoang Bao Son, a Vietnami Demokratikus Köztársaság nagykövete köszöntötte a szolidaritási gyűlés részvevőit, majd Dinh Bao Thi, a Dél-Vietnam Felszabadításáért ** Küzdő Dolgozóit Egyesülete központi bizottságának tagja, a magyar szolidaritási bizottság meghívására hazánkban tartózkodó küldöttség vezetője szólalt fel. A gyűlés befejezéséül a délvietnami küldöttség a két nép barátságát jelképező hímzett selyemzászlót nyújtott át a Nemzeti Felszabadítási Front nevében a budapesti dolgozók képviselőinek. ( Ho Sí Mimii nyilatkozata a l’Humanitéiiek Ho Sí Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke a genfi egyezmény aláírásának 10. évfordulója alkalmából nyilatkozatot, adott a rHumaniténck. — A béke helyreállítása érdekében haladéktalanul érvényt kell szerezni a genfi egyezmény rendelkezéseinek, ki kell vonni az Egyesült Államok csapatait Dél-Vietnamból és véget kell vetni a dél- vietnami kormány terroruralmának — mondotta. Vietnam újraegyesítése hangoztatta Ho Si Minh — 1 vietnamiak ügye, csak a két ország közötti tárgyalások útján valósítható meg, a Viel- nami Hazafias Arcvonal és t Dél-Vietnami Nemzeti Felsza- badítási Front politikai programja szellemében. {J.ulifá$ b&fp'áeibéL... bóból rózsa ..” ez az én nótám. Úgy szeretem, de úgy, hisz teccik tudni, ezt húzsom én a legtöbbet. Nomármost, egyszer szeretném hallani a templomban is, misekezdés előtt, Mert teccik tudni, sokat vitatkozol: az asszonnyal, ü azt mondja, nem ezs a szép, én pedig nem hagyom magam. Most majd ü is meggyőződik rulla, ha a tekintetes, nagyságos kántor úr elorgonálja misekezdés előtt. Hadd hallja ez a fekete képű asszony, hogy azs én nótámat hallgatja még Mit volt mit tenni, reggel kicsit dülöngőzve, kapatosán, viszajutott a kántor a faluba. Elég későre járt az idő, a mi' se hamarosan kezdődött, de hát az Ígéret, a mások előtt adott becsületszó mégis köte- lez. Mire leült a kántor az or- gona mellé, a prímás is meg' érkezett feleségével, és áhita' tosan lépett a fújtató hoz. A kántor pedig, mit volt mit tenni, szépen, érzéssel lenyomta a billentyűket és felcsendül* az orgona életében, és a temp' lomban is először, a prímái' kedvenc dala. A község,'ahol az eset történt, elég nagy. Mis- kolchoz közel esik, így azután sokan járnak be a gyárba. A felszabadulás előtt is elég népes, úgynevezett „gyárista” gárdája volt, ehhez tartozott az is, aldt meglátogattam. Ma már nyugdíjas, negyven, keményen ledolgozott év ü] vállain. s ennek a sok, munkában eltöltött időnek talán köze van a fehér hajhoz, a kissé: hajlott háthoz is. Ma már csak tesz-vesz a ház körül, no meg a kertben, ás. kapál, gyomlál, permetezi gyümölcsfáit. Az utóbbiakra nagyon büszke, valósággal szerelmes beléjük, nem csoda hát. ha éppen az egyik „gyönyörűséges” diófa alá telepedtünk, hogy az ő jelzőivel éljek, ebéd után. Sándor bácsi mesélő kedvéiben volt, csordogált belőle a szó, gyárról, emberekről, régi időkről,, fákról, szóval mindenről, ami éppen eszébe jutott. Ilyenkor legjobb nem zavarni az embert, hadd beszéljen. Különben is: ritkán akad ilyen bőbeszédű „alanyom”, akit ennyire kényelmes helyzetben hallgathatok végig. Mert feküdtünk a diófa alatt, a pompás selyemfű-ágyon. s az öreg csendes mormogását a falevelek halk suttogása kísérte. Nem, nem kell ilyenkor a jegyzettömb, a csend kitűnő figyelő, belemarja jól irónját az agyba-szívbe. Hát még, ha olyan jó elbeszélő valaki, mint Sándor bácsi. Csak megemlít egy nevet, néhány jelzőt ra.k rá, lám máris él, mozog, nevet. vagy sír, ahogy éppen a kora, szerepe megkívánja. Az öreg pedig beszél... beszél... — Tudod, öcsém, úgy volt, hogy akkoriban, a felszabadulási időkben, semmitől sem riadtak vissza az egyház érdemes emberei, hogy visszatart- sák a szétugrani készülő nyájat. Különösen bennünket, gyáristákat igyekeztek meggyőzni a túlvilág örömeiről, a várható boldogságról, a keletkező mennybéli atyafiságról, szóval még te is emlékszel rá? No, jó. de akkor arra is emlékezned kell. ha falujáról: jöttek, akkor zengett legjobban a harang. » volt misé, meg litánia rogyásig. Nálunk is így történt minden esetben. Részben a furfangos kántornak volt kös-zönhető. aki híres, nevezetes emberként tengette százhúsz kilós termetét ezen a silány árnyékvilágon. Mert furfangos volt őkigyelme, a pap meg sem tudott mozdulni nélküle, ő meg a pap kitűnő misebora nélkül. Tudod, nem volt ez szegény eklézsia, ma sem az. a jámbor hívők hűségesen adakoztak, az a százhúsz kiló sem véletlenül tapad a csontvázára. Különben, azt az egyet el kell ismerni a történeti hűség kedvéért, hogy az iskolában jól tanította a gyerekeket. Lelkiismeretesen oktatta őket, ezért azután a sok bolondos tettei mellett is nagy népszerűségnek örvendett. Pedig nagy szenvedélye, az ivás miatt. sokat megmosták a fejét, a plébánostól a püspökig. A bor volt a mindene. Elég volt ránéznie az üvegre, máris nyelni kezdett, s csak mozgott az a nagy fene ádámcsutkája. mintha el akarná nyelni az egész világot. Mindegy volt, milyen a bor, lehetett az olyan, mint az ecet, vagy dohos és virágos, nem számított. Ha egyszer kézbe- kaparinlott egy fiaskót, attól másnak orra koppant. Gondolhatod öcsém, ha a rossz borért így lelkesedett, mit meg nem tett a jóért. Képes volt öt-tíz kilométert elgyalogolni, még télviz idején is. ha hírét vette, hogy a környező tanyákon jó itókája akad valamelyik gazdának. E gyszer aztán, egy igen jókedvű társaságba akadt valahol a Kővágóhegynél. Tudod, ott voltak a község borospincéi. rendre, szépen, sorjában, s telente ugyancsak füstölögtek a bejáratok. Nos. egy ilyen téli éjszakán a mi kántorunk roppant jókedvűen nyakalta a szép piros bort. Még cigányokat is vittek magukkal, szólt a zene. izzadtak a szegény zenészek. Amint már mondottam. iszonyú jókedve kerekedett a kántornak is, és nagylelkűségében elhatározta: bográcsos gulyást főz a zenészeknek. Egy kikötése volt csupán; csak úgy ehetík még. ahogy 5 akarja. Persze, belementek a cigányok, éhesek voltak, alig várták, hogy elkészüljön a gulyás. Eljött ez az idő is, a kántor letette a földre, tót kő közé a bográcsot. Mielőtt azonban enni kezdtek volna, mindegyik zenésznek vastag botot kötött könyökhajlásához. Azután adta kezükbe a kanalat, mondván, hogy csak azzzal a kézzel ehetnek, amelyiken a fakanál merévül. Szegény zenészek így természetesen nem tudtak enni! Sehogy sem tudták a kimerevített kar miatt a kanalat a szájukhoz emelni! Volt is nevetés, csakúgy zengett a pince, legjobban maga a kántor hahotázott. Hanem egyszercsak megszólal a prímás: — Instállom alássan, nagyságos úr. mi azért mésris enni fogunk abból a jó gulyásból. . A kántor még hangosabban nevetett: ■— Ugyan dádé, ezt mán nem hiszem. Nem vagytok ti olyan okosak. — De bizony meg lehet ázs... — Hát ide figvelj. Ha ti így, merevített karral esztek a szilvásból, kántori becsületszavamra mondom. teljesítem ezr kívánságotokat. No, áll az alku? — Áll,, tekintetes, nagyságos kántor űr. — Mi lépvén hát a teljesítendő kívánság'’ A prímás masa elé mered e<»v pulano+iír aztán igen komolven kiböki: — Hát sín a macvar muzsika, a legszebb meg az. hogy „Asszony lesz lányból, a blmaZ a magasságban lakó, méltó- ságos atyaúristen is. Egyszóval ez lenne a kívánságom! E rre még jobban kitört a nevetés, elképzelheted kedves öcsém. A kántor pedig, mivel szentül hitte, hogy a cigányok nem járnak túl az eszén, azt mondta, teljesíti a kívánságát. És a ravasz prímás mégis okosabbnak bizonyult a kántornál. Belemerítette kanalát a gulyásba és ... .a szembenülő nagybőgős szájába tolta a kanalát. Az rögtön kapcsolt, ő meg a prímást tartotta, jól. S így. lassan. komótosan, a kántor sze- meláttára, elfogyasztották a tál gulyást. A kántor dühöngött, meg nevetett is. szidta a cigányokat. pénzt ajánlott nekik, de a prímás hajlíthatatlan volt: — Nem így egyezstünk. csókolom a kezsét, lábát nagyságos kántor úr! Nekem az „asz- szonv lesz a lánybul” kell, nem a pén2s. Pénzst kaphatok. de a, nagyságos atya úristen hallani az én nótám H ogy mit szólt hozzá ® „nagyságos atyaisten”' Én bizony nem tudón1' öcsém, bizonyára nem hars' gudhatott meg anyira a prí' másra, mint ahogy a hívők * kántorra. VoJt hadd el hadd. meg búcsújárás néhány napié a parókiára. Azt hittük, a vég' ítélet napja közeleg. De hát el is elmúlt, tudod, abban az idő- ben volt egyéb gond is. ígl' azután hamarosan elcsendes«' dett minden. Eltűnt, vagy ha jól emlékszem, meghalt a kán' tor is. Fianem a prímás él. eS' lénként megtalálod a Fekete huszárban. Ott muzsikál, éí mindég a nagvságos atvaúf' Isten meghallgatta nótájává* kezdi. Ha akarod kedves öcsém, ma este meglátogathat' Juk. ... Meglátogattuk. Csendese*1 és szerényen húzta a nótákat, nem is sejtette, hogy betű les* belőle. Hiába, így is híres lehet v»' Holdi János csak most fogja először laki __
