Észak-Magyarország, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-14 / 138. szám

Vasárnap, 1964. június 14. ESZAKMAGYARORSZAG 5 Váci Mihály: Szegények hatalma Mi A sorsom nem az én sorsom volt: mindennek összege ... Azért születtem, hogy mindazt ami van* egy felmérhetetlen életben kifejezzem. sem könnyebb, mazás, alkat, stüusmegoldások alapján felállítani költői típu­sokat és aztán ezek közül vala­melyikbe beosztani az újonnan jelentkezőt. Ha azt mondom, Váci Mihály ahhoz a - típushoz tartozik, amelyikbe Petőfi, Er­délyi, Illyés, Simon István. Ju­hász Ferenc, ezzel még csak nagyon távolról közelítettem meg a lényeget. Mert mit is mond ez a hasonlóság? Azt, hogy Váci is a szegény paraszt­ság köréből indult, első meg­határozó élményeit a falu ad­ta, képeinek nagy többségét is innen veszi, és ő is a nép ne­vében való beszéd igényével lép fel. És itt meg kell áll­nunk a hasonlítgatásban. Pe­tőfi korában a nép szabaddá tétele, jogokkal felruházása ad­hatta a nemzet megújulását. Akkor e jogtalan nép legjelen­tősebb hányadát a falusi job­bágyok adták. Később a forra­dalmi koncepciót elhagyva a nép fogalom a köztudatban to­vábbra is a parasztságra koriá. törődött. A huszadik században a nemzeti megújulás a dolgozó nép egészének teljes és sokol­dalú felszabadítása, hatalom- átvétele útján vált lehetséges­sé. Ennek a korszerű forra­dalmi koncepciónak a meg­valósítása a munkásosztály ve. zetésével következhetett be. Tehát mindazok, akik a népen továbbra is csak a parasztságot értették, minden egyéni jó szándékuk ellenére utat tévesz­tettek, epizód jelenséggé vál­tak, politikai elképzelésük hi­bás koncepciókba torkollott. (Például Erdélyi.) A „fondor hatalom” tudatosan választotta szét a falut a várostól, az egy­másfelé vezető egyéni utak ku­darcokba fúltak. Rendkívül tu­datosságnak, erős intellektus­nak kellett lenni ahhoz, hogy valaki, ha ellentmondásosan is, az egész nép érdekeinek válla­lásáig emelkedhessek. (Illyés Gyula.) A dolgozó osztályoknak ez a szétválasztottsága először a fel­szabadulás után szűnik meg. A Svocialista forradalom megví­vása közös erőfeszítést kíván, összekötő erővé válik. Bár ez sem valósult meg ellentmon­dás nélkül. A parasztság éle­tét álérző költő számára nem töretlen az út az egész népei átfogó költészet megvalósításá­ig. A személyi kultusz elhatal­masodásakor egy nagylendüle. tű generáció törik ketté. Idő­leges elszíntelenedés az ered­mény (pl. Simon István). Aki pedig áttör a falusi világból, általánosítás helyett annak csak az igényét adja, a reali­tást csak önmagából és önma­gában tudja megteremteni (Ju­hász Ferenc). A személyi kultusz és az el­lenforradalom zavarának fel­számolása után jutottunk el odáig, hogy o dolgozó nép bár­mely rétegének költője Jel- emelkedhetik ellentmondás nélkül arra a szintre, ahol már az egész nép érdekében emel­het szót, vállalhatja gondját. Tükrözi ez azt, hogy n dolgozó nép minden rétege saját prob­lémáit is a szocializmus fejlő­désének függvényeként látja. Azaz láthatja, és kell látnia. Ebből a történelmi adottság­ból következik Váci költészeté, nek lehetősége és feladata, adva a bevezetőben jelzett tí­pus specifikumát, mai megje­lenési formáját. A lehető­ség: indulva a faluból, egyenes út vezetett az egész népben. való gondolkozáshoz. De erre a pontra elérve látnia kellett, hogy ez az út még korántsem olyan általános, mint ahogy a hozzá hasonló világos fejdele felismerték. Következik ebből a kötelesség: tudatosítani ezt az utat. Ez adja Váci utóbbi két kötetének (Mindenütt ott­hon, 1962, Szegények hatalma. 1964.), szerkezeti elrendezését. Előttünk járja be ezt az utat. A kiinduló pont a falusi ott­hon. melynek maximális látó­határa: a falu tanítója, mérnö­ke akar lenni. A továbbfejlő­désnek nem a helyváltoztatás a lényege. Nem az, hogy legsze­gényebb megyénk víztelen, szi­kes falujából a fővárosba kerül, szerkesztő, képviselő lesz. Ez csak kísérő jelensége, eredmé­nye annak, hogy . ezt a falut helyretette az ország egészében, annak gondját sem feledve f hordozza mindenüvé képei­ben.'), az azt is megoldó egészet kezdi vizsgálni. A »—elemzés már tOVaDDI sokban egybe. esik más származású-típusú szocialista szemléletű költőinké­vel. Legfeljebb pontosabban, lé- nyegretörőbben, arányosabban és kiegyensúlyozóttabban je­lenik meg Vácinál. Az a kép, amit elénk tár, nem ellentmon­dás nélküli. A lfehetöségékhék képest mindenütt látható az elmaradás (nemcsak falun, bár ott a legkendőzetlenebb): az Mi újság a filmvilágban? egyéni, önös érdek, a közösen alkotott hatalom eredményei­ből egyénenként kisajtolható részjólét előtérbe helyezése, az egész népben gondolkozás he­lyett egyénben, jövő helyett percben. Ezt lehet ostorozni, lehet vele szenvedélyesen vitat­kozni. Váci ezt, is megteszi. Szatírájának éle csattan a ma­gukat mentő régi rend tagjain, de szembeszáll a népben élő­ható régi szemlélettel is (bár az előbbinek, úgy érzem, túl­zottan nagy jelentőséget tulaj­donít. Elemzése azért, kevesek­re vonatkozva, felszínessé vá­lik helyenként). Ennyiben útja egybeesik a népnevelőévé agi­tátoréval, politikuséval. Hang­jára a szerető türelmetlenség a jellemző. Siettetné a fejlődést, de tudja, hogy ez mindig azért az emberért van, akivel — hogy ezt belássa — vitatkoznia is kell. A lírikus ad még egy pluszt: ahogy önmaga útját a teljes eszmélésig bemutatta, úgy ön­portréival az új embertípust igyekszik megfogalmazni. Az önös érdek mondhatja rá: Te bolond —, de minél többet halljuk e verset és a hozzá ha­sonlókat, elgondolkoztat, fel­kelti a lelkiismeretet, követőke) nevel. akit így megraj­Perspektivikusait Még egyszer a monoki kiskastélyról LAPUNK május 10-i számá­ban cikket közöltünk „Kié a monoki Idskastély?” címmel. A cikkel segítséget kívántunk adni a monoki Kossuth Ter­melőszövetkezetnek, hogy’ a kas'léllyal kapcsolatos, doku­mentumokkal igazolt tulaj­donjogát megvédje. A cikk megjelenése miatt az Országos Műemléki Felügyelőség nevé­ben Gólya József hivatalveze­tő műemlékvédelem-ellenes- séggel vádolja lapunkat. Töb­bek közt ezt írja: a műemlék­védelem ellen igyekszik han­golni az olvasó közönséget. Mi ez ellen már levélben tiltakoz­tunk. mert lapunknak soha­sem volt ilyen célja, sőt, ahol és amikor tehettük, minden­kor igyekeztünk mi is elősegí­teni a műemlékvédelmet. A cikkel kapcsolatban még két levél érkezett szerkesztő­ségünkbe. Az egyik a monoki Kossuth Tsz elnökétől. Tömör, egyetlen mondat. — „Nagyon köszönjük segítségüket, amit a szó fegyverével küldtek ne­künk, és az újság hasábjain harcolnak a mi igazságunkért.” •— Ismételjük: nem is volt más célunk, csak az igazság kide­rítésének elősegítése, illetve; a termelőszövetkezet- tulajdonjo­gainak és az ezzel kapcsolatos És az az ember, zól, számunkra nem elvont, nem > anyagi érdekeinek megvédése, sematikus. A kötetben kibonta- í-Ezen túlmenően ismertettük a kozik a maga sokszínűségében, egyéniségének teljességében. Megismerkedünk vele. Látjuk gyermekkorát, szerelmét, kül­földi útjait, látjuk szenvedé­lyesen hevültnek, kedvesnek, éterien finomművűnek. Az ezt elősegítő hangulatteremtő ere-' je, kifejezésének pontossága nagyot fejlődött ebben a kötet­ben. A régebbi, sokszor dekla- máló bőbeszédűség helyébe a koncentrált szerkesztés lépett mind a képek, mind a versek egész kimunkálásában. Ahogy eszmélkedését átszövi állandó jelenlétével az otthoni táj, úgy minduntalan beleütkö­zünk betegségének képeibe. Be­tegség, amelyből egészség Su­gárzik. Feloldatlan válságok gyakran az egészséges költő fantáziáját is betegessé kínoz­zák. Váci útjának a történe­lem meghatározta előrelendü­lése erőt ad ahhoz, hogy ne a betegség legyen legfőbb prob­lémája. Egyénileg fájhat, hogy falu­ját ott kellett hagynia, és ott már alig ismernek rá, mint minden élő, félhet a betegség­től, szenvedéstől — költészeté­be mindennek csak a képanya­gát hozza, hogy mindez hitele­sítse felnőtt gondjait, önemész­tő lángolását, amellyel naponta gyilkolja magát. Kabdebő Lóránt Ezen túlmenően ismertettük a termelőszövetkezet vezetőinele és tagjainak elképzelését is, mely szerint a kastélyban kul- túrközpontot kívánnak kialakí­tani. Ezzel kapcsolatban mi nem foglaltunk állást, egysze­rűen azért nem, mert a kas­tély a termelőszövetkezet tu­lajdonát képezi, és jövendő­beli hasznosítása is a termelő- szövetkezetre tartozik. Illetve: ha a Műemléki Felügyelőség, vagy az Idegenforgalmi Hivatal megegyezik a termelőszövet­kezettel és a kastélyt megvásá­rolja — nekünk ez ellen sem­mi kifogásunk. Az üggyel kapcsolatban mégis közöljük az alábbi leve­let, mert írójának általában igazat adunk. A levél szövege a következő: NINCS PERSPEKTÍVA? — Napjainkban sokat be­lünk a fejlődésről, a perspek­tívákról, ötéves, tízéves távla­ti tervekről, a lehetőségek vég­telen határairól, mégis úgy ér­zem, néhol, ha csak egy-égi’ pillanatra is. jnegáll a történe­lem. Ezt éreztem a minap is, amikor utam végcéljához ér­tem, és elembe tárult a he­gyek lábainál csendesen meg­húzódó ősrégi falucska, ahol valaha nagy ember született, nevelkedett és tanult, majd harcolt a népért, a szabadsá­géli:. Ez a falu: Monok. Érkezésem előtt eszembe sem jutott a gondolat, el sem hittem volna, ' hogy saját kí­váncsiságom Kossuth Lajos szülőfalujában, az utcákon jár­kálva, ilyen kérdéseket fogal­maztasson meg velem; Hogyan csinálná most Ö, ha élne? Ügy cselekedne-e, ahogyan a Kossuth nevét viselő termelő­szövetkezet mostani elnöke? Mert nincs könnyű dolga. Kö­zel ötszáz tagot számlál ez a közösség, de úgy éreztem, hogy mostani vezetője, bár nem fia­tal már. helyesen gondolkozik. Bizonyára igazat adna neki Kossuth is, ha élne... Fáradtan, kicsit lihegve ér­tem fel a kőfallal körülzárt, valaha Széchenyi András ké­nyelmét szolgáló, úgynevezett kiskastélyhoz. Szép kilátás nyílik innen, a dombról az egész vidékre, a buján zöld búzatáblákra, a tarkaszínű mezőkre. Alul. a lankás földe­ken emberek dolgoztak, férfi- e’r és asszonyok, sokan mun­kába görnyedve. Egyelték a cukorrépát, kapálták a burgo­nyát. Ügy éreztem, s hiszem, hogy így is igaz: teremtették az életet. Teremtették és te­remtik, folyton-folyvást, nagy szorgalommal. Dolgoznak azért, hogy az ipari munká- solcnak, a városok lakóinak több élelmiszer jusson. Fára­dozásukat a mezők szép ígé­rete hálálja meg. mert jó ter­més ígérkezik. És mégis, úgy láttam, mintha valami kese­rűség lenne az emberelv szemé­ben. mintha fájna nekik vala­mi, talán az elfojtott igazság, vagy a ki nem mondott sza­vak. Egyedül voltam. Szembe jött velem egy férfi, gondokba mc- lyedve. Láttam, én vagyok a fiatalabb, hát így szóltam hozzá: — Mondja, kedves bátyám, mi lesz ebből a kastélyból? Rámnézett, éreztem, kissé bizalmatlan. De beszélgetni kezdtünk, s lassan feloldó­dott, Végül ömlött belőle a szó. — El akarják venni tőlünk a kastélyt — Aztán körbe mu­tatott. — Nézzen itt körül az elvtárs. Nem tudnánk mink itt egy kis paradicsomot te­remteni? Nem játszhatnának itt a md gyerekeink? Nem tud­ná ez a kastély a mi közsé­günk lakóinak kultöri gényent szolgálni? Nézzen szét az elv­társ ... És vegye figyelembe azt is, mármint a perspektívát, azt, hogy a falu két termelő- szövetkezete hamarosan egye­sül. Mert milyen szép lenne és lese is az. hogy egy község — egy tsz. És a kastély lenne a md központunk. Parkírozva, kivilágítva, járdásítva. A gye­rekeknek csinálnánk játszóte­ret, a felnőtteknek szórakozá­si lehetőséget teremtenénk, lenne kultúrterem, olvasószo­ba. napközi, és korszerű iro­dák ... Mindent kiadna ez a kastélv... Ka most képzelje el... Mit szólna ehhez Kos­suth. ha élne? Igen, igen... Ekkor fogal­maztam meg én is kíváncsisá­gom kérdéseit: hogyan csinál­ná <5, Kossuth Lajos, ha élne? Hinni merem, hogy hasonlóan, valahogy úgy. ahogy a terme­lőszövetkezet mostani vezetői és tagjai akarják. Mert nagyot, szépet akarnak ezek az embe­rek. ügy láttam: a vezetők itt bíznak a tagokban, a tagok vi­szont a vezetőkben. De azt is meg kellett állapítanom, még­pedig szomorúan, hogy ré® bíznak saját erejükben, nem bíznak abban, hogy a kastélyt meg tudják menteni. Féld, hogy mégis elveszik tőlük. Pe­dig nekik van igazuk Mono­kon, azoknak, akik perspekti­vikusan látnak és gondolkoz­nak. azoknak, akik máris a két termelőszövetkezet egyesülésé­vel számolnak, mert erre min­den lehetőség adva van, és nem is rossz elgondolás, hogy a kastély legyen a leendő nagy termelőszövetkezet központja. Igen. igen, a kastély, ««mely valaha a parasztság megosz­tottságának, vagyoni megkü­lönböztetésének jelképe volt, a kastély, amely valaha szétvá­lasztott — most segíthet egy­beolvasztani a falut. Szép len­ne ez még jelképesen is. A kas­tély körül uralkodik a szocia­lista gazdálkodás és lassan a szocialista gondolkodás is. Uralkodik a nép. És a kastély most szolgálja azokat, akik va­laha a kastély urait szolgálták. Ezt én is így látom igazságos­nak. és Véleményem szerint a történelem is ezt parancsolja. Nekünk minden erőnkkel a termelőszövetkezeteket kell erősítenünk. Monokon pedig, úgy vélem, nagyobbat nem is tudnánk tenni a termelőszö­vetkezetért, mint azt, hogy Kossuth emlékének szolgálva, elősegítjük szülőfaluja egysé­gének erősödését és a lehetősé­gek szerint kielégítjük kultu­rális igényeiket. * E LEVÉLHEZ nem szüksé­ges kommentár. Mi is egyetér­tünk írójával. A monoki kis- kastélyt a termelőszövetkezet kapta, meg az egykori földbir­tokokkal együtt. Maradjon csak az továbbra is a közössé­gé, még akkor is, ha műem­lék. (sz—j) Innen — Onnan r Alberto Moravia világkörüli útra indult Dacia Maraini fi­atal írónő társaságában Tahi­tin, Nepálon és Afganisztánon át. Utazása előtt, New York­ban sájtókcnferencián kijelen­tette, hogy a magas színvona­lú filmek gyártásához hiány­zik az anyagi támogatás Olasz­országban. Érdekes problémát dolgozott fel a THE BEAUÍY JUNG1E (A SZÉP­SÉG DZSUNGELE) című seines angol film. Témája: a szépségver- senyek kulisszatitkai, az anyagi érdekeltség, u megvesztegethető zsűrik és fűként az a káros hatás, amelyet ezek a versenyek a fiatal nők további életére gyakorolnak. A filmet Val Guest rendezte, ffí- szereplűt lan Hendry, Janette Scott cs Edmund Purdom. Alfredo Giannetti befejezte a LA RAG AZZ A TN PRÉSTITO (KÖLCSÖN-LÁNY) című filmjének forgatását, amely egy munkakerülő aranyi-fiúról szól. akit: Öreg édesanyja tart el. A főbb szerepeket Rossano Brazzi. Annie Girardoi. Tony Anthony és Marisa Merlini játssza. Hírek a Szovjetunióval készítendő koprodukció: filmekről Kubában rövidesen befeje­zik az Én, Kuba című fil­met, amelynek tárgya a győz­tes kubai forradalom. Szergej Jutkevics vezetésével Len­gyelországban megkedték a Lenin Lengyelországban című film forgatását, amely a MOSZFILM Studie) és a Lodzi Filmstúdió produkciójában készült. Olasz filmművészek javasolták a Szovjetuniónak, készítsenek együttműködésben filmet Turgenyev TAVASZI VIZEK című regényéből, to­vábbá egy másik produkciót, azokról a szovjet ■ emberekről, akik a II. világháborúban részt vettek az olasz ellenállási mozgalomban. Tervbe vették egy francia-szovjet film forga­tását Alekszandr Galics ,.A harmadik ifjüság cimü forgatókönyve alapján, amely Csajkovszkij és Marius Petipa francia balettmester barátsá­gával. foglalkozik. A norvég filmesek játékfilmet szeretné­nek készíteni a Szovjetunióval a kiváló sarkkutatóról. Nan- senről. aki a húszas évek ele­jén beutazta Délkelet-Szibé- * nát és a Távol-Keletet, Méh- T A grande frouse (a nagy beszédesek -folynak a jugoszláv drukk) n elme jean-rierrc moc­lty készüld bűnügyi vígjátékénak, amelyben Bourvil egy kénysze­rűségből rendűrré lett emberkét alakít. A „nagy drukk” akkor fogja el, amikor belekeveredik egy félelmes gonosztevő kézreke- Títéséneli ügyébe. Partnerei; ,Tenn- IJrnls Barrault és Francis Blanc­he.-------- ERNYEI GYULA: f ilmesekkel égy sznvjct-fu- pnsrláV film. forgatásiírói fi GYŐZELME«? DfSZLÖVPS tűmmel. Történeté a szovjet és jugoszláv' nép ernliittmüködfi- Séről SVAl ft hitleri Németor­szág ellen vívott harcban. Tavaszi ég Lumumba emlékére Tavassá ég, tavaszi ég, selyenilobögás, nyitnikék! Minden tüzelő, minden ég, a láng elől nincs menedék! S. Üzen a tavasz morzejelével és felébrednek a lázak. Törtszárnyú bogarak egymás hátán az ordító fénybe másznak. Rozsdás lakatok pattannak újra és lélegeznek a kertok. a gumók, hagymák ízzel duzzadnak, a bogarak szélbe kelnek. 3. A táj a. halált elfelejti, susog hevesen, mint a tenger — zsongató. ezüst, víg csodákkal. — de nem békiilhct meg az ember! Lehet kemény ingem, s vágott cipőm és karomra órát csatolva mehetek — ahogy magamra nézek megérzem rajtuk a golyók, akasztőfakötelok, harapások helyét. Ez ís a bor még, hiába zizeg a nyír és a nyárfa. Tavaszon is Stballik a gyilkos mosolygók' öntelt, hangos rikoltozása. Tavasz? ég, tavasz? ég, selyerrtlobogás, nyitnikék! Minden tüzelő, minden ég! Hazug a hűvös menedék! Körkép 35 mai magyar novella Immár hagyománya irodalmi életünknek, hogy időnként együtt, jelentetik meg a fiatal magyar írók novelláit, mint­egy bemutatva így as előző antológia óta megtett fejlődés útját. Ebből a szemjxmtból Gondos Ernő válogatása jól affce- rült. A „Körkép” az utóbbi évtizedben feltűnt, igen tehet­séges prózaitok legkifejezőbb és egyéniségükre legjellem­zőbb írásait tartalmazza. Érdekes és örvendetes, hogy fia­tal prőzaíróink mindannyian a mai valóságnak ezer arcára figyelnek, mai problémákra keresnek választ, áttételesen még azok is — m int Sánta Ferenc —, akik témájukat a múltból merítették. Ida szabad kategorizálni (jelen esetben ez elkerülhetet­len), három korcsoport, jelentkezését figyelhetjük meg az antológiában. Az egyik az „idős fiatalok” csoportja, fBor Ambrus. Fejes Endre. Galabárdi Zoltán. Sánta Ferenc), akik már sem koruk. sem. irodalmi rangjuk szerint, nem­igen iUenének a fia-tál. prózaírók antológiájába. (Ezt nyil­ván a Kiadó is érezte, s ezért tartózkodott a jfiatalok antié- lógiája” megjelöléstől). Az ő jelenlétük emeli ugyan a gyűj­temény színvonalát, de valamennyink itt közölt novellája saját írói szintjük alatt: márad. Igaz. valóban szép írás n Vonó Ignác (Fejes), megrendítő és döbbenetes a Halálnak halála (Sánta), de hát az antológiát mégiscsak megelőzte már a Rozsdatemető, és a Húsz óm. és így az olvasónak némi hiányérzete támad az említett novellák olvasásakor. Az antológia javarészt az 1957—60 között jelentkező pró- zaírók (Baráth Lajos. Bertha Bulcsú. Fenekei Judit. GaltHa­bos Lajos. Gerelye* Endre. Szakonyi Károly stb.) alkotásait tartalmazza, örvendetes, hogy szinte mindanvyiók írása m.ondan Só iában és formájában. egyaránt jelentősebb, mint az előző, a Visszhang című antológiában olvasható novellájuk. Különösen vonatkozik ez két elbeszélésre. Fe­nékéi Judit Marad a riportja bátor, szocialista szellemű írás. jó ötvözete az irodalmi riportnak és a novellának. Szakonyi Karoly Emberi üdvözlet-je mély és alapos. K. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom