Észak-Magyarország, 1964. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

ESZAKMAGYARORSZAG Péntek, 19G4. május 1. ímím :<a.-arf<n»yjsal»««iiitdaB alezredesi látogatása Sdfétfiffjánban Kedves vendéget köszöntöt­tek csütörtökön Salgótarján dolgozói: Andrijan Nyikola- jc-v szovjet űrhajós alezredes, a szovjet űrrepülők parancsno­ka látogatott a több mint száz esztendős bányavárosba. A vendéget, aki dr. Korom Mihálynak, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága titkárának, Borbándi János Vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyet­tesnek, valamint Sz. D. Zotov vezérőrnagynak, a Szovjetunió budapesti nagykövetsége kato- nui attaséjának társaságában érkezett a’ városba, a palack­üveggyár főbejáratánál ünne­pélyesen fogadták, a város és Kógrád megye vézetői. Az üdvözlés után n palack­üveggyár dolgozói nevében Papp Gyula igazgató üzemlá­togatásra hívta meg a vendé­geket. A tájékoztatók után Nyikolajev alezredes megte­kintette az üzemrészeket, s nagy ÓKfiekiődéssel szemlélte a világszerte ismert salgótarjáni üvegfúvók munkáját. Véget keíi vetni a harcnak Cipruson . Közzétették U Thant ENSZ- főtitkárnak a Biztonsági Ta­nács elé terjesztett legutóbbi, átfogó és rendkívül nyílt han. gú jelentését a ciprusi helyzet­ről. U Thant jelentésében el­mondja, határozottan felszólí­totta Makari ősz elnököt és Kücsük alelnököt, a török ki­sebbség vezetőjét, közöljék hí­veikkel, hogy nincs értelme a további harcnak. Az ENSZ-fő­Eluiazfak hazánkból Oéks-¥üáglanáG§ elnökségi illésének részvevői Elutaztak hazánkból a Béke­világtanács elnökségének bu­dapesti ülésszakán részt vett neves közéleti személyiségek, A vendégeket az Országos Bé­ketanács vezetői búcsúztatták A külföldi békeharcosok kö­zül Alberto T. Casella, az Ar­gentin Béketanács elnöke és Haouri Souaia, az Algériai Nemzeti Felszabadítás; Front Központi Bizottságának tagja, az Országos Béketanács ven­dégeként néhány napot még hazánkban tölt és részt vesz a leszerelési hónap több ese­ményén. titkár rámutat, hogy a ciprusi kormánynak és a török' közös­ség vezetőinek felelősségük tu­datában kell cselekedniük és véget kell vetniük az összecsa­pásoknak, ha azt akarják, hogy a szigetország elkerülje a pusztulást. Ulbricht Moszkvába utazik Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK államtaná­csának elnöke május végén hi­vatalos látogatásra a Szovjet­unióba utazik. Egyszeri köszönt© Ben Bella Üzbekisztánban Ben Bella és az algériai kül­döttség többi tagja csütörtökön ellátogatott Üzbekisztánba. Este az- Üzbég Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács elnöksége és a köztársaság kormánya díszvacsorán látta vendégül az algériai küldöttséget. Ben Bel­la pohárköszöntőjében kije­lentette. hogy AlPéria sohasem felejti el a Szovjetunió segít­ségét. Laossban továbbra is Szufanuvpng, a laoszi Haza­fias Front pártjának vezetője üzenetet intézett Souvanna Phouma laoszi miniszterelnök­höz. Javasolja, hogy május 5-én a közös irányvonal ki­alakítása és a vélemény-elté­rések elsimítása végett Khang Khay-ban, a hazafias erők fő­hadiszállásán találkozzanak egymással. A laoszi katonai helyzetről továbbra sem lehet világos képet alkotni. Az utóbbi idő­ben olyan hírek terjedtek el, hogy a Patet Lao, a baloldali a helyset bizonytalan erők fegyveres alakulatai tá­madást intéztek a jobboldali csapatok ellen. Ezeket a jelen­téseket azonban — hangsúlyoz­za nyomatékosan az AFP — hivatalosan sehol sem tudták megerősíteni. Megjelent a Béke és Szocializmus áprilisi száma A folyóirat vezércikket kö­zól E. Burnellc, a Belga KP elnöke tollából A kommunis­ták felelősséggel tartoznak a népeknek címmel. A szerző szól a kommunista mozgalom­nak az emberiség fejlődésében játszott szerepéről, és hangsú­lyozza: a kommunistákra, akik a világ forradalmi, szocialista átalakításáért harcolnak, óriá­si felelősség hárul azért, hogy megtalálják e harc legjobb módszereit, és minden adott helyzetben gondosan számba vegyék az osztály-erőviszonyo­kat. Burnelle elitéli' a kínai vezetők tevékenységét, amely ellentétes a nemzetközi kom­munista mozgalom fő vonalá­val, s e mozgalom kettészakí- .tás-át célozza. R. Leroy, a Francia KP Köz­ponti Bizottságának, titkára cikket szentel a. Francia KP küszöbönálló XVII. kongresz- szusának. A cikk. mely’a' hat- esztendős De Gaulle-ista ura­lom mérlegének is tekinthető, megállapítja, hogy Franciaor­szágban veszély fenyegeti a demokratikus szabadságjogo­kat. a rendszer tekintélyural- rhi jellege egyre erősödik, kül­politikája pedig a nemzetközi feszültség és a fegyverkezés fenntartására Irányul. Azon­ban hosszú evek után először kialakulóban van, és egyre szervezettebb formát ölt a szo­cialisták és a kommunisták, s általában a francia dolgozók akcióegysége. Ilyen helyzetben ÜT össze a párt XVII. kong­resszusa. O. Alba, a Panamai Népi Párt egyik vezetője Panama harcol nemzeti szuverenitásá­ért című cikkében beszámol a panamai népnek a jenki impe­rializmus ellen vívott hősi harcáról. Erich Glückauf. a Német KP Politikai Bizottságának tagja A nyugatnémet szociáldemok­rácia és a kommunisták című cikkében a nyugatnémet mun­kásmozgalom helyzetével fog­lalkozik. A svéd agrárpolitika idősze­rű kérdéseit taglalja E. Karls- son. a Svéd KP Végrehajtó Bizottságának tagja. Ä szerző megvilágítja a svéd mezőgaz­daság helyzetét — melyet ugyanúgy a kisgazdaságok vál­sága. s a nagy, kapitalista üzemek térhódítása jellemez, mint a többi nyugat-európai ország mezőgazdaságát. A folyóirat az I. Intemacio- nálé megalakulásának 100. év­fordulójával kapcsolatban köz­li Marx és Engels egy kiadat­lan írását. E számban megkezdte a lap a szocialista gazdasági világ­rendszer fejlődésének kérdé­seivel foglalkozó prágai esz­mecsere anyagának közléáét; a magyar, a szovjet, a csehszlo­vák, a lengyel, a román, az NDK-beli és a mongol delegá­ció képviselőinek érdekes fel­szólalásait. Az Időszerű kérdések fóru­ma című rovat közli S. Alva- reznek, a Spanyol KP Végre­hajtó Bizottsága tagjának cik­két, mely a spanyol munkás- mozgalom egységének kiala­kulásával kapcsolatos kérdése­ket tárgyalja. Érv Mondatban PEEEGRIN TORRAS, a ku­bai külügyminiszter első he­lyettese Péter János külügymi­niszter meghívására Budapest­re érkezett. NAIROBIBAN szerdán alá­írták az első kereskedelmi megállapodást a Szovjetunió és Kenya között. M ilyen egyszerű haza­menni este, vagy dél­ben is, és köszönteni édesanyát, nagymamit — akinek még van nagymami­ja. Egyszerű: csókolom, vagy jóestét, mama, édesanya, anyuka — ki, hogyan szó­lítja édesanyját, nagymamá­ját. Mert valójában mindig köszöntjük őket, igen sok­szor akkor,is, ha nincsenek mellettünk, de eszünkbe jut, hogy ezt is a mama adta, a mama csinálta, vagy a ma­mának köszönhetem. Mindig megköszönjük, mert az anyák közt csak igen kevés az érdemtelen, aki azt sem érdemli meg, hogy anyának nevezzék, vagy szólítsák. Igen: egyszerű köszönte­ni őket naponta — sokszor is, olykor csak megszokásból, szinte sablonosán. De hogyan köszöntsük őket ma, amikor .övék az, ünnep, és nincs olyan szép szó, sem olyan szépen megfogalmazható mondat, amellyel méltóan köszönthetnénk az anyákat. Virágcsokrokat vigyünk ne­kik? Igen, azt is, de hát ez is egyszerű és természetes; ennél is sokkal-sokkal többet érdemelnek. A mezők- és ker­tek minden virágát, a tavasz minden zöld agát kellene egyetlen óriás csokorba köt­ni, és átadni nekik, hogy ime, Anyák Napján ennyire sok a hála, a szeretet és a kö­szönet. De ők tiltakoznának először, hiszen ők is nevel­nek virágokat, lesietnek bim-, bőt, gondoznak kinyílt szir­mokat. Mégpedig nem is akármilyen virágot- nevel­nek. Belőlük nő ki ez, a, vi­rág, gyermeknek nevezik,, íeslő bimbók és ékesek az anyák szép kezétől. Az em­beriség bimbóit hozzák az anyák, kezük alatt virulunk ki, s lesz belőlünk újabb és újabb termékeny hajtása az emberiségnek. A z élet végtelen körfor­gás az anyákon ke­resztül. Bennük 'fo- gamzik, belőlük nő és álta­luk ■ formálódik. Köszönj ük* édesanyák, nagymamák* dédmamák. Egyszerű sza­vakkal köszönjük. Nincsenek nagy szavaink. Valahogy így: csókoljuk kezeteket, ar­cotokat és rievétő * szemete­ket, amellyel ránknéztek. Ékes koszorúi; is fonnánk, de miből? A virág nem elég. Versek és dalok is kellené­nek. És kellene mind a mun­ka, amit családotokért és a nagy emberi társadalomért egyszerre végeztek. Hát ak­kor fonódjon a köszöntő ko­szorú dalból, virágból, ver- j sekből, munkából, minden­ből, ami szép, s ezt adjuk át az édesanyáknak. De még ez is csak szerény, egyszerű kö­szöntő...’ ** A megbecsülés jeléül... Kiváló szakszervezeti aktívák kitüntetése — Veterán-találkozó az SZMT-székháshan emberek alúk ^toP, Hz emoeieK, csütörtök délelőtt fehér asztalok mellett foglaltak helyet az SZMT székházának klubtermében, nem tartoznak a fiatal nemze­dékek soraiba. Munkásembe- rek, akik évtizedeket töltöttek el tevékenyen a szakszerveze­ti mozgalomban.- Megyénk 72 ilyen aktíváját köszöntötte teg­nap dr. Bodnár Ferenc, a me­gyei pártbizottság első titkára, Tóth József, a megyei pártbi­zottság pto. helyettes vezetője és a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsának elnöksége. 72 ilyen embernek adta át Ja­kó András, az SZMT vezető titkára a Szakszervezetek Or­HAKMAT ENDRE: Jemen tegnap VII. A bakó tánca HA AHMED ROSSZ han­gulatban volt, osztotta a halálos ítéleteket. A kivégzés mindig nyilvános volt. A hiva­talos kikiáltó már jó előre fel­hívta a lakosság figyelmét a készülő látványosságra, és többször hangosan felolvasta az elítéltek neveit. Az ítélet- végrehajtás reggelén katonai alakulat vonult végig az utcá­kon, majd körülvette a piacte­ret. A fegyvereseknek kellett kordában tartaniok a tömeget, amióta egyszer egy halálraítélt rablógyilkost agyonvertek, Így az imámot megfosztották a kedvelt látványtól.. Először az uralkodó foglalta el a maga díszhelyét, (a páholyszerű emelvényt sátorponyva védte a Nap perzselő sugaraitól), majd a nemesség vonult be. Az imám intésére kezdetét vette a szörnyű szertartás. Bevezették és a tér közepén letérdeltették az elítélteket. A fejedelem egy újabb inté­sére a hagyományos szokás szerint szüntelenül vigyorgó főhóhér kivont karddal félel­mes táncba kezdett. Nagyokat Jahintva, körülugrálta a kisze- ddt áldozatot, közben állan­dóan szűkítve a kört, majd hirtelen óriási erővel lesújtott... Többek között ilyen rettene­tes véget érhetett az a jemeni, aki a király kegyenceitől meg­tagadta az úgynevezett ,,vendé­geskedés jógát”. Ez Ahmed egyik leggyakoribb jutalmazási eszköze volt, ami neki égy fil­lérjébe se került, valamilyen kiszemelt szerencsétlennek azonban amiál többe. A lénye­ge az volt, hogy a kegyenc, akár családjával és háremével együtt, bárkinek a házában szállást és jó ellátást követel­hetett ingyen, korlátlan’ideig. Mindezek után kissé furcsá­nak tűnhet, hogy Ahmed imám elküldte fiát a szocialista tábor országaiba. Felismerte ugyanis- hogy az állama függetlenségét fenyegető brit és egyéb impe­rializmus ellen ez a tábor je­lenti a leghatalmasabb védel. met. A szocialista országokban pedig ugyancsak ezért és kizá­rólag ezért viszonozták a köze­ledést. A szocialista tábor egy- egy imperialista támadással fe­nyegetett ország segélykérésé­re akkor is pozitívan reagál, ha annak belső rendje számára mérhetetlenül idegen és vissza­taszító. A szovjet—jemeni kap­csolatok megvédték az ország függetlenségét, de — írta a Pravda — . olyan keretnek bi­zonyultak, amelyeket éppen a középkort, védelmező zsarnoki belpolitika nem engedett igazi tartalommal megtölteni. Ahmed az utolsó évben már csak vegetált: órák hosszat ült gyógyvízzel megtöltött meden­céjében, aztán illatos gyolcsok­ba búrkolózva, villamosjáték- vasútjával bíbelődve hallgatta svájci orvosa egészségügyi ta­nácsait. A hatalom gyakorlati­lag már fia, Badr kezébe ment át, akinek portréjához hozzá­tartozott bizonyosfajta kettős- játék. Még apja életében cél­zásokat tett arra, hogy a zsar­nokság egyszer majd véget ér — szóval népszerűséget hajhá- szott. ABBAN SEM A HUMANIZ­MUS, hanem pusztán a számí­tás vezette Mohamed al Bad rőt, hogy még apja életében elin­tézte néhány börtönbe zárt je­meni tiszt kiszabadítását. Az egyik ilyen trónörökösi közben­járásra szabadon engedett ka­tona, a most negyvenöt éves Abdullah Szalal ezredes volt. Ez az intelligens, tehetséges férfi a Szana környékét uraló, az imám-dinasztiával hagyo­mányosan szembenálló Al Va- zir törzs tagja. Jahja imám bel. politikai okokból megengedte, hogy a fiút a bagdadi brit ka­tonaiskolába képezzék ki. Sza­lal az iraki fővárosban megis­merkedett a civilizált élet kö­rülményeivel és — tegyük hoz­zá — eszméivel is. 1936-ban került Bagdadba, a negyvenes évek ele jer tér haza Jemenbe. ahol hamarosan összeesküvést szervezett a középkori rendszer ellen. Három évet kapott, hála törzse tekintélyének és harci­asságának, amellyel az imám nem szeretett volna újat húzni. Amint Szalal kiszabadult, újra hozzálátott a szervezkedéshez. Jahja imám halála után Ahmed azzal vádolta, hogy ré­sze van apja halálában és ha­lálra ítélte. Ugyancsak törzsi meggondolások miatt azonban az ítéletet életfogytiglani bör­tönre változtatta. Szalal a Sza­na térségében levő Hadzsa vá­roska várbörtönébe került. Hét évet sínylődött itt magányosan, leírhatatlan körülmények kö­zött. Mindkét lábán lánc és egyenkint 25 kiló súlyú vas­golyó volt. A napfény soha nem hatolt el ablaktalan odú­jába. Körülötte sorra hullottak az elítéltek, de ennek a közép­magas, erős akaratú és erős szerveretű embernek az ellen­állóképessége diadalmaskodott. AMIKOR AHMED 1955-BEN trónja megmentéséért utódjá­vá és kegyencévé nevezte ki Badrt, a herceg — népi cs tisz­ti támogatást keresve — rá­bukkant a megnyerő intelligen­ciájú Szalalra. Ügy gondolta, az ilyen embert nem büntetni kell, hanem — megvásárolni. Még 1955-ben kijárta az imám­nál Abdullah Szalal szabadon- bocsátását, nem sokkal később pedig azt, hogy a nemrég még láncokban sínylődő foglyot a Megam, a királyi palota test­őrparancsnokává nevezzék ki. (Következik: Az ágyúk meg­szólalnak). . szágos Tanácsinak a Szakszer­vezeti Munkáért kitüntető jel­vényét. Mit tett ez a 72 ember a Szakszervezetért, mivel érde­melte ki a kitüntető jelvényt? Valamennyien több mint egy évtizede nap mint nap törőd­nek munkatársaik gondjaival, sokan közülük a felszabadulás előtt vállalták az üldöztetést, a büntetést a dolgozók egy­ségbe szervezéséért, a május elsejék ünnepléséért, a mun­kásosztály jogaiért folytatott harcukért. Ma pedig, Jakó elvtárs szavai szerint: — Mindnyájan azért dol­goznak, hogy feltárják és megszüntessék a hibákat. Hogy az építőiparban jobb le­gyen a munkafegyelem, fo­lyamatosabb legyen az épít­kezés; a bányászatban tökéle­tesebb legyen a gépesítés, csökkenjen a munkakiesés; a kohászatban kifogástalan mi­nőségű acélt gyártsanak, a gép­gyárakban rövidebb idő alatt készüljenek el a gépek, a me­zőgazdaságban pedig minél ha­marabb korszerű technikával dolgozhassanak az emberek... És ahogyan Jakó elvtárs folytatta: —■ A termelést segítő sokol­dalú tevékenységen kívül azonban nagy gondot kell for­dítaniuk a dolgozók kulturá­lis igényeinek jobb kielégíté­sére, a munkahelyek biztonsá­gosabbá tételére, a nehéz fizi­kai munka megkönnyítésére, a szociális körülmények javítá­sára, a szocialista brigádmoz­galom és a szocialista munka­erkölcs erősítésére is. u - , pedig az említett 72 niVel aktiva évek óta fá­radozik mindezért, méltán ér­demelték meg közülük 19-en a Szakszervezeti Munkáért ki­tüntetés arany, 18-an az ezüst, 34-en a bronzfokozatát. A jel­vények átadása után dr. Bod­nár Ferenc elvtárs így köszön­tötte a kitüntetett aktívákat: — Engedjék meg, hogy a me­gyei és a városi pártbizottság nevében meleg szeretettel üd­vözöljem önöket abból az al­kalomból, hogy a nemzetközi munkásosztály ünnepén SZOT- kitüntetésben részesültek. Bi­zonyára valamennyien érzik, hogy ebben a kitüntetésben a párt elismerése is kifejezésre jut. A párt is úgy értékeli,' hogy önök munkájukkal sok­ban hozzájárultak az üzemek* ; gyárak, mezőgazdasági létesít­mények jó eredményeméit, el­éréséhez ... Kérem a szakszer­vezeti aktívákat,’ hogy á jövő­ben is mindig a párt Központi Bizottságának határozatai sze­rint dolgozzanak, s tegyenek meg mindent, hogy 1964-ben az eddigieknél még jobb eredmé­nyeket érhessünk el. Ezáltal ismét megmutathatjuk elveink helyességét és erőnket azok-t nak, akik nem értenek egyet célkitűzéseinkkel... . ;i A kitüntetettek nevében olyan ember mondott köszönetét, aki ötven éve szakszervezeti mun­kás: Oszip István. Sok-sok tár­sa nevében jelentette ki; mun­kájuk megbecsülése jeléüli örömmel fogadják a kitünte­tést. A megbecsülés jeléül.. Igen. ezért rendezték -meg délután is a megyei pártbi­zottság, a szakszervezet és. mag társadalmi tömegszervezét ve­zetői a veterán-találkozót. Az idős harcosok találkozó­ján olyan emberek vettek részt, mint Csohány János, aid 1908-tól, Schönlében Józsefi áld 1916-tól, Gregor Nándori aki 1917-től részt vesz a szak­szervereti mozgalomban, őket köszöntötte sok-sok szeretettel Kopcsó László, az SZMT tit­kára. Havasi Béla, majd Ja.kó András. — Kívánunk további hosszú, békés életet a kemény har­cokban megedzett. szeretett veteránjainknak — mondotta Havasi Béla elvtárs. — Kíván­juk, hogy még sokáig velünk dolgozhassanak szép céljain­kért ... A bensőséges ünnepségen, amelyen az SZMT művészeti együttese kultúrműsort adott, a. fehér asztalok mellett a ve­terán elvtársak még sokáig be­szélgettek megyénk vezetőivel, a régi harcokról, amelyekről ma értjük meg igazán, hogy nem voltak hiábavalóak. A találkozó ^sztvZt órákban az SZMT székhazának színháztermében foglaltak he­lyet, ahol sokszáz miskolci dolgozóval egvütt a munkás­nagygyűlés résztvevői voltak.' A nasvpvűlésről. a fiatalok esti felvonulásáról lapunk ünnep utáni, május 4-j számában részletesen beszámolunk R. A,

Next

/
Oldalképek
Tartalom