Észak-Magyarország, 1964. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
4 ESZAKMAGXAROBSZÄG Péntek, 1964. május 1, Mint a kő, olyan hallgatag a nyüzsgő, hétköznapi emberáradat, ha megpróbálom az emlékeket felkutatni. Emlékek, amik történelemnek számítanak, s e sorok írójával csak annyi a kapcsolatuk, amennyit az emlegetés tiszteletével leróhat az utókor egyik fia. Mert immár történelemnek számít az, amiről beszélhetnének a régi utcakövek, házak, s még emberek is. .. .Mintha keveset beszélnénk arról, hogy Miskolc szűk utcái esténként munkásembérek sietős lépteit visszhangozták, akik az Otthonba, otthonukba siettek. A nagy sztrájkok idején... A Katalin utcában a vasasok Munkásotthonát emlegetik. Még ma is áll a ház: a szuverénben hatalmas terem jelentette az Otthont. Háromszázan is elfértek, ha összejöttek ide, kártya, sakk ürügyén politikáról, munkáról, bérről vitatkozni. A kártyacsomagok, s a felállított sakkfigurák azonban csak akkpr mozdultak meg, ha spicli, vagy rendőr lépett a terembe. Itt szervezték a május'elsejei felvonulásokat is. Szájról szájra járt az elhatározás: 1910- ben az utcán tüntetnék, vagy kint találkoznak — egy majális ürügyén — a Gulya-kútnál, vagy a Fehérkőlápán. És itt jöttek össze azokon az estéken is, amikor a diósgyőri vasasok a sztrájkok sorozatával tiltakoztak a kizsákmányolás ellen. Néhányan emlékeznek még, (Mráz Ferenc, Weinberger Ferenc), hogy innen a Melinda utcába költözött a Vasasok Otthona, még a húszas években, •— ahol már félezren is elfértek. 1990-tól 1930-ig a diósgyőri vasasok heti 4 fillérért, az infláció idejében pedig 10 ezer koronát- fizettek, s felépítették maguknak az újgyőri Vasas Otthont. Régen ennek a helyén kis • házacska állott. Ahogyan mondják: ha az énekkar próbált, kétszerre fértek csak be. Ady-verseket szavaltak A munkásotthonokban különböző körök működtek. Színjátszók, énekkarok, népi táncosok, szavalok dolgoztak a különböző szakmák otthonaiban. A Rákóczi utcában, ma itt székel az MHS megyei szervezete, a szabók, a festők, a bőrösök alakítottak otthont. Híres színjátszócsoportot hoztak létre. Innen a Kossuth utcába költöztek, ahöl ma általános iskolások tanulnak. Az egyik otthon kitűnő szavalókörének tagjai Ady verseit szavalták. Sok álmatlan' éjszakába került ez nekik, hiszen a rend nem szívesen vette a forradalmár költő igéinek hirdetését. A nyomdászoknak szép, kul. túráit otthonuk volt az Arany János utcában. Még ma is áll a sarkon a ház, amit akkor megvásároltak a miskolci nyomdászok, s a padlásszobában politikai előadásokat hallgattak. Schőnlében József, — hosszú évekig készítette lapunkat. mint kitűnő metőr —, így emlékezik vissza az akkori időkre: — Örökösen vitatkoztunk. Persze, politikáról... Az asztalon kártya-csomag. Ha jött a rendőr, elővettük, s mintha egész este a blattot vertük volna, olyan ártatlanul néztük a lapokat.' Sokan voltak, de szétszórtan... Nehéz ma már felkutatni azokat a helyeket, ahol valamikor munkásotthonok fészkellek. Még így is megállapítható: sokan jártak a szervezett munkásotthonokba szórakozni, tanulni s :—-összetartani. A Jókai utcában a vasasok, a VáTe!|esü!t.a Tclsia megyei úttörők kérése A Tolna megyei Fadd község általános iskolájának Pionír úttörő őrsétől kedves levél érkezett a minap az Özdi Kohászati Üzemekbe. Az úttörők, mint levelükben közük, szeretnék megismerni a kohászok munkáját, a vasgyártás műhelytitkait, s erről képeket, ismertetőket kértek, hogy azt tablójukon bemutathassák. Az kitörők kérése gyorsan teljesült. A kohászat munkaverseny irodájának dolgozói, fotósai egy sor fényképfelvételt készítettek a nagyolvasztómű különböző munkafolyamatairól, az ércelőkészítésről, a vas elegyének összeállításáról, a csapolásról, a px’óbavételről, a salakolásról. Mindehhez megfelelő leírást, ismertetőt állítottak össze és a napokban elküldték a kohászkodás iránt érdeklődő gyermekeknek. no rosház téren (ma Toto-Lottó kirendeltség dolgozik itt) önképző kör alakult munkások részére, és alakult még a Templom utca ö. szám alatt, a Katalin utcában, a Batthyány utcában, az Erdőgazdaság épületében — és soroljuk tovább: a Melinda utca 5. alatt. A Kazinczy utcában a szabók, a Debreczenyi utcában, a Mosoly bábszínház helyén, a famunkások, a Kun József, ma Szabó Lajos utcában az építők, az Urak utcájában az építők dolgoztak szervezetten, míg a pékek a Szirma utcában, egy elhanyagolt, alacsony, nedves házban találtak maguknak he. lyet. Lebontották azt a Kálvin utcai házat, ahol a kereskedelmi dolgozók otthona volt. Tábla se jelzi a helyet A város múltjának — munkásmozgalmi múltjának! — megható, szép emlékei özek az öreg házak. Itt szerveződtek a kétkezi dolgozók, itt ismerkedtek meg. illetve itt hallottak először Marxról, Engelsröl, Leninről, a Szovjetunióról. És ezeket a helyeket az akkori idők rendőrsége számon tartotta, figyeltette — tudták nagyon jól, hogy többről van itt szó, mint egyszerű kártya- és sakkcsatákról. Ezekből a házakból indult el a május elsejei felvonulások, majálisok szervezése és a sztrájkokat is itt készítették elő. Aliik tagjai voltak ezeknek a munkásotthonoknak, lassan megöregednek, sokan közülük már nem is élnek. Joggal panaszkodnak, hogy a munkás- mozgalomnak e sok szép emlékét, mely szinte a dokumentum erejévé válhat, semmi sem örökíti meg. Tábla se jelzi a helyet, ahol valamikor a mozgalom élt, dolgozott. Rossz tradíciója Miskolcnak. hogy hagyományait elhanyagolja, történelme tanúit pusztulni, hagyja? Sajnos, jogos az ilyen feltételezés. Nagy költőnk, Szabó Lőrinc szülőházát éppen úgy nem jelzi tábla, mint ezeket a munkásotthonokat, - s csak a közvélemény :és a sajtó javaslatára fogtak hozzá nagy’ tudósunk, Herman Ottó házának renoválásához. Nem a múlton való rágódás- ról Van itt szó. De aki a múltját kutatja s megbecsüli, az mindenkor jövőjébe lát. Adjuk meg a tiszteletet a miskolci munkásotthonoknak is, amíg élnek szemtanúk, amíg megmenthetők a házak, megjelölhetők a helyek — nehogy egyszer szégyenkezzünk emiatt! Baráth Lajos Félmillió forint a jó munka ' jutalmazására A Lenin Kohászati Müvekben a tavalyi munkaeredmények alapján hatszázhuszon- kelten nyerték el a Kiváló dolgozó jelvényt,, illetve oklevelet. A kitüntetések átadását megkezdték. Ugyancsak most kapják kézhez az ezzel járó egy, illetve két heti keresetnek megfelelő pénzjutalmat is, amelynek összege csaknem eléri a félmillió forintot. „Carina“ rózsákat kapott Nyina Hruscsova, Erzsébet angol királynő és Johnson amerikai elnök feler sége abból az alkalomból, hogy Párizsban megnyílt a második nemzetközi virágkiállítás. Húsz állam kertészei állítják ki fáradságos és türelmes munkájuk eredményeit. Első ízben mutatták be a Franciaországban tenyésztett ..carina” rózsafajtát, amelynek dugványai gammasugarakkal kezeltek. Az első nemzet!-: özi virág- kiállítás 1959-ben volt. • jártamban ~ keltemben 2 •i.uiiimmiiiiimi.iimiliiiiiiuuuuujuuijiiiiUHi|iii||]|]II||{|l!inill]!l|{j|||||{|[|!l!||||ll{||||I|||]||[|l|||j|lJ|||||||||||{![|[][lir * © % A tnályinkai 2 „új-sor“ o ® Egy, a Bükkben megbújó ® kis falu Mályinka. Nyolcszáz- ® nál alig van több lakosa. A J férfiak a környékbeli iparba, ® bányákba járnak dolgozni — 2 a föld itt nem biztosít megél- a hetést. A település fekvése ® gyönyörű. A házak erdőkoszo- e rúzta, dimbes-dombos részen ® épültek. Jó a levegő, s ahogy o jön a tavasz, egy ugrásnyira ° terem a gomba, s a sokféle vi. 2 rág... ® Ha felütöd az Űj Magyar 2 Lexikont, a negyedik kötetben © ezt olvashatod a községről: „a 2 barokk stílusú, XVIII. századi a református fa harangláb mű- 2 emlék”. Nem messze a régi © idők e tanújától, új ház emel- ® kedik. Még vakolatlan, de s már laknak benne. Udvarán ® kisgyerek játszik. S arrébb is, a másutt is új házak épültek a ® községben; sokan költöztek 2 nagyablakos, szebb otthonba. ®. A tanácselnök emlékezetből 2 sorolja, de hiszen tudja jól o fejből is ezeket az adatokat: o — 1961-ben nyolc, a követ- 2 kező évben tizenhárom, tavaly © pedig tizenhat család építke- ° zett. Az utóbbi éveli ben valóto©o<B«ieoo©o®a®»©ooe®o®0 ságos „új-sor”, alakult ki itt nálunk... Érdekességképpen megemlítette, hogy az egyik családban mindkét, nősülés előtt álló fiatalembernek van már háza. Lesz hova vinni az asszonyt... Az idén is eddig négy család kezdett házépítéshez. S ami az anyagi jóléttel, a sorsok jobbraíordulásával. előbb, vagy utóbb megérkezik: a szellemi éhség, a tudásvágy is érezteti hatását e hegy-rej- tette faluban. . Tizennégy fel- i nőtt most végezte el az általános iskola nyolcadik osztályát. Többen közülük kedvet éreznek valamilyen középiskolához is. A fiatalok Ózdon Miskolcon tanulnak. Nemrég í elkészült az új művelődési j ház, hamarosan olvasóterem* klubhelyiség is épül hozzá, j Néhány helyen esténként te- j levízió hozza a szobába a kul-, túrát... Nem élnek a külvilágtól el- j zárva már a mályinkai embe. I rek. Életüket szebbé, értelme- j sebbé akarják tenni apáiknál. Ezért építenek új házakat a j vén harangláb tövében, ezért | tanulnak, s térnek meg a faluba — minden nap egy lüicgit gazdagabban. (Gyárfás) | e®®e®»ee®»a®®®Q®*®ae® 1 Szoknia kiváló tanulója verseny országos döntőié a miskolci 100. sz. Eparitaimls Intézette A miskolci 100. sz. Iparitanuló Intézetben rendezték, meg a Szakma kiváló tanulója verseny országos döntőjét. A kétnapos. izgalmas szakmai versenyen 24 harmadéves kovácstanuló mérte össze tudását. A ■ versenyző ipari tanuló jiataloknak írásbeli dolgozatokon és gyakorlati munkákon keresztül kellett számot adni szakmai tudásukról. Az írásbeli dolgozatok, valamint a A szovjet tudósok által a voronyezsi Állami Orvostudományi Főiskolán végzett állatkísérletek során bebizonyosodott, hogy a szervezetben az aszkorbinsav koncentrációjának megváltozása befolyásolja az élő szövetek regenerációját. . C vitaminhiány elnyomja a gyakorlati munkák eredményei a versenyző fiatalok jó felkészültségét és szakmai műveltségét igazolják. A 24 fiatal közül 11 kitűnő dolgozatot írt. Valamennyi résztvevő jól. se- lejtmentesen készítette el gyakorlati munkáját. Mindezek a szép eredmények azt igazolják, hogy a kovács-fiatalok, egyformán forgatták a kalapácsot és a tankönyvet. Ünnepélyes keretek között regenerációt, viszont a szövetekben a szokásosnál nagyobb mennyiségű aszkorbinsav a sejtek rohamos növekedését és a sérült részek egészséges sejtekkel való benövését váltja ki. A sebek meggyorsított be- hegesztésének ez az új módszere nagy gyakorlati jelentőségű. került sor a verseny értékelésére és a díjkiosztásra. Skol- nyik Vilmos elvtárs. a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetője ünnepi beszédben méltatta a, versenyben résztvevő fiatalok nagyszerű helytállását cs jó felkészültségét. Az ünnepi beszéd után Mónus Antal elvtárs, a KISZ Borsod megyei Bizottságának első titkára ismertette az elért eredményeket, és átadta a díjakat. Kovács szakmában 24 fiatal közül, a zsűri külön dicséretével Simon András és Sváb Antal, a 100. sz. Ipa.ritanuló Intézet tanulói bizonyultak a legjobbaknak. A második helyezést a 24. sz. Iparitanuló Intézet tanulója, Kiss Sándor érte el. Valamennyi résztvevő szakmai bizonyítványt kapott. A verseny első helyezettje kéthetes külföldi utazáson vess részt. A többi helyezett karórát, írószer-felszerelést és egyéb értékes jutalmat kapott„ Drótos Jánóq levelező. A vitamin behegeszt! a sebet .»3E5E!EiSE2aEE2iäEEiKEiEHJf3i3£i52eiSSEa!3iZSI3£BEia!S®!aESE2EiD3E3iaEJianEäEl£5E!iaSiaE3EUaE!SS ES BIB ES B13 H B B S3 H HUB ® B EJ SS EJS B E B B S ffi MB ® ES £3 B E S 0 tS B B ÍS OKU B B 84 öreg ember lett a híres bálkirály. Egy hete arra sincs kedve, hogy a matuzsálemekkel együtt sütkérezzen a szociális otthon udvarán. Visszavonult szobájába, alig hallani szavát, órákig egy helyen ül, majd kitipeg a folyosóra, s beles ide is, oda is, mintha keresne valakit. Aztán visszafordul, értetlenül ingatja fejét, bezárkózik és megint nagyokat hallgat. .. Néha az ablakba könyököl, kémleli a tavaszi eget, nézi a fakadó orgonát, de nem lát belőle semmit, mert gondolataiban más képek kavarognak — kuszák, ziláltak, összefüggéstelenek. Sehogysem tudja őket összeilleszteni, pedig minden idegszálával akarja, a felzúduló emlékek egyre jobban gyötrik az agyát, percig sem hagynak nyugtot a lelkének, — nem érdekli semmi, csak az emlékei. Mogorva, szótlan, magábazárkózott lett a bálkirály. De az öregek nem szólják meg érte. Bár vele éreznek ezekben a napokban, magára hagyják máskor bőbeszédű társai. Magára hagyják bánatában, mert hogyan is segíthetnének rajta? Halk szeretettel veszik körül. „Pszt! Csendesebben! Ne zavard a bálkirályt!” — figyelmeztetik a hangoskodót. Az intelem felesleges. A bálkirály úgysem látja, nem hallja környezetét, a bálkirály most nagyon messze jár. Okokat és összefüggéseket keres harminc, negyven év távlatában. Majálisokon, dalegylefi és szüreti mulatságokon, hétvégi dáridókon látja magát. Ropja, a táncot, literszámra issza a bort, szórja a pénzt a cigánynak — teheti, van miből. Elvégre mesterember, asztal los mester, gála üzlete van a főutcán, egyszerre öt-hat se-, gédje, mit számít az, ha a mester napokat és éjszakákat átmulat. Fizet mindenkinek: őszinte barátnak és álnok rajongónak, aki élteti a bálkirályt és koccintani akar az egészségére, mindenkinek, aki azt mondja: „Éljen Hevesi Márton mester úr, akihez hasonló táncos nem volt még és nem is lesz! Éljen Márton mester, az örökös bálkirály!” Milyen furcsa idők! . . . Micsoda dándók!... Ha ő egyszer betette valamelyik kocsmába a lábát, ott a cigány senki másnak nem húzhatta a nótát, csak neki. De nem is akarta senki húzatni. Ismerték Hevesi Márton gavallériáját, tudták, hogy a nótából nekik is jut, az ital meg ráadás. A kocsmáros literszámra hozta a bort az asztalokra, s ha ezt megúnták, a kocsma közepén ütötte csapra a söröshordót — igyon. mindenki, amennyit akar, Hevesi úr bőségesen fizeti a cehet... így ment ez hosszú évekig. Tovább ... Hogy volt tovább? A bálkirály nézi a tavaszi égen futó fellegeket. Vizenyős kék szemében lágyan megtörik a fény, bénult jobboldalát nehezen arrébb vonja az ablaktól, ép baljával a vaságy végéhez támaszkodik, majd széket húz maga alá. Valamit motyog. Szájából előtűnik két sárgult foga — ennyi maradt. Pedig micsoda erős, fehérén. csillogó fogai voltak! Egyetlen ropna mással szétharapta a borospoharakat.' Ha nevetett, nem volt asszony! szív, amely meg ne rezzent volna ettől a nevetéstől ... De volt. Egyetlen egy. A felesége. Csendes, Igen, az Irma, az I^muska . . . De hogy is volt csak, énis- tenern, hogy is volt? ... Gyengék és foszlányosak az emlékek, mint a pókháló. Ha hozzájuk ér, összegabalyodnak és elomla- nak. Irma. Irmuska... Törékeny kis asszony alakja tűnik fel a távolban Barna szeme szomorú, fihomívű ajka örökké pityergőre görbül, fekete haja... Nicsak, mi lett a szép hollóhajával? Hiszen az előbb még fekete volt, s most fehér csíkok tarkítják. Hogy lehet az? Ilyen hirtelen? Vagy nem is olyan hirtelen történt, csak ő nem vette észre? Lehet.... Kavargó képek. Most ott látja magát a felesége mellett.' Halottaskocsi után haladnak, bent az üvegfalak mögött kis fehér koporsó. Irmuska zokog, alig all a lábán, az ő karjába kapaszkodik ... Mélybehulló rögök, halotti ének . . . Kis keresztfa a földhalmon .. . Aztán hazafelé mennek. Ö a kocsma előtt megáll. Irmuska kérleli: most, csak most az egyszer ne menjen, ne hagyja magára. Nem hallgat rá. Benyit a kocsmába, iszik, fizet mindenkinek, napokig mulat. Sokan vannak. egyre többen lesznek. Röppen a hír: „Gyertek, cimborák, mulat a bálkirály!” sír és könyörög. Látja örökké komor arcát. „Ne bőgj, a szentségit! Tán nem élsz jól?! Pénz kell? Nesze, nesze, nesze!” És dobálja lába elé a száz- pengősöket. Ordít. A gyerek —- a második — bömböl és az anyjába kapaszkodik. Irmuska csak kérleli. Átöleli és úgy kéri: „Ne igyál”. Hosszú-hosszú évekig könyörög. Hiába. Aztán nem kérleli többé. Elhagyja. Egyedül marad a bálkirály ... Azután, azután, hogy volt tovább? Reszkető karjával végigsimít a homlokán. A képek végképp összekuszálódnak fejében, az események csak egy-egy villanásnyira ködienek fel emlékezetében. Fogy a pénz, fogynak a cimborák. Nem ad hitelt a kocsmáros. Rohannak az évek. A bálkirály kopott koldussá öregszik. Rongyosan és részegen dülöng az utcán, a gyerekek utána kiabálnak: „Bálki- rálv, bá'királv!” Az emberek közömbösen nézik. A régi cimborák elhulltak már. s . --mvapák. — feledték a dáridós időltet. Magára maradt a bálkirály. Kikopott a munkából, megrokkant, magatehetetlen lett. Gondozott. Évek óta eszi az államadta kenyeret, még szerencse, iiogv ez van, különben belefordulhatott volna az árokba. Itt jó, itt nyugalom van. A múlt lezárult. Múlt is, jövő is. Csak Irmuska jelen van. Azaz. csak volt. Mert a jelen, s a -jövő most egy-1 szeriben megszűnt a számára, és csak a múltat kutatja, az eleie értelmét, illetve értelmetlenségét. Kényszerül rá, egy hete mást sem tesz, csak arra gondol. Ül csendesen, és maga elé motyog. Mond valamit, de senki nem hallja, csak ő. Rendezgeti az utóbbi hónapok történetét, hogy eltemesse őket, ha tudja. Február. Beteg asszonyt hoznak az otthonba. Hordágyon hozzák, két ember könnyedén cipeli. Egyszer csak megszólítja őt: „Márton ...” Piciny madárfejét nehezen megemeli* aszott kezével int, hogy menjen közelebb, ő föléhajol. „Régen láttalak ...” — suttogja az anyóka fogatlan ajkaival. És mosolyogni próbál. „Te délceg bálkirály'...” Szívét szorítja a szó, abroncsként öleli agyát a látvány. Szólni akar — nem tud. Kimegy az udvarra, belepik a fehér hópihék. Megy körbe-körbe, céltalanul, míg a nővér rákiált: .Megfázik, Márton bácsi, azonnal jöjjön be!” Engedelmeskedik. Lefekszik s azon az éjszakán nem hunyja le a szemét. Kavarognak benne az évek, a gondolatok ... Másnap felkeresi Irmuskát. És ezentúl mindennap. Ül aa ágyánál és vigasztalja, megigazítja a feje alatt a párnát, óvatlan pillanatban kiszökik az otthonból, s kuporgatott forintjaiból ajándékot, vesz Irmuskának. Egyetlen percre sem akar elszakadni mellőle. Reggel, ha vizit van, nem engedik be, türelmetlenül topog az ajtó előtt és lesi, várja, tűnjön már el a doktor, hadd mehessen ő Irmuskához. hiszen olyan régen látta már, ma még nem is látta, csak tegnap este... Alighogy kijön a doktor, máris totyog befelé, nyújtja a kezét, simogatja a takarót, a zsebét» kotor, s hol egy lágyra főtt tojást, máskor almát, nyalánkságot tesz a kis éjjeli szekrényre. Ügy csapja a szelet, mintha nem is hetven éves lenne. Tervezget. Mondja: „Majd, ha kitavaszodik, Irmuska, kiülünk az udvarra, szagoljuk az orgonát, sütkérezünk a napon. . meglásd, Irmuska. milyen jó itt.” Irmuska helybenhagyóan biccent, aztán elfordítja a fejét, és alig hallhatóan sóhajt: „Te ... te, bálkirálv, miért törődsz velem annyit? Tudod le, hogy nem vagy a férjem? Nem illik, hogy örökké itt ülsz az ágyamnál, mit szólnak a többiek?” Arca ijedt komoly, de a következő pillanatban simulnak a ráncok, mosolyog és sovány kezével a bálkirály béna jobbja után nyúl... Ez a múlt hét szerdán történt. Csütörtökön reggel nem engedték Irmuska szobájába a bálkirályt. Irmuska nem várta meg a tavaszt... csendben üldögél az ablak előtt. Tétován kémleli a tavaszi égen úszó felhőket. meg az orgonabokrot. Most veszi észre először a fakadó virágot. Baljával megsimogatja érzéketlen jobbját, mintha ott keresné Irmuska kezét, Gondolkozik. Ébresztgeti a múltat, de csak erre az utóbbi pár hónapra emlékszik tisztán. r>z évek. az évtizedek szinte nyomtalanul eltűntek emlékezetéből. Kusza, delíriumos álom az egész.. 1 A bálkirály .Miskolci munkásotthonok CSALA LÁSZLÓ: d háíkipály.
