Észak-Magyarország, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-14 / 138. szám

4 Vasárnap, 1964. június 14. eszakmagyarorszaq Hozzászólás a Gondolatok a népművelés átalakuló időszakáról című cikkhez 1 „A. felzaklató és gyönyört okozó” A z Eszakmagyarország hasábjain, teljes terje­delmében, napokon át olvashattuk Szabó Gyu­la és Vrszin Sándor alapos fel­készültségről tanúskodó, sok gondolatot felvető cikkét. Már elöljáróban szívesen áilapítjuk meg: érdeklődéssel forgatták a két encsi népművelő tanul­mánnyal felérő munkáját népművelők és népművelési ügyért tennikész olvasók egy­aránt. A cikk higgadt hangja, tárgyilagossága és nagyfokú tárgyismerete predesztinálían vonzotta a régi vita-téma ér­dekeltjeit. Okos. érvelő, és fő­leg összegező módszerrel köze­lítettek a és nyitott olvastuk, hogy a „forrásnál”, vagyis a gyakorlati népműve­lési munka bázisánál nem apg- tikus búsongással. kétségbe­esett útkereséssel, vagy az át­meneti időszakra jellemző tel­jes csíigpcdéssel közelítettek a népművelés válságtüneteinek vizsgálódásához. Periig Szabó Gyula és Urszin Sándor zabo­látlanul szabadjára engedhette volna a panasz hangját, mert mindketten a tudatformálás legközvetlenebb ..tVontszaka- K7án” tevékenykednek. Ez a „forráshoz” való közel­iét indított meg bennünk is néhány gondolatot. Néhány tá- gabb következtetésre serken­tett bennünket a két . gyakor­lati” nénművelő túlságosan is elméleti” konzekvenciája. Szabó Gyula és Urszin Sán­dor cikkük bevezetőjében"" azt írják: „Mivel a sajtó mindez ideig nem közölt a kérdést el­döntő, mélyebben elemző cik­ket, úgy gondoljuk, nyitott marad továbbra is a fellett kérdés: válságban van-e a nép­művelés?” A későbbiekben ezt olvashatjuk: „Hogy válságról van-e szó., vagy helyesebben szólva egy átalakulási idő­szakról. azt a vitatkozó, a kér­dést felvető cikkek nem tud­ták eldönteni, de elkerülhetet­lenül szükséges lenne a társa­dalmi élet újonnan felmerülő kérdéseire felelősséggel választ adni és dönteni.” A hosszasnak látszó citátum ezúttal tudatos. Bizonyításul szolgál arra, hogy a két cikk­író mennyire komolyan vette küldetését a komoly népmű­velési tanulmány megírásában. Ám kár lenne figyelmen kí­vül hagyni, hogy Gulyás Mi­hály, Varga Imre, öttevényi (EHMSaES László, Mezei Éva és még na­gyon sokan (többek között e sorok írója is) válságtünetek­ről beszélt, válságról senki sem. (Kivéve esztendőkkel ez­előtt egy hánya-veti cikket egyik irodalmi lapunkban.) A rádió és televízió hasonlóan egyetlen műsorában sem be­szélt a népművelés egyértel­mű válságáról. így utólag saj­nálattal kell rögzítenünk: nép­művelőink zöme a cikkek cí­meit (t. i. válságban van-e a népművelés?) nem kérdőmon­datként, hanem kijelentőmon­datként fogta fel és értékelte. Sok zavar félreértés, megtor­panás következett ebből. Pe- szerzők a kérdőjeles dig a cikkek írói nem kértek, témához. Jölesben kívántak mást. mint amit Sza­bó Gyula és Urszin Sándor is nagyon helyesen megállapí­tott. „sürgősen szembe kell nézői egy oár megoldásra vá­ró fontos feladattal.” Felelősséggel állíthatjuk: itt országosan sem volt másról szó. mint a válságtünetek kór­okozóinak mikroszkóp-vizsgá­latáról. alános elemzéséről, boncolna fásáról. éppen ezért az imént felsorolt cikkírók már korábban hitet tettek amellett, hogy itt szó sincs egyértelmű válságról. Többen elmondották és „el­döntötték”. hogy a népműve­lés átalakulásának, forrongá­sának időszakát éljük. Termé­szetesen csak helyeselni tud­juk az encsi népművelők ügy­szeretettől áthatott összegezé­sét, de öröm-rontatlanul akkor tudtunk volna helyeselni egy­értelműen. ha Szabó Gyula és Urszin Sándor „gyakorlati­asabban” foata volna fel sze­repét. küldetését ebben az egyáltalán nem jelentéktelen , vitában. A szerzők közel tizen­hét gépelt oldalas tanulmá- ovokban elméleti síkról köze­lítették meg a témát, okos ösz- szesező módszerrel, de lénye­gében ugyanazt mondták el. amit más szerzők is ..felelős­séggel” felvetettek a népmű­velői- ioKKnlícq óoöekében. A két kitűnő tollú és jó meg­figyelőképességű encsi: népmű­velőtől szívesen olvastunk vol­na példákkal bőven illusztrált gondolatokat az encsi járás népművelőinek jó vagy rossz gyakorlatáról. Mert végülis az a fontos, hogy feloldjuk az át­meneti időszak kételyeit. Az igaz, hogy mindezekhez nép­művelés-elméleti kérdések tisztázása is szükséges, mint MÁTÓ GYULA: Radnóti emlékére­Az egész világ síró kisgyerek, az éjszaka fátyla sötéten megremeg a tájon, majd elül a szél, nyomában a csend tébolya kél, rátelepszik a hallgató fákra, s a szögesdrótok mögül hazaszáll, a kín szülte millió sóhaj. Kedvestől, családtól, gyermektől elzártan, állatként fetreng szörnyű kínok között a halálra ítélt embertömeg, arcukra álommosoly ragad, ezt nem tudják elvenni tőlük a vért szomjazó fenevadak. zcsissBäSfSätBaHaiaHiananHffiHginBiHaiaBnBaBBBiBnianaiiaagBüBsiBjBQQ!! Hegős Sándor: CSATAVESZTÉS BÉKÉS CSALÄD vagyunk és erre büszke szoktam lenni. Feleségem néha kevesli a pénzt, és azzal fe­nyeget, hogy nem fog főzni a számunkra, pró­báljuk meg máshol felhajtani a reggelit, ebé­det és vacsorát. Ilyenkor — miután élvezettel lehajtok egy nagy pohár hideg vizet a mirelit­májra — kijelentem., hogy kár problémát csi­nálni a főzésből, mert nekem teljesen elegendő egy jó sűrű leves, de nem veszítem el a ked­vem a sült vagy főtt krumplitól sem, gyermek­korom óta legkedvesebb csemegéim közé tar­tozik, vaj nélkül is, csupán egy pici zsírral megkenve és csúszósabbá téve. Az asszony el­neveti magát, és nincs semmi baj. A hajában főtt krumpli azután sem kerül az asztalra, akármennyire kívánom is. Fiam néha hőzöng, mint akármelyik tizen­nyolc éves, akik Ínagukat nagyon erősnek és nagyon okosnak vélve mindenáron meg akar­ják váltani a világot. A fiam egyelőre meg­elégedne azzal, hogy minket váltson meg a rádió,' televízió és egyéb villamos háztartási eszköz átkaitól. Ez gyakran sikerül is neki. Olyan ürüggyel, hogy a rádió nem a kívánt tisztasággal szól; nekiül és szétszedi. Lopva íigyelgetem igyekezetét és majdnem elcsurran a nyálam a gyönyörűségtől, hogy milyen oda­adó buzgalommal és figyelemmel viaskodik a technikával. Mindig is hangoztattam, hogy gyáraink munkája egy fabatkát sem ér, és mikor ezt erősítgetem előtte, izzadt és masza- tos arca felragyog a diadaltól. — Látod, hogy igazam volt! — mondja. — Ez az ellenállás szemétdombra való. Teszünk egy másikat helyette és úgy fog szólni, mint szent Dávid hegedűje! (Ugyan honnan vette ezt a klerikális hason­latot?) Lelkesen örvendezek az egyszerű meg­oldásnak, drukkolok, hogy az összerakásnál egy alkatrész se maradion ki és belenyugszom, hogy három hétig nem hallgatunk rádiót, amíg a szerviz pontosan a helyére nem igazít min­dent, beleértve a rossznak minősített ellen­állást is. A LEÁNYOMMAL pedig végképp nincs semmi baj. Megkapta az első tűsarkű cipőjét és most már vígan tapossa benne a boldogabb és ifjabb férfinép szívét. Odáig buzgol- kodott ezzel a taposással, hogy megfájdult bele a kis lába. Váratlanul kijelentette tegnap, hogy aki komolyan veszi, a kosárlabdázást és válogatott akar lenni, annak nagyon kell vi­gyázni a lábára, ezért ezután lapossarkú cipőt fog hordani és a másikat csak ritka alkalmak­kor ölti fel. Próbáltam ellenkezni vele és az­zal érveltem, hogy így elntarad csinosabb és divatosabb barátnőitől, és erősen veszélyezteti férjhezmenési esélyeit. Fölényesen leintett. — Bízcf csak rám! Ha válogatott leszek, a többiek a földön fogják húzni az orrukat ma­guk után, és pocsékolhatok a jóképű fiúkban! Engednem kellett. De még ilyen békés családban is fordulnak elő tragédiák. Mint éppen a múlt este. Fiam éppen a porszívógép rendbehozatalá­nak súlyos fáradalmait pihente ki és erősen unatkozott. — Nem akarsz sakkozni egyet? — kérdezte leereszkedő és határozottan lekicsinylő hang­súllyal. A szerencsétlennek fogalma sem volt arról, hogy egy időben versenyekre is jártam, és másodosztályú minősítésig vittem fel. Nem vagyok dicsekvő természetű, gyermekeim előtt pedig különösképpen óvakodom a dicsekvéstől, nehogy rossz példát mutassak nekik. — Állítsd fel a bábukat — mondtam kurtán és vészjóslóan. — Ha még nem vértek a fene­kedre! — Hahaha! — nevetett pimaszul és felvil- lanyozódva, és percek múlva már szemben is ültünk egymással. Kacsintottam egyet a feleségem felé, és bár nem ért sokat a játékhoz, odatelepedett az asz­tal mellé. Szerettem volna megkérdezni tőle, hogy kinek fog drukkolni. Ügy éreztem, hogy hitvesi és anyai szíve nemsokára két malomkő között őrlődik. A parti első lépéseit harci kiáltások és a végvári vitézek szokott becsmérlő ócsárolásai vezették be. — Hiszen neked fogalmad sincs a sakkról! — rikkantotta a fiú. — C4 után a3-at húzol a vezércselnél? Caro-Kann úgy forog a sírjában, mint a propeller! Némileg meghökkentett, hogy tájékozott az elméletben. Valamikor én is jól ismertem a megnyitásokat, de a hosszú kiesés miatt inkább csak ösztönösen játszottam. — Nem érdekelsz, és a nagy hangodtól sem félek, — förmedtem rá. — Inkább lépj már. Ügy látoip, hogy feladtam a leckét! • Bánatosan csóválta a fejét, azután a sze­membe vigyorgott. — Már készen is vagy, öreg fiú. Akár fel is adhatod. Én nem szóltam semmit erre, de a feleségem tusakodása eldőlt és teljes szívével mellém pártolt. — Azért mert apád hajlandó játszani veled, nem muszáj szemtelennek lenned! — próbálta nyesegetni fiam vadhajtásait örökös nevelési igyekezetével. — Nagyon nagy szád van. Kí­váncsi vagyok, mit fogsz mondani a végén? A FIATALEMBER mézédes mosollyá válto­zott ez anyai intelmekre. Megcirógatta anyja haját és biztosította, hogy sokkal szebb, mint Sophia Loren, különösen mikor így villámlik a szeme. Nem nagyon . figyeltem erre az enyelgésre, mert az egyik bástyám nagyon veszélyes pon­ton állt, valószínűleg elnéztem valamit. Ez bosszantott egy kicsit, mert fölényes és elsöprő győzelmet akartam aratni a taknyos fölött. Érzelmeimből semmit sem árultam el, igyekez­tem úgy visszavonulni a tűzvonalból, hogy az taktikának látszódjon és ne menekülésnek. Ez azután azt eredményezte, hogy a bástya hely­zete válságosra fordult. Most már a fiú is komoly volt és csak any- nyit jegyzett meg csendesen és halk gúnnyal: No, nem szeretnék a bástyád helyében lenni. Mindjárt lehull, mint a királyok koro­nája. — Na és? — vágtam rá kihívóan és dühösen. — Lesz egy kvali fórod. Ki halt bele abba? — jó — felelte a fiam nagyon szelíden és engedékenyen. A feleségem is elcsendesedett. Folyt az ádáz küzdelem a kockákon. A gyenge idegzetű asz- nyonynépre átragad az izgalom és a vérre menő harc irtózata. Ismét szerettem volna bá­torítani őt, megszorítani a kezét az asztal alatt, hogy semmitől se féljen, és bízzon bennerf De nem tehettem igaz szívvel ezt. Bajban vol tam. A szobánkat sűrű csend ülte meg. A sakt gondolkodó játék és nem feltűnő, ha valami lyik játékos egy-egv komolyabb, sorsdöntő 1« pés előtt igazán hosszasan töpreng. Alaposa elgondolkodtam én is. A hadihelyzeten? csodát! Annyira még tudtam játszani, hog átlássam: ezt a partit bizony" elvesztetten Máson gondolkodtam. „És tol, miként a fán letolja az ifjú lomb tavalyit”. Ki írta és miben is van? Tompa M hály irta az „Üj Simeon”-ban. Látod, te nyíj valyás, azért én is tudok még valamit!- Soj mindent tudok és egyre keserűbbeket. Ges? telyből jöttünk kerékpáron, horgászatról. BÁ tapostál a pedálra, lehagytál. Rátapostam é is. a szívem akart kiugrani és nem érteit’ utói. Ügy tettem, mintha nem is akarnálaí Micsoda hülyeség az, virtuskodni? Észrevett valamit? Valószínűleg nem. Okosan csináltad nem érezhetted meg a diadalodat és az én vf, reségemet. De itt most baj van. Hol a fenéi tanult meg így sakkozni ez a kölyök? Hisze hála istennek, hogy így tud. A sakk nemes í szép játék.. Inkább sakkozzon, mint kocsmái zon. SZÉP AZ ÖSSZES vígasztalás, de nem sok! segít. Óvatosan rásandítok a tábla fölött: est des és szinte megilletődött a sikertől. Mit zett Dávid, mikor legyőzte Góliátot? Az ö: mön kívül csodálkozást és szorongást. Na, dolgok ezek. Elönt a melegség, kissé'megizzad a hornl* kom. A vereség az vereség mindenképpen sohasem jó érzés, szégyenletes. Ez pedig ki Ionosén. Amikor az apa alulmarad a fiáví szemben, amikor ledől egy bálvány.. . — e sohasem szerettem a nagy szavakat. Menny vei egyszerűbb, ha azt mondom: ez az él* rendje ée semmi különös nincs benne. Félre buta hiúsággal, elő a becsületes lovagiassággá Szerencse, hogy derék feleségemnek úgyse! tudok csalódást okozni. Lehiggadva és nyugoí tan nézem, milyen ügyesen szövögeti a gyér« a matthálót. És nagyon boldog vagyok, amik< a parti végén azt. kérdezi, csendesen: • — Játszunk egy revansot? — és igyeksz! leplezni ujjongását. _ j Békés, rendes család vagyunk és erre büszK szoktam lenni. nalt vezetői etc, aJa/c ilyen­kor sohasem a pusztuló tár­sadalom beteg légkörét hi­báztatják, hanem a korhan- gülatot hűségesen visszaadó művészi alkotást nevezik be­tegnek. A századforduló be­teges haláltánc-hangulata ad­ta . a Salome muzsikájának újszerűségét, és ha ezt még nem is mutatták be. hamaro­san előadták az Elektrát, amelynek librettóját Hugo von Hoffmanstahl, az Akár­ki-vei világhírűvé vált oszt­rák költő írta Sophokles mű­véből. Ezután érkezett el bécsi korszakának csúcspontjához, a Rózsalovag-hoz, aiyelyet ugyancsak I-Ioffmanstahl-lal együtt készített el. Mint Stra­uss feljegyzi, hűséges voll Hoffmanstahl szövegéhez csak az eredeti címen akar változtatni. „Nekem a Rózsa­lovag cím nem tetszett, szí­vesebbén adtam volna a hős­nek. Ochs von Lerchenauna) nevét címül De mit tehet­tem? Hoffmainstahl a finom étheri dolgokat szereti, és fe leségem azt mondta; legyei Rózsalovag. Tehát Rózsalo­vag lett. Az ördög vigye el.’ A darabot azonban nem ai ' ördög vitte cl. hanem a világ hír vitte mindenhová. Pol gárjogot nyer az operába! ebben a rokoko-korban ját­szódó bécsi műben a walze: és Strauss eljutott ahhoz í valóban bécsi korszakához amelyet egy kritikusa mo zartinak nevez. 1011-ben mü tatták be és aztán a Salom szinnndrs tfcriilésc uté-n ma ca Strauss is bevoriult Mah ler után az opera igazgató székébe. Most, vagy 6oha! — Az új érában szakíta­nunk kell minden régivel, Most vagy soha! — Ezzel j beköszöntővel vette át Strai üss az igazgatást. — Neií kell minden héten Violetta Álarcosbál, Mignon és Fau# — mondta azután —, azé:' jöttem Bécsbe, hogy nemej német játéktervet valósítsa! meg. — Ez mozarti gondola volt, és valóban neki köszön hető. hogy Mozart ismét fej támadt a bécsi operában. AJ tán Beethoven Fidelio-ja é Wagner művei. Ugyanezt á elvet képviselte a Salzburg ünnepi játékokon is. mit karmester. Ebben is kiváJ volt. Nevét együtt emlegetjük modem zene megteremd között Mahlerévé ás Tiebuf syév'él. " Máté Iván j l2ISÍ3ÖS!8E!3EmiE6SS3S3(3Í „Richard Strauss, a íelzak- lató és gyönyört okozó” — ezzel a címmel írt cikket Marcel Rubin a bécsi Volks- stimmében, abból az alka­lomból. hogy az osztrák nem­zeti könyvtárban Richard Strauss-kiállítást rendeztek a modern zene nagy úttörője születésének századik évfor­dulóján. Képek és plakátok, írásos dokumentumok és megemlékezések jelzik az út­ját a Wagner után talán el­sőként ismét élre került, né­met komponistának, a bécsi opera igazgatójának, a kiváló karmesternek. Neve, amely számos librettójában össze­forrt a modern osztrák líra vezető alakja, Hugo von Hoffmanstahl nevével, ma már a legnagyobbak között említhető. „A világ szegé­nyebb lenne szépséggel és örömmel, ha Richard Strauss nem lett volna” — írja fen­tebb idézett cikkében Marcel Rubin. „Nem engedélyezem“ ;,A cenzúrabizottság vallás­erkölcsi okokból nem járul hozzá Richard Strauss: Salo­me című operájának bemuta­tásához, ezért a főintendánsi hivatal sem engedélyezheti, hogy ezt a művet a bécsi bpe- i'aház műsorára tűzzék.” Gustav Mahler zeneszerző és operaigazgató, aki a milléne- um idején a budapesti opera- házat is vezette, ezt a lako- nikus határozatot kapta kéz­hez 1905 szeptemberében. „Eget és földet megmozgatok, hogy ezt az ostoba határoza­tot visszavonassam” — írta Straussnak. Az akkor már neves Strauss kevéssé örült a levélnek, mert Mahler min­den fogadkozása sem volt elegendő ahhoz, hogy a csá­szári Bécs konzervatív veze­tősége hozzájáruljon a mű előadásához. Még akkor sem. amikor már az világsikert aratva járta 1 - számos or­szág operaházát. ' Csupán 1918-ban mutatták be Becs­ben, amikor a császári Auszt­ria már végnapjait élte, és egy esztendő múlva maea Strauss lett Franz Schalk társaságában az opera igaz­gatója. A RőzsaTovajzfól az igazgatóságig Á Salome-t. ezt az Oscar Wilde artisztikus művére írt operát nem játszották hát so­káig Bécsben. Dekadens lég­köre és felzaklató pokolbeli muzsikája túlságos éles tük­röt tá-rt annak a társadalom- ■ ffiffHEBEIBBlfl ESS 9 £1H B S3 ján kezdték meg a népműve­lői munkálkodást. Sajnos, mindezidáig mindenki csak megállapít valamit. A megál­lapítás és tényrögzítés tekinte­tében elértük már a világszín­vonalat. A-gyakorlati munkát illetően sok helyütt minden marad a régiben. Szabó Gyula és Urszin Sán­dor tanulmányának olvasása közben arra gondoltunk, hogy a „forrás” emberei majd egy­két lényeges „honi” példával " illusztrállak a válság-tünete­ket. esetleg kilábolás! attema- ; tívákat mutatnak fel. így bi- « zonv a ronoant energiát fel- s emésztő, általános meeállaní- u tásaibsn nagyon érdekednek : mondható tanulmánv Zala : megyének is készülhetett vol- - na. Ami tulajdonképpen nem : is baj. de mi itt Borsod megvé- i ben a saját válság-tüneteink j megszüntetéséért küzdünk. A E népművelés honi gondjait ne- : künk kell megoldanunk, mind ; kevesebb általánosítással,: mind több célratörő, kiutat" mutató megállapítással. s U 4 gy reméljük, a két éles : szemű népművelőnek : lesz kedve és energia-: ja egy olyan előremu-E tató és kevésbé regisztráló: munka elkészítéséhez, amely; gyors és gyakorlati tettekre ; serkent. Nem csalódunk abban - ' a feltevésünkben sem, hogy az • ilyen jellegű írás hamarosan ; megérkezik szerkesztőségünk-: be. azoknak a vitáknak meg- E nyugtató elő.ielű lezárásaként, : amelyek eddig csak a kóroko- E zőkat, a kórtüneteket vizsgál- E iák. Párkánv T.ász.ln E például a differenciált népmű­velés . tisztázása, a tudatszoci­ográfia (igényismeret) elméle­tének és gyakorlatának kidol­gozása, a népművelés pszicho­lógiai-pedagógiai problémái­nak elemzése stb. De a nép­művelés mindennapjait vita közben sem érheti károsodás. Jó vagy rossz tapasztalatok közreadása (akár elméleti megállapítások társaságában) csak használhat az ügynek. Őszintén szólva a nagy „elmé­leti” anyagok, összegeződése vajmi keveset ér vérbeli gya­korlati példák nélkül. El sem tudjuk képzelni, hogy a nép­művelés ügyeiben jártas encsi járás ne rendelkezne egész konkrét elképzelésekkel, ja­vaslatokkal. Azt már minden népművelő tudja: az oktatás­ügyhöz hasonlóan — „a nép­művelésben is reformra van szükség.” Ám amíg az okta­tásügy reformtervezetéhez sok ezer pedagógus szólt hozzá, alkotó, gyakorlati módon, ad­dig a népművelés „reformter­vezetének” pusztán messze ki­áltó kérdőjeleit rajzoltuk meg: csak „hogyanokat”, csak „mikénteket” ismételgettünk unos-untalan. H elyesek azok a megálla­pítások, hogy a népmű­velés személyi és tárgyi feltételei hézagosak, helyesek az avatag népműve­lési formákra vonatkozó bírá­ló megjegyzések is. A műve­lődési igények nem ismerését felvető megjegyzések is helvt- állóak. De végre szeretnénk egy községről, vagy egy város­ról hallani, ahol már hozzá­fogták a sokat emlegetett, tu- dntszociolóoiai vizsgálódáshoz és a kapott eredmények alap-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom