Észak-Magyarország, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-03 / 128. szám

4 ESZAKMAGTARORSZAG Szerda, 1564- Június S. Gondolatok a népművelés élesíts®!© Idéssakérél ni. A legaprólékosabb helyzetismeret, bizony, arra enged következtetni, hogy a íaiusi népművelőknél, a nép' művelési munkában, általános és szakmai műveltség te­kintetében magasabb színvo­nalemelkedést aligha lehet re­mélni, pedig az eszmei offen- zíva, nagyobb részben faluik továbbra is az ő vállukra ne­hezedik, noha pártunk kong­resszusa nemcsak tájuk mére­tezte. Ha igazságosak akarunk len­ni. azt is meg kell monda­nunk, hogy mi a jellemző ál­talában ezekre a népművelők­re. „Elfáradtak” ugyan, de akarnak haladni, fejlődni, mert tudják, tapasztalják, hogy lemaradtak, érdeklőd­nek az új fonnák és módsze­rek iránt, s idejükhöz, képes­ségükhöz és erejükhöz mérten sok mindent meg is próbálnak, de fáradságukat nem koronáz­za. ösztönző és lelkesítő siker, mely annyira nélkülöznétek- len a népművelő munkában. A fentebb elmondottak után ide kívánkozik az a nagyon visszahúzó tényező, hogy a népművelésnek nincsenek megfelelő és elegendő szak­emberei. A mezőgazdaságnak sincsenek. Ez is ide kívánko­zik, mert innen tudjuk, hogy milyen gátló tényező ez, s pár­huzamot is vonhatunk, követ­keztethetünk, annál inkább, mert például az encsi járás­ban. a népművelők legna­gyobb örömére. köztudottá kezd válni a szimpatikus jel­szó; „földművelés — népmű­velés”. Az egyenlő rangú és fontos feladatok terjesztésé­nek jó híre van már Borsod­ban. Ugyancsak az encsi já­rásról tudjuk, hogy legna­gyobb problémája a mezőgaz­daságban a szakemberhiány, a termelőszövetkezetekben a jó vezetés megteremtése. Elret­tentő példa; a járás 78 terme­lőszövetkezetéből csupán hat tudott önállóan év végi mér­leget készíteni. De a példákkal maradjunk csak a magunk területén. Ha a termelőszövetkezetekben most egyik legfontosabb tennivaló a jó szakember, a jó vezetés biztosítása, úgy kétszeresen szükség lenne erre a népmű­velésben. jó dolog, hogy ál- ___ lamunk 1964. ja­nuár 1-től minden háromezer leiken felüli községbe függet­lenített népművelőt ad. Azaz, hogy státuszt ad, de népműve­lő szakembert nem. mert nincs, Megyénkben is jelenleg mindössze két-három ember végzi egyetemen a népművelé­si szakot. Ennek a sajnálatos ténynek pedig függvénye a munka színvonala. Ismert do­log, hogy a községi népműve­lők, a közművelődési könyvtá­rosokat kivéve, szinte alig kapnak elméleti és gyakorlati vonatkozású módszertani segít­séget munkájukhoz. A járási művelődési otthonok hálózata lazán épült ki. instruktori munkát csak elvétve végez­nek. Nem áll hivatala ma­gaslatán e tekintetben a me­gyei népművelési tanácsadó sem. Pedig nagy szükség len­ne rá. Azokban a községek­ben. ahol megfelelő a munka. N agyon a színvonal állandó emelését kellene biztosítani. Az elma­radottabb községekben pedig az átlagos szint eléréséhez kel­lene módszertani segítséget adni, mert minél kisebb egy község, annál kevesebb a jó szakember; alacsonyabb a mű­veltségi színvonal, melyből könnyen konzervativizmus, szűkiátókörűség következik. Van azonban egy másik lé­nyeges oka a népművelés eredménytelenségének. Évek óta nem tudjuk megvalósítani azt. amit