Észak-Magyarország, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-25 / 147. szám

Eszakmagyarorszäg Csütörtök, 1964. június Sä. Határkő — Izgalmakkal A játék gondűző. Fényes pénzdarabkák csúszkálnak a narancsvörös köpadlón. A Mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetem főépületének folyosói tíz métereken át vezetik a te- kiiitetet, szinte akadály nél­kül. Sokszor megfigyelhették a hallgatók: a sima „műmár­ványt’’ 15—20 méterenként fi­nom vonalak szelik ketté. Nem gondolhatták a tervezők, hogy a drukkos hallgatóknak mi­lyen jó szolgálatot tesz a vé­kony vonalka. Erre rugdossák fillérjeiket a vizsgázók, s aki­nek pénze jobban megközelíti a vonalat — az nyer. Bent közben valamelyik sorstársuk üstöké és homloka verítékben fürdik. Egy pillan­tás az ajtókra; egyes, kettes, hármas, négyes stb. számú állami vizsgabizottság. Ünnepi öltözék feszül ahall- ■gatókon. Szemük sarkából lát­hatóan áramlik a fáradtság, ujjaik finoman remegnek, amíg a megnyert filléreket fel­emelik. Minden szegletben ci­garettacsikk. A rendeltetés- szerű hamutálcák rég megtel­tek. Egy diák merengve néz a messzeségbe. — Mire gondol? Rám se néz, úgy válaszol. — A menyasszonyomra. Sze­retnék pár órával idősebb lenni. — Miért? — A kislány várja a távira­tot, amelyben pusztán ez áll: „Minden rendben”. — Érzése szerint mire szá­míthat? — Kínos ilyenkor jósolni. Kérem, várja meg az ered­ményhirdetést. Később megtudom a jelölt nevét: Kardos Dezsőnek hív­ják, a Szabolcs megyei Vállaj községből érkezett ide öt esz­tendővel ezelőtt, szülei ter­melőszövetkezeti gazdák. fl vizsgabizottság elöli Hosszú, zöld színű karton­anyaggal leterített asztal. Kö­zépen Vankó Richárd profesz- szor, a 4. sz. vizsgabizottság elnöke. Tőle jobbra Dénes Miklós adjunktus, balra So­mod: József adjunktus és dr. Gribovszki László docens. A jelölt, Gulyás Emil diplo­matervének rajzokkal illuszt­rált megoldását ismerteti. Kér­dések hangzanak el jobbról, balról, középről. Na'gy a me­leg, oldani kell valamicskét a nyakkendőn. A nagy, fekete táblára öles rajzok kerülnek; jók és kevésbé jók. Amikor a jelölt végez. kint féltucat együttérző várja. REGÖS SÁNDOR: — Na, hogy ment? — Nem tudom. Nem tudok semmit... Szomjas vagyok. Egy pöttömnyi lányka tűnik fel lábaimnál. Ragyogó, barna szemű gyerek. Édesanyja szoknyáját markolássza. az asszonyka pedig férje kezét, aki éppen bemenni készül. Még egy utolsó biztató pillan­tás. egy simogató tekintet a kedves feleség-drukker részé­ről, és Fejtő Sándor levelező hallgató is átlépi a „rubikont”. Az asszonyka fel és alá sé­tál, kislánya, a három és fél­éves Marika mit sem sejtve repdes a végesincs folyosókon. Az egyik sarokból hangok ütik meg fülemet: — Két napig alszom egy­folytában, ha sikerül az állam­vizsgám. — Harminc cigánykerekét hányok, ha ... t — Féllábon bemegyek Mis­kolcra, ha... — Megcsókolom a legkopa­szabb embertársam fejebűb- ját, ha ... Igen, igen, ha... 8 kettes bizottság ereüményE hirdet Legelőször a kettes bizottság hirdetett eredményt. Ismerő­seim arcát figyeltem mindvé­gig, de közben nagyon meg­hatott Kordoss József profesz- szornak, a bizottság elnökének meleghangú bevezetője. A hallgatók ünnepélyesen felsorakoztak. Egytől egyig nyakkendősen, zakóban. A professzor kezében megzizzen- tek e határkő legfontosabb dokumentumai: a vagy-vagy papírok. ’ — Okleveles gépészmérnöki képesítését megszerezte... Pattanásig feszült idegek. Aki a sor végén áll. szinte ájuldozik az izgalomtól. Az­tán lecsillapodnak a kedélyek, mind a nyolc jelölttel kezet fog az elnök. — Először köszöntőm önö­ket, mint okleveles gépész­mérnököket. A folyosón nagy az öröm. Gulyás Emil és Fejtó Sándor jól megállta helyét. Fejtő Sán­dort felesége köszönti kitörő örömmel és kislánya is csóko­kat dobál feléje, mert édes­anyja magatartásából úgy érzi: valami jó dolog történt a csa­ládban. fifini a kézfogás elmaradt A négyes bizottság később hirdetett eredményt. Az izga­lom itt volt a legnagyobb, hi­szen már a folyosón hallani lehetett kishitű, elbizonytala­nodó megjegyzéseket. Vankó Richárd professzor kissé szo­morúra hangolt szavakkal is­mertette a bizottság döntését: — A négy sikeresen állam­vizsgázó kolléga egy lépéssel lépjen előbbre. Ezután nevek következtek, majd kézfogás. A négyes bi­zottság nyolc vizsgázója közül négy jelöltnél a kézfogás el­maradt. Majd ősszel, vagy jövőre. A mérnöknek tudnia kell, a Mis­kolci Nehézipari Műszaki Egyetem mérnökeinek vérte- zetten kell beállniuk a mű­szaki tudományok áramkörébe — ez követelmény. Az idei vizsgák egészéről még nem lehet végleges véle­ményt mondani. Egy bizonyos: nagy felkészültséggel, de ugyanakkor nagy szigorúság­gal találkoztunk a vizsgákon. Egy magánbeszélgetés alkal­o mával dr. Gribovszki László a docens elmondotta: a jelöltek diplomatervükben sok borsodi és megyén kívüli üzem mű­szaki fejlesztési gondjait vál­lalták magukra, a megoldás, a segítés reményével. Szombaton dipiomakiosztó ünnepségre kerül sor. Akkor derül ki véglegesen, hogy a végzős hallgatók közül há­nyán szoríthatnak kezet a rektorral. Kardos Dezső addig is sür­gősen feladta menyasszonya- $ nak a táviratot: „Kedvesem, o minden rendben”. ® Hogy a többi, sikeresen dip- ° lomázó begyalogolt-e féllábon Miskolcra, vetett-e harminc cigánykereket, aludt-e két na­pig, megcsókolta-e az első ko­pasz ember fejebúbját — ezekről mindezidáig nem volt szerencsénk tudomást szerezni. Párkány László A KÉPERNYŐ ELŐTT Száz évben egyszer 1 gássiktfréizefc swesáls® ß izony, kevés dolog okoz annyi bosszúságot, amV. utánajárást, sokszor fölösleges futkosást napjaini ban a. gépállomásoknak, termelőszövetkezeteké] o • mint a gépalkatrészek beszerzése. Dinamó, ventillátor szí e kompresszor, s olyan apró, mégis nélkülözhetetlen kelléke> 5 mint a lámpaégő, villanókapcsoló valóban ritkább, nehezei u ben található, mint az arany. A sok géptípusból összetevő a döfi mezőgazdasági géppark bizony nehézzé, sőt egyes ° tekben lehetetlenné teszi az ezzel foglalkozó vállalati s munkáját. A termelőszövetkezetekben, gépállomásokon v szorít néhány gép: kombájn, de sok esetben traktor, tehá gépkocsi is állni kénytelen egy-egy hiányzó alkatrész mw Az AGROKER hosszú listát készített azokról az alkatrészei röl, amelyek megszerzése csak a távoli jövőben tehetsége — ha lehetséges. Kérdés: valóban annyira lehetetlen bid nyos alkatrészek beszerzése? Az ellátó vállalatok ■nemleges válaszai az igent bizonyI jak. Azonban a gyakorlatban van egy furcsa tapasztala amely a hiánynak ellentmondani látszik. Néhány gépállont si és még több termelőszövetkezeti vezető emlegeti bossd san, hogy bár az ellátó vállalatoknál nincs számos alkatrés féleség, ők be tudnák szerezni. ígértek már innen is, owd is ilyen, meg olyan alkatrészt. Néhány tsz a kényszer hatá alatt élt és él is a lehetőséggel. Csak az a baj, hogy éri nem adnak az illetők számlát. Számla nélkül viszont a ti ek sem vásárolhatnak, mert a bizonylati fegyelem élő dőlt nem lehet megsérteni. A felajánlók egyike-másika gépészt szakember, többsége viszont magánember, ahogy köznß ven emlegetjük: maszek. — Tehát: nincs alkatrész, de m& is van, ha nagyon megka.parjuk, s természetesen bizony1 felárral, amolyan „én is segítek, te is honoráld” elmei alapján. Es hasonló „kiskapuk” segítségével beszerezheti bizonyos gépkocsi-, személyautó-, motorkerékpár-alkatt szék is. A második kérdés; honnan származnak ezek az alkati szék? Hiába kutat az ember, olyan vállalatot nem talál címlajstromban, amely a más vállalatok által be nem sí rezhető alkatrészek beszerzésével foglalkozik. Hiszen l ilyen lenne, akkor megoldódna minden probléma. Aliitól1 olyan KFT, vagy RT sincs sem megyénkben, sem az orszi ban, amely a Külkereskedelmi Minisztérium mellett m\ magáncég gépalkatrész-importtal foglalkozna. Igen, de & kor honnan származnak mégis ezek a számla nélkül m# szerezhető fontos kellékek? ... Bizony, nem tudni. Itt a tél' csupán annyi, hogy „dugeszban” és számla nélkül ez-1 kapható. S mindjárt itt a harmadik kérdés; mit lehetne, kellene mégis tenni? TJirre lenne néhány javaslat. Az egyik: meg kellé fíj honnan kerülnek, bizonyos emberekhez bit nyos külföldi gépalkatrészek. Mert kerülnek, másik: jó lenne, ha a népi ellenőrzés egyszer-kétszer m& próbálná követni bizonyos vállalatok alkatrész-felvásárlás nak és felhasználásának útját. Mondjuk a külkereskedel'■ vállalattól eoészen a felhasználásig. Megnézni, mit mutal felhasználási kimutatás. Hánv alkatrészt ka.mr'- hot tették, mert erről jó és megbízható papírnak kell lennie. — harcsa, —* Tanácstagok fogadásai és beszámolóé Miskolc városi tanácstagok: Június 29: Beszámoló: dr. Iglai Tibor, XIV. sz. ált. iskola, Forgács u. 18. sz., 18 órakor; Zsiga Lajos, Forgács u. 18. sz., 18 órakor. Június 30: Karaba László, Tán­csics téri ált. iskola, 17 órakor; Radvánszky István, II., Fürst Sándor pártszervezet, 17 órakor; Schön Péter, II., Dobó u. 11. sz., 15.30 órakor; Szolga István, XXXII. sz. ált iskola, Miklós u., 17 órai­kor; Vincze Sándor, Kun Béla u. 10. sz., Gépipari Technikum, 18 —19 órakor; Vass Andrásné, III., Majláth u. 14. sz., 18—20 órakor. Június 20: Beszámoló: Német.hy Ferenc, Nagyváthy utcai általá­nos iskola, 18 órakor; Gyimesi Béla, Kilián-északi ált. iskola, Lu­mumba u. 1. sz., 18 órakor. Imozíí/zemi vállai MŰSORÉ i> ÍM& c’iiJiJ V V- ' /. _ r A fiatal, n6nGk melegbama ' szeme, világoskék pu­lóvere alatt formás alakja, kávét kavaxgató kezének kecses mozgása volt és az állán baloldalt egy pici anya jegy sötétlett. Ez az anya jegy olyan kedvességet és ártatlanságot kölcsönzött az arcáriak, hogy nem­csak Péter pillantása akadt meg rajta, hanem a' presszó idősebb ven­dégei is valami gyengéd elnézéssel pillantották a kávét kavargató __ ke­zecske vörösre lakkozott körmű uj- jaira. A fiatal nő sem Péter, sem a töb­biek pillantásával nem törődött. Kis­sé elereszkedetten ült. élvezte a ká­vé zamatát. a meleget, a zsongást, talán még a terjengő füstfátyolt is, mely ködössé tette a világítótestek ragyogását. — Milyen szép! •— gondolta Péter, aki jó fiú volt, a fiatalságnak még azzal az idealizmusával, mely a va­lóság riasztó jelenségei között mind­untalan kivételeket keres — Milyen szép ez a fiatal nő! Valahogy nem is illik Ide. a füstös helyiségbe; szép kert közepén lenne a helye ezzel a kedves fehér arccal, dús lila orgona­bokrok mellett, vagy sárga tearózsák között, illatos szirmukra hajolva sze- mölcsös állacskájával. Péter »sajnálta tekintetét levenni a fiatal nőről még arra a néhány pilla­natra is, amíg megnézte karóráját Majdnem egy órája volt a vonat in­dulásáig. Úgy vélte, hogy addig kér­nie illik még egy feketét, rendelés nélkül nem üldögélhet. Meg is tette ezt az éppen arra menő idősebb pin­cérnél, szokása szerint nagyon sze- Séfl-yen és udvariasan, kérlelő hang­súlyai. Aztán újra a fiatal nőt nézte áhí­tattal és óvatosan, nehogy meg­bántsa érzékenységét. A kertre és virágokra siklott előző gondolatai tetszettek neki és fellelkesítették, különösen pedig az, hogy a nő szép­sége köré képzelt kert nagyon ha­sonló volt saját kertjükhöz, ott a vi­déki városban, ahová egy óra múlva indul a vonata, haza. Aztán szerte­foszlott ez a kép. Nem azért, mert a fiatal nő ci­garettára gyújtott és a füstöt a többi füst közé fújta. Illett hozzá ez is; a fiatal nőnek minden jól állt: kávé, cigaretta, rózsa, feszes pulóver és li­la orgonabokor. De Péter sem volt szentimentális álmodozó. Egy kép a kertből ugyan felvillant benne a szép ismeretlennel kapcsolatban, de ez csak egy kedves gondolat-villa­nás volt és utána lehetett töprengeni más egyébről. — Ki lehet? Valószínűleg vár va­lakit. Leány vagy asszony? Inkább asszonynak látszik. Csinos, szép fia­talasszony. biztosan a férjét várja, itt beszéltek meg találkozót. Aztán együtt mennek moziba, színházba. Vagy vásárolni, azután haza., A dél­után közepe felé jár. Nem egyszerre végeznek, a férj munkája tovább tart. Azzal szórakozott, hoy?e~ ’ vet ke­resett a fiatal nő számára. Ez érde­kes és ártatlan játék volt. Péternek való. Ezzel nem sérti meg. mint ahogyan óvatos pillantásaival sem, és csak addig tart az egész, amíg indulnia kell a vonathoz vagy meg­érkezik a férj. aki íey, ismeretlenül és ebben a minőségében nem túlsá­gosan szimpatikus ugyan, de bizto­san nagyon derék ember, és. végte­lenül boldog emellett a ragyogó, me­legszemű asszonyka mellett. — Irén? Talán. Illene hozzá. Do mégis inkább Olga Vagy Judit? Nem. Juditot Jutkának becézik és ez a név másfajta arcokra emlékeztet. Biztosan Magda, esetleg — ünnepé­lyesebben — Magdolna. Kedvvel ízlelgette a dallamos ne­vet: Magdolna, Magdaléna... —• . amikor a pincér pincért nesztelen- ségge] asztala mellé ért és letette a tálcát. Elkapta Péter elmerült pil­lantását és felrezzenését, találkozott a tekintetük. Az idős pincér bölcs volt és emberismerő: majdnem szemrehányóan nézett Péterre. Ez a nézés szinte felszólítás volt eev bizalmas kérdésre, mely . szokás elle­nére és éppen ezért elég ügyetlenül hagyta el a zavart fiatalember szá­ját, miközben — alig észrevehetően — a feltűnően szép fiatal nő felé in­tett a fejével: — Ismeri talán a hölgyet?. .. Gyakran jár ide? Az öreg figyelmesen nézett Péter­re, nem felelt azonnal. Némi mér­legelés után savanykás, de jóindula­tú mosollyal felhúzta, a vállát. Bab­rálva közelebb tolta, a tálcát "és azt dünnyögte: — Mindig itt ül. Elvált asszony, ha jól tudom. Itt ül késő estig. Elfordult, aztán visszasandított Pé­terre. Aztán nem mondott mást. to­vább csoszogott. Péternek ncm souk ide5e ma,:adt arra. hogy a szives felvilágosítást hasznosítsa és játsza­dozó gondolatait a megadott új irányba terelje. Mialatt óráját nézte és maradék idejét számítgatta és gé­piesen kortyolt egyet a feketéjéből, Magdaléna felállt az asztaltól és ki­sétált a teremből. Az asztalon ma­radt cigarettatárca és öngyújtó azon­ban arra vallott, hogy nem távozott véglegesen. Péternek azonban indulnia kellett. A ruhatár melletti telefonfülkében meglátta a szép fiatal nőt. Telefo­nált. A telefonfülke üvegfala mögött olyannak tűnt kék pulóverével, bar­na szemével, fehér arcával és a kis szemölccsel az állán, baloldalt, mint az akváriumban egy alig tátogó tar­ka díszhal. Péter természetesen nem hallotta, hogy mit beszél. Most már sietnie kellett. A bejárattól még visszané­zett. aztán kilépett az utcára. A fiatal nő pedig éppen azt mondta: — Marika., ugye jók vagytok? Anyunak még van egy kis dolga. Ad­tál enni Pistikének? Cérnavékony leányhang hallat­szott a hallgatóban: — Éppen most kerestem az enni­valót. De először el kellett intézni Pistikét... Tudod!... — Marikám, ott van a spajzban a babfőzelék. Melegítsd meg a. rezsón... — Várj csak! Szaladok, mindjárt megnézem!... — De... A fiatal nő fülelte a csendet, ami­be pár pillanat múlva belecsipogott a vékony. hang, gyerekes szemrehá­nyással : — De anyu. ez nincs berántva!... — No ne mondd! Majd berántom, ha hazamegyek. Csinálj addig zsíros­kenyeret, jó? Aztán újra ffifi ’ feketédét kavargat­ta kecses mozdulatokkal. Gyors pil­lantással szemrevételezte, hogy az a nagydarab, bámulós vidéki fiú már elment és helvét egy tűrhető kinézé­sű, bár kissé idősebb valaki foglalta fi. 25—július 1: Némó kapitij Színes amerikai. Előadások: 4. 6 és n. 9. M. 28.-án f. 10 és t A prágai tréfacsináló. KOSSUTH filmszínház délelőtti műsora A 25—27: Némó kapitány. SzP amerikai. 29—július 1: Most halálom óráján. Mb. NDK. adácr'k: de. 9 és f. 12. KOSSUTH filmszínház délutáni műsor» 25—július 1: Némó kapits^ Színes amerikai. Előadások: 3. 6 és 8 órakor. M. 28. de. í. Utnyr.r: - ’éggömbön. FAKLYA 25—27: Robin Hood új kaiaj jai. Színes angol. 28—29:" diák. Színes magyar. 30—július, Jánosik I. rész. Színes cselig vák. M. f. 10 és t. 12: 28-án: tálycipellő. Előadások: h. í. 6 & vas.: f. 4. lm. 6 és 8. MISKOLC TÁNCSICS Á 25—26: A harmadik félidő. ^ szovjet. 27—28: Majdnem bale* Mb. angol. 29—30: Amikor jÖ*1,, macska. Mb. színes csehszlo^J Előadások: f. 6 és 8. M. 28. f. 10 éc f. 12: Huszárkisasssö'' SAGVARI 25—26: Amikor jön a maeSy Mb. színes csehszlovák. 27-^ [Karambol. MepO’,ar. 2°—dTl j.5: Kék öböl rejtélye. Színse s: ).jet. 29—30: A szerelem másik jhFrancia. Előadások: f. 5 és 7, jff. 7-k^t* ir * SZABADTÉRI (Népkert) Rokín H^d '--■’»n1 JSzínes angol. 27: Cartouche. , Jnes francia. 28: Némó kaplt*jj JSzínes amerikai. 29: Mandrin y Jpitány. Színes amerikai. Elő#1 J SOk: p.dtp; f. 0. J MISKOLC «SZIKRA 25—26: Akik ellopták a Hol* _y InrtíJVfil. 07---OR. A, 0’^^ iS zínes francia. 29—39: Karam^f sMafrar. Elő'u. .úmk: h. n. 5. n< C M 00 1(1. vtQtroT r pptAfi f 25—26: Cartouche. Színes £cia. 27—28: Láncok az utcán. 'J £ színes angol. 29—30: Egv c^ji aki ninos„ Magyar. Előad estit.; vas. f. 5 és 7. Tűntek, szombat 7. M. 28. de­ÓTA n AT j 27—28: Egy ember.- áld 1**5 íjTvragyar, 31—1: A fekete nemz<m|( KMb. csehszlovák. Előadási C'kedd. vas.: n. 5. f. 7. s * szombat f. 7. m. 28. de. f. I1' en»f,r olimpia. BÜKK , 26: Szállnak a darvak. Mb. Jjet. 27—28: Münchhausen ^ - £ Színes csehszlovák. 29: A P1"* * tréfacsináló. Mb. csehszlovák* J c— 1: Előzés. Olasz. Előadási ckedd f. 5, hétfő, szerda, pénlj) c7, vas.: f. 5 és 7. M. 28: de* íCári kedvelem. ADY (Tapolca) — Terem. 25—26: Férjhez menni tilos, y Jgyar 27—28: A nagy riport. ítikai. 29—sn: Miért rosszak a y; ígyar filmek. Magyar. Előad»5 ADY (Tapolca) — Kert. J 25—26: Germinal. Francia-^V ^gyar. 27—28: A nagy riport, Krikai. 29—30: A púpos. Színes 11 cia. Előadások: este f. 9. V es egy nasonio korú lány re- 1 gén együtt jár. A lány gyer­meket vár, illetve a terhesség kezdő stádiumában van. Ket­tőjükön kívül nem tud róla senki. Míg a nőgyógyászati beavatkozásra várnak, megis­merkednek egy magános öreg­emberrel, aki egy kicsit fel­kelti bennük a gyermek iránti vágyat: Míg a lány a klinikán \ várakozik, a fiú — egy presz- szósnő képében — szembeta- ! lálkozik múltjával, majd futva 1 ievekszik a kórházba, és a. \ Ián:ff az utolsó nülnnatha.v. el- ' viszi. Talán mégis szülők lesz- ' nek. (Nagy kár, hogy ezt a be- < fejezést néhány hónappal ez- \ előtt láttuk már egy közép­szerű csehszlovák filmben.) A mondanivaló világos, s annak könnyebb megértését segíti a történetbe időnként beleszóló gyermekhang — Kiss Manyi hangja —, amely a megszüle­tendő gyermek szemléletével narrátorként magyarázza az eseményeket. A RENDEZÉS világos, célra­törő volt, tisztán olvasható ki az alkotói állásfoglalás — még akkor is. ha minden túlzottan leegyszerűsítve is történik. A két főszerepben Halász Jutka és Kertész Péter, a további szerepekben pedig Balázs Samu, Gordon Zsuzsa, • Kállai Ilona, alkotott-emlékezetest. Benedek Miklós • EGY-EGY új magyar TV- ' játék bemutatását mindenkor nagy érdeklődés előzi meg, mert a televízió rohamos tér­hódításával mind nagyobb sze­repet kap a művelődési élet­ben ez a még rövid múltú, de nagy lehetőségek előtt álló művészeti ágazat. A kedden este sugárzott. Száz évben egy­szer című TV-játék iránti ér- 1 deklődést a műsorszerkesztők azzal is felfokozták, hogy a játékot az éjszakai órákban tűzték műsorra, ezzel valami vonzó, csemege jelleget köl­csönözve a várható produkció­nak. A félórás TV-játék nem elé­gítette ki egészében a várako­zást. jóllehet a benne felvetett téma igen időszerű napjaink­ban. A népesedés kérdéséről ezrek vitáznak nyilvánosan, orvosok. közéleti emberek, egyszerű dolgozók, írók, a tár­sadalom legkülönbözőbb, rété-: geinek képviselői szólnak hozzá. A Száz évben egyszer-t úgy is felfoghatjuk, mint a műfaj sajátos keretei között megfogalmazott hozzászólást ehhez a nagyfontosságú kér­déshez — anélkül, hogy bármi újat mondott volna. Moldova György forgató- könyve alapján Nemere László végzős főiskolás diplomamun­kaként rendezte a játékot. Tar­talma, mondanivalója röviden összefoglalható: egy fiatal fiú

Next

/
Oldalképek
Tartalom