Észak-Magyarország, 1964. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-04 / 129. szám

V, rvl Világ proletárral, egyesülietek! ■smmsnmmk A MAGYAR SZOCSAÜSTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XX. évfolyam, 129. szám ÁRA; 50 fillér Csütörtök, 1964. június 4. Tovább! K ét hete lezárták a Buda­pesti Nemzetközi Vá­sárt, de mintha ez a nagy műszála parlament csak átmenetileg szünetelne, hiszen még mindig nagyon sokat be­szélnek róla. A látogatók em­lékeket idéznek, újra átlapoz­zák a színes prospektusokat; a szakemberek a műszaki bemu­tatók, tapasztalatcserék jegy­zeteit rendezgetik: a sok öllet, javaslat, a látottak feldolgo­zása még csak ezután kez­dődik. Nem készült még el a pon­tos mérleg sem, de annyit *náris elmondhatunk: az 1964. évi BNV minden eddiginél na­gyobb sikert aratott. Elég, ha Ctrra utalunk, hogy 900 ezer ember tekintette meg, 2.100 külföldi kereskedő szakember jött el, s több száz millió de­viza forint értékű kereske­delmi szerződést kötöttek. Ugyancsak a nemzetközi ér­deklődést, a BNV iránti elis­merést mutatja • az a tény, hogy minden eddiginél több, magasszintű kormánydelegá­ciót köszönthettünk Budapes­ten, sok nyugati ország vezető személyiségekkel képviseltette magát, és a külföldi lapok 130 fcülöntudósítót küldtek el. Amidőn a nemzetközi elis­merésnek ezeket a szembetűnő jeleit nyugtázzuk, lehetetlen nem gondolnunk a vásár ren­dező szerveire és a munkások, mérnökök, technikusok, tudó­sok százezreire. A siker első­borban nekik köszönhető. Nagyszerű újítóink, feltaláló­ink, tudósaink, technikusaink, mérnökeink megértették, hogy bagyon sok függ munkájuk­tól, a műszaki színvonal eme­lésétől, a műszaki fejlesztés meggyőrsításátói. Erről a si­kerről, közte a mi megyénk üzemeinek, a Diósgyőri Gép­gyár, a Lenin Kohászati Mű- Vek, s a vegyipar termékeiről elragadtatással számolnak be a külföldi szaklapok is. Olda­lakon lehetne idézni a meg­állapításokat, a liszteletet adó hangot, ahogyan írnak; mintha amúgy, magyarosan azt mon­danák: „le a kalappal a BNV előtt...” Jólesik az elismerés, de a mi számunkra ennek többet kell mondania: Kötelező érvényűvé teszi, parancsolólag írja elő, hogy nem állhatunk meg az úton. Az elért műszáki szín­vonalat nemcsak tartanunk, hanem továbbfejlesztenünk kell. Gyorsítanunk kell egész iparunk, különösen a gépipar továbbfejlesztését, hiszen a Verseny, a „mezőny” nagy: az idén tíz országgal több vett részt a vásáron, mint tavaly. Valamennyi külföldi kiállító ügy nyilatkozott, hogy jövőre is visszajön, és nagyobb kiállí­tási területet kér. újabb je­lentkezőket várhatunk, to­vábbá fel kell készülnünk ar­ra. hogy a nyugati országok is rohamosan fejlesztik műszaki színvonalukat. Nekünk tehát, akik a Kelet és a Nyugat ipa­rának újabb „randevúját” akarjuk megrendezni 1965-ben, szintén meg kell mutatnunk, hogy jól hasznosítottuk az itt szerzett tapasztalatokat. A mostani vásár repre­zentatív kiállítása volt egész dolgozó népünk munkájának, az alkotó mun­kában elért eredményeinek. A látogatók megismerkedhettek az új, korszerű termékekkel, amelvek mint fejlett, termelési eszközök, vagy mint a nö­vekvő igénveket mindinkább kielégítő fogyasztási cikkek •Raulnak hozzá a munka könnvftécéhez. az otthon, az öltözködés, a fogyasztás szín­vonalának további javulásá­hoz. A magyar ipar termékei­nek gyártmánycsoportok sze­rint szakosított bemutatója le­hetővé tette az összehasonlí­tást. S ezt az összehasonlítást nagyon sokan meg is tették: vitatkoztak, érveltek, akadtak olyanok is, akik kifogásokat emeltek. Éppen ezért jó, hogy a gépek mellett a feltalálók, a konstruktőrök, a mérnökök álltak, akik nemcsak felvilágo­sításokat adtak, hanem magul is nagyon sokat tanulhattak: a vásár számukra tapasztalat csere is volt. llymódon sok ötletet, új