elméletben oly sok­szor célul tűztünk már: diffe. renciáltan népművelni. Az is­meretterjesztés különösen szem elöl tévesztette azt az alapvető fontos elvet, hogy ki-, nek, mit, hogyan adjon. A nagytermes szemléletű nép­művelés. az „összecsődített” közönségnek tartott előadások csak akkor váltottak ki meg­elégedést, értek el megfelelő hatást, ha jó szakembert, s egyben kiváló előadót sikerült biztosítani, aki nem olvasta a TIT „brosúráját”, hanem nagyszerű pedagógiai érzékkel le tudta kötni a hallgatóság, a fiatalok és az öregek figyel­mét egyaránt. Saját magunkat csaptuk be akkor is. amikor abban a Íri­szemben tartottuk hétről hétre az előadásokat, hogv azókkal a falusi lakosság igényeit elé­gítjük ki. Feltételeztünk egy hamis igényességet, mert az előadóknak rendszerint nem volt hely- és helyzetismeretük, nem ismerték a hallgatóság összetételét, s csodálkoztunk, hogy a termek végül is elnép­telenedtek. Nem számoltunk azzal sem, hogy bizony,'a' fa­lun az általános és szakmű­veltség alacsony színvonalú, s az igénytelenek igényének fel­keltésére nem sok gondot for­dítottunk. Hétről hétre, elő­adásról előadásra ugyanazokat az arcokat lehetett látni. Ezek jó részét nem az érdeklődési indította a részvételre, hanem a népművelő pedagógus res­pektálása. tisztelete. ~ " ~ eleinzé­Nem történték sek arra vonatkozóan, hogy a falusi la­kosság műveltségi szintje fog­lalkozás szerint hoavan ala­kul. S amíg ezt a falusi nép­műveléssel foglalkozók nem mérik fel. amíg nem történnek szociológiai vizsgálatok, ad­dig az ismeretterjesztés is csak általános, nagytermes .szemlé­letű lehet, amely a valóságban csak az érdektelenséget ered­ményezheti. Tanácstalanul ál­lunk például az aggasztónak vélt bejáró dolgozók tudatfor­málásával. Panaszkodunk, hogy sem az üzemben, sem a faluban nem lehet őket bevon­ni a népművelés hatókörébe. Ugyanakkor szembetűnő, hogy ezek a bejárók fi pari és egyéb üzemekbe) általános tájéko­zottságukat tekintve, lényege­sen magasabb szinten állnak, mint a falu nem bejáró dol­gozói. De tovább is mehetünk; aki alaposabban ismeri a fa­lusi embereket, az azt is észre­veszi. hogv a nem bejáró, de egyéb foglalkozásúak művelt­sége is magasabb, mint a föld­műveléssel foglalkozóké. Per­sze ennek az oka is kézenfek­vő. Adódik a mezőgazdasági munka jellegéből. (Bizony, a mi termelőszövetkezeti pa­rasztságunk még messze van attól, hogy csak nyolc órát dolgozzék.) Egy jellemző pél­dát említek meg a fenti diffe­renciálás igazolására. A köz­ségi könyvtárak olvasóinak foglalkozás szerinti megoszlá­sát vizsgálva, azt tapasztaljuk, hogy a nem mezőgazdasággal foglalkozó falusi lakosság könyvtárhasználati aránya mintegy 5—6 százalékkal ma­gasabb a termelőszövetkezeti parasztságénál. Szabó Gyula—Urszin Sándor (Encs.) (Folytatjuk.) Tanácstagok fogadóórái és beszámolói Miskolc városi tanácstagok: Június 4: dr. Deseő Emil, Szent- péteri-kapu, rendelő int., 15 óra­kor: Némethy Ferenc, Szabó L. utcai isk., 16 órakor; Recskó Ist­ván, IV., Kö u. 35., 17 órakor; id. Tüdős Ferenc, Somogyi Béla u. 65., 17 órakor; Vágó Péter, Oprendek pártszerv., 17 órakor. Június 4. Beszámoló: Bartha Lajosné, Szeles u. ált. isk., 18 órakor; Bóta István. III., Berek- alja, Tölgy u., 16 ólakor; Földest Gyula, Tapolca, Győri u. iskola, 18 órakor; Kádár György, Ta­polca, Rudas L. u. pártszerv., 18 órakor: Nadler Viktorné, KIOSZ, Széchenyi u. 67., 17 óra 30-kor. Június 5: Bartha Lajosné. Szeles u. ált. isk., 17 órakor: Cseh Gytila, Tapolca. Újjáépítés u. R.. 17 óra­kor; Orosz György. Kun B. u„ Gépipari Technikum, 17 órakor; Szentgyörgyi Gyula. III. kér., ta­nácsház,•>. tanácsterem. 16 órakor; Vértesi György. IV. kér., Park u. 4.. 1/2., 17 órakor. Június 5. Beszámoló: Bacsó Jó­zsef, III.. Munkás u. 2—4. közötti udvar, 18 órakor: Hudecz Sándor. Györi-kapu 48.. kultúrterem. 16.30 órakor; Ládi István. Kilián-déll ált. Isk., 18 órakor: Sugár Andor, Palóozy utcai isk.. ÍR órakor: id. Tüdős Ferenc. Nagyváthy u. is­kola, 17 órakor. A Magyar Rádió és Televízió miskolci stúdiómnak műsora <188 méteres hullámhosszon 18—IS óráig) Megyei körkép. Egy a tíz közül. Tudósítás a Kilián-déll építkezés­ről. Két mozgalmi Induló. Az egészségügyi kultúra kér­dései. A nők életéből: Asszonysors — Gulyás István írása. Schumann: Traue liehen und leben. IV. dal. Előadja Bekker Zsuzsa énekmüvésznő. Sporthiradó. A nyilvánosság előtt meg­követem Kalocsait. A követ­kezőkért. Ültem a presszóban, pon­tosául az ajtóval szemben. De ha nem így ülök, akkor is észre kellett volna vennem, amint belibegett. Hangos­kodva, fennhéjázón. Min­denki felfigyelt rá. Sporto­san volt öltözve; lember- dzsek, sállal, modern ívű szemüveg, olaszos cipő és kesztyű a kezén. Nyáron! Huszonöt fokos melegben! De ez még hagyján. Apró gumikeréken slusszkulcsot lengetett, a fényes lánc tak­tusra forgott körbe az ujján. Ezt látni kellett! Leült egy asztalhoz. Han­gosan rendelt. — Egy duplát. Semmi mást, vezetek! — Úgy mondta, olyan gő­gösen, hogy szinte vágott a szava. Lám .csak, mondogat­tam magamban. Már a Ka­locsainak is van autója. „De mibul?” Abból a havi ezer- hatszázból? Felvitte az isten — vágj? más? — a dolgát. Eddig jó volt neki a piros Danuvia is, mindennap lát­tam, amint elrobog a házunk előtt, reggel fél nyolc táj­ban. S most tessék! Feszít, mint egy gróf. Fel­tűnően bütyköli a slusszkul­csot az asztalon, hadd csö­rögjön. Beképzelt ember. Nagyképű, modortalan, fennhéjázó, nőcsábász, huli­gán, korrupt* jellemtelen — minden! Aztán fizetett. Két forint borravalót adott. Bezzeg, amíg Danuviája volt, a fogá­hoz verte a fillért! Most a2- tán megjátssza az úrvezetőt. Mert neki kocsija van! Tegnap ismét láttam Ka­locsait. A postánál kanyaro­dott be vadonatúj, fekete* csillogó fényű, nagyon szép — Pannóniájával. Semmi gőgöt, semmi büszkeséget nem láttam arcán. Szerényen ült a piros bőrülésen, na­Tévedni emberi dolog .. „ gyón óvatosan vezetett, mint a komoly, felelősséget isme­rő emberek. Egyszerű, spor­tos öltözékben volt: lember- dzsek, sállal, modern, de nem feltűnő szemüveg, az olaszos cipő jó összhangban volt a lábtartóval. Amikbr láttam, tiogy a keresztezés­nél előzékenyen átengedi a gyalogosokat, vágyam tá­madt, hogy kalapot emeljek e nem mindennapi modorú ember előtt. Észrevettem azt is, hogy egy csinos nő szem. ügyre veszi a szép fekete* vadonatúj Pannóniát, aztán Kalocsaival kacérkodna, de Kalocsai figyelemre sem méltatta, öntudatosan csak az utat figyelte, mert neki előbbrevaló a KRESZ, mint egy szívdöglesztő női mosoly. Rendes ember ez a Kalo­csai! Nem egy átlagember! Megkövetem, így utólag. Rosszul ismertem ... (csala) // KÖZELEDIK a bizonyít­ványosztás ideje. Nem lesz ta­lán haszontalan felidézni né­hány tavalyi osztályfőnöki tapasztalatomat — főként a szülőknek: okulásul. ’ „Megbukott” a fiam ... ezzel fogadott egyik közeli ismerő­söm. Az egész család lehan­Ä „bukott" diák Isméi bizonyított az öreg iskola MINT ISMERETES, a Mis­kolci Lengyel Napok során rendezett Ki tud többet Len­gyelországról cypű szellemi vetélkedőt a Földes Ferenc Gimnázium csapata nyerte meg, s továbbjutott az orszá­gos döntőbe. A miskolci fiúk közül a legnagyobb remények­kel Udvarhelyi László II. osz­tályos tanuló, a miskolci egyé­ni verseny győztese indult. De rajta kívül Antal István, Ko­vács György, Simon Gábor a Földes Gimnázium, valamint Kovács Ferenc, a Herman Ot­SZÍNHÁZ MISKOLCI VFM7PT! «7rNTtA7 Marlca grófnő <7)­Június 3; Bérletszünef. Június 4: Marlca Egyetemi-bérlet. Június 5: Othello marty-bérlet Június 6: Marlca Bérletszünet; Június 7: Az ember (3). Bérletszünet. Marlca (fél 8). Bérletszünet. grófnő (7). (7). Vörös- grófnő (7). tragédiája grófnő tó Gimnázium tanulója is ott volt az országos döntőn. Az érdekes vetélkedésre Bu­dapesten, a Rádió VI-os stú­diójában került sor. Két ver­seny folyt párhuzamosan, az egyik magyar, a másik pedig lengyel nyelven. A selejtezőt (mert több mint száz verseny­ző volt itt is), két másik stú­dióban bonyolították le. Ez­alatt lengyel és magyar művé­szek szórakoztatták a közönsé­get. Izgalmas pillanatok kö­vetkeztek ezután. Az első he­lyezésekért versenyben levő három diákot várták a dobo­góra. A néhány miskolci diák öröme határtalan volt, amikor Udvarhelyi Lászlót 'ott látták az első három között. — Ha nem is lesz első, már ez is igen szép eredmény. ELKEZDŐDÖTT a döntő. Az első gyakorlati feladatot Laci oldotta meg a legsikeresebben. Startlövésre a versenyzőknek ki kellett szaladniuk a stúdió­ból, és 100 forint értékű lengyel árut kellett vásárolniok a leg­rövidebb idő alatt. Két üveg wodkával, négy doboz hintő­porral és egy doboz lengyel púderrel ő oldotta meg leg­gyorsabban a feladatot. Ezután Verőfény borítja a fő utcát, vasárnapi nyugalmasság vo­nul végig a hétköznap. meg­bolygatott síneken. Ezen a na­pon nem építik a Széchenyi utca megöregedett villamos­sínéit, autóútjait. A villamo­sok megszokott egyhangúság­gal döcögnek a kevésbé sta­bil vágány testeken. Senki nem JÁTÉK lnuii;iaiiuiuiiuiuiuuiiiiiiuuillUllilllllillll.llim!|l% cseg-ropog a villamos büszke „agancsa”, míg nagy nehezen túljut a jármű a kriminális szakaszon. A szóban forgó „elcsúszott’ figyel rájuk mindaddig, amíg giakasz a Roráriusz cukrászda szikrázás, sistergés nem töri meg a viszonylagos csendessé­get. Erre már felfigyelnek a járókelők. Vajon mi történhetett? Villamosok sorakoznak egy­más után; összetorlódnak, mert a felsővezeték egy bizo­nyos szakaszon „megcsúszott”. Sok nézője akad az erőlkö­désnek; miként próbálják az áramszedőt „odahúzni” az áramforráshoz, a vezetékhez. Kínos, keserves munka ez, re­előtti 15—20 méter. Az össze- sereglett járókelők közül ki­perdül a sínekhez egy apróter­metű asszonyka, és odakiabál a vezetőnek: — Jól húzássá meg a szerel­vényt. A rossz szakaszon húz­za le az áramszedőt! , A vezető ésszerűnek tartja a javaslatot. Szélsebesen in­dít. áramszedő le — s máris túljut szerelvénye a veszélyes szakaszon. Ezt követően a járókelők ve­szik: birtokukba az utcát, fia­talemberek, idősebb asszonyok szaladnak a felsorakozott vil­lamosok vezetőihez és tovább­adják az ötletet. — Húzássá meg. szakikám! Az utca népe drukkol, s most már közüggyé válik a villamosok sorsa. Kórusban kiáltják a drukkerek: — Hó-rukk! Egy villamos áramszedője nem húzható le, mert a kötél rátekeredett a csigára. Valaki felmászott a villamos tetejére és kibogozta a kötelet. Mehe­tett a villamos. Amikor megérkezett a ja- vítókocsi (fürgén, él-4» rövid idő múlva), a közönség szomo­rúsággal gondolt arra: státu­sza lejárt. Pedig igazán olyan jó volt ez a vasárnapi játék. *!= párkány —. következtek a kérdések. Laci feleleteinél elismerő moraj fu­tott végig a közönség sorain. Végül kihirdették az ered­ményt: Udvarhelyi László,' a miskolci Földes Ferenc Gim­názium II. H. osztályos tanu­lója nyerte az országos Ki tud többet Lengyelországról vetél­kedőt, s az övé az értékes első díj, egy gyönyörű, modern magnetofon. A 400 ÉVES iskola ismét bi­zonyított: falai között nem halt ki a nemes vetélkedés szelleme. Miskolc büszke lehet az ilyen fiaira. Szepesi András KISZ ágit. prop, titkár golódott. Joggal. Senkinek sem kellemes, ha gyermekét elma­rasztalják'. Ebben a nyomott hangulatban ültünk le beszél­getni. Ott volt a ..megbukott” fiatalember is. h madik osz­tályba járt. Erősen bizonygat­ta. hogy igazságtalanság érte. Úgy vélte, legalább négy-öt tanulótársa gyengébb nála, és azok mégsem „buktak” meg,. Olyan élénken mentegetőzött, hogy szinte észrevétlenül át­hangolta szüleit. Tanárgyűlö­letet vetett beléjük. Nyugodtan hallgattam vé­gig a fiatalember évvégi „mo­sakodását”. Amikor szóhoz ju­tottam. megkérdeztem a szülő­ket. miként lehetséges, hogy ők nem tudtak a gyermek év­közben! előrehaladásáról ? A tanulót felszólítottam, adja elő ellenőrző könyvét, ö elpirult és dadogva közölte velem, hogy éppen a napokban ve­szítette el. Mosolyogtam. Ez nagyon régi diákfogás. Feláll­tam, odamentem a diák aszta­lához és nyomban megtalál­tam könyvei és füzetei kö­zött az ellenőrző könyvét. Nem is egyet, hanem kettőt. Szót­lanul kinyitottam és szülei elé tártam. A tanárok által beírt jegyek aláíratlanok voltak az üisszstss segítség a mezőgazdasági szakembereknek A közelmúltban három olyan szakirodalmi összefogla­ló jelent meg. amely igen hasznos segítséget nyújt a többtermelésért fáradozó me­zőgazdasági szakemberelvnek. Ezek a munkák az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ ki­adásában jelentek meg. a könyvesboltokban nem kapha­tók, ezért is tartjuk érdemes­nek felhívni rájuk a figyel­met. Sorrendben elsőként említ­hetjük A takarmánynövények fehérjetartalmának növelése trágyázással című munkát, amely hazai és külföldi ta­pasztalatok alapján, részletes áttekintést és gyakorlati taná­csokat nyújt e kérdésről. Sok termelőszövetkezeti, állami gazdasági szakembert érdekel­het a Korszerű gyümölcsültet­vények című témadokumentá­ció. Ez a munka, egyéb értéke­in kívül, ráirányítja a szak­ember figyelmét arra a tény. re, hogy a korszerű, nagyüze­mi gyümölcstermesztés viszo­nyai között a termelés eszköze már nem a fa, az egyed, ha- < nem maga az ültetvény, a fák összessége. A könyv a gazdag irodalmi anyag szemelvénye» közzétételével, rajzokkal, áb- í'ákka] is tarkítva kíván hoz­zájárulni a korszerű gyü­mölcsültetvények létrehozásá­hoz. Hasonlóan érdekes é? hasznos témával foglalkozik a Kapásnövények öntözéses ter­mesztése című munka. Részle­tesen. gondos aprólékosságga) ismerteti a kukorica, a cukor­répa, a burgonya, a naprafor­gó és a cirok öntözéses agro­technikáját, részben hazai, részben külföldi tapasztalatok alapján. Aki gondosan tanul­mányozza ezt a munkát, úgy. szólván mindent megtud e fontos kapásnövények öntözé­séről. Mivel ezen összefoglalók a boltokban nem kaphatók, le­velezőlapon. Írásban rendelhe­tők meg az Országos Mezőgaz­dasági Könyvtár és Dokumen­tációs Központtól. (Budapest I.. Attila út 93.) Az elsőnek is­mertetett munka 10, a máso­dik 22. az öntözéses termesz­tésről szóló pedig 34 forintba kerül. egyik könyvben maradéktala­nul. a másikban pedig néhány eredményesebb feleletet alá­írtak a szülők. , . Megkérdeztem: hát ezt a kis könyvecskét maguk nem szokták naponta elkérni a gyermektől? Miből állapítot­ták meg. hogy a gyermek „megbuktatása” igazságtalan volt? És nem találják furcsá­nak. hogy a gyermeknek két ellenőrző könyve van? Nem gondolnak arra, hogy egy má­sodik ellenőrző könyvet csak akkor ad az iskola, ha a tanuló elvesztette az eredetit? A DIÁKNAK pedig ezt mondtam: — Úgy vélem, édes fiam, ha te ezzel a két ellen­őrző könyvvel és az aláírások elmulasztásával füllentettél* akkor jogos azt hinnem, hogy mentegetőzésed sem helytálló. Mondd meg őszintén, te nem így ítélnél? Természetesen nagy hallga­tás volt a „válasz”. Az apa vi­szont kitört, és kiabálva kor­holta fiát. Csak nehezen sike­rült lecsillapítanom őt. Ami­kor a gyermeket kiküldtük a szobából, az apa kifakadt: nem tudta, hogy azt az ellen­őrző. vagy „micsodás könyvet’* neki láttamoznia kell. Kiderült, hogy a szülők egyetlen szülői, értekezleten sem vettek részt. Ezután arra kértem a szülő­ket, segítsenek gyermeküknek. A hibákat ne takargassák. Mutassanak rá könyörtelenül a fiú jellembeli fogyatékossá­gaira. Magyarázzák meg neki: Tanulás nélkül ma már nem boldogulhat semmiféle pályán. És a kötelességét mindenkinek teljesítenie kell. Egyébként nem helyes naponta százszor szemrehányással elhalmozni őt. • Álljunk inkább mellé. El­lenőrizzük tetteit. Adjuk meg neki a kellő .-jítséget. hogy felkészülhessen javítóvizsgá­jára. DE A SZÜLŐKNEK is ta­nulniuk kell. Jobb későn* mint soha. Legalább ezután keressenek kapcsolatot a taná­rokkal. kérjék ki tanácsukat és utasításukat. Ne szégyelljék bevallani, hogy ők is/ hibásak az eredménytelenségben. Dr. D. P. közlemény Az Eszakmagyarország! Vízügyi Igazgatósig a Sajópart-Klspásé telephelyű műhelyéhez kiépített 20 kv-os légvezetékét 1864. június 5-én feszültség alá helyezi, A légveze­ték a szttrencsi műút elágazásától 200 m-re keresztezi a lelsőzsolcai műutat. Felkérjük, Illetve felhívjuk at érdekelt, lakosok figyelmét, hogy 4, vezeték érintése életveszélyest i

Next

/
Oldalképek
Tartalom