Észak-Magyarország, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-21 / 169. szám

ESZAKMAGTA50RSZÄ0 Kedd, 1364. július ZL Megkezdődtek © lengyel ünnepségeié Hmsossv, K@w©la^ és Ulbricht ssics érkezik Varsóba Amnesztia rendeletet adtak ki Ma, kedden délelőtt, a népi Lengyelország megalakulásá­nak 20. évfordulójára Varsó­ba érkeznek a szomszédos szocialista országok állami és pártvezetői: N. Sz. Hruscsov, A. Novotny és W. Ulbricht. A hét végén már Lengyelor­szág sck városában és nagy­üzemében rendeztek díszün­nepséget az ország felsza­badulásának 20. évfordulója tiszteletére. Varsóban, a Bel­vedere Palotában. Opoleban a Szent Anna he­gyen, a sziléziai felkelők em­lékművénél 120 ezren vettek mgzt a lengyel felszabadulás 20. évfordulója alkalmából rendezett nagygyűlésen, ame­lyen Marian Spychalski mar­sall, honvédelmi miniszter, a LEMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja mondott beszédet. A Lengyel Népköztársaság­ban a felszabadulási ünnepség alkalmából amnesztia rende­letet adtak ki. A többi között kiterjed az egy évi elzárásra ítélt olyan nőkre, akiknek 14 éven aluli gyermeke van, az 55 éven felüli nőkre, a 60 éven felüli férfiakra, 2 évnél nem hosszabb börtönbüntetés esetén. A rendelet vonatkozik azok­ra a fiatalkorúnkra, akik nem visszaeső bűnösök. Azonban nem terjed ki az amnesztia a huligánokra. A közlekedési bűncselekmé­nyek elkövetőinek is megbo­csátanak, ha nem részegség miatt történt, és más hivatali bűncselekményeknél a bünte­tést felére csökkentik. Valkó Marion, hazánk párizsi nagyhoYeíe • a napokban adta át megbízólevelét De Gaulle francia elnöknek Hz ßiSZ értekezletéről Kedden kezdődik az ameri­kai fővárosban az Amerikai Államok Szervezetének kül­ügyminiszteri értekezlete. El­sőnek Borges venezuelai kül­ügyminiszter érkezett a hely­színre, hiszen a tanácskozást Venezuela kezdeményezte. A kubaellenes gyülekezet szervezői azt remélték, hogy különösebb nehézség nélkül megszerezhetik majd a diplo­máciai és gazdasági szankciók elfogadásához szükséges két­harmados szavazattöbbséget. ;Tévedtek! „Első csapásként” Mexikó jelentette be, hogy \nem küldi el külügyminiszte- :ré( Washingtonba, amit az íamerikai lapok joggal értékel­lnek tiltakozásként az értekez­het céljai ellen. Ülést tartott a szovjet—magyar kormánybizottság Hétfőn Moszkvában össze­ült a szovjet—magyar gazdasá­gi és tudományos-műszaki együttműködési kormánybi­zottság. A szovjet küldöttséget Mi­hail Leszecsko miniszterelnök­helyettes vezeti. A kormánybizottság ülésén a szovjet—magyar együttműkö­dés további kibővítésének és elmélyítésénél: kérdéseivel fog­lalkoztak. Ma véget ér az afrikai csúcsértekezlet A kairói csúcsértekezlet hét­fő délelőtti ülésén Julius Nye­rőre, Tanganyika és Zanzibár Egyesült Köztársaság elnöke, Kenneth Kauda, Észak-Rho- désia (Zambia) miniszterelnö­ke. továbbá Hamilcar Cablar, a Portugál-Guinea és a Zöld- fok-syigetek függetlenségéért küzdő mozgalom vezetője szó­lalt fel. Ezután az államfők zárt ta­nácskozásra ültek össze. Az Moro kormánya Morc megbízott olasz mi­niszterelnök előzetes jelenté­sek szerint, július 21-én, ked­den jelenik meg Seg.ni köztár­sasági elnöknél, hogy véglege­sen bejelentse megbízatásának elfogadását, s egyúttal az új kormány összetételét. Az Olasz KP lapjában Ma­rio Alicata, a lap főszerkesz­tője írja: „E második Moro- kormány, még mielőtt teljesen világra jött volna, máris sok­kal gyengébbnek és a közvéle­mény előtt még kevésbé hitel­képesnek mutatkozik, mint az előző, sőt — folytatja az Ali­cata — az olasz társadalom demokratikus fejlődésére még veszélyesebbnek látszik, egy nem is nagyon időszerűsített neocentrizmussal állunk szem­ben — írja az Unita főszer­kesztője. eredeti tervek szerint áz érte­kezlet kedden ér véget flsfzsMSsel az NSZK-han Alekszej Adzsubej, az Iz­vesztyija főszerkesztője felesé­gével, Rada Hruscsovával és a lap két főmunkatársával együtt hétfőn Nyugat-Németországba érekezett. A dortmundí Ruhr-Nach- richten, a düsseldorfi Rhein­ische Post és a müncheni Münchner Merkur meghívásá­ra ellátogat Dortmundba, Essenbe, Bonnba, Frankfurtba, Stuttgartba, Münchenbe és az NSZK más városaiba. Papandreu Londonban Papandreu görög miniszter- elnök hétfőn a brit kormány meghívására Londonba érke­zett kétnapos látogatásra, hogy megbeszéléseket folytasson Home miniszterelnökkel és Butler külügyminiszterrel a ciprusi helyzetről. Budapesti dolgozik szolidaritás! nagygyűlése A Budapesti Pártbizottság és a Szakszervezetek Buda­pesti Tanácsa a genfi egyez­mény aláírásának 10. évfor­dulója alkalmából szolidari­tási nagygyűlést rendezett a Kőbányai Konzervgyár műve­lődési házában. A nagygyűlé­sen résztvett és az elnökség­ben foglalt helyet Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai I Jíi itimgA NAGYVILÁGBAN — POMPIDOU francia minisz- Eterelnök csütörtökön Új-Kale- E-dóniába utazik. A francia ^fennhatóság alatt álló Cséndes- sóceáni szigeteken tervezett lá- Sjtogatása során megtekinti az répülő új francia atomrobban- stási központ létesítményeit. ~ AZ EAK katonai szóvivőjé- Enek bejelentése szerint vasár- Enap délután négy Mirage tí- EPusű izraeli repülőgép felderí- =tés céljából egyiptomi terület =fölé akart behatolni — jelenti Ea MEN hírügynökség. Az EAK E vadászrepülőgépei egyet lelőt- = tek közülük. Az izraeli szó- =vivő cáfolja a hírt. 5 A NYUGATNÉMET kor- E mánypárt, a CDU—CSU veze- Etősége hétfőn Erhard kancel- ~lar elnökletével négyórás ülést -tartott, amelyen időszerű kül­politikái kérdéseket vitattak £meg. Az ülésen részt vett =Adenauer, a CDU elnöke és Srauss, volt hadügyminiszter is, továbbá Schröder külügy­miniszter. » HÉTFŐN visszaérkezett a Szovjetunióból az MSZMP pártmunkás küldöttsége, amely az SZKP Központi Bizottságá­nak meghívására Orosz Fe­rencnek, az MSZMP Szabolcs megyei Bizottsága első titká­rának vezetésével' tíz napig tanulmányozta a szovjet me­zőgazdaságot. Aggodalom Goldwater miatt Mint a Reuter jelenti, a rö­videsen nyugalomba vonuló Stikker, NATO-főtitkár, hét­főn, Brüsszelben újságíróknak nyilatkozott és leplezetlen ag­godalommal szólott Goldwater nézetedről. Bizottságának tagja, a SZOT elnöke és Szarka Károly kül­ügyminiszterhelyettes. Áz el­nökség tagja volt Dinh Bao Thi, á Dél-Vietnam Felszaba­dításáért Küzdő Dolgozók Egyesülete központi bizottsá­gának tagja, továbbá Hoang Bao Son, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság budapesti nagykövete.­Az ünnepségen Csfkesz Jó- zsefné, a Budapesti Pártbi­zottság titkára mondott beszé­det; Bevezetőben méltatta a vietnami nép szabadság­harcát., amelynek eredmé­nyeként 1954. július 20-án aláírták a nagyjelentőségű genfi egyezményt. Majd szólt az amerikai imperia­listák agressziójáról, amelyre válaszolva Dél- Vietnam népe egy ember­ként sorakozott fel a nem­zeti felszabadítási arcvo- nal zászlaja alá. Ezután Hoang Bao Son, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság nagykövete köszön­tötte a szolidaritási gyűlés részvevőit, majd Dinh Bao Thi, a Dél-Vietnam Felszaba­dításáért ** Küzdő Dolgozóit Egyesülete központi bizottsá­gának tagja, a magyar szoli­daritási bizottság meghívására hazánkban tartózkodó kül­döttség vezetője szólalt fel. A gyűlés befejezéséül a dél­vietnami küldöttség a két nép barátságát jelképező hímzett selyemzászlót nyújtott át a Nemzeti Felszabadítási Front nevében a budapesti dolgozók képviselőinek. ( Ho Sí Mimii nyilatkozata a l’Humanitéiiek Ho Sí Minh, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság el­nöke a genfi egyezmény alá­írásának 10. évfordulója al­kalmából nyilatkozatot, adott a rHumaniténck. — A béke helyreállítása érdekében haladéktalanul ér­vényt kell szerezni a genfi egyezmény rendelkezéseinek, ki kell vonni az Egyesült Ál­lamok csapatait Dél-Vietnam­ból és véget kell vetni a dél- vietnami kormány terror­uralmának — mondotta. Vietnam újraegyesítése hangoztatta Ho Si Minh — 1 vietnamiak ügye, csak a két ország közötti tárgyalások út­ján valósítható meg, a Viel- nami Hazafias Arcvonal és t Dél-Vietnami Nemzeti Felsza- badítási Front politikai prog­ramja szellemében. {J.ulifá$ b&fp'áeibéL... bóból rózsa ..” ez az én nó­tám. Úgy szeretem, de úgy, hisz teccik tudni, ezt húzsom én a legtöbbet. Nomármost, egyszer szeretném hallani a templomban is, misekezdés előtt, Mert teccik tudni, sokat vitatkozol: az asszonnyal, ü azt mondja, nem ezs a szép, én pedig nem hagyom magam. Most majd ü is meggyőződik rulla, ha a tekintetes, nagysá­gos kántor úr elorgonálja mi­sekezdés előtt. Hadd hallja ez a fekete képű asszony, hogy azs én nótámat hallgatja még Mit volt mit tenni, reggel kicsit dülöngőzve, kapatosán, viszajutott a kántor a faluba. Elég későre járt az idő, a mi' se hamarosan kezdődött, de hát az Ígéret, a mások előtt adott becsületszó mégis köte- lez. Mire leült a kántor az or- gona mellé, a prímás is meg' érkezett feleségével, és áhita' tosan lépett a fújtató hoz. A kántor pedig, mit volt mit ten­ni, szépen, érzéssel lenyomta a billentyűket és felcsendül* az orgona életében, és a temp' lomban is először, a prímái' kedvenc dala. A község,'ahol az eset tör­tént, elég nagy. Mis- kolchoz közel esik, így azután sokan járnak be a gyárba. A felszabadulás előtt is elég népes, úgynevezett „gyárista” gárdája volt, ehhez tartozott az is, aldt megláto­gattam. Ma már nyugdíjas, negyven, keményen ledolgo­zott év ü] vállain. s ennek a sok, munkában eltöltött időnek talán köze van a fehér hajhoz, a kissé: hajlott háthoz is. Ma már csak tesz-vesz a ház körül, no meg a kertben, ás. kapál, gyomlál, permetezi gyümölcsfáit. Az utóbbiakra nagyon büszke, valósággal sze­relmes beléjük, nem csoda hát. ha éppen az egyik „gyönyörű­séges” diófa alá telepedtünk, hogy az ő jelzőivel éljek, ebéd után. Sándor bácsi mesélő kedvé­iben volt, csordogált belőle a szó, gyárról, emberekről, régi időkről,, fákról, szóval minden­ről, ami éppen eszébe jutott. Ilyenkor legjobb nem zavarni az embert, hadd beszéljen. Különben is: ritkán akad ilyen bőbeszédű „alanyom”, akit ennyire kényelmes helyzetben hallgathatok végig. Mert fe­küdtünk a diófa alatt, a pom­pás selyemfű-ágyon. s az öreg csendes mormogását a faleve­lek halk suttogása kísérte. Nem, nem kell ilyenkor a jegyzettömb, a csend kitűnő figyelő, belemarja jól irónját az agyba-szívbe. Hát még, ha olyan jó elbeszélő valaki, mint Sándor bácsi. Csak megemlít egy nevet, néhány jelzőt ra.k rá, lám máris él, mozog, ne­vet. vagy sír, ahogy éppen a kora, szerepe megkívánja. Az öreg pedig beszél... beszél... — Tudod, öcsém, úgy volt, hogy akkoriban, a felszabadu­lási időkben, semmitől sem riadtak vissza az egyház érde­mes emberei, hogy visszatart- sák a szétugrani készülő nyá­jat. Különösen bennünket, gyáristákat igyekeztek meg­győzni a túlvilág örömeiről, a várható boldogságról, a kelet­kező mennybéli atyafiságról, szóval még te is emlékszel rá? No, jó. de akkor arra is emlé­kezned kell. ha falujáról: jöt­tek, akkor zengett legjobban a harang. » volt misé, meg litá­nia rogyásig. Nálunk is így történt minden esetben. Rész­ben a furfangos kántornak volt kös-zönhető. aki híres, ne­vezetes emberként tengette százhúsz kilós termetét ezen a silány árnyékvilágon. Mert furfangos volt őkigyelme, a pap meg sem tudott mozdulni nélküle, ő meg a pap kitűnő misebora nélkül. Tudod, nem volt ez szegény eklézsia, ma sem az. a jámbor hívők hűsé­gesen adakoztak, az a százhúsz kiló sem véletlenül tapad a csontvázára. Különben, azt az egyet el kell ismerni a történe­ti hűség kedvéért, hogy az is­kolában jól tanította a gyere­keket. Lelkiismeretesen oktat­ta őket, ezért azután a sok bo­londos tettei mellett is nagy népszerűségnek örvendett. Pe­dig nagy szenvedélye, az ivás miatt. sokat megmosták a fejét, a plébánostól a püspö­kig. A bor volt a mindene. Elég volt ránéznie az üvegre, máris nyelni kezdett, s csak mozgott az a nagy fene ádám­csutkája. mintha el akarná nyelni az egész világot. Mind­egy volt, milyen a bor, lehe­tett az olyan, mint az ecet, vagy dohos és virágos, nem számított. Ha egyszer kézbe- kaparinlott egy fiaskót, attól másnak orra koppant. Gondolhatod öcsém, ha a rossz borért így lelkesedett, mit meg nem tett a jóért. Ké­pes volt öt-tíz kilométert el­gyalogolni, még télviz idején is. ha hírét vette, hogy a kör­nyező tanyákon jó itókája akad valamelyik gazdának. E gyszer aztán, egy igen jókedvű társaságba akadt valahol a Kővá­góhegynél. Tudod, ott voltak a község borospincéi. rendre, szépen, sorjában, s telente ugyancsak füstölögtek a bejá­ratok. Nos. egy ilyen téli éj­szakán a mi kántorunk rop­pant jókedvűen nyakalta a szép piros bort. Még cigányo­kat is vittek magukkal, szólt a zene. izzadtak a szegény ze­nészek. Amint már mondot­tam. iszonyú jókedve kereke­dett a kántornak is, és nagylel­kűségében elhatározta: bográ­csos gulyást főz a zenészek­nek. Egy kikötése volt csu­pán; csak úgy ehetík még. ahogy 5 akarja. Persze, bele­mentek a cigányok, éhesek voltak, alig várták, hogy elké­szüljön a gulyás. Eljött ez az idő is, a kántor letette a földre, tót kő közé a bográcsot. Mielőtt azonban en­ni kezdtek volna, mindegyik zenésznek vastag botot kötött könyökhajlásához. Azután ad­ta kezükbe a kanalat, mond­ván, hogy csak azzzal a kéz­zel ehetnek, amelyiken a fa­kanál merévül. Szegény zené­szek így természetesen nem tudtak enni! Sehogy sem tud­ták a kimerevített kar miatt a kanalat a szájukhoz emelni! Volt is nevetés, csakúgy zen­gett a pince, legjobban maga a kántor hahotázott. Hanem egyszercsak megszó­lal a prímás: — Instállom alássan, nagy­ságos úr. mi azért mésris enni fogunk abból a jó gulyásból. . A kántor még hangosabban nevetett: ■— Ugyan dádé, ezt mán nem hiszem. Nem vagytok ti olyan okosak. — De bizony meg lehet ázs... — Hát ide figvelj. Ha ti így, merevített karral esztek a szi­lvásból, kántori becsületsza­vamra mondom. teljesítem ezr kívánságotokat. No, áll az alku? — Áll,, tekintetes, nagyságos kántor űr. — Mi lépvén hát a teljesí­tendő kívánság'’ A prímás masa elé mered e<»v pulano+iír aztán igen ko­molven kiböki: — Hát sín a macvar muzsi­ka, a legszebb meg az. hogy „Asszony lesz lányból, a blm­aZ a magasságban lakó, méltó- ságos atyaúristen is. Egyszóval ez lenne a kívánságom! E rre még jobban kitört a nevetés, elképzelheted kedves öcsém. A kán­tor pedig, mivel szentül hitte, hogy a cigányok nem járnak túl az eszén, azt mondta, telje­síti a kívánságát. És a ravasz prímás mégis okosabbnak bi­zonyult a kántornál. Beleme­rítette kanalát a gulyásba és ... .a szembenülő nagybőgős szájába tolta a kanalát. Az rögtön kapcsolt, ő meg a prí­mást tartotta, jól. S így. las­san. komótosan, a kántor sze- meláttára, elfogyasztották a tál gulyást. A kántor dühöngött, meg nevetett is. szidta a cigányokat. pénzt ajánlott nekik, de a prí­más hajlíthatatlan volt: — Nem így egyezstünk. csó­kolom a kezsét, lábát nagysá­gos kántor úr! Nekem az „asz- szonv lesz a lánybul” kell, nem a pén2s. Pénzst kapha­tok. de a, nagyságos atya úris­ten hallani az én nótám H ogy mit szólt hozzá ® „nagyságos atyaisten”' Én bizony nem tudón1' öcsém, bizonyára nem hars' gudhatott meg anyira a prí' másra, mint ahogy a hívők * kántorra. VoJt hadd el hadd. meg búcsújárás néhány napié a parókiára. Azt hittük, a vég' ítélet napja közeleg. De hát el is elmúlt, tudod, abban az idő- ben volt egyéb gond is. ígl' azután hamarosan elcsendes«' dett minden. Eltűnt, vagy ha jól emlékszem, meghalt a kán' tor is. Fianem a prímás él. eS' lénként megtalálod a Fekete huszárban. Ott muzsikál, éí mindég a nagvságos atvaúf' Isten meghallgatta nótájává* kezdi. Ha akarod kedves öcsém, ma este meglátogathat' Juk. ... Meglátogattuk. Csendese*1 és szerényen húzta a nótákat, nem is sejtette, hogy betű les* belőle. Hiába, így is híres lehet v»' Holdi János csak most fogja először laki __

Next

/
Oldalképek
Tartalom