el­képzelést. vagy éppen a vásá­ron bemutatott külföldi gyárt­mányok tanulmányozása során felvetődött gondolatot hoztak el. Ezeket megvalósítani, ki­dolgozni nemcsak nemzeti ér­dekünk, hanem kötelességünk is! Az idei Budapesti Nemzet­közi Vásár tekintélyt, rangot szerzett hazánknak, s a többi szocialista országnak. Néhány évvel ezelőtt csakugyan úgy volt, hogy bemutatónk a köz­szükségleti cikkekre szorítko­zott, a modem technikát, a műszaki színvonalat a nyugati cégek képviselték. Most? Ilyen megállapításokat olvashatunk a nyugati lapokban: „A világ legszebb vására, fantasztikus haladás!” Vagy: „Lehetetlen ma már figyelmen kívül hagy­ni. hogy a BNV az európai ke­reskedelem évről évre vissza­térő egyik legjelentősebb talál­kozóhelye.” Egy másik lapban: „A BNV a műszaki, a tech­nikai haladás nemzetközi ki­rakatának bizonyult.” Igen, mert soha nem vonultattunk fel annyi újdonságot, mint az idén, és gépeink, műszereink, híradástechnikai berendezé­seink nemcsak műszaki szín­vonalukat tekintve. hanem külső megjelenésükben, for­mailag is tetszetősök, megle­pően szépek, jó ízléssel össze­állítottak voltak. Ez az, ami meglepte a nyugati szakembe­reket, s a laptudósítókat. Ez, az, ami őket is úiabb elgon­dolások megvalósítására sar­kallja; ez. az egészséges, a mű­szaki haladást előrelendítő verseny, amelv számunkra is előírja technikánk további fejlesztését. A szocialista országok kiállí­tásain színién megállapíthat­tuk, hogy szem előtt tartják a vegyipar, a műszeripar és a szerszámgépipar fejlesztését. Sok nagyszerű gépet hoztak cl Pestre, a nemzetközi munka- megosztás számos elismerésre méltó jelével találkozhattunk. A szocialista országok, közte hazánk számára ez a legfőbb biztosíték arra. hogy egymást segítve, a tapasztalatok köl csönös kicserélésével, a tech­nika és a tudomány újabb vív­mányainak alkalmazásával méltó versenytársai legyünk a nyugati iparnak és kereske­delemnek. M indez továbbra is a tu­dósokra. mérnökökre, technikusokra és a munkások százezreire vár. Azokra, akik az idei BNV-n is bebizonyították, hogy cso­dálatra méltó alkotásokat tudnak létrehozni. A nemrég bezárult vásár elsősorban szá­mukra adott sok hasznos ta­nácsot, tapasztalatot. Kohá­szok, acélöntők, gépgyári mér­nökök és munkások, vegyészek és a szocialista ipar valamenv- nyi ágazatában dolgozó mun­kások haladjanak magabizto­san azon az úton. amely a BNV-t a következő években még nagvobb rangra emeli, s hazánknak nagyobb dicsőséget szerez. Onodvári Miklós Oorsoiii és csehszlovák építők tapasztalatcseréje Miskolcon A Borsod megyei Építőipari Vállalat meghívására 17 tagú építészküldöttség érkezett Mis­kolcra Eperjesről. A csehszlo­vák vállalat dolgozói városuk környékén, nagyobbrészt pa­neles módszerrel az idén 800 lakást készítenek, a borsodiak pedig már több mint 900 új otthont nagyblokkokból sze­relnek össze, vagy habosított kohósalakból öntenek ki. A látogatás célja az új technoló­giák sorén szerzett tapasztala­tok megbeszélése. A csehszlo­vák építők a napokban megte­kintik a diósgyőri Kilián-déli lakótelep építkezéseit, ahol fo­lyamatos termelésszervezéssel az év végéig több mint 700 la­kást adnak át. Ellátogatnak a még épülő ózd-belyoki lakóte­lepre, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre, az avasi kilátóba és tapasztalataikat csütörtökön este értekezleten beszélik meg a borsodi építők­kel. A Szakszervezeti Világszövetség titkára Miskolcon Egységes szakszervezeti moz­galommal az imperializmus és a vele szövetséges feudalizmus ellen! — Ez a vezérgondolat vonult végig Luis Padillának, a Szakszervezeti Világszövetség titkárának miskolci előadásán, amelyet az SZMT székházé­ban tartott a latin-amerikai szakszervezeti mozgalomról szerdán délután. Jakó András, az SZMT vezető titkára üdvözölte illusztris vendégünket, majd Padilla elvtárs előadásában kiemelte, hogy mennyire növekszik a szakszervezetek szerepe Latin- Amerikában. Beszélt arról a nehéz helyzetről, amelyet az USA gazdasági diktatúrája és a vele szövetséges dél-ameri­kai földbirtokosok uralma te­remtett meg. A nyomorról, amely ezzel velejár, ép pen úgy említést tett, 'mint a latin- amerikai gazdasági életet bék­lyóba záró katonai szövetsé­gekről. Ezeket a USA kénysze­rítette ezekre az országokra és a fegyverkezési kiadások felemésztik a nemzeti jövede­lem tetemes részét. Ezért im­perialista és feudalizmus elle­nes elsősorban a latin-ameri­kai szakszervezeti mozgalom s ez ellen az imperialista-feudá­lis egység ellen kell az egysé­ges szakszervezeti fellépés. Ugyanilyen lényeges mozgósí­tani Latin-Amerika szervezett dolgozóit a kubai forradalom védelmére, Kubának, az első amerikai szocialista államnak fennmaradására. Mint az elő­adásból kiderült, a latin-ame­rikai szakszervezeti mozgalom óriási sztrájkok, tömegakciók során sikerrel teljesíti is fel­adatát. A sárospataki Rákóczi várban A sárospataki Rákóczi vár építéstörténetének tisztá­zása céljából évek óta nagyszabású ásatásokat folytat­nak. A kutatások során — mint már közöltük — számos értékes leletre bukkantak. A Vöröstorony és az Olasz­bástya közötti területen megtalálták a vár hajdani lőpor- házát, sütőüzemét, valamint a bástyából kivezető kapu és felvonóhíd maradványait Feltárták a Vöröstornyot és a Lorántffy-számyat összekötő egykori épület alapjait is. A tervek szerint az elkövetkező időkben a feltárt pincét beboltozzák, és az így kialakított helyiségekben rendezik be a vármúzeum kőtárát. Tekintettel a növekvő turista- és idegen fórnál ómra, az építkezések és feltárások gyors ütemben haladnak, hogy a látogatók minél előbb teljes szépségében gyö­nyörködhessenek a sárospataki várban. ppe- V "" W - : - ' 1 i I ,^V?\ ' Ah; ­I A Vöröstorouy látképe. (Képek a 3. oldalon.)-Elűsik a bányák rémét 75 méteres vízoszlop — Fagyasztás, keszon vagy búvárszivattyú Tíz millió touna szén — A fő túrós Szenzációt, sztorikat keres­tem egy kilenc esztendeje tarló munka kapcsán. A bányák réme a víz. Aki odalenn dolgozik, az tudja, mekkora veszély, mily szörnyű ellenég a víz. Alattomos és ke­gyetlen. Tudja azt is, megzabolázása fontos, máskülönben ... Amikor Farkaslyuktól nem messze hozzákezdtek az omá- nyi akna mélyítéséhez, senki sem gondolta, hogy 200 mé­terre a föld alatt 7 és fél at- moszférás nyomás zúdul a szűkös függőakna falazatára. Hogy 75 méteres vízoszlop, melyben finom szemcséjű ho­mok lebeg, akarja majd össze­zúzni a mcgszenesedelt élethez vezető utat. Nehéz napok Megelevenedik a múlt. A 6—8 évvel ezelőtti küzdelem. — Amikor 1955-ben meg­kezdtük az akna mélyítését, nagyjából tudtuk, hogy renge­teg szén van odalenn. Talán 30—40 esztendőre is elég — mondja Sáli Ferenc, az Özd­Négyszáz kis piros zászló Szocialista verseitymozgalom a honvédelmi körökben — Több száz ejtőernyős, amatőr rádiós és ezer ifjú modellező A Magyar Honvédelmi Sportszövetség megyei elnök­ségén Borsod jókora térképén kis, piros zászlók jelzik az MHS-alapszervezeteket. Az el­múlt hónapokban csaknem hússzal szaporodtak a zász­lócskák, s számuk már megkö­zelíti a négyszázat. Ezer és ezer ember, főleg fiatalok vesznek részt az MHS-alap- szervezetek és klubok érdekes, sokoldalú tevékenységében. Csupán a honvédelmi körök szocialista versenymozgalmá­ba több mint ezer fiatal kap­csolódott be a megyében. Egy év alatt a hazafiasságra, haza­szeretetre nevelő, csaknem 1200 MHS-előadáson mintegy 70 ezren vetlek részt, s több mint 1500 más rendezvényt 235 ezer látogatott. Harmincezer versenyző Sok sportágban ismertek az MHS versenyzői: a motorosok, a műrepülők, a több mint 70 fiatal vitorlázó repülő, az ejtő­ernyősök, a rádiósok, a sport­lövészek. Megyénkből számo­sán tagjai a különböző orszá­gos válogatott csapatoknak, s az összetett honvédelmi verse­nyeken a különböző korosztá­lyok tízezreit is mozgósítja megyénkben az MHS. 1962-ben nyolcezren, 1963-ban csaknem 26 ezren vettek részt az össze­tett honvédelmi versenyeken. Az idén már eddig több mint 15 ezer a számuk, s az év vé­géig több mint harmincezer részvevőre számítanak ezeken az érdekes versenyeken. 190 lövész csapat A borsodi üzemekben, fal­vakban 190 lövészcsapat mun­káját segíti az MHS. Nagy ér­deklődésre tart számot egy új kezdeményezés: lövészverse­nveket rendeznek a falvakban. Kilencven versenybírót és 75 lövészedzőt képezett ki az MHS a falu legjobb lövésze címért folyó vetélkedések le­bonyolítására. Egyre nő az ér­deklődés a modellező körök munkája iránt is, amelyekben már mintegy ezer ' fiatal is­merkedik ezzel az érdekes, technikai sporttal. A legbát­rabbak sportjának, az ejtőer­nyős ugrásnak is több mint 250 hódolója van már me­gyénkben. Évi ezer motor­os ötszáz gépjárművezető Igen nagy' segítséget nyújt az MHS azoknak a fiataloknak* akik motorkerékpár és gépjár­művek vezetését akarják elsa­játítani. Az MHS tanfolyamain évente ezer fiatal szerzi meg megyénkben a motorkerékpár, ötszáz pedig a gépjárművezetői jogosítványt. Egyúttal mintegy ötszáz, úgynevezett úrvezetőt is kiképeznek. Jelentős segít­séget kaptak a közelmúltban az MHS-tőI a termelőszövet­kezetek; az új öntözőtelepek­hez harminc szivattyúgép ke­zelőt képeztek ki. HA—9—KÖB Ezt a jelzést ma már világ­szerte ismerik. A HA-9-KOB gyakran hangzik fel az éter­ben. Az MHS amatőr rádió­adója jelentkezik így'. Vala- menny'i világrész több száz amatőr rádiósával éterbeli kapcsolatba léptek már az MHS rádióklubjának tagjai. Az MHS izgalmas „róka” ver­senyei (rejtett adókészüléket kell megtalálni a rádióhullá­mok segítségével) országos ér­deklődésre számottartó ese­mények. Legutóbb Miskolc kö­zelében negyven készülékkel keresték például a „rókát”. ! (P. s.) vidéki Szénbány’ászati Tröszt főmérnöke. — De tudtuk azt is, hogy' útközben vizet talá­lunk. A meglepetés csupán az volt, hogy a vizet úszóhomok kísérte. Nem lehetett a hagyo- mány'os módszerekkel, szivaty- tyúkkal kiemelni a vizet, mert jött a homok is, és óriás üre­gek keletkeztek volna az akna körül. Maradt a fagyasztás és- a keszon Mindkettő drága, és a víz ott marad, tehát a ve­szély’ nem szűnik meg. A 200 méterig lemélyített aknába mindenfelől ömlött a víz. A földtani főigazgatóság szakem­bereivel közösen készítettem egy különleges szűrő berende­zést, s ezt a fúróval együtt jutattuk be a vízdús homok­rétegbe. Az volt a lényeg, hogy kristálytiszta vizet kap­junk. Ez olyan lói sikerült* hogy' ma már KÖJÄI,-enge­dély van arra. hogy’ a bánya­telep ivóvíz szükségletét is el­lássuk a 200 méterről szivatv- tvüzott vízzel. Két legyet ütöt­tünk egy’ csapásra — mondja mosolyogva a főmérnök. Három dátum 1958-ban még 75 méter ma­gas vízoszlop nehezedett az aknára. Akkor törtek be a szűrőkkel ellátott szerszámok a nagy nyomású kőzetbe. Az­óta. immár hat esztendeje* megállás nélkül zúgtak a nagy teljesítményű szivattyúk. Mint valami kiapadhatatlan forrás­ból. úgy’ ömlött a víz a nagy mély’ségből. A bú\'árszi\'attyük fáradha­tatlanul dolgoztak, s a víz­szívó elkezdett süllyedni. Fü­zeteket kitevő adatok jelzik hat esztendő fáradozását. Négy-öt ly'ukból percenként 6—700 liter víz került a nap­ién yre. 1964 januárjában a brigád jelentette, hogy’ a feladatot megoldotta. hozzákezdhetnek az akna mélyítéséhez. Hosszú évek után ismét hozzákezdtek az akna mélyítéséhez. Most már sokkal gyorsabban és főleg biztonságosabban halad­tak. s az akna életének oly jelentős dátumai közül a har­madik következett. 1964. má­fFolytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom